Új Szó, 1988. április (41. évfolyam, 77-101. szám)

1988-04-09 / 83. szám, szombat

A CSKP KB Elnökségének beszámolója (Folytatás a 3. oldalról) zó kommunistákkal szemben tá­masztott követelmények a nemzeti tanácsok és a Szövetségi Gyűlés kommunista képviselőire is vonat­koznak. A törvényhozó szervek munkájának fontossága növekszik, mivel számos új törvényt kell előké­szíteni, érvényesítve ezeknek a szerveknek az ellenőrző szerepét is. Új törvényjavaslatot készítenek elő a képviselők szerepéről, vala­mint a Szövetségi Gyűlés ügyrend­jéről. A szocialista demokrácia to­vábbi jelentős elmélyülése érdeké­ben a CSKP KB Elnöksége szüksé­gesnek tartja, hogy foglalkozzunk az általános választások rendszerének tökéletesítésével, valamint a bírósá­gok függetlenségének megerősíté­sével. V. Határozottabban kell megszilárdítani a fegyelmet, a rendet és a törvényességet Elvtársak, a párt felkészülése az átalakítás feladatainak megvalósítására meg­követeli, hogy egyidejűleg meg­oldjuk a felgyülemlett súlyos problé­mákat. Ez mindenütt határozottsá­got és elvszerúséget követel meg. Ezért a szocialista demokrácia el­mélyítését elválaszthatatlanul összekapcsoljuk a fegyelem, a rend és a törvényesség megszilárdításá­val. Talán nem kell külön ki­emelnünk annak politikai jelentősé­gét, hogy alapvető fordulatot kell ezen a téren elérnünk a párt és a társadalom fejlődése, az átalakítás eredményes megvalósítása érde­kében. Mindenekelőtt ki kell küszöbölni a különféle negatív jelenségeket, így a munka nélkül szerzett bevételeket, az individualizmust megerősítő irányzatokat, számos esetben a tisztségekkel való visszaélést, a törvények megsértését vagy meg­kerülését. Nagy gazdasági és erköl­csi károkat okoz a mélyen gyökere­ző egyenlósdi, amely megsérti a szociális igazságosságot. Élesen kell fellépnünk azokban az esetek­ben, amikor a szavak ellentétben állnak a tettekkel, s amikor ellentét tapasztalható a szavakban hirdetett eszmények és szocialista erkölcsi értékek, valamint ezek gyakorlati al­kalmazása között. Súlyos társadalomellenes jelen­ség, amellyel sajnos elég gyakran találkozunk, a feladatok teljesítésére vonatkozó adatok meghamisítása. A CSKP KB Elnöksége foglalkozott ezzel a kérdéssel, tájékoztatta erről az alacsonyabb szintű szerveket és a hiányosságok megszüntetését kö­veteli. A legfelsőbb népi ellenőrzési szervek 1226 vállalatnál és intéz­ménynél végeztek ellenőrzést, eszerint a szervezeteknek több mint a fele meghamisította a feladatok teljesítésére vonatkozó kimutatott adatokat és más mutatókat, ami le­hetővé tette a nem jogos prémiumok vagy jutalmak kifizetését. így például a trnavai autógyár és a prostéjovi Agrozet olyan termékeket számlá­zott ki, amelyek még nem készültek el. A Stará Turá-i Chirana csak név­legesen adta el készleteit, a brnói Prefa és a hyskovi Prefa törvényel­lenes módon anyagi előnyhöz jutott azáltal, hogy a betonkeverékek ké­szítésénél nem tartotta be a techno­lógiai fegyelmet. A felettes szervek e fogyatékosságokból nem vonták le a megfelelő következtetéseket. Az irányítás vonalán továbbított jelenté­sek néhány kivételtől eltekintve, po­zitívan értékelték a negatív jelensé­gek elleni harc eredményeit, tehát nem indultak ki a valós helyzetből. A felettes szervek ezeket a jelenté­seket nem bírálták felül kritikusan, lényegében csak alapanyagnak te­kintették ahhoz, hogy hasonló tartal­mú jelentéseket adjanak a felsőbb szerveknek. Nyíltan meg kell mon­dani, számos esetben az illetékes pártfunkcionáriusok is tudtak a fo­gyatékosságokról, de hallgattak. A népi ellenőrző bizottságok tovább­ra is súlyos negatívumokkal találkoz­nak a termékek minőségével kapcsolat­ban. Es ami a legrosszabb, számos helyen a pártszervezetek is közöm­bösen ítélik meg a megállapított fo­gyatékosságokat, még azokban az esetekben is, ha ezekért párttagok felelősek. Előfordul, tétlenül nézik, hogy vezető beosztásokba, anyagi felelősséggel járó munkakörökbe olyan embereket neveznek ki, akiket az ilyen munkakörben elkövetett bűncselekményekért jogérvényesen már egyszer elítéltek. Elkerüli a fi­gyelmet az is, hogy a vállalati, sőt minisztériumi ellenőrzések sem tel­jesítik feladatukat. Ezekben az ese­tekben a vezetők figyelmének pere­mére kerül a társadalom vagyoná­nak védelme. Ennek határozottan véget kell vetni. Aggasztó, hogy egyes vezetők nem is léphettek fel a negatív jelen­ségek ellen, mivel azokat maguk követték el, illetve más, törvényelle­nes tevékenységet folytattak. Politi­kai felelősség hárul azokra a veze­tőkre is, akik maguk nem vétettek, de tudtak a törvénytelenségekről és nem vonták le az egyes esetekből a következtetéseket. Vegyük figye­lembe az ilyen esetek politikai követ­kezményeit és vonjuk le a tanulsá­gokat. Az említett negatív jelenségek kö­zül egyiket sem tűrhetjük meg. Az, hogy még mindig előfordulnak, tanú­sítja, nem mindenhol érvényesítik elég következetesen a CSKP KB Elnökségének a pártszervekhez és -szervezetekhez intézett levelében foglalt elveket. Ez a dokumentum tudvalévőén a szocialista törvényes­ség, erkölcs és fegyelem elvei meg­sértése elleni harc fokozásával fog­lalkozik. Ezen a téren fordulatot kell elérni, mivel ez életünk átalakításá­nak elválaszthatatlan részét képezi. A pártnak a szocialista állammal és szerveivel, az ügyészséggel és a bíróságokkal, a társadalmi szerve­zetekkel, főleg a Forradalmi Szak- szervezeti Mozgalommal és a Szo­cialista Ifjúsági Szövetséggel egysé­gesen kell küzdenie a negatív, káros jelenségek ellen, a fegyelem és a rend megszilárdításáért. Ezen a téren fontos feladatok állnak a vál­lalatok önigazgatási szervei előtt. A közvéleményben olyan légkört kell teremteni, amely elítéli a szocialista erkölcs és törvényesség megsérté­sét, megbecsüli, megfelelően érté­keli s igazságosan jutalmazza a lel­kiismeretes és becsületes munkát. Meggyőződésünk, hogy a dolgozók ezt támogatni fogják. VI. Fordítsunk megkülönböztetett figyelmet a pártsorok tisztaságára, minőségére és aktivitására Elvtársak, azzal a kérdéssel foglalkozva, hogy hogyan készült fel a párt az átalakításra, elemeznünk kell a párt mai helyzetét, összetételét, a továb­bi fejlődés lehetőségeit. Leszögezhetjük, hogy a hatvanas évek végén kialakult válság követ­kezményeinek felszámolása és a XIV. pártkongresszus óta a párt­tagság számbelileg jelentősen gya­rapodott és minőségileg is javult. Csehszlovákia Kommunista Párt­jának ma 1 717 016 tagja és tagje­löltje van, ebből 109 429 a tagjelölt. Két év alatt a kommunisták száma 2,5 százalékkal nőtt, ami azt jelenti, hogy a XVII. kongresszus követel­ményének megfelelően, csökkent a számbeli gyarapodás dinamikája. Kedvező a párt szociális- és korösz- szetétele, jelentősen nőtt a kommu­nisták műveltségi szintje. A pártta­gok és tagjelöltek csaknem kéthar­mada munkásszármazású. A kom­munisták 50,2 százaléka közvetle­nül a termelésben dolgozik, ebből 51,9 százalék aktív munkás. Ez összhangban áll a párt munkásjelle­gének megszilárdítására vonatkozó kongresszusi irányelvvel. Meg kell azonban jegyeznünk, hogy a fiatal munkások körében csökkent a párt­tagság iránti érdeklődés, és a párt­ból távozók többsége is munkás. A gazdasági szférában a kommunis­ták 70 százaléka 1971 után ebből minden negyedik párttag 1981 után lépett a pártba, és a párttagok 30 százaléka 35 évesnél fiatalabb. Az 1971 óta felvett 1 106 000 párttag közül 208 106 párttag, illetve tagjelölt tagsága megszűnt. Ebből 28 938 tagot és tagjelöltet, vagyis 14 százalékot kizártak, 127 226 tag, vagyis 62,2 százalék tagságát meg­szüntették, 51 892 tagjelölt, vagyis 25 százalék tagságát törölték. Ugyanebben az időszakban össze­sen 181 000, ebből az utóbbi két évben 30 000 büntetést róttak ki a párt alapszabályzatának megsér­téséért, illetve a párthatározatok nemteljesítéséért. Tavaly minden ötödik pártbüntetést bűncselekmé­nyért rótták ki. Fel kell figyelni arra, hogy a párt sorainak formálása so­rán gyakran nem elég átfogó, sőt gyakran adminisztratív hozzáállás érvényesül, sok esetben nem tulaj­donítanak megfelelő jelentőséget a tagok és tagjelöltek nevelésének. Nem ritkán a legfontosabbnak a tag­jelöltek felvételét, az irányszámok teljesítését tartják. Szem elől té­vesztik a politikai célokat, nem ve­szik figyelembe az egyes munkahe­lyek sajátos feltételeit, azt a követel­ményt, hogy a dolgozókollektívák­ban és a közvéleményben növelni kell a párt befolyását. A pártmunka irányvonalát a CSKP KB 3. ülésének határozatai szabják meg. Ezeket a határozato­kat következetesen és átfogóan kell megvalósítani az életben. Ez azt jelenti, hogy aktivizálnunk kell a párttagokat és tagjelölteket és ez­zel párhuzamosan erősítenünk kell a párt sorait. Hangsúlyt kell helyez­nünk az újonnan felvett tagok és tagjelöltek kellő felkészültségére. Ebből a szempontból kiválasztásuk során nagyobb igényeket kell tá­masztanunk. Figyelmünket a mun­kásokra, a műszaki értelmiségre kell irányítanunk, főleg azokra, akik a gyárakban és az építkezéseken dolgoznak. A tudományos intézetek-, ben, a tudományos dolgozókra, az egészségügyben az orvosokra és ápo­lónőkre, a főiskolákon a legjobb hallga­tókra és pedagógusokra, vagyis minde­nütt a legfontosabb hivatásokban dolgozókra. A pártmunkában a fő kri­térium a párt forradalmi jellegének megszilárdítása, munkásmagvának megerősítése, a szervezetek akció­képességének és a kommunisták aktivitásának fokozása és ennek eredményeként a párt tekintélyének és befolyásának növekedése le­gyen. Elvszerűen fel kell vetni a kom­munisták aktivitásának és példamu­tatásának kérdését. Ez kulcsfontos­ságú kérdés, közvetlenül összefügg a párt egységével, akcióképességé­vel és tekintélyével. Ezt azért hang­súlyozzuk, mert a pártszervek ta­pasztalatai szerint nem kevés a passzív tag. Kötelességeik teljesí­tése lényegében csak a tagdíjilleték fizetésére és a gyűléseken való részvételre korlátozódik. A pártban nincsen helyük az olyanoknak, akik csak papíron szerepelnek tagként. Konkrétan elemezni kell a passzi­vitás okait, rá kell mutatni mennyi­ben felelős ezért rpaga a kommunis­ta, a szervezet munkája, vagy az adott munkahelyen, illetve lakóhe­lyen uralkodó légkör. Döntő fontos­ságú a feltételek megteremtése ah­hoz, hogy minden kommunista nyíl­tan elmondhassa véleményét, s ak­tívan részt vehessen alapszerve­zete tevékenységében. Érzékenyen kell viszonyulni az idős kom­munistákhoz, akik már nem dolgoz­hatnak ugyan teljes aktivitással, de számolni kell velük, ki kell használ­nunk tapasztalataikat a fiatalabb tisztségviselők nevelésében. El kell gondolkodni afelett is, hogy a köz­ponti bizottság a kerületi és járási bizottságok szintjén hogyan vonha­tók be a munkába azok a tisztségvi­selők, akik már befejezték hivatásos politikai pályafutásukat, sok tapasz­talatot szereztek és részt tudnak venni a párt politikájának kidolgozá­sában, illetve megvalósításának ellenőrzésében. A kommunisták aktivitását, példa- mutatását és fegyelmezettségét be­folyásoló alapvető tényezők közé tartozik az eszmei-politikai felké­szültség és az öntudat. Ezért, az eddiginél jobban kell őket felvértezni a szükséges információkkal, érvek­kel, jobban kell ismerniük a párt határozatait és dokumentumait úgy, hogy ne csak tudjanak ezekről, hanem öntudatosan érvényesítsék is azokat és szakmailag megalapo­zott választ tudjanak adni az embe­rek kérdéseire. Ebből a szempontból nagyobb igényeket kell támaszta­nunk a pártoktatással szemben, amelyet szorosan össze kell kap­csolni a konkrét problémákkal, a párt mindennapi munkájával. Ezt a célt szolgálja a pártoktatás átalakítása. Harcolnunk kell a pártélet meg­tisztításáért, az opportunizmus és a liberalizmus továbbá a formális tagság és a passzivitás ellen, a párt realizációsképességének fokozásá­ért, a dolgozók tömegeire gyakorolt befolyásának elmélyítéséért. Min­den kommunistának tudatosítania kell személyes felelősségét, amely erősebb lesz, ha rendszeresen konkrét feladatokkal bízzuk meg őt, és tisztségre való tekintet nélkül számot is kell adnia munkájáról a kollektíva előtt. Ez is elősegíti, hogy a párt befolyása megfeleljen a kommunisták nagy részará­nyának. VII. Sokoldalúan erősíteni kell a pártalapszervezetek szerepét és akcióképességét Elvtársak, a gazdaságirányításban és egyéb területeken végbemenő válto­zások következményei, a vállala­tok jogkörének és felelősségé­nek növelése, valamint az önigaz­gatás érvényesítése a pártban is megköveteli, hogy minden láncsze­ménél növeljük az önállóságot és a felelősséget. Fokozódnak a köve- telemények a döntési jogkörökkel, a pártszerveknek és -szervezetek-' nek a feladatok és problémák meg­oldásához való hozzáállásával, to­vábbá a pártmunka stílusával és módszereivel szemben, főleg az össztársadalmi érdekek és szükség­letek kielégítése során. A megoldásra váró feladatok megkövetelik a felsőbb szervek ha­tározatainak megvalósításához való alkotó hozzáállást. Nem lehet az1 várni, hogy mindenhez útmutatáso­kat és recepteket adjanak ki, hogy miként kell eljárni az egyedi esetek­ben. A vezető tisztségviselőknek tudniuk kell önállóan cselekedni. Mindenekelőtt a pártalapszerveze­tek szerepe, önállósága és akcióké­pessége növelésére kell fordítani a figyelmet. A pártalapszervezetek- ben futnak össze az átalakítás és a demokratizálás feladatai gyakorlati megvalósításának legfontosabb kér­dései. Értékeljük, hogy az évzáró tag­gyűléseken a kommunisták támo­gatták a XVII. kongresszuson meg­hirdetett irányvonalat és a CSKP KB 7. ülésének határozatait. Egy egész sor pártalapszervezetben, főleg a termelésben, felelősségteljesen viszonyultak az évzárók tartalmi elő­készítéséhez - összefüggésben a tervfeladatok teljesítésével - s az elfogadott határozatokban tükröződ­tek a 7. ülés következtetései. A párt­alapszervezetek többségének ta­nácskozásaira a nagyobb nyíltság és a bíráló szemlélet volt a jellemző. Az évzárókon bizonyos változás­ra is sor került az alapszervezetek bizottságaiban. Az újonnan megvá­lasztott bizottsági tagok aránya 18,6 százalék, az új alapszervezeti elnö­köké pedig 15 százalék. Az alap­szervezetek 4,8 százalékában tar­tottak titkos szavazást, ezekben 136 bizottsági tagot nem választottak meg, köztük 60 olyan elvtársat, akik­nél azzal számoltak, hogy ők töltik majd be az elnöki tisztséget. A tapasztalatok általában alátá­masztják, hogy a párttagok és -tiszt­ségviselők jelentős része még nem úgy tekint a titkos szavazásra, mint a mélyebb demokratizmus megnyil­vánulására. Ennek a kérdésnek sok­kal nagyobb figyelmet kell majd szentelni. Helytelen lenne nem látnunk, hogy a 7. ülés határozatait nem értették meg minden szervezetben azok teljes terjedelmében és komp­lexitásában. Nem minden évzáró taggyűlés vált a szükséges mérték­ben a konkrét tettekre, aktivitásra és kezdeményezésre ösztönző erővé az átalakítás és a népgazdasági terv feladatainak teljesítésében, s egyéb területeken sem. Sok helyen megnyilvánult a mé­lyen gyökerező formalizmus, a szte­reotip megközelítés, a társadalom új jelenségeivel és szükségleteivel szembeni apátia. Röviden szólva: még nem fújt mindenütt olyan szél, amely megmozgatta volna az állóvi­zeket, az évek óta megoldatlan gon­dokat, mindazoknak a lelkiismeretét, akik a régi módon dolgoznak és nem teljesítik kötelességüket. Csak kismértékben követelték meg a vezető dolgozóktól - kommu­nistáktól, hogy adjanak számot, mi­ként biztosítják a párt politikáját, s hogyan akarnak eleget tenni fela­dataiknak. Sok évzáró gyűlés gyenge pontja volt, hogy nem hangsúlyozták a pártalapszabályzat következetes megtartásának elkerülhetetlenségét, s annak szükségét, hogy mindenütt le kell vonni a megfelelő következte­téseket, ahol az alapszabályzatot megsértették. A járási és kerületi pártbizottsá­goknak a konferenciái előkészítése során ezekből a fogyatékosságokból le kell vonniuk a tanulságokat. Előtérbe kerül a szükségszerű­ség: oly módon erősítsük az alap­szervezetek szerepét, hogy a dolgo­zókollektívák politikai alapsejtjeiként kezdeményezóen lépjenek fel. Első­rendű feladatuk az, hogy az átalakí­tásnak, a szocialista önigazgatás ki­bontakoztatásának, a dolgozókol­lektívák munkaeredményekért vál­lalt felelőssége növelésének, az igazságos javadalmazási elvek megvalósításának, a dolgozók szo­ciális problémái megoldásának az élére álljanak. Ugyanakkor hatéko­nyan elő kell segíteni a munkahelye­ken a rend és a fegyelem erősítését, a nagyfokú angazsáltságot. Ehhez az szükséges, hogy a kommunisták közvetlen kapcsolatban legyenek a dolgozókkal, mindennapos tevé­kenységükkel erősítsék azok bizal­mát a megkezdett irányvonal iránt, s ugyanakkor összekapcsolják a munkahelyek legidőszerűbb fela­datainak a biztosítását a dolgozók érdekeinek és szükségleteinek ki­elégítésével. Ezzel függ össze az is, hogy egyes alapszervezetek elszi­geteltségét fel kell számolni. A pártszervezetek jelentős szere­pet játszanak a vállalatoknál a szo­cialista önigazgatás szerveinek lét­rehozásában és tevékenységük ki­bontakoztatásában, jelenleg ilyen kísérletek folynak. El kell érni, hogy az önigazgatási szervekbe tapasz­talt munkásokat, kiváló konstruktő­röket, technikusokat, kommunistá­kat, pártonkívülieket, valamint más politikai pártok tagjait válasszák, olyan embereket, akik odaadóak a szocializmus iránt és természetes tekintélyük van a dolgozók között, továbbá a pártszervezetek, a szak- szervezeti és más társadalmi szer­vezetek tisztségviselőit. Fontos követelmény, bevonni a dolgozókollektívákat a termelés irányításába az önigazgatási szer­veken keresztül, s ebben a folya­matban erősíteni a pártszervezetek politikai ráhatását oly módon, hogy támogassák az emberek alkotó részvételét és a szocialista vállalko­zást. A pártszervezeteknek nem­csak a kommunistákkal kell dolgoz­niuk, hanem az önigazgatási szer­vek minden tagjával, meg kell velük beszélni, miként lehet a helyi feltéte­lek között a legjobban biztosítani a pártpolitika feladatainak a megva­lósítását. Ami az új tudományos-kutatási, termelési és forgóalapok létrehozá­sát illeti, keresni kell majd és a gya­korlatban le is ellenőrizni a pártépí­tés optimális formáit, amelyek sza­vatolják a párt befolyását az új felté­telek között. Mindenekelőtt az új gazdasági mechanizmusra való áttérés idősza­kában várnak a pártszervezetekre, a kommunistákra nem könnyű fela­datok, vagyis akkor, amikor az új mechanizmus még nem működik teljes egészében. Arról van szó, hogy szembe kell szállni az össztár­sadalmi érdekek rovására történő spekulációval, s leküzdeni az olyan tendenciákat, hogy csupán az új mechanizmus eszközeinek automa­tikus érvényesülésére hagyatkoz­zanak. A pártszervezetek nem hagyhat­nak semmit figyelmen kívül, ami döntő a termékek minősége, a kül­földi és a hazai piacon való érvénye­sülése szempontjából. Következete­sen elemezniük kellene az olyan tényezőket, mint amilyenek a mü- szaki-gazdasági paraméterek, az önköltség csökkentése és így tovább. Ezzel összefüggésben haté- (Folytatás az 5. oldalon) ÚJ SZÚ 4 1988. IV. 9.

Next

/
Thumbnails
Contents