Új Szó, 1988. április (41. évfolyam, 77-101. szám)
1988-04-23 / 95. szám, szombat
Leninizmus - a szocialista építés törvényszerűségei alkalmazásának elmélete és útmutatója (Folytatás a 3. oldalról) re, a nép állampolgári öntudata fokozására és az egész ideológiai munkára. Az új társadalom, a szocializmus embere, az ország öntudatos és felelősségteljes gazdája nem formálható csupán a propaganda és a népművelés eszközeivel. Az emberek gondolkodása megváltoztatásának alapja az életfeltételek megváltoztatása és a tapasztalatok. Ezek a változások csakis minden területen kifejtett aktív politikával, szüntelen meggyőző munkával érhetők el. A dolgozó ember felszabadítása nemcsak a szociális-gazda- sági szféra feladata, hanem szellemi életére, világnézetére és értékrendjére is vonatkozik. A forradalmak és haladó mozgalmak csak akkor vihetők győzelemre, ha megérnek ehhez az anyagi feltételek, ha a tömegek tudatosítják szükségüket. Nem oldható meg a részkérdés, ha nem világos az egészre vonatkozó koncepció Ez mindenekelőtt a szocialista forradalomra, a szocializmus és kommunizmus felépítéséhez vezető forradalmi változásokra vonatkozik. Napjainkban az eddigieknél sokkal időszerűbbek Lenin szavai, miszerint forradaimi elmélet nélkül nem létezhet forradalmi gyakorlat. Nem oldható meg egy részkérdés sem, ha nem világos az egészre vonatkozó koncepció, ha nem dolgozunk ki a tudományon alapuló stratégiát. Az elmélet jelentősége azzal párhuzamosan növekszik, hogy a társadalom irányítása egyre átfogóbbá válik, egyre bonyolultabb viszonyokra kell reagálnia, amelyek a társadalom egyes területei és az egész társadalom fejlődése között alakulnak ki, valamint azokra a változásokra, amelyek a világban mennek végbe. Társadalmunk veszteségeinek legkomolyabb oka az, hogy kevés az elméletileg megalapozott munka, elemzés és szintézis, prognózis, hiányzik a realitás rendszeres, teljesen objektív vizsgálata. Ez ráadásul támogatja a politikában a szubjektivizmust és a voluntarizmust, a rendszerint dogmatizmussal és feltűnő propagandával leplezett pragmatizmust. Miloš Jakeš elvtárs a közelmúltban a CSKP KB Politikai Főiskolájának és a Marxizmus-Leninizmus Intézetének dolgozóival való találkozón beszélt az elmélet fejlesztésének problémáiról. Hangsúlyozta, hogy az átalakítás és a demokratizálás nagy igényeket támaszt az egész ideológiai munkával szemben. A CSKP Központi Bizottságának egyik közeli ülésén foglalkozunk majd ennek a területnek a feladataival. Ezen a területen is halaszthatatlanok a feladatok. Különösen a nyílt tájékoztatás és politika lenini elvének széles körű és következetes érvényesítése érdekében kell fokoznunk ennek a tevékenységnek az intenzitását. Az igaz, objektív és gyors tájékoztatásnak felbecsülhetetlen értéke van. Létszükséglet az átalakítás és a demokratizálás folyamata szempontjából. Egész propagandánkat erre kell építenünk. Ezzel kapcsolatban nagy felelősség hárul a tájékoztató eszközökre, amelyek a demokratikus vélemény és tapasztalatcsere fórumai, rendkívül nagy hatást gyakorolnak a közvélemény, a társadalmi tudat formálására, és ezáltal fontos szervező funkciót töltenek be. A bírálat és a párbeszéd során szükségszerűen nézetkülönbségek is felmerülnek. A valóban tárgyszerű párbeszédben nem kerülhetők el a polémiák és a viták. Tájékoztató eszközeinknek segíteniük kell az embereket abban, hogy eligazodjanak a különböző nézetek között, amelyek számára teret kell biztosítani a társadalmi élet valamennyi területén, főleg az emberek kezdeményezésének, alkotó- készségének támogatása és a problémák megoldásához vezető utak merész keresésének érdekében. Népünk egyszer s mindenkorra a szocializmus mellett döntött. Negyven évvel ezelőtt szabadon így határozott. Ezért sajtónknak, a rádiónak és a televíziónak, a propa- aanda valamennyi eszközének úgy kell hatnia, hogy elősegítse a szocializmus fejlődését és alapelveinek megszilárdítását. Az új gondolkodásmód követelményének csak akkor van értelme, ha úgy értelmezzük, mint felhívást, hogy eleget tegyünk a fejlődés szükségleteinek, az élet által követelt változásoknak, leküzdjük a sztereotip gondolkodásmódot és a korunknak nem megfelelő elképzeléseket. Felhívásról van tehát szó, hogy sajátítsuk el a marxizmus-leninizmus alkotó módszerét, élő, forradalmi, marxista dialektikáját. Ez az alapja annak, amit új gondolkodásmódnak nevezünk. Arra tanít és arra kötelez, hogy respektáljuk a valóságot, ellentmondásait és változásait, amelyeknek értelmét csakis a fejlődés objektív törvényszerűségeinek ismerete, a konkrét helyzet konkrét elemzése alapján érthetjük meg. Napjainkban különösen fontos, hogy megértsük, a dialektika nemcsak a tagadásban rejlik, amint, azt Lenin is hangsúlyozta. El kell gondolkodnunk a dialektika lenini jellemzése fölött. Alkalmazása kiemeli az átalakítás alkotó és konstruktív jellegét. Az átalakítás folyamata felelősségteljes, a negativiz- mustól, a fejetlen kriticizmustól, kon- junkturalizmustól és felületességtől mentes hozzáállást követel. Támogatunk minden olyan lépést, amely a béke megszilárdításához vezet Elvtársak! Lenin a szocializmust szervesen összekapcsolta a békével. A szocializmus lenini koncepciójának humanizmusát teljes mértékben különösen napjainkban tudatosítjuk, amikor a szocializmus világtényezővé és olyan erővé vált, amely reálisan befolyásolja az emberiség jövőjét és el tudja hárítani az okait, a veszélyeket, amelyeknek forrása az imperializmus expanziója. Mindent meg kell tenni a béke megmentéséért, az emberiség túléléséért, a civilizáció további fejlődéséért. Korunk alapvető követelménye, hogy nemet mondjunk a konfrontációnak, a feszültség kiélezésének, a fegyverek halmozásának, a fenyegetéseknek és igent az együttműködésnek, a leszerelésnek, valamennyi társadalmi rendszer országai békés egymás mellett élésének, a nemzetek szuverenitása és akarata respektálásának, a bizalom megerősítésének. Ez határozza meg az új politikai gondolkodásmód tartalmát, amelyet a Szovjetunió érvényesít, és amelyet világszerte egyre több józanul gondolkodó ember támogat. A széles közvélemény egyre jobban támogatja ezt az irányvonalat és - amint megmutatkozik ezt a hidegháború folytatásának hívei sem hagyhatják figyelmen kívül. Tudjuk, az enyhülés, a fokozatos leszerelés, a bizalomerősítés és az együttműködés folyamata rendkívül nehéz lesz. Figyelembe véve a háborúellenes mozgalmak megerősödését a Szovjetunió céltudatosságát, derűlátóak vagyunk. Meggyőződésünk, hogy ezen a nehéz, de nagyon fontos úton további pozitív lépést jelent majd a Szovjetunió és az Egyesült Államok legfelsőbb képviselőinek közelgő moszkvai találkozója. Amint azt vezető képviselőink nemegyszer leszögezték, pártunk és az egész csehszlovák nép teljes mértékben, feltétel nélkül támogat minden olyan lépést, amely a béke megszilárdításához, a konfliktusok és a feszültségek kiküszöböléséhez vezet. A Varsói Szerződésben és minden elérhető nemzetközi fórumon ilyen irányban fejtünk ki majd tevékenységet. E kérdésekhez fűződő viszonyunkat fejezi ki az a javaslat, amelyet Miloš Jakeš elvtárs, a CSKP KB főtitkára a győzelmes február 40. évfordulója alkalmából rendezett ünnepi gyűlésen terjesztett elő a kölcsönös bizalom, együttmüködés és jószomszédi kapcsolatok övezetének kialakítására. Ez a javaslat sok helyen kedvező visszhangot keltett, jelentős kezdeményezésnek tartják a közös európai házon belül a békés élet megteremtésére. Főleg ezen a téren, a békéért és a szocializmus szerepének növeléséért folytatott harcban látjuk hűségünket Vlagyimir lljics Lenin hagyatékához, munkásságához és alkotó tanításához. A továbbiakban is szilárdan a leninizmus eszméi és alapelvei szerint járunk el. Továbbra is ezek az eszmék és alapelvek inspirálnak bennünket a szocializmus új győzelmeinek elérésére kifejtett erőfeszítéseinkben. Éljen a leninizmus, éljen a szocializmus és a béke! Nicaraguai tiltakozás Washingtonnál és Hondurasnál A kontrák amerikai segélyeket kapnak (ČSTK) - A nicaraguai kormány csütörtökön jegyzékben tiltakozott az amerikai kormánynál amiatt, hogy humanitárius segélyeket adnak a kontráknak. Az Egyesült Államoknak nem érdeke a nicaraguai béke és az ellenforradalmárok vezetőit arra akarja rábírni, hogy utasítsák el a tűzszünet véglegesítéséről szóló megállapodásokat. A humanitárius segélyt az Egyesült Államok ellenőrzése alatt álló nemzetközi fejlesztési ügynökség adja át a kontráknak. Ezzel kapcsolatban Miguel d’Escoto nicaraguai külügyminiszter a jegyzékben rámutatott arra, hogy az ellenforradalmárokkal kötött túzszüneti megállapodás értelmében csak semleges szervezetek juttathatják el a kontráknak a segélyt. Az említett ügynökséget pedig semmi esetre sem lehet semlegesnek nevezni. Nicaragua a kontrasegély miatt hazarendelte washingtoni nagykövetét. Miguel ďEscoto ugyancsak jegyzékben tiltakozott Carlos Contreras hondurasi külügyminiszternél, amiért a szomszédos ország támogatja az Egyesült Államok Nicaragua ellen irányuló politikáját. xxx A hondurasi fővárosban tegnap több ezer ember tüntetett az Egyesült Államok nagykövetsége előtt. A felvonulók az ország vezetésére gyakorolt amerikai nyomás és az amerikai katonai jelenlét ellen tiltakoztak. A rendőrök és a katonai egységek éles lőszert használtak és könnygázbombákat vetettek be a tüntetők ellen. A tiltakozók később a hondurasi kormány székhelyénél gyűltek össze és független, semleges külpolitikát követeltek, amely biztosítaná a béke helyreállítását Közép-Ameri- kában. Nukleáris kísérlet (ČSTK) - A Szemipalatyinszk melletti lőtéren tegnap moszkvai idő szerint 13 óra 30 perckor 20 kiloton- nás erősségű föld alatti nukleáris kísérletet hajtottak végre - jelentette a TASZSZ. A kísérlet célja a nukleáris robbantási kutatások eredményeinek ellenőrzése volt. B ár Reagan elnök és hadügyminisztere is már kedden lezártnak nyilvánította az Irán elleni megtorló akciót, a két olajfúró torony és több iráni hadihajó megsemmisítése olyan vihart kavart az öböl amúgy is nyugtalan vizein és az alig nyugodtabb nemzetközi politikai légkörben, hogy az ilyen nyugtatgatás természetesen nem lehetett eredményes. A - washingtoni vélemény szerint - „jogos önvédelem“ távolról sem aratott osztatlan nemzetközi sikert, ellenkezőleg, jóval több volt a bíráló, mint az egyetértő vélemény. Talán ezért mondta már kedden reggel az amerikai elnök: ,,A helyzet megnyugszik, nincs értelme beszélni róla“. Ez a felhívás a struccpolitikára - úgyszintén hatástalan maradt. A Samuel Roberts fregatt megsérülését - úgymond- jogosan megtorló amerikai akció változatlanul foglalkoztatja a nemzetközi közvéleményt. Vegyük sorjában az előzményeket és az egész hadművelet eseményeit. Tavaly nyáron növelte meg az Egyesült Államok jelentős mértékben haditengerészeti erőit az öbölben. Az indok: a szabad hajózás biztosítása. Tény, hogy több kereskedelmi hajót ért támadás, aknák jelentek meg a nemzetközi vizeken is, bár nem nyert egyértelmű bizonyítást, hogy ezeket mind Irán telepítette. Az USA lobogója felkerült több kuvaiti tartályhajóra, így ezek is amerikai hadi- hajó-kíséretet kaptak, nemcsak az Egyesült Államok - akár külföldön bejegyzett - kereskedelmi hajói. Washington ösztönzésére további NATO-tagországok is hadihajókat, elsősorban aknaszedóket irányítottak az öböl vizeire. Az első komoly incidens tavaly októberben volt. Egy átlobogózott kuvaiti tartályhajót ért- állítólag - iráni rakétatámadás. Ezt Washington úgy torolta meg, hogy megtámadott két iráni olajfúró tornyot. Az aknákat rövidesen felszedték, átmenetileg csökkentették a NATÖ-hadihajók számát is az öbölben, több hónapig viszonylag nyugodt volt a helyzet. Ennek ellenére Washington változatlanul kb. 30 hadihajót állomásoztatott a térségben, ami - amerikai sajtóvélemények szerint - előbb-utóbb elkerülhetetlenné tette egy komolyabb konfliktus kirobbanását. H árom méter átmérőjű lyukat ütött az amerikai fregatton a múlt héten egy akna, tíz tengerész megsebesült. Washington nyomban megtorlással fenyegette Iránt, azt állítva, megcáfolhatatlan bizonyítékai vannak arra vonatkozóan, hogy Teherán telepítette az aknát. A bizonyítékok bemutatása mind ez ideig elmaradt, a támadás viszont nem késett. Közép-európai idő szerint hétfőn reggel 7 óra 17 perckor három amerikai hadihajó tüzet nyitott a tengerbe telepített Szasszán iráni olajfúró toronyra. Ami ezután még megmaradt belőle, azt tengerész- gyalogosok robbantották fel. Tizenöt perccel később - innen 150 kilométerre, Sŕzirri-sziget mellett - egy másik hajó intézett támadást egy további, működő fúrótorony ellen, amely lángba borult. A szigetet védő rakétanaszád tüzet nyitott az amerikai cirkálóra, az visszalőtt, az iráni hajó elsüllyedt. A délelőtt folyamán iráni naszádok támadták meg a York Marine brit tankert, majd Abu Dhabi egyik fúrótornyát, amelynek amerikai személyzete van. Iráni támadás érte az amerikai zászló alatt hajózó Willi Tide szállítóhajót is. Délután többfelvonásos csata alakult ki amerikai hadihajók, repülőgépek, helikopterek és iráni hadihajók között. Mindkét oldalon vannak veszteségek, emberéletben és technikában egyaránt. Ennyi. Ezt tekinti Washington - ahogy arról az ENSZ főtitkárát is tájékoztatta - lezárt ügynek. Van még egy fontos mozzanata az amerikai akciónak. Első ízben fordult elő, hogy az elnök előre tájékoztatta a Kongresszust: fegyveres támadást indít. Washingtonban azt is közölték, a támadás beindítását jelentették NATO-szövetségeseik- nek, sőt a Szovjetuniót is előre tájékoztatták, de még az olajfúró tornyok személyzetét is felszólították a létesítmények elhagyására - 45 másodperccel (!) a támadás megindítása előtt. A Fehér Ház nyilvánvalóan igyekszik azt a látszatot kelteni, hogy - „jogos“ lépésről lévén szó!- semmit sem titkolt, ellenkezőleg, konzultált mindenkivel, akivel szükségesnek tartotta. Hogy ez nem volt ilyen tiszta ügy, azt bizonyítja Nagyim Perfiljev szovjet helyettes külügyi szóvivő szerdai sajtóértekezletén tett kijelentése is. Elismerte, hogy az USA tájékoztatta a Szovjetuniót az iráni létesítmények elleni támadásról, de csak beindítása után. Ezért konzultálásról beszélni a tények önkényes elferdítését jelenti. Emellett hozzáfűzte, az idegen hadihajók jelenléte az öbölben egyáltalán nem járul hozzá a kereskedelmi hajózás biztonságának fokozásához, ellenkezőleg azzal fenyeget, hogy a helyzet ellenőrizhetetlenné válik. Bármilyen okból is indított az USA támadást Irán ellen, az nem segíti elő a normalizálást, hanem tovább növeli a robbanásveszélyt a térségben. Vitathatatlan, hogy nagyon rosszkor jött ez az incidens, gyakorlatilag egybeesett az ENSZ-főtitkár rendezési erőfeszítéseinek újabb fordulójával. Nemcsak a Szovjetunió, hanem számos más ország, köztük az USA és NATO-szövetségesei, realista politikusai és józan hangvételű sajtója úgy vélekedik, ezzel a támadással Washington ismételten durván megsértette a nemzetközi jogi normákat és bebizonyította, semmibe veszi a nemzetközi közvéleményt. Vannak azonban, akikre Washington mindig számíthat. Ezek „leghűségesebb szövetségesei“: Margaret Thatcher és Jicchak Samir kormánya. A brit miniszterelnökasszony teljes mértékben jogosnak nevezte az amerikai akciót, külügyi államminisztere, David Mellor még hétfő este „megfelelőnek“ minősítette az amerikai választ, mondván, az az önvédelmi jog alkalmazását jelenti. Samir az amerikai nagykövettel megtartott találkozóján teljes támogatásáról biztosította az amerikai akciót és hozzáfűzte: „az USA helyében Izrael ugyanúgy járt volna el. Hát ez az, amihez egyáltalán nem fér kétség. Hovatovább már ahhoz sem, hogy London és Tel Aviv szemmel láthatóan nem elégszik meg a leghűbb szövetséges státusával és sikeresen pályázik a „leg- kritikátlanabb szövetséges“ címre. London nem késett, a külügyminisztérium nyomban kedden tiltakozott az iráni ügyvivőnél a brit tartályhajót ért hétfői támadás miatt. Es semmibe vette a diplomata kijelentését, hogy Iránnak nem áll szándékában sem brit, sem más hajókat megtámadni mindaddig, amíg azok tevékenysége nem áll összefüggésben Irak támogatásával. Nem talált megértésre az ügyvivőnek az a magyarázata, sem, hogy az USA provokatív akciói idézték elő a feszültséget a térségben. Irán ellenben a megfelelő helyen, az ENSZ főtitkáránál tett panaszt Washington ellen, s ennek nyomán várható, hogy az üggyel a Biztonsági Tanács is foglalkozni fog. Nem kell különösebb jóstehetség annak megállapítására, hogy eredménytelenül. Nemcsak az Egyesült Államoknak, de Nagy-Britanniának is vétójoga van, állásfoglalásuk pedig egyértelmű és világos. E gyértelmű az is, hogy az amerikai „megtorlás“ sokat rontott az öbölbeli helyzeten. A The New York Times amerikai napilap szerint a Reagan-kormány komolyan fontolgatja, hogy tovább növeli katonai erőit az öbölben. Ezt azzal akarja megindokolni, hogy a térségben kiéleződött a helyzet. Sajátos logikára vall, hogy eközben figyelmen kívül hagyja: a feszültség fokozódását saját hétfői akciója íüézte elő. Erre a feszültségre hivatkozva a teheráni rádió felszólította szerdán az önkénteseket, minél nagyobb számban jelentkezzenek egységeiknél. Megfigyelők szerint az elmúlt hat hónap során 3-5 millió önkéntes kapott katonai kiképzést, most ezek bevonulására számít a teheráni vezetés. Ide vonatkozó hír az is, hogy az Egyesült Emírségek tengeri fúrótornyai többségéről már evakuálta a munkásokat és nagyrészt leállította a termelést, ami máris érezteti hatását a nemzetközi olajpiacon: emelkednek az árak. Vagyis röviden így foglalható össze az amerikai „jogos megtorlás“ hatása: a várt és remélt rendezés helyett tovább éleződik a helyzet az öbölben. ÚJ SZÚ 4 GÖRFÖL ZSUZSA 1988- ,V- 23Megtorlás
