Új Szó, 1988. május (41. évfolyam, 102-126. szám)

1988-05-27 / 123. szám, péntek

Mit lát a szakember és mit a fogyasztó? Négy évtized a textilipari külkereskedelemben Külkereskedelmünk az idén negyvenéves. Ugyancsak négy évti­zedes múltat tudhat maga mögött a legtöbb külkereskedelmi vállalat. Árucsere-forgalmunk ez alatt az idő alatt az 1948-as színihez viszonyít­va a huszonkétszeresére növeke­dett. Hazánk 140 országgal tart fenn üzleti kapcsolatot, s csaknem egy százalékos a részaránya a világke­reskedelemben. Az árucsere az eltelt negyven esztendő alatt azonban nemcsak mennyiségében, hanem szerkezeté­ben is jelentős változásokon ment keresztül. Míg a háború előtti és közvetlenül a háború utáni években a könnyűipar termékei foglalták el az első helyet kivitelünkben, napjainkra a gépipar és az elektrotechnika vet­ték át a vezető szerepet. Ez a sze­repváltás azonban korántsem jelenti azt, hogy a könnyűipar háttérbe szo­rult, hiszen kivitele a négy évtized alatt a tizenkétszeresére növeke­dett. Az export ilyen irányú alakulá­sához a textilipar fejlesztése is nagymértékben hozzájárult. Termé­keit a Centrotex külkereskedelmi vállalat értékesíti a külföldi piacokon. Ez a vállalat több más külkeres­kedelmi szervezettel együtt az idén ünnepli 40. születésnapját. Egy ilyen jelentős évforduló kapcsán legalább annyit illik tudni róla, hogy a világ 130 országába szállít textilipari alap­anyagokat és késztermékeket. Leg­nagyobb kereskedelmi partnere a Szovjetunió, amelyet a sorrendben az NSZK, Jugoszlávia, az NDK és Lengyelország követ. A késztermé­kek importjában az utóbbi időben Kína lett a legjelentősebb partne­rünk. A kiterjedt külkereskedelmi kapcsolatok és a negyvenéves múlt textiliparunkról gazdag ismeretanya­got szolgáltatnak, amelynek birtoká­ban a külkereskedelmi vállalat nem­zetközi vonatkozásban is megítélhe­ti az iparág helyzetét. Ezekből az ismeretekből kiindulva, vajon miként vélekedik a textilipar fejlődéséről és a külföldi piacokon elfoglalt helyéről Zdenék Černý mérnök, a Centrotex főelőadója?- Bizonyára semmi újat nem mondok azzal, hogy a hazai textil­ipari temékek már a két világháború közti időszakban ismertek voltak külföldön - magyarázza Zdenék Černý. - A legtöbb alapanyag - mi­ként ma is - behozatalból szárma­zott, s az erre fordított pénzt kivitellel kellett megszerezni. Napjainkra any- nyit változott a helyzet, hogy Szlová­kiában is meghonosodott a textilipar és a természetes alapanyagok mel­lett a műszálak is egyre nagyobb teret hódítottak (bár világviszonylat­ban jelenleg ennek az ellenkezője tapasztalható). Természetesen az sem elhanyagolható, hogy 260 ezerre nőtt a textiliparban dolgozók száma, s a termékek egyharmada külföldön talált gazdára.- Az ilyen arányú kivitel sok vagy kevés?-Semmiképpen nem sok, külö­nösen akkor nem, ha arra gondo­lunk, hogy vannak országok, ame­lyek a textilipar termelésének 60 százalékát értékesítik a határokon túl. Paradoxon viszont, hogy a hazai piac ellátása nem mindig megfelelő. Ezt azonban korántsem a kivitel csökkentésével kell megoldani, ha­nem mindenekelőtt a behozatalt kell növelni. Azokban az országokban, amelyekben az életszínvonal a miénkhez hasonló szintű, az im­portból származó termékek a kíná­latnak csaknem 30 százalékát teszik ki. Nálunk ez az arány viszont csak 10-12 százalék.-A behozatal növelése ismert okokból nem könnyű feladat. A meg­oldást egyelőre az országhatárokon belül kell megtalálni, ön miként ítéli meg ezt a kérdést?- Véleményem szerint ez irány­ban a kis vállalatokat és az ipari szövetkezeteket kell aktivizálni, bár ők maguk azt állítják, hogy az igé­nyek kielégítéséhez nincs elegen­dő alapanyaguk. Természetesen a nagy textilipari vállalatok problé­máit is a lehető legrövidebb idő alatt meg kell oldani. Gondolok itt minde­nekelőtt arra, hogy ebben az iparág­ban az utóbbi években fontosabb beruházásokra alig került sor. A gé­pek mintegy kétharmada már telje­sen elöregedett, így nem könnyű jó minőségű termékeket gyártani. Az anyagellátás a nagyvállalatoknál is gondot jelent, különösen a szállít­mányok minősége és választéka nem megfelelő. Azokból az alap­anyagokból sincs elegendő, ame­lyek felhasználását az anyagfo­gyasztási mérlegek alapján szabá­lyozzák.- Az ilyen körülmények között mi­ként állják meg helyüket vállalataink, illetve termékeink a határokon túl?-Textilipari cikkeink a nagy soro­zatban készült termékek között jó nevet vívtak ki maguknak. Bár válla­lataink szállítási határideje általában hosszabb, mint a külföldi cégeké, de mivel igyekeztek megtartani a szer­ződésben megegyezett feltételeket, megbízható partnereknek bizonyul­tak. Mindezt azonban múlt időben mondom, azért, mert mostanában a megbízhatóság, sajnos, sok válla­latunkra nem jellemző. A termékeket jóval a megszabott határidő után küldik, s a minőséggel sem mindig elégedettek a partnerek. Úgy látom, nem mindenütt tudatosítják eléggé, hogy a világpiacon egyre nagyobb a verseny, s a legtöbb áruból túlkí­nálat van. Ennélfogva nekünk kell megnyernünk a vevőt - mégpedig versenyképes termékkel -, külön­ben más partnert talál.- Az állami vállalatról szóló tör­vénytervezetben azt olvashatjuk, hogy a gazdálkodó szervezeteket feljogosíthatják külkereskedelmi te­vékenység végzésére. Véleménye szerint ez a lehetőség javíthat a ked­vezőtlen helyzeten?- Már vannak vállalatok, amelyek ezt a jogot megkapták, s a tapaszta­lat egyelőre az, hogy megnöveke­dett az árucsere lebonyolításával kapcsolatos munkák adminisztráció­igényessége. Úgy ítélem meg, hogy ez inkább adminisztratív jellegű in­tézkedés lesz, miközben a textilipar gazdasági vonatkozásaival kellene többet foglalkozni. Akkor az ered­mények is jobbak lehetnének. Hiányoznak a megfelelő textilipari beruházások, egyelőre megoldatla­nok az anyagellátási gondok, kevés­bé megbízhatók lettek a textilüze­mek, és többet kellene foglalkozni az ágazat gazdasági vonatkozású problémáival - így foglalhatnánk ke­retbe a szakember véleményét, azét, aki a kulisszák mögé is lát. De vajon mit tud, mit tudhat az átlagfo­gyasztó textiliparunkról? Aki meglá­togatta Brnóban a fogyasztási cik­kek 19. nemzetközi vásárát, és a Centrotex bemutatójára is eljutott, nem marasztalhatja el ezt az ipar­ágat. Vállalatainak kiállítása ugyanis rendkívül gazdag és színvonalas volt. A korábbi évektől eltérően, ami­kor is a kiállításon általában a női divat volt túlsúlyban, ezúttal a férfiak sem kerültek háttérbe. Őket elegáns öltönyökkel, praktikus szabadidő-ru­hákkal, szép ingekkel, pulóverekkel, télikabátokkal, kalapokkal, valamint zoknik és zsebkendők gazdag vá­lasztékával várták. A női divatot ízlé­ses sportruhák, elegáns télikabátok és alkalmi ruhák, divatos pulóverek, blúzok, fürdőruhák, alsónemük kép­viselték. Az üzemek a legkisebbekre is gondoltak, számukra rugdaló- dzókból, ingecskékből, sapkákból, pulóverekből, fürdőköpenyekből állí­tottak össze színekben gazdag kol­lekciót. A Centrotex bemutatóján azonban nemcsak ruházati cikkeket, hanem szép ágyneműket, törülköző­ket, gyapjú és müszálas szőnyege­ket is láthattunk. Tehát a vásáron szerzett tapasz­talatokból kiindulva textiliparunk tel­jesítménye kétségkívül dicséretre méltó. Ami viszont boltjaink kínálatát illeti, nem mindig vagyunk és lehe­tünk elégedettek, hiszen az árukíná­lat korántsem olyan gazdag, mint egy ilyen vásári bemutató után azt elvárnánk. Tény, hogy a kiállításon bemuta­tott termékeknek csak egy részét látjuk viszont az üzletekben. S hogy melyek kerülnek be a vállalatok gyártási programjába, az egyrészt azoktól a már említett körülmények­től függ, amelyek sokszor szűk hatá­rok közé szorítják a textilipar munká­ját. Az árukínálat kialakításában azonban a kereskedelemre is fontos szerep hárul, hiszen végül is (szak­emberei választják ki, mi kerüljön a boltok polcaira. . K KOVÁCS EDIT - ............................. KOMMENTÁLJUK -------­Ne mcsak a mennyiség fontos A gazdasági értekezleteken jólesően halljuk, hogy a 8. ötéves tervidőszak első két évében a gabonatermesztés tervét túlteljesí­tették. A növénytermesztés eredményeit értékelve Július Varga, az SZSZK mezőgazdasági és élelmezésügyi minisztere is ezt emelte ki sajtótájékoztatóján. Hozzáfűzte, hogy az idén is kedve­zőek a feltételek a gabonafélék termelési és eladási tervének teljesítésére. Ezek után azt mondhatnánk, hogy a növényter­mesztésben minden rendben van. Sajnos nem így igaz. Annak ellenére, hogy gabonából tavaly rekordtermést értünk el, az idén megint sokat kilincselnek a mezőgazdasági vállalatok vezetői, hogy abraktakarmányt szerezzenek a központi alapból. Főleg a Nyugat-szlovákiai kerületben kedvezőtlen a helyzet, egyes mezőgazdasági vállalatok előleget követelnek az idei termésre. Ezen a téren döntő fordulatot egyrészt úgy lehetne elérni, hogy tovább növelnék a gabonafélék hektárhozamát. Másrészt, hogy az értékes koncentrált takarmányt tömegtakarmányokkal pótolják. Tegyük hozzá, nem akármilyen összetételüekkel. A tapasztalatok azt mutatják, hogy ha a tömegtakarmány fehérje- és energiatartalma megfelel az állatok fajták és súlycsoportok szerinti igényeinek, akkor nagy mennyiségű abraktakarmányt lehet megtakarítani. Számos mezőgazdasági vállalatnál, köztük például az ostrovi Haladás Egységes Földműves-szövetkezet­ben jó minőségű tömegtakcrmány etetésével elérik a tehenen- kénti 8-9 literes napi tejtermelési átlagot. Magyarán szólva, ilyen tejelékenységnél még nem szükséges az abraktakarmány fel- használása. Országos méretben akadnak olyan példák, amikor abraktakarmány nélkül még magasabb napi tejhozamot érnek el. Ezen az úton kell tehát továbbhaladni, hogy a szarvasmarha­tenyésztés minél jövedelmezőbb legyen. Amint a példák is bizonyítják, van lehetőség az abraktakar­mány bizonyos fokú pótlására. Főleg akkor, ha a tömegtakarmá­nyok minősége megfelel a követelményeknek. Mert nem mind- egy, hogy például a lekaszált lucerna vagy más fehérjedús takarmánynövény mennyi esőt „látott“. Sajnos az elmúlt évben számos mezőgazdasági vállalatnál a tömegtakarmányok egy részének a tápértéke egyenlő volt a szalmáéval. Ha az ilyen eseteket meg akarjuk előzni, akkor alaposan fel kell készülni a betakarításra és a tárolásra. A Mezőgazdasági és Élelmezésü­gyi Minisztérium növénytermesztési osztályának kimutatása szerint, az 1987-es évben a tartósított szenázs és szilázs 32,8 százaléka első osztályú, 46,8 százaléka pedig másodosztályú volt. A szénának csak a 16,2 százalékát sorolhatták az első minőségi osztályba. Itt vannak a sokat emlegetett tartalékok. Ha ez az arány kedvezőbb volna, akkor lényegesen több abraktakar­mányt takaríthatnánk meg és jobb lenne az állatok termelékeny­sége. A minisztérium évek óta komoly összegeket irányoz elő a tömegtakarmányok tárolási feltételeinek javítására. A 8. ötéves tervidőszakban a silótakarmányok tárolására 1,7 millió köbméter befogadóképességű tárolót építenek, a korszerű szénatárolók pedig 3,9 millió köbméter szálastakarmányt fogadnak be. Az értékelések szerint, az építkezés jól halad és megvan rá minden lehetőség, hogy évről évre több tömegtakarmányt tartósítsanak a lehető legkisebb veszteséggel. Szlovákia mindhárom kerületében megkezdődött az évelő takarmánynövények és a fű kaszálása. Sajnos, a hosszan tartó szárazság miatt az első termés elég gyenge. A felmérések azt mutatják, hogy a növényzet egy része elöregedett, tehát nem nő elég gyorsan. Ezért meg kell gyorsítani a betakarítási munkákat, hogy a második kaszálás kiadósabb legyen. Ahol lehet, öntözni kell az évelő takarmánynövényeket, hogy minél nagyobb hektár­hozamot érjenek el valamennyi mezőgazdasági vállalatnál. BALLA JÓZSEF Veszélyes paraziták A vágsellyei (Šaľa) Duslo vállalat egyre hatékonyabb növény­védő szereket állít elő, amelyek hatása hosszabb ideig tart, mint az eddig gyártottak. A képen Agáta Hoŕňáková a növényvédő- szer-keverékek töltésére szolgáló berendezést kezeli. (Drahotín Šulla felvétele - ČSTK) A paraziták - az élősködők az ember egészségét nagyon gyakran veszélyezte­tik, és sokszor igen súlyos betegségeket okozhatnak. Ezek az élőlények fejlődésük folyamán megszokták, hogy idegen szer­vezeteken élósködjenek. Az élősködő bélférgek nagyon sok fajtája ismeretes. Némelyek olyan kicsinyek, hogy csak mikroszkóppal, mások viszont szabad szemmel is láthatók. Nemcsak az embe­ren élősködnek, hanem az állatokon is: kutyán, macskán, szarvasmarhán, rág­csálókon, madarakon stb. Az ember vég­ső gazdája vagy köztigazdája lehet a pa­razitának (szalagféreg, galandféreg), fő­képp malária és echinokokkózis esetén. A végső gazdában a parazita a nemi fejlődése szakaszát éli át. A köztigazdá­ban vagy a lárvában a parazita a nem nélküli fejlődés szakaszában van. A loka­lizációtól függően külső (ektoparazita) vagy belső (endoparazita) parazitákról beszélünk. A külső a köztigazda testének felületén él, a belső parazita pedig a szer­vezetében - a bélben, a vérben, a szöve­tekben vagy az üregekben. Az ember legveszélyesebb parazitás megbetegedése az echinokokkózis, ame­lyet hydatidózisnak is neveznek. A meg­betegedést kétféle galandféreg okozhat­ja. Az egyik elnevezése Echinokokus gra­nulosus, amely hólyagos, cisztás echino- kokkózist okoz, az Echinokokus multilo- cularis pedig úgynevezett alveoláris echi- nokokkózist idéz elő. A kifejlett galandfé­reg 3-5 részből tagolt és nem egész fél cm hosszú. A fejrészén négy szívótárcsá­ja és dupla koszorú alakú horgos kapasz­kodója van, amellyel a gazda vékonybelé­nek nyálkahártyájába kapaszkodik. Az Echinokokus granulosus végső gazdája a kutya, az Echinokokus multilocularisé pedig a róka és egyéb ragadozók. Az emberen kívül köztigazda lehet a juh, a kecske, a szarvasmarha, a sertés és számos apró rágcsáló is. A galandféreg petéje a gazda ürülékével (kutya, róka stb.) kerül a szabadba, és különféle tár­gyakon tapad meg, például a kerti vagy erdei növények termésén. A köztigazda szervezetébe jutva vékony bélféreg fejlő­dik ki belőle. Átfúrja magát a bélfalon, és a vérpályába jutva különféle belső szer­vekben telepszik meg: főképp a májban, a tüdőben, ritkábban a lépben, a szív­izomban, az agyvelőben, a csontokban, a vesében stb. Itt ún. tömlő, hólyag (cisz­ta) fejlődik belőle, amely néhány centimé­teresre megnő, de később nagyobb is lehet. Lassan fejlődik, s ha elég helye van, nem nyom el fontos belső szerveket, hosszú időn át semmiféle nehézséget nem okoz. Az echinokokkózis májnagyobbodást és sok esetben sárgaságot okozhat, mivel a hólyag az epevezetéket nyomja. Az echinokokkust körülvevő aránylag vastag burok miatt a hólyag (ciszta) csak ritkán fakad el, de ha ez megtörténik, az echino- kokkus elönti a hasüreget, ami bőrviszke- tegségben, kiütésekben, légzési nehéz­ségben és súlyos allergiás reakcióban nyilvánul meg, sőt ájulással is járhat. Az alveoláris echinokokkózis, amelyet a galandféreg - Echinokokus multilokula- ris okoz, úgyszólván kizárólag csak a májban fordul elő, daganatszerúen be­lenő a májszövetbe, és műtéti úton szinte lehetetlen eltávolítani. A hólyagos (cisztás) echinokokkózis különösen az olyan vidékeken fordul elő, ahol juh, és egyéb állatok tenyésztésével foglalkoznak. Az alveoláris echinokokkó­zis Közép-Európában főképp Dél-Német- országban és az Alpokban fordul elő, Ázsiában pedig Szibériában, továbbá Ja­pán bizonyos területein és Alaszkán. Az utóbbi időben nálunk is megfigyelhető ez a betegség, ami talán a gyakori külföldi utazásokkal hozható összefüggésbe. Az ember megfertózódhet a parazita petéjével szennyezett kerti vagy erdei terméstől, közvetlenül a kutyától, amely­nek szőrzete petékkel lehet fertőzött, s ha gyakran simogatjuk és utána nem mo­sunk kezet, ez is fertőzés forrása lehet. Az echinokokkózis tünetei különfélék lehetnek, a hólyag (ciszta) elhelyezkedé­sétől, a kifejtett mechanikus hatástól és a szervezet általános reakciójától függő­en. Az echinokokkusos tömlő (ciszta) na­gyon lassan fejlődik. A máj fertőzése esetén kezdetben emésztési zavarok jelentkeznek, néha a mellkas jobb oldalán lúdbórzésszerú érzés tapasztalható, a jobb oldali bordák alatt nyomás, feszülés jelentkezik, ké­sőbb légzési zavarok mutatkoznak és máj nagyobbodás lép fel. A betegnek pa­naszaival okvetlenül orvoshoz kell fordul­nia, s ha az előzetes kivizsgálás után az orvos a fenti betegségre gyanakszik, ak­kor a pácienst szakorvoshoz utalja. Ha a diagnózis a parazitás megbetegedésre utal, az orvos előírja a szükséges gyógy­szeres kezelést vagy a műtétet. A hólya­gos (cisztás) echinokokkózis esetén a lo­kalizációtól és a páciens általános egész­ségi állapotától függően döntenek a mű­tétről, ami a ciszta eltávolításából áll. A betegség megelőzése az állatokkal, főképp a kutyával kapcsolatos higiéniai követelmények szigorú betartásán múlik. Ne engedjük megnyalni az arcunkat, és ha megsimogattuk a kutyát, azonnal mos­sunk kezet. Nagyon fontos a kutyát rend­szeresen állatorvossal ellenőriztetni, s ha szükséges, az élősködőktől megszabadí­tani. Elengedhetetlen a vágóhidak és a húsipar állatorvosi ellenőrzése is. A ku­tyákat nem szabad nyers hússal, különö­sen belsőségekkel etetni. Csakis az emlí­tett intézkedések szigorú megtartásával védekezhetünk ez ellen az igen veszélyes - bár elég ritka - parazitás megbetegedés ellen. Dr. OĽGA SOBOTOVÁ ÚJSXl 4 1988. V. ORVOSI TANÁCSADÓ

Next

/
Thumbnails
Contents