Új Szó, 1988. március (41. évfolyam, 50-76. szám)

1988-03-15 / 62. szám, kedd

m U «/ Mr A JU ifi Há XV ■ ■ ■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■

A polgári társadalom bírálója

Ivan Stodola centenáriuma

Ľubomír Vajdička rendezői értelmezésében. Műsorfüzetben írja Zoltán Rámpák drámatörténész a következőket: ,,A Jožko Púčik karrierje Stodola drámaírói munkásságának legsikerültebb darabjai közé tartozik, mert talán ebben sikerült a legfeszesebb drámai ívet megteremtenie. Az ív egyik végén az akkori társadalmi rendszer található, a maga gátlástalan bürokratizmusával és könyörtelenségével (s ebben a közegben kiválóan érezték magukat a karrieristák). Ehhez társult még az^álhu- manizmus, az emberiesség szinle- • lése, amellyel saját lényegének anti- humánumát akarta elfedni. A másik végen az egyszerű kisember áll, aki annyira tiszta és önzetlen, hogy min- azokkal a könyörtelenségekkel összehasonlítva, amelyek őt körülveszik, fájdalmasan szomorúnak tűnik a helyzete. De Stodola eltökélt szatirikus ábrázolásmódjához ilyen nagy hiperbolára volt szükség."

Maga a drámaíró ennek a darabnak a születésére így emlékezik vissza a Volt, ahogy volt című kötetében: ,,ötödik darabomat játszották a Szlovák Nemzeti Színházban, és már azon töprengtem, hogy itt az ideje abbahagyni. Nos, éppen akkor, mint Korytnica fürdő vezetőjének, alkalmam nyílt egy bírósági tárgyalássorozaton részt venni. Nemcsak tanúként, hanem mint vádlott és vádló, egyszemélyben. Bizonyos anyagok elmaradt szállítása miatt folyt a per. Megdöbbentett, mennyire labilis a tisztelt Justitia istennő, mily könnyű félrevezetni, és milyen nehéz feladata van a bírónak az igazság kielemzésekor. A rafinált embernek sokkal könnyebb a feladata saját védelmezésekor, mint a becsületesnek, ha csak ez utóbbi nem elég fürge észjárású. Ez késztetett a Jožko Púčik karrierje megírására. Hátterének az akkoriban elszaporodott jótékonysági egyletek egyikét választottam. Ezeknek humanitása általában hamis volt, s szinte mindegyikben a kezdetektől fogva természetes módon tenyészett a hiúság és az ebből születő féltékenység. “

Ez az immár iskolai kötelező olvasmánnyá lett komédia, a szinte minden korban létező emberi gyarlóságot teszi nevetségessé. A Vajdička rendezte előadásban pedig meghatározóak azok a szövegből kibontható elemek, amelyeknek időszerű gondolatiságuk van. Elsősorban a bürokratikus gondolkodást, a mások kárára való egyéni meggazdagodást bírálja ebben az előadásban a szatirikus játék.

Stodola hatása és életművének gazdagsága sok teoretikust késztet párhuzamok felállítására. Mind a már idézett Zoltán Rámpák, mind Ladislav Čajovský feltár az írói törekvésekben bizonyos mértékű hasonlóságot Ivan Stodola és Ján So- lovič munkásságában. Mindketten fontosnak tartják a komédiát és a történelmi témákat. Ugyanakkor lényeges különbségeket is kimutatnak, amelyeket elsősorban a két különböző társadalmi rend, és azok más alapállásból való vizsgálata idéz elő. Egyben azonban mindany- nyian megegyeznek: Stodola hatása szinte az egész modern szlovák drámaírás és színházművészet fejlődését befolyásolta. D. I.

KULTURÁLIS HÍREK

□ Peter Fleischmann müncheni filmrendező tíz évvel ezelőtt olvasta az Arka- gyij és Borisz Sztrugackij szerzőpáros tudományos-fantasztikus regényét, és elhatározta: koprodukciós filmet készít belőle. A terv mostanában valósul meg: szovjet, nyugatnémet és francia közös vállalkozásban készül a regényből a Nehéz istennek lenni című film. Kijevben, Jaltában, a közép-ázsiai Iszfarban és Münchenben forgatnak. A filmben Oleg Jankovszkij játssza a főszerepet; partnerei között van Jevgenyij Leonov, Désirée Nosbusch, Fernando Rey, Rolf Hoppe.

□ Margarethe von Trotta aktualizált filmváltozatot készül forgatni a Három nővér nyomán.

□ Ion Popescu Gopo, nevezetes rajzfilmek alkotója Egy nap Bukarestben címmel forgatott játékfilmet, amely városnéző és emlékidéző sétára hív.

Milliós hétvége (szlovák)

Dušan Trančík már bő egy évtizede konok elszántsággal, következetesen halad a maga választotta úton. Valamennyi munkájában (A győztes, Hangverseny a túlélőknek, A ragadozók ketrece, A negyedik dimenzió, Más szerelem) arra törekszik, hogy a közerkölcsről, a közállapotokról tudósítson. S noha erőfeszítése nem minden esetben párosult egyértelmű sikerrel, hősei az anyagi javak hajhászása helyett mindig fontosabbnak tartották a szellemi és morális értékeket, az erkölcsi tisztaságot előnyben részesítették az ügyeskedéssel, a korrupcióval szemben.

Érdeklődésének fókuszában ezúttal is erkölcsi-etikai kérdések állnak, az emberi kapcsolatokat teszi nagyító alá, éspedig egy bűnügy kapcsán. A rendező - Tibor Vichta forgatókönyve alapján készítette a filmet - egy erdők övezte villanegyedbe helyezi a cselekményt, s a hétvégi házak tulajdonosait bemutatva magatartásformákat tár a néző elé. S teszi ezt úgy, hogy az újgazdagokat kiélezett helyzetbe sodorja; a nyugodtnak, pihentetönek ígérkező víkendet váratlan esemény

nak tartotta, (gy történt, hogy filmje sem krimi, sem igazi társadalmilélektani dráma. Következésképpen a cselekmény szálai úgy összegubancolódnak, hogy kibogozásuk időbe telik, az ábrázolás kidolgozatlan, számos jelenet motiválatlan, s a történet logikai bukfencektől sem mentes. A film bűnügyi történetként sem áll meg a maga lábán, sőt a kivitelezés is vajmi kevés izgalmat ébreszt.

Kár, hogy az alkotó nem elégedett meg a bűnügyi sztorival, s társadalmi körképet is igyekezett mellékelni hozzá. A bűn természetesen összefüggésben van társadalmi környezetével, ilyen értelemben minden krimi megfogalmaz bizonyos társadalmi igazságokat is. De ha azonos is a kiindulópont, a krimi és a társadalmi gondokat feltáró műalkotás merőben ellenkező irányban indul el, nem, vagy csak a legritkább esetben ötvözhető egymással. A krimiben a fordulatosság, a cselekményesség, a feszültség, a rejtélyesség a lényeg, a bűnügyi indíttatású műalkotásban pedig az elemzés, az okok és az összefüggések részletes feltárása. A krimiben végső soron

Bán János a szlovák film egyik jelenetében

Ezerkilencszázhetvenhétben klasszikusát gyászolta a szlovák irodalom. Ivan Stodola drámaíró nyolcvankilenc évesen halt meg. Már ebből is kisejlik, hogy milyen történelmi változások, forradalmi átalakulások és társadalmi fejlődés tanúja volt hosszú élete során. A Liptóban élt polgári család gyermeke az orvosi pályát választotta, és sokáig ennek megfelelően alakult életútja. Tisztes

mértékű nemzeti romantikát tükröznek. Ezzel szemben további színművei, szatírái és a népéletnek a polgári társadalomban bekövetkezett átalakulását tükröző művei meghatározói voltak a szlovák színházművészetnek.

Ivan Stodola szinte a Szlovák Nemzeti Színház megalakulásakor házi szerzője lett ennek az intézménynek. 1926-ban A mi miniszter

Élettan

Ferdics Gábor első önálló kiállítása

Ha a fiatal művész valamikor a földi élet kialakulásának kezdetén alkotott volna, gazdag fantáziájával valószínűleg a fejlődéstörténet tudományos-fantasztikus , .képregényét' ‘ teremti meg. Kiállításán ugyanis efféle „képregénybe“ tekinthetünk be. Egyes fejezetei az emberről, a madarakról, az emlősökről szólnak.

Ferdics Gábor rendkívüli képzeteihez nemcsak a vonalakat találta meg, a természet önmagára visszaható változásainak forrásait a mozgatóerőket is pontosan érzékelteti.

A „képregényt" zöld planéta, koponyák, csontok, sejtek, vizek, patakok, csobogás alkotják: a biológiai élet. Nem volt könnyű dolga a művésznek: évszázadok mozgását,

változásait egyetlen pillanatba, egyetlen mozdulatba kimerevíteni. S abba rejteni el, szőni bele mondanivalóját, miszerint a torzulás emelte magasabb fejlettségi fokra az őslényeket. A mindenkori változás pillanatainak, a sejtek, a csontok torzulásának okait keresi. Egyetlen képének gondolatisága sem lehet befejezett, eldöntött, bizonyított tény, minthogy „csupán“ feltételezésről van szó. A kép nem meggyőzni akar, amit tehet: a művész felfogásának pártjára, vagy azzal szembe állít.

Jómagam Ferdics Gábor pártjára álltam. Tehetsége miatt, alakzatait a víz, a szél erejével képes véletlen- szerű formájúvá csiszolni, dörzsölni. Rajzai szoborszernek. Szobrait pedig mintha hegyből „morzsolgatták“ volna a vízhullámok, a széllökések, annyira természetesek, annyira nem látszik rajtuk a véső, az alakító kéz nyoma. Eme finom, lassú teremtés eredménye van jelen rajzain is.

Ferdics nem olyannak rajzolja az arcot, amilyennek látja. A jellemet ismeri meg, az izgatja. Ebből épül aztán az arc. A jellem olykor torzít: fenségessé vagy állatiassá tesz, sorsot, sorsokat alakít. Az ember

fenség - sugallják azok a fejek, melyekre a piramisok kövei körvonalazzák az arcot. Sámánok ősereje sugárzik belőlük, szfinxek hatalmassága és a hiedelmek legyőzése emeli kivételes erejűvé az embert.

Mások, szelídek és gyönyörűek a Torzók: a test izmai a „gúzsba

Ferdics Gábor: Portré (kő, 1988)

(Lőrinc János felvétele)

kötött" mozdulattal. A testről hiányzik a fej, a végtagok. Ferdics letépte róluk a jövőt, hogy fájdalmas szépségükben örökítse meg őket. A figurák régmúlt idők regéiről, az idősúj- tásokról beszélnek. A testeket feketével rajzolja, a „megállított“ mozdulat alá pedig különböző színekkel (lila, zöld) fest hátteret. Ezzel ritmust, lírát, lobbanást teremt, lendületet ad az eltorzított mozdulatnak.

Szobrait és grafikáit március 31- ig láthatják az érdeklődők a komáromi (Komárno) ifjúsági klubban.

TALLÓSI BÉLA

foglalkozásában nem gátolta az, hogy az irodalom művelésével is rendszeresen foglalkozott.

A megalakuló Csehszlovák Köztársaságban már mint kiérlelt írói szemléletű férfiként találkozik mindazokkal a társadalmi igazságtalanságokkal, politikai és gazdasági machinációkkal, amelyek ihletői voltak akkor írt drámáinak. Hviezdoslav és Tajovský kortársaként tartja számon a szlovák irodalom, de művei, egyénisége hatottak az utánuk következő drámaírógenerációkra is, nem kevésbé a mai derékhadra. Nem véletlenül takintik ma is a modern szlovák drámairodalom megalapozójának, bár darabjainak egy része - főleg azok, amelyekben történelmi tematikát dolgozott fel - még bizonyos

urunk, 1929-ben A számadó felesége és A szenátor úr teája, 1931 -ben a Jožko Púčik karrierje, 1938-ban a Svätopluk király, 1941-ben Marina Havranová, 1943-ban a Hangyák és tücskök című színpadi művét írta. A felszabadulás után már többnyire emlékiratain dolgozott. 1965-ben Volt, ahogy volt, 1969-ben pedig Szomorú idők, szomorú ház címmel jelentek meg vallomásai életéről, pályájáról.

Vannak olyan művei, amelyek ma sem hiányoznak a szlovák színházak repertoárjából. A szenátor úr teája, A számadó felesége és a Jožko Púčik karrierje című műveit szinte valamennyi színház játszotta vagy játssza. Az utóbbit most is műsoron tartja a Szlovák Nemzeti Színház

Anna Maľová és Emil Horváth a Jožko Púčik karrierje című Stodoia-komédia egyik jelenetében, amelyet a Szlovák Nemzeti Színház játszik.

(Archív-felvétel)

Bűnözővé válhat-e egy színész? Ez az NDK film azt mutatja be, milyen esetben igen. A címmel ellentétben ugyanis egy kis tehetségű, befutni nem képes vidéki színész a főszereplő, aki még a fegyelmet sem tűri, szabadúszó lesz, de feladatot nem kapva, először segédmunkásként dolgozik, majd rákap a lopásra, sőt a rablásra is.

Kevéske színészi képességei ebben valamelyest segítik. Végül is egy szabvány krimi kerekedik ki az ügyből, hiszen az NDK televíziója A rendőrség hívószáma: 110 című, szériában készülő krimisorozat részeként forgatta A nagy tehetséget.

S miközben hősünk mind mélyebbre csúszik a bűnben, a történetben van hozzá családi háttér, fölvillan az NDK társadalmának nem egy fonákja is, látunk gazdagokat és még gazdagabbakat, meg egyszerű embereket. A bűnöző nyomába a sorozat megszokott nyomozói

lényegtelen, hogy a bűn elkövetőjének volt-e oka arra, hogy a bűn útjára lépjen, a krimi „fogyasztóját" csak az érdekli, hogy izgalmas, ötletes legyen a cselekmény. Ha viszont szociográfiai hitelességgel követjük egy bűnöző útját, akkor nem az elkövetett cselekmény kalandossága, hanem a tett elkövetéséig vezető válsághelyzetek kötik le figyelmünket. Az alkotói szándék bizonytalansága, s az, hogy nem sikerült a filmben megteremteni a krimiizgalmat és a mai társadalmi valóság eggyé- olvasztását - csúsztatta félre a Milliós hétvégét. S ezen a rendezői koncepción, sajnos, a jól választott színészek - Bán János, Maroš Kra- már, Bronislav Poloczek, Božidara Turzonovová, Kertész Péter, Ina Gogálová, Milada Procházková - sem változtathattak alakításukkal.

zavarja meg: rablás, gyilkosság, túszszedés, tűzharc, majd az elvetemült bűnözők ártalmatlanná tétele.

Hamisítatlan krimimozzanatokkal feldúsított lélektani dráma, avagy szabvány-detektívfilm lélektani elemekkel, érzékletes valóságtudósítással, társadalomrajzzal megspékelve? Ez is, az is a Milliós hétvége. A jó indítású filmnek az a legnagyobb hibája, hogy Dušan Trančík nem tudta határozottan eldönteni: szabályos krimit, szórakoztató kommersz- művet akar-e adni a közönségnek, vagy pedig mélységekbe merülő, művészi fogantatású társadalmi drámát, amely csak ürügyül s kiindulópontnak használja fel a bűnügyi történet elemeit. Mindkettőt akarta, sajnos, egyikről sem volt szíve lemondani. Az előbbit, a vegytiszta krimit igaz művészhez valószínűleg méltatlanA nagy tehetség (NPK-beli)

Az NDK-film főszereplője

erednek, a kissé szürke százados és segítője, a hadnagy. De nem a detektívmunka ábrázolása a film fő erőssége, hanem a rossz útra tért színész balhéinak bemutatása. Thomas Jacob munkája pontosan olyan, mint a televíziós krimik tucatjai közül egy. -ym-