Új Szó, 1988. május (41. évfolyam, 102-126. szám)

1988-05-11 / 109. szám, szerda

Milyenek a tapasztalatok a Szovjetunióban a magán­munkáról szóló törvény alkal­mazásával kapcsolatban? Ho­gyan illeszkednek a szövetke­zetek az ország gazdasági rendszerébe? Hogyan véle­kednek a változásokról a szovjet emberek? Ezekre a kérdésekre adnak választ az APN sajtóügynökség alábbi cikkei. a próbálkozásokat, hogy a kaszár­nyái szabályozók gondolatát az ,,ésszerű fogyasztás“ címén vissza­csempésszék. A magánmunka nem helyettesít­heti az állami vállalatokat: a népgaz­daság sok ága egyszerűen elkép­zelhetetlen a kollektív munka nélkül. Sőt, a kollektív termelés olcsóbb cikkeket állít elő, mint a maszek. Korábban ezt elismerve itt rendsze­rint be is fejeztük a beszélgetést. De minél tovább fejlődött a társadalom, A maszek és a szocializmus Egy év telt el azóta, hogy életbe lépett a magánmunkáról szóló tör­vény. Azt hihetnénk, ideje, hogy elüljenek az általa felkorbácsolt szenvedélyek, de erről szó sincs. A Moszkvában nemrég végzett köz­véleménykutatás szerint a megkér­dezettek közül minden tizedik hely­teleníti a magánmunkát, minden ha­todik ellenzi a szövetkezetek átala­kítását. Miért váltott ki ilyen ellenke­zést ez a Szovjetunióban új je­lenség?-Az okot egy elvi kérdésben adandó válaszban kell keresni, hogy a magánmunka nem mond ellent a szocializmus természetének, kol­lektív alapjainak, - mondta Gavriil Popov, a moszkvai tudományegye­tem professzora. - Pedig szó sincs ellentmondásról. A magánmunka elutasítása, vagy az a nézet, hogy csupán ideiglenes, kompromisszum szülte jelenség - nem más, mint évtizedek alatt rögződött sztereotí­pia: minél több a szocializmus, elv­ben annál kevesebb az individua­lizmus. Megvoltak az előfeltételei ezek­nek a nézeteknek akkor, amikor le­rakták a szocialista népgazdaság alapjait, és a társadalom minden erejét az ipar óriási vállalatainak megteremtésére összpontosították. Gyorsan ki kellett elégíteni az embe­rek általános és elemi szükségleteit, ebből eredt a fogyasztás tömegessé és tipizálná válásának gondolata. De a társadalmi fejlődés bizonyos szakaszának feltételei sokak tudatá­ban magának a szocializmusnak „alapvonásává“ merevedtek. Pedig a tudományos szocializ­mus nemcsak a maszek ellen har­col, akiben tőkést lát, hanem az úgynevezett „kaszárnyaszocializ­mus“ ellen is. A szocializmus sokfé­le koncepciójában erős volt a fa­lanszter, a társadalom minden tagjá­ra rákényszerített egyenlősdi regula tendenciája. A tudományos kommu­nizmus viszont szervesen össze­kapcsolja az ügyek közös intézésé­nek és a személyiség felvirágzásá­nak gondolatát. A szocializmus bár­mely fejlett formájának jellemzője a személyiség fejlődéséről, az egyé­niség kiteljesedéséről való gondos­kodás a fogyasztásban és a terme­lésben is. Ezért utasítjuk el azokat annál világosabbá vált, hogy az ural­kodó állami tömegtermelés mellett megmaradnak, sőt növekszenek azok a területek, amelyeken objektí- van szükséges a magánmunka. Ve­gyük például a szolgáltatásokat. Az állami szolgáltató vállalatokra rend­szerint rátelepszik egy soklépcsős, nem termelő, irányító apparátus, a magánmunka viszont közvetlen kapcsolatot jelent a megrendelő és a szolgáltató között. A rugalmas szolgáltatás, az érdekeltség'az ál­lam számára olcsóbbá teszi sok szolgáltatás önköltségét. Természetesen megmarad az ál­lami és a magánszektor versenye. A magánszektor azonban nem ma­gára az állami szektorra veszélyes, hanem az adminisztratívan szerve­zett állami szektorra. De a Szovjet­unióban ma létező adminisztratív ^ektor már nem felel meg a nép­gazdaság mai fejlődési szakaszá­nak, zavarja a társadalmi élet átala­kítását, a demokráciát, az önigazga­tás fejlődését. Azt tehát közgazda- sági módszereken alapuló gazdasá­gi mechanizmusnak kell felváltania. A magánszektor pedig éppen az ilyen áttérést mozdítja elő. A magánmunka lehetősége rend­kívül sokrétű. Először is azért, mert jelentősen erősítheti a társadalom­ban a kezdeményezést, a vállalkozó szellemet, szilárdítja a munka meg­becsülését, rászorítja az állami szektort, hogy mielőbb megszaba­duljon a bürokratizmustól. Másod­szor - a magánmunka meggyorsítja a tudományos-technikai haladásnak azt a részét, amelyet egyénileg lehet fejleszteni. Harmadszor - megköny- nyíti az állami szervezetekben dol­gozók életét, növeli az állami fizetés becsét és vonzerejét, végül pedig megszabadítja az államot és köz­ponti szerveit sok apró kérdéstől és lehetővé teszi, hogy a vezető szer­vek a döntő területekre összponto­sítsák figyelmüket. És nemcsak a központ munkájá­nak könnyítéséről van szó. A szovjet társadalomban a peresztrojka sikere szorosan összefonódik a „nyomást gyakorló“ csoportok megjelenésé­vel. Olyan társadalmi csoportokról van szó, amelyek anyagi helyzete közvetlenül függ a peresztrojka sike­rétől. Szerintem a magánszektor azért is fontos, mert az egyik ilyen csoportot alkotja. A jog és a szövetkezetek- Mindmáig egy jogi utópia rabjai vagyunk, amely szerint minden kér­dést meg lehet oldani állami-jogi be­avatkozással - mondta Anatolij Szobcsak, a leningrádi tudománye­gyetem jogi karának gazdasági-jogi tanszékvezetője. Az állami szektor pótolhatatlan az ipar kulcságazataiban. Vannak azonban olyan területek, amelyeket lehetetlen a nehézkes hierarchikus rendszerrel irányítani. Vagyis borot­válni, hajat vágni, gyorsan romló terméket szállítani és így tovább nem az államnak, hanem a szövet­kezeteknek a feladata, mert éppen az a céljuk, hogy a legteljesebben kielégítsék az emberek igényeit, hogy gyorsan reagáljanak az igé­nyek, a divat változásaira. A leningrádi városi tanács az 50 éves professzort a szövetkezetek lelkes hívének tartja. Maga Szob­csak viszont kritikusan ítéli meg a városi tanácsot: - A tanácsi appa­rátus szerintem nem fogadta el a szövetkezeti rendszert. Természe­tesen tájékoztattak arról, hogy Le- ningrádban 400 szövetkezet alakult, arról azonban nem szólnak, hány jelentkezését utasították el. Pedig a szövetkezetek mindenkinek hasz­nálnak: befizetéseikből a város új EREDMENYEK ES TORZULÁSOK A szovjet városokban egyre in­kább polgárjogot nyer a magántevé­kenység rövidítése, az ITD a cég­táblákon, reklámokon. Egy éve, ta­valy május 1 -jén lépett életbe a ma­szek munkáról szóló törvény, s de­cemberre már 9 ezer kisszövetke­zetben 90 ezren dolgoztak. Köznapi nyelven maszeknek hívják őket, bár ez nem egészen pontos kifejezés, mert a Szovjetunióban nincs ma­gántulajdon, tehát a szó teljes értel­mében maszek nincs. De a lényeg nem a szavakban rejlik. A maszek - amint megkapta a törvényes lehetőséget a munkára, a vállalkozásra - gyorsan rájött, hogy egyedül vagy családjával nem sokra megy. így előnyben részesí­tette az állami vállalatok vagy szer­vezetek - mint például a fogyasztási szövetkezeti szövetség - égisze alatt és segítségével létrejövő szö­vetkezést más magánvállalko­zókkal. Eleinte úgy gondolták, hogy a magántevékenység mindenekelőtt a nyugdíjasokat, a háziasszonyokat, diákokat, vagyis a szabad munka­erőt vonja be a termelésbe. Az új kisszövetkezeti mozgalomba azon­ban az állami szektorból egyre több munkás és alkalmazott jött és dolgo­zott másodállásban este, szabadna­pokon vagy szabadsága alatt, számarányuk meghaladja a szövet­kezeti létszám hatvan százalékát. Különleges és egyelőre még számításon kívül hagyott terület - a mezőgazdaság, főként a húster­melés, az amolyan minikolhoz szerű tömörülés. Ma még egyedi esetekről van szó, de a jelek szerint ez a jövő­ben kiemelt helyet kap majd. Min­denesetre Ivan Kuhra, az egyik Moszkva környéki kolhoz és egyben a kolhozok országos szövetségének elnöke szerint „ma minden lehetsé­ges, közte a ITD, vagyis magán­munka a földön. Miért is ne? Ma terjed a vállalkozás és a családi kezelésű állattartás. A szövetkezés formái a legváratlanabbak is lehet­nek. Az a fő, hogy az ember helyze­tének, sorsának, esélyeinek gazdája legyen.“ Az új szövetkezeti mozgalom sok gondot és nehézséget is felvet. Vannak kézzelfogható eredmények, de vannak kedvezőtlen torzulások is. Egyes kisszövetkezeteknél az áruhiányt kihasználva harácsolási törekvések mutatkoznak, akad pél­da a spekulációra, a visszaélésre is. önkényesen felsrófolják az árakat, mindez elégedetlenséget kelt a la­kosságban. Ugyanakkor számos adminisztratív, jogi és lélektani aka­dály fékezi még a mozgalom fejlő­dését. A szovjet vezetés teljesen egyér­telműen foglalt állást a kérdésben. Az SZKP Központi Bizottságának februári ülése megállapította, hogy a kisszövetkezetek és a magánmun­ka terjedésével tulajdonképpen új alapokon formálódik a szocialista népgazdaság szövetkezeti szektora. Nyugodtan és tárgyszerűen kell ta­pasztalatokat szerezni, a negatív je­lenségeket kiküszöbölni. forrásokhoz jut, az állami szolgáltató vállalatok pedig vagy olcsóbban, vagy jobb minőségben kezdenek dolgozni. A szövetkezetek a szocialista népgazdaság természetes jelensé­gei. Nem zsákmányolnak ki bérmun­kát, a termelőeszközök nincsenek magántulajdonban, így hát szó sincs visszatérésről a tőkés termelési vi­szonyokhoz. Ami a túl magas jöve­delmek miatti aggodalmakat illeti, az szerintem nem más, mint a legutób­bi időkig mesterségesen táplált bé­rezési egyenlősdi, vagyis az egyen­lőség helytelen értelmezésének ma­radványa. A szocializmus számára nem az a fontos, hogy mennyit keres egy ember, hanem az, hogy jövedel­me munkából származzon.- Sokan úgy gondolják, hogy a szövetkezetek iránti lelkesedés hulláma elül és ma már aligha nö­vekszik a számuk.- A szövetkezetek csak akkor él­hetnek teljes életet, ha az egész népgazdaság áttér a teljes gazdasá­gi elszámolásra és az önfinanszíro­zásra. Ez először is az alapvető ágazatokból munkaerőt szabadít fel; másodszor - a most megvalósuló gazdasági reform rendezi a szövet­kezetek és az állami vállalatok, szer­vezetek partneri kapcsolatait. Eze­ket ma mesterségesen fékezik, no­ha ez az együttműködés a jelenben egyszerűen elengedhetetlen. A nép­gazdaságban ma kihasználatlanul felhalmozódott anyagi értékek sok milliárd rubelt tesznek ki. Ezeket szerintem a szövetkezetek nagysze­rűen felhasználhatnák. A teljes gaz­dasági elszámolás és az önfinanszí­rozás megmutatja majd, hogy bizo­nyos ágazatokban a szövetkezetek­nek kell elsőbbséget adni. [ KOMMENTÁLJUK j A megelőzésen van a hangsúly A tűz nem tréfadolog. Elég egy eldobott parázsló cigarettavég, a gyártási folyamat, a tűzrendészed előírások megszegése, s máris felüti fejét a vörös kakas. Néhány óra alatt milliós értékek válnak hamuvá. Csupán Szlovákiában 1972-től ez év elejéig egymilliárd kétszázhatvanhat millió korona kárt okozott a tűz és a lángokban hatszázhatvanegy személy vesztette életét. A ter­melési kiesés, az újjáépítés költségei további milliárdokra rúg­nak. Az SZNT 126/85 Zb. számú törvénye egyértelműen leszö­gezi, hogy a javak tulajdonosai kötelesek a túzvédelemről gon­doskodni, intézkedéseket tenni a baj megelőzésére. Az ezzel kapcsolatos erőfeszítések kerültek a figyelem előte­rébe a tűzvédelmi szövetség közelmúltban megtartott szlovákiai kongresszusán is. Ki más tudhatná jobban, mint az önkéntes tűzoltók, a mezőgazdaságban, a munkapadoknál dolgozó embe­rek, hogy a nemtörődömség, a hanyagság, a felelőtlenség mindig megbosszulja magát. Az évente rendszeresen megtartott tűzrendészeti ellenőrzések során tapasztalhatták, hogy nem mindenütt veszik figyelembe a tűzrendészeti előírásokat. Évente mintegy ötezer fogyatékosságot tárnak fel. Bosszantó, s ezt a vitában felszólalók is aláhúzták, hogy ezeknek csak mintegy húsz százalékát számolják fel. Egyöntetű vélemény, hogy ezek megszüntetéséből a nemzeti bizottságoknak kellene nagyobb részt vállalniuk, mivel az ö hatáskörükbe tartoznak a kis üzemek, a termelő, az építő és a fogyasztási szövetkezetek. A tűzvédelmi szövetség szlovákiai szervezetének tagjai régen felismerték, nem elég felkészülni a tűzoltásra, többet kell tenni a megelőzés érdekében. Az elmúlt öt évben az üzemekben, az iskolákban, a mezőgazdasági üzemekben több mint ötvenezer tűzvédelmi előadást, szemináriumot stb. tartottak. Mindenütt igyekeztek átadni az évek során szerzett tapasztalataikat. Tagjaik patronálják a pionír túzoltórajokat, segítséget nyújtanak a Pla­meň (Láng) elnevezésű tűzrendészeti játék megrendezéséhez. Egyszóval gondoskodnak az utánpótlás neveléséről, hiszen a pionírok az ifjúsági rajokban folytatják közhasznú tevékenysé­güket. Jó példa erre a csicsói (Čičov), de számos más alapszer­vezet is. A kongresszuson célul tűzték ki, hogy a jövőben - főleg a lakótelepeken - gyarapítani fogják soraikat. Nemcsak dicsértek, hanem bíráltak is. Kevés a tűzoltótech­nika, megoldatlan az egyenruha-ellátás, a két szövetségi köztár­saságban eltérőek a túzoltórajok versenyfeltételei, szabályai. Rámutattak arra, hogy a szervezeti életben még mindig sok a beidegződött bürokratikus munkamódszer, s ettől mielőbb szabadulniuk kell, hogy elöbbreléphessenek a demokrácia elmé­lyítésében. Ezt célozzák az 1993-ig kitűzött feladatok is. Arra kell törekedniük, hogy a jövőben még eredményesebb legyen az együttműködés a nemzeti bizottságokkal, annál is inkább, mivel több mint ötezren közülük képviselőként tevékenykednek. Az alapszervezetek tagjai kiveszik részüket a társadalmi munkából, elősegítik a választási programban meghatározott feladatok teljesítését is. Számos községben a Nemzeti Front legaktívabb alapszervezetei közé tartoznak. Sok községben védnökséget vállaltak a tűzoltó-felszerelés és a közterületek fölött is. A két hónap múlva sorra kerülő országos kongresszusra tehát nem mennek üres kézzel a szövetség szlovákiai szervezetének küldöttei. Tagjai tudják, sokat tettek ugyan a károk megelőzé­sére, de még sok munka vár rájuk, hogy a túz pusztítása ne fékezze népgazdaságunk, az ország fejlődését. NÉMETH JÁNOS Napirenden a településfejlesztés Többek között a járás falvainak és településeinek fejlesztésével foglal­kozott legutóbbi tanácskozásán a Nagykürtösi (Veľký Krtíš) Jnb plé­numa. Az előterjesztett beszámoló­ból kitűnt, hogy az elmúlt esztendő elképzeléseit nem minden vonatko­zásban sikerült maradéktalanul megvalósítani. A lakossági hozzájá­rulással épülő létesítmények közül négyet kellett volna befejezni, ám közülük csak az ipolynyéki (Vinica) vízvezeték és a suchái halottasház készült el. Nem sikerült határidőre befejezni a Dolné Plachtince-i és az Šafárikovóban új önkiszolgáló élelmiszerboltot és ízletes ételek gazdag választékát kínáló falatozót nyitottak a közelmúltban. A tágas, korszerűen felszerelt létesítménynek egyaránt örülnek a vásárlók és a Zdroj élelmi­szerkereskedelmi vállalat már jobb körülmények között dolgozó eladói. (Lalo Károly felvétele) Opatovská Ves-i halottas házak épí­tését, s lemaradás tapasztalható né­hány fontos közlétesítmény építésé­nél is. Az idén a tervek szerint lakossági hozzájárulással húsz létesítmény közül tizenötöt adnak át rendelteté­sének - 43 és fél millió korona értékben. A legnagyobb beruházá­sok egyikének, a csábi (Cebovce) vízvezetékhálózat első szakasza ígérkezik. A négy épülő halottasház összköltsége is meghaladja a 3 mil­lió koronát. A tervek szerint jövőre új bevá­sárlóközpont épül Sklabinán, s en­nek költségei meghaladják a 4 millió 300 ezer koronát. A művelődési és kulturális célokat szolgáló beruházá­sok közül meg kell említeni a Dolná Strehová-i kultúrközpontot, amelyre több mint 5 millió koronát fordítanak. Zsély (Želovce) és Ipeľské Pred- mostie is jelentős eszközöket fordí­tanak a művelődési központok bőví­tésére illetve átépítésére. Az iskolaügy egyik legnagyobb beruházása Závadka községben va­lósul meg, ahol háromosztályos óvodát és bölcsődét adnak át a gye­rekeknek, 5,5 millió korona ér­tékben. Az idén kezdik meg a járási szék­helyhez tartozó Modrý Kameň köz­ségben egy korszerű szakmunkás- képző építését, míg Nagykürtösön többpályás teniszközpont épül 2 mil­lió 690 ezer korona értékben. Való­színűleg az idén készülnek el az ipolynyéki sportegyesület szociális létesítményei is.- h. a -

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents