Új Szó, 1988. május (41. évfolyam, 102-126. szám)

1988-05-05 / 105. szám, csütörtök

Ä CSSZSZK kormányának programnyilatkozata (A kormányprogram első részét lapunk tegnapi számában kö­zöltük.) Azt sem szabad szem elől té­veszteni, hogy az irányítás különbö­ző szintjein egyes dolgozók körében bizonyos létbizonytalanság tapasz­talható. Ilyen széles körű átszerve­zés mellett ez előrelátható volt, de ilyen okból nem nézhető el a felada­tok nemteljesítése. Az Állami Tervbizottságnak, a nemzeti tervbizottságoknak és a tárcáknak az 1989-1990-es évek tervei kidolgozásának időszakában intenzíven azon kell munkálkodniuk, hogy az ötéves tervidőszak utolsó két évének terveiben a lehető legna­gyobb mértékben érvényesüljenek az új rendszerben feltételezett gaz­dasági körülmények. A folyamatban levő kísérletek azt jelzik, hogy ez a módja az igényes minőségi mutatók teljesítésének, a gyártmányok innoválása meggyor­sításához szükséges feltételek meg­teremtésének, a választék össze­hangolásának a megrendelők köve­telményeivel, a készletekkel, vala­mint az anyaggal való jobb gazdál­kodásnak. A kísérletező vállalatok­ban kedvező változások mennek végbe főleg a vállalaton belüli szer­vezés tekintetében, a vezetők vala­mint a dolgozókollektívák hatékony eredményekben való nagyobb mér­vű érdekeltségében. A népgazdaság bonyolult helyze­tének van reális kiútja. Ehhez azon­ban az irányítás minden szintjén le kell küzdeni bizonyos közömbössé­get és azt a káros elképzelést, mi­szerint ezt az időszakot valahogy túl kell élnir s majd az új rendszer mindent csodálatosan megold. En­nek éppen az ellenkezője igaz. Az a tárca vagy vállalat, amely nem teljesíti a 8. ötéves terv feladatait, a következő években nem csekély nehézségekbe ütközik. Vagyis min­den vállalat és tárca már ebben az ötéves tervidőszakban meghatároz­za a jövő időszak gazdálkodásának eredményeit. Az erőforrások gyarapítását te­kintve ebben a helyzetben is mind­eddig sikerült biztosítani a szemé­lyi, s főleg a társadalmi fogyasztás tervben előírt növekményét. A la­kosság életszínvonalának megőrzé­se és további javítása azonban mind nagyobb nehézségekbe ütközik. A kiskereskedelmi áruforgalom tervét jelentősen túlszárnyaljuk, de a piacon hiányoznak a textil, a láb­beli bizonyos fajtái, építőanyagok, a szórakoztató elektronika egyes gyártmányai, mindennemű pótalkat­rész és egyéb fogyasztási áru­cikkek. Szociális igazságosságot Több eszközt a hiányzó áru behozatalára Ezekben a napokban tüzetesen megtárgyaljuk a 8. ötéves tervidő­szak hátralevő éveiben a belső piac stabilizálásának kérdéseit. Számo­lunk azzal, hogy több eszközt sza­badítunk fel a hiányzó áru behozata­lára s keressük az olyan cikkek ex­portja csökkentésének módját, ame­lyekkel piacunk nincs megfelelőkép­pen ellátva. A legfontosabb azonban az, hogy a belső piacra árut termelő valamennyi ágazat eleget tegyen tervezett szállításának, a megkötött gazdasági szerződéseknek, s a vá­lasztékot, valamint a minőséget te­kintve alkalmazkodjon a fogyasztók igényeihez. Nem lehetünk elégedettek a bel­kereskedelem munkájával sem. A jobb piackutatás, a megrendelő kívánságainak tiszteletben tartása, szükségleteinek feltérképezése, s a rugalmas reagálás a kereslet alakulására - ezek olyan problémák, amelyeket a belkereskedelmi mi­nisztereknek és alárendelt szerve­zeteiknek meg kell oldaniuk. A fogyasztási áru kínálatának bő­vítése érdekében a kormány, együttműködésben a köztársasági kormányokkal, megvalósítja egyes, fogyasztási cikkeket gyártó üzemek korszerűsítésének több esztendős programját. A 8. ötéves tervidőszak­ban erre a célra 4,5 milliárd koronát szabadítottunk fel. Célunk a nem szocialista országokból csúcstech­nika importjával korszerűsíteni a textil-, a ruha- és a bőripar műsza­ki bázisát. A korszerűsítési programnak meg kell teremtenie annak az előfeltéte­leit, hogy jobban kielégítsük a piaci keresletet a kötöttáru, a ruha- és a bőripar egyes keresett termékei iránt. Ezeket a korszerűsítési akció­kat folytatnunk kell majd további ágazatokban is, például a színes tévékészülékek gyártásában. Ebben a vonatkozásban a hazai termelés és a behozatal aránylag jelentős fellendülése ellenére feltétlenül szá­molni kell azzal, hogy a kereslet teljes mértékben csak az ötéves terv­időszak vége felé elégíthető ki. Ál­talában megállapítható, hogy a gép­iparban és az elektronikában nem szentelnek megfelelő figyelmet a fo­gyasztási cikkek gyártásának. Elma­radtak a szükséges beruházások, s ezzel a jövő terveiben számolni kell. A szolgáltatások és a szükségletek összhangja 1988. V. 5. Nyomatékos hangsúllyal foglalko­zunk a belső piac lehető legjobb ellátottságának jelentőségével és szükségével, és ez teljes mértékben vonatkozik a szolgáltatásokra is, be­leértve a közétkeztetést, a közleke­dést és a távközlést. Helyzetük köz­ismert, s távolról sem felel meg lakosságunk személyi fogyasztása adott szintjének. A kormány tisztá­ban van azzal, hogy a színvonal emelése feltétlenül megkívánja a szolgáltatások tökéletesebb anya- gi-műszaki ellátottságát, a képzett dolgozók számának lényeges növe­lését, a jobb felszerelést kisgépekkel és szerszámokkal. A szolgáltatások, az ipari szövet­kezetek és a helyi ipar anyagi-mü- szaki ellátását illetően biztosítani kell azt, hogy már a tervben megte­remtsék e szféra folyamatosabb el­látásának megfelelő előfeltételeit. A termelő vállalatoknak azonban szintén aktívabban és nagyobb megértéssel kellene reagálniuk ezeknek az ágazatoknak szükségle­teire, felkínálva nekik a különféle anyagokat, gépeket és gépi beren­dezést. Ehhez hasonlóan a nemzeti bizottságok sem ülhetnek ölhetett kézzel, hanem vállalataik számá­ra keresniük kell a megfelelő partne­reket, akik elősegíthetik tevékenysé­gük kibontakozását és ezáltal a la­kossági szükségletek jobb kielé­gítését. Az utóbbi időben növekszik azok­nak az állampolgároknak száma, akik szolgáltatásokat kívánnak nyúj­tani a kisüzemekben, illetve egyéni­leg. Ez jó jelenség, s a nemzeti bizottságoknak határozottabban kel­lene ezt támogatniuk. Mentesülni kell az előítéletektől, s e téren sem kellene habozniuk. Ezzel egyidejű­leg azonban meg kell oldani a szük­séges anyag, lehetőleg a megfelelő helyiségek biztosításával összefüg­gő kérdéseket, s nem utolsósorban szilárdítani kellene az ilyen emberek szociális biztonságérzetét is. A törvényes szolgáltatásnyújtás széles bázisának megteremtése minden ez iránt érdeklődőnek lehe­tővé teszi az ilyen tevékenységbe történő beilleszkedését. Viszont meg fogjuk tőlük követelni az állam­mal szembeni törvényes kötelessé­geiknek rendes teljesítését, főleg az adófizetést. A jövőben is törekedni fogunk azoknak a szervezési és adminiszt­ratív gátló körülmények elhárítására, amelyek bármilyen formában aka­dályoznák az emberek szükségletei­nek jobb kielégítését.* Széleskörűen és bíráló szellem­ben mutatunk rá a belső piac és a szolgáltatások fogyatékosságaira, annak a kötelezettségünknek tuda­tában, hogy az állampolgároknak le­hetővé kell tennünk az elmúlt két esztendőben több mint 6,5 száza­lékkal gyarapodott jövedelmük érté­kesítését. A jövedelem ugyanis, s ennek keretében főleg az átlagbér, a tervezettnél gyorsabban növek­szik. A reáljövedelem az említett időszakban 6 százalékkal nőtt meg, ami a létfenntartási költségek vi­szonylagos stabilitását bizonyítja. Hiányosságnak számít viszont to­vábbra is az a körülmény, hogy még mindig nem tudjuk eléggé differenci­áltan javadalmazni a jó és a rossz munkát, mégpedig nemcsak az egyének, hanem a kollektívák és egész vállalatok viszonylatában is. Újra és újra meggyőződünk róla, hogy még a legmegfontoltabb hatá­rozat sem szüntetheti meg a bére- gyenlösdit, s fentről dekrétumokkal nem lehet megteremteni az anyagi érdekeltségnek kedvező igényes légkört. Egyebek között erről tanús­kodik a bérrendszerek gazdasági hatékonyságának növelését célzó kormányintézkedésekkel kapcsola­tos bírálat, bizonytalanság és az egyet nem értés egyes megnyilvá­nulása is. Tudunk erről a bírálatról. Meg kell azonban mondanunk, hogy nem re­agálhatunk rá valamilyen további tö­kéletesebb bérátépítéssel. A fogya­tékosságok magva ugyanis egyrészt a jelenlegi gazdasági mechanizmus­ban keresendő, másrészt abban, hogy a belső piacon nincs összhang a kínálat és a kereslet között, és nem utolsósorban abban, hogy a bérpolitika nem igazodik eléggé a tényleges eredményekhez. Csak komplex átalakítással érhető el olyan helyzet, amely a vállalatokat szigorúan kényszeríteni fogja a színvonalas munkára, miközben egyetlen irányítószerv sem hátrálhat meg, még abban az esetben sem, ha a hatékonyság hiánya bércsök­kenéshez vezet, illetve amikor a bi­zonyítható gazdasági eredményes­ség lehetővé teszi a keresetek jelen­tős növelését. Csak ilyen igényes gazdasági közegben lehet teljes mértékben érvényt szerezni a szoci­ális igazságosságnak, csak így lehet megszüntetni a béregyenlősdit és általában érvényesíteni a munka ja­vadalmazásának szocialista alapel­veit. A képviselők ismerik azoknak a szociális intézkedéseknek tartal­mát, amelyeknek célja a nyugdíja­sok, a gyermekes családok és a fia­tal házasok társadalmi megsegíté­sének növelése. A kormány teljesíti azt a kötelezettségét, amelyet a CSKP KB Elnökségének, a szö­vetségi kormánynak, az SZLKP-nak és a SZISZ-nek közös határozata rögzít, miszerint ki kell dolgozni a nyugdíjaknak a bérek növekedé­séhez folyamatosan alkalmazkodó rendszerét. A gazdaság fejlődésétől és társadalmunk lehetőségeitől füg­gőviszonyban ez a rendszer alkal­mazásra kész lesz ennek az ötéves tervidőszaknak zárórészében. Egyidejűleg számolunk azzal, hogy a fiatal nemzedék egészséges fejlődése érdekében kidolgozzuk a társadalmi szervezetünk alapvető sejtjét képező családdal kapcsolatos állami politika koncepcióját. A kormány figyelmet fordít a kül­földre irányuló turizmus fejlesztésé­re. Ez ugyanis fontos eszköze gaz­dasági és szociális politikájának, amelynek célja mind több állampol­gárnak, s főleg az ifjúságnak lehető­vé tenni más országok megismeré­sét. Ezért előkészítünk néhány in­tézkedést a csehszlovák állampol­gárok külföldre utazásának leegy­szerűsítésére, beleértve a rokonok közti kapcsolatok megkönnyítését és bővítését. Devizális lehetősége­inktől függőviszonyban foglalkozunk az utazásra szánt eszközök előte­remtésének kérdésével is, hogy ál­lampolgáraink ezeket az eszközöket bizonyos időszakban - nyilván há­romévenként egyszer - rendszere­sen felhasználhassák. Ezeknek az intézkedéseknek zöme már a jövő esztendőben megvalósul. Joggal kerülnek a nyilvánosság figyelmének homlokterébe, főleg köztársaságunk egyes részeiben, a környezeti viszonyokkal összefüg­gő kérdések. Teljesítsük az ökológiai programot A 8. ötéves terv fontos részét képező ökológiai program teljesíté­sére törekszünk. Ennek lényege egyebek között a 17 milliárd korona értékű beruhá­zási volumen. E program teljesítésé­nek ellenőrzése azonban nemrég súlyos fogyatékosságokat tárt fel egyes szervezetekben. Néhány beruházás kivitelezése megkésett. Az elmúlt két esztendő­ben 68 környezetvédelmi építkezést kellett volna megkezdeni, de 17-nek a kivitelezését elodázták. A tervezői és a szállítói felkészületlenség kö­vetkeztében ez a helyzet az idén megismétlődik. Ez tűrhetetlen helyzet. Jelenleg a megoldások különféle változatain dolgozunk, hogy helyen­ként megoldjuk a helyzetet, elsősor­ban a tüzelőanyagbázis megváltoz­tatásával, vagyis a szén gázzal és villamos árammal történő helyettesí­tésével. Az ökológiai programokhoz szükséges megfelelő technológiai berendezést gyártó gépipari vállala­toknak gyorsabban kellene termelé­si együttműködésre lépniük azokkal a külföldi cégekkel, amelyek ezt a technológiát már magas színvona­lon gyártják. Számos nemzetközi ta­nácskozáson foglalkoztak ezzel, de az egyezményektől még nem jutot­tunk el a gyakorlati megvalósításig. A 8. ötéves terv feladatként meg­szabta, hogy minden formában 482 ezer új lakást kell építeni. Az 1986-1987-es években befejeztek 157 500 lakást. Ebből nyilvánvaló, hogy van mit behoznunk, mivel a kongresszusi feladat változatlan. A helyzet annál kedvezőtlenebb, mi­vel a viszonylag kevés átadott lakás­nál sem sikerült kiköszöbölni a hosz- szú ideje tapasztalt fogyatékosságo­kat, amelyek a lakásépítésnek vele­járói, beleértve a tervezési felkészü­letlenséget, a komplex jelleg hiányát és a rossz minőséget. Az építőipari minisztériumok és az általuk irányított vállalatok na­gyon lassan alkalmazkodnak az új szükségletekhez, elenyésző az épí­tőiparban a szerkezetváltás, az épí­tőipari vállalatok teljesítménye sem növekszik, s nem bírja el az egybe­vetést a világszinttel. Az építőiparra általában és főleg a lakások karbantartására, illetve a lakásalap korszerűsítésére szün­telenül növekedni fog a nyomás. Egyebek között azért is, mivel felnőtt korba lépnek nagylétszámú korosz­tályok, úgyhogy rendkívül növekedni fog a fiatal házaspárok lakásigénye. Az adott helyzet alapvető rende­zést követel a lakásépítés előkészí­tésében, szervezésében és anyagi ellátásában, végül pedig a lakásgaz­dálkodásban is. A kormány az emlí­tett problémákkal átfogóan foglal­kozni fog már a közeljövőben. A lakáspolitikában nem akarjuk fel­adni a bevált alapelveket, amelyek bizonyították életképességüket és jellemzői a szocialista társadalom­nak A következő és a további öté­ves tervidőszakokra azonban olyan koncepciót kell kidolgozni, amely az eddiginél jobban hangolja össze a lakás gazdasági és szociális vetü- letét. Ebben a szellemben már kidol­gozás alatt áll a lakásról szóló tör­vény alapelveinek tervezete. Rend­kívül érzékeny kérdés azonban a la­kás gazdasági feltételeinek kívána­tos összehangolása, illetve a laká­sok építésében és használatában a lakosság pénzbeli hozzájárulása optimális mértékének meghatáro­zása. Az 1986-os esztendőben jóvá­hagyták Prága főváros fejlesztésé­nek területi tervét. Számos szándé­kot sikerült megvalósítani, de a fela­datok többsége még előttünk áll Ezért feltétlenül szükséges ellénőr- zésük, időszerűsítésük, kiigazítá­suk, hogy az erőket összpontosítsuk a legfontosabb akciókra. A cseh építőipar segítsége mellett nyilván kerületi építőipari kapacitá­sokat is fokozottabban kell átirányí­tani ennek a célnak elérésére. Az átalakítás minden feladata fontos Két esztendő telt el azóta, hogy a CSKP XVII. kongresszusa jóvá­hagyta a gazdasági mechanizmus fokozatos átalakításának feladatát. Visszatekintve, tagadhatatlanul jelentős az előrelépés a kongresz- szusi irányvonal értelmezésében és megvalósításában. Nyilvánvaló, hogy a jelenlegi feltételek között el­képzelhetetlen az adott irányítási rendszer részletekben történő javí­tása, mivel korunk és annak problé­mái átfogó reformot követelnek meg, amelynek velejárója a széles körű demokratizálás és a szocialista ön­igazgatás kibontakozása. A CSKP KB 7. ülése fontos doku­mentumot fogadott el, határozatot hozott a gazdasági mechanizmus komplex átalakításáról s ennek biz­tosításáról. Ezzel összefüggésben a kormány jóváhagyta az idevágó irányelvet, beleértve az átalakítás 1990-ig szóló ütemtervét. Ez a két dokumentum kiváltotta a nyilvánosság széles körű érdeklő­dését. A CSKP KB 7. ülésének hatá­rozata a kormány számára kötelező feladat, s ezért igyekezete arra összpontosul, hogy következetesen megvalósítsa, ne forduljon elő torzí­tott értelmezése, avagy felaprózása a gazdasági gyakorlatban. Nem szabad lebecsülnünk az előttünk álló átalakítás egyetlen fel­adatát sem. Ez egyformán vonatko­zik a nagykereskedelmi és a felvá­sárlási árak átfogó átépítésére, a nyereségelvonás és az adórend­szer módosítására, főleg a termelési és a kereskedelmi szférában az irá­nyítás új szabályzóinak komplex al­kalmazására. A gazdasági mechanizmus alap­vető változásai érintik mind az ipart, mind a mezőgazdasági és a terciér szférát. A kereskedelemben és a szolgáltatásokban már ez idén szeretnénk a lehető legnagyobb mértékben alkalmazni az új gazda­sági mechanizmus elemeit, mégpe­dig a fogyasztók és jogos szükség­leteiknek kielégítése érdekében. A mezőgazdaságot illetően a re­formból következő intézkedések lé­nyegében átfogó módon életbe lép­nek a jövő év elején. Ez fontos lépés lesz, amelynek célja jobban hozzá­járulni a mezőgazdasági őstermelés hatékonyságának növeléséhez. Az utóbbi években az egységes föld- műves-szövetkezetek és állami gaz­daságok nyereségüket elsősorban a teljesítmény növelésével érik el, tekintet nélkül az anyagköltségek növekedésére, főleg a mellék­üzemági termelésben, s nem pedig azzal, hogy csökkentenék a mező- gazdasági termékegységre eső költ­séget. A növénytermesztést ismét gyor­sabban kell fejleszteni, ha jó ered­ményeket akarunk elérni az állatte­nyésztési termelésben. E feladatok teljesítéséhez feltétlenül szükséges a többi népgazdasági ágazatnak, fő­leg a gépiparnak és a vegyszerek gyártóinak együttműködése. Ehe­lyett azonban jelentős lemaradásu­kat tapasztaljuk. A központ munkájának új értelmezése Jelenleg a két legidőszerűbb fela­dat a központi szervek munkája tar­talmának, szervezésének és mód­szereinek átalakítása, illetve a ter­melési, a tudományos-kutatási és a forgalmi bázis új elrendezése. A kormány tisztában van azzal, hogy nem lesz egyszerű az átállás a központi szervek munkájának új értelmezésére. Számos más terület­hez képest a központi szervek appa­rátusának tevékenységében mé­lyebb gyökeret vertek a tárcaérde­kek, amelyek a különféle jogok és hatalmi kiváltságok megőrzését dik­tálják. A kormánynak ezért ma és a jövőben is következetesen őrköd­nie kell az új jogszabályok egyértel­műsége és tárgyilagossága, a köz­ponti irányító szervek jogkörének pontos meghatározása fölött. Ezzel összefüggésben döntés született az apparátusnak és a vele kapcsolatos igazgatási költségeknek csökkenté­séről is. Általában az államigazgatás köz­ponti szervei dolgozóinak számát 30 százalékkal kívánjuk csökkenteni. Tekintettel a minisztériumok újon­nan meghatározott hatás- és jogkö­rére, ez a csökkentés differenciált s egyes tárcákban még nagyobb mérvű lesz. Csökken a miniszterhelyettesek száma és a minisztériumok belső tagozódása egységesebbé válik. Lényeges változásokat kell vég­rehajtani a kormány munkájában is. A tevékenység tartalmi szem­pontjából a koncepciózus és straté­(Folytatás a 4. oldalon)

Next

/
Thumbnails
Contents