Új Szó, 1988. május (41. évfolyam, 102-126. szám)

1988-05-20 / 117. szám, péntek

Megteremtik a bő termés alapjait FOLYAMATOS ÖNTÖZÉSSEL PÓTOLJÁK A HIÁNYZÓ CSAPADÉKOT KOMMENTÁLJUK --------­Horváth Sándor, a hodosi (Vydrany) Dukla Efsz elnöke magával hozta az iro­dába a tavasz illatát és a határ porát. Megfontoltan értékelte a helyzetet. Egy­részt örült a száraz időjárásnak, mert az emberek és a gépek az időszerű mun­kákban nagy teljesítményt nyújtottak. Másrészt aggasztotta, hogy május elején az átlagoshoz viszonyítva, száz millimé­ter csapadék hiányzott, s szomjaztak már a növények. Ezért az öntözőcsoportokat nagyobb teljesítményre ösztönzik. Az őszi búzát és a tavaszi árpát folyamatosan öntözik. Nagy gondot fordítanak a táp­anyagellátásra. A lucerna háromnegyed részét idejében fejtrágyázták. A gazdasá­gosság és szakszerűség elvéből kiin­dulva, a laboratóriumi elemzés eredmé­nyei alapján végzik a tápanyagpótlást. Ezért határoztak úgy, hogy a lucerna egynegyedét nem fejtrágyázzák. A szövetkezeti és a társadalmi érde­kek összehangolásáról szólva elmondta, hogy habozás nélkül elvállalták 300 hek­tár cukorrépa termelését. Elsősorban azért, mert bíznak a termelési módsze­reikben és az idén indult termelési rend­szer segítségében. Az évek során sok tapasztalatot gyűjtöttek és a szomszédos gazdaságoktól is tanultak. A rendszergaz­da légi (Lehnice) Csehszlovák-NDK Ba­rátság Egységes Földműves-szövetke­zettől kiváló minőségű csávázott vetőma­got kaptak. Az agronómussal nemrég vé­gigjárták a répaföldeket és meggyőződtek róla, hogy a csávázott vetőmaghoz férkő­zött drótférgek és répabolhák elpusztul­tak. A vetést nem kapkodták el, jó földbe került a mag. A talajt gyorsan lezárták, hogy mérsékeljék az elpárolgást. Gondol­tak az aszály esetleges kártételére, ezért a répát öntözhető területre vetették, s most szükség szerint pótolják a hiányzó csapadékot. Cukorrépából az idén 40 tonnás hek­tárhozamot akarnak elérni. A vállalkozás jövedelmezőségével kapcsolatban az el­nöknek az a véleménye, hogy a cukorré­pa nem hoz ugyan sok nyereséget, vi­szont a leveles répafej és a répaszelet jól kiegészíti a takarmányalapot. Márpedig erre is gondolniuk kell, mert 100 hektár átlagában 94 szarvasmarhát tartanak. S persze az sem utolsó szempont, hogy az alaptermelésnek - a csoport- és a tár­sadalmi érdekek összehangolásával - a népgazdaság igényeinek kielégítésén kell munkálkodnia. Látogatásunk alkalmával ismét meg­győződtünk arról, hogy ebben a szövetke­zetben nem félnek a nagy szaktudást igénylő növények termesztésétől, a kor­szerű módszerek alkalmazásától. A ke­szegfalvi (Kameničná) Steiner Gábor Efsz termelési rendszerének útmutatásai alap­ján 200 hektáron termelnek szóját, kedve­ző feltételeket teremtve a nagy hektárho­zam eléréséhez. Erre a múlt évi eredmé­nyek is ösztönözték őket, hiszen hektá­ronként 2,67 tonna szóját takarítottak be. A kukoricatermesztést a bajai termelési rendszerrel együttműködve igyekeznek A Flóráról - Flóra után Aki megtekintette az idei Flóra '88 virágkiállítást, biztosan lenyűgözve cso­dálta a virágok varázslatos szépségét, a színek orgiáját. Persze minden virágki­állítás mögött látni kell a láthatatlant, a sok száz meg ezer dolgos embert, akik kitermelték, majd elrendezték a több ezer virágszálat, cserepes növényt, cserjét, bokrot. A tizenöt ország 47 termesztője és negyven hazai kiállító közül sokan érté­kes érmékkel tértek otthonukba. A külföl­diek kcfeül az NDK vállalatai kilenc arany, 12 ezüst és nyolc bronz, a hollandok hét arany és Magyarország három vállalata öt arany, négy ezüst és kilenc bronzérmet kapott. A hazaiak közül a Brno-Turanyi Mír szövetkezet (6-9-8) volt a legered­ményesebb, a bratislavai Zares a máso­dik (6-2-1) és a prágai Sempra (3-6-4) a harmadik lett. A hollandokról köztudott, hogy az elő- Kelő, negyedik helyen állnak a világ virág­kereskedelmében. Kertészeti termékeik exportja meghaladja a négy milliárd gul- dent, s csak tulipánhagymából 8 milliárdot szállítanak a világ kilencven országába. Szinte hihetetlen, hogy ezidáig tulipánból már háromezer ötszáz fajtát nemesítet­tek. És még valamit a tulipánról... Né­hány éve a közvéleménykutatók kíváncsi­ak voltak arra, hogy a hollandok szerint mi jellemzi legjobban az országot. A válasz nem is volt olyan meglepő. A harmadik helyen a szélmalom, a másodikon a faci­pő és az elsőn természetesen a tulipán végzett. Hogy miért? A tulipán a tavasz hírnöke, a világosság, az öröm forrása - hangzott a magyarázat a Flóra alatt megtartott holland napon. Arra a kérdés­re, mi a sikerük titka, nyíltan azt válaszolták, hogy elsősorban a minőség, majd a szál­lítás gyorsasága és megbízhatósága. Egyszerű, igaz? Az E pavilonban, amelyben az NDK expozíciója kapott helyet, az antúriák, a krizantémok, a gerberák és orchi­deák, illetve a rózsák nagysága, elrende­zése és illata káp­ráztatott el minket. De ugyanúgy nem bírtunk elszakadni a számos ismert és ismeretlen cserepes növény látványától sem. A magyarországi virágnemesítök sike­rét várta a szakma. A látogatók sokáig csodálták az ameri­kai szegfűket, a tenyérnyi gerberákat és az illatozó rózsák sokaságát. A vendégek elmondták, hogy a hazai piacon a vágott virágok választéka Alstroemeriával, Bou- wardiával és Nerinevel bővült. Azzal a vi­rággal, amely a Flóra '88 virága lett, de ezentúl nem a magyarországiak, hanem az új-zélandiak mutatták be. A cserepes virágok közül még mindig - Magyarorszá­gon is - legkedveltebb a muskátli és a ciklámen. Az idei virágkiállításon a virágkötők is remekeltek, nem csoda, ha a látogatók figyelme erre is összpontosult. Volt mit ellesni, tanulni a látottakból - néznivaló akadt bőven, a Flóra valamenyi látogató­ja, 300 ezer fő elégedett lehetett. Ami viszont nem tetszett - joggal - az a pavi­lonok előtti várakozás volt. A messziről érkezettek gyakran nem tudták megtekin­teni a legszebb kompozíciókat. Nem azért, mert nem volt türelmük sorban állni, hanem mert lekésték volna a visszainduló autóbuszt. A rendezők sajnálattal, de te­hetetlenül néztek a hömpölygő ember­áradatra és legalább azzal próbáltak segí­teni (főleg a fővárosiakon), hogy nem este 20 órakor, hanem egy órával később zárták a kapukat. Pedig számukra ekkor kezdődött az igazi munka, hiszen a sok ezer virág, növény felfrissítése nem kis feladat. Nyilvánvaló, a virágkiállítás kétéven­ként megmozgatja az országot. Hogy néz ki a látogatottság számokban? 1968-ban 70 ezren, 1978-ban már 170 ezren voltak kiváncsiak a virágkiállításra. 1986-ban már 252 ezren, amikor is a rendezők úgy gondolták, ez a csúcs. Nem volt az, hiszen az idén 50 ezerrel többen látták a Flórát. A helyzet tarthatatlan, s az is marad mindaddig, amíg a Duna ligeti oldalán nem épül fel az új kiállítási terület. Arra viszont még várni kell, s mint meg­tudtuk, az 1990-es virágkiállítás még a Művelődési és Pihenőparkban lesz. Talán csak egy helyen várakoztak zú­golódás nélkül a látogatók, éspedig a kí­nai bonsai-kert előtt. Mert igazi csemegé­nek számított a három bonsai-klub (Prá­ga, Bratislava, Nitra) bemutatója. Nem­csak a kiállított miniatürizált fák, bokrok látványa ragadtatta el a nézőközönséget, hanem a terület elrendezése is. A mester­séges tavacskát áthidaló fahíd, a kis pavi­A bonsai-bemutató (Lőrincz János felvétele) Ion távol-keleti hangulatot varázsolt a Du- na-partra. Ám a látogatók a klubtagok jóvoltából lehetőséget kaptak a bonsai közelebbi megismerésére is, hiszen a ki­állítás keretében két előadássorozat hangzott el a bonsai nevelésének alap­jairól. A Flóra, mondták elégedetten a kiállí­tók, felnőtt korba lépett, s kezd világvásár­rá, illetve Kelet és Nyugat találkozóhelyé­vé válni. S kell-e ennél több? PÉTERFI SZONYA eredményesebbé tenni. A kilencszáz hek­táros területen a talaj előkészítésétől kezdve a növényvédelemig és a nö­vényápolásig, valamennyi tennivalót a ki­dolgozott időterv és technológiai útmutatás Horváth Sándor, a szövetkezet elnöke bízik abban, hogy a technológiai fegyelem megszilárdításával és a korábbi tapaszta­lataik kamatoztatásával az idén cukorré­pából elérik a tervezett 40 tonnás hektár­hozamot Kádek Gábor felvétele szerint végeznek. Biztató, hogy ismét jó minőségű vetőmagot kaptak, viszont a ta­laj fertőtlenítéséhez nem állt rendelkezé­sükre elegendő vegyszer. Az időjárás és általában a termelési feltételek alakulásá­val kapcsolatban Horváth Sándor megje­gyezte, hogy mindig alaposan átgondol­nak minden műveletet, és azt is, hogy az egyes növényeket a határnak melyik ré­szébe vessék. Egyebek között ennek kö­szönhető, hogy az őszi repcéjük szé­pen fejlődik és a kedvezőtlen időjárás sem tett kárt a növényzetben. A szőlészetet a többszöri fagykár után sikerült rendbehozniuk. Az idén nem szá­mítanak csúcshozamokra, de szüretelni­ük azért lesz mit. A kertészetben vető- mag-temesztéssel kísérleteznek. Két hektáron Citrina paprikát, másfél hektáron pedig sütőtököt termelnek magra. Később magam is körülnéztem a ha­tárban. Mindenütt szervezett munka folyt, ami meggyőzött arról, hogy a hodosi Duk­la Efsz-ben mindenki kötelességének tartja hozzájárulni a jó eredmények eléré­séhez. A kibúvók és objektív okok helyett a problémák megoldásának lehetőségeit kutatják, s azon munkálkodnak, hogy ter­melési és értékesítési feladataik példás teljesítésével jól felkészüljenek a holnap­ra. BALLA JÓZSEF Ne maradjon kihasználatlanul A rendkívüli aktivitás jegyében telik az esztendő első fele, a Csehszlovák Tudományos-Műszaki Társaság központi szervei, tudományos egyesületei és alapszervezetei (vállalati fiókjai) számára. Az év első két hónapjában a vállalatokban az alap­szervezetek értékelték az elmúlt évi tevékenységüket, április végén megkezdődtek és június elejéig tartanak a különböző tudományos egyesületek tanácskozásai, júniusban lesz a tár­saság szlovákiai kongresszusa, és ezt követi majd a CSTMT VII. kongresszusa Prágában. Zsúfolt a program minden szinten sok értékeléssel, számadat­tal, tényekkel és ismeretekkel,és remélhetőleg sok-sok új gondo­lattal is. A sikeres munkához ugyanis időről időre új impulzusok, eredeti gondolatok is kellenek, különösen akkor, ha a szervezet korántsem lehet elégedett elért eredményeivel. A legtöbb okot az elégedetlenségre éppen az a terület adja, ahol a legtöbbet kellett volna nyújtania. S ez a termelés intenzifiká- lása, az innováció, s nem utolsósorban az új gyártási módsze­rek meghonosítása. Anélkül, hogy hosszas elemzésekbe bocsát­koznánk, megállapíthatjuk, hogy az egyes alapszervezetek és különösen a tudományos egyesületek tagjaik tudása által olyan szellemi kapacitással rendelkeznek, amely biztosíthatná a felme­rülő műszaki problémák nagy részének a megoldását. Hiszen az csak természetes, hogy egy-egy vállalatnál az lesz a tudomá- nyos-müszaki társaság helyi szervezetének a tagja, akit különö­sen érdekel a technika. Mégis sok helyen csak egy-egy szakkiál­lítás megtekintésében, szakelőadások megtartásában, elméleti ismeretek gyűjtésében merül ki az egész tevékenység, anélkül, hogy saját vállalatuk, vagy üzemük égető problémáinak a köze­lébe jutottak volna. Pedig partnerek lehetnének a megoldások keresésében. Sok helyen azonban ilyen irányú törekvésük még gyanút is kelt a vállalatvezetésben, vajon nem merészkednek-e túl messzire, a szinte „megszentelt“ hatáskör és felelősség határain túlra. Persze, ahány szervezet, annyiféle eredmény, a hatékony és teljes kibontakozástól egészen a formalizmusba fulladó vegetá­lásig. A nagy többségre azonban mégis a fenntebb leírtak jellemzők. A megoldás? Mindenképpen több irányból kell kiindulnia. Az alapszervezetek tevékenységében elsősorban a vállalat érdekeit kell szem előtt tartani, több konkrét javaslattal, megvalósítható ötlettel előállni. A megszerzett szakismereteknek mindenkép­pen konkrét formát kell ölteniük, s erre a legmegfelelőbb mód az, ha ez a tagság által leginkább ismert műszaki és technológiai problémák megoldására irányul. Ugyanakkor a vállalatok vezeté­sének igyekeznie kell a műszaki fejlesztés feladataiba nemcsak bekapcsolni a társaság helyi szervezeteit, hanem kihasználni az ott felhalmozódott tudást. Mindezt olyan módon, hogy teret biztosítanak tevékenységükhöz, meghallgatják véleményüket vagy például prototípusmühely létesítésével lehetőséget adnak az ötleteik megvalósításához. Nem kis feladat hárul ezen a téren a CSTMT központi szerveire is, elsősorban abban, hogy javítják a társaság belső információs rendszerét. Ugyanis még nagyon gyakori az a jelenség, hogy több helyen egyszerre ugyanazokon a feladatokon dolgoznak. Az információs rendszer javítása azonban nemcsak ezen segít­hetne, hanem a sikeresen tevékenykedő alapszervezetek ered­ményeinek bemutatásával példát, ötleteket adhatna azok szá­mára, akik még nem találták meg a felhalmozódott szellemi tőke felhasználásának módjait. Az új gazdasági mechanizmus, az önfinanszírozás rászorítja majd a vállalatokat arra, hogy maximális módon használják ki saját lehetőségeiket, belső erőiket, közöttük az újítók tevékeny­ségét és a CSTMT tagjainak tudását is. De ebben a szervezetnek is lépnie kell előre, meg kell tanulnia „eladni“ magát, elébe kell mennie az elvárásoknak. SZÉNÁSI GYÖRGY A szem sérülései A szem sérülései a baleseti sebészet­nek egy speciális ágát képezik. Ezek a sérülések leginkább abban különböz­nek a testen előforduló többi sérülésektől, hogy amíg más szerveken keletkező ki­sebb elváltozásokat olykor teljesen figyel­men kívül hagyjuk, addig a szem legap­róbb sérülése is sokszor komoly követ­kezményekkel járhat. Más szóval, a szem balesete legtöbbször annak működési za­varát okozza. Nemhiába mondja a régi, bölcs intelem, hogy egyes nagyon fontos dolgainkra úgy kell vigyázni, mint a sze­münk világára. A statisztikák szerint az egyik szem látásának elvesztése 50 százalékban va­lamilyen baleset következménye. Igaz, hogy a szemgolyó nagyobb része a cson­tos szemüregben helyezkedik el, amely jól védi a sérülésektől, de első harmada védtelen a külső behatásokkal szemben. A szemhéj, a szempillák és a szemöldök is a szem védelmét szolgálja, óvja a látó­szervet a kisebb mechanikus sérülé­sektől, felfogja a port, piszkot, nem enge­di, hogy az izzadtság a homlokról a szem­golyóra folyjon. A szem megsérülhet mechanikus, vegyi, hő, sugárzási hatások következté­ben. Minden szemsérülésre jellemző az erős fájdalom, melynek következtében a károsult szorosan (görcsösen) össze­zárja szemhéját és védekezik mindenne­mű beavatkozás ellen. A látás elveszté­sének lehetősége a betegnél mindig erős lelki reakciót is eredményez. Ezért az elsősegélynyújtást mindig a károsult megnyugtatásával kezdjük, majd igyek­szünk meggátolni abban, hogy szemét nyomkodással, dörzsöléssel még jobban ingerelje. A szemgolyó és környékének mecha­nikus sérüléseinél (zúzódás, nyílt sebek, törés stb.), melyek általában ütés, rúgás, szúrás, vágás, lövés következtében kelet­keznek, az elsősegélynyújtáskor ne feled­kezzünk meg a koponya és az agy egy­idejű sérülésének (agyalapi koponyatö­rés, agyrázkódás, bevérzés stb.) lehető­ségéről sem. A beteget a sérült szem tiszta kötszerrel való lefedése után, fekvő helyzetben mielőbb szakorvoshoz szál­lítjuk. A mindennapi életben elsősorban a szembe kerülő apró tárgyak okozta sérülésekkel találkozhatunk. Leggyakrab­ban porszemcsék, apró rovarok, fémtöre­dék, gabonaszálka jut az alsó vagy felső szemhéj alá. A károsult égető szúró fájda­lomra panaszkodik, amely elsősorban pislogáskor és a szemgolyó mozdulása­kor jelentkezik, bő könnyelválasztás kísé­retében. Elsősegélynyújtáskor a követke­zőképpen járjunk el.- A beteg fejét olyan helyzetbe fordítsuk, hogy szemére a fény oldal irányból essen. Sohasem világítsunk egyene­sen a szemébe, mert ez a szem továb­bi ingerléséhez vezet.- Amennyiben a beteg maga nem tudja kinyitni szemét, úgy óvatosan mutató- és hüvelykujjunkkal húzzuk szét szemhéjait és keressük a szembe ke­rült idegen tárgyat. Előfordul, hogy ezt a szaruhártyán meg is találjuk, de sokkal gyakoribb, hogy az alsó vagy felső szemhéj alatt húzódik meg.- Az alsó szemhéj alá helyezett hü­velykujjunkkal az arcbőrt lefelé húz­zuk, s így belenézhetünk a szemgolyó és az alsó szemhéj közötti résbe. Álta­lában azonban az ingerlést kiváltó tár­gyacska a felső szemhéj alatt akad meg, eltávolításához ki kell fordítani a felső szemhéjat. Ez a művelet már bizonyos gyakorlatot igényel, melyet azonban kis kézügyességgel és aka­rattal könnyen meg lehet szerezni. A következőképpen járunk el: jobb kezünk hüvelyk- és mutatóujjával összecsípjük a beteg szem felső szemhéjának pilláit, s a szemhéjat le- és magunk felé húzzuk, közben bal kezünk hüvelykujját a szemhéjon ke­resztül a szemgödör felső éle alatt a szemgolyó felé nyomjuk. A szemhéj kifordulásához szükséges, hogy a be­teg a művelet alatt állandóan lefelé nézzen. A kifordított szemhéjról aztán tiszta zsebkendővel, tamponnal stb. eltávolítjuk a balesetet okozó tárgyat. Ha a tárgy eltávolítása után a tünetek nem enyhülnek, úgy valószínű, hogy a szaruhártyát is sérülés éne, ilyenkor gondoskodjunk szakorvosi kivizsgá­lásról. Gyakoriak az ibolyántúli sugarak okozta szemsérülések is, melyek elsősor­ban a hegesztők, villanyszerelők körében fordulnak elő. Ebbe a csoportba tartoznak az ultraibolya lámpáknál való napozáskor keletkező kötőhártya-gyulladások is. A szakszerű gyógyítás itt is elengedhetet­len, sokkal egyszerűbb azonban elejét venni az ilyen sérüléseknek megfelelő védőszemüveg használatával. Savak vagy lúgok szembe való beke­rülésekor az elsősegély a lehető leggyor­sabb szemöblítés, melyet elég, ha folyó csapvízzel végzünk. A vizet úgy irányítjuk a sérült szemre, hogy az az orrnyeregtól a külső szemcsücsök felé folyjon. A szemöblítést a szakorvoshoz tartó út folyamán se szakítsuk meg. Ha szembe oltatlan mész, tintaceruza töredék, cement kerül, szükséges azt azonnal eltávolítani (a már leírt módon - szemhéjkifordítás), s csak azutan kö­vetkezhet a szemöblítés és az azonnali kórházbaszállítás. Dr. RÁCZ GÁBOR 1988. ORVOSI TANÁCSADÓ

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents