Új Szó, 1988. május (41. évfolyam, 102-126. szám)
1988-05-24 / 120. szám, kedd
Fogadjuk el korunk realitásait (Folytatás a 3. oldalról) találkozik, amikor megvalósítja az átalakítást és a nyílt politikát. Ehhez sikert kívánt önnek. Valóban van ezen a téren valamilyen közös vonás? És még valamit: Úgy tűnik, ön a nyílt politikával a nyilvános tájékoztatással valami teljesen mást akar, mint az, amit mi szólásszabadságnak nevezünk. Nem tudná megmagyarázni, hogy miben van a különbség? VÁLASZ: Értékelem azokat a szavakat, amelyeket Thatcher asszony időről időre rólunk mondani szokott. Hangsúlyozni kívánom azonban, nem értek egyet az ő véleményével arról, hogy melyek a béke megőrzésének útjai, sem a nukleáris feltartóztatás iránti odaadásával, sem azzal, ahogyan értékeli a szocializmust. Most a mi gazdaságpolitikánk és a nyugat gazdaságpolitikája közötti azonosságról és különbségekről. Bizonyos, hogy formális tekintetben bármiben lehet hasonlóságot találni, s ilyen hasonlóság valóban létezik, ha nem tekintjük ennek vagy annak a reformnak a lényegét. Azonban az elvi különbségek a fontosak. Ami a Szovjetunióban történik, az a szocialista társadalom történelmi választás alapján történő forradalmi, mindent átfogó folyamata, amellyel szemben nincsenek kétségeink, s amely történelmi választás hetven évvel ezelőtt népünk számára az egyetlen alapvetően helyes útnak bizonyult. Másként nem létezne ez az ország, amellyel most önök az egész világ sorsát érintő közös lépéseket tesznek. Természetesen az átalakítás folyamán a stagnálás jeleinek a felszámolása, a fékező mechanizmusok eltávolítása megköveteli a megcsontosodottság és a konzervatiz- mus felszámolását, s néha még lázas türelmetlenséggel is találkozunk. S találkozunk azoknak a tudatos ellenállásával is, akiknek a szűk, önző érdekeik nem egyeztethetők össze az átalakítással - sem szociális-gazdasági, sem pedig erkölcsi értelemben. Ez egyben átalakítás is, melynek folyamán meg akarjuk újítani a társadalmat, új minőségi szintre akarjuk emelni. Az átalakítás szélesedik és mélyül, kihat a lakosság valamennyi rétegére országunk egész területére. Az átalakítás kibontakozik és egyre nagyobb energiához jut. Most pedig a nyílt politikáról, a nyilvános tájékoztatásról. Ezek a fogalmak és a szólásszabadság természetesen összefüggnek, de nem azonos fogalmak. Ezt így fejezhetném ki: a szólásszabadság a nyilvános tájékoztatás elkerülhetetlen feltétele, a glasznoszty azonban szélesebb fogalom. Nemcsak úgy értelmezzük, mint minden állampolgár jogát arra, hogy nyíltan kimondja saját véleményét minden társadalmi és politikai kérdésről, hanem úgy is, mint a kormányzó párt és valamennyi hatalmi és irányító szerv kötelességét a nyíltság elvének megtartására a döntések során felelősségüket a tetteikért, kötelességüket, hogy cselekedetekkel reagáljanak a kritikára, figyelembe vegyék azokat a tanácsokat és ajánlásokat, melyek a dolgozókollektíváktól, a társadalmi szervezetektől és egyes állampolgároktól származnak. A nyilvános tájékoztatásban, ahogyan mi értelmezzük, a hangsúly azoknak a feltételeknek a létrehozásán van, melyek lehetővé teszik az állampolgárok reális részvételét országunk valamennyi ügyének megvitatásában, megnyilvánul azoknak a döntéseknek a kidolgozásában és elfogadásában, amelyek értintik a társadalom érdekeit, s úgyszintén magába foglalja ezen döntések teljesítésének az ellenőrzését. KÉRDÉS: Elmondaná, melyek azok a külföldön született elképzelések, amelyek hatással voltak az ön politikai és gazdasági gondolkodásának kialakulására, cselekvésmódjára? S a másik oldalon, hogyan hat a glasznoszty politikája és az átalakítás más szocialista országokra? VÁLASZ: Az átalakításról írt könyvemben, melyet a Harper and Row amerikai kiadó adott ki, leírtam, hogy a mi új politikai gondolkodásmódunk annak az eredménye, hogy értékeltük a nukleáris évszázad realitásait, ez a gondolkodás- mód saját országunk és a környező világ múltjáról és jelenéről való mély és önkritikus elmélkedések gyümölcse. Az új gondolkodásmód értékelte és magáévá tette az el nem kötelezettek mozgalmának, a társadalmi és tudományos köröknek, az orvosok tudósok, ökológusok mozgalmainak és a különböző háborúellenes szervezeteknek a határozatait és követeléseit. Figyelembe vesz- szük más szocialista országok tapasztalatait is ugyanúgy, ahogyan azok is fi- gyelmbe veszik a mi tapasztalatainkat, a tapasztalatokkal való kölcsönös gazdagodás állandó folyamata zajlik, melynek során senki sem kényszerít senkire semmilyen modelleket. Igen, ma valamennyien valóban jobban tudatosítjuk, hogy kölcsönösen függünk egymástól, érezzük: kölcsönösen összefonódó világban élünk, valamennyien egy egységes modern civilizáció elválaszthatatlan részei vagyunk. KÉRDÉS: Az elnök kijelentései alapján arra lehet következtetni, hogy az emberi jogok kérdésében eltérnek nézeteik. Eközben az egész világon figyelmet keltett az ön merész döntése, hogy szabadon engedik Andrej Szaha- rovot, egyszerűsítik a kiutazást egyes szovjet zsidóknak, akik külföldön kívánnak élni. Milyen további lépéseket akar tenni ebben az irányban? VÁLASZ: A mi átalakításunk, melynek vezérfonala az építés, magában foglalja a megtisztulást is a múlt valamennyi torzulásától, mindattól, ami akadályozza a szocializmus humanista lényegének érvényesítését. Problémáinkról tudunk, ezekről tisztességesen és nyíltan beszélünk. A demokratizálás folyamata nem kerüli el az emberi jogok és szabadságjogok szféráját sem. Magasabb szintre emeljük az emberi személyiség politikai és társadalmi státusát. A demokratizálási folyamat keretében már számos problémát megszüntettünk, a továbbiakat az átalakítás folyamán, a szovjet társadalom fokozatos minőségi változása során oldjuk meg. Ez azonban a mi dolgunk. Ezeket a kérdéseket nem azért oldjuk meg, mintha valakinek a kezére akarnánk játszani, tetszeni akarnánk. Tesszük ezt azért, mivel ez felel meg társadalmunk érdekeinek, mivel e nélkül az átalakítást nem valósítjuk meg. Végül pedig azért tesszük, mivel ezt akarják a szovjet emberek, akik már régen elvetették azokat a korlátozásokat, amelyeket a múltban tudomásul vettek, s melyek bizonyos mértékig elkerülhetetlenek voltak a példátlan forradalmi fejlődés útján, amelyen elindultak. Egyszer azt mondtam, s azt hiszem, egy amerikainak, mutasson, nekem egy országot, ahol nincsenek problémák. Minden országnak megvannak a saját problémái, többek között az emberi jogok terén is. Természetesen tájékozottak vagyunk arról a helyzetről, amely az Egyesült Államokban uralkodik a politikai, a szociális-gazdasági és más jogok terén. Jól ismerjük az amerikai társadalom sikereit, de problémáit és hiányosságait is, miközben nem engedjük meg magunknak a beavatkozást az önök belügyeibe, bár jogosnak tartjuk, hogy véleményt mondjunk az amerikai társadalomban lejátszódó folyamatokról, az önök kormányának politikájáról. Ezt azonban nem akarjuk a konfrontáció tárgyává tenni. Az olyan eljárást tartjuk helyesnek és igazságosnak, amely megfelel a szovjetamerikai kapcsolatoknak és e kapcsolatok jövőjének. Ismét szeretném hangsúlyozni, hogy semmit sem akarunk rákényszeríteni az Egyesült Államokra. Eközben azonban elutasítjuk a próbálkozásokat a belügyeinkbe való beavatkozásra bárki részéről, bárki is foglalkozna ezzel önöknél. Ez a mi elvi hozzáállásunk. Egyben vannak problémák az emberi jogok terén, melyek megkövetelik a közös megvitatást. Az utóbbi időben kezdett kialakulni az együttműködési mechanizmus az emberi jogok terén. Ebbe széles körben bevontuk a tudósokat, szakértőket, a közvélemény képviselőit. Az ő találkozóikon kerülnek megvitatásra a konkrét kérdések, nyugodt légkörben és tárgyszerűen. Üdvözöljük a megállapodást arról is, hogy megalakult az emberi jogokkal foglalkozó állandó szén/, ebben a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának képviselői és az USA Kongresszusának tagjai vesznek részt. Ki más is foglalkozna a két országban az állampolgári jogok megtartásával, ha nem a törvényhozók? Készek vagyunk továbbra is ebben a szellemben eljárni. Kérdésére válaszolva még valamit el szeretnék mondani. Úgy tűnik nekem, az amerikaiak erős oldala a pragmatizmus, készségük az új megoldások keresésére, ha a kipróbáltak „nem működnek". Az amerikaiaknak azonban van egy vonásuk - ne haragudjon az őszinteségért -, amely néha bonyolulttá teszi a kapcsolatokat velük. Ez az a meggyőződésük, hogy minden, ami amerikai, az a legjobb, míg más országokban a dolgok ha nem is legrosz- szabbak és semmit sem érők, de minden esetre legalábbis rosszabbak az amerikaiaknál. És akkor nem is beszélek azt antikommunizmusról, amelyet az USA- ban egész évtizedeken keresztül terjesztettek, annak ellenére, hogy Albert Einstein már sok évvel ezelőtt a „huszadik század legnagyobb hazugságának" nevezte. Kölcsönös megértésünk nevében kérem, ne akarjanak minket tanítani az amerikai rend szerint élni, úgysem lenne ebből semmi. És ismétlem, mi sem készülünk arra, hogy a saját értékeinket felkínáljuk az Egyesült Államoknak. Éljünk a magunk módján, eközben tartsuk tiszteletben azt az utat, amelyet választottunk magunknak és önként cseréljük ki azokat az eredményeket, melyeket az emberi tevékenység valamennyi területén végzett munkánk hozott. Meggyőződésem, hogy egyetlen nemzet, egyetlen nép sem károsodik, hanem csak a javára válhat, ha kritikusan fogja szemlélni önmagát, ha nem fog elzárkózni mások tapasztalataitól, ha hajlandó lesz megérteni egy más kúltúrát, hajlandó lesz azt tisztelni, s megérti a másféle gondolkodásmódot, a más szokásokat és végül a más politikai rendszert, természetesen ha az nem egy terrorista, fasiszta, vagy diktátorrendszer. KÉRDÉS: Szükségessé teszi-e az átalakítás politikája az alapvető változásokat a Szovjetunióban élő nemzetek közti kapcsolatokban? E politika keretében készülnek-e olyan új lépések, amelyek megfelelnek a kulturális sokszínűség és az internacionalizmus érdekeinek? VÁLASZ: Nálunk nem kell megváltoztatni az országunk nemzetei és nemzetiségei közti kapcsolatok szocialista elveit. Ott azonban, ahol ezeket az elveket megsértették, rendezni fogjuk a helyzetet. Éppen ez idézte elő azokat az eseményeket, melyek az utóbbi időben játszódtak le egyes köztársaságainkban. Ezek iránt a Nyugaton, hogy úgy mondjam, egészségtelen érdeklődést tanúsítottak, gyakorta szovjetellenes színezettel és nem épperi jó szándékkal. Olyan spekulációkat terjesztettek, melyek célja soknemzetiségű szövetségünk meggyengítése volt. Természetesen vannak problémák, abból az örökségből eredőek, melyek a személyi kultusz és a stagnálás időszakából maradtak ránk. Ilyen problémák vannak a gazdaságban, a szociális iDoliti- kában, a szellemi életben és az emberek közti kapcsolatokban. Az internacionalizmus, amely mély gyökereket eresztett valamennyi szovjet ember tudatában, segíti majd megoldani a problémákat ezen a területen is. Ezeket az átalakítás valamennyi fő feladata teljesítésének szellemében és ezzel szoros összefüggésben, a társadalom alapvető megújításának folyamatában fogjuk megoldani. Mihail Gorbacsov elbeszélgetett a The Washington Post napilap és a Newsweek folyóirat kiadóival. Mihail Gorbacsov: örülök, hogy a csúcstalálkozó előtt Moszkvában üdvözölhetem önöket. És mi van Washingtonban? Katharine Graham: Mindenki a csúcs- találkozóra készül. Ezzel az eseménnyel kapcsolatban emberek ezrei érkeznek ide. Mindenkiben nagyok a remények és nagy a várakozás. Mihail Gorbacsov: Moszkva úgyszintén készül a csúcstalálkozóra. És ez jó dolog. Jó, hogy az elkezdett mű folytatódik. A szovjet-amerikai párbeszédben lehetnek fellendülések és visszaesések, bekövetkezhet fejlődés, de nem fér kétség ahhoz, hogy amint folytatódik, konkrét eredményeket is ígér kapcsolataink fejlődésében. Kitértem erre az önök kérdéseire adott írásos válaszaimban is. Nagyra értékeljük az állandó szovjetamerikai párbeszédnek magát a tényét. Kapcsolataink az Egyesült Államokkal a legkülönbözőbb területeken - politikai, tudományos-műszaki, gazdasági és kulturális téren - nagyon sokszínűek. Mégsem tudják azonban helyettesíteni a csúcstalálkozót. Ehhez hozzáfűzhetem, tájékoztathatom önöket arról, hogy Moszkvában is az Egyesült Államok elnökének 14 évi szünet utáni látogatására való készülődés légköre uralkodik. Katharine Graham: Szeretném megjegyezni, hogy Reagan elnökkel s úgyszintén George Shultzcal és Eduard Se- vardnadzeval közösen létrehozták a gyümölcsöző tárgyalások új mechanizmusát, vagyis azt, ami annyira hiányzott nekünk. Mihail Gorbacsov: Úgy vélem, ez valóban jelentős eredménye az utóbbi években végzett munkánknak. Természetesen nagyra értékelem az elért konkrét megállapodásokat, főleg a közepes és rövidebb hatótávolságú rakéták felszámolásáról, szóló szerződést. Ennek ellenére úgy vélem, a legjelentősebb politikai siker az állandó, rendszeres párbeszéd. Úgy túnik, már elkezdtem önöket kérdezgetni. Csak azért, hogy magamhoz ragadjam a kezdeményezést. De hiszen már válaszoltam az önök írásos kérdéseire. Most már szabadon elbeszélgethetünk. Katharine Graham: Szeretnérn azzal kezdeni, hogy köszönetét mondok írásos kérdéseinkre adott válaszaiért. Ezek nagyon sokat adnak nekünk. Köszönetét mondunk önnek, megköszönjük válaszainak nyíltságát. Ezen a beszélgetésen, természetesen, számos kérdésre szeretnénk még kitérni. Amikor e találkozásra készültünk, sok emberrel elbeszélgettünk, és szó szerint mindenütt azt mondták nekünk, hogy önök sok problémával találkoznak és nehéz lesz ezeket megoldaniuk. Sokakat valóban elkábított az önök célkitűzéseinek bátorsága. Szeretném öntől megkérdeni, vannak-e pillanatai, amikor kétségei támadnak, amikor úgy tűnik önnek, hogy a feladat valóban hihetetlenül bonyolult, sót teljesíthetetlen. Meg szokott-e inogni, akár csak egy pillanatra is? Véleménye szerint miért lenne az ön reformprogramja sikeres, míg olyan elődjeinek, mint Nyikita Hruscsov volt, a programjait nem koronázta siker és kudarcot vallott? Mihail Gorbacsov: Nos, ön feltette a talán legfontosabb kérdést, amelyre választ akarnak kapni nálunk is az emberek, s úgy hiszem, az amerikaiak is, mivel mindkét ország népének és a két államnak a sorsa rendelte úgy, hogy akarjuk vagy sem, együtt kell múködnünk és meg kell tanulnunk együtt élni. És ez, természetesen, feltételezi a kölcsönös megismerést, s mindenekelőtt terveink ismeretét. Ezek valóban grandiózusak. Éppen ezért minősítjük átalakításunkat forradalminak. Tudják, ez talán paradox, de most még jobban meg vagyok győződve arról, hogy az átalakítást, társadalmunk megújítását célzó politikai irányvonal megválasztása helyes. Bár most több a nehézség. Mivel magyarázható ez? Most jobban tudjuk, mit akarunk és hogyan járjunk el, éppen ezért biztosabbak vagyunk. A párt központi bizottságában megvitatjuk a közelgő 19. országos pártkonferencia dokumentumát. Elmondhatom önöknek, hogy a konferencia talán új lendületet ad minden elképzelésünknek, munkánknak az átalakítás koncepciójának megvalósítása során. De bizonyára túl magabiztosnak tűnnék önök előtt, ha csak annyit mondanék, amit már elmondtam. Dönteni társadalmunk fejlődésének ebben a sorsfordító szakaszában nagyon felelősségteljes dolog, mindenekelőtt népünkkel szemben. Bizonyára nem vagyunk biztosítva a hibák ellen, de azt akarjuk, hogy a hibákból minél kevesebb legyen vagy legalább ne legyenek túl nagyok, mivel a legdrágábban a politikai hibákért kell megfizetni. Ezt szeretnénk elkerülni. Ezért valamennyi fontos, a leginkább elvi jelentőségű döntést az egész társadalom aktív részvételével készítjük elő, a társadalom inellektu- ális erőinek bevonásával, demokratikus folyamat keretében. Ez a legjobb mód arra, hogy elkerüljük a politikai hibákat. Éppen ezért fejlesztjük olyan szorgalmasan a demokratizálás és a glasznoszty folyamatait. Erről nem mondunk le. S az átalakításban talán a legnagyobb haladást éppen ebben az irányban értük el. Most eljutottam a válaszhoz az ön kérdésének második részére. Társadalmunkban és a pártban valójában már korábban is tudatosítottuk a reformok és a megújulás feltétlen szükségességét. Kísérleteket mégpedig nagyon kiterjedt kísérleteket tettünk a reformok megvalósítására. Mint ön is mondta, többek között próbálkozásokat tett Nyikita Szergejevics Hruscsov is, és az a vezetés, melynek az élén állt. Azt hiszem, el kell mondani, hogy abban az időben is, amikor Leonyid Brezs- nyev tevékenykedett, a vezetés, melynek az élén állt, ugyancsak nagy terveket határozott el és hozzálátott megvalósításukhoz. Azonban nem fejezték be őket. Főleg azért nem, mivel nem támaszkodtak a döntő erőre - az emberek bekapcsolására a társadalom korszerűsítésébe, átalakításába. A történelemből levontuk a tanulságokat. S ezért fejlesztjük olyan szorgalmasan a demokratizálás folyamatát. A több demokrácia, több szocializmus elve, amely nálunk szárnyakat kapott, nem csak jelszó, szép szókapcsolat. Ez egy átgondolt koncepció: a demokratikus folyamat fejlesztésével, az emberek bekapcsolásával a gazdasági, politikai, szociális és kulturális változásokba, feltárjuk a szocializmus potenciálját, mindazt, ami ebben a rendszerben rejlik. Most már három év van mögöttünk, az átalakítás során, az új szakaszban végzett munkánk tapasztalatai, s bizonyossággal elmondhatjuk, hogy az átalakítás már össznépi és nemzeti üggyé vált. Számos nemzedék, és az a nemzedék is, amelyhez én tartozom, bizonyára nem volt tanúja és nem emlékszik ilyen aktivitásra, a társadalom ügyei iránti ilyen érdeklődésre, mint amilyennek most vagyunk tanúi. Az emberek élénken vitatkoznak a párt-, állami és gazdasági szervek tevékenységéről, minden folyamatról. Mérhetetlen érdeklődést tanúsítanak minden iránt, ami az országban történik. Ez bizonyítja a stagnálás és az apátia leküzdését. Zajlik nálunk az élet. Ezen a viharos tengeren nem könnyű kormányozni a hajót. Van azonban iránytűnk és legénységünk, hajónk pedig szilárd. Jimmie Hoagland: Szeretnék feltenni néhány konkrétabb kérdést az átalakítással kapcsolatban, ön azt mondta, hogy most viharos korban élnek és egyes területeken több a nehézség, mint korábban. Azt gondolom, hogy az átalakítás rendkívül fontos vonatkozásává kellene válnia az árreformnak is. Az önök országában létezik a dotációk rendszere, amely a nép és a kormány közti régi társadalmi egyezség része. Ez azt jelenti, hogy minden szovjet ember minden kiló húsra három rubel összegű dotációt kap, minden egyes liter tejre, amit megvesz harminc kopeket, önnek meggyőződése, hogy ezt az ország számára oly költséges rendszert meg kell változtaniuk, s ha igen, akkor mennyire halaszthatatlan ez a feladat és hogyan fogják teljesíteni? Mihail Gorbacsov: Tárgyalunk erről a problémáról. Nemcsak kormánykörökben, hanem a társadalomban is. Aki itt van Moszkvában megerősítheti, hogy sajtónkban már vita folyik ezekről a kérdésekről. A vitában részt vesznek az állampolgárok, a munkások, a kolhoztagok, az értelmiségiek, a háborús veteránok és a szakemberek. Ez a probléma az egész társadalmat érinti. A radikális gazdasági reform fogalmához tartozó intézkedések összességében az áraknak és az árképzésnek - ahogyan ön nagyon pontosan kifejezte - mérhetetlenül nagy a jelentősége. Amikor az árakról beszélek, akkor a nagykereskedelmi, a felvásárlási és a kiskereskedelmi árakra gondolok. Szándékunkban áll úgy eljárni, hogy az új ötéves tervet már az új árak alapján készítsük elő. Most pedig arról, hogyan kell ehhez hozzálátni. A vélemény már kialakult- a kormánykörökben és a tudományos körökben. Előzetesen tájékoztatjuk róla az embereket is. Az árreform és az árképzés rendszerének megváltoztatása során mindenekelőtt azt tartjuk szem előtt, hogy ne csökkenjen a reális életszínvonal. Megkérdezhetik, mi akkor az értelme? Az értelme ennek pedig az, hogy az árak megfeleljenek a reális gazdasági folyamatoknak, kifejezzék a tényleges munka- ráfordítást. Ez lehetővé teszi az egész pénzügyi rendszer egészségesebbé tételét. Ezen az alapon lehetővé válik az önelszámolási rendszer sikeresebb kibontakoztatása, minden kollektívában az anyagi ösztönzés valamennyi olyan formájának bevezetése, melyek helyes irányba terelik a gazdasagot - a tudományos-műszaki haladás fejlesztése és a munka termelékenységének növelése felé. Ezek az anyagi ösztönzők lehetővé teszik a társadalom szükségleteinek jobb kielégítését termelőeszközökkel, áruval és magas minőségű szolgáltatásokkal egyaránt. Ugyanakkor - s most ezen dolgozunk- igen gondosan fontolgatjuk az új árak bevezetése által okozott veszteségek ki- egyenlítésének rendszerét: adott esetben a kiskereskedelmi árakról van szó. Ha erre felkészültünk, ha az intézkedések átgondoltak és megfontoltak lesznek, vitára bocsátjuk őket. Ezt így ígértük a népnek, s így is fogunk eljárni. Beleegyezése nélkül semmit sem teszünk. Jimmie Hoagland: Épp az utóbbi napokban láthattuk, hogy egy szomszédos szocialista országban, Lengyelországban az árreform az állampolgárok nyugtalanságát váltotta ki és nagy problémákat okozott. Úgy gondolja, hogy önök képesek lesznek elkerülni a hasonló viharos eseményeket? Mihail Gorbacsov: Nálunk más a helyzet. Nálunk a helyzetet az jellemzi, hogy az árak többsége szigorú állami ellenőrzés alatt van. Ezért olyan fontos megtalálni a határt: felszabadítani a szükséges gazdasági mechanizmusokat és egyben megőrizni az elengedhetetlen centralizált ellenőrzést. Egyszerre bizonyára nem oldunk meg mindent. Az új ármechanizmusok kialakítása egész folyamat lesz, s a gazdasági reform keretében fog végbemenni. A külső és a belső körülmények olyan intézkedések meghozatalára kényszerítenek bennünket, amelyek ugrást jelente(Folytatás az 5. oldalon)
