Új Szó, 1988. április (41. évfolyam, 77-101. szám)

1988-04-09 / 83. szám, szombat

A CSKP KB Elnökségének beszámolója (Folytatás az 1. oldalról) átalakítástól, nem veszik figyelem­be, hogy hosszú folyamatról van szó, amelynek még csak a kezdetén vagyunk. Másrészt azt kérdezik, hogy a központban csinálnak-e va­lamit az átalakítás érdekében. Említsük meg legalább röviden azokat a legfontosabb intézkedése­ket, amelyek közül többet a jóváha­gyott ütemtervnek megfelelően már meg is valósítunk az életben. A CSKP KB Elnöksége és Titkár­sága valamint a kormány is decem­bertől minden ülésén foglal­kozott a CSKP KB 7. ülése határo­zatainak megvalósításával. A fő irányvonalak közül egyeseken meg­gyorsítottuk az átalakítás megvaló­sítását. Kidolgoztuk és jóváhagytuk a gazdasági mechanizmus komplex átalakításának irányelveit. Jóvá­hagytuk és a nyilvánosságra hoztuk a vállalati bázis szervezési struktú­rája átalakításának, a felszabaduló dolgozók elhelyezésének és anyagi ellátásának alapelveit. A központi bizottság mai ülése megvitatja a központi szervek struk­túrájában és tevékenységében java­solt változtatásokat. A központi szervek új, racionálisabb belső el­rendezésével és alkalmazottaik szá­mának jelentős csökkentésével szá­molunk. Emlékeztetnünk kell arra: az intézkedések fő értelme abban rejlik, hogy lényeges változást ér­jünk el az irányítás valamennyi szintjén a szövetségi kormánytól kezdve, a munka tartalmában, stílu­sában és módszereiben. A központi irányító szervek megszilárdítása és munkájuk javítása érdekében meg­gyorsítottuk ezt a lépést. Az irányító- szervek előtt új, felelősségteljes fel­adatok állnak az új gazdasági me­chanizmus fokozatos bevezetésével és az állami vállalatról szóló tör­vényjavaslat szellemében a terme­lési-műszaki alapban végrehajtott átalakítással kapcsolatban. Az álla­mi vállalatról szóló törvény már az idén július elsején lép hatályba és nem - ahogy azt eredetileg feltéte­leztük - 1989. január elsejétől. Fon­tos intézkedésről van szó, amely nagy kádermozgással és az ezzel kapcsolatos szociális kérdések fel­merülésével jár. Az irányító szervek struktúrájában végrehajtott változá­sok következtében olyan helyisé­gek, épületek szabadulnak fel, ame­lyeket a CSKP KB Titkárságának határozata értelmében eredeti ren­deltetésüknek megfelelően, tehát la­kásként vagy pedig szociális, egész­ségügyi és kulturális célokra kell kihasználni. Jóváhagyták azoknak az intézke­déseknek a programját, amelyek megteremtik a feltételeket a gazda­sági mechanizmus átalakításához, és megtárgyalták azon feladatok tel­jesítésének ütemtervét, amelyeket végre kell hajtani a gazdasági me­chanizmus komplex átalakítása irányelveinek megvalósítása és az ehhez szükséges jogi feltételek megteremtése érdekében. Növek­szik a párt központi bizottságának a befolyása ezeknek a feladatoknak a megvalósításában. A CSKP KB Titkársága jóváhagy­ta, hogyan járjanak el a pártszervek és -szervezetek a dolgozókollektí­vák szocialista önigazgatása, vala­mint a vállalatok (üzemek) igazgatói választásának kísérleti bevezetése során. Több vállalatnál már válasz­tottak igazgatót. Megmutatkozott, hogy ahol jól előkészítették a vá­lasztásokat, ott a dolgozók nagyobb érdeklődést tanúsítottak az üzemek és a vállalat mai gazdálkodása és távlatai iránt. A törvényhozó szervek bizottsá­gaiban intenzív előkészületek foly­nak arra, hogy a Szövetségi Gyűlés júniusi ülésén megtárgyalhassa az állami vállalatról, valamint a mező- gazdasági és a nem mezőgazdasági szövetkezetekről szóló törvényja­vaslatokat. A gazdasági törvény- könyv, a gazdasági döntőbíróságról szóló, valamint a külgazdasági kap­csolatokra vonatkozó törvény módo­sításának javaslatát megtárgyalja a CSKP Központi Bizottságának El­nöksége és a Szövetségi Gyűlés is. Meggyorsítottuk a Munka Törvény- könyve módosításának folyamatait, a módosítás alapelveit már nyilvános vitára bocsátották, amely nagy érdek­lődést keltett a dolgozók körében. Azzal számolunk, hogy a harmadik negyedévben megtárgyalja a Munka Törvénykönyvének javasolt módosí­tását a Forradalmi Szakszervezeti Mozgalom konferenciája, majd a Szövetségi Gyűlés és így a módo­sított törvénykönyv 1989. január el­sején érvénybe léphet. Folynak a munkálatok a mező- gazdasági-élelmiszeripari komple­xum irányítási rendszerének kidol­gozásán. Az új rendszer a jövő év január elsejétől lép érvénybe. Az év elejétől új irányítási rend­szert alkalmazunk a közétkeztetés­ben. Egyes kereskedelmi vállalatok­nál kísérletileg bevezették az irányí­tás új elemeit. Intenzív munkák folynak a nagy­kereskedelmi és felvásárlási árak komplex átalakításán. Az új árak 1989. január elsejétől lesznek érvé­nyesek. Ez megteremti a feltételeket ahhoz, hogy az árak jobban fejezzék ki a társadalmilag szükséges ráfor­dításokat és a termékek használati értékét. A CSKP KB Titkársága ellenőrző funkciójának megfelelően egész sor olyan probléma megoldásával is foglalkozott, amelyek a legtöbb gondot okozzák az embereknek, pe­dig nagyobb ráfordítások rendkívüli beruházások nélkül is megoldhatók lennének. Intézkedéseket hoztunk, hogy a belpiacon javuljon a textil- és bőráruval való ellátás, javuljon a lakosság ellá­tása a magánépítkezésekhez szük­séges építőanyagokkal és kohászati termékekkel. Növeljük egyes fajta iparcikkek behozatalát, így például a sz í nes televíziókét. Figyelmet ford í - tünk arra is, hogy kiküszöböljük a hiá­nyosságokat az élelmiszerkínálat­ban, beleértve a cukorbetegeknek gyártott élelmiszereket is. Intézkedéseket hozunk az egész­ségügy anyagi-műszaki ellátásának javítására, főleg ami a gyógyszere­ket és kötszereket, valamint a men­tőautók állományának bővítését és javítását illeti. Rövid időn belül bővít­jük az egyszer használatos injekciós fecskendők gyártását, hogy teljes mértékben ki tudjuk elégíteni a szük­ségletet. Döntés született a szociális gondozás javításáról, a tartós bete­gek, valamint a mozgássérült és szellemi fogyatékos egyének ápolá­sára alkalmas intézmények építésé­nek meggyorsítására. A lakásalap racionális kihaszná­lása érdekében, főleg Prágában, be­vezetik a lakások nyilvántartásának hatékony rendszerét, s ezzel meg­akadályozzák, a törvényellenes la­kásmanipulációkat, amit a lakosság jogosan követel. Döntés született, hogy leegysze­rűsítjük az állampolgárok kapcsola­tát az egyes hivatalokkal. Egyes esetekben az állampolgárok becsü­letbeli nyilatkozata helyettesíti majd az eddig megkövetelt okmányokat, mint például az erkölcsi bizonyít­ványt, a különféle orvosi igazoláso­kat, vagy például annak igazolását, hogy az állampolgárnak nincsen szene. Nem kell majd ismételten igazolni a személyi igazolványban megtalálható adatokat. Egyszerűbb lesz az engedélyezési folyamat a családi házak építésénél és más egyéni építkezéseknél. Bevezetik, hogy az egyes autószervizek szava­tolni fogják a javított és ellenőrzött gépjárművek műszaki állapotát és ilyen esetekben nem lesznek kötele­zőek a Belügyminisztérium szervei által végrehajtott műszaki ellenőrzé­sek. Ezek az első lépések az embe­rek által jogosan bírált fogyatékos­ságok és a bürokrácia megszünteté­sében. A CSKP Központi Bizottságának Elnöksége, majd a CSSZSZK, a CSSZK és az SZSZK Nemzeti Frontja Központi Bizottságainak együttes ülése, a Nemzeti Front já­rási és kerületi bizottságai titkárai­nak országos tanácskozása megvi­tatta a Nemzeti Front és a nemzeti bizottságok aktivizálására vonatko­zó intézkedéseket. Az elmondottak és annak alapján, amit a normaképzés és a szervezés területén, valamint az egyes problé­mák megoldásában eddig megvaló­sítottunk, nyilvánvaló, hogy felelős­ségteljesen viszonyulunk az átalakí­táshoz és nem halogatjuk a dol­gokat. Az előttünk álló időszak bonyo­lultságát az határozza meg, hogy sok területen a régi elavult mecha­nizmusok már nem töltik be szere­püket és az újakat csak most kezdik alkalmazni, miközben nem egy eset­ben a maradiság megnyilvánulásai­ba, a régi hozzáállásokba ütközünk. Nem szabad megtűrni, hogy ebben a helyzetben gyengüljön az irányító­munka. Ez az egész párttól, minde­nekelőtt a központi bizottságtól, a kormányokban és a Nemzeti Frontban dolgozó kommunistáktól, a vállalatok vezetőitől megköveteli, hogy következetesen és átgondol­tan járjanak el, eleget tegyenek az átalakítás követelményeinek és tel­jesítsék a 8. ötéves tervidőszak előt­tünk álló éveinek feladatait. II. Helyesen érvényesítsük a párt vezető szerepét Elvtársak, amikor ma figyelmünket a párt­munka kulcsfontosságú kérdéseire összpontosítjuk, ismételten emlé­keztetnünk kell arra, miben rejlik intézkedéseink lényege, alapvető értelme. Abból indulunk ki, hogy a társada­lom fejlődésében csak úgy érhetünk el új minőségi színvonalat, ha a szo­cialista demokrácia elmélyítése a gazdaság alapvető reformjára fog támaszkodni, s ha egyúttal a gazda­ság is érezni fogja a demokratizálás ösztönző hatását. Erőt kell meríte­nünk a felelős gazdákként termelő dolgozók saját érdekeiből, a munka legjobb eredményeihez fűződő kol­lektív és személyi érdekeltségükből. Ez az irányvonal a vállalati szféra önállóságának, jogkörének és fele­lősségének erősítéséhez, az öni­gazgatás bevezetéséhez vezet. En­nek elválaszthatatlan részét képezi az állami szervek, a nemzeti bizott­ságok és a Nemzeti Fronthoz tarto­zó szervezetek önállóságának, kez­deményezésének és felelősségének növelése. Nem bízhatunk az admi­nisztratív direktívák és utasítások erejében, hanem csak a további tár­sadalmi fejlődés céljainak teljesítése iránti aktív és alkotó viszonyulásban, amely a politika nyíltságából, az épí­tő kritikából és önkritikából, a nyilvá­nosság széles körű tájékoztatásából és az ellenőrzésből indul ki. Ebből a szempontból elsősorban azt kell látnunk, hogy a gyorsítás, az átalakítás és a demokratizálás irányvonala nem jelentheti csupán a felhalmozódott problémák és fo­gyatékosságok kijavítását, vagy va­lamilyen részintézkedéseket az ex- tenzív fejlesztés eddigi útjának kija­vításában. Alapvető forradalmi vál­tozásról van szó, amely lehetővé teszi az intenzív fejlesztést, szerve­sen összekapcsolja a szocializmust a tudományos-technikai forradalom­mal, s a nép érdekében, a szocializ­mus nemzetközi méretű vonzerejé­nek szilárdítása mellett, a szocialista társadalom minőségileg új helyzeté­nek kialakításához vezet. Ennek meghatározóvá kell válnia minden pártszerv és pártszervezet, minden kommunista gondolkozásában és viselkedésében. Késedelem nélkül mozgásba kell hozni a társadalom minden erejét, fel kell szabadítani a dolgozók, a munkásosztály, a szövetkezeti földművesek, a tudományos, a mű­szaki és a humán értelmiség kezde­ményezésének és aktivitásának minden forrását. Ezt a követelményt azért is hang­súlyozni kell, mert számos helyen még nem szűnt meg az „átalakítás­ra való várás“ állapota. Az olyan nézetek, hogy az átalakítás „felülről jövő reform", s hogy ezt bizonyos időhöz kötve egyszerűen csak „ki­hirdetik“, s ezzel minden megoldó­dik, tanácstalansághoz és passzivi­táshoz vezető, veszélyes illúziókat jelentenek. Másoktól sokan megkö­vetelik, de saját maguk nem gondol­koznak azon, hogy miként viszo­nyulnak munkafeladataik és pártkö­telességeik teljesítéséhez. Az átala­kítás kivétel nélkül mindenkire vo­natkozik, s csak a dolgozók közös igyekezetének az eredményeként valósulhat meg. Ez új igényeket tá­maszt a párt vezető szerepének ér­vényesítésével, a pártmunka stílu­sával és módszereivel szemben. A szocialista társadalomban, amely tudományos világnézet s a dolgozók öntudatos alkotó tevé­kenysége alapján jön létre és fejlő­dik, nem kerülhet sor a kommunista párt vezető szerepének gyengítésé­re. Éppen ellenkezőleg, vezető sze­repének tovább kell növekednie. A mai ülésen figyelmünket elsősor­ban a pártmunka átalakításának azon kérdéseire akarjuk összponto­sítani, amelyeket különösen idősze­rűeknek tartunk, s amelyeknek a ve­zető szerep elmélyítése és további eljárásunk szempontjából kulcsfon­tosságú jelentősége van. Ebből a szempontból elsősorban arról van szó, hogy ha sikeresen akarjuk végrehajtani a szocialista társadalom forradalmi átalakítását, a pártnak szilárdítania kell a munkás- osztályhoz és a többi dolgozóhoz fűződő kapcsolatait. Ez azt jelenti, hogy a párt szerveinek és szerveze­teinek minden tevékenységében ha­tározott fordulatot kell elérni az em­berek között végzett széles körű és hatékony politikai-szervező; tömeg­politikai és eszmei-nevelő munka területén. Nem feledkezhetünk meg róla, hogy pártunk és társadalmunk az elmúlt négy évtized alatt nemcsak gyors fejlődésen ment át és kifejező sikereket ért el, hanem olyan fordu­latok is voltak ebben a fejlődésben, amelyek bizonyos vonatkozásokban kétségbe vontak egyes értékeket, s csökkentették az irányítási köz­pontok képességeibe vetett hitet. Ennek a következményeivel napja­inkban is találkozunk. A dolgozók­nak a párt iránti bizalma és annak vezető szerepe csak akkor fog nö­vekedni, ha a párt érvényesíteni fog­ja a marxista-leninista igazság ere­jét az objektív valósággal való konf­rontációban. A tényleges helyzet szépítgetése és az adminisztratív irányítási módszerek, amelyekkel gyakran helyettesítik a politikai mun­kát, komoly akadályt jelentenek a pártnak a dolgozókra gyakorolt hatásában. Egy pillanatra sem fe­ledkezhetünk meg róla, hogy a párt­nak a munkásosztállyal és a többi dolgozóval kialakított szoros kap­csolata csak akkor jöhet létre, ha az emberek meggyőződnek róla, hogy mindazt, amit elhatározunk és ami­ről beszélünk, velük együtt meg is tudjuk valósítani. A párt fő feladata az, hogy világo­san megfogalmazott politikai prog­rammal gyakoroljon irányító hatást a társadalmi viszonyokra és a társa­dalom egész életére. Arra van szük­ség, hogy ennek a politikai program­nak megfeleljenek a pártmunka módszerei, a párt politikai szervező, káderügyi és ideológiai tevékenysé­ge, valamint az, hogy képes legyen az előirányzott program megvalósí­tására. A pártnak a politikai rend­szerben kifejtett munkája során az­zal is törődnie kell, hogy az állami és a gazdasági szervek ne rejtőzzenek a párt mögé, ha nem teljesítik a fela­dataikat, s ha népszerűtlen intézke­déseket kell hozniuk. Ugyanakkor az is érvényes, hogy a párt nem formál­hat jogot az ilyen szervek helyetti döntésekre, a reájuk háruló felada­tok teljesítésénél. Ez a nemzeti bi­zottságokhoz és a társadalmi szer­vezetekhez fűződő kapcsolatokra is érvényes. Figyelembe véve az eddig meg­szokott gyakorlatot, a kölcsönös vi­szonyok, a feladatok és a felelősség meghatározása nem lesz egyszerű. Habár a pártpolitika és az állami politika céljai azonosak, e célok vég­rehajtásához megkülönböztetett módon kell viszonyulni. Ezért el kell érnünk, hogy a párt ne legyen túlter­helve olyan ügyek intézésével, ame­lyek az irányítási struktúra más lánc­szemeinek a hatáskörébe tartoznak, a központi szervektől kezdve egé­szen a legalacsonyabb fokozatokig. A pártszerveknek és apparátusa­iknak tudatosítaniuk kell, hogy ami­kor magukra vállalják az állami és a gazdasági szervek helyettesítését, ezzel saját pótolhatatlan tevékeny­ségüket, politikai, ideológiai, szerve­ző és káderügyi munkájukat, s vég­ső soron a párt vezető szerepét gyengítik. Ezzel szemben az állami és a gazdasági szervek képviselői sem feledkezhetnek meg arról, hogy teljes felelősséget viselnek saját te­vékenységükért, s hogy kötelesek arról számot adni az illetékes kollek­tíváknak és felettes szerveknek. Minden helyettesítés az alibizmus növeléséhez vezet, elnyomja a kez­deményezést, gyengíti a felelősség- érzetet, s ezen túlmenően a dolgo­zóknak a különböző rendetlensé­gekre, hibákra és fogyatékosságok­ra vonatkozó bírálata a valódi vétke­sek helyett a párt ellen fordul. A párt tekintélyének az is árt, ha közömbö­sen viszonyulunk a gazdasági szer­vekben és más területeken dolgozó kommunisták tevékenységéhez, ha elnézzük a munkájukban megnyilvá­nuló fogyatékosságokat. Az állami, a gazdasági, valamint a társadalmi szervek és szervezetek tevékenységének helyettesítése az irányítás - adminisztratív és direktív módszereiben gyökerezik, amit most akarunk felszámolni. Nem té­veszthetjük szem elől azt sem, hogy az állami, a gazdasági és a társadal­mi irányítás egész tengelyében a központi szervektől kezdve, gyak­ran fordultak elő komoly gyengesé­gek és fogyatékosságok, aminek kö­vetkeztében a párt szervei és szer­vezetei a problémák megoldására törekedve magukra vállalták azt is, amiért valaki más volt közvetlenül felelős. Az elfogadott intézkedések végrehajtásában a párt irányvonalá­hoz viszonyítva késlekedés nyilvá­nult meg, s ezért a párt szerveinek és szervezeteinek sok esetben ob­jektív okokból is vállalniuk kellett az ilyen munkastílust. Ebben a vonat­kozásban a párt központi bizottsá­gán is éreznünk kell a felelősség reánk háruló részét. Ezt érezniük kell a kormányokban, a minisztériu­mokban és az irányítás további szerveiben dolgozó kommunisták­nak is. A helyettesítéssel szemben foly­tatott harc azonban semmi esetben sem jelentheti a párt befolyásának a gyengítését a társadalom ügyeire a kerületekben, a járásokon, az üze­mekben és helyi viszonylatban. Arról pedig szó sem lehet, hogy a párt­munka csak a népművelési tevé­kenységre korlátozódjék. A párt fel­adata elsősorban az, hogy politikai­lag vezesse az embereket, a káde­reket, ösztönözze és támogassa al­kotó és felelősségteljes tevékenysé­güket. A politikai vezetés nem vala­miféle bizonytalan fogalom, hanem konkrét tartalma van, amelyben kü­lönösen fontos, hogy a párt és a pártszervek törődjenek az önálló­ság és a felelősség erősítésével minden állami és gazdasági szerv munkájában, s hogy egyúttal állan­dóan ellenőrizzék és bírálóan érté­keljék, hogy ezek a szervek miként teljesítik a párt programjában meg­határozott célokat, hogy helyes módszerekkel dolgoznak-e, s hogy tevékenységük és eredményeik mi­lyen mértékbe,n szolgálják a társa­dalom és a dolgozók érdekeit. A központi bizottságnak és szervei­nek ilyen irányokban sokkal na­gyobb igényeket és követelménye­ket kell támasztaniuk a kormányok­ban, a minisztériumokban dolgozó kommunisták, valamint a további központi szervekben és intézmé­nyekben dolgozó felelős vezetők munkájával szemben. Hasonló szel­lemben kell eljárni a kerületi, a járá­si, az üzemi és a helyi pártbizottsá­gok, valamint a pártalapszervezetek szintjén. Az átalakítás feladatait csak úgy tudjuk sikeresen végrehajtani, ha következetesen, - céltudatosan és hatékonyan fogjuk ellenőrizni, hogy az egyes kommunisták az állami, a gazdasági és a társadalmi szer­vekben hogyan teljesítik a feladatai­kat, hogy a párt vezető káderei és a párt egyes tagjai miként valósítják meg a CSKP politikáját a társadalom életének egyes területein. A párt vezető szerepének érvé­nyesítésével szemben, valamint a társadalom magasabb színvonalú politikai vezetésével szemben tá­masztott követelmények kifejező mértékben előtérbe hozzák a párt ideológiai munkájának a jelentősé­gét. Ezzel a munkával a CSKP KB egyik különálló ülésén akarunk fog­lalkozni. Szükségesnek tartjuk azonban, hogy legalább röviden már ma is rámutassunk egyes sürgős feladatokra az ideológiai munka te­rületén. Azok a változások, amelyek a gazdasági és a politikai életben mennek végbe, közvetlenül vonat- (Folytatás a 3. oldalon) ÚJ SZÚ 1988. IV. 9.

Next

/
Thumbnails
Contents