Új Szó, 1988. május (41. évfolyam, 102-126. szám)

1988-05-04 / 104. szám, szerda

A környezetvédelem politikai kérdés Ha Amerikából Európába repü­lünk, már jó előre jelentkezik az óvilág. Partja még nem látható, de a levegőben óriási szmogfelhő túnik fel. Mintha bizonyítani akarná, hogy a levegő és általában a természet szennyezettsége nemcsak egyes or­szágok problémája, hanem határok­tól független az egész világé. A tudósok manapság életköze­günkben a legégetőbb kérdésnek a légkör ózonrétegének elvékonyo- dását, az óceánok szennyezettsé­gét, a Föld légterében az ún. üveg­házi hatást, a tropikus erdők irtását, az ivóvízkészletek megcsappanását tekintik. Ezek a kedvezőtlen folya­matok komolyan veszélyeztetik az emberi civilizációt, s már a követke­ző évtizedekben kritikus méreteket ölthetnek. Az ilyen alapvető, globális problémák mellett az egyes álla­moknak, illetve államcsoportoknak foglalkozniuk kell sajátos ökológiai problémáikkal is. A környezetvéde­lem mind inkább a politika tárgyává válik - bel- és külpolitikai vonatko­zásban egyaránt. Világprobléma A környezettanról szólva nem szabad megfeledkezni kölcsönvi- szonyáról a gazdasággal. Számos szakember figyelmeztet arra, hogy a gazdaságfejlesztés kárára gyako­rolt környezetvédelmi politika épp olyan vészes következményekkel jár, mint az olyan gazdaságfejleszté­si politika, amely nem veszi tekintet­be a környezetet. Az Ekonomicsesz- kaja gazeta című szovjet lap nemrég azt írta, hogy a tudományos-műsza­ki ismeretek jelenlegi szintje mellett, az intenzív gazdálkodás adott formái között ,,lehetséges megteremteni olyan új, haladó technológiát és az ennek megfelelő műszereket, illetve erre épülő olyan termelést, amely - amint azt mondani szokás - már a jellegénél fogva ökológiailag tiszta, nem árt a környezetnek. Valóssá válik a társadalmi termelés korábbi­nál kevésbé költséges fejlesztésével egyidejűleg megoldani a kötődő gazdasági, műszaki, szervezési és ökológiai problémákat." Napjaink­ban tehát már a környezetvédelem és a gazdaság alapvetően változó viszonyáról beszélhetünk. E viszonyok bonyolultságáról ta­núskodik a fejlődő országok helyze­te is. Ezek, tekintettel gazdálkodá­suk alacsony fokú intenzitására, jó­val nagyobb mértékben vannak ki­téve a kedvezőtlen ökológiai hatá­soknak mint az ipari országok. Ezek a problémák szembetűnőek például az erdők esetében. Hivatalos adatok szerint a trópikus erdők területe évente mintegy tizenegy millió hek­tárral csökken. Nyugtalanító körül­mény, hogy Afrikában az energia- szükséglet hatvan, a világ legszegé­nyebb országaiban pedig több mint kilencven százalékát fedezik fával. Ugyanakkor éppen a trópikus erdő­ket minősítik teljes joggal bolygónk „tüdejének“, amely megújítja a lég­kör oxigénjét. Számos ország intenzíven foglal­kozik a rosszabbodó környezeti vi­szonyokkal, s konkrét lépéseket tesz a probléma megoldására. Példa­képp említhetjük meg az északi álla­mokat (Svédország, Norvégia) az EGK-országokat és a szocialista ál­lamokat. Csehszlovákia is nagy fi­gyelmet fordít a környezet védelmé­re és alakítására. Erről tanúskodik egyebek között az állami vállalatról szóló törvénytervezet, amely széles körű vita tárgya volt. Paragrafusai rögzítik, a vállalat köteles gazdasági és szociális tevékenységét úgy szervezni, hogy a lehető legeredmé­nyesebben óvja a környezetet a ká­ros hatásoktól. Továbbá saját erő­forrásaiból köteles pénzelni és kivi­telezni a védelmi beruházásokat, biztosítani folyamatos, hatásos üze­melésüket és fedezni az általa oko­zott környezeti károk költségeit. A Szovjetunió ökológiai helyzeté­ről az Ekonomicseszkaja gazeta megállapította, hogy „...a világ más iparilag fejlett országaival egybevet­ve viszonylag kedvező. Ez egyrészt területi kiterjedtségével és óriási ter­mészeti erőforrásaival megyarázha- tó. Másrészt azonban azzal is, hogy az államok többségéhez képest ko­rábban fogtunk hozzá a természet­óvó intézkedésekhez". A lap ugyan­akkor megírta azt is, hogy az elért eredmények nem adnak okot az önelégültségre. S nem csak azért, mert e tekintetben még nem kevés a fogyatékosság, a természeti erő­források és a környezet iránti felelőt­len, lélektelen, a szűklátókörű tárca­sovinizmusnak adózó megnyilvánu­lás, hanem azért is, mivel a tudo­mány és a technika fejlődése meg­nyitja a természetvédelem új lehető­ségeit. A nyugat-európai országok is konkrét lépéseket tesznek a környe­zet védelmére, (gy például 1986-ban sikerült jelentős mértékben tisztábbá tenniük e régió fontos közlekedési ütőerének, a Rajnának vizét. A San- doz vegyigyárban tavalyelőtt bekö­vetkezett havária következtében azonban ezeknek az államoknak gyakorlatilag a nullaponttól kellett ismét megkezdeniük ezt a munkát. Nélkülözhetetlen együttmüködés Nem vitás, hogy az egyes orszá­gok külön-külön megtett lépései nem elegendőek, itt szükségesek az egyeztetett közös akciók. Hiszen a szennyezés sem ismer határokat. Erről az alábbi tények tanúskodnak. Norvégiában a légkört szennyező kéndioxidnak csupán tíz százaléka származik hazai forrásokból. A többi a szelek szárnyán jut el ide főleg az NSZK-ból és Nagy-Britanniából. Ta­valy októberben Gennagyij Jago- gyin, a Szovjetunió fő és szakkö­zépiskolai minisztere valamint Nyiki- ta Mojszejev akadémikus, a Nem­zetközi Asztronautikai Akadémia tagja a szovjet televízióban rámuta­tott arra, hogy az Egyesült Államok­ban évente 264 millió tonna mérge­ző anyag kerül a levegőbe s jelentős hányaduk megkárosítja a szomszé­dos Kanada erdeit. A Szovjetunióba a széláramlat Nyugatról évente 5-10 millió tonna ipari szennyező anyagot sodor, a Szovjetunióból pe­dig külföldre egymillió tonnát. Ha­sonlóképpen beszélhetnénk a trópi­kus erdóirtás nemzetközi következ­ményeiről is. Hacsak egy országban is kerül erre sor, negatív hatása megnyilvánul bolygónk nagykiterje­désű területein. Ezért teljesen logikus, hogy mind többen szorgalmazzák olyan világin­tézmény létrehozását, amely foglal­kozna az ökológiai kilátásokkal és A világ legnagyobb patkógyűjteménye a Brnói Állatorvostudományi Főiskolán található. Az itt őrzött ezer darab között akadnak olyan ritkaságok, mini a kelta korból vagy a középkorból származók, de vannak manapság készültek is. A gyűjteményt a patkolásra vonatkozó irodalom, valamint állatorvosi és lópatko- íáshoz használt segédeszközök egészítik ki. A felvételen dr. Emanuel Král professzor, a Brnói Állatorvostudományi Főiskola egykori tanszékvezetője, az értékes gyűjtemény kurátora egy mai lópatkót mutat be. (Vít Korčák felvétele - ČTK) egyeztetné a nemzetközi környezet- védelmi törekvéseket. Életközegünk időszerű problémái a korábbi gya­korlathoz képest megkívánják a mi­nőségileg teljesen más jellegű együttműködést. Ennek orientáció­jára utaltak már a hetvenes évek kezdetének tapasztalatai, amikor is - egyebek között - az ENSZ környe­zetvédelmi programot fogadott el. Az ezzel kapcsolatos együttműkö­dés fokozott igyekezete kifejezésre jutott például a fákról és az erdőkről szóló, tavalyelőtt Párizsban megren­dezett nemzetközi konferencián is, amely az afrikai Szahel térség erdőt- lenítésének és az európai erdők senyvedésének problémáival foglal­kozott. Csehszlovákia fenntartás nélkül támogatja ezen a területen az aktív nemzetközi együttmüködés gondo­latát. ,,A nemzetközi méretű környe­zetvédelem valamint a béke megőr­zésének és a nukleáris háború ve­szélye elhárításának elsőrendű fel­adata a civilizáció további létének és fejlődésének egyik alapvető előfelté­tele" - mondotta az ENSZ tavalyi Közgyűlésén hazánk képviselője. ,,Az ökológiai tényezők - állapította meg - a nemzetközi kapcsolatoknak és az államok életének fontos ele­mei, amelyeknek elhanyagolása ve­szélyezteti biztonságukat és stabili­tásukat. Ezért a nemzetközi közös­ség érdeke megteremti a környezet- védelmi nemzetközi együttműködés olyan koncepcióját, amely a mini­mumra csökkentené ezeknek a je­lenségeknek kedvezőtlen hatását". Csehszlovákia ezért támogatja a környezetvédelmi és fejlesztési vi­lágbizottság javaslatát, hogy az ENSZ dolgozza ki a környezet vé­delmének és stabil alakításának egyezményét. Közép-európai példa Csehszlovákia, a Német Demok­ratikus Köztársaság és a Német Szövetségi Köztársaság tavaly pél­dáját szolgáltatta a kölcsönösen elő­nyös környezetvédelmi együttműkö­désnek. A CSSZSZK és az NSZK kormánya megegyezett a környe­zetvédelmi együttműködésről. Ezt az egyezményt október elején írták alá Bonnban. Ezt a lépést általában jelentősnek minősítik, mint annak a közös törekvésnek a megnyilvánu­lását, amelynek célja a lehető legna­gyobb mértékben csökkenteni a lég­kör szennyezettségét, védeni a fel­színi és a felszín alatti vízkészlete­ket és meggátolni az erdők szeny- nyező anyagok általi további károso­dását. Ennek az egyezménynek megfelelően nemsokára - egyebek között - megkezdődik az egységes rendszert képező öt program teljesí­tése. Ezek összefüggnek a levegő­ben a kéndioxid-szennyezettség mérésével és csökkentésével, a két országban a felszíni és a felszín alatti vizek, továbbá az erdők védel­mével, az ipari hulladék feldolgozá­sával, az ökológiai helyzet változá­sai megfigyelése információinak cseréjével. A Német Demokratikus Köztársa­ság is ehhez hasonló egyezményt írt alá az NSZK-val. Közép-Európában így kialakul a teljesen új jellegű ökológiai együttműködés rendszere, amely kétségtelenül előrelépést je­lent a jószomszédi kapcsolatok ki­alakításában és egyidejűleg ösztö­nöz a gazdasági együttműködés bő­vítésére is. Hiszen a környezetvéde­lemben törvényszerűen szóhoz jut az új technológia, amelynek fejlesz­tésén az érdekelt felek szorosan együttműködhetnek. Ugyanakkor nyilvánvaló, hogy a közép-európai környezetvédelmi együttmüködés alapkövévé válhat az egész világ konkrét nemzetközi együttműködé­sének az olyan globális problémák megoldásában, amilyen kétségtele­nül környezetünk károsodása. Persze nem vitás, hogy bolygónk környezeti problémáinak megoldá­sa költségigényes. És számos, főleg fejlődő ország hiányát érzi az anyagi eszközöknek. A megoldás kulcsa a lázas fegyverkezés megszünteté­se. Rendkívül humánus lépés lenne ezekre az anyagi eszközökre szert tenni éppen azon a területen, amely veszélyezteti az emberi civilizáció létét s amely pusztítóan hat a kör­nyezeti viszonyokra. Ebben a vonat­kozásban teljes mértékben kidom- borooik az összefüggés az emberi­ség e két globális problémája, a le­szerelés és a környezetvédelem kö­zött. ZDENÉK KUBÍN A teplicei Sklotas vállalat retenicei üzemében most fo­lyik a Float II üveg­gyártó automata be­rendezés próbaüze­melése. A KGST-tag- országok viszony­latában a maga ne­mében ez a legna­gyobb technológiai komplexum. Kétmil­liárd korona költ­séggel készült, s na­pi teljesítménye 700 tonna üvegáru. (Libor Zavoral felvétele - ČTK) APRÓHIRDETÉS KÖSZÖNTŐ ■ 1988. május 4-én ünnepli 50. születés­napját Klacso Béla Kelenyén (Kleňany). E szép ünnep alkalmából szívből gratulál, jó egészséget és hosszú, boldog életet kíván: felesége: Erzsébet, lánya, fia, menye, veje és három unokája. Ú-1512 ■ 1988. május 4-én ünnepli 60. születés­napját a drága jó édesanya, nagymama, Psota Margit Bátorkeszin (Vojnice). E szép ünnep alkalmából szívből gratulá­lunk, további nagyon jó egészséget és hosszú, boldog életet kívánunk sok sze­retettel: férje, leánya: Katalin, fia: Gyuri, me­nye: Gabi és kis unokája: Zolika, aki nagyon sok puszit küld a magyma- mának. A jókívánságokhoz csatlako­zik Lívia és kisfia: Gábor. Ú-1653 ■ 1988. május 4-én ünnepik házasság- kötésük 25. évfordulóját a szerető szülök és nagyszülők, Móczár János és neje, Móczár Mária Bényben (Biňa). E szép ünnep alkalmából jó erőt, egész­séget és még nagyon hosszú, boldog életet kívánnak: szüleik, lányuk: Lívia, fiuk: Gábor, vejük: Róbert és kis unokájuk: Zsófi- ka, aki sokszor csókolja a mamát és a papát. Ú-1579 ■ 1988. május 4-én ünnepli 45. születés­napját Kati Gellért Péterfalán (Petrovce). E szép ünnep alkal­mából szívből gratulálunk, és erőt, egész­séget kívánunk: szerető felesége: Margit, lánya: Kati, fia: Laci. A jókívánságokhoz csatlako­zik: özvegy anyósa, valamint sógora: Jancsi családjával Harkácsról (Gém. Ves). Ú-2029 ■ Sok szeretettel és hálával köszöntjük a dolgos kezű, jósá­gos szívű, drága fér­jet, édesapát, apóst, nagyapát és fiút, Simko Tibort Losoncon (Lučenec), aki 1988. május 2-án ünnepelte 60. szüle­tésnapját. E szép ünnep alkalmából szí­vünk teljes szeretetével kívánunk hosszú, boldog életet, jó egészséget, hogy még sokáig éljen közöttünk: felesége: Jolán, fiai: Józsi, Laci, Tibi, menyei: Evka, Evka, Danka, unokái: Szilviké, Romanko, Evka, Lacko, Marcelko, Vendo, Monika, Martinko, valamint édesanyja. Ú-2034 ■ 1988. május 1-jén és május 5-én ün­nepük születésnapjukat a legdrágább szülök, Csölle Miklós és Csölle Mária Szarván (Rohovce). Évfordulóik alkalmából jó egészséget, hosszú, boldog életet kívánnak: lányaik, vejeik és unokáik. Ú-2058 m életévében ragadott ki szerettei köréből. Köszönjük a megható búcsúbeszédeket, a Dunaszerdahelyi (Dun. Streda) Jnb is­kolaügyi osztályának, a bakai (Baka) alapiskola és óvoda kollektívájának, a Ba­kai és Gabčíkovói Hnb vezetőségének, tanítványoknak, szülőknek és minden je­lenlevőnek a részvétnyilvánításokat, sok koszorút, virágot. Külön köszönetét mon­dunk Sebők Klára nővér önfeláldozó ápo­lásáért. A gyászoló család Ú-2043 ■ Könnyes szem­mel megtört szívvel mondunk köszönetét minden kedves ro­konnak, ismerősnek, munkatársnak és mindazoknak, akik elkísérték utolsó út­jára 1988 április 3-án a drága férjet, testvért és sógort, Frühvald Józsefet a nyárasdi (Topoľníky) temetőbe, akit a kegyetlen halál hosszú betegség után, 73 éves korában ragadott ki szerettei köréből. Köszönjük a sok koszorút, virá­got, a köszönetnyilvánításokat, melyekkel enyhíteni igyekeztek mély fájdalmunkat. Külön köszönetét mondunk Kocsis Iloná­nak a megható búcsúbeszédért. Jóságát és szeretetét szívünkben örökké megőrizzük: szerető felesége és a rokonság Ú-2004 ■ Fájdalomtól megtört szívvel mondunk köszönetét minden kedves rokonnak, szomszédnak, ismerősnek, barátnak és mindazoknak, akik 1988. április 6-án elkí­sérték utolsó útjára a solymoskarcsai (Jastrabie Kračany) temetőbe a felejthe­tetlen férjet és édesapát, Soóky Dezsőt, akit a kegyetlen halál 64. életévében ragadott ki szeretett családja köréből. Kö­szönjük a megható búcsúbeszédeket, a sok szép virágot és koszorút, melyekkel enyhíteni igyekeztek mély fájdalmunkat. Gyászoló felesége és gyermekei Ú-2045 <A%> MEGEMLÉKEZÉS ■ Mély fájdalommal emlékezünk a szere­tett féjre, édesapára, nagyapára, Pásztor Józsefre (Palást - Plášťovce), akit a kegyetlen halál 1987. május4-én, 66. életévében ragadott ki szerettei koréból. Akik ismerték és szerették, szenteljenek emlékének egy néma pillanatot ezen a szá­munkra nagyon szomorú, első évfordulón. Emlékét szívében őrzi: örökké gyászoló felesége, fiai, leánya, menyei, vejeésunokái. Ú-1434 B Fájó szívvel és soha el nem múló szeretettel emlékezünk a felejthetetlen, jószívű szülőkre, Vanya Józsefre és feleségére, Vanya Józsefnére (Tardoskedd - Tvrdošovce), KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁS ■ Fájó szívvel mondunk köszönetét min­denkinek, akik elkísérték utolsó útjára 1988. április 7-én a gabčíkovói temetőbe drága halottunkat, Papp Olgát, akit a halál hosszú szenvedés után, 42. akiket a halál 1971. július 19-én, illetve 1987. május 4-én ragadott ki szerettei köréből. Akik ismerték és szerették őket, emlékezzenek rájuk ezen a fájdalmas, tizenhetedik valamint első évfordulókon. Emléküket örökké szívünkben őrizzük: fiaik, lányaik, menyeik, vejeik, unoká­ik, unokamenyeik, unokavejeik és dédunokáik. Ú-1825 ■ Az idő múlik, de emléke szívünkben örökre megmarad. Szomorú szívvel em­lékezünk a drága jó férjre, édesapára, nagyapára és dédapára, Bese Vilmosra (Megyercs - Čalovec), aki 1987. május 4-én távozott el szerettei köréből. Akik szerették és tisztelték, em­lékezzenek rá e szomorú, első évfordulón. Soha el nem múló emlékét, jóságát és szeretetét örökké szívünkben őrizzük: a gyászoló család. Ú-2019

Next

/
Thumbnails
Contents