Új Szó, 1988. március (41. évfolyam, 50-76. szám)

1988-03-09 / 57. szám, szerda

Gyökeret eresztett az átalakítás politikája Reagan követeli a kontra-segély felújítását és a NATO fegyverzetének korszerűsítését (Folytatás a 3. oldalról) megnyilvánul az ilyen idegen segít­ségre való támaszkodás, ha valami nincs, várnak, amíg ezt felülről meg­kapják. Sőt, a jó dolgozókollektívák­ban is elterjedtek az ilyen hangula­tok. Azt mondják - van vezetésünk, hát gondolkodjék helyettünk. Ez láncreakció. A munkások azt mond­ják, gondolkodjon az igazgató, az igazgató úgy véli, a városi pártbizott­ságnak vagy végrehajtó bizottság­nak kell gondolkodnia, ez utóbbiak pedig a központi szervekre támasz­kodnak. Az ilyen nem önálló hozzáállás a demokratizálás feltételei között egyszerűen megengedhetetlen. Hogy miből ered, az világos. Nem minden vezető káder tartotta a múltban szükségesnek, hogy ta­nácskozzon az emberekkel. Sok mindent gyakran a dolgozószobák­ban oldottak meg. Ebből ered az emberek megfelelő reagálása is - az apátia, a közöny. Elvtársak, nagy ország vagyunk, hatalmas anyagi és természeti forrásokkal, és kitűnő emberi potenciával rendelke­zünk. Másképp kell élnünk és más­képp is élhetnénk! Úgy vélem, a legfontosabb, hogy az átalakítást a munkásosztály, az egész nép megértse és elfogadja. Ez nagyon fontos. Az áprilisi ülés óta közel három év telt el. Nem volt ez könnyű, de a gép már beindult, és haladás következett be mind a ter­melésben, mind a tudományban és a káderek terén. A dolgozókollektí­vák bekapcsolódnak az önelszámo­lásba. És mindenütt hallani a nép hangját. A demokratizmus potenciálja az átalakítás legmegbízhatóbb potenci­álja - mondotta Mihail Gorbacsov. Még teljesen nem bontakozott ki, de ez vitathatatlanul bekövetkezik. Az a feladat, hogy az irányítás minden szintjén maga a nép tevékenyked­jen, hogy a dolgozókollektívák taná­csaiba, a népi képviselők tanácsaiba csak a jó embereket és a lelkiisme­retes dolgozókat válasszák meg. Ez természetesen feltétlenül szüksé­ges, de a fontos az, hogy ezek gondolkodó, kezdeményező embe­rek legyenek, akik képesek megvé­deni elveiket. így azután minden sikerülni fog. Vannak, akik szkeptikusan tekin­tenek a demokráciára társadal­munkban, úgy vélik, meséket mon­dunk, amikor a nép önigazgatásáról beszélünk. Hadd tegyék, hiszen ezt a folyamatot még csak most kezdjük kibontakoztatni. S mint mondani szokás, idővel majd meglátjuk. Em­lékezzenek csak arra, kezdetben milyen sokan féltek attól, hogy a de­mokrácia akár anarchikus önkénnyé válhat. Azonban semmi ilyen sem történt. Ellenkezőleg, amint a nép elkezdte aktívabban kinyilvánítani kezdeményezőkészségét, minden egyre jobban sikerült, sót azok is, akik hozzászoktak a henyéléshez, összeszedték magukat. Az emberek határozottak lettek, feltárják a hiá­nyosságokat. A vezető, aki meg­szokta, hogy parancsolgat, már nem dönthet mindenről egyedül, mint ko­rábban, a lustáknak és a henyélők- nek már egyre nehezebb a dolguk és az italozók is nehéz helyzetbe kerültek. Folytassuk ezt az irányvo­nalat. Feltétlenül meg kell szabadul­nunk minden fékező dologtól, ami az évek során felgyülemlett. Az önel­számolással és a tudományos-mű­szaki haladással megerősített de­mokratizálás pedig a legmegbízha­tóbb garanciája a társadalom megú­jításának. Amikor a párt megkezdte az áta­lakítást, Nyugaton meg voltak róla győződve, hogy az kátyúba jut. Azt állították, ,,új csapat“ került az élre, mond valamit, megbírálgatja elődjeit és majd minden a régi úton fog haladni. Sokan erre számítottak. De most, amikor látják, hogy az átalakí­tás nem csak szavakból áll, hanem realitás, hogy a szocializmus bizto­san halad a megújulás felé, nyugta­lankodni kezdtek. Ma minden „éteri hang“ minden hullámhosszon arról igyekszik meggyőzni állampolgára­inkat, hogy nálunk semmi sem lesz az átalakításból. A szocializmus életképességét és dinamizmusát már egyáltalán nem akaródzik nekik elismerni. Ezekkel a támadásokkal azonban nem tudnak kizökkenteni minket. A szovjet emberek tudják, miért indult be az átalakítás, minek a nevében valósul meg. Mihail Gorbacsov ezután vála­szolt a gyár dolgozóinak kérdéseire. A berendezések árváltozásaival kapcsolatos kérdésről ezt mondta: Igazuk van, az árakban mind a nagy­kereskedelmi, mind a felvásárló és kiskereskedelmi árakban, nagy ná­lunk a fejetlenség. Erre felhozhatnék sok példát. Korábban azonban min­denkinek lényegében mindegy volt, mibe kerül egy bizonyos gép, ez vagy az a megmunkálógóp. És ko­rábban ezt a kérdést önök fel sem tették volna nekem, mivel a gépekért kifizetett összegek nem voltak összefüggésben a munkások kere­setével. Es ez sokaknak megfelelt így. Most azonban a gyár maga kezd fizetni, az önelszámolás műkö­dik és ez jó dolog. Ám az önök nyugtalanságával én is azonosulok. Sőt, tovább megyek ennél: az árre­form nélkül nem fog előrelépni a gazdasági reform sem. Már előké- szülóben van az árképzés reformja: Azt hiszem, az ország népgazdasá­ga már új árakkal fog a 13. ötéves tervidőszakba lépni. P. Vingyukov acélkohász, az egyesülés dolgozókollektívája taná­csának alelnöke hangsúlyozta, hogy a gyárban nehézségekkel, de követ­kezetesen halad az átalakítás. Jó, hogy nem kaptunk utasításokat, ho­gyan csináljuk az átalakítást. A szí­vünkből, bensőnkből fakad. A leg­fontosabb, amit sikerült elérni, hogy leküzdöttük a saját erőink iránti bi­zalmatlanságot, hogy látjuk a pers­pektívát. Világosan tudatosítjuk, hogy a felmerült problémákat helyet­tünk senki sem oldja meg, s ezért az emberek a gyár minden műhelyében és részlegén merészen harcba szállnak a megcsontosodottsággal, a kivárással és más olyan jelensé­gekkel, melyeket a stagnálás idő­szaka szült. Nagyon fontos számunkra az önök, a munkások véleménye - mondotta Mihail Gorbacsov. Sza­vaikból megértettem, hogy a munká­sok körében gyökeret eresztett az átalakítás politikája. A vitába bekap­csolódott N. Motova köszörűs. Je­lentős, mondotta, hogy a mai talál­kozóra a párt, egész országunk éle­tének fontos időszakában, a 19. or­szágos pártkonferenciára való felké­szülés időszakában kerül sor. A gyár kollektívája, tekintet nélkül a nehéz­ségekre, megemelt szocialista kö­telezettségeket vállalt, a kitűzött idő­pont előtt, a konferencia megnyitá­sának napjára teljesíti az első félév tervét. Ez számunkra nagyon fontos. A kötelezettséget nem formálisan fogadtunk el, mindent alaposan át­gondoltunk és átszámoltunk. A. Alfonyin kovács elmondta, hogy az utóbbi két év változásai elsősorban a demokratizálás meg­szilárdításából és a nyilvános tájé­koztatás bővítéséből erednek. A dol­gozókollektívában ezek nem pusz­tán szavak és vágyak. Ez munka, a munkakapcsolatok új, szabadabb szintje. A glasznoszty és a demokrá­cia légkörében jobban láthatóak po­zitívumaink, de hibáink és nehézsé­geink is. Amikor önöket hallgatom - mon­dotta Mihail Gorbacsov - ismét felte­szem magamnak a kérdést, hol rej­tőzik az átalakítás ellensége. Ben­nünk. Az átalakítás feltárja mindenki értékét. Az egyik oldalon változta­tunk a körülményeken, de a másik oldalon ezek a körülmények rajtunk változtatnak. Annak, aki nem akar megváltozni az átalakítás szellemé­ben, félre kell állnia az útból. Ebben a tekintetben feltétlenül következe­tesnek kell lennünk. Helyesen kezdtük érvényesíteni a demokráciát a termelésben. Ezt az irányvonalat folytatni kell. Ez az of- fenziva, természetesen, sokaknak nem tetszik. Kimondom kertelés nél­kül: egész politikánk a dolgozók ér­dekében valósul meg. És szilárdan tartjuk magunkat ehhez az irányvo­nalhoz. Ha a bürokratizmus ismét leállítja a megkezdett változásokat (és ilyen már volt), ez országunk sorsa számára káros lesz. Úgyhogy döntő harc vár ránk. A. Kaluzsin, a részleg dolgozókol­lektívája tanácsának elnöke az iránt érdeklődött, kidolgozzák-e a dolgo­zókollektívák tanácsának alapsza­bályzatát. Egyesek tartanak attól - mondotta -, hogy új alapszabály­zatot dolgoznak ki, amely a munka­kezdeményezés útjába áll, hogy az valamiféle, a tanács jogait korlátozó utasítás lesz. Mihail Gorbacsov így válaszolt: Van törvényünk az állami vállalatról, amely gazdasági reformunk alapja, az az alap, amelyre a termelési demokráciának kell épülnie. Ebben a törvényben világosan meg vannak határozva a dolgozókollektíva jogai és kötelességei. Egyesek megpró­bálják „megzabolázni“ ezt a tör­vényt, ismét diktálni szeretnének a vállalatoknak. Nem, elvtársak, kor­rigálni, s ráadásul aláásni ezt a tör­vényt senkinek sem szabad. A tör­vényt tisztelni kell és szigorúan megtartani. összehozhatok az alapszabály­zatok és utasítások százai, csak hogy elnyomjanak mindennemű kezdeményezést, ószintén szólva, sokan megszokták, hogy az utasítá­sok alapján éljenek, így több nyugal­muk van. A régi apparátus sok utasí­tást szült. És az eredmény? Az önel­számolás hatására és a demokrácia következtében ma a kezdeménye­zés egyre gyakrabban alulról kezd kiindulni, ráadásul nem szavak és papír formájában, hanem reális tet­tek képében. Éppen ez az átalakítás második szakaszának jellemző vo­nása. A gyár dolgozóitól elbúcsúzva Mi­hail Gorbacsov kijelentette: Látom, hogy köztünk nincsenek nézetkü­lönbségek. A párt és a munkásosz­tály az átalakítás élén halad és az SZKP Központi Bizotsága a mai ta­lálkozót a döntő támadás előtti időe­gyeztetésnek minősíti. A legfonto­sabb, hogy önök mint gazdák, erő­sebbek, hogy megnyilvánult az önel­számolás, az önállóság, a kölcsönös kapcsolatok demokratikus normái iránti érdeklődés. És így kell folytat­ni. Az ország sorsa az emberek kezében van, az önök munkájától függ. Tudom, hogy gyári kollektívájuk közel felét a nők teszik ki. Találko­zónkra március 8-a küszöbén került sor. Ezért kihasználom ezt az alkal­mat arra, hogy a nőknek kifejezzem szívélyes jókívánságaimat ennek, a gyönyörű tavaszi ünnepnek az alkalmából. Sok sikert kívánok önöknek! (ČSTK) - A nicaraguai ellenforra­dalmárok segélyezésének azonnali felújítását követelte az amerikai Kongresszustól Reagan elnök hétfői beszédében. A háborús veteránok előtt azzal indokolta követelését, hogy meg kell akadályozni Nicara­gua átalakítását szovjet támasz­ponttá. Reagan kijelentette, hogy az igazi kérdés nem a kontrák sorsa, hanem az, hogy kommunizmus lesz-e Kö- zép-Amerikában. Az elnök ezúttal nem szólt arról, hogy mikor, milyen összegű és milyen összetételű se­gélyprogramot akar keresztülerő­szakolni a törvényhozáson, amely az utóbbi hetekben elutasította a kontrák katonai és humanitárius segélyezésére vonatkozó javasla­tokat. Reagan beszédében ismét sür­gette, hogy a NATO hajtsa végre mind hagyományos, mind nukleáris erőinek korszerűsítését. Ugyancsak kijelentette, hogy folytatni kell az Egyesült Államok űrfegyverkezési programját. Az úgynevezett hadá­szati védelmi kezdeményezés sze­rinte a legjobb biztosíték a Szovjet­unióval kötött leszerelési megállapo­dások megtartására. Az elnök mél­tatta a közepes hatótávolságú nuk­leáris eszközök leszereléséről létre­jött megállapodást, ám ismételten azt erősítaette, hogy az csupán az Egyesült Államok és szövetségesei erejének köszönhető. Washington leszerelési céljai közé sorolta a megállapodást a hagyományos fegyveres erők és fegyverzet csök­kentéséről, valamint a vegyi fegyve­rek teljes és ellenőrizhető eltiltásá­ról. Ha mindezen területeken sikert akarunk elérni, fenn kell tartanunk katonai erőnket - mondotta, felszó­lítva a törvényhozást, hogy ennek megfelelően ne hajtson végre továb­bi csökkentéseket az amerikai kato­nai költségvetésben. Felháborodás Belfastban a gibraltári eset miatt A rendőrök figyelmeztetés nélkül lőttek az IRA-tagokra (ČSTK) - Geoffrey Howe brit külügy­miniszter a parlamentben kijelentette, hogy a korábbi hírekkel ellentétben nem volt bomba abban az autóban, amit az ír Köztársasági Hadsereg (IRA) nevű terror­szervezet tagjai hagytak Gibraltáron. A le­lőtt két férfi és egy nő fegyvertelenek voltak. Howe szerint azonban az IRA tagjai merényletre készültek. Szemtanúk cáfolják, hogy az áldozatok tűzharcban vesztették életüket, a biztonsági érők fel­szólítás nélkül tüzeltek a három fegyver­telen emberre. Londoni politikai körökben olyan ellen­szenvet éreznek az IRA ellen, hogy Geor­ge Robertson, a brit Munkáspárt képvi­selője jóváhagyta az akciót. A terrorszer­vezet, amely minden áron véget akar vetni a britek Észak-Írország feletti ural­mának, hétfőn kijelentette: tagjait „aktív szolgálat“ teljesítése közben lőtték le. Célzást tett arra, hogy egy negyedik IRA- tag is tartózkodott a brit gyarmaton, aki valóban pokolgépes merényletet terve­zett. A brit és a spanyol biztonsági erők most a lehetséges robbanószerkezet után kutatnak. A Morning Star, a Brit KP lapja felszólí­totta az IRA-t, hagyjon fel az értelmetlen terrorakciókkal és politikai eszközökkel próbálja elérni céljait. Ugyanakkor felszó­lította a brit kormányt is, tisztázza a gibral­tári lövöldözés körülményeit. Hétfőn este Belfastban is zavargások­ra került sor. A lakosság kivonult az utcára és a gibraltári események ellen tiltakozott. A tüntetőket megerősített ren­dőri osztagok kergették szét. A rendbon­tásra Howe külügyminiszter bejelentése után került sor. Gandhi pandzsábi terve (ČSTK) - Elnöki rendelettel feloszlatták a pandzsábi törvényhozást. Az intézke­dést az indiai kabinet hozta vasárnap esti tanácskozásán. A döntés része annak az új tervnek, amellyel Radzsiv Gandhi miniszterelnök meg akarja oldani a mind súlyosabbá váló pandzsábi kérdést. Az elnöki rendelet formális intézkedés, mivel a pandzsábi parlament tevékenységét a központi kor­mányzás bevezetésével tavaly májusban úgyis felfüggesztették. Indiai lapkommentárok szerint Új-Del­hi olyan légkör kialakítására törekszik, amelyben átfogó párbeszédet lehet kez­deni, bevonva a szikh militáns csoporto­kat is a rendezési folyamatba, feltéve, ha azok felhagynak az erőszakkal. Az alkotmány értelmében az elnök május 11-ig irányítja közvetlenül Pan- dzsábot. Az indiai belügyminiszter hétfőn jelez­te: ha szükségessé válik, a kormány al- kotmánymódosító javaslatot terjeszt be a szövetségi törvényhozásban, hogy meghosszabbítható legyen az elnöki kor­mányzás Pandzsábban. Közölte azt is, hogy a terrorizmus megzabolázására a kormány akár a szükségállapotot is kihirdetheti az államban, ha nincs más kiút. Az FKP feladatai a választások előtt (ČSTK) - Kétnapos ülést kezdett teg­nap a Francia Kommunista Párt Központi Bizottsága. Napirendjén a párt mozgósí­tásának megszervezése szerepel az el­következő 50 napra a párt elnökjelöltje, André Lajoinie mellett. Az ülésen Paul Laurent, az FKP KB PB tagja mondott nyitóbeszédet. A francia kommunisták kampányuk súlypontját az emberek körében végzett munkára helyezik elsősorban, a minden­napi kontaktusokra a gyárakban, a váro­sokban és falvakban. Erről tanúskodnak A csúcstalálkozóig Genfben elérhető a megállapodás Viktor Karpov cikke a Szovjetszkaja Rosszijában (ČSTK) - Viktor Karpov, a szovjet külügyminisztérium fegyverzetkorlátozási és leszerelési osztályának vezetője a Szovjetszkaja Rosszija napilapnak adott nyilatkozatában tegnap megerősí­tette, a Szovjetuniónak meggyőződése, hogy a május végére tervezett negyedik Gorbacsov-Reagan találkozóig be lehet fejezni a hadászati támadófegyverek 50 százalékos csökkentéséről szóló szerző­dés szövegének előkészítését. Megálla­pította, e cél eléréséhez arra van szük­ség, hogy mindkét fél politikai akaratot tanúsítson és ne vesztegesse az időt üres vitákkal. Karpov elemezte azokat a fő problémákat, amelyekkel meg kell küzde­niük a nukleáris és ürfegyverekröl folyó genfi tárgyalások résztvevőinek. A fő kér­désnek a tengeren telepített nagy hatótá­volságú robotrepülógépeket jelölte meg. A Szovjetunió azt javasolja, hogy 400 egységre korlátozzák ezeket a fegyvere­ket. A szovjet fél előterjesztette ezt a ja­vaslatot Genfben és konkrét megvitatásra törekszik. Az amerikai delegáció azonban csak szkeptikus megjegyzésekre korláto­zódott és semmilyen ellenjavaslatot sem terjeszt elő. Az amerikai fenntartások for­rásául az ellenőrzés problémái szolgálnak - mondotta Karpov. A Szovjetunió java­solta egy szakértői különbizottság lét­rehozását, amely kidolgozná a megfelelő ellenőrzési intézkedéseket. Problémákat okoz a hadászati nehéz­bombázók és rakétafelszerelésük kérdé­se is. Az amerikai fél akadályozza a tár­gyalásokat a robotrepülőgépek hatótávol­ságáról. Annak idején az USA ragaszko­dott ahhoz, hogy hadászatinak az 1500 kilométer hatótávolságú rakétákat lehet minősíteni. A Szovjetuniónak meggyőző­dése, hogy a 600 kilométer hatótávolságú rakétákra is ki kell terjeszteni a hadászati fegyverekről folyó tárgyalásokat. Az Egyesült Államok javasolja, hogy minden bombázót automatikusan minő­sítsenek hat ilyen rakéta hordozójává, függetlenül a tényleges helyzettől. Míg a szovjet bombázórepülógépeken való­ban hat ilyen rakéta van, az amerikai gépek 12, sót távlatilag 28 rakéta hordo­zására is képesek lehetnek. Az Egyesült Államok így „legálisan" rendelkezne 2000 olyan rakétával, melyekre nem ter­jed ki a szerződés. A másik problémakört a mozgatható kilövóállású interkontinentális ballisztikus rakéták képezik. Az amerikai delegáció ma már elismeri, hogy a silókban elhelye­zett stacionáris rakéták felváltása a mobil rakétakomplexumokkal megszilárdítja a hadászati stabilititást, mivel csökkenti ezeknek a fegyverfajtáknak a sebezhető­ségét az elsó nukleáris csapás során. Az Egyesült Államok egyelőre azonban nem rendelkezik ilyen rakétákkal, ezért betiltá­az országszerte rendezett nagygyűlések. Az FKP iránti rokonszenv növekedésének bizonyítéka többek között a Lille-ben megtartott pótválasztások eredménye is: a párt 2 százalékkal több szavazatot szer­zett, mint 1986-ban. Lajoinie kijelentette, ez a legjobb közvélemény-kutatás az el­nökválasztás előtt. Az FKP mindenekelőtt az április 24-i első elnökválasztási fordulóra összponto­sítja figyelmét, ennek kell megmutatnia, megállt-e a párt befolyásának az utóbbi években tapasztalt csökkenése. sukra törekszik. Ami az amerikai SDI- programot illeti, a Szovjetunió tudatosítja, hogy ebből Reagan elnök presztízskér­dést csinált - hívta fel a figyelmet Karpov. Reméljük azonban, az amerikai fél tuda­tosítja az összefüggést a tervezett fegy­verzetkorlátozási szerződés és az ABM- szerződés eredeti formájában való meg­őrzése között. Az SDI-program eddigi megvalósítása során az USA tiszteletben tartotta az ABM-szerződést. Viktor Karpov ugyancsak kitért a nuk­leáris leszerelés terén való további lépé­sek távlataira. Kijelentette, a következő szakasznak a legkülönbözőbb fajtájú atomfegyverek széles skáláját kellene érintenie - a taktikai nukleáris arzenálok­tól mind az öt atomhatalom nukleáris fegyverzetéig. A vegyi fegyverek felszá­molásával és a hagyományos fegyverzet korlátozásával együtt ezek a lépések biz­tosítanák a leszerelési folyamat folyto­nosságát - hangsúlyozta a szovjet szakértő.

Next

/
Thumbnails
Contents