Új Szó, 1988. április (41. évfolyam, 77-101. szám)
1988-04-22 / 94. szám, péntek
Együtt élnek a korral A csallóközi kommunisták tanácskozásának margójára Mi tagadás, engem valahogy „megkapott“ a dunaszerdahelyi (Dunajská Streda) járási pártkonferencia légköre. Ebben vitathatatlan érdeme volt annak, hogy a járási pártbizottság tömör, mégis valamennyi fontos témakört felölelő, az alaposság és kritikai igényesség elve alapján kidolgozott beszámolót terjesztett elő. Később a felsőbb pártszervek küldöttségét vezető Alois Indra elvtárs szolgált kellemes meglepetéssel. A CSKP KB Elnökségének tagja, a Szövetségi Gyűlés elnöke - igaz, csupán két-három mondat erejéig - magyarul köszöntötte a csallóközi kommunistákat, majd a tanácskozás szünetében szívélyesen elbeszélgetett az érdemes párttagokkal. Mindez hozzájárult, hogy a konferencia atmoszférája nyílt szókimondásra, bátor véle1 ménynyilvánításra ösztönözte a résztvevőket. Valószínű, hogy nem egyedül éreztem így, hisz a 242 pártalapszérvezetet képviselő 290 küldött közül összesen negyvennyolcán szólaltak fel a vitában, hatan pedig az idő rövidsége miatt írásban nyújtották be észrevételeiket és javaslataikat. Félreértés ne essék, nem arról van szó, hogy kiszakadt a zsák s parttalan ömlött a dicsérő szó. Természetesen a pártmunkában, a termelésben, a Nemzeti Front választási programjának teljesítésében és az élet egyéb területein elért sikerekről szintén hallottunk, de a konferenciára nem a kérkedő mell- döngetés, hanem a jobbító szándézött is eredményes munkát végezhessen. Szakemberképzés, gondokkal A Dunaszerdahelyi Középfokú Mezőgazdasági Szakiskola több mint három évtizede ad középkádereket a mezőgazdaságnak. A gyakorlat elvárásaihoz igazodva, szeptembertől meliorációs és öntözőgazdálkodási szakembereket is fognak képezni. Nagy figyelmet szentelnek a számítástechnikai alapismeretek oktatásának, s tervbe vették a vi- deo-technika előnyeinek kihasználását. Mint azt a pártkonferencia vitájában Barczi András, az iskola igazgatója elmondta, mindennek ellenére egyre nehezebben tudják teljesíteni feladatukat, hiszen a gyakorlat igen komoly követelményeket támaszt a szakemberek elméleti fel- készültségével szemben, nekik pedig még a tankönyvek beszerzése is gondot okoz. És sajnos nem csupán a beszerzéssel van baj, de gyakran a tankönyvek minősége és tartalma is kifogásolható. Egyik-másik tankönyv már akkor elavult, amikor kikerül a nyomdából, hisz régi módszereket, technológiákat, illetve gépeket ismertet. Az igazgató úgy fogalmazott, hogy ha csupán ezekből a tankönyvekből oktatnának, akkor az elmélet jócskán elmaradna a gyakorlattól. Megoldást jelentene a tökéletesebb gyakorlati oktatás, de az iskolagazdaság lehetőségei határosak, a mezőgazdasági vállalatok pedig hiába fogadnák szívesen a diákokat, ha például az ál lategészségA járási pártkonferencia szünetében Alois Indra elvtárs (balra) találkozott az érdemes párttagokkal. A felvételen Fehér Gáborral beszélget, a háttérben Ivan Knotek, az SZLKP KB titkára látható. Drahotín Šulla felvétele - ČSTK) ÚJ SZÚ 1988. IV. 22. kú bírálat volt a jellemző. No és az útkeresés, ugyanis a felszólalók zöme nem rekedt meg a problémák puszta felvetésénél. Többen beszámoltak a kádernevelésben, a pártmunkában, a termelés fejlesztésében, a haladó munkaszervezési és javadalmazási formák alkalmazásában, illetve a tudományos-technikai vívmányok gyakorlati érvényesítésében szerzett tapasztalataikról. Mások inkább a gondjaikról beszéltek s azt fejtegették, miként igyekeznek az előttük haladók nyomdokaiba lépni, hogy az új feltételek között is megfelelhessenek az elvárásoknak. Fejlesztés és környezetvédelem Dudás Kálmán, a járási nemzeti bizottság elnöke a választási program teljesítésében elért eredményekről adott számot. Egyebek között kiemelte, hogy az utóbbi két évben tovább bővültek a lakossági szolgáltatások, javult, de még mindig nem kielégítő a kenyérrel, hús- és tejtermékekkel való ellátás. Bővült az egészségügyi intézmények száma, új tantermek, napközi otthonok és iskolai éttermek épültek, s folyamatban van a gázvezeték-hálózat kiépítése. Az ökológiai program keretében a járási székhelyen szennyvíztisztító állomás, Somorján (šamorín) pedig központi szeméttároló építésébe fogtak. A Gabčikovo -Nagymaros Vízlépcsőrendszer beruházójával együttműködve mindent megtesznek azért, hogy elejét vegyék az ivóvízkészlet szennyeződésének, s megőrizzék a Csallóköz jellegzetes növény- és állatvilágát, ökológiai egyensúlyát. Akadnak gondjaik - például a lakásgazdálkodási vállalat Somorján évek óta nem képes megoldani a fűtés és meleg- víz-szolgáltatás körüli problémákat -, ám a nemzeti bizottságok, a helyi gazdálkodási és szolgáltatási vállalatok zöme megteremtette az alapokat ahhoz, hogy az új feltételek köügyi előírások nem adnak módot az efféle együttműködésre. Készülnek a holnapra A Csallóközt az ország éléskamrájaként emlegetjük, következésképp nincs mit csodálkozni azon, hogy a járási pártkonferencián sok szó esett a mezőgazdaság eredményeiről, feladatairól és az előbbrelé- pést gátló problémákról. Mint ismeretes, az ágazatnak a növénytermesztés fejlesztése a fő feladata Ezzel összefüggésben Gaál Sándor, a Nagymegyeri (čalovo) Efsz elnöke megjegyezte: a mezőgazdasági dolgozók örömmel tapasztalják, hogy termékeik iránt egyre nagyobb a kereslet. Ugyanakkor aggodalomra ad okot, hogy a változó árak miatt emelkedő költségek következtében, a vállalatok egyre nehezebben tudnak „megélni“ a mezőgazdasági alaptermelés hasznából. A bővített újratermelés és az anyagi jólét feltételeinek megteremtése érdekében egyre több szövetkezet és állami gazdaság kénytelen mellék-, illetve segédüzemági termelést folytatni. Főleg a feldolgozóipari tevékenységben azonban nem boldogulnak úgy, mint a szakosított vállalatok. Nem beszélve arról, hogy az új adórendszer méginkább megnehezíti a vállalkozók helyzetét. Gaál elvtárs úgy véli, hogy a progresszív nyereségelvonás nincs összhangban a fennen hangoztatott anyagi érdekeltséggel. Mint mondotta, ók a zöldségtermesztés fejlesztésében vélték megtalálni a kiutat, de csalódtak. Az ismétlődő értékesítési gondok miatt az idén inkább palántaneveléssel hasznosítják a termálvízzel fűtött hajtató berendezéseket. A kertbarátok részére nevelnek palántát, s ha megtalálják a számításukat, ezen az úton kívánnak tovább haladni mindaddig, amíg a felvásárló szervezetek nem ösztönzik, hanem inkább fékezik a vállalatok kezdeményezésének kibontakozását. Nagy Júlia, a Dunatőkési (Du najský Klátov) Állami Gazdaság pártalapszervezetének elnöke, és Fekete József, a szocialista munka hőse, a Nagymegyeri Agrokomplex nemzeti vállalat igazgatója egyaránt arról beszélt, hogy dolgozóik - a kommunisták és a többi dolgozó vállvetve - a termelési és értékesítési feladatok példás teljesítésével igyekeznek megteremteni a jövőbeni helytállás feltételeit. Nagy Júlia a dolgozóknak mintegy 70 százalékát mozgósító, szocialista munkabrigádok és a formalizmustól mentes felajánlási mozgalom jelentőségét domborította ki, Fekete elvtárs pedig azt hangsúlyozta, hogy az átalakítást mindenkinek önmagánál kell kezdenie, mert a jól végzett munka csak így nyerheti vissza régi becsületét. Náluk a cukorrépa-termeszté- sen kívül az állattenyésztésben vannak legnagyobb tartalékok. Ezt az is jelzi, hogy a növénytermesztési ágazat 31 százalékával szemben az állattenyésztés mindössze 2 százalékos rentabilitást ér el Ezen a helyzeten még az idén változtatni akarnak. Ameddig a takaró ér... Tánczos Tibor, a csilizradványi (Cilizská Radvaii) Csilizköz Efsz üzemi pártbizottságának elnöke a bürokráciát, illetve a partnerkapcsolatokban és az irányításban megnyilvánuló adminisztratív formákat bírálta Példaként azt említette, hogy az évi termelési és költségvetési terv szerves részeként a takarmánymérleget is ki kell dolgozniuk, s ennek alapján - választék és tíznaponkénti időterv szerint - köthetnek szerződést a terményfelvásárló és ellátó vállalat üzemével a takarmánykeverékek szállítására. Több ezer állatból álló állománynál lehetetlen pontos időtervet készíteni, de ha még sikerülne is, az sem garantálná, hogy mindig idejében megkapják a speciális tápokat. Ez az állomány időnkénti kényszerű kop- laltatásához, a hizlalás időtartamának eltolódásához, elhullásokhoz stb. vezet. Az ebből származó társadalmi kárt - és egyéni hátrányt! - ma már az állatgondozók is fel tudják mérni, így joggal kérdezik, minek az olyan szerződés vagy partnerkapcsolat, amely nem a szerződő felek kölcsönös érdekeit szolgálja? A bel- tartalmi-minőségi szabvány többek által bírált megszegése szintén bosszantja a termelőket. Tóth József, a terményfelvásárló és ellátó üzem pártalapszervezetének küldötte felszólalásában egyebek között ezeket a problémákat igyekezett megvilágítani. Elmondta,, hogy tavaly 201 000 tonna takarmánykeveréket készítettek. Ez a teljesítmény országos rekordnak számít, ám a termelők igényeit mégsem tudták kielégíteni. Tóth József szerint ez annak a következménye, hogy a termelés-fejlesztési elképzelések nincsenek összhangban a lehetőségekkel. A nagyobb társadalmi megrendeléshez igazodó vállalatok a tervezettnél több állatot tartottak, viszont a keverőüzemek nem kaptak több alapanyagot a tápok gyártásához. És ebben részben maguk a szövetkezetek és állami gazdaságok is hibásak, mert nem termelték meg vagy nem bocsájtották a keverőüzemek rendelkezésére a nélkülözhetetlen összetevőket. A helyzet az idén sem jobb, s már az első félév végén számítani kell a múlt évi gondok megismétlődésére. A központi irányelv kimondja, hogy mindenütt a rendelkezésre álló készletek „erejéig“ lehet fejleszteni az állatállományt, vagyis csak addig lehet nyújtózni, ameddig a takaró ér. A járási mezőgazdasági igazgatóság és a termelő vállalatok feladata, hogy megteremtsék az összhangot a vállalt termelési feladatok és a takarmánykészletek között. Az eredmények mellett tehát gond és megoldást sürgető probléma is akad a Dunaszerdahelyi járásban. Bíztató, hogy ezt nem igyekeznek elkendőzni, hanem az előbbre- lépés lehetőségeit keresik. Ez azt jelzi, hogy a kommunisták és valamennyi dolgozó együtt él a korral, tudatosítja a gazdasági mechanizmus átalakításával járó tennivalók fontosságát és ki-ki igyekszik példásan teljesíteni a reá háruló feladatot KÁOEK GÁBOR Ki készítette Leninről a fényképeket? Aki „lencsével“ írta a nagy október történetét Találkozás Petr Ocuppal Egy napon, még valamikor a hatvanas évek elején, mikor mint a Smena ifjúsági napilap tudósítója sétáltam Moszkva esti utcáin, az a gondolatom támadt: ki fényképezte Lenint. Kinek az érdeme az, hogy annyi év után nagyméretű portréja a Vörös térre tekint? Hiába gondolkodtam, hiába lapoztam át a Pravda és más folyóiratok régi számait. Mindenhol, ahol megjelent lljics képe, a kép alól hiányzott a szerző műve. Ugyanígy volt ez a könyvekben is. Már letettem a siker reményéről, amikor egyszeriben ... Figyelmesen hallgattam minden szavát, mivel ez számomra is felejthetetlen élmény volt. Az igazat megvallva, az volt a benyomásom, hogy Petr Ocup Leninre és a mozgalmas októberi napokra emlékezve mintha megfiatalodott volna, és a 80 év súlyát nem érezte volna. Szemlátomást fölélénkült, amikor Leninről beszélt, az ö tulajdonságairól, munkájáról és az emberekhez fűződő kapcsolatáról.- Nyelveden van a kérdés - magyarázza Ocup -só már felel is, még mielőtt kimondanád. S felelete megalapozott. Nem véletlen, hogy néha még a specialistákat is meglepték válaszai. Tudja, lljics kitűnően ismerte az emberek lelkületét, valahogy érezte, mi fáj nekik - és azután érdeklődött minden felől. Petr Ocup ezek után a szavak után egy pillanatra elhallgatott, kor- tyintott egy kevesett a forró teából, és kitekintett az utcára, mintha azoknak az éveknek szeszélyesen szőtt eseményeit keresné. xxx A beszélgetés nem akart véget érni. Az órák teltek, és Ocup fáradhatatlanul beszélt és beszélt. Elmagyarázta azt is, miként készítette azokat a fényképeit, melyeket ma az egész világ ismer... Egyszer, közvetlen ezután történt ez, hogy Lenin visszatért Finnországból - 1917 októberében -, amikor Péterváron a Szmolnij folyosóján sietett át vállára vetett kabáttal, hóna alatt papír- köteggel, Ocupnak az a gondolata támadt, hogy ezt a jelentős pillanatot nem ártana megörökíteni képen. A napok telnek, számos jelentős vonás és részlet merül feledésbe, de számodra mindezt a kép visszahozza. Fogta ezért a fényképezőgépet, s járt egyik helyről a másikra...- lljics első képét - emlékezik Petr Ocup - egy héttel a bolsevik hatalomátvétel után a népbiztosok tanácsának Szmolnijban tartott ülésén készítettem. Kissé elmosolyodott, és leírta a kép készítésének történetét. Fölelevenítette, amint bármiféle engedély nélkül beállított abba a helyiségbe, ahol a népbiztosok tanácsa ülésezett, és gyorsan előkészítette a készüléket és a villanófényt. Amint a magnézium fölvillant, a helyiség úgy megtelt füsttel, hogy egy pillanatra kénytelenek voltak megszakítani a tanácskozást, és sarkig tárni az ablakokat. Nem tartott soká, és a titkár attól való aggodalmában, hogy felelősségre vonják ezért a „titkos“ fényképezésért, megparancsolta Ocupnak, hogy azonnal nyissa ki a kazettát és a lemezt világítsa meg. Ocup azonban „átejtette“. A kazettát gyorsan másra cserélte, és azt nyitotta ki, amelynek lemezén nem volt semmilyen felvétel. így aztán másnap megjelenhetett - történelmi jelentőségű fényképei közül az első - Lenin asztalán, xxx- És azután, azután következett egyik kép a másik után, nehéz lenne megmondani, milyen időközökben követték egymást - tette hozzá Petr Ocup, miközben meglepően sok fényképet helyezett az asztalra. Az egyiken Lenin a könyvtárban volt, mások közvetlen a sebesülése után készültek, két fénykép meg épp a szovjet pénzeken látható, továbbiak alapján készült a Lenin-díj érméje és a többi a moszkvai Kremlből, némelyek egyenesen a polgár- háborúból. Csak egyet sajnáltam, hogy olyan rövid idő alatt nem győzöm valamennyit megnézni, hiszen csak Lenint Ocup 465 képén láttam! Archívumában azonban további 43 ezer negatív volt. Nem csodálkozhatunk, hiszen Petr Ocup (1883-1963) ama napoknak a történelmét írta lencséjével. És pontosan írta, ahogy az élet haladt... GUSTÁV ČAPKO Idősebb elvtárs kalauzolt a moszkvai Lenin Múzeum kiállítástermein, ő vezetett nyomra Megállapította, hogy Lenin egyik legkifejezőbb portréjának szerzője, annak, amelyiken kitűnik szokrateszi homloka, értelmes, fürkésző, kissé hunyorító szeme, az ismert személyiségek portréjának^készítöje, Mojszej Szolomonovics Nappelbaum. Tőle azonban csak ez az egyetlen fénykép származik, 1918 januárjából. Ki volt tehát a többi kép szerzője. Ezt szívesen megkérdeztem volna ennek a portrénak a készítőjétől is, sajnos lehetetlen volt, mivel 1958- ban, tehát két évvel korábban meghalt. Ki tudja nem szállt-e sírba vele együtt a képek készítőinek titka is.. Úgy tűnt, hogy valahol itt elvesznek utolsó reményeim is arra, hogy valaha is megoldom ezt a problémát, amely nem hagyott nyugton, xxx A Makszim Gorkij parkban a sakk-klub előtt a moszkvai rádió csehszlovák adásának munkatársai megismertettek néhány moszkvai őslakossal. Beszélgettünk sok mindenről, s csodák csodája, szóba kerültek Lenin fényképei is és kiderült, hogy ismerik azt az embert, aki Lenint fényképezte és számtalan értékes negatívot őriz. Szerencsés véletlen volt ez. Emlékszem, alig vártam a reggelt, mivel olyasvalakivel, aki lencséjével írta a nagy október történetét, nem minden nap találkozik az ember. Ilyen esemény nem szerepel minden nap programján. A cím, amelyet barátaimtól kaptam, valóban helyes, eredeti volt. Álmomban sem gondoltam volna, hogy a Himkinszki kerületnek, a többitől semmiben sem különböző házaiban olyan emberre találok, akivel úgy vágytam megismerkedni. Amikor Petr Adolfovics Ocup a lakásán fogadott, észrevettem, hogy nem az egyetlen vagyok, akit emlékei érdekelnek. Éppen az egyik moszkvai iskola három komszomo- listájával beszélgetett Kérték, hogy látogassa meg iskolájukat és ossza meg tapasztalatait tanulótársaikkal a történelmi forradalmi napokról. Amikor ezt megígérte nekik, megköszönték és távoztak. xxx- Ne vegye rossz néven tőlem, hogy eddig önnel nem foglalkozhattam - mondta mintegy bocsánatké- rően de beláthatja, nem utasíthattam el őket...
