Új Szó, 1988. április (41. évfolyam, 77-101. szám)

1988-04-14 / 87. szám, csütörtök

Új gondolkodásmódot, hatékonyabb munkát A mezőgazdasági adószabályozás módosításáról A gazdasági mechanizmus átala­kításával összhangban szükséges­nek mutatkozik a mezőgazdasági adó szabályozásának módosítása is. Mint ismeretes, mezőgazdasági adót kötelesek fizetni mind a szocia­lista mezőgazdasági szervezetek, mind az egyes személyek is. A magánszemélyek által fizetett mezőgazdasági adónak két alkotó eleme van; telekadó és a mezőgaz­dasági termelésből származó jöve­delem utáni adó (a továbbiakban mezőgazdasági jövedelmi adó). Te­lekadót fizetnek az egyes szerveze­tek és magánszemélyek is, míg me­zőgazdasági jövedelmi adót csak a magánszemélyek. A telekadónál az adófizetési kötelesség a mező­gazdaságilag megművelhető földte­rület tulajdonára vagy használatára kötődik, míg a mezőgazdasági jöve­delmi adó a magánszemélyeknek a mezőgazdasági termelésből és az ezzel összefüggő tevékenységekből származó jövedelmét terheli. A mezőgazdasági temelésből származó jövedelmek megadóztatá­sának jelenlegi rendszere nem sza­bályozza eléggé hatékony módon főként a nagy terjedelemben végzett mezőgazdasági termelésből szár­mazó magas jövedelmeket. Ezen kívül bonyodalmakat okoz, hogy a különleges növények termeszté­séből és a specializált állattenyész­tésből eredő jövedelmeket mező­gazdasági adóval vagy lakossági jö­vedelmi adóval lehet terhelni. Az adminisztráció szempontjából igé­nyes azonban az adókedvezmények és adómentesítések jelenlegi rend­szere is, főként annak megállapítá­sánál, kit lehet kistermelőnek vagy kisállattenyésztőnek tekinteni Az el­mondottak figyelembevételével szükségessé vált a mezőgazdasagi termelésből származó jövedelmek megadóztatásának olyan új jogi sza­bályozása, amely helyes viszonyt alakítana ki egyrészt a szocialista mezőgazdasági szervezetek meg­adóztatásához, másrészt azoknak a megadóztatasához, akik munkavi­szonyból származó jövedelemmel is rendelkeznek, s amely mindemellett továbbra is ösztönözné a kisterme­lőket és kisállattenyésztőket azzal, hogy indolkoltan elvonná a mező- gazdasági termeléssel jelentős mér­tékben foglalkozó személyek magas jövedelmeit. A mezőgazdasági adó szabályo­zásának módosítása viszonylag ter­jedelmes lenne, s lényegesen érin­tené nem csak az adóalanyok körét, de a mezőgazdasági adó tárgyát, az adózási kötelezettség terjedelmét és az adózás módját is. Ami az adóalanyokat illeti, ennek az adónak továbbra is azok lesznek alávetve, akik mezőgazdasági ter­melést vagy más mezőgazdasági tevékenységet folytatnak. Lényegte­len az, hogy az ilyen tevékenységet az egész naptári év folyamán vég- zik-e vagy csak átmenetileg az év egy részében, esetleg idényjellegű- en, s nem kell, hogy kizárólagos, illetve főfoglalkozásként végezzék. Az efsz-ek tagjainál az eddigi sze­mélyi mentesítés tárgyi mentesítés­re változik, mégpedig azokat a jöve­delmeket tekintve, melyek az egysé­ges földműves-szövetkezeti tagsá­gukból származnak. A tárgyi mente­sítés vonatkozik azokra a térítésekre is, melyeket a társított vagyonért törleszt a szövetkezet. Az új jogi szabályozással változ­na az adó tárgya is. Adózni kell majd a mezőgazdasági és az erdei terme­lésből, a halnevelésből, a mellék­üzemági termelésből és a mezőgaz­dasági gazdaság keretén belül vég­zett alkalmi tevékenységből szárma­zó jövedelem után is. Lényeges vál­tozás lenne az, hogy a különleges növénytermesztésből (szőlő, komló, dohány, zöldség, aromatikus és gyógynövények, virágok, gombák, stb.) és a specializált állattenyész­tésből (méhek, halak, versenylovak, laboratóriumi állatok, stb.) származó jövedelmek után mezőgazdasági jö­vedelmi adót kellene fizetni és nem lakossági jövedelmi adót, mint jelen­leg. ha a jövedelem meghaladja a 20 ezer koronát. Az adó alá eső jöve­delmet az alapvető mezőgazdasági termelésnél továbbra is az átlagos hozamnormák alapján, a különleges növénytermesztésből, specializált állattenyésztésből melléküzemági termelésből és állami tevékenység­ből származó jövedelmet pedig a ténylegesen elért tiszta jövede­lemből számítják ki. A jövedelem megszerzésére fordított kiadások bi­zonyos átalányösszegben vonhatók le, ha az adóalany nem igazolja tényleges kiadásait. Ezzel összhangban megszűnik a CSSZK, illetve az SZSZK kormá­nyának 1982. évi határozataival biz­tosított adómentesség. A kisterme­lők adómentessége az adminisztrá­ció szempontjából kevésbé igényes módon lesz helyettesítve, mégpedig úgy, hogy minden adóalany adóa­lapja hatezer koronával csökken (ugyanúgy, mint a nemzeti bizottság engedélye alapján végzett szolgál­tató tevékenységből származó jöve­delem megadóztatásanál). A mező- gazdasági termelés jövedelmi adóa­lapjának csökkentése az említett összeggel azzal jár, hogy a kismére­tű földdel rendelkező és a mezőgaz­dasági termeléssel csak kis terjede­lemben foglalkozó személyek egyál­talán nem fognak mezőgazdasági adót fizetni. Nem fizetnek telekadót sem, mert ha ennek összege nem haladja meg a száz koronát, az adót nem fogják kiróni. Ezzel összhang­ban megszűnne a legfeljebb 15 méhcsaláddal foglalkozó adóala­nyok jövedelmeinek mentesítése is. A leglényegesebb változás azon­ban az adózás súlyát érinti. Ez nö­vekszik, mivel az adót az adóalap ÚJ SZÚ 1988. IV. 14. 10-60 százalékában állapítják majd meg. Ha azonban figyelembe vesz- szük, hogy az adóalap minden egyes esetben hatezer koronával csökken, az alacsony jövedelmek megadóztatása lényegesen alacso­nyabb lesz a jelenleginél, megköze­lítőleg 30 ezer koronáig terjedő kö­zepes jövedelmeknél a jelenlegi szinten marad. A magasabb jöve­delmeknél az adózás súlyát össz­hangba kell hozni a nemzeti bizott­ság engedélye alapján végzett szol­gáltató tevékenységből származó jövedelmek megadóztatásával (a la­kossági jövedelmi adóval). Az előké­születben levő új jogi szabályozás szerint nem veszik majd figyelembe az adóalany családi viszonyait, vagyis nem írják elő az adó tízszá­zalékos emelését azoknak, akiknek nincsenek ellátatlan gyermekeik. Az adózás súlyának növelését in­dokolja az is, hogy a felvásárlási árak átalakítása után a mezőgazda- sági termékek értéke megközelítő­leg 15 százalékkal növekszik, ami­nek tükröződnie kell az új adótéte­lekben is. (A telekadónál ugyanúgy növekszenek a föld hozamának át­lagos normái is, mégpedig hektáron­ként 2500 - 5800 koronára.) Változások szükségesek az adó kirovásában, illetve fizetésében is. A mezőgazdasági jövedelmi adónál is lehetőségük nyílik a nemzeti bi­zottságoknak arra, hogy az adót áta­lányösszegben vessék ki (éven­kénti ismételt kivetés nélkül), főleg azokban az esetekben, amikor az adóalany által végzett mezőgazda- sági termelésben nem állnak be lé­nyegesebb változások. Egyébként az adót az adózási időszak letelte után február 15-ig benyújtott adóbe­vallás alapján fogják kivetni. Az adó­alany maga számítja ki adóbevallá­sában az adóját, s a megállapított határidőben befizeti azt. Ha az adóalany adókötelezettsé­gének mértéke meghaladja az évi 300 koronát, előlegeket lesz köteles fizetni (az előző évi adójának 20 százalékát április 30-ig, 30 százalé­kát szeptember 30-ig, 50 százalékát november 30-ig). Az uj szabályozás szerinti telek­adót első ízben 1989-ben, a mező- gazdasági jövedelmi adót 1990-ben vetnék ki. Dr. GRIÁŠEK JORDAN egyetemi tanár, a tudományok doktora Célunk az üzemi étkeztetés fejlesztése Szlovákiában az elmúlt években az üzemi étkeztetés mennyiségi és minőségi fejlődése volt tapasztalha­tó. Tavaly, 1986-hoz képest, kere­ken 29 ezer személlyel gyarapodott azoknak száma, akik igénybe vették ezt a szolgáltatást. Megjegyzem, hogy így sem értük el a tervezett szintet. Erre gondolni kell, annál is in­kább, mivel az idei terv jelentős növekedéssel számol. Szeretnénk elérni azt, hogy az üzemi étkeztetés lehetőségével több mint 940 ezer dolgozó éljen. Persze, az üzemi étkeztetésen kívül vannak egyéb formák is, ame­lyekkel kielégíthetőek az üzemi dol­gozók ezzel kapcsolatos igényei. El­sősorban a vendéglői szolgáltatá­sokra gondolok. Jelenleg az a hely­zet, hogy a közétkeztetésre igényt tartó dolgozóknak 61 százaléka az üzemi éttermeket látogatja, 17 szá­zalékuk a vendéglőket, 22 százalé­kos hányaduk pedig egyéb intéz­ményben, például kórházban, isko­lában, szociális intézetben étkezik A tények arról tanúskodnak, hogy a fejlődés szüntelen, de a korábbi ötéves tervidőszakhoz képest lelas­sult. Ez közvetlenül függ ugyanis az üzemi étkeztetés kapacitásbeli lehe­tőségeitől Terveinkben számolunk azzal, hogy a rekonstrukció követ­keztében beálló kiesést pótolni fog­juk az üzemi étkeztetés létesítmé­nyeinek, illetve a vendéglői kapaci­tásoknak jobb kihasználásával. Ugyanakkor ügyelnünk kell arra, hogy egyes szervezetekben, főleg ott, ahol az anyagi-műszaki alap nem felel meg a követelményeknek, a fe­szített feladatok teljesítése követ­keztében minőségileg kitogásolha- tóak az ételek, s ez kiváltja a dolgo­zók elégedetlenségét. A szlovákiai szakszervezeti kong­resszus legutóbb azt a feladatot tűz­te ki, hogy 1990-ig 53 százalékos legyen a hányada azoknak a dolgo­zóknak, akik élnek az üzemi és az egyéb ehhez hasonló intézményes étkeztetés lehetőségeivel. Ennek előfeltétele korszerűsítéssel, átépí­téssel és új létesítmények építése­vei bővíteni a termelési kapacitást. Nem kevésbé fontos figyelmet szen­telni annak, hogy a délutáni és az éjjeli műszakok dolgozóit is jobban ellássák. A kereskedelmi szerveze­tekkel együttműködésben ki kell használni erre a célra a III. és a IV. árcsoportba sorolt vendóglátóipari üzemek szabad kapacitásait. Végül pedig az állami vállalatról szóló tör­vénytervezet értelmében hozzá kell A halláskárosult gyerekek " társadalmi beilleszkedéséért Köznapi forgalom a dunaszerdahelyi (Dunajská Streda) Kék Duna áruház készruha- és textilrészlegén (Lórincz János felvétele) Legfontosabb feladataink egyike segítséget nyújtani a halláskárosul­taknak, főleg a gyerekeknek, hogy könnyebbé váljon beilleszkedésük a hallók közösségébe. A Rokkantak Szövetsége 4625 halláskárosultat tart nyilván, a tényleges siketeknek csupán az egyharmadát. Sokan még ma sem tartják szükségesnek a szövetségbeli tagságot. Egyrészt szégyenérzetből, hiszen ez a fogya­tékosság nem látható, másrészt azért, mert családjuk, baráti körük amúgy is segíti őket a kapcsolatte­remtésben Nincsenek tehát rászol- rulva tolmácsra, akik hivatalos ügye­ik intézésénél jelbeszédüket lefordí­taná. Pedig úgy gondolom, hogy azok­nak a halláskárosultaknak az élete, akik bekapcsolódnak a szövetség munkájába, sokkal örömtelibb. Job­ban részt vehetnek a társadalmi életben, mint társaik. Gyakran szer­vezünk számukra központi és járási szociális rehabilitációs programokat, amelyek nemcsak sporttevékeny­ségből állnak. A hét-tizennégy na­pos együttlétek alatt megtanítjuk őket a hallókészülékek beállítására, megszoktatjuk őket az újakra, de foglalkozik velük logopédus is, s ter­mészetesen gyakorolják a szájról olvasást, a jelbeszédet is. Sikeresek a közös szülő-gyermek foglalkozá­sok, melyek keretében a szülők ta­nulják a jelbeszédet, de bemutatjuk az új segédeszközöket is. Az utóbbi néhány évben javult ugyan a halláskárosultak helyzete, de szólnunk kell a nehézségekről is. Legégetőbb gondunk a gyerekek oktatása. Évente körülbelül száz alapiskolás hagyja el a különleges alapiskolát és oktatásuk szakisko­lákban folytatódik. De a hallássérül­tek számára így is nehéz a hivatás­választás. Mert mik lehetnek? Sza­bók, varrónők, könyvkötők, asztalo­sok, fémmegmunkálók. Esetleg ker­tészek. Évek óta kérjük az iskolaügyi szerveket, bővítsék a halláskárosul­tak szakintézményeit, ám egyelőre nem járunk sikerrel. Pedig lányaink­ból jó manikűrösök, pedikűrösök vál­hatnának, és a fiúkból, mivel szinte mindegyikük amatőr fotós, jó labo­ránsok. S ha már a hiányosságoknál tar­tunk, hadd folytassam a sort. Köztu­dott, a halláskárosultak szókincse eltér a hallókétól. Fogalmazhatnék úgy is, hogy szegényebb. Ezért szá­fogni a pénzeszközök társításához is, hogy további üzemi éttermek, konyhák és egyéb berendezések épüljenek. A mennyiségi fejlesztésen túl na­gyobb figyelmet kell fordítani a mi­nőségre is. Annál is inkább, mivel a Szlovák Kereskedelmi Felügyelet által tavaly néhány üzemi konyhán megvalósított ellenőrzés kimutatta, hogy ebben a vonatkozásban még sok a hiányosság. Ez egyebek kö­zött vonatkozik az adagok súlyának, a technológiai eljárásnak, az anyag nyilvántartása és mozgatása szabá­lyainak, a higiéniai követelmények­nek meg nem tartására, az irányító és az ellenőrző tevékenység fogya­tékosságaira. Fokozottan kell törekedni arra is, hogy a kereskedelemben, a szolgál­tatásokban, a közlekedésben, de másutt is kis kollektívákban dolgo­zók étkeztetésére jobban felhasz­nálják a saját létesítményeikben gyártott, illetve az élelmiszeripar ál­tal szállított fagyasztott, mélyhűtött ételeket. Az üzemi étkeztetés fejlesztése nagy mértékben függ az anyagi- műszaki bázistól. A szükséges tech­nológiai berendezés hazai gyártása továbbra sem felel meg a követel­ményeknek. De azért fokozatosan ellátjuk az üzemi konyhákat új, na­gyobb teljesítményű gépekkel. Ez magától értetődően hatással van az ételek elkészítésének technológiájá­ra is. Következésképpen szükség van hozzáértő dolgozókra, akik ke­zelni tudják ezt az új technikát. Ezért az SZSZK Kereskedelmi Miniszté­riuma néhány illetékes intézménnyel karöltve lépéseket tesz az ilyen dol­gozók folyamatos képzése érdeké­ben. Hangsúlyoznom kell, hogy az új technika alkalmazásának nemcsak gazdasági célja van, hanem az is, hogy az üzemi konyhákban kiküszö­böljük a fizikailag megerőltető mun­kát, s javítsuk az itt dolgozó nők munkafeltételeit. Az üzemi étkeztetés továbbfej­lesztése érdekében - s ezt utoljára, de nem utolsósorban említem meg - a nemzeti bizottságoknak lénye­gesen jobban kell gyakorolni egyez­tető szerepüket. Az étkezők számá­nak növelése ugyanis csak úgy kép­zelhető el, ha javulni fog a vállalatok és a nemzeti bizottságok együttmű­ködése. EMILIA BOROVSKÁ mérnök, az SZSZK Kereskedelmi Minisztériuma Üzemi Étkeztetési Főosztályának igazgatója mukra az olvasás nem jelent igazi szórakozást, kikapcsolódást. A tévé lehetne az, amely közelebb hozhat­ná számukra a világot. De műsorai között alig van feliratos, jelbeszédre „fordított" pedig egyáltalán nincs. Márpedig a gyártási költségeket nem növelné, ha néhány gyermek- műsorban - például az esti mese - a képernyő sarkában tolmács for­dítaná a szöveget. A szövetség szí­vesen a tévé rendelkezésére bo- csátaná tolmácsait. örvendetes tény viszont, hogy néhány éve a Rokkantak Szövetsé­ge üdúlteti a sérült gyerekeket testi fogyatékosságuk szerint. Az idén 110 halláskárosult és testi fogyaté­kos iskolásnak szervezünk pionírtá­bort Kassa (Košice) mellett. A duna­szerdahelyi (Dunajská Streda) járási bizottságunk pedig valamennyi sé­rült gyereket üdülteti majd az idén. Célunk biztosítani gyerekeink za­vartalan fejlődését. Többet kell tehát tennünk érdekükben már csak azért is, hogy kiegyensúlyozott felnőttek­ké váljanak. Dr. DARINA RUSNÁKOVÁ, a Rokkantak Szövetsége Szlovákiai Központi Bizottságának előadója

Next

/
Thumbnails
Contents