Új Szó, 1988. április (41. évfolyam, 77-101. szám)

1988-04-22 / 94. szám, péntek

A bölcsőtől a sírig... Két fiatalasszony, kismama áll meg a nemzeti bizottság épülete előtt. Némi tanakodás után az egyik eltűnik az épületben, a másik kint­marad, hogy vigyázzon a kocsiban gőgicsélő apróságokra. Egy arra já­ró ismerősének mondja:-A névadó ünnepséget jöttünk elintézni... A gyerekeket nem volt kire hagyni, így magunkkal hoztuk... Néhány perc múlva már ott ül az anyakönyvvezető szobájában. Miu­tán elkészülnek a formaságokkal, s az időpontban megállapodnak, tá­vozik. Rampasek Barbora anya- könyvvezető megjegyzi:- A múlt évben negyvenhét gyer­mek névadását szerveztük meg. A harminc egyéni és a kilenc cso­portos rendezvényünket sikerültnek r íondhatom. A jelentős eseményt nemcsak az emlékkönyvben örökít­jük meg, hanem emléklapot, sze­rény ajándékot és virágot is kapnak az ünnepeltek, a szülők. Az óvodá­sok és a polgári ügyek testületének aktivistái adnak kulturális műsort. Azóta, hogy 1982-ben elkészült a hnb-épületében az új szertartási terem, színvonalasabbak lettek a rendezvények. A Sókszelócei (Selice) Helyi Nemzeti Bizottság polgári ügyek testülete kilenc tagja közül egy sem volt még ott, amikor 35 évvel ezelőtt a községben megkezdték az új ha­gyományok meghonosítását. Eleinte döcögve, ellenállásba ütközve vé­gezte a testület a munkáját. Nehéz megmondani, hány tagja cserélődött ki azóta, de az biztos, hogy az évek múlásával az eredmények egyre jobbak lettek. Tavaly a Vágsellyén (Šaľa) megrendezett életjubileumi ünnepségek szemléjén bemutatott műsorukért például elismerő okleve­let kaptak.- A fiataloknak ünnepélyes kere­tek között adjuk át a személyi igazol­ványt. Az alapiskolai tanulók balla­gása itt nálunk, a helyi nemzeti bi­zottságon ér véget. A bevonulás előtt a sorkötelesektől veszünk bú­csút - mondja Tomaskovics József mérnök, a hnb elnöke. - A pionírok, a szikrák fogadalomtételét az alapis­kola rendezi meg, de a jövőben ebből mi is részt akarunk vállalni. Más községek példáját követve jó volna, ha ezt az eseményt még emlékezetesebbé tennénk a szá­mukra, például azzal, hogy fogadal­Tomaskovics József inukat a bratislavai Slavínon tennék le. A múlt évben harminc ifjú pár mondta ki náluk a boldogító igent. Ebből csak két párnak volt egyházi esküvője is. Harmincöt évvel ezelőtt ez az arány még fordított volt.-A testület összeszokott, tettre- kész emberekből tevődik össze. Mindenki helyettesíteni tudja a mási­kat - mondja Lámala Lajos tanító, a testület elnöke. - Ha kell, magam ülők a villanyorgona mellé, vagy Bód Blanka óvónő, aki verset is mond. Pál Beáta is kiveszi a részét a mun­kából. Stanga Ibolya, a helyi műve­lődési otthon vezetője pedig előké­szíti az emlékkönyveket, fényképez vagy engem helyettesít a megnyitó beszéd elmondásában. Ma már nem ritkaság, hogy a násznépből valaki videokamerát is elhoz magával. A hetedik osztályos Vancsík Petro­nella, aki járási versenyt is nyert, minden rendezvényünkön fellép énekszámmal. Egyszóval a szertar­tások megszervezésében és rende­zésében egy egész sor ember vesz részt.- Igyekszünk mindent megtenni, hogy az ünnepi beszéd lehetőleg egyéni hangvételű legyen - veszi át a szót az elnök. - Minden esküvőre, rendezvényre készülünk. Az igazat megvallva, az első időben lámpalá­zam volt. A szertartások után mega­jándékozzuk az ifjú párt, s az ese­ményt az emlékkönyvben is megö­rökítjük. Az esküvőkre, a névadókra meghívjuk a munkaadók képviselőit is. Az ezüst-, az arany- és a gyé­mántlakodalmakból sincs hiány ezen a több mint háromezerszáz lakosú településen. Nyolcvanhatban két arany- és két ezüstlakodalmat tartottak. A múlt évben egy volt az arany- és tizenegy az ezüstlakoda­lom. Mivel az idős házaspároknál előfordul, hogy valamelyikük gyen­gélkedik, a helyi nemzeti bizottság, a polgári ügyek testületének képvi­selői ilyen esetben a házhoz men­nek. Helyben végzik el az ünnepi aktust, adják át az ajándékkosarat. Ügyelnek arra, hogy senkit se hagyjanak ki, de az eseményre ma­guk a jubilánsok is figyelmeztetik az illetékeseket. S hogy az idős embe­rekről más téren sem feledkeznek meg, erről tanúskodnak az anya- könywezetó szavai is:- Tavaly öt esetben emlékeztünk meg életjubileumokról. A hatvané­vesek találkozójára mindenkit meg­hívtunk, aki a községben született. Negyvenen jöttek el, mondhatom, igazán jól érezték magukat. Évente egyszer találkozunk a hetven éven felüli nyugdíjasokkal. A legutóbbin egy híján háromszázan vettek részt. Aki nem tudott eljönni, azt a lakásán kerestük fel. A figyelmesség min­denkinek jólesik. Néhanapján a nyugdíjasok klubjába is benézünk, érdeklődünk életükről, ók pedig a te­lepülés fejlesztésének lehetőségei felől kérdezősködnek. Meg kell mondani, hogy többen ezt társadal­mi munkával segítik elő. A testület elnökének szívügye a polgári temetések színvonalának emelése. Ezt tartja ugyanis a leg­jobb meggyőzésnek. Több mint tízé­ves tevékenysége bizonyítja, hogy igaza van. Míg egy évtizeddel eze­lőtt évente két-három polgári teme­tésre került sor, addig tavaly már tízre. S azt mondja, lesz ez még több is... — Jó visszhangjuk van a polgári temetéseknek, de ez még elégedett­ségre nem adhat okot. Zenekart minden esetben Šintaváról biztosí­tunk, a búcsúbeszédet többnyire egy szomszédfalusi polgártársunk tartja meg. A polgári temetéseknél megszervezzük a díszórséget és azt is, hogy ki viszi a koporsót. Amióta • a ravatalozó is megépült, ezzel egy­re kevesebb a gondunk. A kisüzem keretében oldjuk meg a sírásást, s a többi temetkezési szolgáltatást is helyben biztosítjuk. A testület, a nemzeti bizottság a végső tisztelet megadása mellett- részvétnyilvánító levél küldése stb.- nagy figyelmet fordít a temető szépítésére. Az utóbbi időben vízve­zetéket is kapott, járdát építettek és KOMMENTÁLJUK --------­J Ra mpasek Barbora (A szerző felvétele) építenek, folyik a körülkerítése. Az NDK-ból egy olyan berendezést rendeltek meg, amely lehetővé teszi a drótnélküli hangosanbeszéló háló­zat kiépítését.- Községünkben az egyetlen na­gyobb üzem az efsz, ahol a testület­nek a mai napig nincs aktívája. De ami késik, nem múlik. Mielőbb meg­alakítjuk, hiszen ez mindnyájunk ér­deke - vallja a hnb elnöke. - Nem szabad elzárkóznunk a tapasztalat- csere elől sem. Azt hiszem nemcsak tőlünk tanulhatnak, hanem mi is ta­nulhatunk másoktól. Vannak gyenge pontjaink, amelyek felszámolása ránk vár. Véleményében osztozik Lámala Lajos és az anyakönywezetó is. Az elmúlt harmincöt évben számos elis­merő oklevelet kaptak, legutóbb a kerületi nemzeti bizottságtól, de mégsem elégedettek. A testület el­nöke így summázza véleményét: -Nagy a felelősségünk, hiszen lakosainkat a bölcsőtől a sírig kísér­jük figyelemmel. Éppen ezért nem szabad lazítanunk. A harmincöt év alatt szerzett tapasztalatokat és a másokét is kamatoztatnunk kell. S hogy Sókszelőcén ez így is lesz, ahhoz nem fér kétség. NEMETH JÁNOS Az aktivitás alapformája Az átalakítás és gyorsítás együtt jár a szocialista demokrácia széles körű elmélyítésével. E tény valamennyi alapszervezeti pártbizottság munkájában meghatározó. Az egyes üzemekben, szövetkezetekben és intézményekben elsősorban a pártalap- szervezetek feladata olyan légkör és viszonyok kialakítása, amelyek közepette kibontakozhat a szocialista demokrácia alap­ját képező nagyfokú aktivitás és elmélyül a dolgozóknak az irányításban való részvétele. Mivel a legjobb érv a példamutatás, és a pártdemokrácia lényeges formája a taggyűlések beszámo­lóit követő vita, érdemes elgondolkodni arról, hogy a pártalap­szervezet bizottsága ilyen szempontból mit tehet a szocialista demokrácia elmélyítéséért. A vita a párttaggyűlések fontos része. Ha alkotó, vagyis a felszólalók tárgyszerűen, kritikus és önkritikus szellemben beszélnek, hatékonyan hozzájárul a pártfeladatok teljesítéséhez és segít a problémák megoldásában. A közös eszmecsere nélkül aligha lehetne megtalálni a legcélravezetőbb formákat és eszkö­zöket. És mégis, mit tapasztaltunk a taggyűléseken? Azt, hogy a pártbizottságok többsége beszámolójában nem értékelte a taggyűlések vitáját. A kevés felszólaló, az általános és semmitmondó hozzászólá­sok fő oka a beszámoló. Ha nem elemez és nem jelöli meg a hiányosságok pontos hátterét, elemzésében nem megy le egészen az egyes kollektívákig és egyénekig, aligha készteti a tagokat, hogy érdemben hozzászóljanak a napirendi ponthoz. Csökkenti az aktivitást, ha a beszámoló nem emberközpontú, hanem statisztikaszerű, belefullad a számok özönébe. Az ada­tokhoz a tagság túlnyomó többsége nem tud mit hozzátenni. Ezzel ellentétben a konkrét, megállapításait csoportoknak és egyéneknek címző beszámoló ösztönöz a felszólalásra és az egyéni nézetek, vélemények elmondására. A taggyűlések vitáját elemezve az előkészítő munkát sem hagyhatjuk figyelmen kívül. Persze nem azt, amikor a pártelnök a taggyűlés előtt baráti alapon tudtára adja néhány elvtársnak, hogy vele okvetlenül számol a vitában. Az eszmecsere, vita előkészítésének a pártcsoportokban kell megtörténnie, ahol részletesen megbeszélik a napirend egyes pontjaival kapcsola­tos dolgokat és álláspontokat. Úgy igaz, a vita sava-borsa a kritika. Annak elemzése, hogy r liért és kik miatt nem teljesítik a terveket, mennyiben különböz­nek egyesek szavai és tettei, milyen eredményeket érnek el és mennyiben maradnak le a tudományos-műszaki fejlesztésben, milyen hiányosságok vannak és miért a munkaszervezésben, kik rontják a munkafegyelmet, termelnek selejtet stb. Sokak szá­mára talán fejbekólintóan hatnak e példák, de ott, ahol a pártbi­zottságnak sikerült kialakítania a megfelelő elvtársi légkört, a bírálatokat nem üldözésnek és zaklatásnak veszik, hanem kölcsönös segítségnyújtásnak az eredmények javításában, az ilyen hangnemű vita természetes. Abban az alapszervezetben, ahol mindenki és bárkivel szemben kimondhatja az igazságot, a felszólalásra aligha kell az elnöknek személyesen ösztönözni a tagokat. Ösztönzi őket a nyíltság lehetősége és a meggyőző­dés, hogy szavaikat és javaslataikat megszívlelik, észrevételeik­nek utánajárnak, kérdéseiket érdemlegesen megválaszolják. Még egy gondolat, észrevétel a vita értékeléséhez. Ha azt vesszük alapul, hogy a taggyűlés napirendjéhez való hozzászó­lás a kommunista aktivitás alapformája, akkor egy-két év távlatá­ban azt is tanulságos megnézni, hogy a tagok közül ki és hányszor szólalt fel, és hányán vannak, akik egyetlenegyszer sem kértek szót. A személyes pártfeladatok teljesítésének és a példamutatás értékelésekor e felmérés ismeretei sokat segít­hetnek. Hiszen a szó a tett csírája, kiinduló pontja, és az alapszervezet tevékenységét a tagok munkája teszi ki. EGRI FERENC Századunk embere már nem tud­ná elképzelni életét az elektromos energia nélkül. Környezetünkben valóban annyi villanyáramot fo­gyasztó berendezés, műszer, gép, használati eszköz van, hogy felsoro­lásuk bizony jó néhány sort venne igénybe. Igaz, hogy az elektromos energiával működő fogyasztókat a szakemberek szigorú ellenőrzés alá vetik, aminek célja használatuk biztonságának növelése, mégis szé­les körű alkalmazásuk miatt a vil­lanyáram okozta sérülések megle­hetősen gyakran fordulnak elő. A sérülések súlyossága függ a szervezetre ható áram erősségé­től, fajtájától, feszültségétől és az áram irányától. A környezetünkben található áramfogyasztókban lévő áramerősség általában eléri, vagy meghaladja a 100 mA (milli ampér) értéket, ami a szíven áthaladva már halálos lehet (a 220 V/100 W-os villanyégőben 500 mA, a 220 V/2200 W-os automata mosógép­ben 10 000 mA). Ehhez azonban szükséges, hogy a testen áthaladó áram bizonyos feszültséggel is ren­delkezzen. A 65 V (volt) feszültség tekinthető határértéknek, vagyis en­nél alacsonyabb feszültségű áram az emberre nem életveszélyes, el­lenben a 110 V és 220 V már halálos lehet, ha hatására szívkamralebe- gés keletkezik Ezért az áramütés elleni egyik védekezési mód az ala­csony feszültségű áram használata. Általában 24 V-ot használnak, de olyan környezetben, ahol a baleset- veszély nagyobb (nedves, vizes kör­nyezet) csupán 12 V-ot. Az egyen­áram kevésbé veszélyes mint a vál­ORVOSI TANÁCSADÓ A villanyáram okozta sérülések takozó áram. A váltakozó áram ve­szélyessége a rezgésszámtól függ Az emberre legveszélyesebb a 30-150 Hz (hertz) rezgésszámú áram. A leggyakrabban használt áram rezgésszáma 50-60 Hz. A magasfeszültségű áram (1000 V-nál nagyobb) okozta balesetek el­sősorban a transzformátorokon, áramszolgáltató központokban dol­gozó embereknél fordulnak elő. Eb­be a csoportba tartoznak a villám- csapáskor keletkező sérülések is. Az alacsony feszültségű áram (1000 V-nál kevesebb) okozta bale­setek - melyek a gyakoribbak - az iparban, villanymotorokkal, gépek­kel, világítóeszközökkel valamint a háztartási berendezésekkel való munkáknál fordulnak elő. A leggya­koribbak természetesen az általáno­san használt hálózattal (220 V - 380 V) és az ehhez csatlakoztatott áramfogyasztókkal kapcsolatos bal­esetek. Az emberi test a rajta áthaladó árammal szemben bizonyos ellenál­lással rendelkezik, melynek nagysá­ga függ a bőr milyenségétől, az érintkező felületek nagyságától és a szervezet pillanatnyi lelki és életta­ni állapotától. A bőr ellenállása csök­ken, amennyiben felülete nedves, izzadt, bő vérellátású, valamint az áramvezetővel való hosszabb ideig tartó érintkezéskor. Az elektromos áram a testen áthaladva nem egye­nes vonalúan mozog, hanem mindig a legkisebb ellenállású helyeken, te­hát a testben több felé is ágazhat. Életveszélyes, ha útja a koponyán vagy a mellkason is átvezet. Melyek az áramütés leggyakoribb tünetei?- helyileg: égési sebek - az enyhe bőrpirtól egészen az elszenese- désig;- az alacsony feszültségeknél: szívkamralebegés, légzésbé­nulás;- az áramvezetővel való érintke­zés ideje alatt: izomgörcsök, fica­mok, csonttörések (csigolyatörés);- az áramvezetőtől való elszaka­dáskor, eséskor: másodlagos sé­rülések;- villámcsapáskor: eszméletlen­ség, légzésbénulás, égési sebek;- magasfeszültségű elektromos kisüléskor: esetenként súlyos szemkárosodás. Áramütéskor az első, legfonto­sabb teendő, hogy mielőbb válasz- szuk el a károsultat az áramvezető­től, vagy szüntessük meg a vezető­ben az áram folyását. Legegysze­rűbb lekapcsolni a villanykapcsolót, kihúzni a zsinór dugóját a hálózat­hoz való csatlakozóból, kiiktatni a biztosítékokat stb. Amennyiben er­re a lehető legrövidebb időn belül nincs mód, úgy próbáljuk elválaszta­ni a sérültet a vezetőtől száraz, elektromos áramot nem vezető (fa, ruhadarabok, gumi stb.) tárgyakkal. Vigyázzunk arra, hogy az elsőse­gélynyújtás közben saját magunk ne kapjunk áramütést. Ha már a káro­sultat az áramkörön kívül biztonság­ba helyeztük, rögtön vizsgáljuk meg. Amennyiben nem tapintható a pulzus a nyaki ütőéren, vagy lég­zésbénulás állt be, azonnal kezdjük el a mesterséges lélegeztetést és a közvetett szívmasszázst. Ha a ká­rosult eszméleténél van, fedjük le égési sebeit steril kötszerrel, hogy megelőzzük a sebek fertőződését, és ne feledkezzünk meg a sokkos állapot kifejlődésének megelőzésé­ről-(csend, nyugalom, meleg, folya­dékok adása, fájdalomcsillapítás és a beteg elszállítása) sem. Az áram- ütéses károsult szállításakor, moz­gatásakor tartsuk szem előtt az esetleges töréseket, ficamokat is, melyek az árammal való érintkezés­kor keletkezhetnek. Ajánlatos a könnyebb áramütések után is or­voshoz fordulni egy általános vizs­gálat céljából. Az áramütéses balesetek meg­előzhetőek a háztartási gépek és egyéb elektromos árammal működő berendezések szakszerű szigetelé­sével, földelésével. Ne iktassuk ki sohasem a biztosítékokat, ne hasz­náljunk hibás gépeket, az elektro­mos áramot vezető zsinórt csak a dugójánál fogva húzzuk ki a csat­lakozóból, ne terheljük túl az áram­fogyasztókat, fürdőszobában külö­nösen óvatosan használjunk elekt­romos gépeket stb. Villámláskor tar­tózkodjunk épületekben, autóban, bemélyedésekben, de sohasem ma­gaslatokon, fák alatt, fémtárgyak, eszközök és villanyvezeték közelé­ben. Dr. RÁCZ GÁBOR

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents