Új Szó, 1988. április (41. évfolyam, 77-101. szám)
1988-04-29 / 100. szám, péntek
a Munka Törvénykönyve mooosiiasan^c alapelveiról VÉLEMÉNYEK W ImhiftMlVl KmIv 1 ImII JAVASLATOK Ne csak büntessenek, jutalmazzanak is! Az állami vállalatokról szóló törvénytervezet, a gazdasági mechanizmus átalakítása, az új gondolkodásmód természetszerűleg maga után vonta a Munka Törvénykönyve módosítását is. Ezért örülök, hogy a módosítás alapelvei is nyilvános vitára kerültek, mert azt hiszem, nem mindegy milyen jogi normák között fogunk a jövőben dolgozni. Nem beszélve arról, hogy hozzászólásainkkal, észrevételeinkkel közvetlen részesei lehetünk a törvény- alkotásnak. Általában véve egyetértek a Munka Törvénykönyve módosításának alapelveivel, mert ezek az alapelvek a becsületes, minőségileg magas szintű munkára, hatékonyabb gondolkodásmódra irányulnak. Előfordul azonban néhány pont ebben a dokumentumban, amellyel nem teljes mértékben értek egyet, s amely véleményem szerint átdolgozásra szorul. Gondolok itt elsősorban a III. fejezet 22. pontjára, miszerint a dolgozók felmondhatják munkaviszonyukat bármilyen indokból, vagy akár az indok megjelölése nélkül is. Az új szabályozás egységes felmondási időt vezet be mind a dolgozók, mind a szervezetek részére, amely két hónap lesz Szerintem a hat plusz egy, kettő vagy három hónap valóban hosszú időszak, és fékezi az optimális munka- erőmozgatást, két hónap felmondási idő viszont kevésnek tűnik. Különösen olyan vállalatoknál, szervezeteknél, ahol az anyagi motiváció nem a legideálisabb. Nem fog-e emelkedni az általános fluktuáció, az indokolatlan munkaerővándorlás? Gondoltunk-e arra, hogy a dolgozók nem kis hányada hirtelen, sértett érzelmek hatása alatt írja felmondási kérvényét, amelyet a hosz- szú felmondási idő alatt még visszavonhatott, sót legtöbbször így is történt. Vagy pedig, ha a szervezet mond fel, képes lesz-e a dolgozó két hónap alatt új munkahelyet találni? Továbbá a 48. pontot olvasva miszerint a szervezetek gyakorolhatják majd azt a jogukat, hogy területükre történő be-, illetve kilépésnél a dolgozókat személyi motozás alá vethetik. Vállalati viszonylatban kicsit megalázónak tartom ezt az eljárási módot. Ezen a problémán inkább a műhelyekben és a munkahelyeken kifejtett nevelési propagandával lehetne seoíteni. Még egy dolog foglalkoztat ezekkei az alapelvekkel kapcsolatban. Ha szigorúbbak lesznek a büntetések, az anyagi bírságok, amelyeket a dolgozók felettesei szabnak ki, szükségesnek tartanék valamiféle módosítást. Nehogy a felelős vezetők visszaéljenek ezzel a magasabb jogkörrel és „majd én megmutatom“ alapon dobálódzanak a fegyelmi büntetésekkel és szubjektív indíttatásokkal hagyják magukat befolyásolni. Mert ebben az esetben nem sikerül megállítani az indokolatlan fluktuációt, ami pedig célunk. Sót! Véleményem szerint ezt a hatalmi jogkört ki kellene egészíteni jutalmazási jogkörrel is. Nem létező eset, hogy egy vezető csak büntethessen és ne jutalmazhasson. Szerintem tehát konkretizálni kellene egy pontban azt is, hogy a kimagasló teljesítményeket hogyan, milyen módon lehetne azonnal jutalmazni. RÁCZ LÁSZLÓ mérnök, a füleki (Fiľakovo) Kovosmalt műszaki igazgatójának asszisztense A dolgozók érdekében Az önigazgatás bevezetése és hatékony érvényesítése keretében nagy változást jelent e törvénymódosítási javaslatban, hogy növekszik a szervezetek jogköre és jelentősége a munka javadalmazásában. Az új szabály szerint a dolgozók munkabére nemcsak a végzett munka mennyiségétől, minőségétől és társadalmi jelentőségétől fog függni, hanem az egész dolgozó kollektíva és a szervezet által elért eredményektől is azzal, hogy a munkabérnek ez a része nem lesz szavatolva. Az eddigiekhez képest változást jelent, hogy módosul a munkaviszonynak a szervezet vagy a dolgozó részéről megtett felmondással való megszüntetésének szabályozása. A szervezetek önállóan dönthetnek abban, hogy az adott dolgozó fölöslegessé vált-e számukra A szervezetek az olyan dolgozó munkaviszonyát is megszüntethetik, Világosabban - egyszerűbben ÚJ SZÚ 5 1988. IV. 29. Három évtizedet a járási nemzeti bizottságon vezető beosztásban dolgoztam, s szinte nem telt el olyan hét, hogy ne kellett volna a Munka Törvénykönyve után nyúlnom. Tapasztalatom az, hogy a becsületesen dolgozó emberek nem félnek a törvény szigorától, az erélyes intézkedésektől. Gondosan áttanulmányoztam a Munka Törvénykönyve módosításának alapelveit, s az a véleményem hogy több dolgot világosabban, egyértelműbben, pontosabban és egyszerűbben kell kifejezni, hogy mindenki csakis azt értse, ami oda van írva. A második fejezet 12. pontját úgy fogalmaznám, hogy a túlmunka elrendelésekor egyidejűleg közöljék, hogy ezért pótszabadidőt vagy túl- munka-pótlékot kap az alkalmazott, amit két héten belül, illetve a legközelebbi fizetéskor realizálni kell. Fölösleges ezt esetleg három hónapig is nyilvántartani. A 14. pontban világosan és egyértelműen kell megfogalmazni azt, amikor is teljesíthet munkaidő alatt az alkalmazott más feladatokat, s azt is, hogy ki. Sajnos ma az a helyzet, hogy a szakszervezet és egyéb társadalmi szervezetek ülései, tanácskozásai, különböző járási vagy kerületi értekezletek, szemináriumok gyakran a munkaidő alatt vannak, s ez nem helyes. Helyesnek vélem a harmadik fejezet 24. pontjában foglaltakat, csupán rögzíteni kell azt, hogy a szervezet a nyugdíjkorhatár előtt legalább egy évvel állapodjon meg az alkalmazottal arról, hogyan tovább. A dolgozó legfontosabb feladata, hogy eleget tegyen a munkahelyi teendőinek. Ezért nem helyeslem a 30. pont megfogalmazását, hogy a mellékfoglalkozások megkötéséhez nem lesz szükség a főmunkáltató előzetes hozzájárulására. Társadalmunkat a problémák sokasága között két kényes kérdés is foglalkoztatja: a szeszes ital fogyasztása és a dohányzás a munkahelyeken. Jó volna törvénybe iktatni, hogy semmilyen szervezetnél nem szabad szeszes italt' tartani - az igazgató, az elnök, a vezető, a titkár, stb. helyiségeiben sem -, s a közvetlen felettes felelős azért, hogy a munkahelyen ne fogyasszanak alkoholt. Csak „fenyegetőzéssel“ ezen a téren változás nem várható, ezért törvénybe kell iktatni, hogy a munkahelyeken még reprezentáció formájában se legyen szeszes ital. Az ötödik fejezet 52. pontja szerint a törvény a szervezetet feljogosítja, hogy elrendelje dolgozójának oktatáson való részvételét, amely munkavégzésnek minősül. Én ezzel nem értek egyet. Mi idősebbek, tudjuk, hogy 1945-tól rendszeresen voltak továbbképzések. Ám az eredmény. a tudás színvonala ezt nem mindig tükrözte, mert, hogy mit tanultak meg a háromnapos, a kéthetes, az egyhónapos stb. tanfolyamon, senki sem kérte számon. Nagyon sokan szívesen mennek mindenféle tanfolyamokra, hiszen ott lazítanak, kikapcsolódnak. Nézetem szerint a Munka Törvénykönyvébe rögzíteni kell, hogy mindenki köteles tanúbizonyságot tenni arról, hogy a munkakörébe tartozó feladatok teljesítésére szakmailag felkészült. Nem tartom helyesnek a hatodik fejezet 68. pontját, mely szerint rendkívüli esetekben a dolgozó a szabadságát kiveheti a következő naptári év végéig. Szerintem az sem jó, hogy a szabadságot április végéig lehet kivenni, hiszen az év nincs lezárva, ez további nyilvántartást jelent, s fenn áll a dolgok megkerülésének veszélye. IVÁN SÁNDOR nyugdíjas, Kassa (Košice) aki nem ér el kielégítő eredményeket a munkában, annak ellenére, hogy korábban erre a tényre már figyelmeztették, s a jövőben nem lesz szükség arra sem, hogy a figyelmeztetés írásban történjen. Kedvező az a változás, hogy a dolgozók jogosultak lesznek felmondani a munkaviszonyukat bármilyen indokból, vagy akár indok megjelölése nélkül is. Újdonság, hogy a szervezeteket a törvény kötelezi majd arra, hogy a nyugdíjkorhatárhoz közeledő dolgozókkal idejében megvitassák a munkaviszony megszűnését, vagy a nyugdíjigényük elérése utáni további foglalkoztatásukat. A nem dohányzó dolgozók nagyon régi óhaja valósul meg az új szabályzatban. A munka- és az egészségvédelmi ellátás tökéletesítése érdekében a Szervezetek feladatul kapják a nem dohányzó munkahelyek létrehozását. Eddig nagyon sok panasz volt a munkahelyeken az ebédidő rövidségére, amelyet szinte lehetetlen volt betartani a gyakori sorbanállás, várakozas végett. Ezért az étkezés és a pihenés nélkülözhetetlen előfeltételeként 15 percről 30 percre hosszabbodik az étkezésre szánt fizetett munkaszünet amely ezentúl beleszámít a munkaidőbe. Nagyon sok esetben előfordult, hogy a dolgozó nem vehette ki a szabadságát, mert a várakozási ideje nem volt ledolgozva. A dolgozók érdekében ezért megszűnik az eddig érvénybe lévő öthavi folyamatos munkaviszony. A gyermeküket egyedül nevelő dolgozó nők érdekében hozott intézkedés a 77. pont, amely szerint szolgálati útra csak a saját beleegyezésükkel küldhetők azok a nők, akik 15 évnél kisebb gyerekekről gondoskodnak, s ugyanez vonatkozik a gyereküket egyedül nevelő férfiakra is. Ugyancsak a dolgozó nők érdekeit védi az a javaslat, hogy a CSSZSZK kormánya felhatalmazást nyer, hogy ennek az ötéves tervidőszaknak a végén, a gazdasági lehetőségekhez mérten, egy heti terjedelemben pótszabadságot állapítson meg azoknak a dolgozó nőknek, anyáknak, akik három vagy ennél több gyerekről gondoskodnak. Dr. KOVÁCS JÓZSEF, a Nyugat-szlovákiai Kerületi Nemzeti Bizottság főelőadója Három hónappal a tervezett határidő előtt adták át Jarok pri Nitre községben azt az adóállomást, amely 75 kilowat- tos teljesítményével a legerősebb Szlovákiában. A közeljövőben teljesítményét kétszeresére növelik. Az állomás Nyugat-Szlovákia és Közép-Szlovákia egy részén biztosítja a bratislavai rádió középhullámú adásának jó minőségi vételét. Felvételünkön az adóállomás egyik terme látható, előtérben Dušan Pa jer mérnök (Peter Šimončík felvétele - ČSTK) Május elsejei felhívás (70 év telt el a Liptovský Mikuláš-i tömeggyülés óta) 1918 tavaszán az Osztrák-Magyar Monarchiának szembe kellett néznie a feltartóztathatatlan felbomlással. A hatalmas társadalmipolitikai forrongás már a januári általános sztrájkban megmutatkozott. A breszt-litovszki béke megkötése után a Szovjet-Oroszország- ból hazatért hadifoglyok sem hozták meg a Monarchiának az annyira várt katonapolitikai stabilitást. Épp ellenkezőleg. Inkább az „orosz példa" terjedését és a katonai lázadások elharapódzását idézték elő. A nagy októberi szocialista forradalom hatása és a Szovjet- Oroszország nemzetei önrendelkezésének gyakorlata ösztönözte a nemzeti felszabadító mozgalmakat az országban. Károly, utolsó császár tétova lépései, hogy liberalizálással szilárdítsa meg a helyzetet, a problémákat nem oldották ugyan meg, lehetővé tették azonban a munkások számára nézeteik nyíltabb kifejezését. Emlékezetes megnyilvánulása volt ennek 1918. május 1 -nek megünneplése. Több mint százezer résztvevő a cseh országrészben, Szlovákiában kevesebb újította föl ezt a háború előtti hagyományt. Október közvetlen hatására a hagyományos jelszavak - a nyolcórás munkanap, a demokratikus szabadságjogok - mellett egyre hangosabban követelték az igazságos békét és a nemzeti függetlenséget. Megváltozott a május 1-i tömeggyűlések jellege is. Több városban inkább a nemzeti egység kifejezője volt, mint a múltra jellemző munkástüntetés. A nemzeti egység gondolata hatotta át 1918- ban Szlovákiában a legnagyobb tömeggyűlést is, amelyet Liptovský Mikulásban tartottak. A május elsejei ünnepségeket előkészítő szociáldemokraták itt fölvették a kapcsolatot dr. Vavro Šrobár szlovák politikussal, aki Liptovský Mikulásban is J. Maršálek mellett központi alakjává vált a tüntetésnek. A tömeggyűlésen Vavro Šrobár beszédet mondott. A nép a felvonulás befejeztével A Fekete Sashoz címzett vendéglő udvarán megfogalmazta a záróhatározatot. šrobár, akárcsak a cseh burzsoá vezetők, tudatosította a dolgozók növekvő energiáját és elszántságát. Beszédét ezért kifejezetten nemzeti demokratikus és haladó szociális hangnemben fogalmazta. A Liptovský Mikuláš-i határozat nemcsak az igazságos békét, a demokratikus szabadságjogokat, a nyolcórás munkanapot követelte: hanem (Šrobár csehszlovákista hazafias meggyőződésével összhangban) hangoztatta: követeljük minden nemzet önrendelkezési jogának elismerését, nemcsak a határokon kívül, hanem Magyarország nemzeteiét, tehát a csehszlovák törzs magyar- oroszági ágáét is". A magyar hatóságok érthető okokból mindent megtettek azért, hogy a Liptovský Mikuláš-i május elsejei határozat nagyobb nyilvánosságát megakadályozzák. A szervezők azonban futárral időben eljuttatták Csehországba, és hírek jelentek meg róla máshol is. A hatóságok Šrobár és a szociáldemokrata vezetők ellen bűnvádi eljárást indítottak, bírósági tárgyalásra azonban már nem került sor. Az Osztrák-Magyar Monarchia a széles nóprétegek harca következtében szétesett, és romjain létre jött a polgári demokratikus Csehszlovák Köztársaság. A burzsoá CSSZK ugyan még nem biztosította a szlovák nemzet önrendelkezési jogát, de összehasonlíthatatlanul jobb feltételeket teremtett fejlődéséhez. Az 1918. október 28-a és 30-a felé vezető úton Szlovákiában nagy szerepet játszott a Liptovský Mikuláš-i május elseje. JIRÍ DVORAN EGY JÁRÁSI PÁRTKONFERENCIA SZÜNETÉBEN A magas színvonal titka A Nyitrai (Nitra) járás kommunistáinak tanácskozásán a pártbizottság beszámolója az eltelt két év munkáját értékelve, kritikusan elemezte a járás iparvállalatainak tevékenységét. Megállapította, hogy a vállalatok teljesítménye többnyire elmarad a lehetőségektől, és hogy ezen a téren a gazdaságos termelés és a termékek minőségének javítása hozhat leginkább kézzelfogható eredményeket. A beszámoló megemlítette azokat az üzemeket és vállalatokat is, ahol a jó minőséggel nincsenek problémák és hangsúlyozta, hogy az olyan magas műszaki színvonalú termékek, mint amilyeneket a Plastica, a Kovoplast, a Bio- veta, vagy az Azbesztcement Müvek adnak a piacra, a gazdasági mechanizmus átalakítása és az önfinanszírozás időszakában nélkülözhetetlenek lesznek. Érthető tehát a tudósító igyekezete a szünetben, hogy pár szót váltson a példaként állított vállalatok képviselőinek valamelyikével. Engem a szerencse Mikuláš Jamrich elvtárssal, a nyitrai Kovoplast igazgatójával hozott össze. Őket, mint a progresszív hegesztőtechnika gyártóit, egyaránt ismerik az országban és a határokon túl is. Ebben az évben például a plazmavágó berendezésük aranyérmet nyert a brnói hegesztési szakkiállításon. Erről beszélgettünk tehát először.- Ha már a plazmavágóról kérdez, akkor azt is elmondom, hogy ilyent nálunk egyedül mi gyártunk, de mi sem tehetnénk anélkül, hogy ne dolgoznánk együtt a kutatókkal. Szoros kapcsolatban állunk a Bratislavai Hegesztési Kutatóintézettel és az együttműködést a jövőben is folytatni szeretnénk. Velük közösen szeretnénk kifejleszteni például a plazmavágó után a plazmahe- gesztót is. Persze, van saját fejlesztőrészlegünk olyan emberekkel, akiket nagyon érdekel a munkájuk, saját ötleteik vannak és szinte nem ismernek lehetetlent műszaki dolgokban. Ez a két dolog - tehát az együttműködés a kutatóintézetekkel és a fejlesztőrészlegünk - az alap, amire építünk, de együttműködünk a Szlovák Műszaki Főiskolával és külföldi cégekkel is. Itt szükséges megjegyezni azt is, hogy a nyitrai Kovoplast tulajdonképpen helyi szolgáltató és iparvállalat, tehát ipari jellegű szolgáltatásokat nyújt a járási székhelyen és a járás határain túl is, hogy a hegesztőberendezések gyártását tulajdonképpen saját szakállukra kezdték meg - a lehetőségeket felismerve - 1961-ben. Akkor már ugyan három gyártója is volt ezeknek, ők azonban soha nem tartoztak a kevésbé jelentősek közé.- Ma már több mint ezer félautomata hegesztőberendezést készítünk egy év alatt és nagyon gazdag választékban kiegészítő eszközöket is kínálunk ezekhez. Én nem hiszem, hogy a nagy gyártók mellett elvesznénk, hiszen termékeink nagyrésze például a világpiacon falai vevőre. A minőségi szint megtartásának és további fejlődésünknek a jövőbeni feltételeit a mikroelektronikában elsősorban az ilyen alkatrészekkel való ellátásban látom. Ha ezekből több lesz, akkor mi is többet és jobbat tudunk majd gyártani. Igaz, hogy jelenleg nincs problémánk az eladással, de nem gondolhatunk csak a mára, s már most azon dolgozunk, hogy az elektronika területén hogyan kellene megoldani a jelentkező problémákat Azt hiszem, éppen Jamrich elvtárs utolsó mondatában van a Kovoplast sikeres tevékenységének másik titka - a tudományos kutatással való együttműködésen kívül - az, hogy ők a mai sikerek mellett már a jövőben várható esetleges nehézségek megoldására is gondolnak. így kellemetlen és váratlan meglepetések is aligha érik őket. SZENÁSI GYÖRGY
