Új Szó, 1988. március (41. évfolyam, 50-76. szám)
1988-03-12 / 60. szám, szombat
KIS _______ NYELVŐR Eg y hét a nagyvilágban Március 5.-11. SZOMBAT: Szovjet-bolgár külügyi konzultációk Moszkvában • Ismét Bush alelnök győzött a dél-karolinai előválasztáson VASÁRNAP: A Spanyol KP KB megválasztotta az új titkárság és politikai bizottság tagjait HÉTFŐ: Felújították Genfben az afgán-pakisztáni tárgyalásokat • Nagy-Britannia nagyszabású hadgyakorlatot kezdett a Falkland- (Malvin)-szig.eteken KEDD: Új munkaokmányt terjesztettek elő a VSZ-tagországok a bécsi utótalálkozón • „Szuperkedd“ az Egyesült Államokban SZERDA: A szovjet külügyminiszter amerikai szenátorokat és tudósokat fogadott • Az SZKP KB-n tanácskozást tartottak a karabahi helyzetről CSÜTÖRTÖK: Miloš Jakeá az NDK-ban tett munkalátogatást • Az NSZK külügyminisztere befejezte magyarországi látogatását PÉNTEK: Genfben befejeződött az ENSZ Emberi Jogok Bizottságának ülése • Londonban tárgyalt a kínai külügyminiszter Munkalátogatás Felesleges külsőségek nélküli, alig néhány órás nagyon intenzív tárgyalások - így lehetne röviden jellemezni Miloš Jakešnak, a CSKP KB főtitkárának csütörtökön az NDK fővárosában tett munkalátogatását. Ez volt egyben harmadik külföldi útja- előzőleg Moszkvában és Varsóban járt - főtitkárrá való megválasztása óta. Ez a tény is bizonyítja, milyen nagy jelentőséget tulajdonítunk hazánk és az NDK sokoldalú együttműködésének. Együttműködésünk szilárd alapja közös tagságunk a KGST-ben, a Varsói Szerződés Szervezetében. Közvetlen szomszédságunk is motiválja hagyományosan széles körű gazdasági és tudományos-műszaki kapcsolatainkat. Ezen a téren- a megkötött megállapodások alapján - a mostani ötéves időszakban 20 százalékos növekedést kellene elérni, de ez még egy évben sem sikerült, így a legfelső szintű tárgyalásokon erre a területre öszpontosult a legnagyobb figyelem. A megbeszélések után még Berlinben úgy vélekedett pártunk főtitkára, hogy sikerült megegyezni azokban a módszerekben és eszközökben, amelyek elősegítik a kitűzött feladatok maradéktalan teljesítését. Bár az árucsere 40 százalékát olyan termékek képezik, amelyeket a két ország a kölcsönös kooperáció és szakosítás alapján gyárt, ezen a téren is még sok a kiaknázatlan lehetőség, például nincsenek közös vállalataink, pedig ezek alapítása bevált más KGST-tagországok esetében. Ezúttal erről is születtek megállapodások. Gazdasági, tudományos-műszaki, kulturális, oktatási és sportkapcsolataink valóban nagyon fontosak, de még ennél is jelentősebbek- nemzetközi, elsősorban európai vonatkozásban - közös lépéseink a biztonság fokozására, a leszerelés előmozdítására. Az NDK és Csehszlovákia közösen kezdeményezte a közép-európai atom- és vegyi- fegyvermentes övezet létrehozását. Ezt a kezdeményezést egészítette ki Erich Honecker indítványa, melyet Helmut Kohlhoz, az NSZK kancellárjához intézett levele tartalmazott. Ezeknek a javaslatoknak a megvalósítása óriási jelentőségű lenne a leszerelési folyamat elősegítése, meggyorsítása szempontjából. Az említett erőfeszítések részeként értelmezhető Miloš Jakeš legújabb javaslata, hogy a NATO és a Varsói Szerződés érintkezési vonalán hozzák létre a bizalom, az együttműködés és a jószomszédi kapcsolatok övezetét. Hazánk ugyancsak támogatta az NDK javaslatát, hogy Berlinben tartsanak nemzetközi találkozót az atomfegyvermentes övezetek kérdéséről. Nemcsak ezekben a kezdeményezésekben nyilvánul meg a két ország egységes külpolitikai irányvonala, hanem a különböző nemzetközi konferenciákon, leszerelési fórumokon is, így többek között a genfi leszerelési konferencián, a bécsi utótalálkozón, az utótalálkozó keretében folyó, ún. huszonhármak tárgyalásain, de elsősorban az ENSZ- ben. Mindkét ország arra törekszik, hogy előmozdítsa a különböző társadalmi rendszerű országok közti kapcsolatok, a bizalom erősítését. Ezzel összefüggésben támogatásukról biztosították a Szovjetunió békeoffenzíváját, s reményüket fejezték ki a vezető politikusok, hogy a közepes és rövidebb hatótávolságú amerikai és szovjet nukleáris rakéták megsemmisítéséről szóló szerződés aláírását követni fogja a hadászati támadófegyverek 50 százalékos csökkentéséről szóló szovjet-amerikai szerződés megkötése, további más jelentős leszerelési megállapodások is. Meggyőződésem - mondotta Miloš Jakeš a tárgyalásokat értékelve -, hogy most sem maradunk csupán a szavaknál, amit elhatároztunk, valósággá válik. Az NDK és Csehszlovákia eddigi kapcsolatai alapján erre bízvást számítani lehet. Rakétapárbaj Ismételt kiújulása óta már második hete zajlik Irán és Irak között a sok áldozatot követelő, nagy károkat okozó városok háborúja. A mindennapossá vált rakétapárbaj célpontja már nemcsak Bagdad és Teherán, a két főváros, hanem további nagyvárosok is. Ez az értelmetlen öldöklés tovább fokozza a nemzetközi közvélemény már eddig is mély aggodalmát és egyben a diplomáciai erőfeszítéseket a megbékélés elérése érdekében. Bizonyos reményeket keltett, hogy Irán ENSZ-nagykövete egy héttel ezelőtt az ABC amerikai televíziós hálózatnak adott nyilatkozatában bejelentette, országa is elfogadja a Biztonsági Tanács tavaly nyári, 598. számú határozatát, amely tűzszünetre szólítja fel a harcoló feleket. Mahallati nagykövet egyben azt is közölte, Teherán kész együttműködni az ENSZ főtitkárával a határozat érvényesítése érdekében. Az ABC tudni vélte, hogy Vela- jati külügyminiszter erre vonatkozó levelét még a múlt csütörtökön átadták a BT soros elnökének. Meglepő módon Irán bejelentését Washingtonban komoly fenntartásokkal fogadták, Teherán elterelő hadműveletének nevezték, melynek célja, hogy megakadályozza az USA által javasolt fegyverembargó elfogadását a Biztonsági Tanácsban. Felfigyeltetó, hogy a fegyverszállítmányok leállítását éppen az Egyesült Államok szorgalmazza a legvehe- mensebben, pedig még csak most kezd csitulni az Irangate botrány viharos hullámverése, amely több amerikai politikust söpört le a közélet porondjáról. A Szovjetunió véleménye a fegyverszállítás beszüntetéséről: hozhat ugyan némi eredményt, de még egyetlen háborút sem sikerült fegyverembargóval befejezni. Teherán váratlan bejelentése (Irak nyomban elfogadása után támogatta az említett BT-határozatot) sajnos nem vezetett a kölcsönös rakétatámadások beszüntetéséhez, hanem ráadásul még diplomáciai bonyodalmakat is előidézett. Egyes teheráni lapokban ugyanis olyan vélemények jelentek meg, hogy a Szovjetuniónak köze van a Teheránt és más iráni városokat ért rakétatámadásokhoz. Ennek közvetlen következménye volt, hogy vasárnap garázda elemek megpróbáltak erőszakkal behatolni a Szovjetunió teheráni nagykövetségére, épületét kövekkel dobálták és gyúlékony anyagokat is használtak, komolyan veszélyeztették a külképviselet dolgozóinak és családtagjainak életét. Ellenséges akciók zajlottak le az iszfaháni szovjet főkonzulátusnál is. A szovjet külügyminisztérium a leghatározottabban tiltakozott Iránnál az események miatt, s egyben cáfolta, hogy bármiféle köze lenne a Szovjetuniónak a Teheránt és más városokat ért rakétatámadásokhoz. Irán már az incidensek másnapján meggyőződhetett a Szovjetunió jószándékáról, őszinte törekvéséről a testvérgyilkos háború mielőbbi békés, igazságos rendezésére. Alekszandr Belonogov állandó ENSZ-képviselő a BT-tagállamok képviselőinek nem hivatalos tanácskozásán hangsúlyozta, meg kell akadályozni a háború további eszkalációját, elsősorban a városok háborújának kell mielőbb véget vetni. Ezt elősegítené, ha az ENSZ- főtitkár különmegbízottat nevezne ki, aki közvetítene a harcoló felek között. A kialakult helyzet ugyanis megköveteli, hogy a világszervezet állandó kapcsolatban álljon Teheránnal és Bagdaddal. Irán már szerdán üdvözölte a szovjet javaslatot, hogy a BT vitassa meg, miként lehetne véget vetni a városok háborújának. Ugyancsak szerdán tartott sajtóértekezletet a szovjet külügyminisztérium nemzetközi szervezetekkel foglalkozó főosztályának vezetője. Vszevolod Oleandrov résžletezte, a Szovjetunió véleménye szerint melyek azok a lépések, amelyeket az ENSZ-nek haladéktalanul meg kell tennie az értelmetlen háborúskodás befejezése érdekében. Kifejtette, csak az ENSZ közvetítésével foganatosított nemzetközi erőfeszítések adhatnak lehetőséget az évek óta húzódó konfliktus befejezésére. Utalt arra is, hogy a tavalyi BT- határozat nyomán sokban közeledett egymáshoz Irak és Irán álláspontja, ami bizonyítja, ez a járható út, a világszervezet lépései meghozhatják a várt eredményt. Csütörtökön már nagyon is konkrét formát öltöttek a remények, az ENSZ- főtitkár bejelentette, a harcoló felek elfogadják a tűzszünetet. Néhány óra múlva azonban újabb rakéták csapódtak be Teheránban és Bagdadban. A rakétapárbaj egyelőre folytatódik... „ w GÖRFÖL ZSUZSA Általános sztrájk, tüntetések, összecsapások, halálos áldozatok, sebesültek - az elmúlt héten Is ezek voltak a leggyakrabban visszatérő fogalmak a megszállt területekről érkezett jelentésekben (Telef oto: CSTK) A riporter szemébe esett faliújság és egyebek Minden nyelvnek vannak olyan sajátos szókapcsolatai, amelyeket csak az adott nyelvet jól ismerők értenek meg, s lefordítani sem igen lehet őket - legalábbis szó szerint - más nyelvekre. Mi olykor a szlovákból fordítunk ilyen sajátos kifejezéseket, mert nem is gondolunk rá, hogy ezek a magyarban idegenek. A jól ismert - és a munkahelyen használt - szlovák nyelv olyan erősen hat ránk, hogy- elsősorban az élőbeszédben - gondolkodás nélkül lefordítunk sajátos szlovák szerkezeteket, ugyanúgy, mint a szlovákul gyengén tudó ember magyaros szerkezeteket szlovákra. S ahogy a szlovák vagy a szlovákul jól tudó magyar felismeri ezeket a szlovák mezbe öltöztetett hungarizmusokat, magyaros fordulatokat, a legtöbb magyar ember is rögtön észreveszi, hogy beszélgetőtársa szlovák kifejezést fordított mechanikusan magyarra, és bizony megütközve néz rá. Ha valaki például ezt mondja: „Én most legszívesebben egy tányér tökfőzeléket adnék magamnak“, a magyar és a szlovák nyelvet jól ismerők rögtön megállapítják: az illető a dať si niečo szószerkezetet fordította le mechanikusan magyarra. A szlovákban helyes ez a kifejezés, akár evésről, akár ivásról van szó, tehát szlovákul beszélve ,,adhatunk magunknak“ egy tányér tökfőzeléket vagy egy pohár sört, magyarra azonban ezt csak így fordíthatjuk: Legszívesebben egy tányér tökfőzeléket enném (vagy ennék), illetve: Szívesen innám (vagy innék) egy pohár sört. A dať si niečo mechanikus lefordítása elég sok embernek feltűnik: észreveszik az ad magának kifejezés nem magyar voltát, nyilván azért, mert az eszik és az iszik ige nagyon gyakori nyelvünkben, s ha olykor felcseréljük egy másikkal, az rendszerint a választékos fogyaszt szokott lenni, amely mindkét igét helyettesítheti: Én szívesen fogyasztanék most egy tányér tökfőzeléket és egy pohár sört. Ha ritkábban használt szókapcsolatok vagy fordulatok helyett épít be valaki a mondatába sajátos szlovák fordulatot, talán kevesebben veszik észre; csak a jobb nyelvérzékűeknek tűnik fel. „Engem oda többet nem kapnak“ - olvastam egy hevenyészett riportban ezt a mondatot. A riporter bizonyára nem szándékosan, nem a nyilatkozat hitelessége végett írta le így a riportalany mondatát, hanem azért, mert nem is gondolt arra, hogy a magyarban idegen a valakit valahová vagy valamire kap szerkezet, ha a szlovákban jó a dostať niekoho niekam, dostať niekoho na niečo. Mi ilyenkor a valakit valahová elcsal, valakit valamire rávesz kifejezéseket használjuk. Az előbbi mondat tehát így hangzott volna helyesen: Engem oda többet nem csalnak el; vagy: Engem ott többet nem látnak. Ha szólásszerű a szerkezet, még kevésbé gyanakszunk arra, hogy esetleg nem lehet szó szerint lefordítani. Magyar anyanyelvű, de a magyar frazeológiát kevésbé ismerő újságíró riportjában még idejében felfedezte az illetékes szerkesztő ezt a mondatot: „A folyosón szemembe esett a faliújság.“ Előbb értetlenül állt meg a mondat fölött, hiszen ezt a mondatot magyarul csak úgy értelmezhette: a riportert baleset érte az üzem folyosóján. Csak azután kezdett arra gyanakodni, hogy szó szerint magyarra fordított szlovák szólással van dolga. A padlo mu niečo do oka kifejezésnek ugyanis a szlovákban nemcsak konkrét jelentése van, mint a magyarban a szemébe esett valami szókapcsolatnak, hanem átvitt értelemben is használatos, mégpedig akkor, ha valakinek hirtelen feltűnik valami, valaki váratlanul megpillant valamit. A szemébe esett valami magyar kifejezés tehát csak akkor lehet megfelelője a szlováknak, ha valóságosan a szemébe esik valami valakinek; szólásszerű használata nincs. Ezért ha éppen a faliújság volt az, ami a riporternek- sajnálatos módon - a szemébe esett, azt így hozhatta volna olvasói tudomására magyarul: A folyosón szemembe ötlött a faliújság; A folyosón szemembe tűnt a faliújság. JAKAB ISTVÁN Fontoskodó pontoskodás Sokan úgy vélik, hogy a nyelvre nem teljes mértékben érvényesek a logika szabályai. Különösen az összetett szavak látszanak logikátlannak egyesek nyelvérzékében. Többek között ilyen kérdéseket tesznek fel: Miért nevezik víztoronynak, amikor nem vízből építették? Pékből sütik a péksüteményt? A halászlevet öreg halászból főzik vagy fiatalból? A kenyér akkor is madárlátta, amikor a madár nem látta? Az iskolatejet az iskola melyik sarkából fejik? És még sorolhatnánk tovább a rosszmájú, naiv kérdéseket. Nemrég valaki felháborodva tiltakozott a következő szó ellen: betontalpfa - mondván, hogy a vasúti sínek talpazata vagy fából van, vagy betonból, de semmi esetre sem betonfából. Az igaz, hogy betonfa nincs, viszont az összetételt - egyéni meggondolás alapján- nem ítélhetjük el. Kezdetben a talpfa volt a neve az aljazatnak (és fából is készült), később már beton lett az alapanyag, s nyelvünk ezt jelölte az előtaggal. Eléggé kevés ilyen szó van a magyarban, jobbára népi kifejezések (rézvasfazék, vaskarfa, kőfejtő stb.), de ez még nem indok arra, hogy irtsuk is őket. Érdekes viszont az, hogy a műanyag orvosságosüveg szóval kapcsolatban már jóval kevesebb kifogást hallhatunk. Pedig ugyanabba a típusba tartozik. Vannak olyanok, akik egyes szavainkat, kifejezéseinket a szó legszorosabb értelmében veszik, tehát szerintük az ember lép vagy leugrik, és nem leszáll a vonatról (elvégre nem vagyunk madarak- hangzik a „bölcs“ magyarázat). Egy újságolvasó felháborodva jelentette ki, hogy az egyik bűnügyi hírben szereplő „agyonszúrta“ szó nem jó, mivel a cikkből is kiderül, hogy az áldozat szívét érte szúrás, nem pedig az agyát. Az efféle fontoskodó pontoskodás a szólásokat sem kímélte. Ismerek olyan embert, aki sértőnek érzi a következő szólást: a lónak négy lába van, mégis megbotlik. így indokolta: nem vagyok ló, nincs négy lábam. Ez a magyarázat már nem naiv, együgyű. Talán a kutyák számára találták ki őseink az alábbi szólást: ebcsont beforr? Eddig azt láttuk, hogy a fontoskodók, vagy mondjuk meg magyarán: a hamis próféták a jó és helyes magyar szavak egy részét elítélik. Feltűnik azonban az, hogy az idegen szavakkal szemben jóval engedékenyebbek. Arra hivatkoznak, hogy a magyar nyelv nem képes a fogalmat megjelölni. így jártunk például a tantárgyak neveivel. Én még mennyiségtant és vegytant tanultam, a mai diákok pedig matematikát és kémiát. Elég fellapozni az etimológiai szótárt, s meggyőződhetünk arról, hogy a matematika szó jelentése: a megtanulandó, a kémiáé pedig: az aranycsinálás mestersége. A hangalak és a jelentés között óriási különbség van már. Az történt ugyanis, hogy az idegen szóra mi ruháztuk rá az új tartalmat. Kérdés, persze, hogy egyáltalán szükség volt-e rá? MIZSÉR LAJOS ÚJ SZŐ 4 1988. III. 12.
