Új Szó, 1988. április (41. évfolyam, 77-101. szám)
1988-04-08 / 82. szám, péntek
A jelen és a jövő meghatározó ágazata Tájékoztatás a csehszlovák elektrotechnikai ipar fejlődéséről A Rudé právo és a Pravda szerkesztői március folyamán távolsági sajtótájékoztatót szerveztek az elektrotechnikai ipar aktuális feladatairól, problémáiról, az iparág távlatairól. Az olvasók levélben feltett kérdéseire Milan Kubát, szövetségi elektrotechnikai miniszter válaszolt, s a válaszokat négy folytatásban jelentették meg az említett napilapok. Az alábbiakban e sorozat leglényegesebb témaköreit foglaljuk össze. Az olvasók érdeklődése szerteágazó volt ugyan, felölelte az iparág szinte egész területét, de ha a kérdéseket csoportosítjuk, akkor - eléggé nagy toleranciával - négy témakörbe foglalhatók össze. A két leggyakrabban emlegetett kérdéskör a közszükségleti elektronikára, tehát a rádiók, a magnók, a lemezjátszók és főleg a tévékészülékek gyártására, illetve az informatikára és ennek eszközeire, elsősorban a számítógépek gyártására vonatkozott. 91-töl új koncepció Többen is feltették a kérdést, hogy a hazai szórakoztató elektronikai termékeknél, vagy legalább ezek többségénél miért nem sikerült elérni a világszínvonalat. A miniszter véleménye szerint ennek okát leginkább abban kell keresni, hogy a hazai kereslet döntő részét saját termelésből kell fedezni. így azután a szerteágazó fejlesztési irányzatok, s az ebből következő kis gyártási sorozatok nem biztosíthatják a kívánt műszaki színvonalat, és a termelés kellő hatékonyságát. Európa iparilag fejlett más országaiban a saját termékek aránya a piacon csak 25-30 százalék, az áru fennmaradó része pedig behozatal. A megoldást tehát, a hazai problémára, olyan gyártási szakosítás jelenthet, melynek keretében a termékek jelentős részét exportálni is lehet. Ugyanakkor a hazai kereskedelemnek is arra kell törekednie, hogy növekedjék az importált elektronikai árucikkek mennyisége az üzletekben. Az első lépéseket e célok megvalósítása felé már megtette az iparág azzal, hogy valamelyest bővítette a KGST-n belüli együttműködést a szórakoztató elektronikai készülékek gyártásában, de mindez kevés ahhoz, hogy elérje az 1990-re kitűzött célokat. Ekkor ugyanis a hazai piaci kínálatban a felére kell csökkenteni az itthoni készülékek arányát. Más tekintetben azonban azt a tényt is figyelembe kell venni, hogy a termékminőséget limitálja az alkatrészek minősége, a rendelkezésre álló műanyagok, festékek és egyéb vegyipari, illetve fémipari termékek mennyisége és minősége. Egy másik kérdéssel összefüggésben szóba került az is, milyen terjedelmű lesz a jövőben a Szovjetunióban gyártott elektronikai csúcstermékek behozatala. Ez nemcsak az importszándéktól, hanem a kínálattól is függ. Problémát jelentenek az eltérő műszaki szabványok is, amelyek miatt egyes szovjet termékeket itthon bizonyos módosításoknak kell alávetni. Éppen e két ok miatt igyekeznek a hazai gyártók a kooperáció kiszélesítésére, amelynek jó példája a színes televíziók gyártása. A moszkvai Rubin vállalat és a Tesla Orava már megteremtette annak lehetőségét, hogy több, jó minőségű és az itthoni normáknak is megfelelő színes televízió kerüljön a szovjet gyártóktól a csehszlovák piacra. Hasonló igyekezet eredménye a lengyel-csehszlovák együttműködés alapján gyártott Condor elnevezésű rádiómagnó is. A közszükségleti elektronikát érintő kérdések közül a legtöbb a tévékészülékek gyártására és forgalmazására vonatkozott. A miniszter válaszaiból megtudhattuk, hogy hazánkban jelenleg a fekete-fehér tévék használatáról a színesekre való áttérés észlelhető. Az előfizetők nagyrésze ebben az ötéves tervidőszakban cseréli ki készülékét színes típusra és ehhez igazodik nálunk a gyártás is. 1986-ban az eladott fekete-fehér készülékek aránya még 48,7 százalék volt. 1988-ban várhatóan már csak 19 százalék lesz. Az elmúlt évben Csehszlovákiában befejeződött a nagyképernyős feketefehér készülékek gyártása és a kereskedelem a szükségletet behozatalból fedezi. Csökkent az ilyen típusú hordozható készülék iránti érdeklődés is. Ezeket még gyártja az ipar, de a mennyiségek a kereslettel arányosan évről évre csökkennek. A közszükségleti elektronikai ipar fő gyártási programja hazánkban a színes tévékészülékek előállítása. A kereslet gyorsabban növekszik, mint a gyártás, sőt még annál is gyorsabban, mint a piackutatás alapján elképzelték. Az üzletekbe kerülő színes készülékek mennyisége azonban állandóan növekszik, ebben az évben 488 ezer darab lesz, s a további két évben is nőni fog, s így reálisnak látszik az az erőfeszítés, hogy az ötéves terv végére a rendkívülinek mutatkozó igényeket az ipar és a kereskedelem kielégítse. A készülékek minőségét és árát figyelembe véve a hazai ipar termékei megállják helyüket, bizonyítja ezt az is, hogy a legkeresettebbek Tesla Orava által gyártott színes tévékészülékek. Ennek ellenére, főleg a megbízhatóság terén még növelni kell a műszaki színvonalat. Igazodva a nemzetközi fejlesztési irányzatokhoz, ebben az évben már piacra kerül olyan készülék is, amely alkalmas a teletext - vagy ahogy itthon nevezik: televíziós információs szolgálat - vételére is, amelynek kísérleti sugárzása ez évben, a rendszeres közvetítése pedig 1990-ben kezdődik meg. A9. ötéves tervben új színes tévécsalád gyártása is megkezdődik, amely elektronikus, számítógépvezérlésű, sztereó hanghatású lesz majd és lehetővé teszi természetesen a teletext vételét is. 1991-ben kerül földkörüli pályára a szocialista országok műsorszóró telekommunikációs műholdja és ebben az évben indul meg a közös kísérleti adás. Ezzel kapcsolatban folyik tehát a műholdas tévéprogramok vételét elősegítő antennák, és a kábeltelevízió eszközeinek fejlesztése is. Még mindig az igények mögött Legalább annyi kérdés, amennyi a fogyasztási elektronika tárgykörét érintette, a számítástechnikával kapcsolatban is érkezett a szerkesztőségekbe. A Szövetségi Elektrotechnikai Ipari Minisztérium által a számítástechnika fejlesztésére kidolgozott koncepció teljes mértékben összhangban van a KGST-or- szágok közös fejlesztési irányzatával. Az Elektronikus Számítógépek Egységes Rendszere (szlovák elnevezése alapján JSEP) és a kisszá- mítógépek Rendszere (SMEP) elnevezésű KGST programok alapján folyik a gyártás. Csehszlovákiában is egyre nagyobb mértékben terjed a viszonylag nagy teljesítményű személyi számítógépek használata, amelyek a kisebb vállalatok számára is elérhetővé váltak, természetesen egyelőre csak árban és nem mindig gyakorlatilag, mivel a kereslet többszörösen meghaladja a gyártást. Emellett természetesen szükség van a nagy központi számító- géprendszerek kiépítésére is, főleg az olyan területeken, mint a statisztikai adatok feldolgozása, vagy a nagy adathalmazokkal való munka. így az elektrotechnikai ipar a számítástechnikára fordítandó összegek körülbelül egynegyedét a jövőben is a nagyszámítógépek gyártására fordítja. Ami a kis- és a miniszámítógépek gyártását illeti, más országokhoz - közöttük Japánhoz - hasonlóan elfogadtuk alaptípusnak az IBM által gyártott személyi számítógépeket, tehát a PC-XT és a PC-AT típusokat. Ezek 16 bites személyi számítógépek, jó minőségű periférikus berendezésekkel és gazdag program- választékkal. A Csehszlovákiában kifejlesztett PP 06 és a SÁPI 86 számítógéptípusok ehhez a trendhez igazodnak és teljes mértékben kompatíbilisak (csatlakoztathatók) az IBM rendszerrel. Ezeken kívül néhány szervezet, közöttük a bratislavai Datasystém is, biztosít jó minőségű külföldi gépeket tartalmazó rendszereket azoknak a megrendelőknek, akik képesek a vételár egy részét devizában fizetni. Ilyen módon 1990-ig 80-90 ezer személyi számítógép behozatalára van lehetőség. Ami a magánszemélyek számára is hozzáférhető, ún. házi számítógépeket illeti, a Služba szövetkezet által gyártott Didactic Gamma számítógépnek kellene az igényeket kielégítenie. Ára 6300 korona, és az első sorozatot azonnal eladták. Ez a terület azonban nem tartozik az elektrotechnikai ipar hatáskörébe, tehát az itt mutatkozó igények kielégítése is elsősorban a szolgáltató, és kisipar feladata. Az elektrotechnikai ipar felelős az informatika műszaki bázisának létrehozásáért, 0e elsősorban az ipari orientációjú felszerelés gyártását szorgalmazza. Semmiképpen sem tervezi az ún. szuperszámítógépek, illetve a nyolc bites házi számítógépek gyártását. Döntő a megbízhatóság Az iparág anyagi-műszaki és alkatrészbázisának biztosítása évek óta az elsőrendű problémák közé tartozik az ágazatban és a megoldásra tett erőfeszítések mégsem mutatnak kiemelkedő eredményeket, márcsak azért sem, mert ezen a területen nehéz lépést tartani a nagyon gyors fejlődéssel. Az alkatrészek minősége elsősorban a gyártás műszaki színvonalától függ, ennek biztosítása és növelése pedig beruházások, mégpedig nem kis arányban a valutában fizetendő beruházások függvénye. Ezen kívül a minőségvizsgálatok, tehát a jó minőségű mutatók eléréséhez nélkülözhetetlen különböző tesztelő és mérőműszerek is pénzbe kerülnek. Jó példa erre a miniszter által felhozott tévékészülékek esete, ahol a Pieš- ťanyból származó alkatrészek nem mindig felelnek meg a minőségi követelményeknek, és a szállítási határidőket sem mindig tudják betartani, de ennek oka, hogy nehézségeik vannak a gyártási technológia felújításával. A végtermékek minőségét azonban a konstrukciós megoldás, vagy egy-egy túlterhelt alkatrész, tehát a készüléket gyártó vállalat hibája is befolyásolja, de az ilyen esetek nagyrészét is az alkatrészek hibájaként könyvelik el. Ami a fejlesztés ütemének meggyorsítását illeti, az ágazatban intézkedéseket foganatosítottak annak érdekében, hogy a műszaki kutatások legtovább három-négy évig tartsanak, attól függően, hogy technológiai, vagy termékfejlesztésről van-e szó. A gyártás azonnal a fejlesztés befejezése után beindul, legkésőbb azonban egy éven belül. Mivel egyes feladatok szakaszokra is oszthatók, előfordulhat, hogy a kutatási feladat végleges befejezése előtt megkezdődik már a gyártás első szakasza. Ami az iparág egészének jövőjét illeti, a szövetségi miniszter elmondta, hogy az ötödik, hatodik és hetedik ötéves tervidőszakban nagyon csekély volt a beruházások részaránya ebben az ágazatban. A 7. ötéves tervben az összes népgazdasági beruházásoknak 1,6 százalékát tette ki, de ugyanekkor például az NDK-ban az elektronikai iparba az összes beruházás 4 százalékát fektették be. Nem is beszélve arról, hogy a fejlett tőkés országokban ezek az arányok még magasabbak. Ezek a különbségek természetesen valahol megmutatkoznak. Nem várható a lemaradás gyorsütemű behozása, az elektrotechnika minden ágazatában egyszerre. Továbbra is nagy összegeket kell beruházni az iparágba és lépésről lépésre emelni kell az elektrotechnika és az elektronika arányát a gépiparban, amely ma távolról sem felel meg annak a mutatónak, amelyet az iparilag fejlett országokban elértek. Ezért szükséges az elektrotechnikai termelésbe további, már meglévő termelőkapacitásokat bekapcsolni, nemcsak az ipar, hanem a mezőgazdaság és a helyi gazdálkodási üzemek területén is. Ugyanígy szükség van a nemzetközi munkamegosztásba való sokkal nagyobb mértékű bekapcsolódásra is. -szénVÉLEMÉNYEK JAVASLATOK Az igyekvők érdekeit védi Olyan dokumentumról mondunk véleményt, amely messzemenően a dolgozók érdekeit szolgálja. Kivéve azokat, akik felelősségvállalások nélkül, tessék-lássék alapon végzett munkával szeretnének jól élni. A Munka Törvénykönyve módosításának néhány alapelvével kapcsolatosan egyrészt mint munkás, másrészt mint szakszervezeti tisztségviselő mondom el észrevételeimet. Csak helyeselni tudom - akivel eddig erről beszéltem, kivétel nélkül mindenki támogatja hogy a tervezett módon változzanak meg a munkaviszony létrejöttének, feltételeinek és felbontásának jogi fogmái. A dolgozónak lehetőséget kell adni, hogy képességeinek megfelelő munkahelyet keressen magának. Ez egyben a szervezet gazdasági vezetőit is kényszeríteni fogja, hogy az emberekre jobban odafigyeljenek. Valóban a szakképzett, a tehetséges és kiváló munkát végző dolgozókat részesítsék előnyben. Ezzel a kérdéssel függ össze további észrevételem is. A 45. cikkellyel kapcsolatosan ugyanis bizonyos fenntartásaim vannak. Az új gazdasági mechanizmus megköveteli, hogy a szervezetnek nagyobb lehetősége legyen felmondani dolgozójának. Még úgy is, hogy a dolgozót előzetesen nem figyelmeztette az ilyen jellegű felmondás lehetőségére. Gondolni kell azonban arra is, hogy e nagyon szükséges jogszabály ott, ahol a szakszervezet üzemi bizottsága nem áll hivatásának magaslatán és a gazdasági vezető igazságérzetével is bajok vannak, szubjektív döntésekre is lehetőséget adhat. Éppen ezért az objektivitást biztosítani kell, mégpedig a szak- szervezet elbírálási jogának az érvényesítésével. Az üzemi bizottságnak hivatásának magaslatán kell állnia, hogy állásfoglalására a gazdasági vezetés ne legyen hatással. Röviden még további két cikkelyhez szeretnék hozzászólni. Dolgozóink széles körében tetszésre talált a mellékfoglalkozásokkal kapcsolatos jogszabályozás. A fiataloknak, akik családi házat építenek vagy lakásukat rendezik be, egy bizonyos ideig tartó mellékfoglalkozásból eredő jövedelem nagyon sokat segíthet. Hasonlóan pozitív az észrevételem a 64. cikkellyel kapcsolatosan. Napokkal ezelőtt egy kétgyermekes édesanya kért egynapi szabadságot. A nálunk eltöltött négy hónap alatt végzett becsületes munkájával ezt már kiérdemelte, mégis utánajárást igényelt a dolog, mivel a jogszabályban megállapított feltételeket még nem teljesítette. Ha ez a fiatal édesanya olyan munkahelyen dolgozna, ahol nincsenek belátással, most nagyon rossz tapasztalattal lenne gazdagabb. Az űj jogszabály az ilyen esetet kizárja. TAKÁCS ISTVÁN, a Galántai Gép- és Traktorállomás szakszervezeti üzemi bizottságának elnöke Könnyíteni a dolgozó nők helyzetén Megítélésem szerint az életszínvonal emelése hazánkban elképzelhetetlen azoknak az átgondolt intézkedéseknek a megvalósítása nélkül, amelyeket a CSKP kezdeményezésére a szakemberek a társadalmi átalakulás meggyorsítására kidolgoztak. A gazdasági mechanizmus szükségszerű átalakítása a Munka Törvénykönyvében is változásokat idéz elő, jobban mondva: ezek a módosítások teremthetik meg azokat a jogi normákat, amelyek érvényesítésével megvalósítható lesz az átalakítás, és a népgazdaságunk magasabb szintű működéséhez szükséges új értékrendszerek kialakulásához is elvezetnek. Meggyőződésem, hogy például az önigazgatásban bekövetkező alapvető változások erősíteni fogják a munkafegyelmet, sor kerül a nem produktív munkaerő leépítésére, s azt is elérjük, hogy a hanyag dolgozók magatartása felett nem fognak megbo- csátóan szemet hunyni. A sajtóban közzétett alapelvekkel lényegében egyetértek, jóllehet, olyan részeket is találtam bennük, amelyek talán nem eléggé átgondoltak, hiszen ellentmondást is tartalmaznak. A munkaidő és a pihenés ideje, valamint a dolgozók munkajogi és szociális biztonságának szilárdítása című fejezet 77. pontjában lefektetett megfogalmazás szerint látszólag nagy segítségnek számít, hogy azok az egyedülálló dolgozó nők, akik 15 évnél fiatalabb gyerekről gondoskodnak (azelőtt csak 8 évnél fiatalabb gyerek esetében) csak a saját beleegyeszésükkel küldhetők szolgálati útra. Mondom, ez alighanem látszólagos segítség, mert ha gyakorlati szempontból vizsgáljuk meg a kérdést - és természetesen az új gazdasági mechanizmus törvényszerűségeinek koordinátái között akkor nem nehéz kitalálni, hogy a munkaadó vállalatok az ilyen munkaerőtől a jövőben inkább igyekezni fognak megszabadulni. Ezek az anyák a felelősségteljesebb, magasabb beosztásból nyilván alacsonyabb szintre kerülnek, s a keresetük is csökken. Mindezért kérdéses, hogy a gyermekkorhatár 8 évről való felemelése 15 évre jelent-e majd tényleges segítséget. Közismert, hogy az anyákra (és nem csak az egyedülállókra) elég nagy terhek nehezednek. Én megfontolásra érdemesnek tartom nyolc óráról legalább hatra csökkenteni a munkaidejüket, sőt a legideálisabb az lenne, ha mondjuk reggel nyolc órától déli tizenkettőig dolgoznának. Megítélésem szerint a családok ennek mindenképpen csak hasznát látnák. LUCSKAI IMRE, a Kelet-szlovákiai Vasútépítő Igazgatóság jogásza Nagyobb lehetőséget nyújt a bérezés differenciálására A Munka Törvénykönyve indítványozott módosításai és kiegészítései megfelelnek a becsületes emberek jelenlegi szükségleteinek és elképzeléseinek. Fontosnak tartom, hogy az új alapelvekkel és az új rendelkezésekkel megtanuljunk dolgozni. Hiszen a jelenlegi Munka Törvénykönyve és a IV. szakszervezeti kongresszus határozata számos olyan lehetőséget nyújt, melyek tudtommal nincsenek mindenütt úgy kihasználva, ahogy az lehetséges lenne. Engem a Munka Törvénykönyve módosításának például azok a cikkelyei ragadtak meg, amelyek a munka- és a technológiai fegyelem megszilárdításának jogi feltételeiről szólnak. Ez valami új. Ezzel kapcsolatban örülök a munkában szerzett érdemek elvei érvényesítésének, mivel manapság gyakran találkozunk azzal, hogy a termelés volumenének, a dolgozók létszámának és az átlagkeresetnek meghatározása mellett nem lehet a munkabért jelentősebben növelni. A mi dolgozókollektívánkban például megtörtént, hogy az elfogadott magasabb termelési feladatok, a nagyobb hatékonyság és nyereség ellenére is a tavalyinál 146 koronával alacsonyabb keresetet rögzít a kollektív szerződés. Ez gátolja az emberek kezdeményezését, és nem ad lehetőséget a bérezés differenciálásának növelésére. Ezért úgy vélem, hogy ki kellene mondani - és erre a Munka Törvénykönyve módosításának elvei lehetőséget adnak - milyen legyen a termelés volumene és a béreszközök összege tekintet nélkül a dolgozók konkrét létszámára. Ez egyike lenne azoknak a módszereknek, melyekkel nem csupán a munka termelékenységét lehetne növelni, de a dolgozók munkabérét és elégedettségét is. FRANTIŠEK ERDÉLY, a Jihostroj kaplicei szakszervezeti üzemi bizottságának elnöke
