Új Szó, 1988. május (41. évfolyam, 102-126. szám)
1988-05-28 / 124. szám, szombat
Az SZKP Központi Bizottságának dokumentuma: A 19. országos pártkonferencia tézisei (ČSTK) - A TASZSZ szovjet hírügynökség csütörtökön tette közzé az SZKP Központi Bizottságának a 19. országos pártkonferencia elé kerülő téziseit. A téziseket az SZKP KB május 23-i ülésén hagyták jóvá. A dokumentumot teljes terjedelemben közöljük. V. 28. Országunk történelmi jelentőségű mély forradalmi változásokat él át, ezek kezdeményezője és szervezője a Szovjetunió Kommunista Pártja. Az SZKP Központi Bizottságának 1985 áprilisában megtartott ülése és a XXVII. kongresszus kitűzte a párt elé a szociális-gazdasági fejlődés gyorsítását, a szovjet társadalom sokoldalú megújítását, a szocializmus új minőségi szintre való emelését célzó irányvonalat. Ezt az újító szellemű stratégiát tovább mélyítették és konkretizálták az SZKP KB 1987 januárjában, majd júniusában megtartott ülésein, továbbá október 70. évfordulójának ünnepségein, valamint a KB idei februári ülésén. Ezzel lefektették a társadalmi élet sokoldalú átalakítására vonatkozó elméleti és tudományos politika alapjait. Az átalakítás célja a szocializmus humánus lényegének és alkotóerejének teljes mértékű kihasználása. E cél elérése elválaszthatatlanul összefügg a demokrácia, a nyílt politika és a nép önrendelkezése fejlesztésével, a radikális gazdasági reformmal, a társadalom erkölcsi megújulásával és azoknak az alkotó lehetőségeknek az érvényesülésével, amelyek az ember szabad és sokoldalú fejlődésében rejlenek. Milyenek az átalakítás első eredményei, s mit kell tenni az útjában álló akadályok felszámolásáért, azért, hogy hatalmas ösztönzést kapjon a megújulás forradalmi folyamata, s hogy e folyamat visszafordíthatatlanná váljék? E kérdésekre - amelyek élénken foglalkoztatják a kommunistákat és minden szovjet embert - a 19. országos pártkonferenciának kell választ adnia, amely 1988. június 28- án kezdődik Moszkvában. A konferencia programja a következő: 1. Az SZKP XXVII. kongresszusa határozatainak teljesítése, a 12. ötéves tervidőszak első felének fő eredményei és a pártszervezetek feladatai az átalakítási folyamat mélyítése során; 2. A párt és a társadalom életének további demokratizálását szolgáló intézkedések. A párt és az ország számára létfontosságúak azok a kérdések, amelyek a konferencia elé kerülnek megvitatásra. Reálisan értékelni kell azt, amit elvégeztünk. Az eredményekhez a komoly, kritikus és önkritikus elemzés alapján kell közelítenünk, rá kell mutatnunk, hogyan valósulnak meg a döntések, pontosan kell kitűznünk azokat a kérdéseket, amelyek elsőrendű figyelmet kívánnak, általánosítani kell a pozitív tapasztalatokat és kitűzni a további eljárás perspektíváit. Az e kérdésekről folytatott vitához alapként az SZKP Központi Bizottságának a következő téziseit javasoljuk. * Az átalakítás alapvetően új ■ eszmei-politikai helyzetet teremtett az országban. Valósággá vált, erősödik, mélységében és terjedelmében egyaránt fejlődik, s behatol minden réteg és a társadalom életének minden területére. A központi bizottság idei februári plé- numülése a jelenlegi folyamatok eszmei lényegét a tudat forradalmának és ideológiai megújulásnak nevezte. Korunk jellemző vonása a nézetek reális pluralizmusának kialakulása, a nézetek és érdekek nyílt összevetése. Ennek köszönhetően a szovjet embereknek lehetőségük van intellektuális és erkölcsi potenciáljuk jobb kihasználására, s arra, hogy aktívabban bekapcsolódjanak a társadalmi életbe. Az átalakítás platformján politikailag konszolidálódik a munkásosztály, a parasztság, az értelmiség, minden társadalmi erő. A szovjet emberek munkájukkal, társadalmi aktivitásukkal egyre hatékonyabb támogatást nyújtanak az országban végbemenő forradalmi változásoknak. A társadalmi fejlődésben ma ez a fő irányvonal, az átalakítás első szakaszának legfontosabb eredménye. Az átalakítás folyamata azonban ellentmondásokkal fejlődik, nehézségeket küzdünk le, folyik az új harca a régivel. Különösen életképesek a konzervatív, bürokratikus gondolkodás maradványai. A szocializmusról alkotott dogmatikus elképzelések hívei lassan adják fel pozícióikat. Kísérletek történnek a gazdaság és az élet egyéb területein az irányítás régi, parancsoló módszereinek a megőrzésére. E negatív jelenségek felszámolása nélkül nem lehet sikeresen továbbhaladni és megoldani az átalakítás terjedelmes feladatait. Elkerülhetetlenül szükséges az eszmei-po- litikai munka elméleti színvonalának emelése, a szocializmus sürgető kérdéseiről folyó alkotó vita mélyítése. Az SZKP KB támogatja a nézetek sokszínűségét és hangsúlyozza, hogy a viták csak a szocializmus talaján és a szocializmus nevében lehetnek gyümölcsözőek. Nem vezethetnek politikai konfrontációhoz, a társadalmi erők szétforgácsolásá- hoz, ami bonyolítaná azoknak a feladatoknak a megoldását, amelyek egész társadalmunkra nézve időszerűek. Érvényes ez a történelem számos sürgető kérdésére is, amelyek iránt az utóbbi időben rendkívül megnőtt az érdeklődés. A párt következetesen meg fogja valósítani a nyíltság és a nyílt tájékoztatás politikáját, a múlt és a jelen problémáiról a szabad véleménynyilvánítás politikáját, mert csak az ilyen politika járul hozzá a szovjet társadalom erkölcsi megújulásához, ahhoz hogy megszabaduljunk mindattól, ami idegen e társadalom humánus lényegétől. Számunkra nem csupán a szocializmus céljainak és értékeinek a kérdése nem közömbös, hanem az elérésüket szolgáló eszközöké sem, az az emberi érték, amellyel fizetni kell értük. Pártkötelességünk és állampolgári kötelességünk is azoknak a rehabilitálása, akik a múltban a megalapozatlan politikai vádak és törvénytelenség áldozatai lettek. A pártban és a társadalomban a nézetek ütköztetésére, a kritika és az önkritika állandóan ható mechanizmusára van szükségünk. Rögzítenünk kell és megsokszorozni a nyílt politika kétségtelen sikereit. Az egypártrendszernél, amely országunkban történelmileg kialakult, szilárdult, s ma szervesen összefonódik a demokratizálás folyamataival, ez létfontosságú kérdés. Rendkívül fontos itt a lenini megközelítés. Lenin elítélte a frakciók kialakítását és határozottan ellenezte, hogy a párttagokat üldözzék azért, mert egyes kérdésekben eltérő nézetet vallanak. A pártélet elválaszthatatlan részévé kell válnia az állandó, konstruktív politikai dialógusnak, a kulturált vitának, a széles körű tájékozottságnak bel- és külpolitikáról, a közvélemény kutatásának és figyelembevételének. a A központi bizottság áprilisi plénumülése után a párt tevékenységében a gazdasági és szociális fejlődés problémái lettek a legfontosabbak. Ismeretes, hogy a stagnálás évei országunkat a gazdasági válság szélére sodorták. Teljes mértékben kimerült a gazdálkodás extenzív, lényegében veszteséges rendszere. Ennek struktúrája és műszaki színvonala ellentétes a jelenlegi követelményekkel. Nagyon komoly fékező erővé váltak az irányítás utasításos- adminisztratív módszerei. Szembetűnően lassult a termelés és hatékonysága növekedésének üteme, az életszínvonal emelkedésének az üteme. Számos szociális kérdést elhanyagoltunk. Komoly veszélybe került az ország pénzügyi gazdálkodása, csökkent a káderek felelőssége és a munkafegyelem. Bonyolult feladattal kellett szembenéznie a pártnak: kivezetni az országot a stagnálás állapotából, javítani a gazdasági helyzetet, a nép javát szolgáló irányba terelni a fejlődést, hosszú távú intézkedések rendszerét kellett kidolgozni és megvalósítani annak érdekében, hogy elérjük a gyors haladást a tudományos, műszaki és gazdasági fejlődés világszintje felé. Első lépésként megkezdődött a munka annak érdekében, hogy a népgazdaságban bevezessük az elemi rendet, szilárdítsuk a fegyelmet, növeljük a káderekkel szembeni igényességet, felszámoljuk a bürokratikus módszerek legkirívóbb megnyilvánulásait, amelyek akadályozzák az embereket a normális munkában. Megkezdődött az új strukturális politika gyakorlati megvalósítása, emellett a hangsúlyt a tudományos- műszaki haladásra és a gépiparra- mint az egész gazdaság műszaki színvonala emelésének alapjára- helyeztük. Megvalósulnak a gazdasági és termelési jellegű konkrét intézkedések, amelyek elősegítik a termelés minőségének javítását. A múltban a szociális szféra fejlesztésére fordított eszközök megszabásánál alkalmazott „ami marad“ elvnek az ellenpólusaként növeltük a lakásépítésre, az egészség- védelemre, az iskolaügy fejlesztésére, a kultúra anyagi alapjainak a szilárdítására és egyéb szociális célokra fordított kiadásokat. A fő hangsúlyt annak a radikális reformnak a kidolgozására és gyakorlati megvalósítására helyeztük, amely biztosítja az adminisztratív irányítási módszerekről a gazdasági módszerekre való áttérést, a kollektívák és egyének érdekeltségét a munkaeredményekben. Fontos állomásai voltak ennek az útnak: az állami vállalatról (egyesülésről), a szövetkezetekről, továbbá a magánmunka-végzésről szóló törvények jóváhagyása. Az országban széles körben megkezdték a vállalatok az áttérést az önelszámolásra, a munkaszervezés és javadalmazás haladó formáira, az önigazgatásra. Ez felszabadítja a dolgozókollektívák kezdeményezését, az emberek vállalkozókedvét, arra ösztönzi őket, hogy teljes erőbedobással dolgozzanak, elősegíti az egyenlős- diség minden formájának a felszámolását, s létrehozza a demokratizálási folyamat anyagi alapját. A párt a kolhozok és szovhozok erőforrásainak sokoldalú kihasználását szorgalmazza, mégpedig a szállítási szerződések különböző formáinak fejlesztésével, a szövetkezetek kiterjedt hálózatának a létrehozásával, mind a jelenlegi gazdaságok keretében, mind pedig a más vállalatokkal és gazdasági ágazatokkal összefüggésben. Két-három év azonban kevés az alapvető gazdasági változásokhoz. Ezek kezdeti szakaszában vagyunk, valamilyen átmeneti időszakban. Az idei évtől érvényes az állami vállalatról szóló törvény és több más intézkedés, amelyek a gazdasági reformot érintik. De ezek sem hatnak teljes mértékben, mert az ötéves tervidőszak kellős közepén lettek bevezetve, az elavult árak mellett, amikor nem létezik a termelőeszközök nagykereskedelme, s amikor továbbra is számolni kell a deficittel. A tudományos-műszaki haladás nagy programjai, amelyeknek megvalósítása csak kezdődik, nem hoznak azonnal eredményeket. Ugyanakkor tapasztalhatók pozitív változások. Az a fontos, hogy sikerült meggátolni a negatív tendenciák növekedését, amelyek a válsághelyzettel fenyegettek, sikerült leküzdeni ezeket a tendenciákat és létrehozni a további előrelépés bizonyos feltételeit. Nemcsak az ipari termelés ütemének növeléséről, az állóalapok nagyobb arányú bevezetéséről és a további mennyiségi mutatók javításáról van szó. Az a fontos, hogy ezeket egészségesebb gazdasági alapokon értük el. Első ízben sikerült a nemzeti jövedelem egész növekményét a munkatermelékenység növekedésével elérni. Megszülettek az első reményt keltő eredmények a korszerű technika és technológia kifejlesztésében. Valamivel emelkedett a mezőgazdasági termelés. A szociális szférában is változott a helyzet. Az utóbbi két évben a munkások és alkalmazottak havi bére csaknem 6 százalékkal nőtt, a kolhozokban a javadalmazás pedig 8,9 százalékkal. A 11. ötéves tervidőszakkal összehasonlítva a lakásépítés évi 15 millió négyzetméterrel növekedett. Csökkent az elhalálozások és nőtt a születések aránya, ezt nem kis mértékben az alkoholizmus és italozás elleni intézkedések segítették elő. Nyilvánvalóak a pozitív eredmények, azonban még mindig nem teszik lehetővé, hogy az ország társadalmi-gazdasági fejlődésében lényeges áttörésről beszéljünk. Még mindig tartja magát a gazdaság nehézkes szerkezete, a maga veszteséges jellegével. Ami a nemzeti jövedelem növelését és a forrásokkal való takarékosságot illeti, még mindig nem teljesítjük a feladatokat. A tervezettnél lassabban fejlődik a gépipar. Továbbra is hiánycikknek számítanak a kiváló minőségű elektronikai ipari termékek és a modern konstrukciós anyagok. Kiváltképp megengedhetetlen, hogy a fogyasztási cikkek gyártásának - amelynek előnyt kell élveznie a feladatait ne teljesítsük. Nehézségek vannak a lakosság élelmiszerellátása terén. A fogyasztási cikkek termelésének növelésére, minőségének javítására irányuló, valamint az áruforgalommal kapcsolatos feladatokat nem teljesítettük. Az áru- és pénzkapcsolatokban az egyensúlyhiány, az állami költség- vetés deficitje negatívan befolyásolja az idei termelést és magának a reformnak a folyamatát. Azokat a lehetőségeket, amelyek a reform megvalósításának kezdetén nyíltak meg előttünk, szemmel láthatóan nem használják ki megfelelő mértékben. Ennek a jelenségnek az okait a konferencián mélyrehatóan kell elemezni. Minden olyan nehézség mellett, amelyek az egyik gazdálkodási rendszerről a másikra való áttérést kísérik, ebben jelentős része van annak is, hogy vezető gazdasági dolgozóink, egész kollektívák konzervatív, maradi módon gondolkodnak, ragaszkodnak a megszokott módszerekhez, régi módon szeretnének élni és dolgozni. Lehetetlen nem látni, hogy a gazdasági reform megvalósítására hozott intézkedéseket jelentős mértékben hatástalanítják egyes minisztériumok, központi hivatalok és gazdasági szervek bürokratikus magatartásukkal. Számos esetben az állami megrendelések, a gazdasági nor- matívumok és más új irányítási módszerek ürügyén lényegében a korábbi adminisztratív diktátumot alkalmazzák. Az ágazati minisztériumok szintjén folyó átalakítás elmarad a vállalati átalakítás mögött. Ezzel összefüggésben megalkuvás nélkül el kell ítélni azokat az akciókat, amelyek meghamisítják a gazdasági reform lényegét, közvetlen vagy közvetett módon aláássák a vállalati törvényt. Az élet olyan komoly kérdést is felvet, mint a gazdasági versengés fejlesztése a monopolizmus, a stagnálás és a konzervativizmus ellentételeként. A jelenlegi helyzetre való tekintettel elemezni és értékelni kell a Szovjetunió Állami Tervbizottságának, az anyagi-műszaki ellátásáért felelős állami bizottságnak, a pénzügyminisztériumnak, az ágazati minisztériumoknak és az országos jelentőségű reszortoknak, a köztársasági gazdasági szerveknek, vállalatoknak és szervezeteknek a munkáját. Rendkívül fontos ez, tekintettel arra, hogy a vállalatok minden ágazatban áttérnek az önelszámolásra és önfinanszírozásra. Tekintettel az átalakítás kezdeti szakaszában szerzett tapasztalatokra, gyorsítani kell azoknak a problémáknak a megoldását, amelyektől a gazdasági reform elveinek teljes megvalósítása függ. Gyorsabban végre kell hajtani a termelőeszközökkel való nagykereskedelemre történő áttérést, a hitel és pénzügyi rendszer tökéletesítését célzó intézkedéseket, s gondosan elő kell készíteni és időben végrehajtani az árképzés reformját és az árreformot. Enélkül nem lehet bevezetni a vállalatokban a valóban teljes önelszámolást, a dolgozókollektívák valódi önállóságát, enélkül nem fejleszthető a szövetkezeti mozgalom, nem növelhető a gazdaság hatékonysága, s végső soron a nép életszínvonalának emelése sem. Hangsúlyozni kell emellett: a kiskereskedelmi árak revízióját úgy kell megvalósítani, hogy a lakosság életszínvonala ne szenvedjen kárt. A párt munkájában a legfontosabb prioritások egyike az erős szociálpolitika. Ezért a 13. ötéves terv kidolgozása során a gazdasági fejlődés szociális orientációját kell előtérbe helyezni. A lehető legrövidebb időn belül előnyt kell adni a lakosság teljes értékű élelmiszerek iránti szükségletei kielégítésének. Ezzel párhuzamosan meg kell oldani a piac fogyasztási cikkekkel való ellátását a megfelelő választékban és jó minőségben, s ki kell építeni a korszerű szolgáltatások szféráját. Tervbe kell venni a lakásépítés ütemének további növelését, s biztosítani az egészség és iskolaügy helyzetének javítására elfogadott programok megvalósítását. Az elsőrendű feladatok közé tartozik az erőfeszítések aktivizálása a környezetvédelem terén, az ország ökológiai helyzetének alapvető javítását célzó intézkedések komplexumának a megvalósítása. A termelési jellegű feladatok közé tartozik - amint az SZKP XXVII. kongresszusa is elhatározta - a gépipar, az elektronika, a műszergyártás és a szerszámgépek előállításának gyors ütemű fejlesztését célzó program. Már a jövő évtől kezdve határozottabban kell törekedni a szerkezeti politika alapvető megváltoztatására a termelés és a beruházás terén, párhuzamosan a legszigorúbb takarékossági irányvonal kötelező erejű megvalósításával. A 12. ötéves tervben kitűzött célok elérésének, gazdasági és szociális szféránk új minőségi szintre történő általános felemelkedésének reális voltát az is alátámasztja, hogy az országban már olyan dolgozókollektívák százai és ezrei vannak, amelyek a gazdálkodás új feltételei között növelni tudták a munkatermelékenységet, s elérték a világszínvonalat a termékek minőségében. Nemcsak egyedi vállalataink és egyesüléseink, hanem egész ágazataink vannak, amelyek minden mutatóban tartani tudják a megszabott ütemet. Vannak területeink és köztársaságaink, ahol a jobb gazdálkodás alapján az országos átlagnál magasabb szinten tudják ellátni a lakosságot élelmiszerekkel, árucikkekkel és szolgáltatásokkal. A gazdasági káderek, minden dolgozókollektíva legfontosabb feladata, hogy figyelembe vegyék a legjobb dolgozók példáját, hasznosítsák tapasztalataikat, leküzdjék az olyan igyekezetet, hogy a mások munkájának a rovására éljenek és kezdeményezően lépjenek fel. Az átalakítás feltételezi az intellektuális, a szellemi potenciál maximális kihasználását és sokoldalú fejlődését, ennek alapja a tudomány, az iskolaügy és a kultúra fejlesztése. A párt gazdasági és szociális stratégiájának alapja a tudományosműszaki haladás gyorsítása, elsősorban a jelenlegi szakaszban elért eredményeinek alkalmazása. Ez összefügg az élenjáró technológiák fejlesztésével - a mikroelektronika, a robotika, a precíziós gépgyártás, az informatika, a biotechnológia, az előre meghatározott tulajdonságú anyagok fejlesztésével. Pozitív változások körvonalazódnak a tudomány és technika fejlődésében, nőtt a termékek műszaki színvonala iránti igényesség, csökkent az új progresszív termékek gyártása megkezdésének ideje. A tudományos-műszaki szervezetek hálózata rugalmasabb lett, egészen új strukturális alakulatok - ágazatközi tudományos-műszaki komplexumok, műszaki központok, a célfeladatok megoldására létrejött kollektívák - születtek. A Szovjetunióban több mint 500 tudományos-termelési egyesülés jött létre. Növekedtek a tudomány fejlesztési és kísérleti bázisának erősítését szolgáló beruházások. Jelentős szerepe van annak is, hogy megkezdődött a tudományos szervezetek bekapcsolása az önelszámolási viszonyok rendszerébe. (Folytatás a 4. oldalon)
