Új Szó, 1988. április (41. évfolyam, 77-101. szám)

1988-04-23 / 95. szám, szombat

Leninizmus - a szocialista építés törvényszerűségei alkalmazásának elmélete és útmutatója

Jan Fojtík elvtárs beszéde Lenin születésének 118. évfordulója alkalmából rendezett prágai ünnepi ülésen

Tisztelt elvtársak!

Száztizennyolc éve született Vlagyimir lljics Lenin, a zseniális forradalmár és gondolkodó. Nevével elválaszthatatlanul összekapcsolódik a Szovjetunió Kommunista Pártjának megalakulása, a nagy októberi szocialista forradalom győzelme, a világ első szocialista államának, a munkásosztály és a dolgozók államának megalakítása. Szellemi öröksége az évszázadunkban végbement forradalmi világváltozások alapjában rejlik, ösztönzőleg hat az elnyomás ellen, az emberhez méltó életért, az igazi szabadságért és a békéért folytatott mozgalmakra.

Napjainkban, amikor az emberiség válaszúthoz érkezett, amikor felvetődött az emberi lét kérdése, amikor a forradalmi változásokért és a további társadalmi haladásért folytatott harcot szorosan össze kell kapcsolni a nukleáris katasztrófa elhárítására és a béke szavatolására kifejtett erőfeszítésekkel, új vonzerőt és időszerűséget kapnak Lenin gondolatai és munkássága.

E gondolatok életereje különösen átütóen nyilvánul meg a Szovjetunió Kommunista Pártjának mai politikájában, amely a szocializmus megújítására, a szovjet társadalom átalakítására, a szocialista rendszer előnyeinek teljes kihasználására és a szocializmus békeküldetésének valóra váltására irányul.

Amint Miloš Jakeš elvtárs, a CSKP KB főtitkára a győzelmes február 40. évfordulója alkalmából mondott beszédében megállapította, az SZKP lenini irányvonala ösztönzőleg hatott Csehszlovákia Kommunista Pártjára is. Hatására, társadalmunk helyzetéből és problémáiból, elsősorban pedig a további fejlődés szükségleteiből kiindulva, arra a következtetésre jutottunk, hogy halaszthatatlanná vált a társadalmi élet valamennyi területének alapvető átalakítása.- Ezt a következtetést - mondotta Jakeš elvtárs - kifejezi társadalmunk szociális-gazdasági fejlesztése meggyorsításának stratégiai irányvonala, amelyet a CSKP XVII. kongresszusa tűzött ki. A központi bizottság tavaly márciusi, majd decemberi ülésén tovább konkretizálta és fejlesztette ezt az irányvonalat a gazdasági mechanizmus alapvető átalakításának és a szocialista demokrácia további elmélyítésének komplex programjában. Ez a program mélyreható forradalmi változásokat irányoz elő az alapban és

a felépítményben, a szociális igazság érvényesítésében, a társadalmi viszonyok alakításában, azzal a céllal, hogy szocialista társadalmunkat új, minőségi szempontból magasabb szintre emeljük. Joggal hangsúlyozzuk ezért, hogy az átalakítás a forradalom folytatását jelenti az új viszonyok között. Sikere a szocializmus anyagi, szociális és szellemi forrásainak széles körű feltárásától és kihasználásától, valamint az alkotóerők és az emberek képességeinek széles körű aktivizálása alapján a szocialista demokrácia elmélyítésétől függ.

A CSKP KB közelmúltban megtartott 9. ülésének jelentősége mindenekelőtt abban rejlik, hogy nyíltan, önbírálóan értékeltük a párt felkészültségét az átalakításra. Határozatai a tagság mozgósítására, a pártszervek, köztük a központi bizottság munkamódszereinek megváltoztatására irányulnak.

Ezen az ülésen, amely a központi bizottság decemberi plénumából indult ki, a lenini elvek szellemében meghatároztuk a pártnak, mint a szocialista társadalom forradalmi politikai és ideológiai élcsapatának, vezető szerepét, amelyet a mi viszonyaink között a Nemzeti Frontban, a szocializmus politikai rendszerének sajátos formájában érvényesít. A párt alapvető, integráló és egyesítő funkcióinak mély demokratikus jellegük van. Ezekből következnek a munkásosztállyal és az összes dolgozóval szembeni kötelességei, elsősorban az, hogy ki kell dolgoznia a társadalom sokoldalú fejlesztésének stratégiáját, megteremtve ehhez a szükséges feltételeket, hogy szüntelenül növeljük és optimálisan kihasználjuk a társadalom természetes, gazdasági és szellemi erejét. A politikai irányvonal kidolgozásának és megvalósításának a széles néptömegek ügyévé kell válnia. A pártnak, szerveinek és tisztségviselőinek szoros kapcsolatban kell állniuk a néppel.

Ez azt jelenti, hogy a pártszerveknek és -szervezeteknek az emberek között végzett széles körű és hatékony politikai-szervező, tömegpolitikai és ideológiai nevelőmunkájuk terén fordulatot kell elérni. Csak így szilárdíthatjuk meg a párt kapcsolatát a munkásosztállyal és a többi dolgozóval, csak így szüntethetjük meg az egyes értékek kétségbevonását és azt, hogy nem bíznak eléggé az irányító központok képességeiben.

A gyakorlatban érvényesítsük a leninizmus alapelveit

ÚJ szú

1988. IV. 23.

A szocialista építés útján az általános fejlődés és a sikerek ellenére az elmúlt négy évtizedben bizonyos zökkenők is előfordultak. Ezek következményeinek kiküszöbölése azt feltételezi, hogy ne csak hirdessük hanem a gyakorlatban is érvényesítsük a leninizmus alapelveit, a valóságnak megfelelően ítéljük meg minden területen a reális helyzetet, ne szépítsük a realitást, ne tűrjük meg az irányítás adminisztratív módszereit, amelyek formalizmushoz és közömbösséghez, és ami különösen veszélyes, az állampolgárok elidegenedéséhez vezetnek. A párt áll az átalakítás élén, ezért a pártnak kell a szocialista demokrácia fejlesztésének fő mozgatóerejévé és fő kezdeményezőjévé válnia. Eszerint kell megválasztania tevékenységének, mindennapi munkájának módszereit, az „Arccal a tömegek felé“ gottwaldi jelmondat szellemében. Azt mondhatjuk, hogy ez a CSKP KB áprilisi ülésének fő mondanivalója.

A pártban és a széles közvéleményben megértéssel fogadták eredményeit. Amint a járási pártkonferenciák első szakasza is bizonyítja, pártaktívánk tudatosította, milyen feladatok és felelősség hárul rá az átalakítás eredményes megkezdéséért. A múlthoz viszonyítva a konferenciák tárgyszerűbben, kevésbé formálisan tanácskoznak, feltárják a valós problémákat, amelyek aggasztják a kommunistákat és az állampolgárokat. A párt lenini jellegét a tárgyszerű, konstruktív, nem formális hozzáállás, a nyíltság, a problémák megoldása iránti érdkelődés, a problémák bátor felvetése a nehézségek, fogyatékosságok és hibák kiküszöbölése érdekében határozza meg.'

Szilárdan a meghatározott irányvonal szerint kell haladnunk, nem szabad megengednünk, hogy a kétségek, amelyek minden fordulatnál vagy komolyabb változásnál törvényszerűen felmerülnek, különösen amikor felülbírálunk különböző koncepciókat, elképzeléseket

s munkaformákat, bizalmatlansághoz, a meghirdetett program megvalósíthatóságával kapcsolatos kétségekhez vezessenek, mivel ezt rendszerint várakozó álláspont, passzivitás és néhány esetben érdektelenség kíséri. Ezért olyan fontos most, hogy ne csak vitatkozzunk a gazdaságban, szociális téren és a pártmunkában végrehajtandó átalakítással kapcsolatban felmerülő problémákról, hanem a szavakról térjünk át a tettekre, az átalakítás gyakorlati megvalósításához. Csakis az ilyen tettrekész hozzáállás tanúsíthatja meggyőzően az átalakítás szükségességét, elkerülhetetlenségét és célszerűségét.

Talán nem árt, ha ezzel kapcsolatban emlékeztetek egy dokumentumra, amely tanúsítja, hogy Lenin a stratégiai kérdések tisztázása után hogyan szorgalmazta az elfogadott stratégia és politikai irányvonal gyakorlati megvalósítását. Az OK/b/P KB Politikai Bizottságának az új gazdaságpolitikával kapcsolatos 1922 januári irányelv-javaslatára gondolok. Mi a figyelemreméltó ebben

a dokumentumban? A népbiztosok tanácsának, a munka- és honvédelem tanácsának és a gazdasági szerveknek címzett határozott figyelmeztetés, hogy a párt 1921 decemberi konferenciája és a szovjetek IX. kongresszusa után, ahol szilárdan és világosan meghatározták az új gazdaságpolitikát, az erőfeszítéseket arra kell összpontosítani, hogy a lehető legnagyobb mértékben és minél előbb a gyakorlatban is megvalósítsák. Az új gazdaságpolitikára vonatkozó általános eszme- futtatásokat, elméleti értékeléseket és vitákat át kell vinni a vitaklubokba és részben a sajtóba.

Lenin határozottan követelte,

hogy az irányító szervek a gazdaságpolitika irányvonalának meghatározása után a politika konkrét lebontásával és megvalósításával foglalkozzanak, kiküszöbölve közben a bürokráciát és az adminisztratív huzavonát.

Nem véletlenszerűen született az említett dokumentum. Leninnek főleg a szocializmus alapjainak lerakása idejében írt valamennyi munkája azt tanúsítja, hogy a forradalom teoretikusa és stratégája sohasem szakadt el az élettől, figyelmének középpontjában mindig az emberek érdekei és szükségletei álltak, a forradalmi elméletet mindig következetesen összekapcsolta a gyakorlattal.

A valóságot nem az elvekből kell levezetni...

Az életnek szüntelenül igazolnia kell a politika elvszerűségét. Lenin mint igazi forradalmár legjobban az opportunizmust gyűlölte. Megvetette, mivel gyávaság, földhözragadt prakticizmus, ösztönösség, a divathoz való elvtelen alkalmazkodás, a munkásosztály alapvető érdekeinek figyelmen kívül hagyása, a forradalmi távlat iránti közömbösség

jellemezte. Ezért sokszor nagyon élesen bírálta és ostorozta. Ennek a nagy személyiségnek a lépéseit mindig az elvszerúség, a forradalom, a munkásosztály és a nép iránti hűség határozta meg. Az életből indult ki, idegen volt tőle a dogmatizmus, az üres elmélet és moralizálás, a szektások fanatizmusa. Egész élete folyamán, attól a pillanattól, hogy hivatásos forradalmárrá vált, következetesen szem előtt tartotta Marxnak azt a követelményét, hogy a valóságot nem az elvekből kell levezetni, hanem az elveket a valóságból és harcolni kell győzelmükért.

Lenin azokhoz az emberekhez fordult, akik életüket a forradalomnak áldozták, akik gyors eredményeket vártak a forradalomtól és nem sejtették, milyen nehéz út áll a nép előtt, amely kivívta a hatalmat és úgy döntött, hogy új, szocialista

társadalmat épít. Látta, hogy a meg nem valósult elvárások, a hamis illúziók csalódottsághoz és kishitűséghez vezetnek. Látta, hogy a türelmetlenség voluntarizmushoz, és ahhoz a törekvéshez vezet, hogy átu- gorják a fejlődés egyes szakaszait, ideológiai sémákat kényszerítsenek az életre, olyan formákat szabjanak meg, amelyek alkalmazásához még nem értek meg a feltételek.

A szocialista építés történetéből tanulva tudjuk, milyen figyelmeztetó- ek voltak Lenin szavai, miszerint a szocializmus ügye ott veszik el, ahol hiányzik a józanság, ahol nem értik meg, hogy a szocialista építésben a konkrét történelmi feltételek és reális lehetőségek figyelembe vételével kell eljárni.

Minden olyan hibát és túlkapást, amelynek forrása a fejlődés objektív törvényszerűségeinek figyelmen kívül hagyása, a szubjektivizmus, amely rendszerint a „tévedhetetlen“ személyek vagy intézmények autori- táriusságával párosul, kihasználja ellenségünk. Erről meggyőződhettünk nálunk a hatvanas évek végén. Nem szabad megfeledkeznünk arról a leckéről, amelyet kaptunk. Mint ismeretes, sohasem fizetődik ki a történelmi tanulság könnyelmű kezelése. Ezért tartjuk olyan fontosnak, hogy tisztázzuk a politikai küzdelmekben használt alapvető fogalmakat, hogy mindig nyilvánvaló legyen konkrét tartalmuk, az, hogy ki, mit tulajdonít ezeknek a fogalmaknak, hogyan alkalmazza ezeket, vagy hogyan él velük vissza. A jobboldali erők szocializmusellenes akcióit, bármennyire is megkísérelték őket szocialista frazeológiával elkendőzni, nem azonosíthatjuk a mai átalakítással, mint ahogy azt azok teszik, akik azzal spekulálnak, hogy az átalakítás előbb vagy utóbb a szocialista rendszer destabilizálá- sához vezet. Emlékezzünk csak arra: Lenin nem félt attól, hogy a kronstadti felkelést, amely látszólag a szovjetek kormányát támogatta, ellenforradalomnak minősítse. A dolgokat mindig nevén nevezte.

Rugalmasan reagáljunk az új jelenségekre és szükségletekre

Nem kendőzzük el azonban, hogy a hatvanas években fokozatosan válsághoz vezető nehézségek forrása a szocializmust deformáló irányítási módszerek voltak, amelyeknek gyökereit a valóságban csak a mai átalakítás akarja felszámolni. Az átalakítás céljait csakis a leninizmus útján, Lenin alkotó tanításának szellemében érhetjük el, tudatosítva felelősségünket a munkásosztállyal szemben, bírálóan ítélve meg mindazt, ami árt a szocializmusnak és határtalan tisztelettel értékelve a szocializmusért küzdő harcosok előző nemzedékeinek forradalmi művét.

Teljes mértékben ellentétben állna a szocializmus tudományos jellegével, ha fetisizálnánk ezt a tiszteletet, ha mereven ragaszkodnánk a múlthoz és megfeledkeznénk arról, hogy mindig szem előtt kell tartanunk a folytonosságot, amely szavatolja a forradalom folytatását és ezért nem szabad elhanyagolnunk semmit, amit a fejlődés hoz magával, rugalmasan kell reagálnunk az új jelenségekre és szükségletekre. A szocialista építés története tanulmányozásának egyre nagyobb gyakorlati értéke van, ha nemcsak a múltbeli küzdelmek nagyságát, hanem korlátozottságát is bizonyítja, ha feltárja az arra vonatkozó tapasztalatokat, hogy miként kerülhetők el a tévedések, hogyan dolgozhatunk jobban. Az igazmondás és a nyíltság lenini elve nemcsak az adott helyzetre, hanem a múltra is vonatkozik.

Ezért az átalakítás törvényszerűen összekapcsolódik a múltbeli tapasztalatok átértékelésével, így kimutatható az elavult módszerek helytelensége. E módszerek bíráló értékelése nélkül az átalakítás csupán a kulisszák kicserélését, vagy kijavítását jelentené. Ezért a CSKP KB 7. ülésén jóváhagyott átalakítás átfogó értelmezése ebből az elvsze- rú bírálatból indul ki. Amint már mondottuk, ennek következménye az a követelmény, hogy radikálisan meg kell változtatni a gazdaság irányításának és tervezésének egész rendszerét, ki kell küszöbölni azt a gazdasági mechanizmust, amely hosszú időn keresztül életben tartotta a szemlátomást elavult, extenzív újratermelést, aránytalanul nagy ráfordításra kényszeríti a gazdaságot, fölösleges veszteségeket okoz, akadályozza a termelési alap szerkezeti módosítását, a tudományos-technikai forradalom eredményeinek érvényesítését, megfosztja a gazdaságot attól a képességétől, hogy rugalmasan reagálni tudjon a hazai és külföldi piac szükségleteire és respektálja a fejlődés irányzatait. Az említett fogyatékosságok ellentétben állnak a termelés szocialista céljával, és előbb vagy utóbb feszültségeket okoznak a társadalomban. - Kiküszöbölésük megköveteli, hogy mélyen beavatkozzunk a gazdaság irányításának eddigi struktúrájába, az adminisztratív-direktív irányítástól határozottan át kell térni a gazdasági szabályzók alkalmazására.

Megfelelő politikai és ideológiai-erkölcsi légkört kell kialakítani

Ezzel párhuzamosan végre kell hajtani a kívánatos változásokat szociális téren is. Nem tűrhetjük meg a továbbiakban az egyenlősdit, a szociális igazságtalanság különböző formáit, az emberi munka elér- téktelenítését. Ki kell alakítani a megfelelő politikai és ideológiaierkölcsi légkört, amely elősegíti az átalakítással kapcsolatos változások végrehajtását. Az ilyen légkör természetesen csak ott alakulhat ki, ahol nemcsak hirdetik a szocializmus értékeit, hanem az életben is érvényesítik ezeket. Csakis az átalakítás átfogó megközelítése alapján válhat az átalakítás megmásíthatatlan folyamattá, mivel amint azt a pozitív fogadtatás tanúsítja, a nép leg- sajátabb ügyévé válik.

Éppen ebben rejlik a demokratizálás értelme. A lenini értelmezésű szocialista demokrácia alapvetően különbözik a burzsoá demokráciától, főleg abban, hogy nem öncélú, formális, nem olyan eszköz, amely végső soron nem befolyásolja a tulajdonviszonyokat és az ezeknek megfelelő többé-kevésbé anonim hatalmi struktúrákat, hanem az emberi tényező aktivizálásának, a népnek az irányításban való részvétele bővítésének, a népi önigazgatás kialakításának, a dolgozóknak az új, szociális szempontból igazságos társadalom építésében való részvételének eszközévé válik. El kell érnünk, hogy mindenütt fokozott érdeklődést tanúsítanak a közügyek iránt, mindenkinek érdekévé váljon, hogy jó eredményeket érjünk el, mivel ezektől függ az egyén és hozzátartozóinak jóléte, az egész társadalom fejlődése. A dolgozóknak jó gazdaként kell viszonyulniuk a társadalmi tulajdonhoz, az államhoz, amihez a szocializmus jó feltételeket teremtett.

Senkit sem zárunk ki a szocializmusért végzett alkotómunkából, a közös igyekezetből. Nem legalizáljuk azonban azoknak az ellenzéki erőknek a tevékenységét, amelyek ellenségesen viszonyulnak a szocialista rendszerhez, pedig nyugati védelmezőik ezt elvárnák. Nem szemléljük tétlenül azt a törekvést, hogy az ellenséges megnyilvánulásokra a vallásos szervezeteket használják ki. Törvényeink lehetővé teszik és szavatolják az egyházak tevékenységét, amelyeket társadalmunk integrált részének tartunk. A hívők és a papok nagy többsége ezt tudatosítja és elhatárolja magát azoktól a kísérletektől, hogy szembeállítsák az államot azokkal az egyházakkal, amelyeknek nincsen semmi közük a vallásszabadság és az emberi jogok védelméhez.

A demokratizálás folyamata is kockázatokkal jár, ezeket látnunk kell. A kockázatok ott keletkeznek, ahol figyelmen kívül hagyják, hogy a szocializmusnak, amint azt Lenin megkövetelte, magas szinten tervezett társadalomnak kell lennie, amely a tömegek öntudatán alapszik. A szocialista állam ereje hangsúlyozta, a dolgozók öntudatában rejlik. Ezért megkülönböztetett figyelmet fordított a kulturális forradalomra, a műveltségi szint növelésé- (Folytatás a 4. oldalon)