Új Szó, 1988. április (41. évfolyam, 77-101. szám)
1988-04-16 / 89. szám, szombat
Az átalakítás - lendületes mozgásban levő társadalom Miloš Jakešnak, a CSKP KB főtitkárának a CSKP KB Politikai Főiskoláján mondott beszédéből Miloš Jakeš részletesen foglalkozott a CSKP KB 9. ülésének eredményeivel. Hangsúlyozta, hogy ez a jelentős ülés világos álláspontot és irányt mutatott a pártnak és szerveinek a munka stílusának és módszerének átalakítását illetően, a jelen követelményeinek. Csehszlovákia Kommunista Pártjának az átalakítás élén kell állnia, feltételeket kell teremtenie az emberi tényező aktivizálásához, a szocialista demokrácia fejlesztéséhez. Ezt nem Szavakkal lehet elérni, hanem elsősorban konkrét tettekkel, példás és áldozatos munkával. A pártszervek és szervezetek egysége, akcióképessége, a kommunisták kezdeményező magatartása a társadalmi-gazdasági fejlesztés meggyorsítása nagy feladatainak és időszerű kérdéseinek megoldásában - ez a kulcsa a párt vezető szerepe elmélyítésének. Kapcsolódva az átalakítás és a demokratizálás követelményeihez, amelyeket a CSKP KB 7. és 9. ülése tűzött ki, Miloš Jakeš elvtárs beszédének további részében foglalkozott a társadalomtudományok, a pedagógia és a tudományos tevékenység kérdéseivel, amelyeket a CSKP Központi Bizottsága Politikai Főiskolája és a Központi Bizottság Marxiz- mus-Leninizmus Intézetében végeznek. A változások, amelyek a gazdasági és a politikai életben lejátszódnak - folytatta Miloš Jakeš - egyre jobban érintik az emberek tudatát és pszichikumát, érdekeiket, a társadalomban elfoglalt helyüket és jelentősen befolyásolja gondolkodásukat. Mindez együttvéve új, magasabb igényeket támaszt a pártban és a társadalomban végzett ideológiai munkával szemben. Új feladatokat szab az ideológiai front, a propaganda és az agitáció számára. Ezért a Központi Bizottság ülésén hangsúlyoztuk, hogy a gazdasági, politikai és ideológiai tevékenység terén csak a tervszerű, összehangolt és következetes eljárás hozhatja meg a kívánt eredményeket. Mindezt csupán a párt mint egyesítő erő valósíthatja meg. Forradalmi gyakorlat nincs forradalmi elmélet nélkül Ha az ideológiai tevékenységről beszélünk, gondolunk annak jelentős alkotóelemére, az elméleti munkára is. Annál is inkább, mivel a párt a jelenlegi időszakban képtelen lenne megoldani bizonyos feladatokat elméleti kérdések kidolgozása nélkül. A legfontosabb, amire elméleti arcvonalunknak erőfeszítését mindenekelőtt összpontosítania kell: a szocializmus elméleti kérdéseinek kidolgozása, választ keresve a társadalmi gyakorlat által felvetett kérdésekre. Épp ezekkel összefüggésben lép előtérbe a szocializmus építésében a folytonosság és a változás szükségességének kérdése, feltárása mindannak, ami a szocializmus fejlődését gyorsítja, megszilárdítja pozícióit, ami kapcsolódik minden pozitívumhoz, ameiy múltunkban van és azt új magasabb fokon fejleszti tovább: másrészt pedig feltárni mindazt, ami visszahúz, ami akadálya a szocializmus fejlődésének. A jelenlegi időszakban különösen sürgetően lép előtérbe az az ismert tézis, hogy forradalmi gyakorlat nincs forradalmi elmélet nélkül. Ezért jelentős mértékben megnövekedtek a társadalomtudományokkal szemben támasztott követelmények. Alapvető elméleti feladatukat így fogalmazhatnánk meg: a jelenlegi szocializmusnak elsősorban önmagát kell megismernie. Legfontosabb kutatási területnek országunk társadalmi-gazdasági fejlesztése meggyorsításának, a jelenlegi fejlődési szakasz társadalmi folyamatai elemzésének kell lennie. A hosszú távú fejlesztési célok stratégiájának kitűzésében a társadalomtudományok prognosztizáló jellegét kell előtérbe állítani, mivel a társadalmigazdasági tervek és prognózisok kidolgozása nélkül nem irányítható sikeresen a társadalom szociális-gazdasági fejlesztése és az ember nevelése. Ez megköveteli, hogy ezeknek a tudományoknak a művelői bátorságot merítsenek olyan kérdések, problémák vizsgálatához, amelyek még nem váltak a politikai megoldás részévé, és ne maradjanak a társadalmi folyamatok vagy a párt- határozatok kommentálásának szintjén. Azt várjuk, hogy az elméleti arcvonal képviselői eszmeileg fejlett és bátor társalkotóivá válnak a párt politikájának. A társadalomtudományoknak erősíteni kell az emberekben annak tudatát, hogy tevékenységük módjában fordulatot kell elérniük, hogy új típusú cselekedetekre kell áttérni, amely elutasítja a problémamentes álláspontot, s küzd a szkepticizmus, a cinizmus ellen az új gondolatok megközelítésében. Az átalakítás nemcsak gyakorlati, hanem elméleti szempontból is új feladatot állít a szocializmus minőségi fejlesztése elé, s nemcsak egyes oldalainak tökéletesítését. Természetesnek tekintjük, hogy az átalakítás nem zárja ki a társadalmi élet tökéletesítését, hanem épp ellenkezőleg, kezdeményezője annak. Rendkívül fontos ezért, hogy a társadalmi élet egyes megnyilvánulásainak elemzését átfogó módon végezzük. Dialektikus eljárásról van szó, amely tekintetbe veszi a termelő erők és a termelési viszonyok, az alap és a felépítmény, a politikai és gazdasági, a centralizmus és demokrácia, a társadalmi, csoport- és egyéni érdek, valamint a nemzetközi hatás bonyolult kölcsönös összefüggéseit. Ezért ha el akarjuk kerülni a különböző leegyszerűsítéseket, amelyek a múltban egyáltalán nem mentek ritkaságszámba és amelyek mindig károkat okoztak, az átalakítás bonyolult törvényszerűségeit komplex módon kell vizsgálnunk, ami feltételezi a társadalmi folyamatok széles körű ismeretét, politikánk fő és mellékkövetkezményei tudományos előrelátásának képességét. Meg kell mondanom, hogy a társadalomtudományok e téren nem teljesítik feladataikat. Nem nyújtanak megalapozott javaslatokat, ajánlásokat a problémák megoldására, kevéssé kezdeményezőek, nem aktivizálják kellően az emberek tudatát, sok esetben az élettől elszakadva dolgoznak. Néha úgy tűnik, hogy a társadalomtudományok számos dolgozóját meglepte az átalakítás politikája. Hogyan is magyarázhatnánk másként, hogy olyan kevés gazdasági, filozófiai vagy például szociológiai munka foglalkozik a jelennel, amelyekre tulajdonképpen alapozni lehetne a politikai döntéseket? További fejlődésünk néhány kérdését ezért kénytelenek vagyunk lényegében empirikusan megoldani, ami természetesen bizonyos kockázatokat rejt magában. Persze nem várhatunk. Szorít bennünket az élet, alapvető kérdéseket vagyunk kénytelenek megoldani menet közben, gyakran mélyebb elméleti elemzés és indoklás nélkül. Világos viszont, hogy aránylag rövid időn belül társadalmunk helyzetének és fejlődési tendenciáinak a komplex, kellő mélységű és kritikus elemzését igényeljük, amely feltárja a különböző negatív jelenségek keletkezésének okait, mindenekelőtt azokét, amelyek megoldásának elodázása válsághelyzetet idézhet elő, és a társadalmi élet egyes területeinek fejlődését fékezné. Azonban nemcsak ezeknek a jelenségeknek szigorú kirtikájáról van szó, hanem annak az útnak a világos megszabásáról is, amely ennek eltávolításához vezet. Elkerülve az általánosságokat és frázisokat ÚJ szú 1988. IV. 16. Egész átalakítási stratégiánkat nagyon sürgősen az emberek szükségleteiről szerzett információkkal kell alátámasztanunk, olyan motiváló erőket kell feltárnunk, amelyek meggyorsítják a tudományos-műszaki fejlődés eredményeinek alkalmazását. Szükségünk van a gazdasági és szociális fejlődés prognózisaira, tekintettel a szocializmus világméretű fejlődésére. Pontosabb ismeretekre van szükségünk, egyebek közt a munkásosztály vezető szerepe és a dolgozók szövetsége jelenlegi és közeljövőbeli történelmi feladatainak programba öntéséhez is. Lényegében ki kell dolgozni társadalmunknak a világ jelenlegi fejlődése közepette követendő elméleti koncepcióját. Ezzel egyidőben, a marxizmus-leninizmus elméleti alapján, tökéletesíteni kell e forradalmi fejlődés megvalósításának konkrét mechanizmusait. Általánosan ismert, hogy a társadalmi-gazdasági fejlesztés meggyorsításának alapvető tényezője a dolgozók alkotó képességének a legteljesebb aktivizálása, amely a társadalmi átalakítás és reális alkalmazása tartalmának mély megértéséből indul ki. Ezzel összefügg az a feladat, hogy a szocialista vállalkozás, a szociális igazság elveinek új feltételei közt megtaláljuk a dolgozók egyes csoportjai megfelelő ösztönzésének módját. A társadalomtudományok kritikus értékelése nem jelenti azt, hogy figyelmen kívül hagyjuk eredményeiket, hiszen megoldottak, vagy legalábbis figyelmeztettek számos, a szocializmus fejlődésével kapcsolatos időszerű problémára és kérdésre. Másrészt az élettől való elszakítottságát és a gyakorlat követelményét érintő bírálat helytálló. Sok spekulatív dolog gyülemlett fel bennük. Jellemzőjük a bátortalanság, óvatosság és kényelem. Különösen súlyos a stagnálás a marxizmus-leninizmus elméletének fejlesztésében, ahol gyakran találkozhatunk elvontsággal, általánosságokkal, frázisszerűségekkel és dogmatikus eljárásokkal. Ez nyomta rá bélyegét gyakran a marxizmus-leninizmus tanítására a főiskolákon. A hallgatók az oktatásban nem voltak alkotó gondolkodásra szoktatva, nem mérlegelhették mindazt, ami körülveszi őket, tételeket és frázisokat memorizáltak. Arról is szó van tehát, hogy a marxizmus-leninizmus oktatását megszabadítsuk a túlzott historizálástól, és a fiatalok világnézeti tájékozódásának élő alapjává tegyük. Ebben az értelemben kell fölüvizsgálnunk a tanterveket, és a marxizmus-leninizmus oktatását az egyes iskolatípusokhoz kell igazítani. Ajánlatos új tankönyvek kidolgozása. amelyek a marxista-leninista ismeretanyagot úgy hoznák közel a diákokhoz, hogy alkotó gondolkodásukat serkentenék és hasznosak lennének az élet és a szakma szempontjából is. Meg kell újítani a marxizmus-leninizmus dialektikus alkotó szellemét, olyan világértelmezését, mely a szakadatlan mozgásból és változásból indul ki. Ehhez kell igazítani a gondolkodást, s ennek meg kell mutatkoznia a tudományos elmélet fejlesztésében is. Alkotó módon, realisztikusan, nagy társadalmi és politikai felelősséggel kell vizsgálni a szocialista átalakulás tendenciáit, s nem szabad szemet húnyni a társadalmi fejlődés ellentmondásosságai fölött. A tudományos elméletnek következetesen a dialektikus materialista eljárásból és a társadalmi valóságból kell kiindulnia. Nézetem szerint így kellene megnyilvánulnia az új gondolkodásnak ezen a területen. Csak így kerülhetjük el azt, hogy az óhajt valóságnak tüntessük föl, az elérhetőt elértként, a jövőt jelenként stb. A marxista-leninista elmélet valódi fejlődése a helyzet konkrét elemzésében rejlik. Ez az útja a különféle elavult elképzelések és nézetek leküzdésének, a hibák és tévedések korrigálásának, a marxista -leninista gondolkodás megújításának. Az alkotó marxizmus-leninizmus mindig feltárás és nem elfedés. ,,Ma folyton visszatérünk Vlagyimir lljics Leninhez, az ő gondolataihoz. Ez nem csupán Lenin mérhetetlen tekintélye iránti tisztelet. Olyan törekvés ez, amely a jelenlegi időszakban a leninizmus szellemének legteljesebb megújítására irányul“ - mondotta Mihail Gorbacsov az SZKP KB januári ülésén. A társadalomtudományok terén is szükséges az eddigi fejlődés józan és tárgyilagos értékelése - számba kell venni a sikereket, a hibákat, elfogulatlan, becsületes, kritikus és nyílt álláspontot kell kialakítani mindennel szemben. Azt is meg kell mondani, hogy gyakori akadálya a tudományos munkának a problémák részérdekeket előnyben részesítő megközelítése. Találkozunk azzal, hogy az egyes szakterületek tudósai nem tudják mi történik más szakterületeken, képtelenek átvenni más területek ösztönző ismereteit, és azokat alkotó módon továbbfejleszteni. Vonatkozik ez a természet- és a műszaki tudományokra ugyanúgy, mint a társadalomtudományokra. Pedig épp most, amikor nagy lendülettel fejlődik egész sor, az élő vagy az élettelen természettel foglalkozó tudomány, a társadalomtudományoknak is támaszkodniuk kell ezek eredményeire, és ki kellene használniuk a társadalmi fejlődés törvényszerűségeinek vizsgálatánál. Hasonlóképpen a társadalomtudományok ismeretanyagának az egzakt tudományok módszertani támaszává kellene válnia. Egyre inkább elkerülhetetlen az, hogy a társadalomtudományok összegezzék az ismereteket, amelyek kölcsönösen gazdagíthatják egymást. Vegyük példának a filozófiát, amelynek a többi tudomány természetes módszertani alapjává kellene válnia, a pszichológiát, amely ma a szubjektív tényező jelentőségének növekedésével megfelelő ösztönzésekkel szolgálhatna a munkakollektívák, valamint a politikai gazdaságtan kívánt fejlesztéséhez és szervezéséhez, a gazdasági mechanizmus tökéletesítéséről nyújtott ismeretekhez. A tapasztalatok azt mutatják, hogy egyetlen tudomány sem nélkülözheti más tudományok ismereteit, észrevételeit. A tudomány és az élet összekapcsolása a gyakorlattal, az átalakítás konkrét feladataival, és a szociálisgazdasági fejlesztés meggyorsításával, társadalmunk és a világ fejlődésének új tényeivel - ez az alapvető követelmény, amelyet társadalomtudományi arcvonalunk számára a XVII. kongresszus kitűzött, és amelyet ismételt nyomatékkai hangsúlyoz a CSKP KB 7. és 9. ülése. Mint azt a 9. ülés hangsúlyozza, a CSKP KB valamelyik ülésén még ebben az évben vissza akarunk térni ezekhez a kérdésekhez, amikor megvizsgáljuk az ideológiai munka egész kérdéskörét a társadalom átalakításának és demokratizálásának feltételei közt. Már ma nyilvánvaló, hogy a jövőben nem törődhetünk bele abba a helyzetbe, hogy gyakran lényegtelen problémákat oldanak meg, és az alapvető legidőszerűbb kérdéseket elodázzák, vagy nem kellőképpen, elvontan dolgozzák ki, sokszor azzal érvelve, hogy a társadalmi elvárás túlságosan általánosan volt megfogalmazva. A tudományos munkában is az aktivitásnak és a kezdeményezésnek kell uralkodnia. Egyetlen társadalom nem engedheti meg magának azt a fényűzést, hogy olyan tevékenységet pénzeljen, amely hosszú ideig nem hoz kellő eredményt. Ha az eredmények nincsenek arányban a befektetett eszközökkel, hatékony intézkedést kell tenni a javításra. Nagyobb szervezettséggel, tökéletesebb összehangolással a jobb eredményekért A jobb eredmények elérése kétségtelenül függ a tudományos munka szervezésétől, tehát intézményeinek szerkezetétől, s azon belül az együttműködés összehangolásától. Ezeket a kérdéseket érintettük a CSKP KB 9. ülésén az Elnökség beszámolójában. Ez a reszortkorlátok lebontásának ügye is, hogy a komplex eljárások jobban érvényesülhessenek a problémák megoldásában, hatékonyabbá lehessen tenni a tudományos kutatás ellenőrzését, a közbülső és végső eredmények szigorú megítélését, a tudományos kutatócsoportok fokozottabb ösztönzését. Mindez természetesen anyagi ellátás kérdése is, és feltételezi a kutatómunka információs biztosítását. Röviden, ezen a területen is számos olyan probléma van, amelyet sürgősen meg kell oldani. Jelenleg a tudományos akadémiák munkahelyein a társadalomtudományok helyzetének a fölmérésén folyik a munka. Ugyancsak ezen dolgoznak az egyes főiskolák tanszékein és a marxizmus-leninizmus intézeteiben. Elkerülhetetlen, hogy szigorúan ítéljük meg az eddig végzett munkát, föltérképezzünk minden kapacitást és kihasználjuk az időszerű feladatok megoldására. Bizonyos útmutatót nyújt ebben az az elemzés, amelyet a párt társadalom- tudományi munkahelyein végeztek, illetve végeznek. Ezzel együtt elkerülhetetlen, hogy kritikusan értékeljük a 8. ötéves terv feladatainak a tudomány terén való teljesítését és gondosan készítsük elő a 9. ötéves tervet. Nagyon igényesen és nem hagyományos módon kell megfogalmaznunk a prioritást élvező alapvető feladatokat, amelyek kapcsolódnak az átalakítás problémáinak megoldásához; hogy a XXI. század fordulójának és első évtizedének társadalmi fejlődése prognózisával megalapozott távlati tervet dolgozhassunk ki. A társadalomtudományokkal szemben támasztott új tartalmi igények megkövetelik, hogy elgondolkozzunk a tudományos munka eddigi módszereiről és hatékonyabb, újszerű eljárásokat alkalmazzunk. Mindenekelőtt abból kell kiindulni, hogy tudományról, tudományos megismerésről csak akkor beszélhetünk, ha új ismereteket hoz, ha új problémákat old meg, eddig ismeretlen összefüggéseket tár föl, és új tényeket hoz felszínre. A már megoldott megoldása, az ismert álláspont ismétlése talán új összefüggésben, lehet olykor elkerülhetetlen és néha hasznos is, de az már nem tudomány a szó valódi értelmében. Hasznos propaganda lehet az, pedagógiai tevékenység, az ellenség propagandájával folytatott elismerésre méltó polemika, de önmagában még nem töltheti be fő küldetését: a dolgok mélyén rejlő összefüggéseket, az égető időszerű problémák megoldásának útját nem mutatja meg, nem vázolja a további fejlődés alternatív perspektíváit. Ezért a tudományban végzett munka megítélésének alapvető szempontja a jövőben is az lesz, hogy a tudományos munkahelyek, tudományos csoportok, esetleg egyes kutatók milyen mértékben oldanak meg új feladatokat, eddig megoldatlan problémákat, tevékenységük milyen mértékben hoz újat, felfedezést, a gyakorlat számára jelentős ismereteket. Ha föltesszük a kérdést, hogy milyen legfontosabb feladatok kerülnek a marxista-leninista filozófia és a tudományos kommunizmus társadalomtudományi vizsgálódásának homlokterébe a jelenlegi körülmények között, azt látjuk, hogy elsősorban olyan problémák, mint a gazdaság, a társadalom átalakításának gazdasági-politikai és ideológiai aspektusai, a szocialista építés törvényszerűségei és alapelvei, a gazdasági és szociális fejlesztés mechanizmusai, a szocializmus előnyeinek összekapcsolása a tudományos-műszaki forradalommal, a politika hatása a többi tásadalmi terület fejlődésére, főleg a gazdaságéra. Rendkívül fontos a politikai rendszer egyes szubjektumai kölcsönhatásának, mechanizmusainak vizsgálata. Kutatni kell a szocialista demokrácia és a nép önrendelkezésének fejlődését, a dolgozók társadalmi tudatának alakulását, a szocialista életmód megteremtését, a dolgozók társadalmi aktivitásának tényezőit és annak kihasználását. Elkerülhetetlen lesz elméletileg kidolgozni és megvilágítani olyan kérdéseket is, mint a tömegek és a személyiség feladata a történelemben, a termelő eszközök szocialista tulajdona és annak belső szerkezete, a szocializmus fejlődésének szakaszai és az ezeknek megfelelő ellentmondások, ezen ellentmondások helyes gyakorlati megoldása, az általános és az egyedi, az objektív és a szubjektív kapcsolata. (Folytatás a 4. oldalon)
