Új Szó, 1988. május (41. évfolyam, 102-126. szám)
1988-05-26 / 122. szám, csütörtök
FESZTIVÁLÉLMÉNYEK A Prágai Tavasz eseményeiről JEGYZETEK A CSEMADOK KB IV. ÜLÉSÉRŐL T öbb szempontból is rendhagyónak minősíthető a Csemadok Központi Bizottságának IV. ülése. Először fordult elő, hogy- a kulturális szövetség XIV. országos közgyűlésén elfogadott dokumentumok szellemében - a megszokott kora tavaszi és őszi ülésszak között még egy tanácskozást iktattak be, amely - s ez szintén újdonság - egynapos volt. A mostani ülésnek nem voltak üresjáratai: az előterjesztett beszámolót követően pergő és konstruktív vita bontakozott ki. Tizennégyen szólaltak fel, körülbelül annyian, mint máskor két nap alatt. Az értékelés, valamint a tárgyszerű hozzászólások révén reális és sokoldalúan árnyalt kép rajzolódott ki a napirenden szereplő témakörről; a szlovákiai magyar amatőr művészeti mozgalom jelenlegi helyzetéről és távlatairól. Félmúltról, jelenről és jövőről egyaránt szó volt ezen a tanácskozáson. Többen beszéltek amatőr művészeti mozgalmunk negyven évvel ezelőtti kibontakozásáról, felelevenítették az őszinte tenniakarás és lelkesedés akkori légkörét. Újra hallhattunk a komáromi (Komárno) amatőr színjátszók mára már legendás előadásáról, a Vitézek és hősökről, amellyel Prágában is felléptek, ahol többek között Zdenék Nejedlý is tapsolt nekik. E visszaemlékezések során újra tudatosítottuk, hogy ugyanúgy, mint nemzetiségi és irodalmi életünkben, az amatőr művészeti mozgalom területén is mind jobban hiányzik az eltelt négy évtized mélyreható értékelése, a megtett út, az eredmények és a tanulságok tudományos igényű elemzése, amely fontos támpontokat nyújthatna - a nemzetiségi és társadalmi igényeket egyaránt szem előtt tartó- további művelődéspolitikai célok meghatározásához. A Csemadok KB Titkársága feladatul kapta, hogy az ülésre készült tézisek, a szóbeli beszámoló, valamint az elhangzott felszólalások alapján őszig készítse el a szlovákiai magyar amatőr művészeti mozgalom helyzetét és távlatait elemző dokumentumot, amely egyik fontos forrása lehet a remélhetőleg mielőbb megszülető tudományos igényű munkának is. A mostani tanácskozáson is nyilvánvalóvá vált, hogy a szlovákiai amatőr művészeti mozgalom tiszteletet parancsoló eredményeket ért el az eltelt négy évtized során. E mozgalomnak különösen az ötvenes években fontos szerepe volt a kulturális értékek demokratizálásában, valamint a helyi kulturális élet föllendítésében, a közösségi művelődés és szórakozás feltételeinek a megteremtésében. Nagy elismeréssel kell szólni azokról az eredményekről, amelyeket nemzetiségi csoportjaink értek el haladó és forradalmi hagyományaink, szellemi értékeink fölkutatásában, közkinccsé tételében, azonosságtudatunk erősítésében, továbbá a csehszlovákiai magyarság internacionalista nevelésében. Sokezer ember életében vált meghatározó élménnyé az, amikor szabad idejében baráti közösségben énekelt, táncolt, vagy színdarabot játszott, s úgy gazdagodott, hogy másokat is gazdagított: szellemi, erkölcsi értékekkel. E mozgalom- megtartva a sajátosság jegyeit- nem fordult magába, nem szigete- lődött el, hanem számottevő szakmai fejlődés eredményeképpen helyet, rangot vívott ki az egyetemes csehszlovákiai amatőr művészeti mozgalomban. Többek között a martini, a prešovi, a myjavai és más fesztiválokon minden vonatkozásban egyenrangú partnerként szereplő, s nem egy alkalommal díjakat is nyert együttesek igazolják ezt a tényt. A matőr mozgalmunk égboltja nem felhőtlen. Napjainkban- különösen az induláshoz, tehát az ötvenes évekhez képest - lényegesen megváltoztak a társadalmi körülmények. Gyökeres fordulat állt be a falusi emberek életvitelében, a szórakoztató elektronika nálunk is mind nagyobb szerephez jut. Elsősorban a tévé, s legújabban a video is. ízlésformáló vagy - romboló hatásukról vaskos tanulmányok születnek, viták folynak, mi most maradjunk annyiban, hogy mindenképpen bővítik a művelődés és a szórakozás lehetőségeit, befolyásolják a helyi kulturális életet is. Kedvező esetben hozzájárulhatnak az ember műveltségének gyarapításához, korszerűbb és árnyaltabb világlátásához. Az amatőr művészeti mozgalom szerepe, funkciója is módosulóban van. Ma már nem annyira a kulturális értékek terjesztésében rejlik a jelentősége. Bár még nem szűnt meg ez a funkciója, de az említett társadalmi átalakulás eredményeképpen manapság az amatőr művészeti mozgalom szerepe egyre inkább abban nyilvánul meg, hogy a közösségi művelődés és szórakozás, a szabadidő hasznos eltöltésének, az ember önmegvalósításának egyik fontos eszköze. Manapság már nem csupán az a fontos, hogy mit adnak elő az amatőr együttesek, hanem a hogyan, a milyen szinten szakmai, esztétikai kritériuma is alapvető fontosságú. Következésképpen a lelkesedés önmagában az amatőr művészeti mozgalomban sem elegendő. A rendszeres tevékenységhez anyagi támogatás, a céltudatos szakmai munkához pedig szakember igényeltetik. Nem véletlen, hogy a mostani tanácskozáson a legtöbbet a szakemberek és az anyagiak hiányáról beszéltek. Bizonyos hullámzás, átmeneti visszaesés e mozgalomban természetesnek mondható, az azonban már mindenképpen figyelmeztető jel, hogy nemzetiségi amatőr együtteseink száma az utóbbi időben jelentősen megcsappant, élenjáró csoportjaink döntő többsége pedig alapvető gondokkal küszködik. Teljesen egyértelművé vált, hogy meggondolatlan lépés volt az, amikor 1983-ban megszüntették a Népművelési Intézet nemzetiségi osztályát. Ez az átszervezés nem hozta meg az ígért javulást, sőt, azóta kimutathatóan romlott a helyzet: ez a központi szlovákiai intézmény, de több kerületi és járási népművelő központ sem fordít kellő figyelmet a szlovákiai magyar szakemberek képzésére, a nemzetiségi együttesek módszertani segítségére. A kivételt elsősorban a Dunaszerdahelyi (Dunajská Streda) és a Komáromi Járási Népművelési Központ jelenti, ott a képzés és a segítség számottevő, s jó hírek érkeznek a Tőketere- besi (Trebišov) járásból, ahol szó van arról, hogy Királyhelmecen (Kráľovský Chlmec) vagy Nagyka- poson (Veľké Kapušany) létrehozzák a járási népművelési központ kihelyezett részlegét, éppen a nemzetiségi amatőr együttesek és művelődési klubok támogatása érdekében. A rendező, a koreográfus, a karnagy és más szakember az együttesek, de az egész mozgalom létét, fejlődését is meghatározó egyéniség. Arrúkor tehát a szakemberképzés, a folyamatos utánpótlás neveléséről szólunk, akkor egyúttal a mozgalom helyzetét és távlatait alapvetően befolyásoló tényezőről is beszélünk. Aki csak egy kicsit is jártas e téren, az tudhatja, hogy ma már pénz nélkül az amatőr művészeti mozgalom sem tud létezni, s a Csemadok alapszervezeteinek lehetőségei az anyagiakat illetően, végesek. Az SZSZK Kulturális Minisztériuma, s néhány járási nemzeti bizottság az elmúlt években valóban jelentős összegekkel támogatta az amatőr együtteseinket, ám ez az egyszeri anyagi segítség csak ideig-óráig enyhít a gondokon. Mindenképpen el kell érnünk, hogy élenjáró amatőr csoportjaink meghatározott évi költségvetéssel rendelkezzenek. A legjobb cseh és szlovák együtteseket az állami intézményeken kívül elsősorban a nagy vállalatok támogatják, ez a járható út Dél-Szlovákiában is, ahol tehetős szövetkezetek, de már ipari üzemek is vannak. A szigorodó gazdálkodási feltételek közepette lehetőségeik minden bizonnyal kisebbek lesznek, de nyilván ezután is akad törvényes mód az együttesek anyagi és erkölcsi támogatására, főleg akkor, ha a dél-szlovákiai üzemek, szövetkezetek vezetői még jobban tudatosítják: a nemzetiségi együttesek ugyanazt a társadalmi funkciót töltik be, mint a cseh vagy a szlovák csoportok, sajátos eszközeikkel szintén a dolgozók tudatát, értékrendjét formálják, erkölcsi gazdagodásukat szolgálják. S ok más - nem lényegtelen - részletkérdésről is tanulságos eszmecsere folyt ezen a tanácskozáson. Ezért is hiányolták többen, hogy nem kapott meghívót a Csemadok járási bizottságainak valamennyi titkára, s ott lehettek volna az ülésen a kulturális szövetség központi bizottságának szakelőadói is. A másoktól - akár a feletteseiktől - kapott információk bármennyire alaposak lehetnek, mégsem azonosak a személyes benyomásokkal és jelenléttel. Tény, hogy az ülésre a „fesztivál-nagyüzem“ beindulása előtt került sor, s ilyenkor megszaporodnak a tennivalók, ám az ülés egyetlen résztvevője sem mondhatja el magáról, hogy időmilliomos lenne. A Csemadok KB tartalmas, tanulságokkal és ösztönzésekkel szolgáló negyedik ülése nyilvánvalóvá tette, hogy a nemzetiségi amatőr mozgalomnak napjainkban is fontos és pótolhatatlan szerepe van. Ez a mozgalom viszont napjainkban olyan gondokkal küszködik, amelyek csak az illetékes párt- és állami szervek, s a kulturális intézmények hathatós segítségével orvosolhatók. A megoldás és a kibontakozás lehetőségeit az elfogadott határozat felvázolta, s most a kulturális szövetség választott szervein és vezetőin a sor, hogy a papírra vetett közös akaratot, a határozatokat tettek kövessék. SZILVÁSSY JÓZSEF Immár 43. esztendeje Smetana Hazám című műve „kihívást“ jelent a neves hazai és külföldi karmesterek számára. A szimfonikus költeményt Lovro Matacsics, Wolfgang Sawallisch, Oskar Dánon karmeste-' reket követően az idén ismét hazai karmester, Jirí Bélohlávek érdemes művész vezényelte. A Smetana terembeli hangversenysorozatot a prágai Szimfonikus Zenekar nyitotta. Az igényes műsor három produkciója között mindösz- sze egyetlen közismert darab szerepelt, Debussy A tenger című alkotása. A hullámok játéka, a szél és a tenger párbeszéde pontos zenekari tolmácsolásban hangzott fel, s maradandó élményt jelentett. Witold Lutoslawski születésének 75. évfordulóját a világhírű lengyel kortárs zeneszerző Chain I. című darabjának részletével köszöntötték a prágai szimfonikusok, a fiatal karmesternemzedék kiemelkedő egyéniségének, Petr Altrichter dirigens magabiztos irányításával. Az est csúcspontját Jaroslav Ježek, a cseh zenei avantgard óriásának kevésbé ismert, zongorára és zenekarra írt hangversenye jelentette. A karmester és a zenekar közreműködésével Jan Novotný zongoraművész tolmácsolásában magas színvonalú produkciót hallhatott a közönség. A Szlovák Filharmónia két fellépése szintén az első fesztiválhangversenyek között szerepelt. Ám az eredetileg tervezett nyolcvanperces Olivier Messiaen-mű, a Turangalila helyett a francia Marius Constant, az est dirigensének átiratában, Debussy Pelléas és Mélisande című operája és Manuel de Falla A háromszögletű kalap című alkotása került bemutatásra, ez utóbbi Jitka Zerhanová brnói operaénekesnó kitűnő közreműködésével. A szlovák filharmonikusok értő és érzékeny megvalósítói voltak Constant elképzelésének, akit Debussy és Falla nagyszerű „tolmácsaként“ ismert meg a közönség. Az eredeti műsortervből Grieg népszerű a-moll koncertje maradt meg, melyben Lazar Berman szovjet zongoraművész brilliáns játéka nyomán elfeledett szépségek kincsesházára leltek a zenehallgatók. A második, ugyancsak Smetana terembeli fesztiválest dirigensi pálcáját Bystrík Režucha vette át. Az elsőként műsorra tűzött Rossini Teli Vilmos-nyitányt bravúros előadásmód jellemezte, majd az est szólistájaként, az olasz Bruno Canino zongoraművész tolmácsolta a zenekar mindvégig pontos, választékos kíséretében Gerschwin F-dúr, zongorára és zenekarra írt koncertjét, mesteri színvonalon. Eugen Suchoň nemzeti művész 85. születésnapjáról a szerző alkotásai közt domináns helyet foglaló Metamorfózis című szimfonikus variációval emlékeztek meg a Szlovák Filharmónia remek muzsikusai. Sokszínű egység Staudt-Csengeli Mihály tárlata a Duna Menti Múzeumban Staudt-Csengeli Mihály nagyszerű rajzhagyatékának bemutatásával, többfelé irányuló, mégis egységes stílusú grafikáival is emlékét idézzük. A kiállított művek, festett-rajzóit kis- vagy miniatűr méretű kompozíciói egytől egyig azt a meggyőződésünket erősítik, hogy Staudt- Csengeli Mihály a kitűnően felkészült mestereink sorába tartozott. Komáromban (Komárno) született 1907. április 18-án. Rendszeresen rajzképzésben először Harmos Károly rajz- és festőiskolájában részesült, ahol mindenféle technikában jártasságot szerezhetett és kedvére rajzolhatott. Anatómiai tanulmányokat végzett modell után, sőt az iparművészetben is alapos tájékozódásra nyílt lehetősége. Itt kapta az első szakmai impulzusokat, így formálódhatott aztán fokról fokra, az alkotnivágyástói fűtött műbútor-asztalos segédben az a hivatástudat, amely később megérdemelt helyre emelte képzőművészetünkben. Alkotásai igazolják, hogy megtanulta a mesterség hasznos eljárásait. Tollal, ceruzával, ecsettel és az ecset nyelével, színnel, krétával, olaj- és vízfestékkel egyaránt tudott alkotni. Emellett még a művészet és a restaurálás elméleti kérdéseivel is szívesen foglalkozott, és idevágó gondolatait pallérozottan közölte. Minden ceruza-, toll- vagy ecsetvonása törvényszerűen a helyére került. Mindig annyit közölt képein, amennyit Staudt-Csengeli Mihály: Tanulmány 1925-ból művészi szándéka szerint közölnie kellett. Gyakran idézte Medveczky Jenőt, egykori kortársát: „a művész érezze, hogy kell valakinek, ne lötyögjön süketen a világban, szívében a magány dermedt csendjével, és műveiben monomániás motyogással“. Alkotni akart és létre is hozott komoly értékeket. Fontosnak tartotta, a művész tudja, „hogy az emberéletnek fontos része az, amit a művészet nemzedékeken át létrehozott, hogy a művészet ügye, társadalmi ügy is!“ Rajzhagyatékában jelentős helyet foglal el áz emberábrázolás. Hol klasszikusan, zárt formában, hol lendületesen, szenvedélyes mozgásban ábrázolta alakjait. A színek és a formák következetes rendjét úgy alkotta meg egyre tudatosabban, mintha a képépítés és az elgondolás mellett ez lenne a legfőbb feladata. Mindig az önfegyelmet, a mívességet tartotta az alkotás lényegének. 1969-ben budapesti kiállításán már nagybetegen vett részt. Halála előtt azt óhajtotta, hogy képei, rajzai, vázlatai oda kerüljenek vissza, ahol született - Komáromba. Éspedig abba az épületbe, ahonnan mint fiatal asztalossegéd, majd iparés képzőművész és nem utolsósorban jónevű restaurátor indult el reményektől biztatott útjára: a Duna Menti Múzeumba. 1970. március 26-án halt meg. A geometriai formák, a tájak, személyek és amorf alakzatok, a leegyszerűsített és az elvontabb tanulmányok, vagy akár realisztikusan ábrázolt képei megannyi útkeresések. Az eltérések és az ellentétek ellenére úgy tűnik, hogy az egymáshoz kapcsolódó témái, alakos kompozíciói mégis egyöntetű egységgé, értelmes képépítő rendszerré alakulhattak. A fogalom, az érzelem és a tárgy ugyanis nem ellentétes pólusok Staudt mester festészetében, hanem tudatosan összetartozó, egyéni rendszert alakító magatartását is igazolják. A kiállítás szeptemberig tekinthető meg. SZUCHY M. EMIL Lazar Berman, a nemzetközi hírű zongoravirtuóz a Szlovák Filharmóniával való közös fellépését követően, pompás önálló zongoraesttel is megajándékozta a zsúfolásig megtelt Dvorák-terem közönségét. Schubert B-dúr szonátája, amelyet bensőséges lírával adott elő, a zongorázás magasiskolája volt. Az est második felében Schubert Hat dalátirata hangzott el, továbbvezetve a B-dúr szonáta leheletfinom hangulatát. A Mefisztó-keringö, Liszt e népszerű darabjának virtuóz interpretációja ovációkra ragadtatta a közönséget. A külföldi zenekarok seregszemléjét az idei Prágai Tavaszon a Lett SZSZK Állami Akadémiai Szimfonikus Zenekara nyitotta. Első hangversenyük műsorán, a koncert első felében Roumald Kalszonsz megközelítőleg húszperces, Expresszív poémája - nagyzenekarra írt fantáziája, majd Ladislav Kubík hegedűre és zenekarra írt koncertje szerepelt, az est hátralevő részében pedig Csajkovszkij 5. e-moll szimfóniája hangzott el Imant Resznisz vezényletével. A zenei tavaszon most első alkalommal vendégszereplő karmester, hegedűművész, 1983 óta működik együtt dirigensként a zenekarral, s alig egy éve, hogy a zenekar élén áll. Nagyon jó benyomást keltett, lendületesen irányította az együttest. Ladislav Kubík alkotásának megszólaltatójaként Valdis Za- rins hegedűművészt hallhattuk, aki nemes, tiszta, erőteljes technikájával aratott sikert. Tizenöt éves szünetet követően az idén ismét megrendezték a Prágai Tavaszon a nemzetközi zongoraversenyt. A kilencven jelentkezőből 19 ország képviseletében negyvenen mérhették össze tudásukat, tehetségüket. A zsűri döntése alapján az első helyen Szergej Taraszov, a másodikon az ugyancsak szovjet Szergej Milstejn, a harmadikon pedig megosztva két hazai versenyző, a prágai Jan Simon és a brnói Igor Ardašev végzett. A Dvorák-terem- ben kaptak mindannyian lehetőséget, hogy felmutathassák tehetségüket. A Csehszlovák Rádió Szimfonikus Zenekarának kistermében, Tomáš Koutnývezényletével a verseny győztese, a tizenkét éves Taraszov Prokofjev ismert Első koncertjét játszotta - valóban döbbenetes érettséggel, hangszertudással. A szovjet zongoraiskola másik képviselője, Szergej Milstejn Beethoven G-dúr koncertjét interpretálta, fölényes technikai biztonsággal, mindvégig hitelesen. Igor Ardašev, a moszkvai Csajkovszkij verseny ötödik helyezettje, fellépésével bizonyította, hogy koncertpódiumra született. Csajkovszkij b-moll zongorára és zenekarra írt hangversenyének virtuóz tolmácsolása szinte az első hangoktól magával ragadta a közönséget. A megosztott harmadik hely másik helyezettje, Jan Simon nehéz feladatra, Mozart d-moll koncertjének interpretálására vállalkozott, melyet igényesen, magas színvonalon oldott meg. Nagyszerű művészek hosszú sora kezdte csillogó pályafutását a Prágai Tavasz koncertpódiumán. Erről a négyről bizonyára nem most hallunk utoljára. Játékuk fényes pálya ígérete. Az első fesztiválélmények krónikáját zárja egy ritka csemege, melyet a moszkvai Zenés Kamaraszínház kínált az ínyenceknek. Az orosz színházművészet legjelentősebb emlékei közé tartozó Rosztovi játékok (17. századi karácsonyi komédia), mely a festészetben Andrej Rubljov alkotásaival állítható párhuzamba, a kultúrpalota színháztermébe invitálta a közönséget. A darab, melynek szerzője a Dmitrij Rosztovszkij néven ismert Danyiil Tavvics Tuptalo, feltehetőleg a 17. század utolsó éveiben született, s első ízben 1702-ben, Rosztovban került bemutatásra. A moszkvai Zenés Kamaraszínház társulatának előadásában 1982-ben kelt ismét életre a jeles mű. Prágai bemutatkozásukon a közönség a háromszáz évvel ezelőtti, eredetileg szünet nélkül kilenc órányi időtartamú, csak férfiak közreműködésével játszott, a jó és rossz örök harcáról szóló allegorikus darabot két és fél órás rövidített változatban láthatta-hall- hatta. TARICS ADRIENN ÚJ SZÚ 6 1988. V. 21 A továbblépés esélyei
