Új Szó, 1988. május (41. évfolyam, 102-126. szám)

1988-05-24 / 120. szám, kedd

Nincs időm unatkozni Születésnapi beszélgetés Jiŕina Švorcová nemzeti művésszel Napfényes délelőtt. Tizenegy felé kö­zeledik az óra mutatója. Sietősen nyílik a Cseh Drámaművészek Szövetségének ajtaja, szervusztok, üdvözöl derűsen min­denkit, s miközben kifújja magát - kóstold meg, Itt a kanalad!- meg ízlel egy falatnyit a tán villásreggelire készült szegedi gu­lyásból. Finom, csettint elismerően; mi újság, ki telefonált, hallgatja a híreket, kérdez, válaszol, bólint, s még ezzel a lendülettel tárja szélesre a szomszédos szoba ajtaját - itt beszélgessünk - invitál kedvesen. Festetlen arc, rövidre vágott geszte­nyebarna frizura, melegbarna szempár, összetéveszthetetlen hang. Jiŕina Švor­cová nemzeti művész - hatvanéves.- Már gyerekként színésznek készült, vallotta egy korábbi beszélgetésben.-Igen, talán 14-15 éves süldőlány korom óta érett bennem az elhatározás. Bár, hogy a vonzalom korábbi eredetű, erről tanúskodik, hogy még iskolába sem jártam, amikor már nyilvánosan szaval- gattam, emlékszem, a nővérem tanította be ezeket a verseket. A színház? Bátyám a háború alatt a színháznál volt és - ez 1941-ben lehetett - édesanyám megen­gedte, hogy statisztáljak a Vinohrady Színház társulatánál. Thália hívása egyre erősödött bennem, olyannyira, hogy 1946-ban, eltökélve, hogy márpedig én színésznő leszek és semmi más, otthagy­tam csapot-papot, félbeszakítottam a ta­nítóképző 3. osztályát és felvételiztem a konzervatóriumba - nagy boldogsá­gomra, sikerrel. A csodálatos Ladislav Pešek osztályá­ba kerültem; rá mindannyian nagy-nagy szeretettel emlékezünk. Rengeteget fog­lalkozott velünk, csiszolgatott bennünket. Megtanított a feltétlen kitárulkozásra, ami a színészmesterség egyik legalapvetőbb követelménye, levetni azt a szégyenérze­tet és félszegséget, amely az ember ter­mészetes tulajdonsága, miként az is, hogy palástolja érzelmeit. S ami ugyan­csak fontos, szinte szárnyakat adott a fantáziánknak.- ötvenben egy évre a Hradec Králo- vé-i Győzelmes Február Színházhoz szerződött. Ezt követően a Csehszlovák Néphadsereg Színháza, a mai Vinohrady Színház tagja lett. Harminchét éve, hogy hű e színházhoz.-A Vinohrady Színház az életemet jelenti. Ismerem a történetét, az embereit, minden zegzugát, ismerős minden lép­cső, a színház padlójának minden göbe. A Nemzeti? Minden színésznek ez az álma, én mégsem tudnék megválni a színházamtól, melyben egykor - így neveztük magunkat - ifjú gárdaként kezd­tünk.- A televízió, a rádió?- A hőskor, a kezdetek! A televízió? Fiatalságunkból eredően merészen, egészséges önbizalommal álltunk a ka­mera elé, pedig a javítás legkisebb lehe­tősége nélkül, élőben ment az adás! So­sem tudhattuk, sikerül-e vagy sem, de annál jobban szerettük az új médiumot. A rádióval szintén a kezdet kezdetétől „fogjuk egymás kezét“. Nem egy fan­tasztikus lehetőséget köszönhetek e tö­megtájékoztató eszköznek. A legnagyobb A Makropulosz-ügy rádiófelvétele volt, Nemcsak színésznő - közéleti em­beris (ČTK-felvétel) mely később lemezen is megjelent, olyan szereposztással, mint Karéi Höger, Viktor Preiss, Eduard Kohout. A televízió, a rádió egyaránt kedves nekem, de más színészi eszközöket kí­ván ez is, az is. A rádiónak főleg az a vonzereje, hogy nincs gesztus, nincs mimika, csak a puszta emberi hang, amellyel úgy kell „életre kelteni" a figurát, hogy a hallgató lélekben szinte lássa, amit hall. És ez csodálatos feladat. Persze, nincs olyan színész, aki ne a színházat állítaná az első helyre. A né­zővel való élő kapcsolatot semmi sem pótolhatja, a színész számára ez a kap­csolat - sokszor és sokan elmondták már - létfontosságú.-Tudom, örömmel mond verseket is. Rohanó világunkban, véleménye szerint, mi a költészet feladata?-Nos, éppen mert rohanó a világ, a költészet által, hiszem, hogy megállnak az emberek a szép dolgok mellett, s el­Bratislavai Líra - huszonharmadszor FAZONIGAZÍTÁS? ,,Már csak egyet alszunk..." - izgultak annak idején a fiatal lányok egy nappal a Bratislavai Líra előtt, s ott tolongtak autogramért a világhírű külföldi vagy a szintén imádott hazai énekesek, együt­tesek szálláshelye körül. És most? Nos, túlzás lenne azt állítani, hogy az egész város Líra-lázban ég. A rendezők - né­hány éve igyekeznek visszaadni a nem­zetközi táncdalfesztivál fényét - egyelőre kevés sikerrel. Ami nem feltétlenül - vagy nem csupán - az ő hibájuk. Az idén is lesz néhány újítás. A hazai dalversenyt először „patronálja“ a zene­szerzők szövetsége, s ez a dalok, az egész verseny színvonalának emelését hivatott garantálni. A másik cél a szövet­ségi tagok mozgósítása volt. Csakhogy a „könnyűzene“ szerzőinek és előadói­nak többsége nem is tagja a szövetség­nek. Igaz, ettől függetlenül jelentkezhet­nének a versenybe, de már hosszú ideje tapasztalhatjuk, hogy a „menők" számá­ra nem „sikk" részt venni a Lírán. Vajon mitől félnek? A megméretéstől, az esetle­ges kudarctól? Bizony, ez a hozzáállás nem válik a csehszlovák könnyűzenei élet „krémjének" becsületére... így viszont lehetőséget kapnak a fiata­lok? A 87 beküldött dalból az előzsűri tizenkettőt választott ki a hazai döntőre, amely május 25-én, este zajlik le a Szak- szervezetek Házában. A következő előa­dók mérik össze „erejüket"; a Tonic együttes, Hana Kŕižková, a Metalinda együttes, Linda Finková, a Konvoj, Lešek Wronský, a Karel Greif-Martin Dejdar duó a Centrum együttessel, Soňa Horňáková és a Nika együttes, Irena Bodveiserová a Horká Linka nevű együttessel, a Karol Konárik-Dalimíra Peštová kettős, Marce­la Brezinová és végül Bartolomej Balogh a VV-systémmel. Az első este (szerda) a verseny után Richard Müller és a Banket együttes ad önálló programot, majd a lengyel Alicja Majewska és a szovjet Masina Vremenyi (Időgép) együttes lép fel. A második fesztiválnapon (csütörtök)- természetesen versenyen kívül - Peter Lipa lesz a Líra vendége, majd az egész fesztivál fénypontja következik Paco de Lucia, a világhírű spanyol gitáros szemé­lyében. A harmadik este (péntek) rendezik meg a nemzetközi dalversenyt, amelyben öt kontinens előadói képviseltetik magu­kat (a csehszlovák verseny győztesével együtt összesen 18 országból). Nagy ne­vek nincsenek közöttük, s az előzetes sajtótájékoztatón a szervezők is beismer­ték: keveset tudnak róluk... Azért említ­sük meg néhányuk nevét: Magyarorszá­got Sárközi Anita, Ausztriát Ulli Báer, Jugoszláviát Masszimo Szavics (az Elect­ric Glide Orchestra egykori tagja) képvi­seli, de bizonyára érdekes lesz látni és hallani az egyiptomi Anoushkát, az auszt­rál Barry Leefet. A zárónap gálaműsorá­ban Vašo Patejdl, a tavalyi hazai győztes lép fel vendégeivel: az omegás Benkö Lászlóval, Heidi Jankóval és Alan Roy Scott amerikai énekessel. A zsűri munkájáról annyit kell elmon­dani, hogy mindkét versenynapon nyilvá­nos lesz a szavazás, a dalok között min­den zsűritagnak sorrendet kell felállítania, tehát két előadónak ugyanannyi pont- szá.n nem adható. Egyébként külön zsű­rije lesz a hazai és külön a nemzetközi versenynek. A konferanszié szerepét Ha­na Vávrová, a rokonszenves prágai tévé­bemondónő és Pavol Juráň, a fiatal szlo­vák színész-énekes-showman vállalta. Az egész fesztivál rendezésével ismét a tapasztalt, Jozef Kaisert bízták meg. Végezetül még egy újításról, amely hozzájárul a „Líra-fazon" kiigazításához: a tavalyihoz hasonló „Fiatalok koncert- ye"-sorozat az idén elmarad. Kár, mert ezzel szűkül a fesztiválrendezvények kö­zönségének köre. A szervezők azonban ehelyett - későbbre - ígérnek egy cseme­gét: az anyagi és más jellegű problémák tisztázása után Joe Cockert láthatja-hall- hatja június elején a bratislavai közön­ség. PAPUCSEK GERGELY gondolkodnak fájdalmukon és gondjaikon is. Lehet, hogy meglepődik azon, amit most mondok: én nem vagyok olyan ború­látó a vers jövőjét illetően. Ha egy verses­kötet három nap alatt elfogy az üzletek­ből, s hiánycikk lesz, mint ahogy ez ná­lunk bizony, nem ritkaság, s mint ahogy újra és újra megismétlik a verses összeál­lításokat is - ez bizonyít valamit.- Legkedvesebb szerepei érdekel­nének.- Sok szép szerepemről kellene be­szélnem ... De mindenekelőtt Anna Kare- nináról. Gyönyörű feladat volt, s talán azért szerettem annyira, mert rengeteg erőfeszítést, küzdelmet kívánt. Anna gon­dolkodásmódja, lelkivilága nagyon idegen volt számomra, de hiszem, hogy sikerült megfejtenem, miért cselekszik úgy, ahogy. Aztán itt van Čapek Anyájának címszerepe. Szomorúság fog el, ha arra gondolok, hogy lehet, többé sosem nyílik már lehetőségem arra, hogy újra megfor­málhassam. Nagyon szerettem Csehov Három nővérének Olgáját is, A Makropu- losz-ügyet, amelyet színpadon is, tévé­ben is eljátszhattam, és a Nő a pult mögött Anička Holubováját. S most, a kö­zelmúltban lezajlott premier kapcsán, szép feladatnak érzem Szabó Magda Ré­gimódi történetének Rickl Máriáját is. Az írónő kemény, sok megpróbáltatáson át­ment dédnagyanyja nagyszerű szerep!- Térjünk vissza Anna Holubová alak­jához. A Nő a pult mögött című tévésoro­zat világszerte óriási sikert aratott, sugá­rozta többek között a magyar, az NDK, a kubai, a bolgár, a lengyel televízió is. Képzeletében vissza-visszatér-e Anna?- Nemrégiben egy áruház dolgozói hívtak meg beszélgetésre, s ennek a sze­repnek nem egy, a mai napig tartó barát­ságot köszönhetek. Hogy mit jelentett egy ilyen tévésorozat főszerepe? Annak elle­nére, hogy már ezt megelőzően is sok szép szerepet játszottam a televízióban, sokan írták, hogy „...eddig nem ismertük önt, mint színésznőt, de most... “ Ezt az ember egyrészt természetesen nagyon igazságtalannak érzi, másrészt viszont óriási szerencse, ha egy sorozat jól sike­rül, és a szerepet éppen én kapom meg, én játszhatom el. Emlékszem, az NDK-ban például, a sorozat által felvetett kérdéskör kap­csán, vitát is indítottak az újságok hasáb­jain. Bulgáriában és Kubában is jártam, mint Anna Holubová. A kubai meghívást két évvel ezelőtt kaptam, s hét felejthetet­len napot töltöttem a szigetországban. Ott mesélték, az áruházak vezetői külön fel­hívták az eladónők figyelmét, hogy feltét­lenül nézzék az esti sorozatot, s tekintsék példaképüknek Anna Holubovát.- ön ízig-vérig közéleti ember. A CSKP KB tagja, a Csehszlovák Dráma- művészek Szövetségének elnökhelyette­se, a Cseh Drámaművészek Szövetségé­nek elnöke. Az ifjú művésznemzedékről való gondoskodás a szövetség feladatai között kiemelt helyen szerepel. Az ön meglátása szerint mire kellene figyelnie a fiatal színész nemzedéknek?-Mindenekelőtt arról szeretnék né­hány szót szólni, hogy a szövetség való­ban a lehető legszélesebb teret biztosítja a fiataloknak, legyen az fesztivál, vagy egyéb résztéveli lehetőség. Természete­sen számos nehézséggel kell megküzde­niük. A fiatalok nem szívesen szerződnek vidéki színházakhoz, vannak, akik inkább a szabadúszást választják. Persze, tud­juk, vidéken sem mindenütt adottak a fel­tételek, tudunk az ottani lakás- és egyéb problémákról. Mi mindenekelőtt azt sze­retnénk elérni, hogy a jövőben az ifjú színészek legkevesebb egyéves színházi gyakorlatra tegyenek szert, hogy az így szerzett tapasztalataik birtokában mérjék aztán fel, a tehetséges vidéki színész státusát, vagy pedig a szabadúszás bi­zonytalan kenyerét választják-e. S hogy mire kell figyelnie a fiatal szí­nésznemzedéknek? Ismerjék a társadal­mat, amelyben élnek, a társadalmi aktivi­tás legyen természetes számukra, tuda­tosítsák a műveltség fontosságát, hiszen a színész, aki egy egész nemzethez szól, nem léphet közönség elé kellő műveltség híján.- Legközelebbi tervei?-A szövetséggel kapcsolatos tervei­met egyelőre nem árulom el. Ami pedig a színházi terveimet illeti: szeretnék önál­ló műsort összeállítani, s azzal járni az országot. Unatkozni sosem szoktam, s hi­szem, hogy a jövőben sem fogok, mert rengeteg tennivalóm van mindig.- Legfőbb kívánsága? *- Hogy valóra váljék minden törekvé­sünk, és nemcsak a színházi élet, hanem az egész gazdasági mechanizmusunk átalakítása során is. Úgy érzem, ez ma a legfontosabb feladat, s megvalósításá­hoz minden erőmmel szeretnék hozzájá­rulni. TARICS ADRIENN Az építmény tulajdonosa az építtető V. I.: A lányom 1980-ban ment férjhez. 1981-ben autót vásároltak, s ugyanebben az évben elkészült a garázs is. Nem sokkal ezelőtt elváltak, s a vita most tulajdonkép­pen erről a garázsról folyik. Néze­tünk szerint a garázsból a volt férjé­nek nem jár semmi. A garázs az én pénzemből épült, s az én földemen, s így csak az enyém lehet. Nézetünk szerint nem ennyire egyszerű annak eldöntése, kinek a tulajdonában van a vitatott garázs. Valamikor régen, úgy negyven évvel ezelőtt valóban az volt az általános szabály, hogy az építmény annak a tulajdona, akié a föld. Manapság azonban mindkét ingatlan tulajdon­jogát önállóan kell megvizsgálni. Az építmény mindig annak a tulajdoná­ban van, aki azt létrehozta, vagyis az építtető tulajdonában. Nem lehet a tulajdonjogi vitájukat eldönteni pusztán annak a ténynek a figyelembevételével sem, hogy a garázs az ön pénzéből épült. Ilyen alapon például az állami kölcsönből épített családi házak az állam tulaj­donába mennének át, a sikkasztott pénzből épített nyaralók annak tulaj­donába, akitől a pénzt elsikkasztot­ták, stb. Az ilyen elvek alkalmazása teljes káoszt teremtene a tulajdonjo­gi viszonyokban. A tulajdonjog kérdésének eldön­tése szempontjából tehát elsőrendű fontossága van annak, ki volt az építtető, esetleg kik voltak az építte­tők. Az építést ugyanis eredeti tulaj­donszerzési módnak tekinti a polgári jog. Ebből a szempontból kell meg­vizsgálni, részt vett-e ön is a garázs építésében, létezett-e önök közt va­lamilyen megállapodás arról, hogy kié lesz a garázs, illetve, hogy az esetleg közös tevékenységgel felé­pített garázs a közös tulajdonuk lesz-e? Az ilyen megállapodást nem kell írásban megkötni, mivel a meg­állapodás tárgya nem tulajdonátru­házás, hanem merőben új jogviszo­nyok létrehozása. A megállapodás­nak nem kell (nem kellett) kiterjednie arra sem, hogy mekkorák legyenek az egyes társtulajdonosok tulajdoni hányadai, mivel ez utólag is megál­lapítható vagy az egyes társtulajdo­nosok hozzájárulásának mértéke alapján vagy a tulajdoni hányadok egyenlőségének törvényi védelme alapján. A megállapodásból egyér­telműnek kell lennie azonban annak, hogy közös építményről van szó, s hogy az építtetők közös tulajdont akartak létrehozni. A legfelsőbb bí­róság az egyik döntésében leszö­gezte azt is, abból a puszta tényből hogy valaki az építtetőnek az építke­zéshez pénzt vagy építőanyagot adott, s az építtető ezt fel is használ­ta, nem lehet azt a következtetést levonni, hogy társtulajdonosi viszo­nyok létrehozásáról lenne szó. Az, aki ilyen eszközöket adott az építte­tőnek, követelheti ezek visszaadá­sát (tehát jogi igénye keletkezik pél­dául az építkezéshez nyújtott pénz visszatérítésére), de az említett megállapodás nélkül nem válik az építmény társtulajdonosává még ak­kor sem, ha az építkezéshez nyújtott segítsége nagyon jelentős volt. Az elmondottakból láthatja, ugyancsak vitatható az a nézete, hogy a lánya volt férjének nem jár semmi. Ez talán még akkor sem lenne igaz, ha a garázst ön építette volna, s a volt veje csak segített volna az építkezés során. A levelé­ben leírtak alapján valószínűbbnek tartjuk azt, hogy a garázs a lánya és (volt) veje házastársi osztatlan kö­zös tulajdonába került, s önnek (ha­csak a pénzt nem ajándékba adta) csupán a pénz visszatérítésére ke­letkezett jogigénye. Nem lehet azonban megkerülni teljes mértékben azt az érvet sem, hogy a föld, melyen a garázs épült, az ön tulajdonában van. A Polgári Törvénykönyv rendelkezései szabá­lyozzák az ún. jogtalan építmények­hez fűződő jogviszonyokat is. Hang­súlyozni kell, hogy a jogtalan épít­mények fogalma alatt a polgári jog nem az építésügyi hivatal enge­délye nélkül létrehozott építménye­ket érti (az ilyen építményekhez fű­ződő jogviszonyokat az államigaz­gatási jog szabályozza oly módon, hogy az építésügyi hivatal elrendel­heti például az eltávolításukat, bír­ságot szabhat ki, stb.). A polgári jog szerint jogtalan az építmény akkor, ha az építkező nem volt jogosult a föld használatára vagy ha a földet nem volt jogosult építkezés céljára felhasználni. Az építkezőnek tehát az építési enge­délyen kívül polgári jogcímmel is rendelkeznie kell ahhoz, hogy épít­kezzen. A Polgári Törvénykönyv Kommentárja szerint ilyen jogcím­mel abban az esetben, ha a föld egyéni tulajdonban van, csak az építkezésre felhasznált föld tulajdo­nosa rendelkezik. Ezért a Polgári Törvénykönyv 489 § (2) bekezdése és 221 § (1) és (2) bekezdése alap­ján lehetősége van egy speciális tulajdonjogi kereslet beadására a leánya és a volt veje ellen, mely­ben azt indítványozná, hogy a bíró­ság térítés ellenében adja az épít­ményt (garázst) az ön tulajdonába. A bíróság az ilyen kereset alapján háromféle döntést hozhat. Térítés ellenében az ön tulajdonába adja a garázst, vagy az építtető javára dologi jogot (lényegében használati jogot) létesít a földhöz (főként ha az jóhiszemű volt abban, hogy jogosan építkezik), s végül elrendelheti - az illetékes nemzeti bizottság állás­pontjának megállapítását követően, hogy az építtető köteles az épít­ményt a saját költségén eltávolítani. Építési hozzájárulások H. N.: A családi ház építéséhez való segélyekről szeretnék érdek­lődni. Igaz, hogy a kútépítésre 10 ezer korona jár? Hallottam arról is, hogy a munkáltatótól is lehet kérvé­nyezni segélyt, ha kötelezem ma­gam arra, hogy tíz évig ott fogok dolgozni. Hallottam arról is, hogy a dolgozó tízezer koronát kérvé­nyezhet a munkáltatójától, ha mun­kába jövet és menet nem utazik két és fél óránál többet. Azt szeretném tudni, hogy a tízezer korona kérvé- nyezéséhez is alá kell-e írni a tíz évet, s hogy összesen mennyi pénzt adhat a vállalat az építkezéshez. A családi ház építését támogat­hatja az állam és a munkáltató is. A járási nemzeti bizottság bizonyos feltételek teljesítése mellett és egy írásbeli szerződés alapján állami hozzájárulással támogathatja a csa­ládi ház építését. Az állami hozzájá­rulás összege legfeljebb 35 ezer korona. Vannak azonban kivételes esetek, amikor a hozzájárulás összege meghaladhatja a 35 ezer koronát. így például az állami hozzá­járulás összegét emelni lehet továb­bi legfeljebb 6 ezer koronával kúté­pítésre, feltéve, ha a kút létrehozása szerepel az építkezési engedélyben is. A munkáltató tíz vagy 20 ezer korona stabilizációs hozzájárulást nyújthat az építkezőnek (attól függő­en, hogy a vállalat melyik népgazda­sági ágazatba tartozik). A stabilizá­ciós hozzájárulás megadásának fel­tételei a következőek: a dolgozó (építkezői) állami hozzájárulást is kapott; a dolgozó az építkezést azon a településen építi, ahol dolgozik, esetleg olyan helyen, ahonnan na­ponként bejár, s az oda vissza uta­zás a tömegközlekedési eszközö­kön nem tart két és fél óránál hosz- szabb ideig (ebbe az időbe nem lehet beszámítani a városi tömeg- közlekedési eszközökön töltött időt). A munkáltatója tehát összesen tíz- vagy húszezer koronát nyújthat az építkezéshez stabilizációs hoz­zájárulásként. A stabilizációs hozzá­járulás megadásának nélkülözhetet­len feltétele azonban a stabilizációs hozzájárulásról szóló szerződés, melyben a dolgozó kötelezi magát arra, hogy tíz évet folyamatosan le­dolgozik a munkáltatójánál (a szer­ződés aláírásának napjától), hogy a családi ház tulajdonjogát nem ru­házza át másra, s hogy a fent emlí­tett tíz év leteltéig állandó lakása­ként fogja használni, s végül arra, hogy a szerződés megszegése ese­tén a stabilizációs hozzájárulást visszafizeti. (m-n.)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents