Új Szó, 1988. április (41. évfolyam, 77-101. szám)
1988-04-20 / 92. szám, szerda
PERZSA-ÖBÖL Washington nyílt háborút kezdett Irán ellen (ČSTK) - A Perzsa-öböl térségében rendkívül kiéleződött a helyzet azt követően, hogy az Egyesült Államok - teheráni megfogalmazás szerint - „nyílt háborút kezdett Irán ellen". Farszi-sziget közelében csütörtökön futott aknára a Samuel Roberts amerikai fregatt, a robbanás következtében a legénység 10 tagja megsebesült. Washington szerint a hajó Irán által telepített aknára futott. Megtorlásként hétfőn az amerikai hadihajók megtámadták az Egyesült Arab Emírségek partjai közelében fekvő Szászán és a Szirri sziget melletti Bakas iráni olajberendezéseket. Az öbölben állomásozó amerikai flottakötelék hajói és repülőgépei két iráni fregattot is megtámadtak. Egy iráni ágyúnaszád és egy fregatt felvette a harcot az amerikai túlerővel. Reagan elnök hétfőn azzal fenyegetőzött, hogy Iránnak meg kell fizetnie azért, hogy veszélyezteti az USA érdekeit. A két olajberendezés elleni támadást ,,megfelelő válasznak“ nevezte az aknára futott amerikai fregatt megrongálásáért. Az öbölháború fontos híre, hogy Ülésezett az új kínai kormány (ČSTK) - Pekingben hétfőn megtartotta első ülését a kínai államtanács, s Li Peng kormányfő ismertette a kormány új tagjainak feladatait. Maga a miniszterelnök a kormány egész tevékenységéért felelős. A helyettesek közül Jao Ji-lin a napi ügyekkel és gazdasági kérdésekkel, Thien Ti-jün a mezőgazdasággal és a kereskedelemmel, Vu Hszüe- csien pedig a külügyekkel foglalkozik. Li Peng a kormányülésen hangsúlyozta, az államtanács munkájának súlypontja a reform végrehajtása. Szigorú ellenőrzést kell végrehajtani például számos megkezdett beruházás, több adminisztratív épület, szálloda, stb. esetében. Véget kellene vetni a felesleges banketteknek is - hangoztatta egyebek között a kínai kormányfő. Bebizonyosodott Demjanjuk bűnössége (ČSTK) - Egy izraeli különleges törvényszék hétfőn háborús bűnösnek nyilvánította az ukrán származású 68 éves John Ivan Demjanju- kot. Megállapította, hogy azonos azzal a szadista SS-tiszttel, aki a treblinkai koncentrációs táborban 1942-43-ban személyesen részt vett a foglyok gyilkolásában és a qázkamrák üzemeltetését irányította. Demjanjuk kb. 40 évig büntetlenül élt az Egyesült Államokban. 1986- ban megfosztották állampolgárságától és kiadták Izraelnek. Ügyében a jövő hét elején várható az ítélethozatal, halálbüntetés, esetleg élet- fogytiglanig tartó börtön vár rá. Az Egyesült Államok hadihajói április 18-án támadást intéztek a Szirri sziget közelében levő iráni olajipari létesítmények ellen. (Telefoto - ČSTK) Irak visszafoglalta az irániak által még 1986-ban megszállt Fao-félszi- get hasonló nevű kikötővárosát. Arról nem érkeztek jelentések, hogy csak a várost vagy az egész félszigetet sikerült-e visszafoglalniuk az iraki erőknek. Bagdadban közölték, hogy tegnap ismét rakétákkal támadták Kum, Iszfahan és Siraz iráni városokat. Az ÍRNA hírügynökség megerősítette a támadások tényét és közölte, hétfőn 10 rakétát lőttek ki iraki városokra. Konferencia a nemzeti megbékélés távlatairól Afgán lapvélemény a menekültkérdésröl (ČSTK) - Kabulban több mint 80 afgán, szovjet és amerikai közéleti személyiség kezdett háromnapos konferenciát az afganisztáni nemzeti megbékélés távlatairól. Amint azt Aszad Rogh, az afgán szolidaritási, barátsági és békeszervezet (az Afgán Tudományos Akadémia mellett a konferencia másik rendezője) alelnöke a Csehszlovák Sajtóirodának nyilatkozva elmondta, a találkozó célja a széles körű véleménycsere az Afganisztán körüli helyzet végső rendezéséről és az ország belső fejlődéséről. A konferencia résztvevői részletesen megismerkedhetnek a kabuli kormány nemzeti megbékélési politikájának eddigi eredményeivel, továbbá találkozhatnak hazatért menekültekkel, az afgán értelmiség és a vállalkozói körök képviselőivel. A konferenciát Szultán Ali Kistmand afgán kormányfő nyitotta meg, hangsúlyozva, hogy a genfi megállapodások megteremtették a politikai rendezés feltételeit. Ezt követően Szulejman Lajik, az akadémia elnöke mondott beszédet, majd a résztvevők nyílt és tárgyszerű véleménycserét folytattak. xxx Az afgán központi napilap, a Hakikate Inkilábe Saur tegnapi számában csodálkozását fejezte ki az olyan kísérletek miatt, amelyekkel meg akarják kérdőjelezni az afgán-pakisztáni genfi tárgyalásokon aláírt megállapodások jelentőségét, azt állítva, hogy ezek a dokumentumok nem hatékonyak és „elárulják az afgán menekültek érdekeit“. Az ilyen nyilatkozatok szerzői természetesen azok, akik az Afganisztán elleni hadüzenet nélküli háború folytatását kívánják. A lap emlékeztet arra, hogy a genfi okmányok világosan szólnak a menekültekről: Pakisztán kötelezettséget vállalt, hogy lehetővé teszi az afgánoknak a szabad hazatérést, s ebben az ENSZ menekültügyi felügyelője is segítséget nyújt. Afganisztánban intézkedéseket hoztak annak érdekében, hogy a lehető legjobban tudják fogadni a hazatérőket, megkapják a szükséges segítséget, visszaadják vagyonukat és szavatolják számukra a törvényes jogokat. Jelenleg arra van szükség, hogy megszüntessék a külföldi afgán menekülttáborok körülzárását, s akkor majd bebizonyosodik, hogy ezek az emberek milyen örömmel térnek vissza hazájukba, xxx A kazárok központi tanácsa - az egyik Afganisztánban élő számottevő nemzetiségről van szó - nyilatkozatban üdvözölte a genfi okmányok aláírását. Támogatja a kormány békeerőfeszitéseit, s kifejezi reményét, hogy mielőbb sikerül biztosítani az egész országban a békét. Q-7ombaton Tuniszban meg- OZ. gyilkolták Abu Jihadot. Felesége és gyermekei szeme láttára lőtték szitává. Hetven golyó volt a testében. Az akció újabb és újabb részletei látnak napvilágot. Közvetve már választ kapott a világ az ilyenkor elsőként felmerülő és legfontosabb kérdésre is: Ki a felelős? Palesztin vezetőről lévén szó, helyesebb így feltenni a kérdést: Kinek az érdeke? Ha 1987 decembere előtt történik ez a merénylet, a tetteseket akár az egymással rivalizáló palesztin csoportok, mindenekelőtt a radikális, harcias, a terrorcselekményektől sem idegenkedő szervezetek között is kereshettük volna. Csakhogy az elmúlt év utolsó hónapjától sokat változott a palesztin ellenállási mozgalom mint egész, s ezen belül az egyes tagszervezetek egymás közti kapcsolata is. A megszállt területeken kirobbant zavargások népi felkeléssé változtak, s ez annak felismerésére késztette a palesztin ellenállási mozgalmat, hogy csak egyesült erővel képes támogatni a több évtizede izraeli megszállás alatt élő, ha nem is a legtöbbet szenvedett, de mindenképpen a legtöbb megaláztatásnak kitett palesztin testvéreik hősies harcát. Decemberben még spontán megmozdulásokról lehetett csak beszélni, akkor aligha hitte volna valaki, hogy a géppisztolyok ellen kövekkel harcoló palesztinok ilyen sokáig kitartanak. Néhány hét után el is csendesedtek a harcok, ritkultak a tüntetésekről és összecsapásokról érkezett jelentések. Ma már tudjuk, hogy ez volt az erőgyűjtés, az átgondoltabb szervezés időszaka. A spontán tiltakozó hullám ekkor vált szervezett felkeléssé. Ekkor, januárban kaptuk az első híreket arról, hogy létrejött a felkelés vezérkara, a Felkelés Egyesített Hazafias Vezetése, amely a menekülttáborok, városok és falvak népfrontjellegű népi bizottságainak operatív tevékenységét irányítja és koordinálja. öt hónapja folynak a harcok a Gázai-övezetben és Ciszjordániá- ban. Az izraeli vezetés egyre idegesebb, mivel sokszoros emberfölénye és korszerű fegyverei ellenére sem képes véget vetni a felkelésnek, a hivatalos adatok szerint is - s ezek kimondottan „agyonkozmetikázot- tak“ - sok a halálos áldozat, rengeteg a sebesült. A világ a megszállók kegyetlenkedéseiről, fasiszta módszereiről szerez tudomást, s még a legcinikusabb izraeli vezetők is kénytelenek elismerni, hogy ez nem tesz jót az ország nemzetközi hírének. Ezen még úgy sem tudnak segíteni, hogy zárt katonai körzetté nyilvánítják a megszállt területeket, s kitiltják onnan - legalább egy-egy rövid időre - az újságírókat. Ilyen helyzetben tett néhány héten belül két rendezési célú körutat a Közel- Keleten a legfőbb pártfogó, az Egyesült Államok diplomáciájának vezetője, s a térségbe készül a szovjet külügyminiszter is. A palesztinok felkelése pedig egyre szervezettebb, egyre nagyobb tömegeket mozgat meg, s - ami talán még az előbbieknél is veszélyesebb Izrael számára- a palesztinok egyre elszántabbak. Legalább kettőt egy csapásra. Bizonyára ez a cél vezérelte az izraelieket, amikor elhatározták Abu Jihad meggyilkolását. Khalii al-Vazir, Jasszer Arafat PFSZ-vezető általános politikai helyettese egyben helyettese volt Arafatnak, mint a Palesztin Felszabadítási Hadsereg fő parancsnokának is. A megszállt területeken folytatott hadműveletekért volt felelős, amiből kikövetkeztethető, hogy nyilván ő állt az izraelieknek oly sok fejfájást okozó titokzatos szerv, a Felkelés Egyesített Hazafias Vezetése élén is. Meggyilkolásával egyrészt el szerették volna érni a palesztin felkelés visszaszorítását, másrészt - a várható világméretű felháborodást is kockáztatva - el akarták terelni a figyelmet a megszállt területeken uralkodó tarthatatlan állapotokról. Kettős kudarc lett a remélt kettős sikerből. Abu Jihad meggyilkolásának hírére rendkívül heves megmozdulások robbantak ki a megszállt területeken, elsősorban Gázában. A megszállók kegyetlen közbelépésének tragikus mérlege: húsz halott, több száz sebesült. Erre a „fekete szombatra“ igazán odafigyelt a világ, miközben nem titkolta mélységes felháborodását a palesztin vezető meggyilkolása miatt. I zrael hivatalosan nem vállalta - s nyilvánvalóan nem is fogja vállalni - a felelősséget az Abu Jihad elleni merényletért. Nem is kell. Amihez nem fér kétség, azt felesleges megerősíteni. Ebben az sem lényeges, ki volt az aljas akció szervezője, kik voltak végrahajtói. A teljes felelősség azokra hárul, akik a merénylet tervét jóváhagyták, s ugyanilyen mértékben azokra, akik ezeket a személyeket pártfogolják. GÖRFÖL ZSUZSA GENFI LESZERELÉSI KONFERENCIA Nehéz alkudozások a vegyi fegyverekről Tovább tart az elrabolt gép kálváriája Ismét holtponton az egyezkedés • A jelek szerint fegyveres akció készül a terroristák ellen (ČSTK) - Harmadik hetébe lépett tegnap a kuvaiti repülőgép drámája. Fedélzetén még mindig 31 túsz van, akiknek elengedéséért cserébe a géprablók bombamerényietekért Kuvaitban bebörtönzött 17 társuk szabadon bocsátását követelik. A tegnap délutáni jelentések szerint a tárgyalások ismét holtpontra jutottak, a terroristák változatlanul azzal fenyegetőznek, hogy megölik túszaikat, ha nem teljesítik követeléseiket. Megígérték azonban, hogy algériai területen erre nem kerül sor. Az orvosok hangsúlyozzák, hogy a túszok egészségi állapota rohamosan romlik, ki vannak téve a terroristák önkényének és a két hete tartó súlyos stressz valószínűleg tartós következményekkel fog járni számukra. Ezt figyelembe véve a kuvaiti futballválogatott tagjai felajánlották, készek azonnal elfoglalni a túszok helyét. A válogatott Kuala Lumpurban szerepelt - egyébként eredményesen - egy labdarúgótornán, s a beérkezett hírek szerint a kuvaiti kormány ÚJ SZÚ 1988. IV. 20. engedélyével 52 labdarúgó Algírba repül. Kicsi azonban a valószínűsége annak, hogy a terroristák elfogadják ezt az ajánlatot. Egyébként Kuvait kormánya hivatalosan köszönetét mondott Algéria kormányának a túszügy megoldása érdekében kifejtett erőfeszítéseiért. A kuvaiti sajtó szerint az ország közvéleménye egyetért a kormány álláspontjával, hogy nem szabad engedni a géprablók zsarolásának, mivel követeléseik teljesítése precedensként szolgálna további géprablásokhoz. Az Al-Kabbasz napilap tegnap - ugyan kissé homályosan fogalmazott cikkében - azt írta, a túszdrámát az elkövetkező 24 óra során megoldják. Közölte; a túszokat kiszabadítják, anélkül, hogy veszélyeztetnék biztonságukat, s egyben Kuvait nem enged a nyomásnak. Ebből a megfogalmazásból arra lehet következtetni, hogy fegyveres akciót készítenek elő a repülőgép fedélzetén tartózkodó terroristák ellen. (ČSTK) - A jövő héten csütörtökön ér véget a genfi leszerelési konferencia tavaszi ülésszaka, a vegyi fegyverekkel foglalkozó munkabizottság pedig már befejezte tevékenységét. A mostani párbeszéd sokkal nehezebb volt, mint a korábbi ülésszakon. Ezt egyrészt az okozta, hogy a nyugati országoknak, főleg az USA-nak nem volt ínyére az alapvető problémák kompromisszumos megoldásának a keresése, másrészt pedig a műszaki és képviseleti kérdéseket erőltették, főleg az ellenőrzés terén. Talán a felkérésre történő helyszíni ellenőrzés érzékelteti ezt a legmarkánsabban. Korábban a nyugati országok ezt tartották a megállapodás útjában álló utolsó komoly akadálynak. Azt követően viszont, hogy a Szovjetunió a múlt év augusztusában javasolta: bárhol lehessen ilyen ellenőrzést tartani a visszautasítás lehetőségének kizárásával, bebizonyosodott, hogy a nyugati országok nem akarják elfogadni az ilyen megoldást. Hasonló a helyzet a vegyi fegyverekre vonatkozó bejelentési kötelezettséggel kapcsolatban is. Az utóbbi időben kétségbe vonták, hogy a korábban megállapodott időben meg lehet-e ezt valósítani. Élénk vita folyt akörül, miként lehet megakadályozni, hogy vegyi fegyvereket gyártsanak a polgári célú vegyipari üzemekben. Az ezzel foglalkozó munkabizottság élén csehszlovák diplomata állt. A másik felet sikerült érvekkel meggyőzni, s ennek eredményeként új szövegtervezetet kidolgozni, amely már a jelenlegi helyzetet tükrözi. Tehát elsősorban arról van szó, elejét kell venni annak, hogy titokban vegyi fegyvereket állítsanak elő az említett gyárakban, de ugyanakkor az ne menjen a békés célú termelés rovására. Végül is kialakult az általános egyetértés abban a kérdésben, hogy az olyan anyagok előállítását, amelyeket (esetleg bizonyos módosítással) katonai célokra is fel lehetne használni, egyrészt műszerekkel, másrészt nemzetközi felügyelők helyszíni inspekciójával kell ellenőrizni. Ez az új szövegrész további lépést jelent a jövendőbeli megállapodás felé. A Nyugat számára egyébként ez nagyon érzékeny ügy, mivel attól fél, hogy az ágazat ellenőrzése ronthatja az üzleti érdekeket. Nem sikerült a nézetek egyeztetése abban a pontban, amely az erősen mérgező anyagok egy objektumban történő gyártására vonatkozik. A szocialista országok álláspontja egyértelmű: ezeket egy üzemben kell előállítani szigorú nemzetközi ellenőrzés mellett. A nyugati országok - tekintettel a náluk uralkodó tulajdonviszonyokra - azt akarják, hogy más termelési egységekben is lehessen ilyeneket előállítani. Ez az elképzelés elfogadható lenne a szocialista országok számára is. Ami a megállapodás műszaki és gazdasági fejlődéssel kapcsolatos cikkelyeit érinti, kompromisszum született a fejlődő, valamint a fejlett tőkés országok elvárásai között, már ami a vegyipar békés célú fejlesztési lehetőségeit illeti a technológiai és információcsere alapján, a két- vagy sokoldalú szerződések terén. El kell még mondani azt is, egyes államok arra kényszerültek, hogy bővebben kifejtsék álláspontjukat, így például Franciaország, amely az utolsó pillanatban terjesztette elő a saját dokumentumát, s ebben kérte a vegyi fegyverek gyártásának a folytatását. Ratifikációs vita A szenátus még a csúcstalálkozó előtt szavazni fog (ČSTK) - Az amerikai szenátus külügyi bizottsága a közepes és rövidebb hatótávolságú rakéták felszámolásáról szóló szovjet-ameri- kai megállapodást rendkívül pozitív dokumentumként értékelte. Ezt a Washington Post című lap közölte a szenátus eddig nyilvánosságra nem hozott jelentésének a szerkesztőséghez eljutott egyik másolatára hivatkozva. A külügyi bizottság már márciusban néhány hetes vitát folytatott a szerződésről és azt ratifikálásra ajánlotta. Az eredeti tervek szerint most hétfőtől már a szenátus plenáris ülésén kellett volna folytatni a vitát, de mivel a hadügyi bizottság csak tegnap fejezte be ezzel kapcsolatos munkáját, az ügyet el kellett halasztani. Megfigyelők szerint azonban a szenátus a május végén - június elején Moszkvában sorra kerülő következő szovjet-amerikai csúcstalálkozó előtt szavazni fog a szerződés ratifikálásáról. Felelősség
