Új Szó, 1988. május (41. évfolyam, 102-126. szám)

1988-05-04 / 104. szám, szerda

aMunk$ Törvénykönyve módosítanának aiapelveiröl Eredményesen alkalmazzák a brigádrendszerü munka- szervezést és javadalmazást a jolsvai (Jelšava) Szlovák Magnezitmüveknél. A legjobb eredményeket Rudolf Repiský 118 tagú brigádja érte el. Ta­valy több mint 15 millió korona értékű anyagot és 450 me­gawattórát takarított meg. A brigád béralapja több mint 90 ezer koronával nőtt, ami lehetővé tette tagjainak differenciáltabb jutalmazását. Felvételünkön Rudolf Repiský (jobbról a második) bridágjá- nak tagjaival az új feladatokat beszéli meg. (Jozef Veselý felvétele ČSTK) If ČM CMCUVCI/ v miI*G 1*1 Cli I mf\ JAVASLATOK A társadalom érdeke a dolgozók jogbiztonsága Gyártót keresnek (a vevők árut) Kereskedelmi szervezetek kezdeményezése A hiánycikkek körüli kérdések a lakosság széles rétegeit, a kereskedelem illetékeseit egyaránt állan­dóan és folyamatosan foglalkoztatják. Az előbbiek bosszankodva járják a boltokat, hogy a szükséges árut megvegyék, az utóbbiak pedig, mivel számukra sem kellemes gyakori „nincs“-et mondani - főkép azért nem, mert a kiskereskedelmi forgalmat a saját zsebükön is mérik - keresik a vevők igényei kielé­gítésének módját. A bratislavai Drogéria, a háztartási és az aprócikkeket forgalmazó vállalat közös rendez­vénye arról tanúskodik, hogy nem törődnek bele az adott helyzetbe. Megpróbálnak új gyártókat keresni: a nemzeti bizottságokkal együttműködve a hiánycik­kek kiállítására meghívták a kisüzemek, a helyi gaz­dálkodási vállalatok, a földművesszövetkezetek mel­léküzemágainak képviselőit, valamint a nemzeti bi­zottságok engedélyével rendelkező magánvállalko­zókat. ÚJ SZÚ 5 1988. V. 4. Ötletek és érdeklődők Az említett három vállalat nem törekedett valamennyi hiányzó áru­féle felsorakoztatására, hisz arra a ružinovi művelődési ház egyik he­lyisége túlságosan kicsinek bizo­nyult volna. Olyan termékek gyártá­sára próbálták felhívni a látogatók figyelmét, amelyekkel segíthetnék enyhíteni az ellátás gondjait. Az öt­let, a kezdeményezés mindenképp dicséretre méltó. Érdemes volt szemügyre venni, mi mindenre ke­resnek gyártót a kereskedők. A Drogéria vállalat 33 árufélesé­get állított ki, illetve sorolt fel. Töb­bek között fogkrém, Juwel mosópor, kalóriamentes édesítő, cirokseprű, faszén, Savó tisztítószer, fogvájó, Sandra csecsemőnadrág, alkohol és must fokmérő, különböző folyadé­kok sűrűségmérői, kozmetikai tam­pon gyártóját kereste.-Arra gondoltunk, hogy esetleg valamelyik termelőnek van kihasz­nálatlan kapacitása, melyet haszno­síthatna vagy akár a gyártóval együttműködhetne a munkaerő ki­használása terén - magyarázta Jar­mila Korčeková, a vállalat árualapo­kért felelős osztályának vezetője. A nyitrai (Nitra) kertészet egyik ve­zetője kifejezetten olyan segítséget ajánlott fel, amellyel ők maguk negy­ven nő téli foglalkoztatását oldanák meg. A nyírfaseprűket például eddig a malcovi Javorina Földműves-szö- vetkezet szállította, itt pedig már a Stupavai Gyümölcstermesztő Álla­mi Gazdaság, a Žiar nad Hronom-i Állami Gazdaság és egy pezinoki vállalkozó is érdeklődött a készítése iránt. Az osztályvezető szavait hallotta a mellettünk nézelődő fiatalember:- Mi két héten belül tudnánk szál­lítani. Elfogadják? Nemcsak minket, hanem a keres­kedőt is meglepte az ajánlat, melyet a Humennéi Efsz képviselője tett. S hogy a gyorsaság, a rugalmasság nem az erős oldalunk, arról a vá­laszból győződhettünk meg:- Megadom a címeket, a neveket, a telefonszámokat, ugyanis az aján­latot a prágai vezérigazgatóságunk­hoz kell elküldeniük, akik közük önökkel a pontos műszaki adatokat: milyen hosszú legyen a seprű, mi­lyen dróttal, hányszor legyen átköt­ve, megegyeznek az árban, s aztán majd jöhet a szállítás. Ezt a folyamatot az érdekesség kedvéért bizonyára érdemes volna figyelemmel kísérni: hány levélre, telefonra, szolgálati útra lesz szük­ség ahhoz, hogy a 15,50 koronás nyírfaseprű valamelyik fővárosi vagy nyugat-szlovákiai üzletben kapható legyen. Egyébként a vállalat kimutatása szerint az elmúlt három évben a Flip tisztítószer, szemétlapátnyél, diake- ret-dobozok, autórádió panelek és légfrissítők kerültek az üzletekbe a korábbi kiállítások eredménye­ként. összesen 1 millió 130 ezer korona értékű árut kaptak így a boltok. A gyártók és a gazdaságosság A háztartási cikkeket forgalmazó vállalatnál még az előzőnél is rosz- szabb a helyzet. Hiszen a sok apró áru tulajdonképpen többezer árufé­lét jelent és sajnos, évente három és fél-, négyezret tesz ki az olyan cik­kek száma, melyeket hiába kere­sünk a polcokon. Igaz, néhány vál­lalkozó jóvoltából például már kap­ható fakanál, a hús szeletelésére használható falap, hólapát, sző­nyegtisztító kefe, de az elégedett­ségtől még távol vagyunk. S hogy mi mindenre volna szükség a vállalat boltjaiban? Gondosan összeállított jegyzéket készítettek erről, mely több mint 200 tételt tartalmaz, feltün­tetve a korábbi vagy a jelenlegi gyár­tót, a termék árát és a kereskedelem évi szükségletét is. Filléres, párkoro­nás, de drágább cikkeket is találha­tunk ezen a jegyzéken. Például kulcskarika, függönycsipesz, kapa, lapátnyél, fogó, ruhakosár, húsdará­ló, káposztáshordó, porszívóba való papírzacskó. Sok mindent ki is állí­tottak, hátha kedvet kapnak gyártá­sukhoz a látogatók.- Sokan nézelődtek, de a komoly érdeklődők száma nagyobb is lehet­ne - mondotta Dana Mausknechto- vá. - A skalicai földműves-szövetke­zet ígérte, hogy a következő évtől tud létrát gyártani, egy magánvállal­kozó meg a pogácsaszaggató ké­szítésével próbálkozna. A Nové Mesto nad Váhom-i Járási Ipari Vál­lalat már eddig is szállított tortasütő­formákat és a sütemények készíté­sénél használatos csövecskéket, most pedig aprósütemények formái­nak készítését vállalná. A különböző méretű léceket is sokan kézbefogták, az alacsony ár miatt viszont nem igen érdeklődtek a gyártás iránt. A gyártók ugyanis manapság komolyan mérlegelik, mi­be érdemes belefogniuk, s a kevés­bé gazdaságos, illetve ráfizetéses termelést természetesen nem vál­lalják. Peter Dostal, a légi (Lehnice) földműves-szövetKezet kereskedel­mi osztályának előadója például a termelő szemszögéből nézve ma­gyarázta:-Ez a múanyagszerszám, amellyel a palántáknak a helyét szúrják ki a földben 6,10 koronába kerül, ez a kis kapa pedig 8 koroná­ba. Az előbbi előállítása abból áll, hogy az alapanyagot beszórják a gépbe, amely legyártja a készter­méket. A kapa elkészítése viszont kézi munkát igényel. Az árban ez nem tükröződik, s így nem csoda, hogy nincs érdeklődés e fontos szerszám gyártása iránt. Az egyik látogató spontánul foly­tatta beszélgetőtársam elkezdett gondolatmenetét: hiába olcsó egy szerszám, ha a minősége silány. Egy drágábbért, de jó minőségűért az ember nem sajnálná a több pénzt, de hol kapni ilyet? Peter Dostáltól megtudtuk, hogy a Savó tisztító- és fertőtlenítőszer hiányának felszámolásához szeret­nének hozzájárulni: júliustól szállít­ják a kereskedelemnek a Lechlor nevű szert, melyet a mezőgazda­ságban és az élelmiszeriparban használhatnak, de a háztartásokban a kis fogyasztóknak is kínálják majd. A Savohoz viszonyítva csak az a hátránya, hogy nincs fehérítő ha­tása, de nagy előnye, hogy csupán hazai nyersanyag felhasználásával gyártják. S hogy mire inspirálta a ki­állítás? Talán a csavarhúzók gyártá­sa is megoldható volna a szövetke­zetükben, meg hulladékfából eset­leg játékot készíthetnének. Ezeket a kérdéseket majd mérlegelik. Lesz üzlet és termék? Az aprócikkeket forgalmazó válla­lat illetékesei sok játékot hoztak a ki­állításra. Olyanokat, amilyeneket szeretnek a gyermekek, de szüleik nem igen találják meg őket a boltok­ban. Egyrészük importcikk - NDK- ból származó baba, kínai moncsicsi, jugoszláv telefon - az itthon gyártot­takból pedig egyszerűen kevés van. Pedig látszatra nem is olyan nagy dolog az építőkockák, a színes fa­elemek gyártása. Vagy mégis? Né­hányan érdeklődtek - olyanok, akik­nél a fahulladék feldolgozása jöhet számításba -, de hogy lesz-e ebből üzlet, azt még nem tudni. Az egyik magánvállalkozó a bordásfalat né­zegette - talán érdemes volna ké­szíteni. Egy varrónő pedig szívesen varrna tréningruhát, ha valaki anya­got szállítana neki.- Olyanok is voltak, akik a kis­autók láttán megkérdezték, adunk-e gépet és anyagot, ók hajlandóak munkaerőt biztosítani - jegyezte meg Milena Országhová mérnök, az aprócikkeket forgalmazó kereske­delmi vállalat üzletpolitikai osztályá­nak vezetője. - Mi ötleteket hoztunk és reméljük, az érdeklődés nem ma­rad el. Mi viszont kételkedtünk abban, hogy valamelyik ipari szövetkezet­nek vagy helyi gazdálkodási vállalat­nak eszébe jut a gyártás gondolatá­val foglalkozni a papírszalvéta, a toalettpapír vagy a tízórais zacskó láttán. Abban sem vagyunk bizto­sak, hogy a hazai készítésű plüss mackók versenyképesek lennének a színes, csipogó moncsicsikkel. Színes labdából, földgömbből krétá­ból, fa építőelemekből viszont iga­zán gyárthatnánk többet. Persze, tu­dom, itt következnének a gyártók érvei: ha nem szorulnánk az alap­anyagok behozatalára, ha volna elég devizánk, ha megfelelő volna a gépparkunk, ha elegendő volna a munkaerőnk és még sorolhatnánk a feltételeket. A vevőt pedig mindez nem kell hogy érdekelje. És nem is érdekli. Ô a pénzéért a számára szükséges cikkeket szeretné meg­venni. A kereskedelem pedig ezt próbálja beszerezni A gyártót kere­sünk akció során is. A rendezvény eredményességé­nek felmérése még túl korai. A több mint száz érdeklődő földműves- és ipari szövetkezet, helyi gazdálkodási vállalat és magánvállalkozó csak az első jelzést adta. Talán az otthoni mérlegelés, számvetés után jelent­keznek, s talán üzlet, illetve a vevő­nek áru is lesz az akció nyomán. DEÁK TERÉZ A folyamatban lévő társadalmi változások és társadalmi feltételek váltották ki egy új, korszerűbb jogi norma kiadását, amely munkajogot, illetve a munkajogi viszonyokat lesz hivatott szabályozni, tekintettel a munkaszervezés hatékonyságá­nak a növelésére, a munkafegyelem javulására és megszilárdítására, va­lamint a gazdaságosság növelé­sére. Nagyon helyes és célszerű a ve­zető dolgozók jogkörének kiszélesí­tése, ennek kedvező hatása első­sorban nagyobb üzemek és szerve­zetek életében eredményezhet ked­vező változásokat, ott, ahol a szer­vezet vezetőjének nem lehet tökéle­tes áttekintése minden dolgozóról, nem szerezhet minden munkafe- gyelem-sértésról tudomást. Helyeslem a munkaügyi döntőbi­zottság és a Forradalmi Szakszer­vezeti Mozgalom tagjainak védelmét megbízatásuk, valamint az azt köve­tő két esztendő alatt. Ez lehetővé teszi majd az olyan kedvezőtlen je­lenségek kiküszöbölését, mint az egyes szervek munkájában fellépő formalizmus, illetve a felettesektől való egy bizonyos fajta félelem. Va­lóban képviselni fogják a dolgozók érdekeit, s ez megnöveli majd a dol­gozók jogi biztonságát. A társadalmunkban végbemenő kedvező folyamatok ellenére, mint például az önelszámolásra való át­térés, egyrészt szükségszerűvé tesz bizonyos intézkedéseket a munka hatékonyságának a növelésére, másrészt, viszont nem a legszeren­csésebb az a rendelkezés, miszerint a munkabér nem csupán a végzett munka mennyiségétől, minőségétől és társadalmi jelentőségétől függ, hanem a dolgozókollektíva és a szervezet eredményeitől is. Van­nak szervezetek, ahol az egyik gaz­dasági egység magasan rentábilis, míg a másik veszteséges. Amennyi­ben ez a különbség az egyes dolgo­zók szorgalmának az eredménye és nem más, objektív okok következ­ménye, a visszájára fordulhat ez a rendelkezés. Nem biztos, hogy a rosszabb eredményeket elérő gazdasági egységet jobb eredmé­nyek elérésére fogja serkenteni, s lehet, hogy a másik kollektíva dolgozóinak gondolkodását fogja olyan irányban befolyásolni, hogy ,,nem érdemes törni magamat, hisz a másik kollektíva miatt úgysem tu­dok jól keresni“. Helyeslem, hogy tovább bővül az eddigi, fontos személyi munkaaka­dályok köre. Kétélű fegyver viszont a munkaviszony megszüntetésében a felmondási idő lerövidítése. Egy­részt pozitív, mivel elősegíti az egészséges munkaeróvándorlást, másrészt viszont lehetővé teszi a fluktuációt. Ez viszont mindenkép­pen kedvező változásokat kell hogy eredményezzen a munkafegyelem megszilárdításában és a munka ha­tékonysági fokának a növelésében, hogy a szervezetek önállóan dönt­hetnek arról, hogy az adott dolgozó felesleges-e számukra, és ha igen, akkor felmondhatják a dolgozó mun­kaviszonyát, ez érvényes arra az esetre is, ha a dolgozó nem felel meg az attesztáció során. Kedvező lesz a dolgozó és a szervezet közötti megállapodás arról, hogy a dolgozó ideiglenesen más szervezethez lesz beosztva. A társadalom érdekét és a dolgozók jogbiztonságát szolgálja az a rendelkezés, miszerint a határo­zott időre szóló munkaszerződést legfeljebb két évre lehet megkötni, s ki lesz zárva a meghatározott időre szóló munkaviszony megegyezés­sel való létrehozása azokkal a dol­gozókkal, akik közép- vagy felsőfo­kú tanulmányaik befejezése után először lépnek munkaviszonyba. A munka minőségének a javítá­sában nagy szerepet fog játszani az egyik legszigorúbb fegyelmi bünte­tés, a bérlevonás felső határának az eddigi 10 százalék helyett 15 száza­lékra való növelése, valamint az, hogy szigorúbb elbírálás alá esik majd a munkahelyen való szeszes ital fogyasztása és más bódító sze­rek használata. Dr. CSÁKÓ LÁSZLÓ, a Királyheimeci (Kráľovský Chlmec) Járási Ipari Vállalat jogásza Rendeletek helyett jobb munkakörülményeket A tudományos-műszaki fejlesztés meggyorsítása, az intenzifikálás, a gazdasági mechanizmus átalakí­tása kétségtelenül napjaink legfon­tosabb feladatai közé tartozik. Ezen célkitűzések elérésének egyik alap­vető feltétele a megfontolt munka- erő-qazdálkodás. Nem kétséges, ez utóbbi feltétel teljesítése legnagyobb részt az isko­lákon, s köztük a szakmunkásképző intézeteken múlik. Tudatosítva a fel­adat fontosságát, a štúrovói Közép­fokú Papíripari Szakmunkásképző Intézet tantestülete minden tőle tel­hetőt megtesz azért, hogy a Dél­szlovákiai Cellulóz- és Papírgyár számára ügyes, szakmájukat elmé­leti és gyakorlati szinten egyaránt jól ismerő fiatalokat képezzen. Ez azért is elsőrendű fontosságú, mert napja­inkban az iskolák végzős diákjain kívül más, fontosabb munkaerőfor­rás már nincs. Ezt a tényt azonban nemcsak a szakmunkásképzőknek kell szem előtt tartaniuk, hanem elsősorban a vállalatoknak. A Munka Törvény- könyvének jelenleg érvényben levő rendelkezései szerint a vállalatok nem formálhatnak jogot a végzős diákokra. Az tehát, hogy a tanulmá­nyaik befejezése után abba a gyár­ba mennek-e dolgozni, amelyben a gyakorlati ismereteket szerezték és amely taníttatásukat finanszíroz­ta, nagymértékben az adott vállalat­tól függ. Egyrészt attól, hogy a szer­vezet az egyes szakmák vonatkozá­sában mennyire körültekintően mér­legelte szükségleteit és lehetősé­geit, vagyis el tudja-e helyezni a fia­talokat tanult szakmájukban. Más­részt az is meghatározó, hogy mi­lyen munkakörülményeket teremt a fiatalok számára már a gyakorlati felkészülés során. Nagyon lényeges ugyanis, hogy a tanulók a szakmai gyakorlat alkalmával milyen képet alkotnak a gyárról, milyen munkatár­sakkal találkoznak és azok hogyan fogadják őket. A fentebb említett körülmények­ből kiindulva kell tehát értékelni szakmunkásképző intézetünk és a papírgyár eddigi együttműködését, és ugyancsak ezeket a szemponto­kat kell figyelembe venni, ha a Mun­ka Törvénykönyve módosításának alapelveit akarjuk megítélni. Az el­múlt tanévben végzős diákjaink 89 százalékát helyezte el a vállalat a ki­tanult szakmában. A többiek képesí­tésüktől eltérő munkát kaptak, ép­pen ezért idővel megszüntethetik a szervezettel fennálló munkaviszo­nyukat. Az említett arány nem rossz, sőt a korábbi évekhez viszonyítva kedvező, de mindenképpen arra utal, hogy a munkaerő-gazdálkodás­ban jelentős változásokra van szük­ség. A Munka Törvénykönyve mó­dosításának alapelvei is ezt szorgal­mazzák, bár a munkaerő stabilizálá­sát illetően az eddigi rendelkezések­kel összehasonlítva nagyobb lehe­tőséget adnak a vállalatoknak. A rendelkezések azonban önma­gukban nem oldják meg a problémá­kat. A munkaerő stabilizálásában fő­ként a szakmunkásképző és a válla­lat körültekintőbb, megfontoltabb együttműködésére van szükség. Gondolok itt mindenekelőtt arra, hogy ez esetben a munkaerögazdál- kodást nem elég csupán rendeletek­kel szabályozni, hanem minden vo­natkozásban meg kell teremteni a feltételeket a színvonalas munká­hoz. Ezt illetően változtatni kell a munkaerő létszámának tervezési gyakorlatán, és érdekeltté kell tenni a fiatalokat abban, hogy munkahe­lyül a papírgyárat válasszák. ONDREJ MOKOš mérnök, a štúrovói Középfokú Papíripari Szakmunkásképző Intézet igazgatója

Next

/
Thumbnails
Contents