Új Szó, 1988. április (41. évfolyam, 77-101. szám)

1988-04-30 / 101. szám, szombat

Ľubomír Štrougal elvtárs beszéde ÚJ SZÚ 3 1988. IV. 30. Tisztelt főtitkár elvtárs, tisztelt köztársasági elnök elvtárs, tisztelt jelenlevők, elvtársak, május küszöbén ismét egybe- gyültünk ezen a számunkra oly drá­ga, emlékezetes helyen, hogy tiszte­lettel adózzunk az emberi tudásnak, képességnek és alkotó munkának, a haladás új fokai elérése lankadat­lan igyekezetének. Idei hagyományos találkozónk ér­telmét és tartalmát gazdagítja mind­az, ami új, egészséges és hasznos, ami hazánk és társadalmunk élete mély, sokoldalú átalakításának fo­lyamatát jelzi. Ez az átalakítás mind­annyiunk tudásának és szorgos ke­zének műve lesz, bárhol is dolgo­zunk, s ennek a minőségi átalakítás­nak gyümölcsei mindannyiunkat megilletnek majd. A ma magas állami kitüntetések­ben részesülök között ismét ott van­nak a legjobb munkások és mező- gazdasági dolgozók, az élenjáró tu­dósok, technikusok és művészek. Azok, akik az átlagot messze túl­szárnyaló munkaeredményekkel vá­laszolják meg a ma és a holnap sürgető kérdéseit. Ilyen válasznak tekinthetőek azok az új műalkotások is, amelyek segítik az ember szemé­lyiségének harmonikus fejlődését, táplálják alkotóerejét, gazdagítják életét, nemesítik a szép, a jó, a tár­sadalmi haladás iránti érzékét. Mindezért joggal illeti meg önöket köszönetünk, elismerésünk és tisz­teletünk, s mindezt éppen manap­ság a legtöbbre becsüljük. Hiszen olyan feladatok állnak előttünk, amelyek méreteiket, összetettségü­ket és jelentőségüket tekintve csak újkori történetünk legnagyobb társa­dalmi változásaival vethetőek egybe. Nehéz, de elkerülhetetlen útra tértünk rá, mivel az eddigi folytatása egyet jelentene a megrekedéssel, s ennek minden következményével. Erőnk teljéből kell arra törekednünk, hogy hazánk méltó elismert helyet vívjon ki a világ élenjáró országai között. Nincs fölös időnk. Menet közben kell mentesülnünk mindattól, ami elavult. Nem kerülhetjük el a ne­hézségeket és a konfliktusokat, har­colnunk kell az új gondolatokért. Nincs mindenre kész receptünk, de a saját tapasztalataink csakúgy, mint legközelebbi barátaink tapasz­talatai meggyőzően bizonyítják, hogy az átalakításban, valamint a szociális-gazdasági fejlődés meg­gyorsításában kulcsszerepe van az emberek aktivizálásának. Társadal­munknak, ha jobban akarja haszno­sítani a szocializmus előnyeit és le­hetőségeit, utat kell nyitnia az ember aktivitása és kezdeményezése előtt, hogy valóban hatással legyen a köz­ügyek intézésére. Az átalakítás érinti a társadalmi élet minden területét. Nemcsak a gazdaságot, mivel a nagyobb tel­jesítmény és a jobb minőség elvárá­sa nem csak a termelési szférára vonatkozik. Az átalakításnak része az is, hogy feltétlenül javítani és jóval hatékonyabbá kell tenni az egész politikai rendszert. Eredmé­nyesen ösztönöznünk kell a kultúra és a műalkotás széles, sokrétű terü­letét. Az iskolának és általában a ne­velés szférájának, a művelődésnek, valamint a társadalomtudományok­nak is meg kell felelniük az új köve­telményeknek. Nyomatékos hangsúlyt kell he­lyeznünk a szocialista demokrácia továbbfejlesztésére, amelynek kere­tében mindenkinek nemcsak széles körű jogai vannak, hanem társfele­lőssége is. Éppen a demokrácia az az életadó erő, amely a nyilvánossá­got bevonja a politikába. Még a leg­szebb gondolatok és szándékok, a legnagyobb reményt keltő terveze­tek is papíron maradnak, ha nem ültetjük őket át a gyakorlati életbe. Munkánkkal, igyekezetünkkel, hoz­záértésünkkel, s nem egyszer az azokkal szemben vívott harcunkkal, akik képtelenek, mi több, nem akar­ják megérteni az átalakításnak, en­nek a mély változásnak az elkerül­hetetlenségét. Ezt a bonyolult és nehéz munkát azért vállaljuk, hogy országunkban is a szocializmus mind szembetű­nőbben bizonyítsa lehetőségeit és előnyeit, elsősorban valamennyi ál­lampolgárunk elégedett élete, mun­kájuk, képességeik kibontakoztatá­sa, tehetségük érvényesítése jobb feltételeinek megteremtése, szociá­lis és létbiztonságuk további szilár­dítása formájában. Ez egyben Csehszlovákia Kom­munista Pártja és az egész Nemzeti Front politikájának fő tartalma és célja. Ez a politika tiszteletben tartja azt az alapvető meggyőződést, hogy bolygónkon a legnagyobb érték az ember élete. Elvtársak, az átalakítás növeli, mégpedig lé­nyegesen a káderekkel szembeni követelményeket. Sikere sok vonat­kozásban éppen az emberek helyes kiválasztásától, nevelésétől és szét- helyezésétól függ. Manapság mint a sóra szükségünk van éppen az olyan dolgozókra, akik a kor követel­ményeinek szintjén képesek vezetni a kollektívákat és szervezni a munkát. Olyan személyiségekre van szük­ségünk, akik a többieket meggyőző­désük, gyakorlati példaadásuk és ügyismeretük erejével képesek megnyerni, s egyben előrelátják döntéseik következményeit. Az át­alakításnak olyan önálló emberekre van szüksége, akik a kis dolgokban nem felülről várják az utasításokat. Napjainkban a figyelem előterébe kerül az ilyen embereknek nemcsak a politikai színvonala, hanem a te­kintélyét visszanyerő hozzáértése is. A szakmai tudás és a politikai felkészültség nem egymás mellett álló, hanem egymással összefonódó két tényező, mivel éppen a hozzáér­tés válik az ember politikai és erköl­csi arcéle egyik mércéjévé. Egysze­rűen kézenfekvő, hogy a káderekkel szemben tegnap még talán elegen- dóeknek bizonyult mércék és igé­nyek ma már nem felelnek meg. Ünnepi gyűlésünkön jelen vannak a tudomány és a technika képviselői is, akik társadalmunk rendelkezésé­re bocsátják új, jelentős találmányai­kat és műszaki megoldásaikat. Ők maguk megerősíthetnék, hogy a gyakorlatban mily elégtelenül hasznosítják mindazt, ami az utóbbi években született meg a kutatás és a fejlesztés munkahelyein, milyen csekély az érdeklődés a világ tudo­mánya és technikája immár kipróbált eredményeinek alkalmazása iránt. Ugyanakkor tudjuk, hogy jövónk- nek éppen a tudományos-technikai forradalommal kell összefonódnia, mivel az jelentősen ösztönzi a ter­melőerőket, a munkatermelékeny­ség meghatványozásához, óriási nagyságrendű megtakarításokhoz és a gyártmányok minőségének ug­rásszerű javulásához vezet. Ezért helyezünk olyan nagy hangsúlyt a tudomány és a technika ismeretei­nek gyors alkalmazására, ezért sür­getjük olyannyira e tekintetben nem­csak a tudományos-műszaki mun­kahelyeket, hanem elsősorban az irányítás dolgozóit. Elvtársak, mozgalmas, figyelemre méltó ter­vekben és szilárd elhatározásokban gazdag időket élünk. Elhatároztuk, hogy alapvető változtatásokat esz­közlünk, amelyek a szocializmus tiszta lényegéből következnek. En­nek során olyan politikára törek­szünk, amely a gondolkodást és az erkölcsöt, a lelkiismeretet és az egészséges észjárást a társadalmi ranglétra élére állítja. Mindenkire számítunk, aki velünk van, aki nem ódzkodik a munkától, aki részt akar belőle vállalni. Éppen ebben és elsősorban ebben jut ma­napság a legbecsületesebben kife­jezésre az ország és a sorsa iránti viszony, ez fejezi ki az együvétarto- zást mindazokkal, akik szívükben megőrizték nemcsak hazájuk nagy múltjának emlékét, hanem melenge­tik benne azt a vágyat is, hogy nagy legyen napjainkban és a jövőben is. Életünk megbonthatatlan alapel­veiként mindenütt és mindenben igényeljük a politikai becsületessé­get, az erkölcsösséget. Kiemeltük a nyitott politika alapelvét, mert csak az képes leküzdeni a konjunkturaliz- musnak, a szélsőségeknek minden megnyilvánulását, amelyre körülöt­tünk szembetűnő példákra találunk. Elvetünk minden dogmát, amivel bé­nítják az egészséges gondolkodást, s egyik okát képezik a szociális közömbösségnek. A társadalmi aktivitás fellendíté­sére ösztönzünk, annak igényére, hogy merészen megfogalmazva fel­tétlenül ki kell fejteni saját nézetün­ket, újszerüen, alkotó módon kell gondolkodnunk az egészséges érte­lemnek, az emberi agynak és a te­hetségnek versenyében. A jelen méltó azokhoz az eszmé­nyekhez, amelyeket apáink és anyá­ink verejtékükkel és vérükkel szen­teltek meg. Legyünk méltóak hagya­tékukhoz, annak tudatában, hogy a valóban erkölcsös ember kérlelhe­tetlenül igényes önmagával szem­ben, mert csak így lehet elnéző és igazságos másokkal szemben. Vagyis azokkal szemben is, akik úgyszintén keresik ezt az utat. S ha rátalálnak, és ezt társadalmunk és szocialista hazánk javára fordítják, akkor a munkában és az építésben társainkká, elvtársainkká válnak. Az idő múlik, minden habozás felesleges, s az értékes társadalmi energia eltékozlásához vezet. Senki sem változtathat dolgozóink zömé­nek elhatározásán, hogy rendet te­remtenek közös házunk táján, elhá­rítják mindazt, ami fékezhetné átala­kításunkat. Ez év októberében emlékezünk meg a csehszlovák állam megalaku­lásának 70. évfordulójáról. Szülőha­zánk történelmi sorsának jelentős határköve ez, amelyhez mi mind­annyian számtalan érzelmi és értel­mi szállal kötődünk. Történelmünket áthatja a haza, az anyanyelv, kultúránk és őseink hagyatékának szeretete, tisztelete. Történelmünket munkájával és igye­kezetével elsősorban maga a nép formálta, amely mindig kész volt szülőhazáját védeni és akár az éle­tét is feláldozni érte. Manapság szocialista hazafisá- gunk új dimenzióval gazdagabb. El­sősorban a szocialista közösség többi országa népei iránti interna­cionalista kapcsolattal. Ezekkel a népekkel egybefűz bennünket az azonos eszme és az azonos cél. A történelmi múlt tisztelete azonban nem annyira a nagy szavakban, a régi történés és fejlemények feli­dézésében jut kifejezésre. Csak az az igazi hazafi, aki maga is jelentő­sen gazdagítani akarja a jövő nem­zedékeinek szánt hagyatékunkat. Elvtársak, társadalmunk mindazokra, akik ma itt magas állami kitüntetéseket vesznek át, úgy tekint, mint a munka frontjának élharcosaira. Különféle hivatású emberek vannak önök kö­zött - munkások és mezőgazdasági dolgozók, politikusok és irányító dol­gozók, tudományos és műszaki ér­telmiségiek, művészek és orvosok, valamint sok egyéb szakma képvi­selői. A CSKP Központi Bizottsága, a Nemzeti Front Központi Bizottsá­ga, a CSSZSZK elnöke, valamint a CSKP KB főtitkára, továbbá a Szakszervezetek Központi Taná­csa, a szövetségi, a cseh és a szlo­vák kormány nevében szeretnék önöknek munkaeredményeikért őszinte köszönetét mondani és szí­vélyesen gratulálni a magas állami kitüntetésekhez. Elismerésünk illeti meg munka­társaik kollektíváit is, amelyek közül számos hozzájárult munkájuk sike­réhez. Köszönetét mondunk közeli hozzátartozóiknak is, mivel a meg­bízható családi háttér a jó gyümöl­csöző munka előfeltétele. Szívesen fejezem ki meggyőző­désemet, hogy példájuk követőkre talál, ösztönözni fog további értékes tettekre, annak érdekében, hogy né­pünk elégedetten éljen gyönyörű ha­zánkban, a Csehszlovák Szocialista Köztársaságban. Dél-Korea Váratlan vereség Nem kis meglepetést hoztak a dél-koreai parlamenti választások. A szavazás előtti találgatások ezút­tal sem maradtak el, s a politikai megfigyelők gyakorlatilag egyönte­tűen a kormánypárt győzelmét jósol­ták. Tették mindezt a korábbi ta­pasztalatok ismeretében. Hiszen a decemberi elnökválasztásokon a két - különben polgári demokrá­ciát hirdető - ellenzéki vezető, Kim De Dzsung és Kim Jong Szám kicsi­nyessége és személyeskedése vált a demokratikus változás megvalósí­tásának kerékkötőjévé. Az ellenzék háborúskodása akkor egyértelműen a leköszönő Csőn Tu Hvan diktátor kiszemelt utóda, Ro Te Vu malmára hajtotta a vizet, akinek így 37 száza­lék is elegendő volt a győzelemhez. Azt követően, hogy Kim Jong Szám, az Újraegyesítés Demokrati­kus Pártjának vezetője már január­ban bűnbánóan magára vállalta a felelősséget a történtekért és le­mondott tisztségéről, majd azok után, hogy követte példáját a másik Kim is, aki ugyancsak visszalépett a Béke és Demokrácia Pártjának éléről, minden jel arra utalt, hogy okulva az előző vereségből közösen próbálják menteni, ami még ment­hető. A lépés azonban már így is túlságosan későinek látszott. Annál is inkább, mivel a kormányzó De­mokratikus Igazságpárt helyzeti elő­nye behozhatatlannak tűnt. Ö ren­delkezett a rádióval és a televízióval, s a nagy példányszámú lapok támo­gatása szintén jelentősen befolyá­solta a közvéleményt. Ez annál is inkább veszélyes fegyver volt a két Kim ellen, mivel azok egymással szembeni tárgyalóképtelensége sok egykori támogatójuk csalódását okozta. Ezek közül sokan, kiábrán­dulva a Kimekből, Ro Te Vu táborá­hoz pártoltak. A másik, nem elhanyagolható szempont az ország gazdasági fel­lendülése. Dél-Korea a legdinami­kusabban fejlődő államok sorába lé­pett. Míg pár évvel ezelőtt legfeljebb a harmadik világ gazdasági sikerei­vel vetekedhetett, addig ma már Ja­pánban és az Egyesült Államokban is megállja a helyét. A két Kim ilyen szempontból is maga ellen dolgo­zott. Viszályuk alkalmas jelszót adott Ro Te Vu kezébe: ,,a hatalom vagy a káosz?“ S tekintve, hogy az üzleti körök és a gazdasági vezetők egy­aránt a folytonosságot várják az el­nöktől, a kormánypárt biztosra vette, sikerült elhúznia a mézesmadzagot a Kim-hívek orra előtt is, ezért szá­mított voksaikra. A küzdelemben ezen a ponton húzta elő Ro Te Vu a sokat jelentő ászt, az olimpiát. Annak sikere, s megrendezése ugyanis az ország létérdeke, ehhez viszont a gyors megbékélésre van szükség. Ro képlete tehát egyszerű volt: míg a jelenlegi vezetés a hely­zet konszolidálását ígéri, addig a két Kim semmi jóval nem kecsegtet. Ezt látszott alátámasztani pártegyesítési kísérleteik kudarca is. Az erőfeszíté­sek ellenére sem tudtak közös jelölt­ben megegyezni, így a kormánypárt elképzeléseivel szemben megfelelő alternatívát kínáló program már szó­ba sem jöhetett. Az ellenzék, bele­esve korábbi hibájába, ismét külön- külön indult harcba a mandátumok megszerzéséért. Úgy látszott, az „elóolimpián" minden eldőlt. S ekkor jött a megle­petés. Kiderült ugyanis, hogy a kor­mánypárt egyértelmű kudarcot szenvedett a választásokon. A 299 mandátum közül csupán 125-öt szerzett meg, és ezzel elvesztette abszolút többségét az egykamarás parlamentben. A szavazás elsősor­ban Kim De Dzsung pártjának hely­zetét erősítette - 70 mandátummal a második helyre került. Kim Jong Szám pártja 59 képviselői helyet mondhat magáénak, míg a harma­dik Kim, Kim Csöng Pil volt minisz­terelnök Új Demokratikus Pártja 35 mandátumot kapott. A látszólag meglepő eredmények bizonyítják, Dél-Koreában még min­dig ütőképes erővel rendelkezik az ellenzék, amely okosabb politikával sokkal értékesebb helyezést is elér­hetett volna. Kérdés, fel tudja-e használni mostani előretörését. Mert a kompromisszumok emberének, az ésszerű megalkuvásokra kész diplo­matának hírében álló elnök máris felmérte a terepet, s a /.politikai stabilitás érdekében“ lojalitásra szó­lította fel az ellenzéket. Ro Te Vu nagy reményeket fűz Kim Csöng Pilhez. A volt miniszterelnök azon­ban nem hajlandó az elnök szövet­ségesévé válni, sót, a jelenlegi kor­mányban régebbi posztjára sem pá­lyázik. Dél-Koreában tehát átértéke­lődtek az erőviszonyok. A gazdasági csoda már megvalósult. Párosul-e „politikai“ csodával? FÓNOD MARIANNA Köszönet és elismerés a kiváló munkáért (Folytatás az 1. oldalról) ségviselői, valamint más személyi­ségek. A vendégek között voltak a szo­cialista országok csehszlovákiai kül­képviseleti hivatalainak és a Szak- szervezeti Világszövetségnek a tisztségviselői. Ott voltak 45 szakszervezeti központ és a nem­zetközi szakszervezeti szervezet küldöttségének tagjai, akik az SZKT meghívására részt vesznek a május 1-jei ünnepségeken. Ott voltak a kitüntetettek hozzá­tartozói, hogy ezeket a jelentős és ünnepélyes pillanatokat velük együtt töltsék el. A csehszlovák himnusz elhangzása után az ünnepi nagy­gyűlést Miroslav Zavadil, a CSKP KB Elnökségének póttagja, az SZKT elnöke nyitotta meg. Azért jöttünk össze a prágai vár­ban - mondotta hogy értékeljük azon egyének és kollektívák, kiváló munkások, mezőgazdasági dolgo­zók, tudósok és művészek példamu­tató és áldozatos munkáját, akik és amelyek egyedülálló módon szerez­tek érdemeket szocialista hazánk továbbfejlesztése terén. A továb­biakban méltatta, hogy erre a talál­kozóra a februári győzelem 40. év­fordulójának évében kerül sor, an­nak a győzelemnek az évfordulóján, amikor a dolgozó nép egyértelműen döntött jövőjéről és a szocializmus útjára lépett. A dicső február öröksé­gének valóra váltását ma a társada­lom forradalmi átalakítása politikájá­nak teljesítésében látjuk. Arra törek­szünk, hogy jelentős mértékben gazdagítsuk a szocializmus anyagi és szellemi értékeit. Ezt követően szívélyesen üdvözölte a kitüntetette­ket, és őszintén gratulált nekik. Ünnepi beszédet Ľubomír Štrou­gal, a CSKP KB Elnökségének tag­ja, szövetségi miniszterelnök mon­dott. A kitüntetési javaslatokat Jirí Neubert, az SZKT titkára indokolta meg. A Szocialista Munka Hőse és a Nemzeti Művész címet, valamint a további kitüntetéseket az egyé­neknek és a kollektíváknak Gustáv Husák, Miloš Jakeš és Ľubomír Štrougal elvtárs adta át. A kitüntetettek nevében Gustáv Otajovič, a szocialista munka hőse, a bratislavai Palma vállalat 01-es számú üzemének dolgozója mon­dott köszönetét. Az ünnepi nagygyűlés A munka dalával ért véget. Ezt követően Miloš Jakeš, Gustáv Husák és más párt- és állami tiszt­ségviselők elbeszélgettek a kitünte­tettekkel. A feltett kérdések főleg a gazdasági mechanizmus és társa­dalmunk átalakításával, konkrét munkahelyi és mindennapi problé­mákkal voltak kapcsolatosak.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents