Új Szó, 1988. május (41. évfolyam, 102-126. szám)
1988-05-06 / 106. szám, péntek
Negyven évvel ezelőtt hagyták jóvá a Május 9-i Alkotmányt Nyitás a szocializmus útján írta: ALOIS INDRA, a CSKP KB Elnökségének tagja, a CSSZSZK Szövetségi Gyűlésének elnöke Az Alkotmányozó Nemzetgyűlés negyven évvel ezelőtt, 1948. május 9-én hagyta jóvá a Csehszlovák Köztársaság új alkotmányát. Az új alkotmány elfogadásának napját nem véletlenszerűen választották meg. Klement Gottwald szavai szerint: ....1945. május 9-e nélkül nem le nne 1948 május 9-e, nem lenne új alkotmány, amely a népnek szavatolja az elmúlt három esztendő minden vívmányát." Az új alkotmány nemzeteink történelmi tapasztalataira, s arra épült, hogy csalódtak a polgári köztársaságban, megalázta őket a müncheni egyezmény és az imperialista szövetségesek árulása, s végigszenvedték a náci megszállást. A cseh és a szlovák nép határozottan kifejezésre juttatta, hogy nem kívánja vissza a München előtti burzsoá rendet és a felszabadult államot új, valóban népi alapokon kívánja építeni. A nemzeti és demokratikus forradalom által előidézett mélyreható változások megkövetelték az új alkotmány kidolgozását. A Kassai (Košice) Kormányprogram ezért feladatul adta a kormánynak és az Ideiglenes Nemzet- gyűlésnek, hogy a lehető legrövidebb időn belül készítse elő az Alkotmányozó Nemzetgyűlésbe az általános, titkos és közvetlen választásokat. A nemzetgyűlés fő feladata a köztársaság új alkotmányának kidolgozása volt. A CSKP az 1946 májusi választásokban az ország legerősebb politikai pártja lett. Klement Gottwald kormányelnökként az Alkotmányozó Nemzetgyűlés elé terjesztette a Csehek és a Szlovákok Nemzeti Frontja Kormányának Országépítő Programját. Első része magába foglalta az új alkotmány kidolgozásának néhány alapelvét: biztosítania kellett azt, hogy minden hatalom valóban a népé legyen, s építenie kellett a korábbi alkotmány demokratikus alapelveire. Elsősorban azonban ki kellett indulnia a megszállók elleni harc eredményeiből, s a felszabadulás utáni viszonyokból, vagyis rögzítenie kellett a nemzeti bizottságok helyzetét és jogkörét, az ipar és a bankok államosítását, újszerűen kellett rendeznie a csehek és a szlovákok viszonyát stb. A nagyon konkrétan megfogalmazott építő programmal egyetértettek valamennyi politikai párt képviselői. Ez a kommunista párt számára megteremtette megvalósításának, s ezen belül az új alkotmány kidolgozásának jó kiindulópontját. Az alkotmányért folytatott harc Csehszlovákia Kommunista Pártja ebben a fejlődési szakaszban is bevált mint a nemzeti és demokratikus- forradalom vezető ereje. Már 1946. július 11-én vagyis az Országépítő Program parlament általi jóváhagyásának napján megalakult a párt alkotmánybizottsága. Elnöke dr. Vladimír Procházka egyetemi tanár, az Alkotmányozó Nemzetgyűlés képviselője volt. Ö volt a szerzője az alkotmány első változatának, amelyet megtárgyalásra a párt alkotmánybizottsága elé terjesztett. Nem egészen három hónap múlva kidolgozták az alkotmánytervezet végleges, negyedik változatát (1946. október 20.), amelyet jóváhagyott a CSKP KB Elnöksége. Csehszlovákia Kommunista Pártja az egyetlen olyan politikai párt volt, amely egységes alkotmánytervezettel rendelkezett már az alkotmány kidolgozásának kezdetén. (A nemzeti szocialista és a cseh néppárt kifejezetten provokatív jellegű tervezetével csak röviddel 1948 februárja előtt rukkolt ki.) Eredetileg azzal számoltak, hogy az új alkotmány tervezetét a kormány terjeszti az Alkotmányozó Nemzetgyűlés elé. A szociáldemokrata dr. 0. John képviselő azonban indítványozta, hogy az alkotmánytervezetet dolgozzák ki közvetlenül a parlamentben s támogatására nyerjék meg a nem kommunista pártok további képviselőit. A CSKP vezetősége rugalmasan reagált. Klement Gottwald elkerülte a hatásköri vitákat és javasolta, a kormány egyezzen bele abba, hogy az új alkotmány kidolgozása az Alkotmányozó Nemzetgyűlés dolga lesz. Az alkotmány előkészítésével a létrehozott alkotmánybizottság foglalkozott, amelynek az arányos képviselet alapján 36 képviselő volt a tagja (a CSKP-t 11 -en, a nemzeti szocialistákat 6-an, a cseh néppártot 5-en, a szlovák demokratákat 5-en, a szociáldemokratákat 4-en, az SZLKP-t 3-an, a munkapártot és a szabadságpártot 1-1 tag képviselte). Vagyis helyet kapott benne a Nemzeti Front valamennyi politikai pártja, mégpedig paritásos alapon. A CSKP legerősebb politikai pártként igényt tartott arra, hogy az ő képviselője legyen majd a főelőadó, akinek jogköre kiterjedt nemcsak az alkotmánybizottság tanácskozása eredményeinek feldolgozására, hanem saját javaslatainak előterjesztésére is. így a főelőadó, Vladimír Procházka elvtárs személyében, noha a saját nevében, de előadhatta pártjának az alkotmánnyal kapcsolatos javaslatait. A kommunista párt tehát kez- deményezóen befolyásolhatta az alkotmány előkészítését. Pártunk abból indult ki, hogy az új alkotmánynak ki kell fejeznie a Nemzeti Front politikáját, amelynek alapelveit megerősítette a Kassai Kormányprogram és a kormány Országépítő Programja. E keretek között kész volt megegyezni, esetleg kompromisszumra lépni a nem kommunista pártokkal, azzal a feltétellel, hogy igazodni fognak a kormányprogramok alapelveihez. A nem kommunista pártok reakciós szárnyai 1947 tavaszáig még nem tartották lehetségesnek azt, hogy fellépjenek a Nemzeti Front közös programja ellen. Ennek ellenére, elhúzódó éles vitákat követően, a pártok csak az alkotmánytervezet bevezető rendelkezésének megfogalmazásával értettek egyet, amelyek szerint a felszabadult csehszlovák államnak „népi demokratikus köztársaságnak", ,,két egyenjogú nemzet, a csehek és a szlovákok egységes államának" kell lennie. Az alkotmánybizottságban megtárgyaltak további részjavaslatokat, a köztársasági elnökre, az állam- polgári jogok szociális jogokkal történő bővítésére vonatkozóan is. Ezeket a részeket tehát már Február előtt kidolgozták. A CSKP tisztában volt az új alkotmányért folytatott harc jelentőségével és elutasította a kabinetüzelmeket. A nyilvánossággal ismertette alkotmánykoncepcióját, a dolgozók széles rétegeit igyekezett megnyerni forradalmi rendelkezéseinek. Az alkotmányért folytatott harc szerves része volt a nemzeti és demokratikus forradalom kibontakoztatásáért, a szocialista forradalomba való átnövéséért, a népi demokrácia megszilárdításáért vívott harcnak. A pártnak számolnia kellett azzal is, hogy a Nemzeti Front néhány pártjában a reakciós elemek növekvő aktivitása egyebek között az alkotmány kidolgozásának aláaknázására irányul majd. Ezért olyan eljárást választott, hogy az alkotmánynak a dolgozókhof közelálló, számukra érthető olyan alapvető kérdéseivel kapcsolatban kerüljön sor döntő összecsapásra a reakcióval, amilyen az államosításnak és a nemzeti bizottságoknak kérdése volt. A CSKP védte a forradalmi vívmányokat Milyen magatartást tanúsított az alkotmány kidolgozásával kapcsolatban a többi politikai párt? A nemzeti szocialista, a cseh néppárt és a szlovák demokrata párt képviselői a tanácskozásokat rendszeresen megnehezítették. Többnyire arra szorítkoztak, hogy megtették észrevételeiket a főelőadó javaslataival kapcsolatban, ellenvetéseket tettek, de nem voltak pozitív javaslataik. Szüntelenül arra hivatkoztak, hogy álláspontjuk személyes véleményük, s az nem tekinthető pártjuk vezetősége nézetének. Ugyanakkor a több mint egy évig tartó tanácskozások ideje alatt képtelenek voltak tolmácsolni pártjaik állásfoglalását! Romboló szándékuk megnyilvánult olyan kérdésekben is, amilyen az új alkotmánynak összefüggése volt a korábbi alkotmánylevéllel. Arra törekedtek, hogy minél többet átvegyenek ebből a polgári demokratikus alkotmányból (természetesen akkor lettek volna a legelégedettebbek, ha azt egészében átvehették volna, de ezt a célt nem érhették el, s ezt a gondolatot rögvest fel kellett adniuk.) A CSKP következetesen védte a forradalmi vívmányokat, s továbbfejlesztésükre törekedett, míg a nem kommunista pártok reakciós vezetősége irányt vett az ellenforradalmi fordulat, a kapitalizmusba való visszatérés felé. Ez természetesen kiélezte az ellentéteket. Példaképp megemlíthető a gazdasági rendszer és a nemzeti bizottságok alkotmányos módosításáról 1947 végén folytatott tanácskozás. A kommunista képviselők síkra szálltak azért, hogy az új alkotmányban rögzítsék az államosítást és az lehetővé tegye bővítését. A reakció képviselői ezt a leghatározottabban ellenezték, hangsúlyozva, hogy az államosítás mértéke csak alkotmánytörvénnyel változtatható meg. így akarták meggátolni a további államosítást, annak reményében, hogy a parlamentben egységes antikommunista tömb létrehozásával meggátolják az ilyen alkotmánytörvény elfogadását. A közepes és a kis vállalkozók alkotmányos védelmének leple alatt arra törekedtek, hogy érintetlen maradjon a magántulajdonosi tőkés szektor. A nemzeti szocialista, a cseh néppárt és a szlovák demokrata párt viszonyát a dolgozó parasztság szükségletei iránt leleplezte a földtulajdonról szóló alkotmánytervezeti rendelkezések megtárgyalása. Az említett pártok képviselői minden lehető módon arra törekedtek, hogy aláássák azt a javaslatot, amely szerint magántulajdonban legfeljebb ötven hektár földet lehetett birtokolni. Sőt, a nemzeti szocialista párt elment egészen odáig, hogy az 1948 elején nyilvánosságra hozott alkotmány tervezetébe be sem iktatta a birtokolható maximális földterülettel kapcsolatos rendelkezést. Hasonló volt a helyzet a nemzeti bizottságokkal kapcsolatban is. A nemzeti szocialista, a cseh néppárt és a demokrata párt vezetősége ugyan nem mert nyíltan fellépni a nemzeti bizottságok intézménye ellen, de megkísérelte minél jobban megnyirbálni forradalmi jellegüket. Ebben a szellemben egységesen szólaltak fel képviselőik - függetlenül eltérő ideológiai és politikai-jogi motiváltságukFebruár keresztülhúzta Ennek következtében zsákutcába kerültek az alkotmánnyal kapcsolatos tárgyalások. Ezért a felelősség az említett három politikai párt reakciós vezetőségeit terhelte, amelyek sárba tiporták a Kassai Kormányprogramból, illetve a kormány Országépító Programjából eredő kötelezettségeket, valamint a Nemzeti Front politikájának alapelveit. Döntés született, hogy a megoldatlan kérdéseket - a gazdasági rendszernek, a nemzeti bizottságoknak, valamint a csehek és a szlovákok viszonyának alkotmányos rendezése (erről az utóbbi kérdésről az alkotmánybizottságban és az albizottságban nem is tárgyaltak) - megvitatják a Nemzeti Frontnak 1948 januárjában létesített szúkebb körű bizottságában. A nemzeti szocialista párt képviselője azonban 1948. február 18-án - azonnal a bizottság ülésének megnyitása után - kijelentette, hogy pártja már nem hajlandó tárgyalni az alkotmánytervezetről. Ez a magatartás előre jelezte a lemondást, amelyet 'reakciós miniszterek két nap múlva nyújtottak be, hogy kormányválságot idézzenek elő. A győzelmes február keresztülhúzta a reakció számításait, végérvényesen eldöntötte azt, hogy az államhatalom átmegy a munkásosztály kezébe. Záloga volt annak, hogy az új alkotmány kidolgozásának nagy művét betetőzik az Ország- építő Programnak és a dolgozók azon forradalmi követelményeinek szellemében, amelyeket az üzemi tanácsok és a parasztbizottságok kongresszusain fejeztek ki. Hangsúlyozni kell, hogy a CSKP lényegében Február után is ragaszkodott 1946 őszén kidolgozott eredeti alkotmánytervezetéhez. Február után, amikor tói - az alkotmánnyal kapcsolatos tanácskozások során és esetenként a szociáldemokraták is csatlakoztak hozzájuk. Az önigazgatás védelmének ürügyén szenvedélyesen ellenezték azt a gondolatot, hogy a nemzeti bizottságok adott területükön képviseljék és gyakorolják az állam- hatalmat. Arra törekedtek, hogy hatáskörüket az alkotmányban minél jobban leszűkítsék, illetve azt az alkotmány ne is szabályozza. S hogy az említett pártoknak az egyetlen és tényleges „demokraták" pózában tetszelgő képviselői hogyan is képzelték el valójában a helyi igazgatásban a nép demokratikus részvételét, arról az alkotmánybizottságnak február előtti utolsó tanácskozásai tanúskodtak. A bizottsági tagok zömének nézete szerint nem kellett volna az alkotmányban rögzíteni a főelőadó által javasolt rendelkezést, miszerint „a nemzeti bizottságok és tagjaik feladataik teljesítése során kötelesek támaszkodni a nép közvetlen részvételére és kezdeményezésére..." Rendszeresen elutasították a demokratikus centralizmus alapelveit, vagyis a kormány jogát a nemzeti bizottságok viszonylatában biztosítani az egységes állami politika gyakorlását, elsősorban a gazdaságban. Az alkotmányon folyó munka kezdetétől a nemzeti szocialisták, a cseh néppártiak és a szlovák demokrata pártiak vállvetve léptek fel a kerületi rendszer ellen. a reakció számításait elhangzottak olyan nézetek, hogy teljesen új tervezetet kellene kidolgozni, Gottwald elvtárs kijelentette: „Javaslatunkat komolyan tettük meg, politikánk becsületes- mi sohasem licitáltunk." Február után az új alkotmányon tovább folyt a munka a megújhodott Nemzeti Front bázisán: az Alkotmányozó Nemzetgyűlés alkotmánybizottságában és albizottságában képviselve volt minden politikai párt. Ezzel azonban nem merült ki a megújhodott Nemzeti Front szerepe: a Nemzeti Front Központi Akcióbizottságának Elnökségé 1948. április 14- én megtárgyalta és jóváhagyta az új alkotmány tervezetét, amelyet az Alkotmányozó Nemzetgyűlés alkotmánybizottságának főelőadója terjesztett elő s döntést hozott arról, hogy társadalmi vitára bocsátja. Ezáltal az új alkotmány kidolgozása a dolgozók széles rétegeinek ügyévé vált, amelyek teljes egyetértéssel fogadták a tervezetet. Az Alkotmányozó Nemzetgyűlés 246 képviselő jelenlétében 1948. május 9-én egyöntetűen jóváhagyta a Csehszlovák Köztársaság új alkotmányát. Dr. Eduard Beneš, aki akkor a köztársaság elnöke volt, elutasította az alkotmány aláírását. Arra hivatkozott, hogy véleménye szerint az új alkotmányban a köztársaság elnöke esküjének megfogalmazása („...A népi demokratikus rendszer szellemében, a nép akarata és a nép érdeke szerint teljesíteni kötelességét") egyet jelent - amint azt mondotta- azzal, hogy alá kell magát rendelnie az „utca uralmának". Tisztjéről 1948. július 2-án lemondott, s a burzsoázia ezáltal elveszítette utolsó alkotmányos csúcsintézményét. Az új alkotmány jelentősége A Május 9-i Alkotmány jóváhagyásának 40. évfordulója alkalmából helyesen kell felmérnünk újkori történelmünkben betöltött szerepét. Állandóan szem előtt kell tartanunk, hogy milyen helyzetben született meg. Abban az időszakban kezdték kidolgozni, amikor társadalmunk a nemzeti és demokratikus forradalom szakaszában volt (igaz, fokozatosan erősödtek benne a szocialista elemek), s amikor az alkotmányról szóló tanácskozások a Nemzeti Front keretében folytak, amely az ún. demokratikus burzsoáziát is magába foglaló tömb volt. Az alkotmány- tervezet végleges szövegét azután Február után, tehát Csehszlovákiában a szocializmus építésének kezdeti időszakában dolgozták ki. Ezek a körülmények rányomták bélyegüket az alkotmánynak és tartalmának értelmezésére. A lényeg az volt, hogy ez a népi demokrácia alkotmánya, amely új fokot jelent a csehszlovák társadalom fejlődésében és megnyitja a szocializmus útját. Ezt a gondolatot találóan fejezte ki az alkotmány bevezető nyilatkozata: „Mi, a csehszlovák nép, kinyilvánítjuk, szilárd elhatározásunk a felszabadult államot népi demokráciaként építeni, amely biztosítja számunkra a szocializmus felé vezető békés utat". Az alkotmány így kifejezte a kommunista párt azon lenini tézisre épülő sikeres stratégiájának lényegét, miszerint a nemzeti és demokratikus forradalom békésen átnőhet a szocialista forradalomba. Az új alkotmány jogilag rögzítette az elért helyzetet, vagyis a nemzeti és demokratikus forradalom minden vívmányát, amelyet a burzsoázia vagy teljesen fel akart számolni, vagy lényegesen szűkíteni akarta méreteiket és forradalmi jelentőségüket. Az alkotmány reális jellege egyben megkívánta, hogy rendelkezései kifejezzék, miszerint a szocializmus útján haladó, de a szocializmus alapjait még le nem fektető társadalom alkotmányáról van szó. A Május 9-i Alkotmány nemcsak tükrözte társadalmunk politikai, gazdasági és szociális fejlődésének elért fokát, hanem bizonyos programelemeket is tartalmazott. Egyes alkotmányos rendelkezéseknek kifejezetten programjellegük volt, így például a kerületi elrendezésre való átmenetről és a bíróságok demokratizálásáról szóló rendelkezésnek. Más rendelkezések viszont - mint például a falu termelé- si-műszaki színvonala fokozatos emelésének, a város és a falu közötti szociális és kulturális különbségek kiegyenlítésének követelménye - a hosszabb távra szóló fejlődési tendenciákat rögzítették. A legáltalánosabb alapvető programcél az volt, hogy „olyan társadalmi rendet akarunk elérni, amelyben teljesen megszűnik az embernek ember általi kizsákmányolása - a szocializmust". Az alkotmány kimunkálói helyesen látták azt, hogy az ehhez hasonló rendelkezések, noha programjellegűek, teljesen valósak, mivel a társadalmi fejlődés objektív törvényeinek tudományos megismerésére támaszkodnak. E tekintetben a Május 9-i Alkotmány - olyan időkben, amikor általában elismert tézis volt, hogy az alkotmánynak nem szabad programnak lennie - gazdagította a politikai elméletet és a gyakorlatot. Hazánkban a szocialista forradalom békés úton kivívott győzelme és a proletárdiktatúra hatalomra jutása a CSKP valóban mesteri stratégiájának és taktikájának volt köszönhető. A párt bölcsen kihasználta a kapitalizmusból a szocializmusba való átmenet általános törvényeit és ezzel egyidejűleg tiszteletben tartotta a nemzeti és egyéb sajátosságokat. Ez az irányvonal átfonódott a párt politikájával az alkotmányos kérdésekben is. így például az azért folytatott harc, hogy az új alkotmány népi demokratikus köztársaságként rögzítse államunk jellegét, s hogy következetesen megvalósuljon az az alapelv, miszerint az államban minden hatalom egyetlen forrása a nép, lényegében harcot jelentett a szocialista forradalomba való átmenet feltételeinek megteremtéséért. Az államosítással kapcsolatos alkotmányos rendelkezéseknek is annak érzékeltetése volt a célja, hogy a népgazdaságban fő szerepe az államosított szektornak van, amely fokozatosan magára öltötte az állami szocialista szektor jellegét. Az említett példák arról tanúskodnak, hogy ezek az alkotmányos rendelkezések, eltekintve az alkalmazott fogalmazástól és terminológiától, tükrözték a kapitalizmusból a szocializmusba való átmenet általános törvényeit, mégpedig Csehszlovákia konkrét történelmi feltételei között. A CSKP az új alkotmányon dolgozva, tekintetbe vette Csehszlovákia demokratikus hagyományait, beleértve a burzsoá parlamentarizmus hagyományait. Számolt azzal, hogy az új alkotmány kötődni fog az 1920. évi alkotmánylevélhez, főleg a Nemzetgyűlésről, valamint az állampolgárok jogairól és szabadságjogairól szóló részében. Erre az álláspontjára hatást gyakorolt az, hogy az új alkotmány előkészítése idején a kisburzsoá rétegek körében még nagyon elterjedt volt a polgári demokrácia ideológiája, amelyre az 1920. évi alkotmánylevél épült. S egyidejűleg ebben jutott kifejezésre a kommunisták viszonya az 1918. évi nemzeti és demokratikus forradalomhoz, e forradalom demokratikus intézményeihez, vagyis a történelmi hagyományokhoz. A régi alkotmányhoz kötődés azonban nem jelentette azt, hogy az alkotmányos intézmények nem változtatnak munkájuk tartalmán. Ha szemügyre vesszük a parlamentet, amelynek helyzetét az új alkotmány lényegében az 1920. évivel megegyezően rendezte, akkor láthatjuk, hogy a népi demokráciában megváltozott tevékenységének tartalma: a burzsoázia uralmának eszközéből - Február előtt csak részben, Február után teljesen - átalakult a demokratikus és a szocialista változások megvalósításának eszközévé. Úgyszintén új tartalmat kaptak az állampolgárok jogai és szabadságjogai, amelyek közül számosat az új alkotmány a korábbival nagymértékben egyező módon rendezett. A népi demokratikus rendszer ugyanis felszámolta főleg azokat a gazdasági okokat, amelyek a kapitalizmusban ezeket a jogokat nagymértékben formálissá tették. A lényeg az volt, hogy a Május 9-i Alkotmány rögzítette az állampolgárok olyan új jogait, amilyen a művelődéshez való joguk és a népi demokratikus állam által szavatolt szociális jogok (jog a munkához, az elvégzett munka szerint igazságos javadalmazáshoz, a pihenéshez, az egészségvédelemhez). Figyelmet érdemel, hogy az állampolgárok jogairól és kötelességéről szóló fejezet az alkotmány élére került, ami megerősíti, hogy létrehozói milyen nagy fontosságot tulajdonítottak a személyiség helyzetének és fejlődésének. Összhangban a dolgozók érdekeivel A Május 9-i Alkotmány biztosította az államban a nép tényleges szuverenitását, mivel az állami szervek rendszerében rögzítette a nép által választott, ellenőrzött és a népnek felelősséggel tartozó (Folytatás a 6. oldalon)
