Új Szó, 1988. május (41. évfolyam, 102-126. szám)

1988-05-12 / 110. szám, csütörtök

Az ideológiai munka és a tömegtájékoztatás feladatai az átalakítás jelenlegi szakaszában

(Folytatás a 3. oldalról)

hogy most a szocializmus megújulásának feladata áll előttünk. Tisztáznunk kell, hogy tulajdonképpen mi a szocializmus, milyen módszerekkel lehet és kell építeni, megújítani és tökéletesíteni. Elvtársak, mindannyiunknak ezt kell tenni. El kell gondolkodnunk ezen, s alaposan hozzálátnunk a munkához. A szocializmusról alkotott hagyományos elképzeléseinket a jelenlegi követelmények szintjére kell emelni. A tudomány, a gazdasági és tu- dományos-műszaki haladás jelenének és jövőjének megfelelő szintre kell emelni. Egyszóval: vissza kell adni a szocializmus forradalmi jellegét és történelmi távlatait. Vitathatatlanul meg kell határozni a szocializmus kritériumait, mert amint valaki megkezd valamilyen elmozdulást, amint valami új doiog jelentkezik, felmerül a kérdés: tulajdonképpen milyen irányba is haladunk, netán nem távolodunk-e el a szocializmustól?

Ezeket a kritériumokat meg kell határoznunk. Mi a valóban szocialista, s mi idegen a szocializmusnak rgagától a gondolatától is? Meg kell szabadítani a szocializmust a személyi kultusz minden álszocialista, elferdített és deformált örökségétől, a direktiv rendszertől és stagnálástól, s vissza kell adni neki a valóban lenini értelmet. S ebben a tömegjátékoz- tató eszközök szerepe felbecsülhetetlen. Ez szükséges, enélkül nem mehetünk a konferenciára. Nem mehetünk a világos értelmezések nélkül. Ama társadalom portréjának a kialakítása nélkül, amely elérésére törekszünk. Ebben a munkában maximális felelősséget kell tanúsítanunk. Megismétlem, az átalakítás kitűzött céljaira adott minden választ a szocialista választás keretein belül kell keresnünk.

Egyetlen folyóirat, egyetlen napilap se irányítson bennünket más útra a nézetek sokszínűségre való hivatkozással.

A lenini értelemben vett szocializmus lehetővé teszi a nézetek pluralizmusát, az érdekek és a szükségletek pluralizmusát, s úgyszintén lehetővé teszi ezen érdekek és szükségletek megvalósítását.

A konferenciára készülünk, tehát mérlegre kell tennünk az eredményeket. A konferencián már többet kell majd beszélnünk az átalakításnak mint olyannak a történetéről. A hangsúlyt az eredmények összefoglalására kell helyeznünk. Ezt önkritikus szellemben kell megtenni. Mit végeztünk el és hol vannak a gyengéink, így jobban meghatározhatjuk a távlatokat is. Arra van szükség, hogy a konferencia a lehető legtárgyszerübb legyen.

Elérkezett az ideje annak, hogy jobban elgondolkodjunk a szavak és a tettek egységén, az elfogadott döntéseken és azok teljesítésén. Rendkívül jelentős döntéseket hagytunk jóvá, amelyek fontos szerkezeti változásokhoz vezetnek, főleg a könnyű- és az élelmiszeriparban, valamint a szociális szférában. Mindezek célja a szovjet emberek életkörülményeinek a javítása. A tudományos-műszaki haladásra, a gépiparra és az elektronikára vonakozó döntések megvalósításától azt várjuk, hogy meggyorsítják fejlődésünket, s biztosítják, hogy a munkatermelékenység és a termékek minősége területén új paramétereket érünk el.

És most arról, milyen a mai helyzetünk. A bruttó nemzeti termék nálunk

1987-ben 3,3 százalékkal nőtt. Az ipari termelés volumenének növekedése 3,8 százalékos volt. Az 1985 és 1987 közötti három év során az átlagos évi növekedés a következőképp alakult: nemzeti jövedelem - 3,3 százalék, bruttó nemzeti termék - 3,9 százalék, ipari termelés - 4,2 százalék, a fogyasztási cikkek termelése - 4,7 százalék.

A bruttó mezőgazdasági termelés évi átlagban kifejezve 1,9 százalékkal, az állóalapok üzembehelyezése 3,5 százalékkal és a lakásépítés 3,6 százalékkal növekedett. Javulni kezdett a helyzet az árutermelés, az egészségügy és az iskolaügy területén.

A társadalom alkotó erői mozgásba lendültek. Kedvező tendenciák mutatkoznak. És éppen ez az, ami megváltoztatja az életet. És az életnek tovább kell változnia, ha ezeket a folyamatokat megfelelően bontakoztatjuk ki.

Vegyük például a munkatermelékenység növekedését. 1981-1984 között ez biztosította a nemzeti jövedelem növekményének 86 százalékát. 1985-1987 között ez már 96 százalék volt. 1987-ben az egész növekmény a munkatermelékenység növekedésének volt köszönhető. Idén az első negyedévben a munkatermelékenység az iparban 5,4 százalékkal növekedett, miközben a teljes önelszámolás és önfinanszírozás feltételei között dolgozó vállalatoknál ez az arány 6,6 százalékot tett ki. Az építőiparban a növekmény 8,9 százalék volt, s ott, ahol az

önelszámolás feltételei között dolgoznak, elérte a 9,8 százalékot. Ez, elvtársak, jelentős haladás. Ha megőrizzük ezeket a tendenciákat, akkor, úgy gondolom, sok minden javulni fog.

Érdekes, hogy a gépipari, termékek innovációja 1985-ben 3 százalékot tett ki, de 1987-ben már 9,1 százalékot. Ez háromszoros növekedés. Tizenhárom százalékos növekedést szeretnénk elérni. Fokozódik a szerződéses fegyelem. Itt is kezd hatni az önelszámolás. Ezek a pozitív eredmények az önelszámolásra, az új gazdasági normatívákra, az állami áruátvételre való áttéréssel és számos más, a termelési szféránkat alapjaiban megváltoztató jelenséggel összefüggő természetes nehézségek ellenére utat törnek maguknak.

Most néhány szót arról, hogyan is étkezünk. Miből szenvedünk hiányt? Mindenekelőtt húsból, zöldségből és gyümölcsből.

Ami az élelmiszereket illeti, a helyzet aggaszt bennünket. Nagyon aggaszt. Radikális intézkedéseket kell találni, hogy ezt a problémát gyorsabban oldjuk meg. Elegendő élelmiszert kell szállítani az üzletekbe, a közétkeztetés számára, a piacra és a szövetkezeti üzletekbe.

És most a lakáshelyzetről. Három év alatt tízmillió család lakáshelyzete javult. Ez jelentős növekedés. Néhány ötéves tervidőszak folyamán nálunk a lakásépítés nem növekedett.

Ami az áruforgalmat illeti; 13 százalékkal nőtt. Ugyanakkor három év alatt az alkoholeladás aránya több mint 50 százalékkal csökkent.

A növekedés nyilvánvaló, de nyilvánvaló a hiány is. Ez azt jelenti, elvtársak, hogy mindenből jóval többre van szükségünk. Mindenből, tehát ez vonatkozik a szolgáltatásokra is. A szolgáltatások volumene nem kielégítő. Itt hatalmas lehetőségek nyílnak a szövetkezetek számára.

Az ország lakosságának száma minden évben 2,5 millióval növekszik. Éppen ennek a dinamikus növekedésnek kell meghatároznia az élelmiszerek és az árucikkek termelése emelkedésének ütemét.

A gazdaság jelenleg bonyolult időszakon megy keresztül. Rendkívül bonyolult időszakon. Bevezetjük a reformot, szigorítjuk az állami áruátvételt és érvényesítjük az önelszámolást. Az ország fele az önelszámolás feltételei között dolgozik, a másik fele nem. Ez szokatlan helyzet! Jelenleg készül az állami megrendelésekről szóló határozat, amelynek célja a hiányosságok kiküszöbölése.

Elvtársak, ezek az átalakítás realitásai. Kérném önöket, felkészültebben magyarázzák az átalakítás folyamatait, bármely területről legyen is szó. Alaposságra, felelősségre és megfontoltságra van itt szükség. Amikor bíráljuk a konzervativizmust és a hiányosságokat, a másik oldalon a lehető legaktívabban kell támogatnunk mindazt, ami haladó.

Egyszóval, elvtársak, mindezekhez a kérdésekhez elvi pozíciókból kell hoz- záállnunk - az előkészítés időszakában és a konferencián egyaránt.

Lesz miről beszélnünk a konferencián, vegyük akár az eredményeket, akár a távlatokat.

Társadalmunk politikai rendszerére vonatkozóan is jelentős javaslatokkal kell előállnunk a konferencián. Politikai rendszerünk is alapos átalakításra szorul.

Meg kell értenünk, mik a pártnak, mint politikai élcsapatának feladatai a jelenlegi szakaszban. A politikai élcsapat lenini koncepciójáról nem mondunk le. Úgy véljük, hogy az átalakítás időszakában a szocialista társadalom tökéletesítésének jelentősége tovább növekszik. Ez azt követeli meg, hogy a párt a helyes értékelések és prognózisok alapján helyes, tudományosan megindokolt politikát dolgozzon ki. Ez jelentős ideológiai és szervező munkát igényel. Ezt a munkát egyedül az a párt képes elvégezni, amely a tudományos marxista elemzés módszereit alkalmazza. Ezért nemcsak hogy nem vonjuk kétségbe a párt vezető és irányító szerepét, hanem ellenkezőleg, úgy véljük, ezt még mélyebben meg kell értenünk. Ennek a szerepnek kétségtelenül növekednie kell. Főleg abban az értelemben, amelyről beszélek, nevezetesen a politikai élcsapat funkcióinak érvényesítése során.

Ezzel összefüggésben felmerül a kérdés, hogyan kell elosztani a funkciókat a párt, a tanácsok és a gazdaságirányítás szervei között. A funkciók összevonása ahhoz vezetett, hogy a párt végül átvett számos gazdasági ügyet és konkrét kérdéseket kezdett megoldani.

Ennek következtében a politikai élcsapat szerepe gyengült. A másik oldalon ez a tanácsok és a gazdaságirányítási szervek felelősségének a csökkenéséhez vezetett.

Úgyszintén át kell értékelnünk a pártapparátus felépítését. Ez feltárja a pártunk előtt álló hatalmas lehetőségeket. Ha ezzel párhuzamosan minden erőnkből arra fogunk törekedni, hogy minden kommunista aktivizálódjon és hogy minden alapszervezet, minden funkcionárius még energikusabban dolgozzon, akkor sikereket érünk el. A konferencián ezzel kapcsolatban számos javaslatot kívánunk előterjeszteni.

Elvtársak, természetes, hogy a párt- mint politikai élcsapat - szerepének az átértékelésével összefüggésben újszerűén kell értelmezni a tanácsok szerepét is. Szerepüket növelni kell, fokozni a tanácsok és a képviselői bizottságok üléseinek jelentőségét. Átalakításra szorul a Legfelsőbb Tanács tevékenysége is. Mindezen alaposan el kellene gondolkodnunk.

Olyan tartósan ható és demokratikus mechanizmust kell létrehoznunk, amely biztosítaná az átalakítás visszafordíthatatlanságát és a nép aktív részvételét az átalakításban, olyan mechanizmust, amely a legaktívabb embereket ültetné vezető tisztségekbe, amely érzékelné gondolkodásukat és amely megfelelően korrigálná munkánkat. Ha ezt nem tesz- szük meg elvtársak, akkor a gazdasági reform megfeneklik, és megfeneklenek más folyamatok is.

Ha alaposabban vesszük szemügyre az egészet, láthatjuk, hogy mindennek a kulcsa a demokratizálás és a nép bevonása minden ügybe. Ezért az átalakítás célja az ember és az átalakítás eszköze az emberi potenciál mozgósítása. Mindennek segítségével, s természetesen a szellemi szféra segítségével is, a nép ösztönzésével fogjuk fejleszteni az átalakítást.

Be kell fejeznünk a szocialista jogállam építését. Ezért szükség lesz a bíróságok, s általában a joggyakorlat reformjára. Ezt is feladatként kell megfogalmazni a konferencián.

Elvtársak, rendkívül jelentős fordulatot értünk el. Ma hozzuk létre azokat a feltételeket, amelyektől társadalmunk egész évtizedeken keresztül fog kiindulni. Ez adja mostani felelősségünk mértékét. Ha ezért valaki ezt veti a szemünkre, hogy valamiben bizonytalanok vagyunk, ezt határozottan visszautasítjuk. A legnagyobb árat a politikai hibákért kell fizetni. A legnagyobb eredményeket a jól előkészített politikai döntések hozzák meg. Egyszóval, elvtársak, azt szeretnénk, hogy a 19. országos pártkonferencia olyan megfelelő döntéseket hozzon, amelyek új ösztönzést adnak az átalakításnak, és amelyek társadalmunk előtt megnyitják a demokratizálás és a szocializmus még szélesebb útját.

A találkozón rendezett vitában elsőként Nyikolaj Gribacsov, a Szovjetszkij Szojuz című folyóirat főszerkesztője szólalt fel. A sajtó szerepéről beszélt a szovjet társadalom fejlődésének jelenlegi szakaszában. A sajtó feladata a pártkonferencia előkészítése során rendkívül jelentős- mondotta Gribacsov. Most különösen fontos látni, valóban rendben vannak-e az újságírók sorai, valóban felelősségteljesen közelítjük-e meg a dolgokat.

A felszólaló a továbbiakban ezt a gondolatot részletezte és hangsúlyozta, elv- szerűen, becsületesen és pártos alapállásból kell értékelni a történelmi tényeket, el kell kerülni a leegyszerűsített hozzáállásokat a legégetőbb problémákhoz.

Az előkészületben levő pártkonferencián bizonyára szó lesz az átalakításnak nevezett munkánk eredményeiről - mondotta Szergej Vikulov, a Nas Szovre- mennyik című folyóirat főszerkesztője. Valamennyi tájékoztató eszköz szerkesztőségi postája most arról tanúskodik, hogy az emberek keresik a választ erre a kérdésre és a gyakorlatban szeretnék látni az átalakítás eredményeit.

Úgy vélem, az átalakítás első és legfontosabb eredménye az, hogy mi mindnyájan mások vagyunk, mint azelőtt- mondotta Vikulov. Az emberek megtalálják saját hangjukat, igényesen beszélnek, néha felháborodottan, sót haraggal pellengérezik ki mindazt, ami akadályozza az átalakítást. És ami különösen fontos, az embereket nem személyes érdekeik, hanem az állam, a haza érdekei vezérlik.

A felszólaló a továbbiakban részletesen foglalkozott a párt feladataival, az átalakítás során, és külön kihangsúlyozta, hogy határozott harcot kell vívni a bürokrácia ellen.

Rendkívül komoly időszakot élünk át, ez az áttörés időszaka - mondotta beszédében Szergej Zaligin, a Novij Mir című folyóirat főszerkesztője. Nem mondhatjuk el, hogy nálunk minden rendben van, Irogy a siker biztosított. Úgy gondolom, hogy nem, nincs biztosítva. Nem hihetjük azt, hogy mindazok, akiket tömegnek nevezünk - az értelmiség, a munkásosztály és a parasztság hogy mindenki lelkesedéssel fogadja az átalakítást. Nem hagyhatjuk figyelmen kívül azt a társadalmi életet, amely igen gyakran mintha tőlünk függetlenül folyna. Nem vagyunk ugyanis képesek jól hallgatni a közvéleményre, és eszerint cselekedni. Nézzék csak meg, mi történik. Mennyi tüntetés zajlik nálunk, mennyi a panasz az új építkezésekre és az erdők pusztítására. Hiszen nemcsak a fákról, nemcsak az erdőről van szó. Ha most nem megyünk azok elébe, akik a természet megóvását követelik, elveszítjük őket Nem fognak nekünk hinni.

A felszólaló ezután a káderek helyes kiválasztásának jelentőségét hangsúlyozta.

Mihail Gorbacsov ezzel összefüggésben emlékeztetett rá, hogy a téma rendkívül bonyolult A miniszterek 66 százaléka, a határterületi bizottságok első titkárainak és a határterületi végrehajtóbizottságok elnökeinek 61 százaléka, a városi és járási pártbizottságok első titkárainak 63 százaléka új ember - mondotta Gorbacsov. Ilyen nagy arányú cseréket hajtottunk végre. Sokan közülünk már bebizonyították, hogy helyesen értették meg a kor követelményeit, nagy terheket vállaltak magukra, érzékenyen reagálnak az új változásokra és az emberek elébe mennek.

A különböző tisztségekbe most gyakran váratlanul választanak ki új embereket - folytatta az SZKP KB főtitkára. A nép támogatja őket. Ezért mindannyiunknak fel kell esküdnünk a demokráciára, a demokratikus folyamatra. Olyan mechanizmusokra lenne szükségünk, amelyek állandóan hatnának, amelyek a közvélemény segítségével minden szinten tehetséges, energikus és valóban rátermett embereket juttatnának vezető tisztségekbe. Ez jobb és megbízhatóbb, mintha felülről neveznék ki őket. Épp ez a demokrácia.

Szergej Zaligin megállapította: az országban jelenleg számos különböző csoport jött létre és ezekben „ismét felbukkantak bürokratikus apparátusok, tehát ismét kifejlődött az, amit nem akartunk".

Mihail Gorbacsov egyetértett ezzel a megjegyzéssel és megállapította, hogy ..sajnos ezekbe a társadalmi szervezetekbe is érkeznek az átalakítás előtti sztereotípiákkal és komplexusokkal terhelt emberek. És első gondjuk a telefonkészülék, a szép iroda, a gépkocsi stb. És a dolgok néha olyan messze mennek, hogy a nekik címzett legkisebb kritikát is az adott társadalmi szervezetben tömörü- lőkkel szembeni tiszteletlenségként fogják fel“.

Ezt követően Viktor Afanaszjev,

a Pravda napilap főszerkesztője kapott szót. Azokról a kérdésekről beszélt, amelyeket a küszöbönálló pártkonferencián kell megvitatni, s hangsúlyozta, mindenekelőtt a párt vezető szerepével kell foglalkozni.

A másik fontos kérdés a pártszervek felépítése. A Pravda számos levelet kap, amelyek e témában javaslatokat tartalmaznak. Indítványozzák például a szakmai osztályok felszámolását, s magának a pártszervek széthelyezésének a felülvizsgálatát.

Anatolij Ananyjev, az Oktyabr című folyóirat főszerkesztője vitafelszólalásában az ország és a forradalom történetének tanulmányozásával összefüggő problémákkal foglalkozott. Konkrét példákkal illusztrálta, hogy a történelmet gyakran rosszul és felületesen tanulmányozzák.

Mihail Gorbacsov ehhez hozzáfűzte:

,,Amikor az októberi forradalom 70. évfordulójára készítettem beszámolómat, az archívumokból megkaptam az ország életének legfontosabb szakaszairól szóló dokumentumfilmek listáját. Terjedelmes filmkrónikával rendelkezünk, amely önmagában, kommentárok nélkül is hatékony propagandaanyag. Ezt jobban ki kell használni és részletesebben kell vele megismertetni a népet."

Ivan Laptyev, az Izvesztyija napilap főszerkesztője a következőket mondotta: „Számunkra mint újságírók és ideológusok számára mindenekelőtt annak van jelentősége, hogyan végezzük a ránk bízott munkát, hogyan érvényesítjük a nyilvános tájékoztatás politikáját, hogyan fejlesztjük azt és mit értünk el. A glasznoszty politikája már mély gyökereket eresztett, visszafordíthatatlan. Felmerültek azonban problémák magában a nyilvános tájékoztatás politikájában is. És erről a konferencia előkészületei keretében beszélni

kell. Megmutatkozott például, hogy nem vagyunk jól felkészülve azoknak az új problémáknak és új tényeknek a megvilágítására és értelmezésére, amelyket maga a demokratizálási folyamat, maga az élet hoz magával."

Mihail Gorbacsov a felszólalóval egyetértve megállapította, hogy „a párt sem készült fel megfelelően, akárcsak a sajtó és az egész társadalom. Ezt azonban meg lehet magyarázni".

Ivan Laptyev a továbbiakban rámutatott, az újságírók nem ismernek sok jelenséget. Az újságírók, főleg a központi sajtó munkatársai vajon hányszor látogattak el a karabahi területre. De sokmindent nem láttak, nem vettek észre. Ennek következtében nem találtuk meg a megfelelő hozzáállást ezekhez a problémákhoz, elveszítettük a kezdeményezést és néhány esetben az ellenőrzés is kicsúszott a kezünkből. Milyen következtetést lehet ebből levonni ma? Világosan meg kell mondani: ha a hasonló jelenségek vagy események csapást jelentenek az átalakításra, akkor még nagyobb, vagy legalábbis nem kisebb csapás az, hogy ezekről a jelenségekről és eseményekről hallgatunk.

Megértjük, hogy a nyugati propaganda a hasonló jelenségekből hasznot húz. De minél kevesebbet beszélünk róla, minél később kezdünk róluk beszélni, annál nagyobb lesz a haszna. Vajon nem érkezett-e el az ideje annak, hogy saját hibáinkat és kudarcainkat ne ideológiai ellenfeleink intrikáival mentegessük? Egyelőre sok még az ilyen kísérlet, de emellett csak kihangsúlyozzák hiányosságainkat, egyebek között azokat is, amelyek a nyilvános tájékoztatás politikájában találhatók.

A nagy függőség és ráadásul az árnyékgazdaság leszoktatta az embereket arról, hogy dolgozzanak - mondotta Gri- gorij Baklanov, a Znamja című folyóirat főszerkesztője.

A felszólaló azt a gondolatot fejtette ki, hogy igen sürgetően kell felvetni az általános igazságosság és a személyes becsület kérdését. Mindenekelőtt ez utóbbit. Nem szabad előfordulnia annak, hogy egy mai „vezető" szerző művének a példányszáma meghaladja Dosztojevszkij valamely művének a példányszámát.

Valenytin Falin, a Novosztyi sajtóügynökség vezetőségének elnöke vitafelszólalásában rámutatott: A konferencia tulajdonképpen már régóta folyik. Lényegében már a XXVII. kongresszus utáni napon megkezdődött.

Mindannyian ismerjük külpolitikai kezdeményezéseinket. De a külföld számára az igazi külpolitikát a mi belső ügyeink jelentik.

Hogy külpolitikánknak mennyire lehet hinni, azt aszerint döntik el, milyen stabilan és következetesen valósítjuk meg a belső átalakítás programját.

Mihail Gorbacsov ezzel kapcsolatban megjegyezte: „Az átalakítás realitássá vált. Feltárja a szocializmusban rejlő potenciált, és országunkat, a népet és a pártot más fényben tünteti fel. Lényegében összeomlik az ellenségkép.

De épp ezen alapul a Szovjetunió elleni propagandaharc egész koncepciója. A kezdeményező külpolitika mindenkit együttműködésre felszólító alapjaként javasoltuk az új gondolkodásmódot. Am nekünk diktálni szeretnének."

Gennagyij Szeleznyov, a Komszo- molszkaja Pravda című napilap főszerkesztője rámutatott: „A mindennapi gyakorlatban győződhetünk meg arról, hogy az ifjúság aktívan kapcsolódik be az átalakításba. Mi újságírók sem vártuk, hogy a Vidéken akarok élni című, az Orosz Föderáció központi részében levő falvak nem könnyű életével foglalkozó rovatunk akkora érdeklődést vált ki azok körében, akik falura szeretnének költözni és szeretnék elősegíteni a falu fejlődését. Több mint 100 ezer ember jelentkezett. Több mint 20 ezer fiatal már át is költözött. Ezek az emberek azonban a helyszínen kezdenek különböző apró problémákba ütközni. Tenni kell azért valamit, hogy a fiatalok ne csalódjanak, ahogy az, sajnos, korábban gyakran megesett. Nem engedhetjük meg, hogy az átalakítás időszakában becsapjuk azokat az embereket, akik szeretnék elősegíteni az Orosz Föderáció ném fekete földű területének fejlesztését.

A nyilvános tájékoztatás az átalakítás egyik hatalmas eszköze, s ennek során maximálisan elvhűnek kell lennünk- hangsúlyozta hozzászólásában Vlagyimir Karpov, a szovjet írószövetség első titkára. Felhívta rá a figyelmet, hogy a napilapok vagy folyóiratok néha éles, névre szóló bírálatot hoznak nyilvánosságra, ugyanakkor a megbírált személynek nem adnak szót. Úgy hiszem, ez nem helyes, s ezt a gyakorlatot meg kell változtatni- mondotta Karpov.