Új Szó, 1988. május (41. évfolyam, 102-126. szám)

1988-05-05 / 105. szám, csütörtök

A CSSZSZK kormányának programnyilatkozata (Folytatás a 3. oldalról) giai döntéshozatal, a végrehajtó ké­pesség növelése kerül előtérbe az alapvető tárgyi és rendszerbeli kér­dések központi irányításában és a szociális-gazdasági fejlesztésben. Előtérbe kerül továbbá a kormány ellenőrző szerepe színvonalának és hatékonyságának lényeges növelé­se - tehát olyan feltételek megte­remtése, amelyek lehetővé teszik a dolgozók fokozottabb részvételét az irányításban és a közügyekről való döntésekben. Ezzel kapcsolatban szükséges, hogy a kormány a jövőben ne vitas­son meg olyan kérdéseket, amelyek az illetékes tárcák jogkörébe tar­toznak. Szövetségi szinten megszüntet­jük a kormánybizottságok és szakbi­zottságok többségét, azzal a céllal, hogy hangsúlyozzuk az illetékes mi­niszterek közvetlen és közvetett fe­lelősségét. Az említett intézkedések tükrö­ződnek majd a szövetségi kormány és a köztársaságok kormányai kö­zötti munkamegosztás áttekinthe­tőbb megszervezésében a gazda­ság azon területén, amely a föderá­cióról szóló alkotmánytörvény sze­rint a föderáció és a köztársaságok közös hatáskörébe tartoznak. A jövőben még nagyobb szükség lesz arra, hogy a kormány tevékeny­ségét a szorgalom, a kollektivizmus, az arányosság, a nyílt és elvtársi együttmüködés jellemezze. A mi­niszterek kollektív szerv tagjai, és tevékenységüket a társadalmi érde­kek prioritásának kell jellemeznie. A kormányban végzett munkájuk so­rán nem az általuk irányított tárcák védelmének pozíciójából kell kiin­dulniuk, s ezeket az érdekeket nem érvényesíthetik a kormánypolitika kollektíván elfogadott stratégiájával ellentétben sem. Az adott tárcában az államot vagyis a társadalmi érde­keket képviselik. A központi irányítás tökéletesíté­sének, amely jelentős mértékben befolyásolja a gazdasági szféra irá­nyításának hatékonyságát a kor­mány munkája tartalmának megvál­tozásában és komplex jellegének magasabb fokában is tükröződnie kell. Az egyre bonyolultabb felada­tok mellett az első helyre kerül a szövetségi kormány valamennyi döntése szigorú objektivizálásának követelménye és a lehetséges meg­oldások kidolgozása. Teljes mértékben tudatosítjuk, hogy mi vár a szövetségi kormányra. Nemcsak a jelenlegi ötéves tervidő­szak feladatainak teljesítéséről, ha­nem a következő ötéves terv minő­ségileg új kidolgozásáról van szó. Ebben erőteljesen tükröződnie kell a népgazdaság szerkezeti változá­sainak, a konkrét, erősen motiváló szociális programnak, valamint a nemzetközi, de főleg a szocialista munkamegosztásban való széle­sebb körű bekapcsolódásunknak. A kilencedik ötéves tervidőszak kidolgozása során a 2005-ig szóló hosszútávú szociális-gazdasági fej­lesztési tervből kell kiindulni, s bele kell építeni a nemzetközi szocialista munkamegosztás tervezett kollektív koncepciójának elveit, amelyeket ez év júliusában a KGST prágai ülésén vitatnak meg. Napjaink nem kevésbé fontos fel­adata a vállalati szféra szervezeti átrendezése. Itt is egyértelműen az egységes társadalmi kritériumnak a vezérigazgatóságok, vállalatok, vállalaton belüli egységek vagy terü­leti szervek szűk területi érdekei fe­lett kell állnia. A gazdaságban csak az áll a tár­sadalmi érdekekkel összhangban, ami hatékony. Sokszor hangsúlyoz­zuk, hogy a jövőben nem fogadjuk el a termelési bázis uniformizált válto­zatát. Ellenkezőleg, a követelmény az, hogy a vállalatok és a szerveze­tek a tevékenység nagyságát, céljai­kat, belső elrendezésüket tekintve egymástól eltérőt hozzanak létre, úgy, hogy mindig képesek legyenek az önálló fejlődésre, az önálló vállal­kozásra, s arra, hogy rugalmasan reagáljanak a hazai és a külföldi megrendelők igényeire. Az elkövet­kező hónapokban a kormány és szervei így akarnak eljárni a cseh­szlovák gazdaság jövőbeni szerve­zeti struktúrájáról való nem könnyű és nagyon bonyolult döntéshoza­talban. Az átalakítás hatékonysága és a csehszlovák gazdaság hatékony fejlődésének jövője döntő mérték­ben attól függ, hogy az irányítás alapvető láncszemét, az állami vál­lalatot, hogyan sikerül tényleges vál­lalkozói szubjektummá változtatni. A gazdasági egyensúly felújításának útján Az átalakítás előkészítő szaka­szára, tehát 1988-90-re a kormány a konkrét intézkedések programját fogadta el. Kidolgozása során abból indult ki, hogy a gazdasági mecha­nizmus átalakítása feltételeinek köl­csönösen összefonódó és koordinált komplexumnak kell lennie. Döntő fontosságúnak tartjuk a belső és külső gazdasági egyen­súly felújításával összefüggő gon­dok megoldását - a 8. ötéves terv­időszak alapvető céljainak megőrzé­sével, akár országos szinten, akár az egyes vállalatok szintjén. Az irányító szervek feladata az, hogy kihasználják a gazdasági me­chanizmus új elemeit, a kísérletező vállalatok tapasztalatait, s hogy eze­ket a tapasztalatokat a lehető legna­gyobb mértékben hasznosítsák az ötéves tervidőszak hátralévő évei feladatainak teljesítése során. A kormány ezzel kapcsolatban nagy hangsúlyt helyez a termelő és nem termelő szféra minden terüle­tén az arányos kiadásokra, a pénzü­gyi és a hitelforrások célszerű ki­használására. A Pénzügyminisztéri­umnak és az Állami Banknak sokkal következetesebben kell eljárnia, szi­gorúan tiszteletben kell tartania a párt és a kormány irányelveit, s egyszerűen nem szabad kielégíte­nie indokolatlan igényeket. Ebben az évben az egyenletes tervteljesítés irányvonalát erősíten­dő a 8. ötéves tervben előírt felada­tokhoz viszonyítva korlátozzuk az építkezések számát, de úgy, hogy a hatékony korszerűsítésekre, a ha­tékony állami célprogramokra, a nemzetközi kötelezettségek telje­sítését biztosító akciókra és a kör­nyezetvédelmi program teljesítésére fordítandó eszközöket nem csök­kentjük. Azt is meghatároztuk, hogy az állami tervben szereplő építkezése­ket csak akkor lehet elkezdeni, ha biztosított a kivitelezési határidő 20 százalékos lerövidítése. A gazdasá­gi egyensúly felújítása a gazdasági reform hatékonyságának alapfelté­tele. A szövetségi kormánynak, egyes tagjainak sok kérdést tovább kell gondolniuk és meg kell találniuk a konkrét kivezető utat. A jövő rová­sára nem lehet élni, s ezt nem is akarjuk. Jelenleg a nemtermelő szféra gazdasági és szervezési átalakításá­nak komplex programján dolgozunk. Többezer különböző szervezetről és intézményről van szó, ahol szintén be kell vezetni a gazdálkodás racio­nális rendszerét. Az új gazdasági mechanizmus előkészítési és kezdeti szakasza végtelenül bonyolult lesz és nem mentes a konfliktusoktól. Ki kell kü­szöbölnünk a régi gondolkodás sok­éves beidegződéseit, fel kell szá­molnunk a mélyen begyökerezett egyenlősdit, az álérdekeket. Úgy ahogy azt Jakeš elvtárs, a CSKP Központi Bizottsága 8. ülésén mondta: „A szakasz, amelybe most lépünk, azért bonyolult, mert a már túlhaladott mechanizmusok több he­lyen nem teljesítik feladatukat, az újak pedig csak most kezdenek ér­vényesülni." Ilyen körülmények között irányíta­ni, dolgozni, teljesíteni az ötéves terv feladatait, új ötéves tervet kidol­gozni, ez igénybe veszi a vezető dolgozók minden energiáját, megkö­veteli teljes odaadásukat. Közös harc vár ránk, a kivárási taktika ellen és nem egyszer kishitű­ség, a nyafogás ellen is. Tudatosíta­nunk kell a sokféle nehézséget, amelyek az egyes szervezetek gaz­dasági kapcsolataiban keletkeznek. Az állami vállalatok megnövelt önál­lósága némely esetben a gyártási program megváltoztatásához is ve­zet majd, és ^hatékonyabb kapcso­latokat, ellátási és szállítási utakat kell keresni a termelők és a fogyasz­tók között. Ugyanakkor nem egyszer előfordulhatnak majd különböző hi­bák, amelyekre operatívan kell rea­gálni. Néhány esetben meg kell vál­toztatni a foglalkoztatottsági struktú­rát is. A tervben és az anyagi érdekelt­ség normatíváiban lefektetett igénye­sebb feltételek, illetve a megválto­zott finanszírozás, főleg a szigorúbb hitelpolitika néhány vállalatnál a fize­tőképesség nehézségeihez vezet­het. Mindez konfliktushelyzeteket idéz elő. Azzal is számolni kell, hogy a központi szervek igyekeznek majd a régi módszer szerint dolgozni, irá­nyítani a vállalati szférát, no és ez is ellentéteket szül majd. De nem lesznek mentesek a problémáktól és az ellentétektől a legkisebb dolgozókollektívák sem, a részlegek, a műhelyek, a brigádok. A következetes vállalati önelszámo­lás, a megnövelt önállóság és a fele­lősség ezeken a helyeken jelentős nyomást gyakorolnak majd minden dolgozó munkájának minőségére, munkaerkölcsére. Senki nem lehet majd közömbös a másik tevékeny­ségével szemben, és senki nem akar majd saját munkájával hozzájá­rulni a lógósok életszínvonalához. Ennek szociális következményeit figyelembe véve sem engedhetünk ebből az irányból, országunk jövő­beli fejlődése, népünk életszínvona­lának emelése érdekében. Az előírásokat a célokhoz igazítani és ne fordítva Az átalakítás nagy feladatokat ró. a törvényhozó testületeinkre. Az el­következő évek törvényhozási prog­ramja olyan széleskörű, hogy ezt csak szocialista jogrendünk alapjai lerakásának időszakával hasonlít­hatjuk össze - 1948 februárja után. A Szövetségi Gyűlés elé terjesz­tett, az állami vállalatokról, a földmű­ves-szövetkezetekről, a lakás-, fo­gyasztási és ipari szövetkezetekről szóló törvényjavaslatok, mellett, amelyekkel kiegészül és megválto­zik a Gazdasági Törvénykönyv, il­letve a gazdasági döntőbírósági tör­vény és a külgazdasági kapcsola­tokról szóló törvény módosítása mellett a második félévben és azu­tán az átalakítás úgynevezett előké­szítő szakaszában, 1990-ig további széleskörű, jelentős törvényhozási feladataink vannak. Viszonylag rövid idő alatt lényegében új illetékességi törvényt kell kidolgoznunk, új tör­vényt a népgazdasági tervezésről, fel kell újítanunk az állami költségve­tésbe irányuló elvonásokról, a jövedelemadóról, a mezőgazdasá­gi adóról szóló törvényeket, módosí­tani kell a Munka Törvénykönyvét, hogy csak a legaktuálisabb feladato­kat említsem. Minden esetben olyan előírásokról van szó, amelyek teret adnak az állami vállalatok és az önelszámoló egységek tevékenysé­géhez, szabályozzák a munkavég­zés kérdéseit, és lefektetik az önel­számolási szféra közgazdasági esz­közökkel való központi irányításá­nak módszereit. Meg kell szüntetni, vagy meg kell változtatni sok állami vagy ágazati normát, amelyek meghatározzák milyen szervezeti egységek lehet­nek a központtól lefelé, az egyes gazdálkodó szervezetekben, intéze­tekben. A kormány erőfeszítései arra összpontosulnak, hogy 1991-ig, az új feltételek között való gazdálkodás megkezdésének dátumáig a kor­mány új, egységes jogi előírásokkal léphessen elő, amelyek teljes szé­lességében átfogják a gazdasági re­formot. Ezért újra önökhöz, a legfelsőbb csehszlovák törvényhozó testület képviselőihez fordulok azzal, hogy tudatosítsák a feladat sürgősségét, amelyről beszéltem. Ez alkalomból egyúttal elismeréssel szeretném ér­tékelni a kezdeményezést, a gyor­saságot is, amellyel az új törvényter­vezetek megvitatása lefolyt az egyes bizottságokban, illetve a Szö­vetségi Gyűlés plénumán. A CSKP Központi Bizottsága 7. ülésén Miloš Jakeš elvtárs mondta: „Az irányvo­nalat, amelyen elindultunk, sokolda­lúan továbbfejlesztjük és erősítjük. Következetesen ügyelünk arra, hogy a gyakorlatban megmutatkozzék po­litikai rendszerünk mélyen demokra­tikus lényege, amely népünknek, a társadalom forradalmi változásai­ért vívott harca legnagyobb vívmá­nyai közé tartozik." Ha ezekhez a szavakhoz hozzá­vesszük a központi bizottság 9. ülé­sének határozatait, akkor teljesen világos, hogy a szövetségi kormány­nak, és a köztársaságok kormányai­nak a bürokrácia és a formalizmus minden formájával szembeni energi­kus fellépés mellett, sokkal hatéko­nyabban és gyorsabban kell megol­dania azokat a feladatokat, amelyek a szocialista demokrácia és az öni­gazgatás elemeiből fakadnak. Alapvető lépést jelentenek ebben az irányban azok az intézkedések, amelyek a vállalatok jogainak kiszé­lesítését, a dolgozókollektívák ön­igazgatását és ennek választott szerveit, illetve a vezetők választha­tóságát érintik. A kormány és annak szervei segíteni fogják ezeknek for­málódását és küldetésüknek érvé­nyesítését. A kormány és annak tagjai tuda­tában vannak, hogy tetteikért, tevé­kenységükért teljes mértékben fele­lősséggel tartoznak a Szövetségi Gyűlésnek, és hogy a kamarák és azok szervei állandó ellenőrzése alatt kell cselekedniük. Ezt a tényt a kormány tevékenységének teljes szélességében tudatosítani fogja. Ugyanakkor, mint ahogy azt eddig is tettük, továbbra is hasznosítjuk a képviselők, az önök tapasztalatait és ismereteit, amelyeket a választá­si körzetekből hoznak magukkal. A demokrácia elmélyítésének támogatása A szövetségi kormány kész támo­gatni mindent, ami a társadalmi rendszer további demokratizálását és a Nemzeti Front, valamint a ben­ne tömörülő szervezetek általános aktivizálását célozza. Ezért a kormány tovább akarja javítani együttműködését a Nemzeti Front Központi Bizottságával. Úgy akarunk eljárni, hogy elősegítsük a Nemzeti Front hatásának növeke­dését a szövetségi kormány fontos döntéseinek meghozatalára, meg­valósítására és ellenőrzésére. Azzal a bevált gyakorlattal párhuzamosan, hogy a Nemzeti Front csúcsszerveit tájékoztatjuk a kormány gazdasági- és szociálpolitikájának alapvető cél­jairól, a jövőben el akarjuk mélyíteni a konzultációkat a fontos intézkedé­sek kidolgozását illetően, azzal a céllal, hogy jobban kihasználjuk a kormány munkájával kapcsolatos ötleteket. Az átalakítás kétségkívül új ele­meket és ösztönzéseket hoz a kor­mány és tagjai, valamint a Nemzeti Front legfelsőbb szervei, elsősorban az FSZM, a SZISZ és a Csehszlo­vák Tudományos-Műszaki Társaság vezető szervei között fejlett együtt­működésére nézve. Nagy figyelmet akarunk fordítani nemzeteink és nemzetiségeink kap­csolatainak harmonikus fejlesztésé­re, főleg szociális-gazdasági fejlesz­tésükre. Tudatában vagyunk annak, hogy az állampolgárok aktivitása és kez­deményezése annál nagyobb ered­ményeket hoz, minél szélesebb kör­ben bontakozhat ki. Az aktivitás és a kezdeményezés számára a nyílt politika, az emberek tájékoztatása és azon feltételek megteremtése biztosít teret, amelyek lehetővé te­szik, hogy az emberek kifejtsék né­zeteiket és gyakorlatilag befolyásol­ják a közügyekről való döntéseket. A kormány mindig szem előtt fog­ja tartani ezeket a kérdéseket, és támogatni fogja mindazt, ami hozzá­járulhat az állampolgár befolyásá­nak, tekintélyének és szerepének teljesebb érvényesüléséhez társa­dalmi életünkben. Ugyanakkor szembeszállunk minden olyan törekvéssel, amely szocialistaellenes akciókra, nyugta­lanság és feszültség kiváltására irá­nyul, történjen ez bármilyen lepel alatt. Az átalakítás és a demokratizálás programjának megvalósításához a kormány a jövőben is a lakosság legszélesebb rétegeit akarja meg­nyerni és egyesíteni. Társadalmunk részének tekintjük az egyházakat, jó kapcsolatokra tö­rekszünk és azt akarjuk, hogy ezek a kapcsolatok tovább javuljanak. Tisztességes kapcsolatot akarunk a különféle külföldi egyházi közpon­tokkal, beleértve a Vatikánt is. Kül­döttségünk ez év áprilisi tárgyalásai alapján a Csehszlovák Szocialista Köztársaság kormánya egyetértett három új római katolikus püspök kinevezésével. Reméljük, hogy jó­szándékunkat helyesen értelmezik és viszonzásra talál. Az elmúlt időszakban a kormány több fontos intézkedést hozott a szocialista törvényesség megszi­lárdítására és a társadalomellenes jelenségek, főleg a gazdasági bűnö­zés orvoslására. Bár az utóbbi időben bizonyos mértékben csökkent a gazdasági bűnözés, több termelő és gazdasági szervezetben találkozunk azzal, hogy közömbösek e negatív jelen­ségekkel szemben. Gyakran a tör­vénytelen tevékenység leleplezésé­re nem a saját szervek, a vezető dolgozók és a vállalati ellenőrzési szervek, esetleg a társadalmi szer­vezetek kezdeményezéséből került sor, hanem a legfelsőbb ellenőrző intézmények, a biztonsági szervek, vagy az ügyészség beavatkozása nyomán. Az ilyen magatartás össze­egyeztethetetlen a szocialista gazda felelősségével. A kormány többek között javaslat kidolgozását tervezi a korrupció ha­tékonyabb megbüntetésére. Az élősködés egyik megnyilvánulásáról van szó, amely következményeit te­kintve aláássa az állampolgároknak az államba és törvényeibe vetett bizalmát. Valamennyien tudjuk, mi­lyen a helyzet ezen a téren, s ennek ellenére például 1986-ban az or­szágban csupán 296 személyt ítél­tek el megvesztegetésért. Objektívan tükrözi-e a helyzetet ez az adat ezen a területen és konkrétan a kereskedelemben - a szolgáltatások, az iskolai felvéte­li vizsgák terén, az egészségügyben és a sportban? Azzal a tudattal teszem fel ezt a kérdést, hogy a bírósági eljárás már csak utókezelés, hogy a lényeg a megelőzés, az ellenőrzés és a fel­ügyelet tökéletesítése. Az egészségvédelem érdekeit szolgálják a kábítószerekkel való törvénytelen manipulációért és a ká­bítószerélvezés támogatásáért járó büntetés megszigorításával kapcso­latos javaslatok, amelyek célja az, hogy elsősorban az ifjúságot védjék meg e káros jelenségektől, amelyek károsítják az egészséget és veszé­lyeztetik az életet. Különösen szigo­rúan kell büntetni mindazt, ami a fia­talokat a kábítószerélvezetre vezeti. A jövőben számolunk egy olyan javaslat kidolgozásával, amely mó­dosítja az AIDS-fertőzésért és -ter­jesztésért járó büntetést. Csupán néhány területről szól­tam. Olyanokról, ahol az állam szi­gorúbban akar fellépni azok ellen, akik bűntettet követnek el. Ugyanak­kor szükségesnek tartjuk, hogy a ki­sebb társadalmi veszélyt jelentő eseteket ne bírósági úton, hanem szabálysértési eljárás útján vitassuk meg. Nagyobb hatáskört és felelősséget a nemzeti bizottságoknak Az átalakítás és a demokratizálás sok vonatkozásban érinteni fogja a nemzeti bizottságok munkáját is. Ezt bizonyítja a nemzeti bizottsá­gokról szóló törvény előkészítés alatt álló Novellája, amely újszerűen rendezi, illetve pontosítja a gazda­sági irányítás szerveiként és egyben önigazgatási szervekként betöltött hatáskörüket. A nemzeti bizottsá­goknak a jövőben az eddiginél sok­kal szélesebb hatáskörrel és önálló­sággal rendelkezve kell megoldani­uk a munkaerő gazdálkodásával, a környezetvédelemmel, a lakossági szükségletek kielégítésével és álta­lában a harmonikus területfejlesz­téssel összefüggő kérdéseket. Eh­hez kívánjuk a köztársasági kormá­nyokkal együttműködésben megte­remteni a szükséges előfeltételeket, (Folytatás az 5. oldalon) 1988.

Next

/
Thumbnails
Contents