Új Szó, 1988. május (41. évfolyam, 102-126. szám)

1988-05-23 / 119. szám, hétfő

N oha nálunk is mind több la­kásba kerül video, egyelőre keveset beszélünk róla, nincs még honi irodalma sem ennek az új audiovizuális „jelenségnek“, mely pozitív és - ha nem vigyázunk, ha más szórakozási-művelődési lehe­tőségek bővítéséről elfeledkezünk - negatív irányban egyaránt lénye­ges változásokat eredményezhet, il­letve idézhet elő a kultúra, a közmű­velődés gyakorlatában. Ezért is fi­gyeltünk fel arra az írásra, mely zó kazetták, azaz ismeretterjesztő, oktató, szórakoztató és más jellegű videofilmek sorozatgyártása, amint az számos országban már régóta gyakorlat. Megemlíti a szerző példá­ul, hogy az Egyesült Államokban 1985-ben a játékfilmeket készítő nagy hollywoodi filmgyárak jóval na­gyobb bevételre tettek szert a video­filmekből, mint a mozijegyekből, kö­vetkezésképpen ott a video már je­lentős üzleti vállalkozás is egyben. Hazánkban eddig két filmstúdió sza­kosodott videofilmek gyártására, az egyik Bratislavában, a másik Prágá­ban. Eredményeik eddig szerények, munkájukat egyelőre inkább az út­keresés jellemzi, pedig hovatovább, szükség lesz sok jó programra, ,,mert ha nem nyújtunk a képmag­nó-tulajdonosoknak vonzó hazai fil­meket, számolnunk kell azzal, hogy még inkább virágozni fog a feketepi­ac, olyan műsorokat kínálva, melyek sok hasznot nem hoznak társadal­munknak“. A szerző visszatér még arra az alapvető problémára, hogy üzlete­inkben még mindig nincs elegendő A harmadik gazdag év A video térhódítása a fentihez hasonló címmel nemrégi­ben jelent meg a Pravdában Jozef Bobok tollából, aki tulajdonképpen egyfajta helyzetképet rajzol fel: mi­lyen utakon és tempóban terjed ná­lunk a képmagnó, milyenek a kilátá­sok, különös tekintettel a hazai gyár­tására, majd az esztétikai nevelés szemszögéből szól röviden a videó­zás szerepéről. írásának első részében a szerző többek között megemlíti, hogy az Egyesült Államokban tíz év alatt száz millió képmagnót adtak el, az e téren vezető Nagy-Britanniában a háztartásoknak mintegy negyven százaléka rendelkezik már ilyen ké­szülékkel (részben a kábeltelevízió széles körű elterjedtségének kö­szönhetően), de világméretekben is tapasztalható rohamos térhódítása. Nálunk, pontos adatok híján, csupán egyes becslések szerint 200-300 ezer között mozog a képmagnók száma. Ha figyelembe vesszük, hogy a hivatalos adatok szerint a Tesla eddig mindössze körülbelül 30 ezer készüléket gyártott, akkor az előző szám tükrében nyilvánvalóvá válik, hogy turistáink nagy mennyi­ségben hoznak be az országba kép­magnót külföldről, melyeknek zöme azonban a PÁL rendszer szerint mű­ködik, a nálunk alkalmazott SECAM- mal szemben. Átépítésük ez utóbbi­ra úgyszólván lehetetlen, minthogy speciális és drága mérőműszereket igényel a ,,műtét“. Még ha előírása­ink, az év végéig terjedő hatállyal, meg is engedik külföldi videokészü- lékek behozatalát, fel kell hívni a fi­gyelmet e „veszélyre“, jegyzi meg a szerző, kitérve arra is, hogy né­mely típusnak, mint a BETAMAX vagy a VIDEO 2000, nincs jövője, nem gyártanak már hozzájuk kazet­tákat sem, jelenleg a világban egy­ségesen elfogadott képrögzítési rendszerhez, a VHSM-hez igazod­nak a gyártók. „Nálunk a kormány elismerte a video jelentőségét, és a Tesla évekkel ezelőtt megkezdte a video­magnók gyártását, együttműködve a Philipsszel. A kormány 1985-ben született 44-es számú rendeletének ellenére - az eredmények nem nyugtattak meg bennünket." A kö­zelmúltban megalakult egy új, vide­ók gyártását vállaló csehszlovák ,.akciótársaság“, AVEX néven, a Teslán kívül részt vesz munkájá­ban a holland Philips cég s a Trans- akta külkereskedelmi vállalat. ,,A célok merészek." Az AVEX gyárta­na nagy mennyiségben képmagnót valamennyi szocialista ország szá­mára (kivéve az NDK-t). Köztudott azonban, hogy az elektronika terüle­tén (is) hiányok mutatkoznak, né­mely alkatrészt külföldről kell majd behozni, például Jugoszláviából, Bulgáriából valamint a kapitalista or­szágokból. A tervek szerint kezdet­ben évente 20-40 ezer készüléket gyártanak majd. Várható tehát, hogy a nálunk ked­vezőnek még ma sem mondható helyzet előbb-utóbb megváltozik és nyomában változnak majd nemcsak a televíziós, hanem az olvasási és más kulturális szokások is (főként a fiatalok körében), véget ér a film- forgalmazás egyeduralma, kiépül a műsorkazetta-kölcsönző, illetve -árusító szervezetek, boltok, intéz­mények hálózata, és megkezdődik a különböző programokat tartalma­képmagnó, azokat, amelyeket eddig a Tesla gyártott, jószerivel csak a Tuzexban lehetett kapni. Ez nega­tívan befolyásolja e készülékek árá­nak alakulását is. ,,A fejlett elektroni­kai iparral rendelkező országokban egy képmagnó nem kerül többe, mint egy közönséges színestévé. Nálunk a 20 ezer korona körüli ár nem nagyon segíti elő a képmagnó elterjedését." Pedig, a hazai készü­lékek előállítási költségeit tekintve, nálunk is lehetne olcsóbban árusá- tani, csak éppen „az árhivatali szer­vek nézete szerint a képmagnó ex­kluzív árucikknek számít". Végezetül, immár a neveléssel kapcsolatban, ezeket írja: „Az egyetlen lehetőség, hogy az ifjúság célirányos audiovizuális nevelése már az iskolában megkezdődjék. Sok szó esik nálunk az esztétikai nevelés szükségességéről, általá­nosan ismerik, de vajmi kevés törté­nik az érdekében. Tudatosítani kell, hogy az esztétikai hatások zöme már ma éppen az audiovizuális esz­közök révén éri az ifjúságot. Leg­főbb ideje, hogy erről az új problé­makörről szakmai felkészültséggel és kellő elméleti szinten kezdjünk gondolkozni." B. Gy. Rimaszombat (Rimavská Sobo­ta) kulturális életében fontos dátum 1985. június 21-e. Közel tizenkét évig tartó építés után ekkor nyitotta meg kapuit az új városi művelődési központ.- A helybeliek zöme egyszerűen csak új kultúrházként emlegeti a minden részletében korszerű, im­pozáns épületet, pedig akár palo­tának is mondhatnák - mondja dr. Štefan Baláž, az intézmény igazga­tója. - Korábban a járási népműve­lési központ már eléggé elavult székházában volt egy nagyobb ter­münk, amely csupán úgy-ahogy fe­lelt meg a követelményeknek. A ké­nyelmetlen nézőtér, a falak és a mű­szaki berendezések egyre romló ál­lapota miatt megritkultak a rendez­vényeink iránt érdeklődő közönség sorai. Alig-alig mondhattuk elfogad­hatónak a klubtevékenységhez szükséges feltételeket is. Az összesen 42 890 négyzetmé­teres telken - ebből 10 294 négyzet- méter a termek, klubok és egyéb, szépen berendezett, korszerű tech­nikával felszerelt, tetszetős műalko­tásokkal is díszített helyiségek belte­rülete - felépített kultúrpalotában már teljesen ismeretlenek az ilyen jellegű gondok. A kétszintes épület­ben van egy 500 férőhelyes szín­házterem, ugyanekkora esztrádte- rem, tanácskozásokra, komoly zenei koncertekre, bankettekre és más ünnepi események megrendezésé­re egyaránt alkalmas „kisterem“, egyszerre 150 embernek helyet adó klubok, továbbá könyvtár, olvasó­szoba, három hidegkonyhás büfé, ruhatárak és természetesen iroda- helyiségek.- Miután beköltöztünk az új léte­sítménybe, megélénkült a járási székhely kulturális élete - folytatja az igazgató. - Telt házak előtt zajla­nak azóta a színelóadások, popkon­certek, háromszorosára növekedett a klubfoglalkozások résztvevőinek száma, különféle kerületi, sőt szlo­vákiai méretű vetélkedők, tanfolya­mok, szemináriumok, író-olvasó ta­lálkozók szervezését vállaljuk. Töb­bek között teljesült a komoly zene helyi rajongóinak régi vágya is, már az egy-egy ilyen eseményhez méltó kellemes környezetben élvezhetik a klasszikus szerzők műveiből összeállított programokat. A kultúrpalota rendezvényeit kez­dettől fogva szép számban látogató közönségen kívül talán csak a mű­velődési központ szervezésében te­vékenykedő amatőr művészeti cso­portok - a fúvószenekar, a női ének­kar, a Rimavan népművészeti együttes, az Oriešok gyermek folk­lórcsoport, a Contury zenekar, az Anonymus együttes, a nemrégiben alakult Divosud színjátszócsoport és a sikeres gyermekszínjátszó együt­tes - tagjai örülnek jobban a nagy­szerű feltételeknek. Az épület belső elrendezése lehetővé teszi, hogy egyidejűleg több teremben folyhat­nak próbák, előadások.- A helyi amatőr együttesek rend­szeressé vált fellépésein kívül mind gyakrabban fogadják el meghívá­sunkat a zvoleni Jozef Gregor Ta- jovský Színház, a martini Szlovák Nemzeti Felkelés Színház, a prešovi Záborský Színház, és, nem utolsó­sorban, a komáromi (Komárno) Ma­tesz, illetve a kassai (Košice) Thália művészei. Nagyon sokan szeret­nénk, ha legalább a nyári szünetben végre ellátogatna Rimaszombatba a bratislavai Szlovák Nemzeti Szín­ház társulata is, mert művészetüket eddig csak jobbára a televízió kép­ernyőjéről ismerhetjük. A művelődési központ dolgozói és külső munkatársai az impozáns épület megnyitása óta szintén nagy figyelmet fordítanak tanfolyamok és különböző klubtevékenységek szer­vezésére. Jelenleg összesen mint­egy 600 állandó és aktív tagot tart számon az ifjúsági klub, és zeneba­rátok, a különféle érdekes vagy hasznos tárgyakat gyűjtők klubja. Már-már tömegesnek tekinthető a tanfolyamok látogatottsága is. Nemcsak a városból és a járásból, gyakran még a Losonc (Lučenec) környéki helységekből is szép számban küldik a jelentkező lapokat az iskolán kívüli felnőttoktatás iránt komolyan érdeklődő dolgozók.- Tevékenységünk további fontos területe a képzőművészeti kiállítá­sok rendezése. Festmények, kis­plasztikák, fényképek és más műal­kotások szerepelnek tárlatainkon, elsősorban Gömör szülöttjeinek munkái. Örömmel tapasztaljuk, hogy ezeket a kiállításokat mindig sokan tekintik meg, részben az egyéb ren­dezvények nagy látogatottságának köszönhetően is. Gömör kultúrájá­ból már rendszeresen tudunk bő­vebb választékot nyújtani külföldi barátainknak is a járásunk magyar- országi, szovjetunióbeli, NDK-beli testvérmegyéibe gyakran járó ama­tőr művészeti csoportjaink révén; nem mindegy számunkra, hogy az országhatárokon túl milyen a hírünk, ha kultúráról esik szó. LALO KÁROLY LEMEZ Ez a divat Komár László, aki három évtized­del ezelőtt kezdte pályáját mint sike­res rock and roll-énekes, igyekezett mindig lépést tartani a könnyűzenei divatokkal. Számos együttessel dol­gozott (Scampolo, Dogs, Atlasz, Non Stop, Sprint stb.) sikert sikerre hal­mozva. Filmekben is láthattuk, példá­ul az Áldozat című magyar filmben az Oh, csak a hajnal jönne már című Presser-dalt énekelte mély átérzés- sel. Első önálló nagylemeze, több mint húszéves könnyűzenei pályafu­tása után, 1981-ben jelent meg. Legújabb nagylemezének Ez a divat a címe, s már ezzel is utalni kíván arra, hogy mostanában bizony a nosztalgiadalok divatját éljük. A lemezen, mely tizennégy számot Véletlen mozdulat nyomán, gyalulatlan fából kerülhet a tenyérbe. Az ujjhegyekbe, a körömágy peremébe vagy a köröm alá, az eleven húsba. Először észre sem lehet venni, majd a duzzanat, a sajgás, a lükte­tés élesedő fájdalma kelti fel a figyelmet az aprócska, tűszerű faforgácsra. Elha­nyagolt állapotában a begyulladt seb ve­szélyt is jelenthet. Meséltek az öregek igaz vagy az emlékezetben azzá változott történeteket ilyen halálról is. Lehet ezek­nek orvostudományi magyarázatuk is, vi­szont az egykori népéletben a szálkát mégis „csak“ kinyomták, kipiszkálták a tenyérből, s helyét jó erősen kiszívták. A talp bőre sem más, de az erdőt, mezőt mezítláb járó gyerekeknek hamar megvastagodott a bőr a talpukon. Tava­szi, sarjadó gyepek simogatták játék köz­ben. Majd a kapált föld esőtől omló vagy naptól kőkeményre száradt rögei vastagi- tották a bőrt. Mire nyár lett, s az aratóknak vizet kellett vinni a tarlóra, a mezítlábasok talpát már nem sérthette semmi. Bár ki tudja... Évekkel ezelőtt, amikor már nem te­kintették nemzeti szégyennek az egykori mezítlábasságot, az elmúlt szegénysé­get, a pirosra festett fekete gumicsizmák helyett a gyermektánccsoportok és folk- lórcsoportok „aprói“ mezítláb vagy rongybocskorban léptek a színpad desz­káira. Ortopéd szakorvosok felügyelete alatt tervezett cipók, mai gazdáiból egyet­len játék vagy tánc idejére „ ünnepi“ me­zítlábasok lettek. Unokái, dédunokái az egykor mindennapi mezítlábasoknak. A mai táncosok, játszók utcai cipóit vizsgáló orvosok mondják, hogy az egészséges láb kifejlesztéséhez segíthet hozzá a „mezítlábaskodás“. Mindig a megfázástól óvó szavak jutnak eszem­be a „mezítlábaskodásról“. Az ötvenes évek elején a földdel tapasztott, tehéntrá­gyával felkent földes házakba is bevitték a betont, a hideg „követ“. Akkor még nem volt kerámia kocka, s később jött a műgumi vagy műanyag padló, nem is szólva a faltól-falig ,,rócei szőnyegről". Hideg volt a konyhák betonpadlója, mégis egészségesebb, könnyebben tisztán tart­ható, mint a földes konyháké. Viszont forró nyári napokon még ma is felidézhető a földes házak pihentető hűvöse. Ennyi maradt meg, vagy már ennyi sem a me­zítlábas emlékekből, mert gyerekeskedé­sünk már az egyre gyakoribb sportünne­pélyek, focimeccsek virágkorára esett. Egy nyárig se tartott az éjjel-nappal hor­dott olcsó sportcipő... Több éve őrizgetem a mellékelt képet. Egy zoboraljai gyermektánccsoport tagjá­nak talpába ünnepi,, mezítlábaskodása" közben szálka fúródott. Nem tarlók ka­szasuhintásokkal élesre nyesett hegye, nem az erdők rőzsetüskéi. Egy mestersé­ges helyszín, a néplélekben sokáig a ma­gamutogatás helyének tekintett emelvény - a színpad - deszkájából szorult a bőr hámsejtjei közé. A mozdulat, amellyel lába fölé hajlik, már az ógörög vázák ábrázolásairól is ismert. A lábából szálkát kihúzó ember sokszor volt témája festők­nek, szobrászoknak. Ez a kép persze más. A valamikori paraszti lét természe­tességét idéző mozdulat ma egészen más asszociációkat kelt a nézőjében. A kislány ruhája, fókötóje, hímzett ing- válla nem árulkodik róla, mikor készült a kép. Még a háttérben felsejlő bádogvö­dör sem utal rá. Viszont árulkodnak a lá­bak és a kezek finom, lágy bőrredői. Még a mi kezünk, lábunk sem ilyen volt, ha­nem csupa ütés, kékfolt, sebhely, var, mert fáramászás közben mégiscsak biz­tosabb volt a támaszkodás mezítláb, mint a gumitalpú sportcipőben. Árulkodik a mesterségesen patinásított deszkadísz­let is. Az alkalmiság, az ünnepiség az árulkodó ezen a képen, mégis évezredek alatt élt mezítlábasok mozdulatát örökíti meg. A fájdalom nyomán szálkát, tüskét, tövist, tüsköt, szúrót, szúrókát, böködót, fullánkot kereső ember aggódó mozdula­tát őrzi ez a riportfotó. DUSZA ISTVÁN Gyökeres György felvétele tartalmaz, 1957-1962 között éne­kelt, tehát részben még a hagyomá­nyos tánczenéhez vagy a swingkor- szak „utórezgéseihez“ hasonló ma­gyar és világslágereket ad elő új, rendkívül jó hangzású, az egykori melódiák dallamvilágát megőrző hangszerelésben. Komár László rendkívüli muzikali­tással, .játékosan, jobban mondva: játékos eleganciával, könnyed stí­lusban és mindig a dallam ritmusá­hoz és hangulatához igazodva adja elő a szebbnél szebb dallamokat. Ez pedig tiszteletre méltó teljesítmény, hiszen a lemezen a legkülönfélébb ritmusú és hangulatú számokkal ta­lálkozhatunk. A dalok előadásában érezzük a három évtizedes pályafu­tás során kialakult, jó értelemben vett rutint, ebből ered Komár László in­terpretációjának egyéni bája, mű­vészegyéniségének varázsa is, Jó a zenei kíséret (Mambó Combo, TRI-Show Trió, Éry Balázs vezeté­sével). A lemez zenei rendezője Ka­rácsony János. A Favorit-lemezen hallható sláge­rek sora Szegedi-Fazekas-S. Nagy Talán egy perc alatt című jó ritmusú számával indul. Ezt a kissé swinges hangzású Deák-Hajnal-szám, a Reszket a Hold követi, majd Pa- yer-S. Nagy egykori híres slágere, az Alfa Romeo. Szintén nagy sláger volt annak idején, Majláth Júlia remek muzsikájával és G. Dénes György kissé romantikus szövegével az Amikor virágba borultak az almafák című dal. Majd két vidámabb szer­zemény következik: Nagy-Rákosi Zsebkendődre köss egy csomót és Gyulai Gaál-G. Dénes Halló, Irén című szerzeményei. A második le­mezoldalon négy egykori magyar sláger hangzik fel. Payer-S. Nagy Hé. taxi című számát három, roman­tikus hangvételű dal követi: A ta­vaszt hoztad télnek idején (P. Gás- pár-Somló), Az ajka jobb sarkában csöpp mosoly (Körmendi-Tardos) és Jó éjszakát,'kedvesem (Hadai- -Vécsey). Az ötvenes-hatvanas évek nagy magyar slágereihez négy, azóta im­már örökzölddé vált világsláger társul. B. Merill Mambó Italiano című közis­mert szerzeménye G. Dénes György kitűnő magyar szövegével, Salva- dor-Laniean Melódie d'Amour című gyönyörű szerelmes -dala, Casuc- ci-Brammer-l. Caesar Just a Gigolo című dala, melyet Komár László köl­tött át magyarra a Pesti gigoló cím­mel. J. Kennedy-N. Simon Istambul című világslágere (magyar címe: Isztambulban) zárja a magyar és nemzetközi slágerparádét. SÁGI TÓTH TIBOR 1988. V. A SZÁLKA

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents