Új Szó, 1988. április (41. évfolyam, 77-101. szám)
1988-04-29 / 100. szám, péntek
Korunkról - árnyaltabban A cseh és szlovák filmek idei fesztiváljáról A cseh és szlovák filmek 26. fesztiválján, Brnóban 26 játékfilmet és 37 dokumentumfilmet mutattak be. A három első díjat Karéi Smyczek Miért?, Stanislav Párnický Posta délen és Dušan Klein Hogyan élvezik a költők az életet című filmje kapta. A Miért? a szurkolók egy csoportjának vandalizmusát pellengérezi ki, miközben a veszedelmes magatartás okait kutatja. A film nem szűkölködik feszült atmoszférájú, drámai jelenetekben, azonban nem lépi túl egy szociológiai felmérés kereteit; a rendbontók akciói dominálnak, ahelyett, hogy az alkotók a csoportok egyes tagjainak mélyebb jellemzésére, egyéni motivációk feltárására és elemzésére törekedtek vo'^a. Ezzel magyarázható, hogy nem valósult meg maradéktalanul a rendező eredeti szándéka, s a címben felvetett miértre nem kaptunk kielégítő választ. Hasonló hibába estek a kü- löndíjjal jutalmazott Csalók és üzérek című film alkotói, V/f Olmer rendező és Radek John forgatókönyvíró is, akik a városi fiatalok életének bizonyos anomáliáit mutatják be. A film szereplői könnyű életre vágyó fiatalok, nepperek, valutaüzérek, akik azonban pusztán típusok, minden egyéni vonást nélkülöznek, ráadásul erőltetettek, nem meggyőzőek. Lehet, hogy egyesek maximaliz- mussal vádolnak majd e kifogások miatt, ám ha egy alkotás a néző értelmére és érzelmére akar hatni és állásfoglalásra akarja bírni ót, alapvető követelmény, hogy a mondanivaló hordozói, a szereplők autentikus, hús-vér figurák legyenek. Másképp megtörténhet, hogy a társadalomellenes jelenségeket bíráló film kisiklott életű vagy a társadalom peremére szorult hősei némely fiatal delmében folytatott küzdelmét, s az új társadalmi valóságba beilleszkedni nem akaró elemek és a csempészek ellen folytatott harcát láthatjuk. Az epikai felépítésű cselekményt, egy nyár eseményeit az író szinkronban a kisfiú „gyermekszáj-be- mondásaivaľ'. A rendező autentikus korhangulatot tudott teremteni. Az emlékek szuggesztív, költői varázsa, a színhelyekhez fűződő mondák, legendák hangulatos felelevenítése, a Dél-Szlovákia sík vidékére jellemző természeti sajátosságok megragadó képi ábrázolása (Ladislav Kraus operatőr munkája) bizonyára sok nézőnek szerez élményt. A fesztivál legsikeresebb alkotása Ladislav Pecháőek forgatókönyv író és Dušan Klein rendező „költői trilógiájának“ befejező része volt, amelynek alkotói a Hogyan élvezik a költők az életet címet adták. A humoros epizódok és bonyodalmak központi alakja Štépán, a végzős orvosnövendék (Pavel Kríž) és Kendy a kezdő filmrendező (David Matásek). Szellemes és könnyed, néhol szatirikus és ironizáló a film hangvétele. Bájosak és frappánsak a rajzolt feliratok, jól előrevetítik a film hangulatát. Ez a film, csakúgy, mint a két előző rész, a Hogyan veszít a világ költőt és a Hogyan veszítik el illúzióikat a költők, az igényesebb közönségnek is színvonalas, jó szórakozást kínál. A Csalók és üzérek mellett a másik különdíjat Jaroslav Soukup Diszkósztorija kapta. Míg az első esetben a díjazás indokolt volt, a Diszkósztori esetében már vitatható. A zenés komédia főhőse Jirka, a 16 éves keménysepró-tanuló (a legifjabb Rudolf Hrušinský alakítja), ám a film esetleg csak három-négy évHogyan élvezik a költők az életet - Josef Somr és Pavel Kríž a cseh film egyik jelenetében (Vladimír Souőek felvétele) számára iránymutatóvá, követendő példává válnak, ami szöges ellentétben áll az alkotók eredeti szándékával. Tagadhatatlan pozitívuma az említett két filmnek és Zdenék Zaoral narkósokról készült Pókhálójának, hogy nevén nevezik és elítélik a káros jelenségeket, óvnak tőlük, miközben több olyan problémára mutatnak rá, amelyek még nemrég tabuk voltak, s bár léteztek, hallgattunk róluk, úgy téve, mintha nem léteznének. Stanislav Párnický Posta délen című filmjének forgatókönyvírói, Jozef Heriban és Jozef Slovák Ladislav Ballek regényét dolgozták fel. A cselekmény egy dél-szlovákiai városkában játszódik, közvetlenül a második világháborút követő hónapokban. A bemutatott események a hosszú távoliét után szülővárosába látogató író gyermekkori emlékei. Az író maga csak a film elején és végén jelenik meg, az események úgy játszódnak le, ahogy ö azt gyermekként látta és átélte. Mégsem gyermekfilmról van szó, alkotói olyan történetet beszélnek el, amely az akkori élet bonyolultságát és ellentmondásosságát tükrözi. A fiatal köztársaságnak az államhatárok vével fiatalabb gyermekeknek jelenthet szórakozást. A történet felszínes, tele van kiagyalt bonyodalmakkal, előre kiszámítható „véletlenekkel“ és sematikusan ábrázolt papírfigurákkal, olcsó, sót helyenként durva tréfákkal. Hatásvadászó zenéje nem sok újdonságot tartalmaz, a dalok szövege banális és lapos. Jaroslav Soukupnak már előző két filmje (Szerelem az átjáróban - 1984, öklök a sötétben - 1986) sem vallott túlzott művészi igényességre, s ez mostani alkotására hatványozottan érvényes. Merészebben és reálisabban tükrözi korunk problémáit Zoro Záhon Évad kezdet, Andrei Lettrich Búcsú, Vladimír Drha Érzékeny pontok és Július Matula Vagányok című filmje. Az Évadkezdet (a főszerepet alakító K. L. Zachar elnyerte a legjobb férfialakítás díját) és a Búcsú (az első forgatókönyves Alena Bodinge- rová munkáját oklevéllel jutalmazták) című filmekben közös motívumként szerepel a régi családi ház eladása. Az elsőben az öreg házban élő, megözvegyült apát azért akarja rávenni a lánya a házeladásra, hogy magához vehesse és jobban gondoskodhasson róla, a másik esetben a felnőtt gyerekek pénzéhsége motiválja az eseményeket. Az Évadkezdet lírai hangú elbeszélés az élet értelmének újrafelleléséről, a Búcsú tragikomikus története arról szól, „ami nem eladó“, ahogy ezt a címfelirat is jelzi. Noha az Évadkezdet alkotóinak felróható a motívumszerkesztés bizonyos lazasága és a főszerepet játszó színész képeségeire való túlzott hagyatkozás, a Búcsú esetében pedig az a leegyszerűsített mód, ahogy a vidéki életet ábrázolják, elmondható, hogy ez a két alkotás jól képviselte a szlovák film- művészetet. Kevésbé állítható ugyanez a két másik szlovák filmről, Ján Zeman Az ördög mosolya című megfogalmazhatatlan mondanivaló- jú alkotásáról és Dušan Trančík Milliós hétvége című sikerületlen művéről. Az Érzékeny pontok (a forgató- könyv Vladimír Drha rendező és Katarina Stobodová közös munkája) drámai történet keretében mutat rá arra, milyen következményekkel jár a gyermekekre nézve a rossz családi élet. Néhány motívumát és alakját tekintve ez a film sem mentes bizonyos leegyszerűsítéstől: kitűnő viszont a főszerepet játszó Jana Brej- chová, aki méltán nyerte el a legjobb női alakítás díját. Július Matula Vagányok című filmjének operatőre, Jiri Macháné kapta a legjobb operatőri teljesítményért járó díjat. A történet azt bizonyítja, hogy a fiatalok ambíciói nem mindig megalapozottak, sőt gyakran nem állnak összhangban valós képességeikkel. A Stanislav Vácha regénye nyomán készült film főhőse egy fiatal, becsvágyó mérnök, aki otthagyja a prágai tervezőirodát egy jövedelmezőbb hely, a jól menő szövetkezet kedvéért, s amikor nem válik be, ismét visszatér a fővárosba. A történetet nem sikerült érdekesen lefordítani a film nyelvére, sok helyen nem kapunk többet a regény szövegének egysíkú interpretálásánál. Meg kell még említenünk A pokol kilenc bugyra című csehszlovák -kambodzsai koprodukciós filmet (a rendező és forgatókönyvíró Milan Muchna), amely hosszúra sikeredett terjedelme ellenére (127 perc) nem aknazza ki az adott lehetőségeket, adós marad Kambodzsa tragikus időszakának, a Pol-Pot-ista rendszer alatt sínylődő nép megpróbáltatásának hiteles ábrázolásával. Hogy a néző mégsem hagyja el a termet, az csak annak köszönhető, hogy a film bemutatja Kambodzsa egyedülálló természeti szépségeit, művelődéstörténeti nevezetességeit és műemlékeit. Ennél is hosszabb (130 perces) a szlovák és cseh koprodukcióban készült Z. K rendező születésnapja című film, egy hatvanéves rendező négyévtizedes munkásságának mérlege, amely tele van ön- tömjénezó megnyilatkozásokkal és az alkotómunka kulisszatitkait láttató sablonos klisékkel. Történelmi időszakot jelenít meg a háborús Prágában játszódó A világ semmit sem tud című film, amelynek forgatókönyve - Jirí Svo- boda rendező és Václav Šašek közös munkája - elnyerte a legjobb forgatókönyvért járó díjat. Gazdagította a seregszemlét két érdekes film, Stanislav Smol)ak díszoklevéllel jutalmazott Bizonytalan évadjának és Véra Chytilová A bohóc és a királynőjének bemutatása. Az utóbbiban Boleslav Polivka és Chantal Poullain pantomimjátéka volt figyelemre méltó. Az idei brnói fesztiválon bemutatott alkotások arról tanúskodnak, hogy a tavaly készült cseh és szlovák filmeknek a korábbi éveknél jobban sikerült megragadniuk és ábrázolniuk korunk problémáit. Erre a kétségtelen pozitívumra kell építeni a jövőben, persze anélkül, hogy a felsorolt hibákba esnénk. MIROSLAV BARANOVIČ Késve, de nem későn A Szlovákiai Zenei Társaság tevékenységéről- Ma, amikor a középiskolások órarendjéből jórészt hiányzik az esztétikai és a zenei nevelés, amikor a tizenévesek zenei műveltsége inkább csak a slágerlisták dalainak műfaji megjelöléséig terjed, úgy hiszem, nem kell különösebben hangsúlyoznom, mi az elsődleges célunk. De menjünk tovább... A zenei nevelés modellje úgy, ahogy van, elavult. Ha azt panaszolom, hogy alapiskoláinkban is harmadrangúvá vált a tantárgy, és sok helyen bizony még ma sem szakképzett pedagógusok tanítják, akkor legtöbbször azt a választ kapom: a matematika, a fizika, a kémia sokkal fontosabb. Én ezt nem is vitatom. De! A cseh országrészekben mintha jobban tudatosítanák a zene emberformáló hatását. Csehországban zenei tagozatos alapiskolák is működnek. Sőt! Ott már az óvodákban is színvonalasabb a zenei oktatás, mint Szlovákiában. Mert ott kell elkezdeni... a legkisebbekkel. Ezek voltak Alojz Stuška első mondatai, amikor kértem, mutassa be az 1987. október 20-án alakult Szlovákiai Zenei Társaságot, amelynek titkársági vezetője, beszéljen céljaikról, terveikről, fennállásuk első fél évének jelentősebb eredményeiről. Alojz Stuška építészmérnöki tanulmányait hagyta félbe annak idején a zene miatt. A felszabadulást követő években a Főiskolai Kabarét vezette Bratislavában, esztrádmü- sorokat „vitt" kórházakba és kaszárnyákba, több mint tíz évig a városi művelődési házban dolgozott, aztán a Slovkoncert igazgatóhelyettese, majd tizennégy évig a Szlovák Zenei Alap igazgatója volt.- Hogy szép feladatot vállalok magamra azzal, hogy ide jövök, azt tudtam, de azt hittem, sokkal nehezebb dolgom lesz. S most azzal folytatom, amit rögtön az elején kellett volna kimondanom: Csehországban sokkal nagyobb hagyományai vannak a zenének, mint nálunk. Smetana, Dvoŕák, Martinű, Janáček által jóval korábban építhették fel a zenei nevelés pilléreit, mint mi Suchoň, Moyzesés Cikker által, akik később születtek. Ennek megfelelően a Cseh Zenei Társaság is korábban jött létre, mint a miénk, pontosan tíz évvel korábban. És tiz év bizony, nagy hátrány ezen a téren. Igaz, hogy az előbb említett szlovák zeneszerzők műveit egyre több hangversenyteremben játsszák a világon, de ha a zenei nevelésünk, a zenei kultúránk színvonalát vesz- szük figyelembe, kicsit lehangoló a kép. Hogy mi ennek az oka, arról már beszéltem. Most inkább arról: hogyan próbálunk változtatni ezen. A Szlovák Zenei Társaságnak mindenki a tagja lehet, aki szereti a zenét. Az amatőr művészeti mozgalom felkarolását ugyanolyan fontosnak tartjuk, mint a konzervatóriumba vagy zeneművészeti főiskolára jaró fiatalok, pedagógusok és zeneelmélettel foglalkozó szakemberek, fiatal előadóművészek és zeneszerzők támogatását. Sőt, azokat is szívesen fogadjuk, akik csak passzívan, hallgatóként élvezik a zenét. Nekik hangversenyeket, érdekes előadásokat szervezünk.-Az út tehát adott, csak el kell indulni rajta.- Sok újat nem tudtunk kitalálni, tennivalónk viszont így is van bőven. Első számú feladatunknak a művészeti alapiskolák, a konzervatóriumok és a főiskolák pedagógusainak továbbképzését tartjuk. Most például, a tanév végén, egyhetes szemináriumot tartunk majd azoknak a konzervatóriumi pedagógusoknak, akik vonóshangszeren játszó legjobb növendékükkel együtt fejleszthetik tovább tudásukat. A tanfolyam idejére kollégiumi szállást biztosítunk számukra; az órákon neves művészek adnak elő és filmeket is vetítünk.-A vidéki énekkarok vezetőire gondoltak-e?- Igen, gondoltunk. Hiszen be kell vallanunk: az amatőr művészeti mozgalomban mindig is főszerepet játszottak az énekkarok. De, hogy a jövőben magasabb művészi teljesítményt nyújthassanak, előbb járási, aztán kerületi szemináriumokat szervezünk dirigenseiknek. Ezzel persze, nemcsak a mai szerzők alkotásait akarjuk népszerűsíteni - szeretnénk elérni azt is, hogy énekkaraink a szomszédos országok dalaiból is többet tűzzenek műsorra. Ha többet tudunk egymásról, akkor rólunk is többet tudnak majd. Ez az elvünk.- A Zenebarátok Köret amely minden kis- és nagyvárosban nagy népszerűségnek örvend, mit kaphat a Szlovákiai Zenei Társaságtól?- Előadókat, művészeket, akik örömmel mennek tanítani is, szórakoztatni is. A régi korok muzsikájától a legmodernebb elektroakusztikus zenéig, mindenre megvan a megfelelő gárdánk.- A fiatal, pályakezdő zeneszerzők mire számíthatnak?- Nem feledkezünk meg róluk sem. Nekik rendezzük az Alexander Moyzes Zeneszerzői Versenyt. Erre persze csak hivatásos zeneművészek nevezhetnek be, illetve a konzervatóriumok növendékei és a bratislavai Zeneművészeti Főiskola hallgatói.- A Cseh Zenei Társaság keretében Fibich, Martinu és Suk Társaság működik. A Miloš Jbrkovič érdemes művész elnökletével dolgozó Szlovák Zenei Társaságon belül milyen társulatok dolgoznak?-A Mikuláš-Schneider Trnavský és a Liszt Ferenc Társaság Ók anyagi támogatást is élveznek.- önöket ki támogatja? A Kulturális Minisztérium?- Igen, a Szlovákiai Zeneszerzők Szövetsége által a minisztérium. Csak azt ne kérdezze, mekkora összeget kapunk évente, mert erre az egyre nem tudok válaszolni. Ta- vaiy, amikor megalakult a Társaság, nem mondták meg, mennyivel számolhatunk évente, de eddig minden anyagi kérésünket teljesítették.-Fél éve működik a Társaság, eddig több mint 2500 tagja van. Fél év az nem nagy idő, mégis, hogyan értékeli az elmúlt hónapokat?- Eddig minden úgy megy, ahogy elterveztük, remélem, nem fogunk kifulladni, Én csak azt sajnálom, hogy késve fogtunk össze. Késve, de hiszem, hogy nem későn. Az érdeklődés ugyanis egyértelműen erre utal. (szabó) Művelődési tábor A Csemadok nyitrai (Nitra) Juhász Gyula Ifjúsági Klubja május 6-9 között ismét várja művelődési táborába az érdeklődőket, Ghýmes- re (Jelenec). Az első napon Püspöki Nagy Péter tart előadást, melyet táncház követ, a Rajcsúros együttes közreműködésével. Vendégként fellép az Egyszólam zenekar, továbbá Fábián Éva, Juhász Zoltán és Berecz András. Május 7-én, szombaton Dévai Nagy Kamilla és Pelsóczi László mutatja be Mesekút című gyermek- műsorát. Az esti műsor főszereplője Marosi Júlia népdalénekes, majd ismét táncház következik, ökrös Csaba zenekarának közreműködésével. A vasárnapi programban szerepel kirándulás, helytörténeti előadás, és fellép a Ghýmes együttes. Május 9- én ér véget a 9. ghýmesi művelődési tábor. A részvételi díj egy éjszakára 35 korona. Az érdeklődők ezt az összeget (aszerint, hogy hány napig kívánnak a táborban lakni) legkésőbb május 4-ig küldjék el a következő címre: Baráth Annamária, ŠD PF 60/B, Drážovská 2, 949 01 Nitra. ÚJ SZÚ 4 (koller) 1988. IV. 29.
