Új Szó, 1988. március (41. évfolyam, 50-76. szám)

1988-03-15 / 62. szám, kedd

Kevesebb lesz a gond, jobb az ellátás Kooperációs társulás létrehozását javasolják Szlovákiában összesen kilenc olyan közös mezőgazdasági vállalat működik, amely a zöldség- és gyü­mölcstermesztés fejlesztésével kap­csolatos feladatok megoldására szakosodott. Alapítóik, a szövetke­zetek és állami gazdaságok évekkel ezelőtt abban a reményben kezde­ményezték a létrehozásukat, hogy segítségükkel rugalmasabban és könnyebben megoldhatják a fejlesz­tési elképzelések megvalósításával, a termelés anyagi és technikai felté­teleinek megteremtésével, illetve a termés értékesítésével és a vállal­kozás nyereségesebbé tételével összefüggő gondjaikat. Az elképzelés jó volt, ám a remé­nyek csupán részben váltak valóra. Erről tanúskodott az a tény, hogy a mezőgazdasági-élelmiszer-ipari komplexum fórumain az utóbbi években sok bírálat érte a közös vállalatokat Azóta, hogy a fejlődés meggyorsítása és a gazdasági me­chanizmus átalakítása kapcsán elő­térbe került az igényesebb felada­tokra való felkészülés, egyre több­ször elhangzik, hogy a közös mező- gazdasági vállalatok nem teljesítik feladatukat. Főleg~ a szövetkezetek vezetői nyíltan bírálják, hogy a ter­més értékesítése továbbra is az ő gondjuk, s némi anyagbeszerzési segítségen kívül sem szervezési, sem pedig gazdasági előnyét nem érzik a közös vállalat létének. Sőt, a vállalatok többsége ráfizetéssel gazdálkodik, ami esetenként komoly terhet ró a taggazdaságokra. Egye­dül a dunaszerdahelyi (Dunajská Streda) Agrofrigor van olyan gazda­sági helyzetben, hogy a nyereségét megoszthatja alapítóival. EGY FELMÉRÉS TAPASZTALATAI A tapasztalatok összegezését kö­vetően, a közös mezőgazdasági vál­lalatok vezetői a múlt év végén Nyit- rán (Nitra) megtartott tanácskozá­son arra a következtetésre jutottak, hogy vállalataik jövője szempontjá­ból fölöttébb káros lehet, ha tovább­ra is elkendőzik a hibákat. Határozat született, hogy a helyzet reális érté­kelése céljából országos felmérést kell végezni, ki kell kérni a taggazda­ságok véleményét, hogy szerintük milyen irányban kellene tökéletesí­teni, illetve továbbfejleszteni a közös vállalatok tevékenységét. A határozat értelmében az SZSZK Mezőgazdasági és Élelme­zésügyi Minisztériuma összesen 172 szövetkezetet, 17 állami gazda­ságot és 4 egyéb, szintén a mező- gazdasági tárcához tartozó szerve­zetet kórt fel a véleménynyilvánítás­ra. Sajnos, a kiküldött 193 kérdőív­ből mindössze 62 érkezett vissza határidőre, vagyis a megkérdezett taggazdaságoknak csupán a 32 százaléka tartotta fontosnak - érde­mesnek? - a válaszadást. Már ma­gában ez a tény sok mindent elárul. Például azt, hogy sok helyütt még mindig a ne szólj szám alapelvből indulnak ki, s nyíltság helyett elné- zik-elhallgatják a partnerkapcsola­tokban fennálló problémákat. Másutt talán érzik, hogy szólni kellene, de mivel éveken át hiába hallatták a hangjukat, most egyszerűen a szemétkosárba dobták a kérdő­ívet. A felmérés eredményei szerint, a zöldség- és gyümölcstermesztés­re szakosodott közös mezőgazda­sági vállalatok nem teljesítik felada­tukat. A taggazdaságok zöme úgy nyilatkozott, hogy a közös vállalat csak részben tesz eleget elvárásaik­nak. Vagyis legfőbb ideje volt bele­pillantani a tükörbe. Ugyanis elkép­zelhető, hogy az átalakítás szigo­rúbb feltételei közepette holnap több járásban már nem csupán bírálnák a remélt előnyök helyett fölösleges gazdasági terhet jelentő közös válla­latokat, hanem egyenesen megkér­dőjeleznék a létjogosultságukat. És ezen nem lehet csodálkozni, hiszen természetes alapállás, hogy aki va­lamire pénzt áldoz, az elvárja, hogy a befektetés legalább a kamatláb­nak megfelelő mértékben kamatoz­zon. Pénzben, biológiai vagy akár technikai szolgáltatások formájában. Az önfinanszírozás feltételei köze­pette ez az elvárás erösbödni fog, tehát a közös vállalatoknak alapo­san fel kell készülniük a holnapra. NEM A KÖZVETÍTÉS A FELADATUK Nemrég Bojnicén találkoztak is­mét a szakosított közös mezőgaz­dasági vállalatok vezetői, hogy meg­vitassák a felmérés tapasztalatait és a közeli jövő legfontosabb tennivaló­it. A tanácskozás résztvevői elismer­ték, hogy a szövetkezetek és állami gazdaságok jogosan bírálják a kö­zös vállalatokat, mivel ezek jobbára a beszerzési, nem pedig az értéke­sítési gondok enyhítésére összpon­tosítják a figyelmüket. Vetőmagot, ültetőanyagot, műtrágyát és vegy­szereket biztosítanak tagüzemeik­nek, itt-ott már vető- és betakarító gépekkel is segítik a termelők mun­káját, viszont a termés értékesíté­sének gondja továbbra is a gazda­ságok vezetőinek vállát nyomja. A taggazdaságok kifogásolják, hogy a közös vállalatoknak nincs beleszó­lásuk az árképzésbe és az áru terü­leti elosztásába, tehát ha akarnák sem tudnák képviselni a termelők érdekeit. A közös vállalatok többsé­gének nincs saját bolthálózata és feldolgozó üzeme, így főleg a kevés­bé értékes zöldség és gyümölcs nagy hányada veszendőbe megy. Más lapra tartozik, hogy a főleg olcsó leveszöldséget árusító boltok választék tekintetében nem vehetik fel a versenyt a Zelenina boltjaival, így a fenntartásuk nem kifizetődő. Például a trnavai Agroprodukt hat boltot üzemeltet a lakótelepeken, s újabbakat is nyitna, ha a Zelenina nemzeti vállalat segítségükre volna a választék bővítésében. Hasonló gondokkal küzd a trebišovi Agropro- dukta, amely még hajtatott salátáért és uborkáért cserébe sem tudott déligyümölcsöt szerezni a boltjai számára. Nem titok, hogy a duna­szerdahelyi Agrofrigor - a túl borsos bérleten kívül - hasonló okok miatt zárta be a bratislavai vásárcsarnok­ban fenntartott boltját. A taggazdaságok többsége igény­li, hogy a közös vállalatok ha­tékonyabban segítsék a termelők komplex gépesítési törekvéseit, ad­janak tanácsot a termelés szakosí­tásához, szorgalmazzák az új fajták és a haladó termelési módszerek bevezetését. Jogos elvárás, hogy a közös vállalatok ne közvetítő sze­repet játsszanak az értékesítésben, hanem szerződéses alapon felvásá­rolják, tárolják és forgalmazzák a termést. Vásároljanak korszerű betakarító gépeket, készüljenek fel a termés utókezelésére és piaci elő­készítésére, illetve az árutöbblet vagy a kevésbé értékes zöldség és gyümölcs feldolgozására. Ha kell, a nyereséges gazdálkodás érdeké­ben vezessék be a melléküzemági termelést, készítsenek az üzemek és a kertbarátok részére különféle kellékeket, segédeszközöket, speci­ális kertészeti vagy virágföldet, ne­veljenek palántát, forgalmazzanak méretre szabott fóliatakarót, fóliasá­tor- vagy üvegház-konstrukciót. A gazdálkodás hatékonyságát szol­gálná, ha a közös vállalatok további hűtőtárolókat építenének, a megle­vőkben pedig nem tojást, sajtot és konzervet tárolnának, mint a hurba- novói Dunajplod, amely egyébként bérfuvarozással igyekszik megfelelő jövedelemre szert tenni. AGROKOMBINÁT VAGY TÁRSULÁS A gondokon és problémákon kívül a hogyan tovább kérdése szintén napirendre került. Nemcsak ígére­tek, de ötletek és jobbító szándékú javaslatok is elhangzottak. A Nitra- lvánka-i Zeloprodukt igazgatója el­mondta, hogy meggyorsítják az anyagi-technikai felkészülést s az alapítóknak a hozzájárulást szolgál­tatások formájában fogják törleszte­ni. A trebišovi Agroprodukta képvi­selője szerint, legfőbb ideje, hogy a közös vállalatok megfelelő részt vállaljanak a taggazdaságok értéke­sítési gondjaiból, és ezzel ismét fel­lendítsék a zöldségtermesztés iránti érdeklődést, mert például náluk már csak ötszáz hektáron termelnek zöldségfélét a mezőgazdasági válla­latok. A lévai (Levice) Hronfruct ve­zetője kiemelte, hogy az anyagi ér­dekeltség növelése érdekében a jö­vőben következetesebben kell alkal­mazni a gazdasági szabályozókat. A hurbanovói Dunajplod igazgatója arról beszélt, hogy a kért szolgálta­tásokon túlmenően a korai burgo­nyatermesztés komplex fejlesztésé­vel, esetleg a gombatermesztés és a burgonya másodnövénykénti termesztésének meghonosításával igyekeznek elősegíteni részben a közös vállalat, másrészt a taggaz­daságok termelési és pénzügyi eredményeinek javulását. A tanácskozáson kiemelték, hogy intenzívebben kell kutatni a közös vállalatok gazdálkodása eredmé­nyesebbé tételének lehetőségeit. El­hangzott, hogy a nyereségesség ér­dekében az eddigi szűk szakosítás helyett talán célszerű volna áttérni az agrokombinát típusú szervezés­re. Mások a közös vállalatok betető­zését, vagyis közös képviseleti és irányító szerv létrehozását javasol­ták. A vélemények megegyeztek ab­ban, hogy ezt a szerepet a kooperá­ciós társulás tölthetné be legjobban, működtetésével pedig a dunaszer­dahelyi Agrofrigort kellene megbízni. Az elképzelések szerint, a társulás­nak az volna a feladata, hogy össze­hangolja a közös mezőgazdasági vállalatok tevékenységét, a fejlesz­tési elképzeléseket, a felvásárlást és az áruelosztást, továbbá a tároló és feldolgozó kapacitások kihasználá­sát, s végül, de nem utolsósorban főleg a szerződéskötésnél és az ár­képzésnél képviselje a közös válla­latok, illetve a termelők érdekeit. Pósa Lajos mérnök, a minisztérium szakosztályának igazgatója elvben egyetértett a javaslattal, tehát várha­tó, hogy a közeljövőben megalakul a zöldség- és gyümölcstermesztés fejlesztésében érdekelt közös me­zőgazdasági vállalatok kooperációs társulása. Ezzel remélhetőleg köze­lebb jutunk a termelőket, és a fo­gyasztókat egyaránt bosszantó problémák megoldásához. KÁDEK GÁBOR A Prágai Gépipari Technológiai és Gazdasági Kutatóintézet jelentős részt vállal a gépgyártás automatizálásából. A közelmúltban kifejlesztett berende­zéseik közt van az Avico-CD-3 kúpgörgők és S-D-3 hordógörgők defekto- iógiai ellenőrzésére szolgáló automata s a lapoló- és hónológépeket irányitó ES-81 jelű elektronikai rendszer, amely jelentős munkaidő- és villamosener- gia-megtakarítást eredményez. Felvételünkön Karéi Pich mérnök a rugalmas automatizált gyártórendszert működtető központi számítógép adattovábbító­jának fejlesztésén dolgozik. (Jan Vrabec felvétele - ČSTK) AMIKOR HOSSZADALMAS A TERMÉKVÁLTÁS Fordult a kocka Miért nem teljesíti a tervet a Banská Bystrica-i Slovenka? Az elmúlt néhány évben alaposan megváltoztak népgazdaságunk fej­lődésének körülményei és feltételei. Az extenzív fejlesztéshez szüksé­ges források már nagyrészt kimerül­tek, így a gazdálkodó szervezetek­nek más irányban kell keresniük az előrehaladás lehetőségeit. Aprólé­kosan elemezve az eddigi eredmé­nyeket és munkamódszereket, min­denekelőtt a munkatermelékenység növelésére és a hatékonyság javítá­sára kell összpontosítaniuk. S ha a korábbi években előfordult, hogy a termékek - különböző okoknál fogva - nem lépték túl a gyár kapu­ját, a jövőben nem lehet raktárra termelni. Ezzel összefüggésben az eddiginél jobban kell ügyelni a minő­ségre, a termékek innovációjára és a választékra. Ami a termelők kíná­latát illeti, főként a fogyasztási cikke­ket gyártó vállalatoknak kell - köztük is elsősorban a textilipari üzemeknek - összhangba hozniuk gyártási programjukat a kereskedelem, illet­ve a fogyasztók igényeivel. Vajon mi történik akkor, ha ez az összhang csak részleges, vagyis ha a termelő nem mindig azt gyárt, amire igény van? A kérdésre a Ban­ská Bystrica-i Slovenka válla­latnál kerestük a választ. Miért ép­pen ebben a textilipari üzemben, ahol kötött felsőruházati cikkeket, alsóneműket, műszálakat, keverék- és természetes alapanyagból ké­szült fonalakat és nem szövött anya­gokat gyártanak? Azért, mert ennél a vállalatnál sem sikerült még teljes mértékben a fogyasztók megválto­zott igényeihez igazítani a gyártási programot.-A legnagyobb gondunk, amely egész sor problémát von maga után, a meglehetősen akadozó termékvál­tás - magyarázza Milan Öunderlik mérnök, gazdasági igazgató-helyet- tes. - Az elmúlt években gyártási programunkban a műszálas termé­kek voltak túlsúlyban. A vranovi üze­münk például kizárólag azzal a céllal épült, hogy a hazai és külföldi - fő­ként szovjet - piacot ellássa ezekkel a cikkekkel. Körülbelül két évvel ezelőtt azonban fordult a kocka, a kereskedelem és a fogyasztó a természetes alapanyagból készült holmikat keresi. A termékváltás te­hát elengedhetetlenné vált szá­munkra. A termeléskiesést és a rak­tárra való gyártást szerettük volna megelőzni azzal, hogy a műszálból készült termékeket természetes alapanyagúakkal váltjuk fel. Ez a váltás azonban két szempontból is felkészületlenül ért minket. Hiányoz­tak - és még napjainkban is hiá­nyoznak - a megfelelő gépek, és gyapotból, gyapjúból is csak annyit kapunk, mint a korábbi években. Az ilyen körülmények között bizony ne­héz a termékváltás. Ebben az évben ugyan már van reményünk arra, hogy több termé­szetes alapanyaghoz jussunk, mert az anyagfogyasztási mérleg a ko­rábbihoz viszonyítva nagyobb meny- nyiséget ír elő számunkra. En­nek ellenére úgy látom, a tervfelada­tok teljesítésével az idén is gondja­ink lesznek.- Miként az elmúlt években sem mindig tudtak megfelelni az elvárá­soknak. ..- Valóban. A 8. ötéves tervidő­szak első két évében nem teljesítet­tük a tervet. Csökkent a teljesítmény és a gazdasági mutatók is kedvezőt­lenül alakultak. Az elmúlt évben pél­dául 50-60 millió koronát tettek ki a termeléskiesések, az árutermelés tervével szemben viszont „csupán“ 14,5 millió koronával vagyunk adó­sak. Mivel a belkereskedelem a mű­szálból készült termékeknek csak kis részét vette át, a megoldást ha­tárainkon túl kellett keresnünk. S nem jártunk rosszul, ráadásul a ki­viteli tervet a szocialista és a nem szocialista országokba is túlteljesí­tettük. A legjobb eredményt a szo­cialista országokkal folytatott keres­kedelemben értük el, körülbelül 19 millió koronával léptük túl az eredeti célkitűzéseket.- Nem kétséges, ezek a rész- eredmények fontosak a vállalat szá­mára, de pillanatnyilag nyilván az lenne a hasznosabb, ha a termék- váltásra összpontosítanának.- Ez vitathatatlan, de tudni kell azt, hogy az említetteken kívül az akadozó anyagellátás is rendkívül megnehezíti a dolgunkat. Nemrégi­ben például gyapjúfonalból érkezett jóval kevesebb a vártnál, s ez nagy késéseket okozott a termelésben és az értélfesítósben. Gyakran a díszí­tő elemek sem érkeznek meg idejé­ben, s emiatt nem szállíthatjuk a ke­reskedelemnek az árut.-Bár a megfelelő technológiai berendezések hiánya, az akadozó anyagellátás és a nyersanyaghiány komoly gondot jelent és meglehető­sen akadályozza a termékváltást, mindez a fogyasztót aligha érdekli. Számára az a fontos, hogy a boltban megvásárolhassa azt, amire éppen szüksége van.- Mihelyt az említett problémák megoldódnak, a vásárlók bizonyára ismét elégedettek lesznek mun­kánkkal. Az előzetes ígéretekből kiin­dulva természetes alapanyagokból az idén többet kapunk, mint a koráb­bi években. A szállítói-megrendelői kapcsolatok terén azonban nem számíthatunk jelentősebb változá­sokra, mert szállítóink is hasonló gondokkal küzdenek, mint mi. A mű­szaki fejlesztést pedig egyedül nem tudjuk megvalósítani, mert az arra fordítható forrásaink eléggé korláto­zottak. Ha az ipari minisztérium, vagy a Slovakotex termelési-gazda- sági egység vezérigazgatósága nem segít, akkor a közeljövőben ez a gondunk nem oldódik meg. Sőt, ebben az esetben inkább csak vesz­teségekre számíthatunk. Ugyanis a vranovi üzem, amely - amikor még a műszálas ruhák voltak divatban- éveken keresztül nagyon jó ered­ményeket ért el, napjainkban már veszteséges. Egyelőre a jelenleg ér­vényes árpolitika sem kedvez, mert még mindig a műszálas termékeket részesíti előnyben.-Az eddig elmondottakból arra következtethetünk, hogy pillanatnyi­lag nem lehet jó hangulat a gyárban.- Nem vagyunk ugyan borúlátóak, de valóban nehéz időket élünk. A termelési-gazdasági egységen belül nálunk a legalacsonyabbak az átlagkeresetek - mindössze 2307 korona. Mivel nem teljesítettük a fel­adatokat, a bérrendszer gazdasági hatékonyságának növelését célzó program második szakaszát egyelő­re nem is valósíthatjuk meg. A válla­latnál egyre kevesebb a munkaerő, főleg a Banská Bystrica-i és a hand­lovái üzemekben kevés a munkás. Ilyen körülmények között nincs más hátra, mint kooperációval megoldani a problémát. Földműves-szövetke­zetekkel működünk együtt és Viet­namban is dolgoznak nekünk. Nem előnyös megoldás ez, mert meglehe­tősen költséges és ráadásul a munka minősége sem mindig megfelelő. Ennek ellenére nem bonthatjuk fel ezeket a kapcsolatokat, mert nélkü­lük még nehezebb lenne a hely­zetünk.- A gazdasági mechanizmus áta­lakításával egyre nehezebb felada­tok és egyre szigorúbb feltételek várnak a vállalatokra. A Slovenka jelenleg nem tartozik a jól működő szervezetek közé. Véleménye sze­rint miként állják majd meg helyüket a megváltozott körülmények között?- Bízom abban, hogy lépést tu­dunk tartani a többi vállalattal- mondja búcsúzóul az igazgató- helyettes. - A jó eredmények érde­kében elsősorban a termékvál­tást kell maradéktalanul végrehajta­nunk. Az is lényeges, hogy növel­jük a munkatermelékenységet és a megváltozott gyártási programnak megfelelő műszaki berendezésekkel szereljük fel a gyárat. Növelnünk kell a szervezés és irányítás színvona­lát, s nem utolsósorban nagyobb figyelmet kell fordítanunk dolgozóink munkájára, hogy a termékváltás so­rán a lehető legkisebb mértékben csökkenjenek a teljesítmények. A közeljövőben minden erőnkkel ar­ra kell törekednünk, hogy ezeket a célkitűzéseket maradéktalanul elérjük, s akkor bizonyára a keres­kedelem és a fogyasztó is elégedett lesz velünk. KOVÁCS EDIT

Next

/
Thumbnails
Contents