Új Szó, 1988. április (41. évfolyam, 77-101. szám)

1988-04-09 / 83. szám, szombat

(Folytatás a 2. oldalról) koznak az emberek tudatára és pszichológiájára, érdekeikre, társa­dalmi helyzetükre és kihatnak a vi­selkedésükre is. Ezzel összefüggés­ben megalapozott módon kell kifej­teni az átalakítás és a demokratizá­lás problémáit, s fel kell számolni a szocialista társadalom ellentétek­től mentes fejlődésére vonatkozó merev és dogmatikus nézeteket, amelyek az adott gyakorlat, a jelen­legi termelési és társadalmi viszo­nyok, továbbá a párt-, az állami, a gazdasági és a társadalmi szervek és szervezetek tevékenységi formá­inak megőrzésére irányulnak. A párt ideológiai és tömegpolitikai munkájának irányzataiban és mód­szereiben érvényesíteni kell a viták, a véleménycserék alkotó és cselek­vő módszerét, s nem szabad meg­kerülni az égető kérdéseket. Ez min­den kommunistának, minden alap­szervezetnek közös ügye. Emellett hangsúlyozni kell, hogy a politikai, a gazdasági és az ideológiai munká­ban csak az egységes eljárás hozhat­ja meg a kívánt eredményeket. Még egy további dologról is emlí­tést kell tenni. Az ellenséges propa­ganda a saját szemszögéből ma­gyarázza a szocialista országokban megvalósuló átalakítás és demokra­tizálás folyamatát. Csehszlovákiával kapcsolatban már az elmúlt évben előkészítette a talajt különböző rá­galmazó hadjáratok indítására az országunk életében bekövetkezett A CSKP KB Elnökségének beszámolója jelentősebb események évfordulói­val kapcsolatban, főleg 1968 január­jának, s az azt követő események huszadik évfordulójával kapcso­latban. Az utóbbi időben annak lehetünk tanúi, hogy az antikommunista erők néhány nyugati tájékoztató eszköz segítségével igyekeznek közvetle­nül megszervezni az ellenzéki cso­portokat, s olyan akciókra ösztönzik őket, amelyek célja a zavar és a fe­szültség keltése társadalmunkban, sőt, ezeket az akciókat vallási kön­tösbe burkolják. Ezeket a törekvése­ket határozottan el kell utasítanunk. Államunkban minden hívő élhet az alkotmány által biztosított vallássza­badsággal és részt vehet a vallási életben és szertartásokon. Ebben nálunk senki sincs korlátozva. A központi bizottság elnökségé­ben foglalkoztunk ezekkel a kérdé­sekkel. Nem becsüljük túl, de le sem becsüljük az ellenség törekvéseit. A fontos az, hogy a párt, a kommu­nisták alapos tájékoztatást kapjanak ezekről a problémákról, hatékonyan lépjenek fel e törekvésekkel szem­ben és az állampolgárok körében úgy lépjenek fel, hogy az antiszocia­lista akciók szervezői - egyénekről van szó - elszigetelődjenek. Nem engedjük meg senkinek, hogy élős- ködjön az átalakítás és a demokrati­zálás folyamatán. Az állam törvényei mindenki számára kötelezőek, és mindazoknak, akik e törvényeket megsértik, számolniuk kell a jogi következményekkel. III. A gazdaság a szocialista társadalom fejlesztéséért vívott harc fő frontja ÚJ szú 1988. IV. 9. Elvtársak, a társadalom átalakítása felada­tainak felelősségteljes biztosítása és a gazdálkodás új feltételeire való felkészülés mindenekelőtt azt köve­teli, hogy ne veszítsük szem elől a népgazdaság jelenlegi feladatai­nak teljesítését. A XVII. kongresszus óta elért gazdasági eredményekkel foglal­koztunk a CSKP KB 7. ülésén. Az idei év első három hónapjának terv­teljesítéséről szóló adatok jelzik, hogy 1987-hez viszonyítva bizonyos javulás tapasztalható, bár figyelem­be kell venni egyrészt a kedvező időjárási feltételeket, másrészt azt, hogy az ötéves tervhez viszonyítva csökkentettünk néhány feladatot. A saját termelési érték tervét 102 százalékra teljesítettük. Azoknak a vállalatoknak a száma, amelyek a saját termelési érték tervét nem teljesítették, a tavalyi első negyed­évhez viszonyítva csökkent ugyan, de még mindig eléri a 18,2 százalé­kot. Általában véve az idei év ered­ményei sem tölthetnek el bennünket megelégedéssel. Alaposabban szemügyre véve a gazdasági fejlődést, látható, hogy továbbra is megnyilvánulnak a ked­vezőtlen tendenciák, fennállnak a komoly problémák és a minde­nekelőtt abból adódó hiányosságok, hogy nem érjük el az intenzifikálás tervbe vett céljait. A vállalatok gazdálkodásának a 8. ötéves tervidőszak első két évében elért eredményei eltérnek a CSKP XVII. kongresszusán kitű­zött elképzelésektől. A mennyiségi mutatók kielégítő teljesítése mellett nem sikerült elérni a tervezett minő­ségi mutatókat sem magában a ter­melésben, sem pedig az előállított termékeknél. A társadalmi össztermék növeke­désének üteme 1987-ben 0,7 szá­zalékkal volt magasabb, mint azt a terv meghatározta. Ezt a növeke­dést teljes mértékben az tette lehe­tővé, hogy nem tartottuk be a terme­lési eszközök megtakarításainak tervét. Ez 0,6 százalékkal volt na­gyobb a tervezettnél, összeségé­ben ez 9 milliárd koronával csökken­tette a nemzeti jövedelmet. Az anyagköltségek tervezett részarányának túllépése megmutat­kozott a saját termelési érték terve teljesítésének elmaradásában, főleg az iparban és az építőiparban. Nem tartottuk be a 100 koronányi teljesít­ményre számított bérköltség tervét sem. A magasabb ráfordítások 1987-ben azt eredményezték, hogy 3,9 százalékkal, vagyis 5,3 milliárd koronával alacsonyabb szintet ért el a'gazdaság nyereségképzése. Bár a nyereség 1986-hoz viszonyítva növekedett, a növekményt csak 50 százalékban fedezte a relatív anyagmegtakarítás a tervezett 100 százalék helyett. A kedvezőtlen helyzet súlyosbo­dott a raktári készletek területén. A központilag irányított szervezetek­nél az év végén a készletek növek­ménye 11,2 milliárd korona volt, míg a terv csökkentésükkel számolt. A növekedés túlnyomórészt a ter­melés tartalékaira összpontosult. Ezek a problémák a legfőbb okai a saját források hiányával együtt az egyes vállalatok fizetési nehézsé­geinek. A pénzügyi gazdálkodás területén elért eredmények kihatással vannak az állami költségvetésre is, amely kiegyensúlyozottságát a tartalékok kihasználásával sikerült biztosítani. Mindez összességében a társa­dalmi munka termelékenységének és a nemzeti jövedelemnek a las­súbb növekedésében tükröződik. Miközben a kongresszusi irányelvek a 8. ötéves tervidőszakra vonatko­zóan a nemzeti jövedelem növeke­désének ütemét 3,5 százalékban határozták meg, ez a növekedés 1986-ban 2,8 százalék, s amint azt a statisztika mutatja, 1987-ben 2,2 százalék volt. A 8. ötéves tervidő­szak első két évében tehát a kong­resszuson meghatározott 18-19 százalékos növekedési ütemből csak 5,1 százalékot teljesítettünk. A nemzeti jövedelem 3,5 százalé­kos évi növekedését nem véletlenül, s nem is politikai okokból határoztuk meg. Ez olyan érték, amely elenged­hetetlenül szükséges ahhoz, hogy kielégítsük a legfontosabb szükség­letek 3 kategóriáját: egyrészt az életszínvonal, növelésének a szoci­ális fejlesztésnek a szükségleteit, továbbá népgazdaságunk termelé­si-műszaki bázisa szerkezeti átala­kítását és korszerűsítését, valamint az ország védelmi szükségleteit. Emlékeztetni kell rá, hogy a nem­zeti jövedelem felhasználása az öt­éves terv feladataival összhangban valósul meg. A szociális elképzelé­sekkel összhangban járunk el, s lénye­gében a létfenntartási költségek sta­bilizáltak. A reálbérek növekedése például 2 százalékot tett ki. A szemé­lyi fogyasztás az ötéves tervidőszak első két évében több mint 4 százalék­kal növekedett. Az a tény, hogy az egyik oldalon a források képzése elmarad a tervben foglaltak mögött és a másik oldalon a tervezett, de a való­ságban el nem ért forrásképzéssel összhangban folyik az eszkozok tel- használása, azt jelenti, hogy nehe­zebbé válik az ötéves tervidőszak fennmaradó éveiben a gazdasági egyensúly fenntartása. Ezt az utat, amikor még kihasználhattuk a meg­levő tartalékokat, már nem járhatjuk tovább. Olyan helyzetbe jutnánk, amelyben radikális intézkedéseket kellene elfogadnunk. A további szo­ciális fejleményekre feltétlenül meg kell keresnünk a pénz. Ezt, sajnos, távolról sem mindenki érti meg. Erről tanúskodnak a gazdasági szervezetek múlt év végi javaslatai, amelyek, ha elfogadnánk őket, a bruttó nemzeti jövedelem képzé­sének további, 14 milliárd koronát kitevő csökkentését jelentené az 1988-as, már amúgy is módosított terv céljaihoz viszonyítva. És hang­súlyozom, hogy e csökkenés mellett a termelési fogyasztás volumenének kétharmados növelése volt a köve­telmény. Ezek a tendenciák ag­gasztóak és úgy tűnik, még mindig tapasztalható a nemzeti jövedelem képzéséhez való extenzív hozzá­állás. Szükségesnek tartottuk, hogy rá­mutassunk a népgazdaság fejlődé­sében tapasztalható komoly problé­mákra. Itt mindenáron el kell érnünk a kívánt változásokat. Nem térünk el az ötéves terv alapvető céljaitól, nem rezignálunk, ellenkezőleg, min­den erőnket mozgósítjuk arra, hogy a lehető legminimálisabbak legye­nek a konkrét feladatok teljesítésétől való eltérések. Ezért vetjük fel oly sürgetően az idei terv következéfes teljesítésének kérdését is. Szó sze­rint harcot kell indítani a népgazda­ság nagyobb teljesítőképességéért, a termelés hatékonyságának foko­zásáért és a takarékosságért és fő­ként a termelési fogyasztás csökken­téséért. Az említett irányokban törté­nő gyorsabb előrehaladást nyilván fékezi a jelenlegi mechanizmus, ezért is akarjuk megváltoztatni. De nem lehet mindent e mechanizmus szám­lájára írni. Az irányító munkában és a döntéshozatalban is még sok a szubjektív hiba, a hiányosság, ami éppúgy vonatkozik a központi szer­vekre, mint a vállalati szférára. A fe­lelős szerveknek mielőbb rendezni­ük kell számos vállalat idei terve körüli nyitott kérdéseket. A dolgokat azonban sehogy sem szabad pusztán a tervszámok eléré­sére szűkíteni, hanem annak az elv­nek kell mindenütt az előtérbe kerül­nie, hogy a gazdaság szociális beál­lítottsága és kihasználása dombo­rodjon ki. Nemcsak azt kell értékelni., hogy mennyit termelünk, hanem azt is hogy mennyiért, milyen műszaki színvonalon, milyen minőségben és hogyan vannak kielégítve a hazai piac és az export szükségletei, ho­gyan vannak biztosítva a társadalom fejlődésének távlatai. Ez álljon a pártszervek, minden kommunista figyelmének a középpontjában - a legfelső szinttől a legalsóig az állami és gazdasági irányítás egész tengelyén. Erre kell irányítani a tár­sadalmi szervezetek, mindenekelőtt a Forradalmi Szakszervezeti Moz­galom, a Szocialista Ifjúsági Szövet­ség, a tudományos-technikai társa­ságok tevékenységét, s ki kell bon­takoztatni a munkakezdeményezé­seket. Az eddigi eredményekre alapoz­va a CSSZSZK kormánya idén janu­ár végén feladatul tűzte ki; hogy 1988 és 1990 között meg kell valósí­tani a 8. ötéves terv feladatai teljesí­tésének bebiztosítását, a gazdaság kiegyensúlyozottságának erősítését és a tervfeladatok teljesítése során mutatkozó hiányosságok, s az ebből eredő problémák leküzdését célzó intézkedések programját. Az erőfor­rások és a felhasználás közötti fe­szültség csökkentése érdekében például az a döntés született, hogy az eredeti elképzelésekhez viszo­nyítva mintegy 45 milliárd koronával kell csökkenteni az újonnan kezdő­dő építkezéseket. Ebből 20 milliárd már az 1988-as végrehajtási terv­ben biztosítva van. Jóváhagytuk az irányítási szféra ésszerűsítésének programját, amely jelentős létszám- csökkentéssel számol, s meghatá­roztuk, hogy lépéseket kell tenni a társadalmi fogyasztás gazdasá­gossága érdekében. Az előkészület­ben levő intézkedésekkel összefüg­gésben megtiltottuk az irodaépüle­tek építésének megkezdését, ami az állami költségvetés számára néhány száz millió korona megtakarítást fog jelenteni. Elkezdődtek az 1989-1990-re szóló terv előkészítő munkálatai, s a tervjavaslatot az év közepén már felelősségteljesen megvitathatjuk. Igényes feladatokat támaszt ve­lünk szemben a termelési-műszaki, a tudományos-kutató és a pénzfor­galmi bázis átszervezése, amely idén július 1-ével kezdődik meg. Cé­lunk az, hogy létrehozzuk a feltétele­ket a kétfokozatú irányításhoz, a vál­lalati törvény teljes érvénye­sítéséhez, hogy megszabadítsuk gazdaságunkat az irányítás felesle­ges láncszemeitől és a vállalatok számára lehetővé tegyük, hogy va­lóban vállalkozzanak, gazdaságo­san, gyorsan és rugalmasan reagál­janak a társadalom szükségleteire. Egyben kritikusan fel kell hívni a fi­gyelmet arra, hogy a termelési-mű­szaki bázis szervezeti struktúrája átalakításának megvitatása során erősen érződnek az ágazati és a he­lyi érdekek, amivel a felelős szer­veknek határozottan szembe kell szállniuk. Fokozatosan bővül azoknak a vállalatoknak a köre, amelyek részt vesznek a gazdasági szerve­zetek fokozott önállóságát és fele­lősségét célzó komplex kísérletben. Jelenleg ez a dolgozók összlétszá- mának több mint az egynegyedére vonatkozik. IV. A párt a szocialista demokrácia fejlesztésének élén Elvtársak, pártunk egész története arra tanít bennünket, hogy valamennyi siker forrása a néppel való szilárd szövet­ség volt, amely a dolgozó ember megbecsülésén, nézetei és tapasz­talatai iránti tiszteleten, alkotó erői­nek és képességeinek a kibontakoz­tatásán alapul. Ebből indulunk ki akkor is, amikor politikai rendsze­rünk és egész társadalmi életünk széles körű demokratizálásának fel­tételeit hozzuk létre. Ezekkel a kérdésekkel részlete­sen foglalkoztunk a CSKP KB 5. és 7. ülésén, s gyakorlati lépéseket tet­tünk ebben az irányban. A legkomolyabbak közé tartozik az önállóság és a felelősség fokozá­sa az önelszámolási szférában, ami lehetővé teszi, hogy a dolgozókol­lektívák igazi gazdaként cselekedje­nek. Az állami vállalatról és a szö­vetkezetekről szóló törvényterveze­tekben foglalt, az önigazgatás érvé­nyesítésére vonatkozó elvek komoly intézkedéseket tartalmaznak, ame­lyek a termelési folyamatban a szo­cialista demokrácia elmélyítéséhez és kibővítéséhez vezetnek. A szo­cialista demokrácia elmélyítésének a termelési szférában meghatározó szerepe van a gazdasági mechaniz­mus átalakítása és a párt stratégiai irányvonalának sikeres megvalósí­tása szempontjából, s ezért a párt­munka kulcsfontosságú területe. A szocialista demokrácia fejlesz­tésének és a társadalmi viszonyok átalakításának folyamatában fontos szerep hárul a Nemzeti Frontra és aktivizálására. A CSKP KB 5. és 7. ülése foglalkozott azzal a javaslattal, hogy növelni kell részvételét a politi­ka kimunkálásában, megvalósításá­ban és ellenőrzésében. Ezt a javas­latot idén februárban megtárgyalta és teljes mértékben támogatta a Nemzeti Front Központi Bizottsá­gainak együttes ülése. Most el kell érni, hogy a Nemzeti Front szerve­zeteiben tevékenykedő kommunis­ták anélkül, hogy további utasítások­ra várnának, érvényesítsék ezt az irányvonalat az életben. A tagszer­vezetek közül egyik sem lebecsül­hető, mindegyiknek sajátságos szerepe van társadalmunk politikai rendszerében. A Nemzeti Front szervezetei tevékenységének szín­vonala, befolyásuk növekedése attól függ, hogy megerősödik-e önállósá­guk, demokratizálódik-e belső éle­tük, vagyis röviden a javulás a szer­vezetek átalakításának a függvénye. A párt és állami szerveknek és a Nemzeti Front szerveinek kerülni­ük kell azt, hogy nem megfelelően, érzéketlenül beavatkozzanak tevé­kenységükbe és belső életükbe. Következetesen eleget kell tenni annak a követelménynek, hogy a Nemzeti Front szerveiben és szer­vezeteiben következetesen az itt dolgozó kommunisták révén kell megvalósítani a párt irányvonalát. Ez megköveteli, hogy tanácskozza­nak velük, vegyék figyelembe állás­pontjukat és nézeteiket, ők viszont rendszeresen adjanak számot mun­kájukról. Ennek értelmében nő a tagszer­vezetek választott szerveiben műkö­dő pártcsoportok jelentősége. A pártszerveknek a fontos döntések előkészítése során tanácskozniuk kell ezekkel a csoportokkal, alapo­san tájékoztatva őket. Rendkívüli fi­gyelmet igényel a kommunisták jelö­lése e szervezetek egyes tisztségei­be. Csak azok dolgozhatnak ezek­ben a tisztségekben eredményesen, akik politikai és jellembeli tulajdon­ságaik folytán kellő tekintélyt tudnak szerezni a közvéleményben. Sehol sem szabad elfelejteni, hogy ezek­ben a szervezetekben a pártpolitika megvalósítása a kommunisták fele­lősségteljes munkájától és azon ké­pességétől függ, hogy képesek le­gyenek megvilágítani ezt a politikát, s személyes példamutatásukkal meg tudják nyerni az állampolgárok széles rétegeit. Állandó figyelmet kell fordítanunk a kommunistáknak a Forradalmi Szakszervezeti Mozgalomban és az ifjúság körében végzett munkájára. Ami a nem kommunista politikai pártok iránti viszonyunkat illeti, e pártok vezetői egyértelműen tá­mogatták a CSKP KB 7. ülésén kifejtett állásfoglalásunkat. Kapcso­lataink a Nemzeti Front közös politi­kájából indulnak ki, a kölcsönös bi­zalmon, nyíltságon és őszinte együttműködésen alapulnak. A kon­zultációk, a Nemzeti Front szervei keretében folytatott véleménycsere és tájékoztatás vagy pedig a kétolda­lú tárgyalások - ezt tanúsította a Csehszlovák Szocialista Párt ve­zetőivel folytatott eszmecsere is - megfelelő és hasznos módszer, amelyet továbbra is alkalmazunk. A szocialista demokrácia és az önigazgatás elveinek fejlesztése nagymértékben érinti a nemzeti bi­zottságok tevékenységét. Széles jogkörüket arra kell felhasználniuk, hogy jobban kielégítsék az emberek szükségleteit, javítsák a szolgáltatá­sokat, a lakások karbantartását, a kereskedelem, az egészségügy munkáját arra, hogy jobban törődje­nek a közrenddel, a Z akciós felada­tok, a választási programok megva­lósításával. Egyúttal valóra kell vál­taniuk azokat a feladataikat, ame­lyek az állami vállalatról, a mező- gazdasági és más szövetkezetekről szóló törvényekből adódnak, fel kell lépniük a szűklátókörű vállalati ér­dekekkel szemben, a szó szoros értelmében védeniük kell a termé­szet gazdagságát, a környezetün­ket. Mindez megköveteli, hogy a pártszervek és -szervezetek eze­ken a területeken jobban befolyásol­ják a kommunista képviselők és a pártcsoportok tevékenységét, va­lamint a nemzeti bizottságok appa­rátusában dolgozó pártszervezetek munkáját. Folyik a nemzeti bizottságokról szóló törvény módosításának előké­szítése. A módosítás révén nő a nemzeti bizottságok szerepe, a társadalom és a gazdasági me­chanizmus átalakításának alapelvei érvényesülnek a néphatalom és az államigazgatás alapvető szerveinek tevékenységében. Ezek a szervek irányítják a helyi ipar és a szolgálta­tások széles területét is. A nemzeti bizottságokban dolgo­zó kommunisták kötelessége, hogy munkájukban demokratikus mód­szereket alkalmazzanak, feltárják az önkényes eljárás és döntéshozatal okait az állampolgárok szükségleteit és jogait érintő kérdésekben. Ügyel­niük kell arra, hogy a nemzeti bizott­ságok által megoldott fontos kérdé­seket az állampolgárok gyűlésein a széles közvélemény elé terjesz- szék. A közösen elfogadott döntése­ket következetesen meg kell valósí­tani. Határozottan fel kell lépniük a bürokrácia és az emberek iránti érzéketlenség minden megnyilvánu­lása ellen, példát kell mutatniuk ab­ban, hogy közvetlen kapcsolatot ala­kítanak ki választóikkal és az állam­polgárokkal és számot adnak mun­kájukról. Ezáltal nemcsak szemé­lyes tekintélyük, hanem a párt tekin­télye is nő. A nemzeti bizottságokban dolgo­(Folytatás a 4. oldalon)

Next

/
Thumbnails
Contents