Új Szó, 1988. április (41. évfolyam, 77-101. szám)
1988-04-21 / 93. szám, csütörtök
Történelmi mérföldkő Negyven éve hagyták jóvá hazánkban az egységes iskolarendszerről szóló törvényt A haladó iskolarendszerért folytatott küzdelem új szakasza kezdődött meg Csehszlovákia felszabadulása, különösen 1948 februárja után, amikor testet öltött az állami, egységes iskolarendszer elve. Valamennyi iskolatípus és -fokozat szüntelen és rohamos mennyiségi és minőségi növekedését tapasztalhatjuk azóta. Csehszlovákiában negyven évvel ezelőtt rakták le a nevelés és a képzés demokratizálásának alappilléreit. A jégtörő február új perspektívákat tárt a nevelés és a képzés elé, ekkor érte el célját az a küzdelem, amelyet a nevelés és képzés egységének, az egységes iskolarendszernek a megteremtéséért folytattak a haladás erői, élükön Zdenék Nejedlývel, az akkori iskolaügyi miniszterrel; Szlovákiában Laco Novomeský állt a mozgalom élén, az iskolaügyi minisztérium megbízottjaként, olyan segítőtársakkal, mint Ondrej Pavlik, Gustáv Pavlovié és mások. Ez a küzdelem az 1945-48-as években érte el a csúcsát, amikor az iskola jellegéért folytatott harc a nemzeti és demokratikus forradalomból a szocialista forradalomba való átmenetet kísérő politikai harc fontos részét alkotta. A CSKP tevékenysége az egységes, állami, világi, ingyenes és igazságos iskoláért folytatott harcban nem volt egyszerű. Kiindulópontját a kommunista pedagógusok 1924-es kongresszusán jóváhagyott iskolaügyi programja jelentette, amely a haladó pedagógusok egész nemzedékének vágyát, óhaját fejezte ki. A burzsoázia egy része akadályozta ezt a harcot. A kommunista párt igazságos és humánus követelésének a lényege az volt, hogy minden gyerek 15 éves koráig tanulhasson s főként a munkások és földművesek gyermekei számára lehetővé váljon az iskolai művelődés bővítése, s eljuthassanak a főiskolákra is. A München előtti köztársaság iskolaügye csak az uralkodó osztályok érdekeit tartotta szem előtt. Legfőbb jellemzője az egyes iskolafokozatok és -típusok szervezési egyenlőtlensége és a folyamatosság hiánya volt. Az egyes iskolai fokozatokról nem volt zökkenőmentes az átlépés, a képzés zsákutcába torkollott. Gyakorlatilag a tanulók nagytöbbsége a népiskola 5. osztályának a befejezése után arra volt ítélve, hogy ugyanezen iskola 6-8. osztályában tanulhasson csupán tovább. A népiskola befejezése után a gyerekek csak szakképzetlen segédmunkásként dolgozhattak az iparban vagy a mezőgazdaságban. A polgári iskola több tudást nyújtott a tanulóknak, azonban az ifjúságnak csupán egy része, főként a városi és a közeli falvakban lakó tanulók látogathatták. Végzősei az iparosoknál vagy az üzemekben ta- noncviszonyba lépve szakmunkások lehettek, csak nagyon kevesen folytathatták a tanulást szakközépiskolákban. A középiskola a középosztály és a vagyonos polgárok gyermekeinek volt a privilégiuma, s csak elvétve jutott be olyan munkás vagy paraszt gyermeke, aki középiskolai vagy főiskolai műveltségre vágyott. Az iskola jellegéért folytatott harc a legkülönbözőbb frontokon folyt, a pedagógus-szakszervezetben, pedagóguskongresszusokon, a politikusok, a haladó szellemű pedagógusok és közéleti személyiségek felszólalásaiban, a szak- és a politikai sajtóban stb. Az egységes iskola- rendszer megteremtéséért folytatott harcnak igen fontos mozzanata volt a Szlovák Nemzeti Tanács határozata valamennyi szlovákiai iskola államosításáról, amelyet a szlovák nemzeti felkelésben hoztak 1944- ben. Ugyancsak jelentős mozzanata volt e kor iskolapolitikájának az 1944. szeptember 6-i rendelet, amelyet a Szlovák Nemzeti Tanács a szlovákiai iskolák koedukációs tilalmának feloldására hozott. N em kevésbé jelentős az a tény, hogy a Szlovák Nemzeti Tanács 34. számú rendeletével 1945-ben az egész iskolarendszert és a diákotthonokat államinak nyilvánította. Ezek a rendeletek széles távlatokat nyitottak a következetes demokratizálásra. Az új iskolarendszer megteremtését a pedagóguskongresszusok is célul tűzték ki. Például a pedagógusok 1. országos kongresszusa 1945-ben, az Iskolai és Tudományos Dolgozók Szervezetének a kongresszusa 1945-ben és 1947-ben. A CSKP KB kezdeményezésére fokozatosan létrejöttek azután a kerületi iskolai tanácsok, hogy megnyerjék a pedagógusokat és oktatási dolgozókat a párt politikájának. A CSKP KB iskolaügyi tanácsát O. Chlup, a jeles neveléstudományi szakember vezette. Prágában már 1946 elejétől külön tanács alakult az egységes állami iskola- rendszerről szóló országos törvény kidolgozására (tagjai voltak Chlupon kívül O. Pavlík, J. Váňa, G. Pavlovié, V. Gaňo, J. Schubert). Az egységes iskolarendszerről szóló törvénytervezetet Zdenék Nejedlý iskolaügyi miniszter 1946 elején terjesztette elő, a kormány az első parlamenti választások előtt (1946 május) azonban már nem tudta megvitatni. Ezután J. Stránsky, a nemzeti szocialista párt reakciós képviselője, aki Zdenék Nejedlýt váltotta fel az iskolaügyi miniszterségben (1946-47), akadályozta a törvény jóváhagyását. Szlovákiában továbbra is a kommunista Laco Novomeský maradt az iskolaügyi megbízott. Ez a tény a cseh és a szlovák iskolapolitikában is visszatükröződött. Míg Csehországban tovább folytatták a harcot az egységes és állami iskolarendszer megteremtéséért, Szlovákiában megszilárdult az állami iskola. A dolgozó nép 1948-as győzelme végérvényesen döntött a törvény jóváhagyásáról. Az iskolaügyi miniszter funkciójába ismét Zdenék Nejedlý került, aki már 1948. március 19-én előterjesztette az új törvényjavaslatot a kormányhivatal elnökségének. A köztársaság Törvényhozó Testülete 1948. április 21-én fogadta el a törvényt, mely lehetőséget teremtett a nemzetiségi iskolák létrejöttére is, tehát a magyar tanítási nyelvű iskolák megnyitására is. E nnek az új törvénynek és a februári győzelemnek köszönhető, hogy Szlovákia-szerte már az ötvenes évek elején ismét megnyitották kapuikat a magyar tanítási nyelvű iskolák s az 1970/71- es tanévben a magyar tanítási nyelvű óvodákba már 15 ezer gyerek járt, az alapiskolákban 53 ezren tanultak, mintegy 4000-ren szakközépiskolába és ugyanennyien szakmunkásképzőbe jártak. Az 1980/81- es tanévben már 332 magyar óvoda működött, ezekbe 14 500 gyerek járt, 295 magyar tanítási nyelvű alapiskolában 50 398 tanuló, tizenegy gimnáziumban 2860, szakközépiskolában 1667 és szakmunkásképzőben 1614 diák tanult. Ezenkívül több ezren összevont igazgatású gimnáziumokba, illetve szakközépiskolákba jártak. Ez idő tájt 4200 pedagógus működött a magyar tanítási nyelvű iskolákban. Máraz50-es évek elején lehetővé vált a magyar nyelvű pedagógusképzés a Ko- menský Egyetem pedagógiai karán. Megállapíthatjuk, hogy az egységes iskolarendszerről szóló 95. számú törvény történelmi mérföldkő a csehszlovákiai iskolarendszer történetében, mert valóssá tette az egész ifjúság számára az egységes alapműveltséget nyújtó iskolarendszer kialakítását. Megszűnt a kétvá- gányúság az iskolarendszerben, befejeződött az iskolák államosítása, az egész ország területén megvalósult az ingyenes oktatás. Ez az iskolák valamennyi fokozatára és típusára (az óvodától az alsó és felső tagozaton keresztül a középfokú iskolákig) vonatkozó jogi norma egységes rendszerbe szervezte az iskolákat és kijelölte az egységes nevelés és képzés feladatait. A törvény nem foglalkozott a katonai és a teológiai főiskolákkal. Az iskolakötelességet 8 évről 9 évre hosszabbították meg. Az oktatáspolitika kimondottan demokratikus jellegét igen találóan jellemezte Klement Gottwald, amikor a prágai iskolák tanulóinak mani- fesztációján az Óvárosi téren a következőképpen kommentálta az új iskolatörvény kiadását: „Most mindenki számára egyforma lesz az iskola 15 éves korig, falun és városban, szegényeknek és gazdagoknak. Együtt fognak járni az alsóbb középiskolába, s aki tehetséges, a köztársaság gondoskodik róla, hogy tovább tanulhasson. A felsőbb iskolák kapui is nyitva lesznek mostantól az egész ifjúság számára.“ A _ egységes iskola kialakítár\L. sában az élet és az iskola összekapcsolásának az elve a demokratizmus, az eszmeiség és a tudományosság elvével együtt a CSKP iskolapolitikája megvalósításának az alapkérdése, feltétele. Az egységes iskolarendszerről szóló törvényt a csehszlovákiai oktatáspolitika legjelentősebb dokumentumaként kell számon tartanunk. Dr. VIERA ŽBIRKOVÁ kandidátus Könyvek - vendégségben Pirosán nyíló rózsafejek. Gyermek játékszerszámai között. Számtalanszor megcsodált műemlékek... Csak néhány könyvborító a sok közül az NDK Bratislavai Kulturális és Tájékoztató Központjának kirakatából. Külsőre is vonzóak, Szépek, a német nyelvtudásúakban meg duplán kíváncsiságot ébresztenek. Múlt csütörtöktől holnapig csalogatják az érdeklődőket az itteni kiállítóteremben látható könyvbemutatóra. Közel háromszáz mű várja a látogatót. T udományos-ismeretterjesztő könyvek az NDK-ból. Közművelődésről, kedvtelésekről, a szabadidő eltöltéséről szólnak. Bennük megannyi invitálás a múlt műemlékei közé, népek és országok történetének megismerése felé, és a természet világába. Sokrétű és színes a válogatás, minthogy a témái is azok: ember és társadalom, művészettörténet, tudomány és technika, növény- és állattan, erdőgazdálkodás, hobbi- és szabadidő-irodalom. Észrevehetően gazdag ez utóbbi párosítás kínálata: kézikönyvek kertbarátoknak, kisállattenyésztőknek; tanácsok barkácsolóknak; növénytermesztés és háziállattartás... Valamennyit még címszavakban sem lehet felsorolni. Másból sincs kevés. A sportirodalom kevésbé sportolóközpontú. Versenyzőkről, pályafutásokról alig szól egy-egy munka. Több kötődik már az olimpiai mozgalomhoz, történetének ismertetéséhez. Minden második kiadvány szakkönyv. Edzésútmutatások, felkészülési leírások, módszertani alapszabályok. Titkok a világhírű NDK-beli sportélet konyhájából. Érdekesség még ezen túl is akad íme néhány: Tűzvirág (nicaraguai riportkötet); Kultúra a régi Kínában; A fekete Afrika kultúrája; Mikrokoz- mosz-makrokozmosz (utazás a fizika világába), s ide sorolható jóné-' hány számítástechnikai könyv is. Nem új kiadvány, mégis láthatjuk a kiállításon A szláv népek története című munkát. Hazánkban mostanában lefordításának lehetőségeit keresik. Hetvenkilenc könyvkiadó működik az NDK-ban, ebből összesen tíznek a kínálatából kapunk ízelítőt. Vezető helyen a lipcsei Urania-Ver- lag mutatkozik be. Egyedül ő ad ki az országban csupán tudományos- ismeretterjesztő irodalmat, a többi csak részben, s ez a látható könyvek megoszlásában is visszatükröződik. Tapasztalatcserére is jó ez a kiállítás. A meglévő kapcsolatok erősítésére, kibővítésére, a könyvkiadók közti együttműködés javítására. S nem utolsósorban arra, hogy felkeltse az érdeklődést az NDK-ban megjelent könyvek iránt Szlovákiában. Azután csak kiadóinkon múlik, melyiket fordítják le közülük. Eredetiben persze már most megvásárolhatók. Legalábbis bizonyos részük. Mégpedig a könyvbemutató színhelyén, majd később, a hónap végén kezdődő Flóra virág- kiállításon (a bratislavai Művelődési és Pihenőpark ,,N“ pavilonjában), megrendeléseket pedig a központ üzletében vesznek fel. Felmérések szerint hazánkban évről évre növekszik az érdeklődés NDK-beli könyvkiadványok iránt. Ám ilyen kiállításokat, mint a mostani, meglehetősen ritkán rendeznek. Utoljára kilenc éve láthattunk ehhez hasonlót Bratislavában. J. MÉSZÁROS KÁROLY Kicsengettek (ČSTK-felvétel) A tizenkettedik ÚJ ÉPÜLETRE VÁRNAK AZ ÓVODÁSOK A szórakozott járókelők, vagy a közeli vasútállomásra sietók aligha veszik észre, hogy a családi házak sorában az egyik más célt szolgál. Nyolc éve Vágsellyén (Šaľa) ebben az egykori családi házban nyitották meg a magyar tanítási nyelvű óvodát. Az épület minden tekintetben megfelelt az előírásoknak, így az anyanyelvi nevelés, bár ideiglenesnek mondott, mégis megfelelő környezetben kezdődhetett el. Az intézmény létjogosultságát mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy az eltelt nyolc évtized alatt az ide jelentkezők között mindig voltak olyan gyerekek, akik helyhiány miatt végül a város más óvodáiba kerültek. Az is ebből következik, hogy az évente esedékes beiskolázást ma még igencsak redukált formában tudják megvalósítani.- Azt mi is tudjuk, hogy így aligha fogunk számottevő eredményt elérni ezeknél az óvodába soha nem járt gyerekeknél. Ők az édesanyjukkal évekig tartó, bizonyára meghitt érzelmi kapcsolatban voltak, de az iskola előtti időszakban kötelező az óvoda látogatása. A városi nemzeti bizottság ennek az elvi és anyagi feltételeit megteremtette, de az ismert és most is tapasztalható helyszűke miatt ezek a gyerekek csak hetente egyszer jöhetnek óvodába. Jelenleg az egyetlen termünkben, összevont korcsoportjaink vannak, összesen huszonhét gyereket írhattak be a szülők. Ehhez jön hetente egyszer minden szerdán a már említett tizenegy iskolaköteles gyerek. Nem nehéz elképzelni, hogy teljes létszám esetén a harmincnyolc aprósággal végzett munka, milyen felelősséget ró ránk. Rajj Etelkának, az óvoda igazgatójának szavai elgondolkoztatóak. Az óvoda belső tereit látva a közölt adatok meglepik az embert. Tény, hogy a városi nemzeti bizottság anyagi erőit nem kímélve, annak idején rugalmasan kezelte a vágsellyei magyar nemzetiségű szülők kérését. A Galántai (Galanta) járás párt- és állami szerveivel közösen életre segítették az óvodát. Időközben nemcsak a városban élők, hanem az óvoda iránt érdeklődő szülök száma is megszaporodott. Az utóbbi két választási ciklusban Vágsellyén alapjában véve megoldódott az óvodás korú gyerekek elhelyezésének a gondja A városi nemzeti bizottság oktatási osztálya vezetőjének tájékoztatása alapján ezalatt három új óvodát építettek fel.- Miért nem jutott ezekből egyetlen terem sem az állomás melletti óvodának? - teszi fel a kérdést helyettem is Iveta Pulcová mérnök, az oktatási osztály vezetője. - Nem tudom. Hivatkozhatnék arra is, hogy nem olyan rég kerültem ebbe a beosztásba. Az azonban tény, hogy az egyik óvodaépület a vécsei (Veča) új lakótelepünkön élő szülők gondjait volt hivatott megoldani. Ennek a város más részeitől való nagy távolsága is indokolta, hogy ott nem helyezhették el a magyar tanítási nyelvű óvodát. A két épület közül az egyikben más ideiglenes épületekben levő óvodák kaptak helyet. Jelenleg a megoldott óvodai helyzetben felmerült a magyar óvoda végleges elhelyezésének a kérdése is. Erről a helyi és a járási szervek közösen döntenek majd, a szülők igényeinek a függvényében. Ezekben az igényekben nincs hiány. A magyar tanítási nyelvű óvoda telítettsége jó bizonyítéka ennek. Egyéb bizonyítékok az oktatási osztály vezetőjének sincsenek keze ügyében. Szerinte ugyanis elegendő, ha a szülők az óvodai felvételi kérvény benyújtásakor az óvoda igazgatónőjével közük, milyen tanítási nyelvű óvodába kérik a gyerekek elhelyezését Ez csak addig van rendben, amíg be nem telik a létszám. Tibor Lacko, a városi nemzeti bizottság alelnöke a fölvetett problémát jól ismerve és átérezve válaszol:- Az oktatási osztályon az épülő óvodáról kapott tájékoztatást kiegészíteném azzal, hogy az új épület befejezését idén augusztusban tervezik. Ez még nem jelenti az átadást, erre valószínűleg csak az év végén kerül majd sor. Ott egy komplex nevelési intézmény lesz, ahol a harmincöt férőhelyes bölcsőde mellett 90 férőhelyes óvoda is helyet kap. Ez lesz városunkban a tizenkettedik, és szeretnénk, ha az ideiglenes helyiségekben levő magyar tanítási nyelvű óvoda ott találna otthonra. Ami a magyar nemzetiségű szülők valóságos igényeinek nyilvántartását illeti, mindenképpen szükséges lenne a kérvényeken feltüntetni, milyen tanítási nyelvű óvodába kérik a gyermekeik felvételét. Ezek nélkül ugyanis nehéz objektí- ven megállapítani a magyar tanítási nyelvű óvodai osztályok iránti érdeklődés mértékét. A szocialista internacionalizmus elveinek betartásakor két dologra is tekintettel kell lenni: 1. A városi nemzeti bizottság igényelje ezeknek az adatoknak a feltüntetését, 2. az adatok birtokában pedig intézkednünk kell a magyar tanítási nyelvű osztályok számának meghatározásáról. így kell e téren is a gyakorlatban érvényesíteni pártunk lenini nemzetiségi politikáját.- Reméljük, hogy az ígért épületbe hamarosan beköltözhetünk. Addig is mindent megteszünk, hogy a pedagógiai munkánkra ne legyen panasz - mondta Rajj Etelka igazgató, miközben Mikus Jolán óvónő a gyerekek étkezését felügyeli. Nyolc éve ők ketten kezdték meg a nevelést ebben az épületben. Velük együtt a vágsellyei gyerekek szülei is bíznak abban, hogy az új épület átadása után végleg megoldódik közös gondjuk. Óvónőké, szülőké és a hallottak alapján - a városi nemzeti bizottság tisztségviselőié is. DUSZA ISTVÁN ÚJ szí 6 1988. IV. :
