Új Szó, 1988. május (41. évfolyam, 102-126. szám)
1988-05-23 / 119. szám, hétfő
VÉLEMÉNYEK JAVASLATOK Jogok és kötelességek egyensúlya a Munka Tóroénykóttyve módosításának alapelvei föl Az elmúlt hetekben a nagykürtösi (Veľký Krtíš) Dolina Bánya dolgozói is nagy érdeklődéssel tanulmányozták a Munka Törvénykönyve módosításának alapelveit. Kollektívánk örömmel fogadta ' a törvényalkotásban való közvetlen, demokratikus részvétel további lehetőségét, és teljes mértékben támogatja a gazdasági mechanizmus átalakításához fontos új jogszabályok bevezetését. A törvénytervezet kapcsán tett észrevételek, kiegészítések és ellenvetések összegyűjtése, osztályozása, valamint a felsőbb szervekhez való késedelem nélküli továbbítása céljából már a dokumentum társadalmi vitájának legelején egy koordináló munkacsoportot alakítottunk a vállalati szakszervezeti bizottság mellett. E csoport tagjainak aktív tévé "kenységét a járási szakszervezeti tanácshoz írásban eljuttatott hozzászólások igen nagy számán kívül főleg az bizonyítja, hogy a bánya minden egyes részlegén külön is kezdeményezték a módosítás alapelveinek részletes áttanulmányozását és megvitatását. Dolgozóink valamennyi részlegen hangsúlyozták, hogy nagyon is időszerű a jogok és a kötelességek egyensúlyba hozása, a munkaeredmények szerinti javadalmazás alapelveinek szigorú érvényesítése, az egyen- lösdi megszüntetése, a rend és a fegyelem feltétlen megkövetelése, valamint nem utolsósorban a munka- és a szociális feltételek normáinak átértékelése. Jómagam szintén fenntartások nélkül helyeslem a munkafegyelem oly szükséges megszilárdítását, a munka minőségének lényeges javítását és a szocialista társadalmi tulajdon fokozott védelmét elősegítő szigorúbb jogszabályok halasztást nem tűrő bevezetését. Köztudott például, hogy minden bánya veszélyes üzem, ahol a legkisebb fegyelemsértésnek, egy-egy előírás be nem tartásának is súlyos következményei lehetnek. A műszak előtti vagy alatti szeszesital-fogyasztásr bódí- tószerektől való befolyásoltság és a munkahelyi dohányzás nálunk semmiképpen sem minősíthető egyszerű fegyelemsértésnek, amely büntetéséül elegendő a prémiumelvonás, a munkabércsökkentés vagy egyéb hasonló szankció. A törzsgárda tagjai természetesen tudatában vannak ennek, de mivel a rendszeres munkaerő-toborzások keretében gyakran jelentkeznek nálunk nem a legjobb tulajdonságokkal rendelkező, felelőtlenségre hajlamos, elsősorban a szép keresetek ígéretét látó személyek, nagyon is szükségesnek tartom a fegyelmi eljárás leegyszerűsítését és meggyorsítását. Ezzel szemben nem értek egyet azzal, hogy a fómunkáltató vállalat előzetes beleegyezése nélkül másodállást is vállalhatnak maguknak a dolgozók. Igaz ugyan, hogy a mellékfoglalkozások végzésének most még szükséges beleegyezések megtárgyalása, jóváhagyása, postázása és számon tartása tetézi az adminisztrátorok amúgy sem kevés papírmunkáját, de a vállalatvezetőségek vagy a másodállást betöltő dolgozók közvetlen felettesei így áttekintést szereznek és teljesítményromlás esetén rövid úton megtilthatják a szerződéskötést, esetleg a szerződés meghosszabbítását. Ezért az új Munka Törvénykönyvében mindenképpen szerepelnie kellene egy olyan rendelkezésnek is: amely kötelezné a vállalatokat arra, hogy tudassák a fő munkáltatóval a mellékfoglalkozás, illetve a párhuzamos munkaviszony tényét. Nemegy példa bizonyítja, hogy a másodállást vállalók és a fusizók gyakran a fő munkaidejükben pihenik ki a mellékfoglalkozás fáradalmait. Mi különben is arra törekedünk, hogy a szénbányászatban legkésőbb 1990-ig végleg megszűnjenek a túlórázások. Elsősorban a kitermelés tökéletesebb megszervezésében s a rendelkezésünkre álló gépek és berendezések jobb kihasználásában látjuk a teljesítményfokozás és ezzel együtt természetesen a keresetnövelés lehetőségét. A bányászok egészségének-védelme, az üzemi balesetek és foglalkozási ártalmak megelőzése érdekében igen fontosnak tartom még a törvénytervezet 71. cikkelyének rendelkezését, amely a szabadságidőn túli pihenési, üdülési lehetőségekre vonatkozik. Az ilyenkor esedékes munkabér-megtérítéssel társadalmunk újabb jelét adja annak, hogy kiemelten értékeli és becsüli a föld mélyében nehéz feltételek között is becsülettel helytálló dolgozókat. JAROSLAV GÁBOR mérnök, a Dolina Bánya igazgatója Termékeny és tanulságos vita Szlovákiához hasonlóan a Cseh Szocialista Köztársaságban is többezer aktívaülést, gyűlést, konferenciát rendeztek a Munka Törvénykönyve módosításának alapelveiről. Több százezerre tehető az ezeken résztvevők száma. E fórumokon elhangzott, s a tömegátjékoztató eszközökhöz elküldött javaslatok és észrevételek mellett számos hozzászólást feldolgoznak s felhasználnak a törvényjavaslat végleges szövegének kidolgozásához. De vessünk egy pillantást a vitában felvetett kérdésekre! A termelővállalatoktól érkező észrevételek többsége a túlmunkára, a többlet- szabadsgára, az étkezésre és pihenésre szánt szünetre, a dolgozók által előidézett károk megtérítésének módjára vonatkozott. A nem termelőszervezteknél viszont a fegyelmi büntetések kiszabása, illetve törlése, a rugalmas munkaidő bevezetésének lehetősége, a párhuzamos munka- viszony, a munkafeladatok elvégzéséről szóló megállapodások nyilvántartása állt a hozzászólók érdeklődésének előterében. A közzétett hozzászólásokból kitűnik, hogy sokan értenek egyet a vezetők jogkörének bővítésével. Egyes hozzászólók azonban aggodalmuknak adtak kifejezést, hogy ez a nagyobb jogkör nem ad-e alkalmat arra, hogy a felettesek, vállalati érdekekre hivatkozva hátrányos elbánásA szabadság ideje legyen a valódi pihenés időszaka V. 23. Mindenekelőtt szeretném megdicsérni az illetékes központi szerveket azért, hogy e fontos dokumentumnak, adolgozók munkaviszonyát szabályozó alapvető jogforrásnak a korszerűsítésébe a nyilvánosságot is teljes mértékben bevonják. Helyeslem, valóban demokratikusnak tartom ezt az eljárást, hiszen így mindenkinek módjában áll elmondani tapasztalatait, javaslatait és ugyanúgy a kételyeit is. Arról nem is beszélve, hogy a véleménycsere mennyire hasznos, milyen erős éltetője tud lenni a fejlődésnek, a haladásnak s a közös dolgok minél igazságosabb rendezésének. Úgy érzem, a Munka Törvénykönyve módosításának nemrég közzétett alapelvei lényegében összhangban vannak társadalmunk gazdasági és szociális fejlesztésének irányvonalával. A javaslatból egyértelmű, hogy bővül a dolgozók részvétele a szervezet fejlesztésében, irányításában és tevékenységének ellenőrzésében, s hogy a jogkörtágulás a felelősség növekedésével jár. Meggyőződésem, hogy az új szabályok rendet teremtenek majd a munkaerő- gazdálkodásban, s megszilárdítják a munkafegyelmet is. Jó dolognak tartom, hogy az új munkaerő próbaideje az eddigi egyről három hónapra hosszabbodik meg. Nem mondom, néha s egyes szakmákban talán egy hónap is elegendő ahhoz, hogy az ember eldönthesse, marad-e vagy megy, illetve a munkaadó megismerje a dolgozót, ám néha és néhol kevés. Negyedév viszont mindenképpen elegendő lesz rá. Nem értek teljes mértékben egyet a 34. ponttal, vagyis azzal, hogy a dolgozók a főállásukból származó szabadságuk idején más szervezetnél munkát vállalhatnak. Szerintem a szabadságidőnek az a rendeltetése, hogy az ember kikapcsolódjon, megpihenjen, és új erőt gyűjtsön a munkához. Jóllehet a mezőgazdaságban, a szolgáltatóiparban és a munkaerőhiánnyal küzdő többi ágazatban aranyat ér minden besegítő, ám van az éremnek másik oldala is. Mikor és hogyan pihen a szabadságát is munkával töltő dolgozó? Nem ártana, ha a Munka Törvénykönyve a szabadságidőnek csak a felében engedélyezné a munkát. A többi javasolt változtatással együtt támogatom a rugalmas munkaidő bevezetését és ugyanúgy az ebédidő, valamint a pihenésre szánt fizetett napi munkaszünet meghosszabbítását. MAJOR GYÖRY mérnök, a Mélyépítési Földtani és Vízkutató Műszaki Intézet kassai (Košice) üzemének részlegvezetője ban részesítsék a személyi vagy egyéb okokból nekik nem tetsző dolgozókat. A túlmunkával kapcsolatban az ágazatok véleménye az, hogy kevés az évente elrendelhető 180 túlóra. Több hozzászóló viszont azt szeretné, hogy a túlmunka minden esetben a dolgozó és a szervezet közti megállapodás kérdése legyen. Ezzel összefüggésben a Szakszervezetek Központi Tanácsa munkajogi illetékesei azon a nézeten vannak, hogy a szervezeteknek jogot kell biztosítani ahhoz, hogy előre nem látott esetekben túlórázást rendelhessenek el. Felhozták, hogy ha például otthon csórepedés van, mindent félretéve a hiba eltávolítására összpontosítjuk figyelmünket. S ha egy üzemben rendkívüli nehézség adódik, ez már nem mindenki számára jelent ugyanilyen helyzetet? Az a cél, hogy a túlmunkát valóban rendkívüli módszerként értelmezzük, nem pedig a rossz munkaszervezés álcázását szolgálja. Többen nem értenek egyet azzal a javaslattal, hogy a szervezetnek nyíljék lehetősége arra is, hogy a dolgozót annak beleegyezése nélkül más munkakörbe helyezze át, ha az üzemeltetési szükségletek úgy kívánják, 60 napig terjedő időtartamra. Ezzel Kapcsolatban a magas képesítésű áthelyezett dolgozók szakmai színvonalának gyengülését hozzák fel ellenérvül. A legtöbb észrevétel eddig az üzemi baleset vagy foglalkozási betegség esetén járó keresetkiegészítés lehetőségét 65 évi korhatárhoz való kötésével kapcsolatban érkezett. A 65 év korhatárt - tekintettel az üzemi baleset vagy foglalkozási betegség esetleges tartósabb következményeire - sokan a szocialista biztonság gyengítésének tekintik. Egyes hozzászólók szerint nem lenne szükség a Munka Törvnykönyvének módosítására, ha az érvényes előírásokat mindenütt megtartanák. De ez az állítás nem állja meg a helyét. A módosítás az átalakítás szerves része. A jelenlegi törvénykönyv nem felel meg az új feltételeknek és igényeknek. Az új a jövő útját egyengeti. A befejeződő nyilvános vita sok tanulsággal szolgál, s eredményei kétségkívül tükröződnek e fontos szociális-gazdasági dokumentum minőségében SOMOGYI MÁTYÁS A nemdohányzók védelmében A Munka Törvénykönyve novellizálá- sának nyilvánosságra hozott alapelveiben engem főként a 44. pont alatt említettek ragadtak meg - tehát az, amelyikben arról van szó, hogy szigorúbb lesz a szeszes ital és más bódító hatású szerek fogyasztásának megítélése, ha ez a munkaidőben és a munkahelyen történik. Az ilyen cselekményt az alapelvek tervezete szerint a munkafegyelem súlyos megsértésének kell majd tekinteni és a Munkabért érintő szankcióval sújtják majd. Meg vagyok győződve arról, hogy az így hangzó javaslat nem teljes, mert nem vonatkozik a dohányos dolgozókra. Közismert, hogy a dohányzók befolyásolják saját, de nemdohányzó munkatársaik munkájának minőségét is. Ugyanakkor károsítják az életkörnyezetet, károsítják a saját és mások egészségét is. Ennek következtében a dolgozók megbetegednek és hiányoznak munkahelyükről. A 37. pont alatt említett alapelvben arról van szó, hogy a munkáltató szervezetnek jogában fog állni a dolgozót beleegyezése nélkül a munkaszerződésben szereplő munkakörtől eltérő munkakörbe áthelyezni, ha ezt a szervezet üzemeltetési szükségletei feltétlenül indokolják. Az áthelyezés egy naptári év folyamán a jelenlegi 30 munkanap helyett 60 munkanapig tarthat. Az a véleményem, hogy ez az alapelv nem megfelelő, mert megtörténhet, hogy a dolgozó más munkakörbe történő áthelyezése megszakítás nélkül 120 munkanapig fog tartani, tehát hat hónapig (60 munkanapig, azaz három hónapig az egyik naptári év végén, s újabb három hónapig a rákövetkező naptári év elején). Az említett alapelv elfogadása megingathatja a dolgozók biztonságát, s lehetőséget ad a vezető beosztású dolgozóknak, hogy megkárosítsák beosztottjaikat. Az adott esetben tehát helyesebbnek tartom a Munka Törvénykönyve 37 § (3) bekezdésének c) pontját. Nem értek egyet azzal sem, hogy egy hónapról két hónapra legyen meghosz- szabbítva a fegyelmi intézkedés kiszabásának határideje. Nézetem szerint a fe- gyelemsértó dolgozó átnevelése, illetve a fegyelemsértések általános megelőzése megköveteli, hogy a fegyelmi intézkedés és a fegyelem megsértése közt minél rövidebb idő teljen el. Dr. ANTON POTOCKÝ 24 ezer embernek ad otthont Bratislavában a Dlhé diely lakótelep, ahol az év végéig 167 millió koronás költséggel 400 lakás épül. Az új otthonok lakói attraktív panorámában gyönyörködhetnek majd. A lakások ablakából a Dunára, a várra és a Csalogány-völgyre nyílik kilátás. Felvételünkön az új lakótelep egyik épülő háza látható. (Štefan Petráé felvétele - ČSTK) Mi van a számok mögött? A siker titka: a versenyképesség A kivitel hatékonyságának feltételeiről őszintén Mindannyiszor elkedvetlenedem, ha vállalati vezetők exportfeladataik teljesítéséről szólva csupán számadatok halmazát ,,szórják" elém. Tudom, az értékelések során elsősorban a számszerű adatok nyújtanak bizonyos objektív összehasonlítási alapot, mégsem könnyű megbarátkozni velük, mert számos lényegi kérdést önmagukban nem válaszolnak meg. Bár hűen ábrázolják, hogy melyik országba mennyi terméket szállítottunk és mennyi volt az ebből származó exportbevétel, de a megannyi,,miért' ‘-re már nem felelnek. Pedig az utóbbi években a kivitel kapcsán egyre több a megválaszolatlan, vagy csak részben megválaszolt kérdés, ezért talán hasznos lenne, ha többet foglalkoznánk azokkal a tényezőkkel, amelyek a számok mögött rejtőznek. Nem vitás, számos vállalat kiváló eredményeket ért el az exportfeladatok teljesítésében, ám az is vitathatatlan, hogy sok helyen a kivitel messze elmarad a várakozásoktól. Ha tehát a számszerű kimutatások helyett a mélyebb gazdasági analízist szorgalmazzuk, akkor elsősorban azokra a szervezetekre gondolunk, amelyek egyáltalán nem, vagy csak részben tudtak megbirkózni feladataikkal. Közéjük tartoznak - sajnos, már évek óta - az általános gépipari vállalatok, amelyek tavaly 2,5 milliárd koronával kevesebb árut exportáltak a tervezettnél. A határokon túl a textilipar sem képvisel bennünket sokkal jobban. Úgy tűnik, a vállalatok lassan egyre kevésbé megbízható partnerekké válnak. A cipőipar és még számos más ágazat sem mindig váltja be a hozzá fűzött reményeket. Vajon miért? Mi az oka például annak, hogy esetenként nem hatékony a kivitelünk? Milyen tényezők hatnak ki leginkább az exportfeladatok sikeres teljesítésére? - kérdeztük Albert Valčák mérnöktől, a Csehszlovák Kereskedelmi Bank bratislavai fiókintézetének igazgatójától.- Úgy tűnik, napjainkban sok vállalat az ,,exportálni bármilyen áron“ jelszóhoz igazodik, miközben a kivitel lényegi kérdéseit csupán másod-, vagy netán sokad- rendú problémaként kezeli, ön egy olyan intézmény élén áll, amely, bár a külgazdasági kapcsolatok lebonyolításában fontos szerepet játszik, mégis csak kívülálló, s így nyilván objektívebben tudja megítélni a helyzetet.-A kivitel eredményessége elsősorban a termékek világpiaci versenyképességétől függ - vélekedik az igazgató. - Ez meglehetősen tág fogalom, amely magába foglalja az áru műszaki jellemzőit, megbízhatóságát, megjelenési formáját, célszerűségét a vevő számára, a szállítás rugalmasságát, a megfelelő ár- és fizetési feltételeket, a kísérő szolgáltatásokat, köztük mindenekelőtt a szervizt és a reklámot. A világpiacra a túlkínálat jellemző, ezért csak az járhat sikerrel, aki verseny- képes áruval jelentkezik. Vállalataink kínálata azonban nem mindig felel meg az említett kritériumoknak. Ha tehát az export nem éppen eredményes, akkor az okokat mindenképpen azokban a tényezőkben és körülményekben kell keresni, amelyek a versenyképességet befolyásolják.- A kivitel hatékonyságát azonban bizonyos mértékben a külkereskedelmi vállalat is befolyásolja.- Kétségtelen, az eredményekre két tényező, a gyártó és a külkeresdő munkája hat leginkább. A versenyképesség, illetve a hatékonyság azonban mindenekelőtt a termelőtől függ. A külkereskedelmi vállalat az üzleti tevékenység színvonalával, a piackutatással, az információk gyors továbbításával befolyásolja ugyan az exportot, de eredményességét alapvetően nem változtatja meg. Ennél fogva másodrendűvé - de nem elhanyagolható- vá - válik az a kérdés, hogy ki értékesítsen a külpiacokon.- Tehát a probléma megoldásának kulcsa nem elsősorban a vállalatok külkereskedelmi tevékenység végzésére való feljogosításában rejlik, jóllehet sokan ezt a nézetet vallják.-A külkereskedelmi tevékenység, amely napjainkban még legnagyobb részt a külkereskedelmi vállalatok sajátsága, rengeteg szakismeretet és sokévi tapasztalatot igénylő munka. Ezak a követelmények természetesen nem zárják ki annak lehetőségét, hogy a termelési szféra a határokon túl sikerrel bonyolítsa le az üzleti ügyeket. Az eddigi eredményyekből kiindulva azonban hozzá kell tennem, hogy a közepes nagyságú és kisvállalatok még nincsenek eléggé felkészülve a külkereskedelmi tevékenység végzésére. Ezért nagyon fontos, hogy a vállalatok- amennyiben igénylik és meg is kapják ezt a jogot - alaposan felkészüljenek erre a munkára, nehogy épp az üzleti tevékenység hiányos ismerete rontsa le az eddigi jó eredményeket.- A termelőszférának a külkereskedelmi tevékenység végzésére való feljogosítását illetően még nincs sok tapasztalatunk. De ha figyelembe vesszük, hogy a nagyvilágban a gyakorlat jobbára más irányba terelődik...- A külföldi országokban a külkereskedelembe aktívan bekapcsolódó termelőkre is van példa bőven, de tény, hogy a külpiaci ügyleteket legnagyobb mértékben a szakosított külkereskedelmi vállalatok valósítják meg. Japánban például számos gyártó önmaga is sikerrel exportál, a külkereskedelmi forgalom 90 százalékát mégis az arra szakosodott vállalatok bonyolítják le. Ezzel összefüggésben arról sem szabad megfeledkezni, hogy- most már hazai viszonylatban értelmezve - a külkereskedelmi vállalatok hagyományos, jó kapcsolatainak is fontos szerepük van. S ha egy új név, ez esetben új vállalat, jelenik meg a külföldi piacon, annak komoly eröbedobással kell küzdenie a bizalomért, az elismerésért, vagyis egy olyan valamiért, ami a világpiacon elengedhetetlen, de amit egy-egy külkereskedelmi vállalatunk fémjelez. A mi esetünkben tehát elsősorban az a lényeg, hogy megtaláljuk a termelés és a külkereskedelem összekapcsolásának olyan formáit,' amelyek a kivitel hatékonyságát helyezik előtérbe. Egyébként az export eredményességét leggyakrabban a különbözeti mutatóval mérjük, amely a termékek külföldön elért árát hasonlítja össze a hazai nagykereskedelmi árral. Az pedig, hogy a mutató miként alakul, elsősorban a termékek versenyképességétől függ. Tehát ismét csak ahhoz a tényezőhöz jutottunk el, amelyet már eddig is többször kiemeltünk: a külpiacokon kizárólag versenyképes áruval lehetünk sikeresek. KOVÁCS EDIT
