Új Szó, 1988. május (41. évfolyam, 102-126. szám)

1988-05-30 / 125. szám, hétfő

MILYEN VOLT A 41. KERÉKPÁROS BÉKEVERSENY? Sokat taktikáztak az esélyesek (ČSTK) - Az NDK-beli Uwe Ampler győzelmével végződött a 41. kerékpáros Békeverseny. Riszard Szurkowski (1970 és 1971) után neki sikerült zsinórban kétszer diadalmaskodnia a legnagyobb amatőr kerékpáros viadalon. Az idei Békeverseny színvonala elmaradt az elmúlt évekétől, egy-két útszakaszt kivéve nagyon lassú volt az iram, békésen egymás mellett haladtak a résztvevők. A végeredményt tulaj­donképpen az időfutam döntötte el. Ezt követően már azok a verseny­zők, akik leszakadtak, nem tudták behozni tetemes hátrányukat. A rendezők a hegyi hajrákkal akarták színesebbé tenni az igé­nyes, tizenhárom útszakaszból álló távot. Igyekezetük azonban kudarc­ba fulladt, mert a hegyekben sem volt érdekesebb a küzdelem. A je­lenlegi helyzetből nehéz lesz kiutat találni. Három lehetőség van, ám ezt a gyakorlat dönti majd el. Először: úgy tervezik, hogy a célban minden­kinek az idejét külön-külön mérik. Jelenleg az a gyakorlat, hogy egy másodperces időközökben készít fényképet a célfotó. Az új módszer azoknak felelne meg, akik a rajttól kezdve megszöknek az élbolytól. A második lehetőség: jobb, neve­sebb versenyzőket kell meghívni. Az Uwe Ampler nyerte a 41. kerék­páros Békeversenyt idén is az NDK és a Szovjetunió kerékpározói magasan a mezőny fölé nőttek. A csapatversenyben óriási előnnyel kerültek az élre. Jö­vőre indulhatnak a profik is a Béke­versenyen, s ez feltehetően a ver­seny javára válik. A harmadik lehe­tőség: módosítani a csapatversenyt. A mostani értékelés a defenzív takti­kát helyezi előnybe, és ezzel lehető­vé teszi az esélyeseknek a taktiká­zást. Milyen teljesítményt is nyújtot­tak a csehszlovák sportolók a 41. kerékpáros Békeversenyen? A végeredményt erősen befolyá­solta Jozef Regec sérülése. A má­sodik helyen állt, de nem tudta folytatni a viadalt. Ez idegessé tette a többieket, akik a hajrában már elfáradtak. A kitűzött célt senkinek sem sikerült teljesíteni, hiszen egy csehszlovák kerékpá­rozó sem végzett az első hat kö­zött. A szakvezetők véleménye megegyezik abban, ha Regec ver­senyben marad, akkor megfelel­nek az elvárásoknak a csehszlo­vák kerekezők. Az együttes ne­gyedik helye megfelel az erővi­szonyoknak. A fiatalok, Lipták és Vacek ugyan sokat fejlődtek, ám az európai élvonaltól még messze vannak. Az edzők a balsikert azzal magyarázzák: kevés a verseny­kerékpár a hazai szakosztályok­ban. A fiatal tehetségeknek nincs min edzeniük, és ezért más sport­ágat választanak. Ennek ellenére évről évre nő az érdeklődés a ke­rékpározás iránt. Kilencszer hajthatott sárga mez­ben a végső győztes Uwe Ampler, két útszakaszon át a bolgár Sztan- csev, egyszer-egyszer pedig az NDK-beli Ludwig, valamint a cseh­szlovák Regec. Négy útszakaszgyő­zelmet aratott Olaf Ludwig, kétszer állt a dobogó legfelsőbb fokán a szovjet Abduzsaparov, ugyancsak kétszer Ampler (prológus és időfu­tam), egyszer-egyszer nyert Regec, a lengyel Spruch, az NDK-beli Jentzsch, a holland Harmeling, az NSZK-beli Stauff és az olasz Fidanza. A leggyorsabb a Bratislava-Léva (Levice) közötti első útszakasz volt- 46,158 km/óra, a leglassúbb pedig az utolsó, a Dessau-Berlin- 36,245 km/óra. A 2013 km össztá- vú verseny átlagsebessége 39,758 km/óra volt. A 115 induló közül 93-an fejezték be a küzdelme­ket. Az utolsó helyezett kínai Li Li- ang-csung ideje 2:23:25 órával rosszabb a győztesnél. Antonín Bartoníček, a csehszlo­vák válogatott edzője közvetlenül a küzdelmek befejezése után vála­szolt az újságírók kérdéseire. Érté­kelését így kezdte: „Sok volt az emelkedő, ezért igényesnek mondható a táv. Ez az NDK-beli és a szovjet versenyzők malmára hajtotta a vizet. Senki sem akart kockáztatni, ezért az iram elma­radt a várakozástól. A részhaj­rákért nem pontokat, hanem má­sodperceket kellene adni. Úgy ahogy az külföldön szokás. így érdekesebb lenne a küzdelem“. A válogatott mestere elismerte: többet várt a szakvezetés kerékpá­rosainktól. A jó rajt után mindenki hasonló folytatásban reménykedett: „Ha Regec Dubnicában nem bu­kik, akkor a legjobbak közt végez. A Zakopanéi idöfutam előtt két perccel jobb volt, mint az esélye­sek. Hozzá kell tennem, hogy az időfutam az erőssége közé tarto­zik“. A csapat tagjainak teljesít­ményét értékelve megállapította, a Zakopanéi időfutam után vissza­esés következett. Štyks és Kreu­ziger teljesen összeroppant, Lip­ták viszont a maximumot nyújtot­ta. Második nagy versenyén vett részt az utóbbi kerekező, hasonlóan Vacek is. sokáig az élen hajtott, de a hajrákra elfáradt. Novosad már minden bizonnyal nem tud újítani, teljesítménye túl van a zeniten. A külföldi versenyzőket így érté­kelte Antonín Bartoníček: ,,Ampler Karel Vacek először indult a Bé­keversenyen (Nagy László felvételei) bebizonyította, jelenleg a legjobb amatőr kerékpározó. Kellemesen megleptek a franciák, s ezért örülök, hogy megelőztük őket a csapatver­senyben". A jövő évi Békeversenyt említve, Bartoníček hangsúlyozta, tart a Pá­rizsból Moszkvába vezető 3000 kilo­méteres távtól. Nagy különbség 2000 kilométert, vagy 3000-et meg­tenni. Éppen ezért tehetséges, fiatal versenyzőkre van szükség: „Lipták és Vacek ott lehet a jövő évi via­dalon. Most kicsit féltem a fiatalí­tástól, ám jövőre kénytelenek le­szünk ezzel. Változtatni kell a fel­készülésen és a hazai versenyek menetrendjén.“ SZISZ-tagok és a sport EREDETI ÖTLETEKRE VARVA Az ifjúság testneveléséről, a fiata­lok és a sport kapcsolatáról sok szó esik napjainkban. Nem véletlenül, hiszen fiatalkorban az egészséges fejlődés szempontjából rendkívüli je­lentősége van a rendszeres test­mozgásnak. Ráadásul azok, akik gyerekkorban megszeretik a sportot, felnőttként sem igen mondanak le róla. A fiatalok főként az iskolákban élik ki mozgásigényüket, de sok más intézménynek, üzemnek, vállalat­nak, a nemzeti bizottságoknak és a tömegszervezeteknek, így a Szo­cialista Ifjúsági Szövetségnek isjon- tos szerep jut a sportolási lehetősé­gek megteremtésében. Marián Popluhár, a SZISZ Ga­lántai (Galanta) Járási Bizottságá­nak titkára nemrégiben került tiszt­ségébe, de a csaknem egy év alatt már volt lehetősége, hogy felmérje a tevékenység jó és rossz oldalait.- Munkánkban, természetesen, a SZISZ által kidolgozott irányvona­lat követjük, de szorosan együttmű­ködünk a városi nemzeti bizottság ifjúsági és testnevelési bizottságával is, hogy megkerüljük a duplicitáso- kat. Az eddigi eredmények jók, az Őrtüzek a hegyekben elnevezésű versenyben Szlovákiában első he­lyet szereztek járásunk fiataljai, a kispályás labdarúgásban harmadi­kok lettek a kerületben. Ez alatt a rövid idő alatt is tapasztaltam: jó az ősszmunkánk a CSSZTSZ járási bi­zottságával, ami szintén előmozdítja a fiatalok sportolását.- Sok helyütt, főként vidéken, ahol az iskolának nincs tornaterme, nagy probléma telente, hogy a fiata­lok számára megfelelő sporthelyisé­get találjanak. Milyen a helyzet a Ga­lántai járásban?- Tudtommal az alapszerveze­teknek általában nincsenek ilyen gondjaik. Sőt, a létesítményeket is ingyenesen vehetik igénybe. Egye­dül a teremfutball jelent problémát, mert a sportcsarnokban kevés a hely. Járásszerte nagy az érdeklő­dés a kispályás labdarúgás iránt, 50 csapat működik, a városban 20, s van gyermekligánk is.- Futball kicsiben és nagyban. A legtöbb helyütt csak ebben a sportágban gondolkodnak és ez­zel ki is merül számukra a sport fogalma...-Szó sincs róla! Ahhoz, hogy a fiatalokat megnyerjük a rendsze­res testmozgásnak, sokkal bővebb választékkal kell szolgálni. Minden iskolában működnek különböző sportkörök. A másik járható út a tö­megszervezetek számára, hogy ne csak a hagyományos sportágakat erőltessék, de akcióik során próbál­kozzanak eredeti ötletekkel, moz­gásformákkal is. Június 24-26-án rendezzük a járás fiataljainak talál­kozóját Kosú ton (Košúty), ahol sze­retnénk azokat a tagokat is bekap­csolni a versenyekbe, akik semmifé­le sportággal nem foglalkoznak, mégpedig úgy, hogy különféle kom­binált mozgásformákat találunk ki számukra, amelyekben játékos mó­don versenghetnek. A különböző akcióknál mindig a szervezőktől függ, mennyire sikeresek azok, amennyiben a rendezőknek van egy kis fantáziájuk, kevés eszközzel és ráfordítással is lehet jó eredménye­ket összehozni. Egyébként, hogy visszatérjek a járási találkozóhoz, nyolc sportágban is összemérhetik erejüket a fiatalok; ezen kívül lesz kultúrműsor, divatbemutató, fellép­nek a járás zenekarai, este pedig diszkóban szórakozhatnak a fia­talok.- Említette az anyagiakat, s azt, hogy hagyománybontó formákkal kellene próbálkozni. Nyilván konkré­tan gondolt valamire...- Igen. Anyagiakban valóban nem dúskálnak az alapszervezetek, de ez nem jelenti azt, hogy nem lehet jó eseményeket szervezni, olyanokat, amelyek nemcsak azért zajlanak, hogy kipipáljuk a tervben. Például a seredi szakközépiskolá­sok körében nagy sikere volt a 24 órás nonstop röplabdatornának, amelyen az egyes osztályok felvált­va játszottak és a pályán kívül eltöl­tött időben pedig kultúrműsor szóra­koztatta a diákokat. Az ötletnek já­rásszerte nagy sikere volt, a vág­sellyei (Šaľa) Duslo fiataljai kosárlab­dában rendeztek hasonlót. Marián Popluhár járási SZISZ-tit- kár azt is elmondta, manapság óriási konkurenciát jelent a számítógép, a videók, a fiatalok idejük nagy ré­szét ezekkel töltik. Az iskolapadból fölkelve otthon újra ülőfoglalkozást végeznek. Ezért is fontos, hogy a SZISZ, sőt még előbb a Pionír­szervezet, mindent megtegyen an­nak érdekében, hogy tagjait rend­szeres mozgásra szoktassa. URBÁN KLÁRA Húsz nyári olimpia (1924 - Párizs) Először hangzott el az eskü A békeviszonyok helyreállításával erősen megnőtt az érdeklődés az olimpia iránt, versengeni kezdtek a rendezésért. Coubertin kívánságára Párizs nyerte el 1924-re a rendezés jogát az olimpiai mozgalom harmincéves jubileuma alkalmá­ból. Közben a NOB változtatásokat hajtott végre a játékok modernizálása érdekében; az egymás után megalakult és megerősödött nemzetközi szövetségek pedig maguk vették kézbe az egyes sportágakban a műsort, és őrködtek a nemzetközi szabályok megtartásán. 1. PREMIER. Párizsban a VIII. olimpián már a résztvevők száma is csúcsot jelen­tett: 45 ország 3092 sportolót indított. A háborúban vesztes nemzetek is vissza­térhettek az olimpiai közösségbe, de a németeket még mindig nem hívták meg. A franciák igen alaposan felkészültek és biztosították a megfelelő kereteket: 30 millió frank befektetéssel felépítették a ma is a sportot szolgáló Colombes-stadiont, 18 millióért pedig a maga korában egye­dülálló Tourelles úszómedencét. így a vendéglátók egy sikeres és valóban modern nyári játékok rendezésével feled­tették az 1900-as csalódást, amikor az olimpia szegény mostohatestvérként hú­zódott meg a világkiállítás árnyékéban. 1924-ben az érdeklődés középpontjá­ban volt az olimpia. Doumuergue köztár­sasági elnök társaságában megjelent a kormány és Párizs városának számos képviselője, az újságok nagy teret szen­teltek a játékoknak; először volt rádióköz­vetítés az olimpiák történetében, először hangzott el az olimpiai eskü: mindenki becsületesen fog küzdeni... SZÜNETELTETNI AKARTÁK. Botrá­nyok azonban így is akadtak. Néhány pártoskodó gyaloglóbírót le kellett váltani, incidensek, sőt verekedések fordultak élő a labdarúgó- és ökölvívó-mérkőzéseken, a vívásban pedig a heveskedő olaszok okoztak zűrzavart. Egyik vívójuk megsér­tette a versenybíróság tagját, mire kizár­ták a további küzdelmekből. Erre az olasz vívók valamennyien visszaléptek. Ez a botrány sokáig foglalkoztatta a világ sporttársadalmát. Az amerikaiak azzal fordultak a NOB-hoz, hogy egy időre szüneteltesse az olimpiai játékokat, mivel az ott előforduló sok összeütközés veszé­lyezteti a népek közötti békét és barát­ságot. 2. NURMI VISSZAKÉRDEZ. Párizs hő­sei ismét a finn atléták voltak. Elsősorban is a legendás Paavo Nurmi. Győzött 1500 és 5000 m-en, valamint a 10 000 méteres mezei futásban is. Mellette új finn hosszú­távfutó tehetség tűnt fel, az USA-ban élő Ritola, aki 10 000 m-en (30:23,2 perc - új világrekord) és a 3000 méteres akadály­futásban nyert olimpiai bajnokságot, s Nurmi mögött második lett a 10 000 m- es mezei futásban. Nurmi győzelmével és Ritola második helyezésével Finnország biztosan nyerte a csapatversenyt, ráadá­sul 3000 méteren is. (Itt Nurmi lett az első, de ebben a számban nem volt egyéni verseny). Nurmiról ekkor már számos történet keringett. Valahányszor rajthoz állt - győ­zött; sorra állította fel a világ- és Európa- rekordokat. Amikor megdöntötte Schrubb 26 éve fennálló világcsúcsát hatmérföl- dön, megkérdezték tőle, nem fáradt-e el. Mire Nurmi csodálkozva visszakérdezett: „Miért? Hiszen csak hat mérföldet fu­tottam...“ DUPLA SIKEREK. Az olimpián - talán nem is véletlenül - egy napon szerepelt az 1500 és 5000 m-es futás. Nurminak 70 perc pihenője volt a két verseny között. „Ezt még Nurmi sem fogja bírni“ - mond­ták a szakértők. A Nagy Hallgatag azon­ban mindkét számban fölényesen győzött (3:53,6 és 14:31,2). Tikkasztó, 40 fokos hőségben került sor a 10 000 m-es mezei futásra. Egymás után dőltek ki a verseny­zők, volt, akit kórházba kellett szállítani, 20-an feladták a küzdelmet. Amikor Nur­mi legendás stopperórájával a kezében beért a stadionba, fáradtságnak nyoma sem látszott rajta. Miután átszakította a célszalagot, tovább futott, a fűben meg­kereste cipőjét, majd pillanatnyi pihenő nélkül futva indult az öltöző felé. Mielőtt eltűnt volna a közönség szeme elől, még egyszer visszafordult; akkor érkezett a cél felé a második helyezett Ritola... Nemcsak a hosszú-, hanem a rövid­távfutók is kitettek magukért. Meglepetés­ként hatott az angol Abrahams győzelme a 100 m-es síkfutásban. Addig ugyanis ezt a számot mindig a tengerentúliak nyerték. Ráadásul Abrahams 10,6 má­sodpercre javította az 1900 óta fennálló olimpiai csúcsot. Világrekordot futott 400 m-en (47,6 mp) a skót Liddel. A kivá­ló atléta, aki lelkipásztornak készült, tulaj­donképpen 100 méteren akart indulni. A döntőt azonban vasárnap rendezték, s mint kispapnak vasárnap nem volt sza­bad versenyezni. Nurmi honfitársai közül a 36 éves Stenroos a maratoni futásban győzött (42,195 km - 2:31:22,6), az ötpróbás Lehtonen és a gerelyhajító-technikát for­radalmasító Myrrá (62,96) megvédte baj­nokságát. Az amerikai Osborn a magas­ugrás (198) és a tízpróba, Houser pedig a súly lökés (14,99) és a diszkoszvetés (46,15) megnyerésével ért el dupla sikert, ami máig is egyedülálló az olimpiák törté­netében. 3. BOHÉM AUTODIDAKTA. Hullottak a csúcsok a tourelles-i uszodában, ezrek voltak kíváncsiak Kahanamokura. A ha- wai „királynak“ azonban Párizs a búcsút jelentette, a 100 m-es döntőben csak má­sodik lett (1:01,4) Weismüller (59,00) mö­gött. Az úszóversenyek tulajdonképpen három világsztár versenyét hozták. Weis- mülleren kívül az ausztrál Charlton és a svéd Arne Borg harcolt az érmekért. 23 évével Borg volt közülük a legidősebb és kalandos múlt állt mögötte; otthagyta az egyetemet és kitanulta a pékmesterséget, majd egy nyomdában dolgozott, s bele­kóstolt a tengerészéletbe is. Amikor az egyik stockholmi uszoda igazgatója meg­tudta, hogy Borg kitűnő úszó, szerződtet­te úszómesternek. Borg két évig edzett, aztán indult az olimpián. Autodidakta volt és bohém. A nyári játékok előtti európai portyáján annyi tized másodperccel javította meg a világ- vagy Európa-rekordot, ahány pezsgőt helyeztek el jutalomként a me­dence szélén. Mert nagyon szerette az italok királyát... Elsőként úszott a világon hosszabb távokon is kallózó stílusban. Ezért vesztette el az 1500 m-es versenyt a 16 éves ausztrál csodagyerek Charlton ellen. Borg erősen kezdett, így az auszt­rálnak - verseny közben mellúszással és hátúszással „pihent“ - több ereje maradt a hajrára. A svéd óriási harcot vívott a 400 m döntőjében Weismüllerrel, úgy kellett őt kihúzni a vízből verseny után; fulladozott a kimerültségtől. Borgról azt állították, hogy korának legnagyobb úszó­ja volt, de balszerencséjére későn kezdett versenyezni, s ennek következtében rossz volt a lábmunkája. A HULLÁMOK HERCEGE. Párizs leghíresebb „vízi embere“ a magas, kar­csú amerikai Johny Weismüller volt, aki három aranyat nyert (100, 200 m és vál­tó). 16 éves korában kezdett versenysze­rűen úszni és csakhamar az úszók ideálja lett, mindenki igyekezett „kopírozni“ a stílusát. Futószalagon gyártotta a világ­csúcsokat, újabb és újabb jelzőkkel illet­ték: A hullámok hercege, Emberi hidro- plán, Világrekordevő... Négy esztendővel Párizs után Amszterdamban megnyerte a 100 métert és ünnepélyesen elbúcsú­zott. A Tarzan-filmek népszerű főszerep­lője lett. Később a fog- és arckrémet gyártó cégek „vásárolták meg“ mosolyát és napbarnított arcát. Meglett férfikorában visszatért az uszodába: a leghíresebb hollywoodi filmsztárok úszóedzője lett. A 70-es évek közepén húnyt el. 4. AZ ELSŐ ARANYÉREM. A labdarú­gótornán új - játékával a futball jövendő fejlődési irányába mutató - csapat tűnt fel és nyert bajnokságot: Uruguay. Olyan focistákat ismerhetett meg Európa, mint Nasazzi, Andrade (a becsúszó szerelés fekete bőrű szülőatyja), Scarone, Cea, Gestido... Négy esztendő múlva ismét aranyat szereznek és hat évvel később ők lettek az első világbajnokok. Csehszlo­vákia megismételt meccsen kapott ki Svájctól, míg Magyarországot Egyiptom ütötte el a továbbjutástól (6:0!). Csehszlovákiát 112 sportoló képvisel­te és kilenc éremmel tért haza. Megszüle­tett az első aranyérem is: Bedŕich Supčík 7,2 másodperccel nyerte a kötélmászást (függeszkedés). A magyarok mérlege: öt érem, ebből két arany - kard egyéni, Posta, Halasy - agyaggalamb-lövészet. Hivatalos pontversenyt csak sport­áganként írtak ki a párizsi olimpián. A leg­több bajnokságot és egyáltalán érmet az USA sportolói szerezték. TOMI VINCE

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents