Új Szó, 1988. március (41. évfolyam, 50-76. szám)

1988-03-09 / 57. szám, szerda

Mihail Gorbacsov találkozója a moszkvai csapágygyár dolgozóival

Gyökeret eresztett az átalakítás politikája

(ČSTK) - Mint már korábban közöltük, Mihail Gorbacsov, az SZKP KB főtitkára március 4-én találkozott az I. számú Állami Golyóscsapágy- gyár dolgozóival. A moszkvai vállalat a Szovjetunióban a maga nemében a legnagyobb. Több mint 20 ezer'fnunkást és szakembert alkalmaz. Termékeit külföldön is jól ismerik. A vállalat sokezres kollektívája szüntelenül keresi a munka szervezésének és ösztönzésének új formáit és annak lehetőségeit, hogyan lehetne növelni a termékek minőségét és a termelés hatékonyságát. A TASZSZ hírügynökség hétfőn este adta ki Mihail Gorbacsov beszédét, amely a vállalat dolgozóival tartott találkozón hangzott el.

ÚJ SZŐ

3

1988. III. 9.

Bevezetőben az SZKP KB főtitkára leszögezte:

Mai találkozónknak nagy jelentőséget tulajdonítok. Úgy gondolom nem szükséges, hogy ennek okát hosszasan magyarázzam. Most, az átalakítás második szakaszának kezdetén mindenki látja közéletünk gyors ritmusát, mindenki látja, milyen hatalmas társadalmi erők lendültek mozgásba és milyen érdekes folyamatok bontakoznak ki a társadalomban.

A központi bizottság februári ülésén ismét sürgetően vetettük fel azt a halaszthatatlan feladatot, hogy meg kell újítani a szocializmus lenini jellegét, a néphatalom lenini értelmezését és a pártirányítás lenini stílusát. És ezt a feladatot a lehető legszélesebb demokrácia által, az egész gazdasági mechanizmus radikális reformja közvetítésével és a pártnak az átalakítás feltételei közötti szerepe határozott megújításának segítségével kell teljesítenünk.

Ezek felelősségteljes és igen bonyolult feladatok. Mint tudják, megvitatják őket a 19. országos pártkonferencián. És számunkra rendkívül fontos tudni, hogyan fogadják a dolgozókollektívák a párt kezdeményező lépéseit. Véleményem szerint a politikus számára a legfontosabb az, hogy ismerje az emberek hangulatát és érezze a valódi élet érverését. Enélkül a politika holt skolasztikává, dogmatizmussá válik.

Bizonyára észrevették, hogy a politikai bizottság tagjai és a központi bizottság titkárai utazásokat tesznek az országban, szüntelenül emberekkel találkoznak. Másként ezt nem lehet csinálni. A mai vezető pártmunkásnak minden szinten szorosan össze kell fonódnia az emberekkel, az élettel. Ellenkező esetben, ahogy mondani szokás, lekési a vonatot - nem fogja tudni követni az élet demokratizmusát, amelyet az átalakítás teremtett meg. Ebből a szempontból értékelem a mi találkozónkat is. örömmel meghallgaton a mai problémákkal és a jövő feladataival kapcsolatos véleményüket.

Az átalakítás csak akkor lesz visszafordíthatatlan, ha a dolgozókollektívák mindennapi életének részévé válik. Ez világos volt már a központi bizottság 1985 áprilisi ülése után is. De csak most lehet erről úgy beszélni, mint realitásról. Miért? Azért, mert érvénybe lépett a vállalati törvény és vállalatok és egyesületek ezrei már eszerint dolgoznak. Azért, mert az emberek milliói már élő kapcsolatot tartanak a gyakorlati politikával, amelyet a párt dolgozott ki és amely a társadalom demokratizálására és a radikális gazdasági reformra irányul.

Ma senki sem állhat félre az átalakítástól. Ma ugyanis nehéz hallgatni, a háttérbe húzódni és várni, mi sül ki végül az egészből. Most mindenkinek ki kell alakítania saját álláspontját, meg kell határoznia saját helyét a közös munkában.

Természetesen látnunk kell azokat a nehézségeket, amelyekbe az új gazdálkodási feltételek között számos kollektíva ütközik. Ez nem könnyű folyamat, s a nehézségek számos oka objektív. A múltban a tervezés, az anyagi-műszaki ellátás és az árképzés terén elkövetett hibákból erednek. Nem könnyű feladatokat kell megoldanunk, de dolgozunk rajtuk. Egyszóval, sok olyan kérdés merült fel, amelyet jó lenne megvitatni.

A vállalat vezetőségén a vállalati vezetők, a pártbizottság tagjai és kiváló szakemberek részvételével részletes vitát folytattak. Az SZKP KB főtitkárát sok minden érdekelte: mi újat hozott a kolfektíva életébe a vállalati törvény? Hogyan fogadták az emberek a törvényt? Hogyan alakulnak most a termelésben az önelszámolási viszonyok? Milyen lépéseket tesznek a munkásönigazgatás létrehozása felé? Mit tesznek a kollektíva szociális szükségleteinek megoldásáért?

V. Noszov, a társulás vezérigazgatója a vállalat feladatairól és terveiről beszélt. Jelenleg folyik az üzem széles körű rekonstrukciója. Megkezdték a leghaladóbb technika és a modern technológia alkalmazását.

Mihail Gorbacsov az iránt érdeklődött, hogyan biztosítja a vállalat az állami megrendelés teljesítését.

Az idén - válaszolta az igazgató - az állami megrendelés a 99,7 százalékát alkotja annak, amit ma képesek vagyunk megtermelni. Az állami megrendelés azonban magában foglalja a leghátrányosabb, legkevésbé kifizetődő termelést is. Hiszen minden vállalatnak szó szerint harcolnia kellene az állami megrendelésért, amely számára teljes mértékben biztosítják az alapanyagot és amely lehetővé teszi a magas nyereséget. Az üzem dolgozói úgy vélik, az állami megrendeléseket pályázat alapján kellene elosztani. Mihail Gorbacsov megjegyezte, hogy a termelő és a fogyasztó közötti normális kapcsolatokat csak az ő érdekeik kölcsönös összefüggése és összefonódása által lehet megteremteni. Ezeket a kérdéseket csak szerződésekkel és normatívákkal lehet megoldani.

Vita folyt a termékek minőségéről is. Az üzem vezetői arról beszéltek, hogy a szerződéses kötelezettségek száz százalékos teljesítését a kollektíva a termékek műszaki színvonalának fokozásával, megbízhatóságuk és élettartamuk növelésével kapcsolja össze. Csak így lehet jobb eredményekkel számolni a hazai piacon, s ugyancsak ez az export fokozásának a feltétele.

És exportálhatnának több terméket is? - tette fel a kérdést az SZKP KB főtitkára. Az igazgató azt válaszolta, hogy az üzemnek ehhez megvannak a műszaki lehetőségei. Mihail Gorbacsov ezután az egyes üzemrészlegekbe látogatott. A munkásokkal az őket foglalkoztató problémákról beszélgetett. Az eszmecsere során számos kérdést érintettek, de mindenekelőtt azt, hogyan lehet meggyorsítani a rekonstrukciót és hogyan lehetne világszínvonalú termékeket gyártani.

A munkások elmondták, hogy ma mindenekelőtt a minőségre fordítanak nagy gondot, de munkájukat megnehezítik a kohászok, mivel az anyag beérkezésekor végrehajtott ellenőrzés során nehéz megállapítani a fém hibáját.

Egy olyan üzemben, mint az önöké, rendkívül szigorúnak kell lennie az anyagellenórzésnek - mondotta Mihail Gorbacsov. A kohászoknak éppúgy szigorúaknak kell lenniük, mint önöknek. Érdekünk, hogy az önök üzemének szánt szállítások folyamatosak és az alapanyagok jó minőségűek legyenek. Miért? Ha ingadozik a csapágygyártás, ez negatív hatással van az egész népgazdaságra. A mai feltételek között, amikor a vállalatok önmaguk kötik meg a szerződéseket, joguk van kimondani: nem szállítják nekünk a megfelelő fémet, így nem fogadjuk el a szállítmányt. Annál is inkább, mert a csapágyak olyan állami megrendelés részét képezik, amelyet megkülönböztetett anyagszállításokkal kell biztosítani. Úgyhogy most nagyobb jogokkal rendelkeznek.

Azt hiszem, minden nem változik meg azonnal. A kohászatnak is átalakításon kell keresztülmennie. De önöknél is sok mindennek kell megváltoznia. A helyzet azonban javulni fog. Biztos vagyok abban, hogy már a legközelebbi időben a helyzet urai leszünk. Nem engedjük meg, hogy az ellenőrzés kicsússzon a kezünkből. Most az egész gépipar korszerűsítésének kérdését oldjuk meg, szeretnénk meggyorsítani a lakásépítést és javítani az élelmiszer- és más árucikkekkel való ellátást. Gyorsabban szeretnénk előrehaladni és ezért mindent meg kell tennünk, ami szükséges. Nem lehet azonban egyszerre átugorni az összes akadályt, fokozatosan kell előrehaladnunk.

Úgy gondolom - folytatta Mihail Gorbacsov -, hogy a dolgozó ember életét, hangulatát és szükségleteit alaposan ismerni kell, másként nehéz kidolgozni a helyes politikát és nehéz helyes döntéseket hozni.

Nem könnyű időket élünk. A napokban az újságban olvastam egy nagyüzemről. A cikkben az állt, hogy a munkások januárban és februárban kisebb fizetést kaptak. Természetesen kellemetlen, ha a munkás kevesebbet kap. Hogyan lehet azonban a teljes értéket kifizetni, ha az nem megérdemelt? Hiszen ha a bér nem lesz a termelésnövekedés függvénye, mit vesz az ember ezekért a .papírokért“? Mindnyájan ismerjük ezt a helyzetet: megkerested a pénzt, s elmész az üzletbe, ahol egyszer ezt, másszor azt nem kapni. Mindez azért van, mert azelőtt az az elv érvényesült, miszerint mindenki megkapta a pénzét, s nem vették figyelembe, hogy megtermel- te-e vagy sem a meghatározott árut, s hogy az jó vagy rossz minőségű volt-e. És az eredmény? Az anyagot felhasználták, a munkát elvégezték és a bért kifizették. Áru azonban nem volt. Vajon lehet-e így élni? Természetesen nem. A helyzet odáig jutott, hogy az egyes üzemeket majdcsaknem be kellett zárni. Vegyük például a Bakuban gyártott hűtőszekrényeket. Az emberek elvesztették irántuk az érdeklődést, egyszerűen már nem vásárolták őket. Leállították gyártásukat. Akkor az üzemben kiválasztották a legjobb típusokat, tökéletesítették őket és most a hazai piacon és külföldön is keresettek.

Mindent megtehetünk elvtársak. Tehetséges embereink bőven vannak. Tudományunk fejlett, munkás- osztályunk magasan képzett. Meg kell azonban változtatni a munkához való viszonyt. Egyenesen megmondom. mindnyájunknak rá kell kapcsolnunk a munkában és meg kell szilárdítanunk a fegyelmet - más út egyszerűen nem létezik. És ez is a reform célja.

önök már most jól dolgoznak. És ha befejezik a rekonstrukciót és megjelennek az új berendezések, ha új munkahelyek létesülnek és kevesebb lesz a fizikai munka, akkor a munka nagyobb örömet fog okozni. Megtekintettük az öreg üzemrészlegeket és ellátogattunk az újjáépített részlegekbe is. Azoknak, akik az új gépeken dolgoznak, már más a hangulatuk.

Mihail Gorbacsov a továbbiakban hangoztatta, hogy már most olyan gazdasági mechanizmusok alakulnak ki, amelyek nem teszik kifizetődővé az elöregedett termékek gyártását. Megmondom önöknek - folytatta az SZKP KB főtitkára -, nagy dologba kezdtünk, ami szükséges, elengedhetetlen, de bonyolult is. Egyes embereknek nem tetszik a mi átalakításunk és meg akarják azt akadályozni. Az emberek tudatában kétségeket igyekszenek ébreszteni, vajon az átalakítás elengedhetet- len-e. Állítólag rákényszerítik a munkásosztályra az önelszámolást és az állami áruátvételt. Korlátoztuk a vodkaeladást. Az értelmiséget azzal sértettük meg, hogy a tudományt átállítottuk az önelszámolásra. Korlátozzuk a közigazgatási apparátust. És mindent így szépen leírnak, s utalásokat tesznek arra, hogy a társadalom állítólag nem lesz képes elviselni ezt a megterhelést.

Úgy vélem - mondotta Mihail Gorbacsov -, hogy a szovjet emberek helyesen értelmezik azokat az intézkedéseket, amelyek megvalósításán ma dolgozunk. Az egész társadalomnak szüksége van rájuk. Közismert, hogy annak idején az egész országban megállt a káderek megújításának folyamata, hogy bizonyos stagnálás állt be ezen a területen. Egyes vezetők arra a meggyőződésre jutottak, nem azért vannak itt, hogy a népet szolgálják, hanem azért, hogy a nép szolgálja őket. Ezért elengedhetetlen a demokrácia, amely mindent a helyére tenne. Az országban a nép az úr. A nép felismeri, ki mennyit ér. És nem

engedi meg, hogy ártsanak a jó embereknek. Ebben szintén bízunk és az emberek józan eszére apellálunk. Természetesen felbukkannak a demagógok is, ők azonban nem fognak dönteni az ország sorsáról.

Miért kezdtük meg a gazdasági reformot? Azért, hogy az emberek elkezdjenek számolni, hogy érdekelve legyenek a termelés fejlesztésében és a tervek túlteljesítésében. Az emberek nem lehetnek kívülálló megfigyelők. Azt hiszem, leküzdjük a nehézségeket és előrelépünk. Érezzük a dolgozók támogatását.

Mihail Gorbacsov a munkások munkakörülményeiről, bérükről, lakáskörülményeikről és az üzemi étkeztetésről érdeklődött. Ezzel kapcsolatban hangoztatta, ma fontos a lakásépítés kapacitásának növelése közvetlenül az üzemben is. Igen jó dolog, hogy saját építési-szerelő részlegük van, amely hozzájárul a lakásprobléma megoldásához. A tervek sem rosszak. De többet kell tenni. Mihail Gorbacsov megjegyezte, hogy számos kollektíva ifjúsági lakáskomplexumok építésébe fogott. Ebben a munkában mindenki részt vesz és ez a munka sikeres.

Az üzemben nőkkel is elbeszélgettem - mondotta a továbbiakban Mihail Gorbacsov. Ketten közülük 1944 óta dolgoznak. Egyszobás lakásra lenne szükségük. Életük úgy alakult, hogy most család nélkül maradtak. ószintén szólva, szomorú, hogy mindeddig nem kaptak önálló lakást. A fiataloknak is lakást kell kapniuk, hogy saját életet kezdhessenek, s úgyszintén lakáshoz kell jutniuk az érdemes dolgozóknak, akik ehhez munkájukkal szerezték meg a jogot. Úgy véljük, most csökkenteni kell az új ipari létesítmények számát és nagyobb eszközöket kell fordítani a lakásépítésre, óvodák, kórházak építésére, egyszóval, a szociális szférára. E téren már tettünk is lépéseket. A városokban és a munkásnegyedekben fejlesztjük az önerős építkezéseket. Sok az érdeklődő. És ez így van jól. Az emberek maguk építkeznek és eközben a helyi anyagokat használják ki.

A műhelyek megtekintése és a dolgozókkal folytatott beszélgetés után Mihail Gorbacsov találkozott a munkásokkal, a brigádvezetőkkel, művezetőkkel, a párt-, a szakszervezeti és ifjúsági aktívával, a társulás vezetőivel.

Ugyanúgy, mint az egész ország, most az önök üzeme is megújuláson megy át - mondotta Mihail Gorbacsov. - örülök, hogy erről személyesen meggyőződhettem.

Folyik a műhelyek műszaki rekonstrukciója, folyamatban van a gazdálkodás önelszámolási módszereinek bevezetése és a szociális kérdések megoldása. Természetesen problémánk is van elég. Ezek egy részét a múltból örököltük, némelyek csak ma keletkeztek - az átalakítás, a gazdasági reform megvalósítása során. Ez természetes. Azonban olyan benyomás alakult ki bennem, hogy pánik nélkül, optimizmussal tekintenek a jövőbe és magabiztosan haladunk előre.

Helyes, hogy a gyár dolgozói gondolnak az egyesülés jövőjére és átgondolt program szerint járnak el. Minden nagy kollektívának, minden termelési egyesülésnek rendelkeznie kell fejlesztése tudományosan kidolgozott programjával. Ennek tartalmaznia kell a műszaki haladás kérdéseit, ugyanúgy, mint a termelés rekonstrukcióját és korszerűsítését érintő intézkedéseket, s természetesen a szociális problémák egész körét.

Helyes, hogy a gyár következetesen kezdett foglalkozni a korszerűsítéssel. És jó az is, hogy önök a szovjet gyártmányú berendezésekben, mérnökeik és dolgozóik munkájában bíznak.

Sok vállalatvezető ma, a műszaki problémák mielőbbi megoldására törekedve, nem ritkán csak egyetlen utat lát - minél több importberendezést vásárolni. Ez azonban nem jelent kiutat. Van, amit vitathatatlanul meg kell venni, de csak azt, ami sürgetően szükséges. Saját gépiparunkra, saját technikánk eredményeire kell azonban támaszkodni.

Nagy erőfeszítések történnek a haladás elérésére a gépiparban. Éppen a gépiparnak kell új technikát szolgáltatnia a népgazdaság valamennyi ágazatának, a könnyűiparnak ugyanúgy, mint a mezőgazda- sági termelésnek, segítenie kell a szolgáltatások és a lakásépítés fejlesztését.

Létrehoztuk és már realizáljuk a szovjet gépipar korszerűsítésének országos programját. Kezdetben nehezen bontakozott ki és még ma is nem kevés bonyodalom és hiányosság van ezen a téren. A haladás azonban mégis bekövetkezett. Mindent meg kell tenni azért, hogy reálisan biztosítsuk a kitűzött tervek teljesítését.

Tudom, hogy a lakáskérdés számukra az egyik legégetőbb probléma. Ez közös gondunk. A lakáskérdés ma mindenütt rendkívül sürgető. Mint tudják, megoldásáért nem keveset teszünk. Sok minden azonban attól is függ, hogyan látnak hozzá önök a szociális szféra problémáinak megoldásához. Ezen a téren feltétlenül szükség van a saját kezdeményezésre, nem szabad arra várni, hogy valamilyen mesebeli apóka mindent megtesz helyettünk. Annál inkább sem szabad várni, mivel a különböző szociális problémák érezhetően megnyilvánulnak a termelésben is. Ez nehéz ügy, egyetlen nap alatt nem lehet megoldani, de valamit tenni kell megoldásáért.

További kiemelt feladat az élelmiszerellátás. Úgy vélem, ezen a téren az a legfontosabb, hogy - ahogy mondani Szokás - ne kössük meg a mezőgazdaságban dolgozók kezét, ne akadályozzuk őket abban, hogy egészséges, szocialista vállalkozókészséget tanúsítsanak és támogassuk a munkaszervezés új formáit. Ott, ahol erre az útra léptek, ahol fejleszteni kezdték a szállítási szerződések családi és más formáit, ott már vannak-eredmények. És milyen eredmények! Azonos lehetőségek mellett, ugyanazon a földön és azonos technikával képesek voltak 50, sőt 100 százalékkal emelni a termelékenységet a növénytermesztésben és az állattenyésztésben.

Az ötéves terv szociális problémáit ma a dolgozókollektívákban, közvetlenül a munkahelyeken oldják meg. Termeljen a gyár bármit, megmunkáló gépeket vagy golyóscsapágyakat, ez ilyen vagy olyan formában ismét visszatér a néphez, az emberhez. Ezért a gazdasági reform alapvető feladata, hogy ösztönözze minden egyes dolgozó kezdeményezőkészségét, az embereket gazdaságilag tegye érdekeltté munkájuk termelékenységének növelésében. Ezt a célt szolgálja az önelszámolás, a munka brigádrendszerü formája, valamint a szövetkezeti és a magánjellegű munkatevékenység valamennyi formájának fejlesztése.

Érthető, hogy szükségünk van a munkakezdeményezésre, a tisztességes kezdeményezésekre - hangsúlyozta Mihail Gorbacsov. Nem olyanra, mint amilyent egyes szövetkezetek tanúsítanak, amelyek kihasználják a piacon mutatkozó hiányt és kimondottan kapzsi módon járnak el. Bejelenthetem önöknek, hogy ezért fogjuk bevezetni a progresszív adózást. Úgy vélem, ez igazságos lesz.

Az átalakítás, a gazdasági reform és a társadalom demokratizálása számos nehéz kérdést, sőt konfliktust szül. Nyilvánvalóan nem mindent sikerül megoldanunk és nem mindenütt. Tanulni kell azonban az átalakítás folyamatainak irányítását és nem szabad félnünk semmilyen tévedéstől vagy hibától a párt elvi politikája megvalósítása során, melynek lényege az irányítás utasí- tásos-adminisztratív formája elvetése. A legfontosabb, hogy bízni kell az emberekben, tanácskozni kell az emberekkel és a dolgozókollektívákkal. És természetesen elkerülhetetlen, hogy mindenki megtanuljon dönteni.

Sok helyi vezető még mindig nem tud megszabadulni szokásától, hogy minden kérdéssel Moszkvához, a központi szervekhez forduljon, mintha Moszkvából jobban lehetne látni, hol mit kell termelni, hol mit kell vetni. A vállalatokban is gyakorta

(Folytatás a 4. oldalon)