Új Szó, 1988. május (41. évfolyam, 102-126. szám)

1988-05-28 / 124. szám, szombat

A 19. országos pártkonferencia tézisei (Folytatás a 3. oldalról) Lényeges változások a tudomá­nyos-műszaki haladásban azonban nem következtek be. Mindeddig nem találtuk meg azokat a hatékony mechanizmusokat, amelyek e fontos munkában növelnék a dolgozókol­lektívák érdekeltségét. A tudomány anyagi bázisa továbbra is elmarad. Sok vezető dolgozó továbbra is megtartotta azt a szokást, hogy napról napra éljenek, s e kérdésben teljes mértékben a felsőbb szervek­re hagyatkoznak. A tudományos-műszaki fejlődés­re kifejtett hatás fő iránya a gazda­sági mechanizmus átalakításán ke­resztül vezet. Éppen ennek kell a termelés tartós tökéletesítésére, a termékek minőségének a jelenlegi világszínvonalon való tartására irá­nyulnia. Az élet határozottabb intézkedé­seket követel a tudományos-műsza- ki fejlődés jobb irányítása, a reszort­korlátok ledöntése érdekében. Az új szervezeti formák egyikét képezik az ágazatközi egyesülések, ame­lyek már nincsenek közvetlenül alá­rendelve az illetékes minisztériu­moknak. Ennek köszönhetően lehe­tőség nyílik a kölcsönösen összefo­nódó ciklus: tudományos kutatás - technika és technológia - beruhá­zás - termelés - fogyasztás - szol­gáltatások kialakítására. A dolgozó­kollektívák gyorsabban, huzavona és a hivatalos jóváhagyások nélkül korszerűsíthetik a berendezéseket és a technológiát. A tudományos-műszaki fejlődés problémáit a szociális fejlődés álta­lános összefüggéseiben kell meg­ítélni. Az a tény, hogy a széles körű tervekkel kapcsolatos szociális kí­sérletek nem léteznek, nagy ökoló­giai és emberi károkat okozhat. Eze­ket pedig a minimumra kell csökken­teni, még jobb, ha teljesen meg­szűnnek. A jelenlegi szakaszban a társada­lom előtt álló új feladatok jelentős mértékben növelik a tudomány sze­repét az átalakítás minden folyama­tában. A társadalom elérkezett ah­hoz a határhoz, amikor szembetűnő áttörést kell elérni a természettudo­mányok, a műszaki és a társada­lomtudományok minden irányában. Ehhez mind nagyobb mértékben hozzá kellene járulnia a Szovjetunió Tudományos Akadémiájának. A szocializmus ma nem fejlődhet sikeresen a tudományos-műszaki haladás nélkül. Ez a haladás pedig a szocializmussal összefonódva a társadalom szociális megújulásá­nak, további fejlődésének hatalmas eszközévé válik. Politikánk humanista alapelvei a társadalom szellemi fejlődésére, a nép műveltségének és kulturális színvonalának az emelésére irá­nyulnak. Az elmúlt három évben nagy fi­gyelmet szenteltünk a művelődés növelésének ia különböző fokokon és szinteken.'Az általános és főisko­lai oktatási rendszer átalakításának kérdéseit az SZKP Központi Bizott­ságának idei februári plenáris ülé­sén megtárgyaltuk. A közép- és főis­kolák lényegesen elmaradtak az élet, a tudományos-műszaki és kul­turális fejlődés szükségletei mögött. Az egész társadalomnak energiku­san törekednie kell a minőségi javu­lásra ezen a téren. Az átalakítás folyamán egyre kedvezőbb feltételek jönnek létre a szovjet kultúra kibontakozásához, az emberek szellemi és erkölcsi tö­kéletesítéséhez, a tehetségek és az adottságok érvényesítéséhez, az ál­lampolgári öntudatra való nevelés­hez. E feladatok teljesítéséhez je­lentős mértékben járul hozzá az ér­telmiség. Élénkült a munka a már korábban is létező, valamint az újon­nan alakult egyesülésekben és alko­tó szövetségekben. Sürgetően elő­térbe került a művészeknek az or­szág sorsáért érzett felelősségének kérdése. 4 Az SZKP-nak az átalakítást, az ország társadalmi-gazda- sági fejlődésének meggyorsítását célzó irányvonala kezdettől fogva összefüggött a szovjet társadalom demokratizálásával, a nép szocialis­ta önigazgatásának a megvalósítá­sával. Nem lehet elég nagyra érté­kelni azokat a változásokat, amelyek e szempontból történtek. Az igaz­ságosságnak, a nyilvános tájékozta­tásnak, a bírálat és önbírálat kibon­takoztatásának köszönhetően gyor­san aktivizálódott a politikai élet az országban, a termelés irányításában kibontakozóban vannak a demokra­tikus folyamatok, megkezdődött az elavult struktúrák és a stagnálás megnyilvánulásai elleni offenzíva. Ugyanakkor mindez, amit eddig el­végeztünk, csupán a kezdete a je­lentőségét és bonyolultságát tekint­ve hatalmas feladatnak: a párt és a társadalom mély és sokoldalú de­mokratizálásának. Az objektív elemzése mindannak, amit három óv alatt elértünk a gaz­daságban, a szociális szférában és a kultúra területén, valamint az a szükségszerűség, hogy helyesen értelmezzük az átalakítás során je­lentkező problémákat, mindez elve­zetett a következtetéshez: elkerül­hetetlenül végre kell hajtani a szov­jet társadalom politikai rendszeré­nek reformját. Ennek célja: valóban bekapcsolni a dolgozók széles réte­geit az összes állami és társadalmi ügyek irányításába, és végigvinni a szocialista jogállam kialakítását. 'Itt a szocialista államiság alapel­veinek erősítéséről és fejlesztéséről van szó, azé az államiságé, amely az októberi forradalomban született. Ezek az elvek, elsősorban a népha­talom - a népé, melynek élcsapata a kommunista párt - hazánk társa­dalmi fejlődés útján történő további felvirágoztatásának elkerülhetetle­nül szükséges feltételét képezik. Az átalakítás révén a szovjet társada­lom politikai rendszerének meg kell szabadulnia mindattól, ami kapcso­latban áll a személyi kultusz követ­kezményeivel, az irányítás direktív és adminisztratív módszereivel, a bürokráciával, a dolgozók és a ha­talom elidegenedésével, a párt és állami élet lenini normáitól való elté­réssel. Ennek a rendszernek dina­mikusnak kell lennie, képesnek a megújulásra, tekintettel a belső és a nemzetközi élet változó körülmé­nyeire. i- Az átalakítás feltételei között új megvilágításban jelentke­zik az SZKP-nak, mint a szovjet társadalom vezető és szervező ere­jének a szerepe. A párt lenini koncepciójából indu­lunk ki, abból, hogy a párt a mun­kásosztály és az összes dolgozó politikai élcsapata. A marxista-leni- nista tanításra alapozó párt küldeté­se kidolgozni a társadalmi fejlődés elméletét és stratégiáját, a bel- és külpolitikát, létrehozni a szocialista megújulás ideológiáját, politikai és szervezőmunkát végezni a tömegek körében, törődni a káderek nevelé­sével és elhelyezésével. Lenin korában és az ő vezetése alatt a párt valóban így cselekedett. Halála után azonban megkezdődött a lenini elvektől való elhajlás, korlá­tozták a szabad vitát, amely hagyo­mányosan jellemezte a pártot, meg­sértették a kollektivizmust és a párt­demokrácia elveit. Ez a hibás gya­korlat ilyen vagy olyan mértékben a stagnálás éveiben is tapasztalható volt. A határtalan ragaszkodás a vá­lasztott funkciókhoz a káderek ter­mészetes megújulási folyamatának a megsértését eredményezte. A ve­zető beosztású dolgozók egy része egész életre szólónak tekintette a funkcióját, hozzászokott, hogy té­vedhetetlennek tekintse magát, visszaélt a hatalmával, lekezelően viselkedett az egyszerű párttagokkal és a dolgozókkal szemben. Ez a helyzet nagyon kedvezőtle­nül mutatkozott meg az SZKP KB, a kormány, a helyi pártszervezetek munkájában, a kommunisták aktivi­tásában. A pártszervek mind na­gyobb mértékben átvállalták a gaz­dasági és adminisztratív irányítás mindennapi feladatainak a megoldá­sát, s ezzel a tanácsokat és az egyéb állami szerveket helyettesí­tették. Ez kedvezőtlenül mutatkozott meg a párt fó funkcióinak az érvé­nyesítésében, politikai és ideológiai hatásának a gyengüléséhez veze­tett, s kiélezte a társadalmi fejlődés számos problémáját. A pártnak elég ereje volt ahhoz, hogy bátran és önkritikusan értékel­je a helyzetet. Elkezdte az átalakí­tást, önmaga is lépésről lépésre vál­tozik, megújul a párt belső élete. Halaszthatatlan feladat az olyan po­litikai mechanizmusok és garanciák létrehozása, amelyek a jövőben ki­zárnák a társadalom pártirányítása lenini elvei megsértésének a lehető­ségét. A pártgyűléseken, dolgozókollek­tívákban elhangzott és a sajtóban megjelent nézetekre való tekintettel az SZKP Központi Bizottsága cél­szerűnek tartja, hogy a konferencia megvitassa a következő javasla­tokat. Teljes mértékben felújítani a de­mokratikus centralizmus elvének le­nini értelmezését, miszerint biztosí­tani kell a szabad véleménycsere lehetőségét a kérdések megvitatá­sának stádiumában, s az akcióegy­séget azt követően, miután a több­ség jóváhagyta a döntést. A párt és az állam kapcsolataiban a funkciók pontos meghatározásá­nak lenini elveiből kell kiindulni. Min­den pártszervezet köteles a Szovjet­unió Alkotmányának és a szovjet törvényeknek a keretein belül mű­ködni. Szükséges, hogy a pártbizott­ságok olyan határozatokat fogadja­nak el, amelyek közvetlen irányvo­nalakat tartalmaznak az állami és gazdasági szervek, a társadalmi szervezetek részére. Az SZKP poli­tikai irányvonalát a kommunistákon keresztül - akik az államirányítási szervekben, a társadalmi élet külön­böző területein dolgoznak - valósítja meg. . Az SZKP-ra, mint a politikai él­csapatra háruló feladatok alapján, a társadalomban végbemenő mély­reható változások alapján követke­zetesen át kell alakítani a pártalap­szervezetek munkáját. Továbbra is minden kollektíva politikai magvát alkotják, azonban nem helyettesít­hetik a dolgozókollektívákat és azok szerveit az állami vállalatról, a szö­vetkezetekről szóló törvények, vala­mint egyéb törvényhozói aktusok ál­tal megszabott funkciók teljesítésé­ben. A pártszervezetek, amelyek el­sősorban a kommunistákon keresz­tül fejtenek ki hatást és az emberek­kel dolgoznak, arra kell törekedje­nek, hogy minden kollektíva teljes mértékben eleget tegyen feladatai­nak, és érvényesítse demokratikus jogait. E szempontból át kell értékelni a pártgyúlések, a pártbizottságok és minden kommunista szerepét a párthatározatok megvalósításá­ban. Teljes mértékben fel kell újítani a nyíltság, a vita, a bírálat és önbírá­lat, a pártos elvtársiasság, a fegye­lem, a kollektivizmus és a szemé­lyes felelősség légkörét. Éppen ebbe az irányba ható fo­lyamatok mennek végbe jelenleg a pártszervezetek életében. Sok­oldalúan támogatni és fejleszteni kell ezeket. A pártban és a társadalomban széles körű véleménycsere folyik a párttagság minőségi összetételé­ről és arról, hogy a kommunisták miként teljesítik élcsapatszerepüket. Ezzel összefüggésben olyan néze­tek látnak napvilágot, hogy a párt­tagság növekedésének „szétírá- sos“ alapon történő szabályozása ellenkezik magának a pártnak és az egész társadalom fejlődésének a re­ális szükségleteivel. Általános a vélemény: határozot­tan növelni kell az igényességet azokkal szemben, akik belépnek a pártba, hogy valóban megfelelő, a legjobb politikai, erkölcsi tulajdon­ságokkal rendelkező, a munkához való jó hozzáállású emberek kerülje­nek sorainkba, olyanok, akik meg­győződéssel küzdenek a párt prog­ramcéljaiért. A pártba való felvétel során figyelembe kell venni a dolgo­zókollektíva nézetét. Meg kell vitatni a konferencián a kérdést: célszerű-e az SZKP kö­vetkező kongresszusáig hátralévő időben elvégezni a kommunisták társadalmi-politikai atesztációját, ez a párt önmaga megtisztításának és szilárdításának hatékony eszköze. A kommunisták munkájának megvi­tatása a pártszervezetek nyilvános gyűlésein hozzájárul aktivitásuk nö­veléséhez, személyes részvételük­höz a társadalom és a kollektíva életében, az átalakításban való részvételre ösztönöz. Tekintettel azokra a tapasztala­tokra, amelyeket az SZKP Központi Bizottságának januári (1987) plé- numülése után szereztünk, meg kell változtatni a választott pártszervek kialakításának módját. Szükségsze­rűen elfogadott normává kell válnia a versenynek, a jelöltek széles körű megítélésének és a titkos szava­zásnak. Az első helyre kell tenni a dolgozó eszmei, erkölcsi tulajdonságait, a munkához való viszonyát, politikai tekintélyét, az átalakításért vívott harcban való aktív részvételét, nem pedig a tisztséget, amelyet betölt. A kommunistáknak joguk van arra, hogy az összes pártbizottságba tör­ténő választások során a mandátu­mok számánál több jelöltet javasol­janak. A pártbizottságok tagjai és titkárai jelölésének, megítélésének és vá­lasztásának ezt a módszerét ki le­hetne terjeszteni a pártszervek meg­alakítására is - kezdve a járási és városi pártbizottságokkal, egészen a szövetségi köztársaságok kom­munista pártjai központi bizottságáig és az SZKP KB-ig. Minden pártbizottság számára, kezdve a járási és városi bizottsá­gokkal, egységes megbízatási idő­szakot kell meghatározni - öt évet. Az SZKP-ban betöltött választott tisztségek ellátását ugyanakkor két egymást követő megbízatási idő­szakra kell korlátozni. A harmadik megbízatási időszakra történő meg­választás csak a kommunisták kez­deményezésére történhet, s ez megköveteli a jelölés lehetőségére vonatkozó előzetes döntést. Ezt a döntést a pártbizottság titkos sza­vazással, legkevesebb háromne­gyedes többséggel hagyja jóvá. A pártnak mint politikai élcsapat­nak a megszilárdítása során rendkí­vüli felelősség hárul az SZKP Köz­ponti Bizottságára. Köteles sokolda­lúan fejleszteni és erősíteni tevé­kenységében a kollektivitás elveit, hogy a párt politikai irányvonalának megvalósításával összefüggő fő kérdéseket a KB valamennyi tagjá­nak részvételével és széles körű vita alapján oldják meg. A konferencián meg kell vitatni a KB tagjainak a két plenáris ülés között végzett kollektív munkájának új formáira vonatkozó esetleges javaslatokat. Mindennek teljes mértékben a párt központi bi­zottsága aktivitásának fokozására kell irányulnia. A friss erők állandó beáramlásá­nak biztosítása céljából fontolóra kell venni a KB összetétele részle­ges megújításának a lehetőségét a két kongresszus között. Az erre vonatkozó döntést a kvalifikált több­ségnek titkos szavazással kell meg­hoznia. A párt politikai élcsapat-szerepé­nek fokozására való tekintettel a pártapparátus szerkezetében és összetételében végre kell hajtani a szükséges változtatásokat a párt- bizottságok és az állami és gazda­sági szervek feladatainak körülhatá­rolása céljából. Annak az elvnek kell érvényesülnie, hogy az apparátus szigorúan a választott pártszervek­nek van alárendelve, és nekik szá­mol be tevékenységéről. Határozot­tan harcolni kell a bürokratizmus és a felfuvalkodottság ellen, a pártélet­re vonatkozó információk indokolat­lan eltitkolása ellen. A demokratizálás feltételei között alaposan meg kell újítani a párt káderpolitikáját. A nómenklatúra for­mális kezelése a káderek kiválasz­tása és széthelyezése terén már túlhaladott. A pártbizottságok mun­kájának fő módszere kell hogy le­gyen a káderek felkészítésének és átképzésének megszervezése, a káderek nevelése, s mind kommu­nisták, mind pártonkívüliek ajánlása a vezető tisztségekbe. A káderkér­dések végleges megoldásáról a vá­lasztások eredményeinek kell dön­teniük. A konferencián célszerű lesz megvitatni a pártban folyó ellenőrző és revíziós tevékenység tökéletesí­tésének kérdését. Jelenleg az SZKP Központi Revíziós Bizottsága és az SZKP KB mellett működő pártel- lenórzési bizottság fejt ki tevékeny­séget. Javasoljuk, hogy a jövőben egyetlen ilyen szerv legyen, amelyet a pártkongresszus választana meg, és amely ellenőrizné, hogyan tartják be a kommunisták a pártfegyelmet és az SZKP szervezeti szabályzatát, ugyancsak ellenőrizné a pártszervek pénzügyi-gazdasági tevékenységét. Mindezeknek a javaslatoknak a célja a párt belső élete demokrati­kus elveinek a következetes betartá­sa, a párt harci képességének foko­zása és ennek a képességének az erősítése, hogy a szovjet társada­lom forradalmi megújulása folyama­tainak élére álljon, s megadja az átalakítás alaphangját. g Társadalmunk és államunk demokratizálásának fó irá­nya a tanácsok mint képviseleti szervek szerepének és jogkörének teljes mértékű megújítása. Lenin az oroszországi forradal­mak tapasztalatai nyomán megszü­letett tanácsokban felfedezte a szo­cializmus lényegének megfelelő po­litikai formát. A tanácsokban, ame­lyek egyrészt a hatalom képviseleti szervei, másrészt a lakosság tö­megszervezetei, szervesen össze­fonódnak az államiság és az ön­igazgatás alapelvei. Rendkívüli de­mokratikus potenciállal rendelkez­nek, bebizonyították életképességü­ket és megerősítették Lenin felfede­zésének helyességét. Ugyanakkor látjuk a tanácsok te­vékenységében tapasztalható ko­moly hiányosságokat, és azt, hogy a dolgozók elégedetlenek tévékeny- ségükkel. Az ismert deformációk kö­vetkeztében a képviseleti szervek jogköreit és jogait megnyirbálták, tovább tart a pártbizottságok jogta­lan gyámkodása felettük. A minisz­tériumok és a központi hivatalok sok esetben a hátuk mögött döntenek a gazdasági és szociális fejlesztés­ről. A végrehajtó bizottságok és ap­parátusuk nem ritkán kisajátítják a tanácsok funkcióit és a képviselők­re csupán a már előre eldöntött kérdések jóváhagyása marad. Ezt a helyzetet gyökeresen meg kell változtatni, a tanácsoknak vissza kell adni reális hatalmi jogkörüket, s megvitatásra és döntésre kivétel nélkül át kell adni nekik az állami, a gazdasági és a szociális-kulturális élet valamennyi konkrét kérdését. Lényegesen bővíteni kell a helyi tanácsok anyagi-pénzügyi lehetősé­geit. A helyi költségvetések bevéte­leit a hosszú távú normatívák alap­ján s azt figyelembe véve kell bizto­sítani, hogy mindenekelőtt az adott területen működő vállalatok és gaz­dasági szervezetek hozzájárulása növekedjen az alacsonyabb szintű tanácsok költségvetéséhez. Meg kell határozni a helyi köz- igazgatási szervek teljes felelőssé­gét és önállóságát az adott terület fejlesztésére vonatkozó döntésho­zatal során, az önelszámolási, a szerződéses formák, s a vállala­tokkal és szervezetekkel kialakított kapcsolatok más módszereinek a széles körű kihasználása mellett, tekintet nélkül arra, kinek vannak alárendelve. Meg kell szüntetni a fe­lettes hatalmi és közigazgatási szer­vek beavatkozását olyan kérdések megoldásába, amelyek az alacso­nyabb szintű helyi tanácsok hatás­körébe tartoznak, s ugyancsak meg kell szüntetni a felesleges jóváha­gyási eljárásokat. Különösen jelentős a helyi taná­csok és a dolgozókollektívák taná­csai viszonyának a helyes rendezé­se. Abból kell kiindulni, hogy a népi képviselők tanácsa a vállalatok, kol­hozok és szovhozok szociális fej­lesztési tervei kidolgozásának és teljesítésének, a termelésirányítás demokratikus elvei elmélyítésének a koordinátora, a lakosság érdekei­nek védelmezője azzal szemben, amit Lenin „reszortszintű túlbuzgó­ságnak“ nevezett. A tanácsok feladatainak megvál­toztatása, a kérdések gondosabb és kompetensebb megvitatásának szükségessége mögköveteli, hogy üléseik hosszabb ideig tartsanak. Meg kell határozni, hogy a képvise­lők egy részét vagy az egész megbí­zatási időszakra vagy rendszeresen kell-e felmenteni a szolgálati vagy munkahelyi kötelezettségek alól, hogy részt vehessenek a tanácsok, az állandó bizottságok és a válasz­tási körzetek munkájában. A lehető legnagyobb mértékben bővíteni kell a nyilvános tájékozta­tást és a nyíltságot a tanácsok tevé­kenységében. Biztosítani kell, hogy a tanácsülésekre bejuthassanak az állampolgárok, a tömegtájékoztató eszközök munkatársai, s a tanácsok munkájának eredményeiről rend­szeresen kell tájékoztatni a válasz­tókat és a lakosságot. Jóvá kell hagyni a tanácsok tény­leges szuverenitását a végrehajtó szervek felett. Határozatba kell fog­lalni, hogy a tanácsok alárendelt (Folytatás az 5. oldalon)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents