Új Szó, 1988. május (41. évfolyam, 102-126. szám)

1988-05-23 / 119. szám, hétfő

Feltörőben egy új sportág Kétségtelen, a jégkorongozás nálunk magas színvonalon van, annak dacára, hogy a válogatott az utóbbi olimpiai játékokon nem valami fényesen szerepelt. De voltak már szebb időn is, és ez teszi, hogy a hoki hallatlanul népszerű az ifjúság körében. Sajnos, egyelőre kevés a műjégpálya, ezért enyhébb teleken elesik a hokizás örömétől. Csak­hogy a gyerekek találékonyak, és rájöttek: a hokibottal teniszlabdát is lehet kergetni a lakótelepi házak közötti aszfaltos területeken. HÚSZ NYÁRI OLIMPIA (1920 - ANTWERPEN) Ötkarikás zászló alatt, de... Berlinben kellett volna lebonyolítani 1916-ban a VI. nyári olimpiai játékokat, s az utána következő olimpia (1920) rendezésével Budapestet bízta meg a Nemzetközi Olimpiai Bizottság. A Németek még az első világháború kitörése után sem akartak lemondani a hatodik olimpiáról; villámháborúban és biztos győzelemben reménykedtek, s a nyári játékokon akartak tanúbizonyságot tenni a győztes hatalom erejéről és szervezőkészségéről. Megszületett a hokiball, mely Bra­tislavából indult el hódító útjára, és most már egész Szlovákiában baj­nokságot rendeznek ebben az új sportágban a Szocialista Ifjúsági Szövetség védnöksége alatt. Csak a közelmúltban rendezték meg a szlovákiai döntőt, amelyen Brati­slava bajnoka, a Doprastav diadal­maskodott a Sokol Trebišov, a TNT Titani és a HSM Modra előtt. Tehát minden kerületet egy-egy csapat képviselt. A hokiball kimondottan lakótelepi és szabadidősport; ősztől tavaszig folyik a bajnokság. Az első csapatok a lakótelepeken verbuválódtak. Egy ilyen gárdában kezdett Schwartz Richárd, a Video Zberné suroviny csapatának tagja. Együttese a brati­slavai ligában az 5. helyen végzett. A dolog pikantériája, hogy a „videó­sok“ a Večerník című napilap kupá­jáért rendezett körmérkőzéses tor­nán legyőzték a későbbi szlovákiai bajnokot, és megszerezték a trófeát. További érdekesség; a 18 éves Schwartz Richárd ezenkívül az SZNL ll-ben szereplő Inter Slovnaft ZŤS Bratislava B-csapatának tehet­séges középpályása, akire már az I. ligás együttes mestere, Karol Kögl felfigyelt. Egyébként Verek- nyéről (Vrakuňa) származik, onnan, ahonnan Fieber Péter, a DAC és a csehszlovák olimpiai válogatott ki­válósága. Úgy látszik, a Bratislavá­ba beolvadt község ontja a tehetsé­geket. Nyilván nem érdektelen, ho­gyan kerül kapcsolatba egy tehetsé­ges labdarúgó a hokiballal.- Vereknyén több lakótömb van. Sok, barátokból álló csapat is meg­alakult, és saját felfogása szerint kísérletezett ezzel az új játékkal A? Guido Tognoni, a FIFA sajtófő­nöke alapos és aggodalmas cikket írt a képernyőkön világszerte látható futballdömping ellen. írásának vég­kicsengése: a labdarúgás lassan olyanná válik a képernyők előtt ülő műsorfogyasztók számára, mint az eldobható borotva vagy öngyújtó. Elveszti igazi értékét és ezzel jelen­tőségét. Es végül is azok a bevéte­lek, amelyeket a különböző szövet­ségek és klubok a televíziós társa­ságoktól jogdíjként, vagy a labdarú­gó-mérkőzések hatalmas nyilvános­ságát reklámhordozóként felhasz­náló szponzoroktól kapnak, nem áll­nak arányban még anyagilag sem azokkal a veszteségekkel, amelye­ket a világ labdarúgásának emiatt el kell szenvednie. Nem vitás, napjaink valóságának szerves része, hogy az európai csa­ládok otthonaiban tv-n lehet élvezni a brazil bajnokság küzdelmeit, ugyanúgy, mint ahogyan a Bundesli- ga kilencven perceit láthatják Ázsiá­ban, Észak-Amerikában, Ausztráliá­ban. A televíziós technika fejlődése, különösen a különböző kontinense­ket besugárzó műholdas televíziós műsorok, iszonyatosan megnövel­ték a tv-műsorok adásidejét és ezzel a gombamódra szaporodó szer­kesztőségek műsorszükségletét. A technikai fejlődés együtt járt az­zal, hogy a legtöbb országban egyre lioerálisabban kezelik a televízióa­dókkal kapcsolatos jogi kérdéseket. Alig van ország, amely továbbra is fenntartaná a korábban szigorúan vett állami monopolhelyzetet. A kínálat a képernyőkön tehát egyre bőségesebb, de ez nem jelen­ti egyúttal a színvonal javulását is. A műsororoszlánt etetni kell, és a labdarúgás vonzó táplálék. Egy­aránt fontos szerepet tölt be mint hirdetést hozó műsor és mint műsor­töltelék. Nagyon sok országban- ahol a nap minden órájában lehet találni valamilyen futballmérkőzést- egyszerűen csak a készülékek egyikben játszott a legjobb barátom. Egyszer elcsalt, menjek el vele, néz­zek meg egy hokiball meccset, és nekem nagyon megtetszett a játék. Színes, gyors, fordulatos, akárcsak a jégkorong, de nem annyira ke­mény, nincs benne durvaság. Meg­próbálkoztam vele én is, és megsze­rettem. Nagyszerű kiegészítő sport­nak találom, a fiatalok teljes mérték­ben kielégíthetik vele mozgásigé­nyüket. Jobban, mint a focival. Mert Schwartz Richárd (A szerző felvétele) ez dinamikusabb, több mozgást igé­nyel- mondja Schwartz Richárd. Ami azt illeti, a labdarúgásban is kielégítheti a mozgásigényét, mert jóformán minden nap edz, hetente pedig mérkőzések vannak. Az edző­je nem veszi rossznéven, hogy túl­órában is rendszeresen sportol. Ta­lán úgy látja, ez a kiegészítés hoz­zájárult a gyorsaság növeléséhez. Úgy látszik, Bratislavában még nagyon sok fiatalnak van fokozott távirányító gombjait kell nyomogatni. Aki éjszaka nem tud aludni, az fel­kel, néz egy kis futballt, és utána elszundikál a karosszékben. A műsorszerkesztők számára a lényeg az, hogy kitöltsék a műsor­időt. Sok esetben még jogdíjat sem fizetnek. Az egymástól átvett, rögzí­tett közvetítések jogtulajdonosai egyébként is képtelenek követni, mit, hol, mikor vetítenek, közvetíte­nek. Labdarúgó-mérkőzést lehet lát­ni birkózás és szexuális tanácsadás között, rali-verseny és amerikai fut­ball között. így válik a világ legizgal­masabb játékából afféle tévé-rágó­gumi. Kinek telik öröme abban a fut­ballban. amit örökké látni lehet? A FIFA-hoz az utóbbi időben tö­megesen érkeznek a panaszok a különböző országok labdarúgó szövetségeitől. Ezek elsősorban a nemzetközi szövetség alapokmá­nya 37. cikkelyének megsértése el­len tiltakoznak. Ez a paragrafus azt mondja ki, hogy az egyes szövetsé­gek, a saját területükön kívül eső országokba csak abban az esetben adhatják el a mérkőzések tv-közve- títési jogát, ha az az ország, amely­nek területén az majd látható lesz, ebbe előzetesen beleegyezett. És ez nemcsak az úgynevezett egyenes közvetítésekre vonatkozik, hanem azokra is, amelyeket felvételről ad­nak le. Sőt, nemcsak a teljes meccs­közvetítésekre, hanem a mérkőzés­részletekre is. Ez alól a rendelkezés alól csak a FIFA, illetőleg kontinen­tális szövetségei által rendezett kü­lönböző nemzetközi tornák döntői a kivételek. A FIFA legutóbbi, 1986-ban Mexi­kóvárosban tartott kongresszusa fo­gadta el az említett paragrafust, de úgy látszik, hogy a FIFA végrehajtó bizottságának a kérdést még egy­szer napirendre kell tűzni. A nemzeti szövetségek sorra panaszolják, hogy a külföldi bajnoki mérkőzések televíziós közvetítései elvonják a nézőket a hazai mérkőzések láto­mozgásigénye, mert a rendes baj­nokságon kívül is számos csapat űzi a hokiballt. A rendes bajnokság há­rom fokozatú. Az I. ligában 12 csa­pat játszik, ugyanennyi az egycso­portos második vonalban. A harma­dik osztály három csoportjában szin­tén 12-12 együttes küzd. Nem kizárt azonban, ahogyan nő, gyarapodik újabb lakótelepekkel a város, úgy kell bővíteni a bajnoki mezőnyt is. S hogy az olvasónak legyen némi fogalma arról, hogyan játsszák a ho­kiballt, íme Schwartz Richárd fejte­getése a szabályokról:-A hokiballt rendes jégkorong­ütőkkel és teniszlabdával játsszák, kosárlabda méretű aszfaltos pályán, amelyet oldalt legalább 30 centimé­ter, a palánkok mögött 2 méter ma­gas hálóval kell körülvenni. Három mezőnyjátékos és egy kapus van a játéktéren, egy mérkőzésen ti­zenegyen cserélődhetnek. A játéki­dő 3x25 perc. Ha a labda elhagyja a játékteret, s ha gól születik, vagy szabálytalanság történik, bulival folytatódik a játék. A szabálytalansá­gokért melyek lényegesen ritkáb­bak, mint a jégkorongban, a bírók két vagy öt percre kiállítják a durvás- kodó játékost, illetve tízperces nagy­büntetést róhatnak ki, vagy végleg kiállíthatják, helyette azonban más nem jöhet be. Hát ilyen egyszerű az egész. Nem kell hozzá különösebb felsze­relés, a mezőnyjátékosok általában melegítőben, mezben, teniszcipő­ben játszanak, csupán a portásnak kőtelező a jégkorongkapus öltözéke. Egy 34 x 17 méteres aszfaltos terület is akad majdnem mindenhol, elvég­re várostervezőink nagy előszeretet­tel „ültetik“ fű helyett az aszfaltot, mert emezt nem kell gondozni, le­mossa az eső és felsöpri a szél.- Természetesen a labdarúgás­nál maradok. Hamarosan bevonulok tényleges katonai szolgálatra, ahol nem lesz módomban hokiballozni, ám leszerelés után egész biztosan folytatom ezt az érdekes játékot. Ezt a sportágat melegen ajánlom a ti­zenéves fiataloknak - búcsúzott Schwartz Richárd. PALÁGYI LAJOS gatásától. A panaszokban nyomaté­kosan rámutatnak: nemcsak a saját országukban játszott mérkőzések tv-közvetítési jogdíjának rendezése a dolguk a futball védelmében, ha­nem védekezniük kell a más orszá­gokból való tv-közvetítések ellen is. A FIFA előírásai egyelőre nem sokat segítenek. Annál inkább szük­ség lenne arra, hogy az egyes or­szágok labdarúgó szövetségei, a külföldi partnereik érdekeit is figye­lembe véve, felelősségteljesen döntsenek a televízóval való kap­csolatukról. Külön gondot jelent a külföldi baj­nokságok legjobb jeleneteiből összevágott és most már csak a leg­elmaradottabb országokban hiányzó sportmagazin. Ezek ugyanis nem adnak reális képet sem a világ, sem az egyes országok labdarúgásáról, és ugyancsak elvonják a közönsé­get a hazai futballeseményekről, mert sűrítve tálalják a legjobból is a legjobbat, és ezek után az igazi mérkőzéseken hiányérzetük támad. A csökkenő nézőszám kevesebb belépőjegyet jelent, valamint a hazai hirdetők érdeklődésének csökkené­sét. Vigyázniuk kell azoknak az or­szágoknak is, ahol egyelőre még teli a nézőtér, bár a televízió sok labda­rúgást ad. A közönség érdeklődése ugyanis nem örök. És a túlkínálat miatt hirtelen csökkenhet majd az étvágy. A FIFA sajtófőnöke figyelmeztet: a televízió nagy áldást jelenthet a legnépszerűbb játék számára, de a túl mohó üzletpolitika olyan ered­ményekkel járhat, amelyeket senki nem kíván. Végül is, ha a nézők - mind a stadionokban, mind a kép­ernyők előtt - megunják a futballt, ennek nemcsak a labdarúgó szövet­ségek és az egyesületek látják ká­rát, hanem a tv-állomások is, mert a műsorukban a labdarúgás kap­csán szereplő hirdetések így veszí­tenek majd értékükből, és ez vissza­hathat magára a futballra is. (K. S.) 1. ÖSSZHANG NÉLKÜL. Az első világégés után a közben Párizsból Svájcba költözött Nemzetközi Olim­piai Bizottság (most is Lausanne- ban székel) a VII. nyári olimpia lebo­nyolítását (az ókori hagyományokat tisztelve a VI. sorszámot meghagy­ták Berlinnek) a belgákra bízta. Ant­werpenben a játékokat már az 1914- ben elfogadott ötkarikás olimpiai zászló alatt nyitották meg, de az öt világrész szimbólumát és az olimpiai eszmét megcsúfolva, a háborús gyűlölködés szellemében nem hív­ták meg a vesztes központi hatalma­kat (Németország, Ausztria, Ma­gyarország, Törökország, Bulgária) és a fiatal Szovjet-Oroszországot. Hiába volt az időközben NOB elnöki tisztségében megerősített Pierre de Coubertin minden erőfeszítése, dip­lomáciai közbenjárása. Az olimpián 29 ország 2591 sportolója állt rajthoz. Nem volt meg a kellő összhang azonban a megjelent nemzetek sportolói között sem, egymást érték az összetűzések, a viták, a békétlen jelenetek. Ami az antwerpeni olimpia eredményeit illeti, ezek két részre oszthatók. Számos versenyben olyan teljesítménnyel nyertek baj­nokságot, amilyennel még helye­zéshez sem juthattak volna, ha a ki­zárt nemzetek sportolói részt vesz­nek a küzdelmekben. Ugyanakkor viszont 18 új olimpiai csúcs, közte kilenc világrekord született. 2. A HALLGATAG FINN. Az olimpia hősei a finn atléták voltak, akik ugyanannyi aranyérmet szereztek, (kilencet), mint az amerikaiak. Har­minc versenyszámot rendeztek, s a csodás klasszisok között ott volt a „világ leggyorsabb embere“, az amerikai Paddock (100 m - 10,8), a finn Kolehmainen a maratoni fu­tásban diadalmaskodott 42,750 km - 2:32:35,8), de a 36 esztendős angol Hill is meglepte a világot két győzelmével (800 m 1:53,4, 1500 m 4:01,8). Ugyan ki emlékszik rájuk?! Hi­szen akkor jelentkezett a Nagy Hall­gatag, a finn Paavo Nurmi. A klasz- szikus stílusáról és aszkéta élet­módjáról híres 23 esztendős futó 5000 méteren ugyan még kikapott a háborúban gázmérgezést szenve­dett francia Guillemot-tól (aki azzal is az érdeklődés középpontjába ke­rült, hogy jobb oldalt volt a szíve), de két nap múlva már visszavágott neki 10 000 méteren (31:45,8). Nurmi győzött a 10 kilométeres egyéni me­zei futásban és tagja volt az ezen a távon nyertes csapatnak is. A finn „futógép“ 22 éves korában lett a futás megszállottja, amikor megnyerte élete első nemzetközi versenyét 10 000 méteren. Hat esz­tendőn át egyáltalán nem evett húst, mert valahol azt olvasta, hogy a nö­vényi táplálék a futó számára na­gyon egészséges. Lemondott a tea- és kávéivásról, alkoholt sosem fo­gyasztott és egyáltalán nem do­hányzott. Minden szabadidejét fu­tással, gyaloglással, erdőjárással töltötte. Kilenc olimpiai arany- és három ezüstérmén kívül pályafutása során 1500 métertől 20 kilométerig 25 világrekordot állított fel. Még éle­tében, 1952-ben szobrot emeltek neki Helsinkiben. 1973-ban halt meg. 3. LEVONULTAK A PÁLYÁRÓL. Antwerpenben csak a labdarúgó­döntőre telt meg a stadion. Cseh­szlovákia csapata biztosan jutott a döntőbe, ahol éppen a vendéglá­tók válogatottja volt az ellenfél. A ta­lálkozót a már 65 éves angol Lewis vezette, akinek jelölése ellen a csehszlovák küldöttség vezetői meggondolatlanul tiltakoztak, más bírót kértek a rendezőktől. Tehát már a mérkőzés előtt is ideges volt a hangulat a csehszlovák futballisták és vezetőik körében. A pályán ez még fokozódott. Lewis „angolosan" vezette a meccset, megengedte például a kapus támadását is. Tény, hogy részrehajlóan bíráskodott a szi­getországi „gentleman“, s ezt nem tudták elviselni a csehszlovák labda­rúgók. A 40. percben - 2:0-ás belga vezetésnél - egy vitatható játékve­zetői döntés után a csehszlovák vá­logatott levonult a pályáról. Ez egyenlő volt a diszkvalifikálással. A csapat elesett az ezüstéremtől. A csehszlovák futballisták viselke­désével a FIFA is foglalkozott, és eltelt néhány év, míg a játékosok és a vezetők beismerték hibájukat, tud­niillik azt, hogy nem ismerik kellő­képpen az írott angol labdarúgó­szabályokat. URALTÁK A VIZET. A háború előtti bátortalan lépések után az amerikai úszók teljesen uralták a vi­zet, az uszodában született a leg­több világrekord. Kahamanokunak kétszer kellett megvédenie bajnok­ságát 100 méteren (1:04,0), mert az első döntő eredményét megsemmi­sítették. Három aranyérmet szerzett az olimpián először szereplő ameri­kai úszónők közül Belibtrey; a 100 és a 300 méteres gyorsúszásban világcsúccsal (1:13,6, illetve 4:34,0). Női műugrásban a 13 esztendős Riggin az olimpia legfiatalabb bajno­ka lett. Magyarország kényszerű távollé­tében az olaszok a nagyszerű for­mában levő ötszörös aranyérmes Nedo Nadival az élen minden vívó­számot megnyertek, kivéve a pár­bajtőr egyénit. Az itáliaiak ebben a számban erőkímélés miatt nem indultak... 4. KOMOLY GYAKORLATOK. Mind a négy nehézatlétikai sportág helyet követelt magának a VH. olim­pián. Birkózásban mindkét fogás­nemben öt-öt bajnokot avattak; kö­töttfogásban minden érem (!) az északiaké, szabadfogásban azon­ban az amerikaiak megkeserítették az európaiak életét. Nagy egyénisé­gek birkóztak a döntőben: a finn Vare Stockholm után itt is az első helyen végzett, itt fejezte be pályafu­tását egy másik stockholmi győztes, a svéd C. Johansson ugyancsak aranyéremmel; és itt nyert először aranyérmet minden idők egyik leg­eredményesebb birkózója, a svéd Westergren. Nyolc súlycsoportban mérkőztek az ökölvívók. A versenyek legna­gyobb alakja a kisnehézsúlyú Eagan volt; 12 év múlva tagja az 1932-es téli olimpián aranyérmet nyert ame­rikai - bobcsapatnak! Rajta kívül még egyetlen sportoló sem tudott nyári és téli olimpián egyaránt aranyérmet szerezni. Ismét színre lépnek a súlyemelők, ezúttal már - a mai értelemben vett - komolyabb gyakorlatokkal. Nyom­nak, szakítanak és löknek (mint is­meretes, néhány esztendővel ez­előtt törölték a szakítást). A merev súlygolyókat felváltja a ma is hasz­nálatos, forgatható, tárcsás súly. Az eredmény értékelése is azonos volt a maival. Érdekesség: a félne­hézsúly harmadik helyezettje is jobb eredményt ért el, mint a nehézsúly győztese! BÚCSÚZIK A KÖTÉL. Antwer­penben búcsúzik az olimpiáktól a kötélhúzás, de még mindig szere­pel olyan csodabogár a műsoron, mint az íjászat. Ez nem is lenne baj. Csakhogy 10 (!) számban avatnak bajnokot. Volt például kismadár és nagymadár egyéni, kismadár és nagymadár csapat... Természete­sen minden érmet a belgák nyernek. Nem volt véletlen a műsor összeállí­tása ... Mivel a csehszlovák labdarúgók „levitték“ a pályáról az ezüstérmet, Csehszlovákia sportolói (115) mind­össze egy bronzérmet szereztek te­niszben (Žemla - Škrbková). Az antwerpeni olimpia kilenc vi­lágcsúcseredménye közül mindösz- sze egyet ért el európai versenyző; bizonyságául annak, hogy kontinen­sünk sportját komolyan visszavetet­ték a háborús veszteségek. TOMI VINCE FULLASZTÓ HŐSÉG?

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents