Új Szó, 1988. április (41. évfolyam, 77-101. szám)

1988-04-14 / 87. szám, csütörtök

Panama A csatornaövezetben tévedésből lelőttek egy amerikai tengerészgyalogost (CSTK) - A panamai csatorna­övezetben lévő Howard amerikai tá­maszponton kedden reggel ameri­kai katonák tévedésből megöltek egy szintén amerikai tengerészgya­logost. Az Egyesült Államok had­ügyminisztériuma „valószínűnek“ minősítette ezt a verziót, egyidejűleg azonban célzott arra, hogy esetleg a panamai fegyveres erők keze is benne lehet a dologban. A panamai katonai szóvivő határozottan cáfolta a vádat. Dan Howard, az amerikai had­ügyminisztérium szóvivője rámuta­tott, a katonák abba az irányba nyi­tottak tüzet, ahonnan jelzőrakétát lőttek fel, mivel az egyik üzemanyag- raktár területére katonai egyenruhá­sok törtek be. Mint mondotta, ez is bizonyítja a panamai katonák közre­működéséről szóló állítást. Az áldo­zatot, a járőrszolgálatot teljesítő 25 éves Ricardo Villahermosát ekkor érte a halálos lövés. A panamai hadsereg ellen felhozott vádat azon­ban több, a csatornaövezetben szol­gáló magas rangú amerikai tiszt, köztük az Egyesült Államok déli pa­rancsnokságának sajtószóvivője is cáfolta. Daniel Delgado Diamante, a pa- Afganisztán Hatvanezer ellenzéki már szavazott (ČSTK) - A Hakikate Inkilabe Saur afgán napilap által tegnap közzétett ada­tok alapján az ellenzék több mint 60 ezer híve vett már részt a parlamenti választá­sokon. Az ellenzék soraiból egy nap alatt csak Kabul tartományban több mint 6 ez­ren éltek a választójogukkal, s köztük szép számban a fegyveres ellenzék tagjai is. Az újonnan létrehozott Sarepol tarto­mányban az ellenzéki csoportok saját jelöltet javasoltak a Népi Kamarába, akire több mint 40 ezren adták le szavazatukat. namai fegyveres erők szóvivője kije­lentette, Washington csupán ürü­gyet keres egy katonai beavatko­zásra. Az esetet kizárólag Reagan erószakpolitikája, valamint az elég­telen amerikai kiképzés következ­ményének tulajdonította. Állítása szerint az amerikai katonák olyan küldetést teljesítenek, mellyel nin­csenek tisztában, ráadásul olyan or­szágban, melyet nem ismernek. Rö­viddel az incidenst követően látott napvilágot az a hír, miszerint össze­ütközött két UH 60 típusú amerikai helikopter is. Nyolc katona sebesült meg. Az ENSZ-fótitkár a moszkvai csúcsról (ČSTK) - Javier Pérez de Cuel­lar ENSZ-főtitkár a szovjet-amerikai megbeszélésekkel kapcsolatban hangsúlyozta, az ENSZ és a világ közvéleménye egyaránt jelentősé­get tulajdonít a kétoldalú párbeszéd folytatásának és elmélyítésének. Mint mondotta, a világ jelentős elő­relépést vár a moszkvai szovjet­amerikai csúcstalálkozótól. Az ENSZ főtitkára a TASZSZ-nak adott nyilatkozatában rámutatott, hogy a legfelső szintű találkozó és a moszkvai megbeszélések hozzá­járulhatnak a nemzetközi kapcsola­tok kedvező légkörének kialakításá­hoz, ami elősegíthetné a súlyos glo­bális kérdések megoldását is. ALGÍRBAN AZ ELRABOLT KUVAITI REPÜLŐGÉP Még Larnacában elengedtek 12 utast (ČSTK) - Az elrabolt kuvaiti repü­lőgép tegnap hajnalban 2 óra 55 perckor leszállt Algír repülőterén. Miután a légikalózok Larnacában kedden elengedtek 12 utast, feltehe­tően 32 túsz és 8 terrorista tartózko­dik jelenleg a gép fedélzetén. Röviddel a leszállás után meg­kezdődtek a tárgyalások a légikaló­zok és az észak-afrikai ország kép­viselői között. A géprablók nem tet­tek le előző követelésükről, mely szerint 17 Kuvaitban bebörtönzött terorista szabadonbocsátását akar­ják elérni. Ezt Hadi Khediri algériai belügyminiszter jelentette ki, aki kulcsfontosságú közvetítő szerepet játszik a túszdrámában. Szemtanúk szerint a belügyminiszter két férfi társaságában felszállt az algériai el­nök különrepülógépére. Nem tudni, hová repültek és kik voltak ezek a férfiak. Az APS algériai hírügynökség tegnapi jelentése szerint az ország­ba várják a kuvaiti diplomácia veze­tőit. Algéria elsősorban humanitárius okokból és Kuvait kérésére egyezett bele abba, hogy fogadja az elrabolt repülőgépet. Szovjet-amerikai gazdasági tárgyalások A politikai akarat fontos szerepe (ČSTK) - A Szovjetunió nem eléged­het meg a szovjet-amerikai kereskedelmi kapcsolatok jelenlegi eredményeivel. Ezt Vlagyimir Kamencev, a Szovjetunió Mi­nisztertanácsának alelnöke jelentette ki tegnap a szovjet-amerikai kereskedelmi és gazdasági tanács 11. ülésszakán. A gazdasági kapcsolatok normalizálása érdekében el kell távolítani azokat az akadályokat, amelyek a kölcsönös áru­Pakisztán Fel nem robbant lőszerek után kutatnak (ČSTK) - Iszlámábád és Raval- pindi pakisztáni ikervárosok utcáin katonai alakulatok kutatnak a fel nem robbant lőszerek után. Eddig több mint 6 ezer lőszert, gránátot és rakétát gyűjtöttek össze. Az iskolákban még szünetel a ta­nítás, a hivatalok zárva maradtak, a kórházakba újabb és újabb sebe­sülteket szállítanak. Hivatalos ada­tok szerint a vasárnapi tragédiában 93 vesztették életüket, 1100-an se­besültek meg. Szemtanúk szerint azonban a halálos áldozatok száma 400-ra tehető. Radzsiv Gandhi indiai kormány­fő táviratban fejezte ki részvétét Zia- ul Hakk pakisztáni elnöknek. csere-forgalom korlátozásához vezetnek. Az Egyesült Államokban például olyan magas vámokat szabnak ki a szovjet termékekre, hogy az szinte lehetetlenné teszi a behozatalt. Az Egyesült Államok korlátozza a korszerű termékek kivitelét. A Szovjetunió azonban sohasem lesz az elavult termékek piaca. Meg kell találni az együttműködés új formáit és módszereit, hangsúlyozta Vla­gyimir Kamencev. A kétoldalú gazdasági kapcsolatok fejlesztésében azonban fon­tos szerepet játszik a politikai akarat is. A tanács tegnapi ülésén William Ve­rity amerikai kereskedelmi miniszter felol­vasta Ronald Reagan elnök üdvözlő táv­iratát. Felszólalásában rámutatott a szov­jet-amerikai kereskedelmi és gazdasági kapcsolatok nagy jelentőségére. Megálla­pította, hogy a Szovjetunióban végbeme­nő gazdasági reformfolyamatok felkeltet­ték az amerikai társaságok érdeklődését a Szovjetunióval folytatott kereskedelem iránt. Hatodik nyitás H atodik fordulóját kezdi meg holnap Bécsben, a nemzet­közi konferenciák „harmadik főváro­sában“ az európai biztonsági és együttműködési értekezlet utótalál­kozója. Ez lesz már a harmadik „ráadás“, hiszen az eredetileg há­romfordulósra tervezett, 1986. no­vember 4-én megnyílt találkozónak 1987. július 31-én be kellett volna fejeznie munkáját. Bécsben nagyon hosszú időre kellett volna megállíta­ni az órákat, ha a madridi vagy stockholmi megoldáshoz folyamod­tak volna. A józan mérlegelés újabb fordulók megtartására késztette a diplomatákat, mivel - minden jel szerint - Bécsben nagy dolgok van­nak készülőben. Ezeket pedig nem lehet és nem is szabad elhamarkod­ni, hiszen egy kontinens sorsáról van szó. Karácsony előtt bizakodva távoz­tak a diplomaták az osztrák főváros­ból, azt ígérve: húsvétig megállapo­dunk! Nem sikerült. Mégsem tartja őket senki hazugnak, felelőtlennek, mivel az előző, az ötödik fordulón születtek már reménykeltő egyezsé­gek. Szerények ugyan, de ígérete­sek, s arra mutatnak, hogy elkészül­het egy tartalmas megegyezés. így tehát nem kell attól tartani, az utóta­lálkozó is a közép-európai haderő­csökkentési tárgyalások sorsára jut, melyek már 15. évükbe léptek. Tény viszont, hogy van bizonyos átfedés a két fórum között. Ezt a résztvevők azzal is elismerték, hogy az utótalálkozóval párhuzamo­san megkezdődtek a „huszonhár­mak“, vagyis a Varsói Szerződés és a NATO tagországai képviselőinek megbeszélései az új leszerelési tár­gyalások mandátumáról. Míg az ed­digi tárgyalások arról folytak, hogy egyrészt az NSZK és a Benelux- országok, másrészt az NDK, Cseh­szlovákia és Lengyelország terüle­tén csökkentsék a haderőket és a fegyverzeteket, addig az új fórum a NATO és a Varsói Szerződés egész európai területére vonatkozó­an dolgozná ki a hagyományos fegyverzet csökkentését, illetve az egyensúly létrehozását a mainál lé­nyegesen alacsonyabb szinten. Jól haladnak a huszonhármak is, már elkészült a dokumentum több fejezete. Ugyanez elmondható az utótalálkozó záródokumentumáról. Ez a két okmány együtt lehetővé tenné, hogy új szakasz nyíljon az összeurópai együttműködésben mind a három helsinki kosár terüle­tén. Tény viszont, hogy még mindig nincs végleges megállapodás olyan fontos kérdésekben, mint az európai gazdasági fórum megrendezése, melynek összehívását hazánk indít­ványozta, s helyszínként Prágát ja­vasolta. Viták vannak a Moszkvába tervezett emberi jogi nemzetközi konferencia körül is. A Nyugat kez­detben hallani sem akart Moszkvá­ról, de más elfogadható alternatívá­val sem állt elő. Most kialakulóban van egy olyan elképzelés, hogy elő­ször 1989-ben, a francia forradalom 200. évfordulója alkalmából Párizs­ban tartanának értekezletet az em­beri dimenziókról - az emberi jogok és a humanitárius kérdések összes­ségéről. Ezután Dániában rendez­nének egy értekezletet, s ezt követ­né a moszkvai emberi jogi konfe­rencia. Mutatja a bécsi tárgyalások bo­nyolultságát, hogy napirendjén a há­rom kosár égető, az államok közti bizalom növelését célzó problémá­inak rendkívül széles köre szerepel. A részt vevő országok által előter­jesztett javaslatok érintik az európai katonai enyhülés kérdéseit és a kö­zös vállalatok alapításának mecha­nizmusát, a munkához való jog biz­tosítását és a munkanélküliség fel­számolását, az egyetemek és más oktatási intézmények kapcsolattar­tását, az ingyenes orvosi ellátás biz­tosítását és irodalmi fesztiválok ren­dezését, a turistavízumok kiadásá­nak megkönnyítését és a tömegtájé­koztató eszközök szerepét a nem­zetközi megértés növelésében. S ez csak néhány kiragadott probléma. De valamennyi fontos, ha el akarjuk érni, hogy valóban „otthonos“ le­gyen „közös európai házunk“, melynek felépítésén fáradozunk. KI ..árra megállapodunk l\iy mondják a Bécsben gyü­lekező diplomaták. Van rá esély, reális esély még akkor is, ha egyelő­re hosszú a nyitott kérdések iistája. Az ellentmondások megoldhatók, a buktatók kikerülhetők. A decembe­ri szovjet-amerikai rakétaszerződés és a két ország vezetőinek elvi meg­állapodásai elősegítették, hogy ha­ladás történjen a huszonhármak konzultációin. Ha a moszkvai csúcs- találkozó is olyan eredményes lesz, mint a washingtoni volt, az bizonyá­ra éreztetni fogja kedvező hatását a bécsi utótalálkozón is. Hiba lenne azonban a csúcsra várni, hiszen akkor már majd' egy éves késésben lesznek a diplomaták az eredetileg kitűzött időponthoz képest. Az érté­kes idő pedig fogy, s nagy vétek lenne, ha hagynák, hogy elveszte­getett idővé váljék. GÖRFÖL ZSUZSA Társadalmi fejlődés csak békében lehetséges ANATOLIJ DOBRINYIN BESZÉDE A PRÁGAI NEMZETKÖZI ÉRTEKEZLETEN (ČSTK) - A Béke és Szocializ­mus folyóirat munkájával foglalko­zó prágai nemzetközi értekezleten a keddi vitában felszólalt Anatolij Dobrinyin, az SZKP KB titkára. Be­szédét rövidítve ismertetjük. ÚJ SZŐ 1988. IV. 14. Anatolij Dobrinyin bevezetőben tolmá­csolta a tanácskozás résztvevőinek Mihail Gorbacsov jókívánságait, majd tíz fő té­makörre osztva elemezte a nemzetközi fejlődés, a kommunista és munkásmoz­galom időszerű kérdéseit és ezzel össze­függésben a folyóiratra háruló felada­tokat. 1. Abban az időszakban vitatjuk meg a Béke és Szocializmus folyóirat munká­ját, amikor a világban radikális változások mennek végbe. Tehát a szocialista építés az osztály- és nemzeti felszabadító harc új, esetenként alapvetően új feltételei jön­nek létre. 2. Az SZKP véleménye szerint a folyó­irat nemzetközi kollektívája már sok min­dent tett, hogy elsajátítsa a változások lényegét. Ugyanakkor még sok mindent kell tenni, az elhangzott bíráló megjegy­zések véleményünk szerint lényegében megalapozottak. Tekintetbe kell venni, hogy a folyóirat nehézségei és problémái végső soron csak tükrözik azokat a prob­lémákat és nehézségeket, amelyekkel egész mozgalmunk küzd. Sok országban csökkent a kommunis­ta pártoknak nyújtott támogatás a válasz­tások során, leszűkült szociális bázisuk, egyes pártokban belső szakadások tör­téntek és így tovább. A pártok belső életéről most nem beszélünk, mert az az ő ügyük. De a mozgalmunkban kialakult bonyolult helyzet okairól szólni kell. 3. Ezek az okok nem egyértelműek. Egyszerűsítve a dolgokat, három fő cso­portra oszthatók. Először. A világ társadalmi fejlődésé­nek modifikációival, elsősorban a kapita­lizmus fejlődésének új jelenségeivel függ­nek össze. Ez a rendszer sokkal kitar­tóbb, életképesebb, mint ahogy korábban vélték. A tudományos-technikai forrada­lom körülményei közepette megváltozott annak a tömegbázisnak a jellege, amely­re a kommunista mozgalom hagyomá­nyosan támaszkodott. 4. Másodszor. A kommunista mozga­lom fejlődését fékező okok azzal függnek össze, hogy a szocializmus a jelenlegi szakaszban még nem érvényesíti teljes mértékben előnyeit, s a nyugati országok tömegeinek nem nyújtott meggyőző bizo­nyítékokat a szocialista társadalom mély demokratizmusáról. Mindehhez hozzá le­het adni egy egész sor szocialista ország­ban - kezdve a Szovjetunióval - végbe­menő negatív folyamatokat. Ezért csök­kent a szocializmus vonzereje. A Szovjet­unióban az átalakítást a saját feltételek­nek és szükségleteknek megfelelően végzik, nem akarnak mindenki számára elfogadható receptet adni. A legfőbb következtetés nem változik: a kapitalizmusnak van alternatívája, ez a szocializmus. 5. Harmadszor. A kommunista mozga­lom helyzetét negatívan befolyásolja a testvérpártok közötti kölcsönös kapcso­latok szférája. A vita olyan formákban robbant ki, amelyek kiélezték a pártok közötti kapcsolatokat. Meggyőződésünk, hogy ezt a mozgalom le tudja küzdeni. A kommunistáknak az internacionalista együttműködésben való lemaradása kü­lönösen akkor szembetűnő, ha más politi­kai pártok és irányzatok - a szociálde­mokraták, a zöldek, a keresztények, kon­zervatívok, a liberálisok - tevékenységét nézzük. t 6. Sajnos, lemaradtunk a 20. század végére jellemző realitások lényegének ér­tékelésével. Ezt pótolni kell. Az egyik legidőszerűbb kérdés az egyetemes em­beri, valamint az osztályérdekek és prob­lémák közötti viszony. Ugyancsak fontos kérdés: melyek a jelenlegi feltételek kö­zött a társadalmi haladásért folytatott harc útjai. Már sok párt eljutott a megállapítás­hoz, hogy az állandóan bővülő demokrá­cia feltételei közepette kell biztosítani a békés úton történő társadalmi változá­sokat. Azonban más helyzet is előállhat. Az imperializmus beavatkozása, a jobbol­dali erőszak (amit sosem lehet kizárni) kiválthatja a teljesen jogos válaszakció­kat, a forradalmi erők fegyveres akcióit is. A kérdés: miként lehet ezeket a konfliktu­sokat a nemzeti keretek között tartani, megakadályozni, hogy új nemzetközi fe­szültségforrássá váljanak. Eddig egy do­log világos: a társadalmi fejlődés - bármi­lyen utakon is történjen - napjainkban csak a nemzetközi béke feltételei között lehetséges. 7. Mindezekről sokszor éles vita folyik. A magunk számára a következő megálla­pítást tettük: fontos, hogy kölcsönösen meghallgassuk egymást, tanulmányoz­zuk egymás nézeteit. Világos az, hogy közülünk, a forradalmárok közül senkinek nincs joga arra, hogy lemaradjon az élet mögött. Az egyes pártok képviselői éppen ebben a folyóiratban folytathatnak mega­lapozott, elméleti vitákat. A nézetek konf­rontációjától át kell térni a mozgalom általános és specifikus problémáinak megítéléséhez, olyan kulturált vitára van szükség, amely kizárja az egymás ügyei­be való beavatkozást, a sértegetéseket és a másik befeketítését. 8. Az egész kommunista mozgalom egyik bonyolult problémája a mozgalom történelmi tapasztalataink értékelése. A mozgalom, valamint a mi pártunk és országunk történelme az éleződő ideoló­giai összecsapások célpontja lett. Amikor a szocializmus tökéletesítésének útjára léptünk, elsősorban Lenin hagyatékához nyúltunk vissza. Tapasztalatból tudjuk: országunk legnagyobb sikerei a lenini elvek, a lenini módszertan alkalmazásá­val függnek össze. S ellenkezőleg, amikor ezeket az elveket megsértették vagy mel­lőzték, sikertelenségek, esetenként vere­ségek értek bennünket. Természetes, hogy nálunk a történelmi viták során kü­lönböző, gyakran ellentétes vélemények is megnyilvánulnak. A vita az vita. Min­denkinek tudnia kell azonban, hogy a párt történetének koncepcióját végső soron maga a párt adja. Ideológiai ellenfeleink kihasználják azt, hogy nyíltan beszélünk a múltról. Új dolog ez? Korábban azért akartak bennünket befeketíteni, hogy tör­ténelmünk egyes eseményeit elhallgat­tuk. Most azért, mert nyíltan beszélünk róluk. Szembe kell szállnunk a burzsoá ideo­lógia kommunistaellenes kampányával, amely lényegében mindannyiunk ellen irányul. Arról, hogy ezt miként tegyük, nyilván a folyóirat nemzetközi kollégiuma dönt, figyelembe véve minden érdekelt testvérpárt érdekeit és álláspontját. 9. A Béke és Szocializmus folyóiratnak határozottan a miénknek, kommunistának kell maradnia. Az SZKP véleménye sze­rint hozzá kell járulnia az egész munkás- és demokratikus mozgalom szélesebb körű együttműködésének szervezéséhez. 1987. november 4-5-én a pártok és moz­galmak képviselőinek moszkvai találko­zója nagyon érdekes tapasztalátokkal szolgált e téren. Igazolta, a munkásmoz­galomban most új helyzet alakul ki, még­pedig kedvező légkör a párbeszéd mélyí­téséhez, a munkásmozgalom két fő irány­zata - a kommunisták és a szociáldemok­raták - kapcsolatainak fejlesztéséhez. E lehetőségeket a folyóirat aktívan ki­használhatja, s több figyelmet kell szen­telnie az olyan jelentős politikai erőnek, mint amilyenek az ázsiai és afrikai orszá­gokban a forradalmi és demokratikus pár­tok. Aktívabban kell szólnia a szocializ­mus fejlődésének problémáiról, elméleté­ről és történetéről, megújulásának és tö­kéletesítésének kérdéseiről. 10. Az SZKP-nak nincsenek kétségei afelől, hogy a folyóirat meg tudja oldani a rá váró bonyolult feladatokat. Több más párthoz hasonlóan mi is úgy véljük, hogy ennek érdekében folyóiratunk komoly átalakítására van szükség - mind a tartal­mat, mind pedig a szerkesztőségi appará­tus munkaformáit és módszereit illetően. A tartalom terén az új realitásokra és problémákra kell összpontosítani, a test­vérpártok jelenlegi ideológiai-elméleti szükségleteire, az új politikai gondolko­dásmódra. Ha azt kívánjuk, hogy a Béke és Szo­cializmus olyanná váljék, amilyennek a pártok szeretnék látni, szükséges, hogy ők maguk is nagyobb figyelmet szentelje­nek a folyóirat szükségleteinek. Nemcsak az anyagok előkészítésének korszerű kri­tériumairól van szó, hanem az egyes nemzeti mutációiról, a propagandáról és a tömegek között való terjesztéséről is.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents