Új Szó, 1988. március (41. évfolyam, 50-76. szám)
1988-03-07 / 55. szám, hétfő
MEGSZŰNT EGY TEKESZAKOSZTÁLY Valóban nem volt más megoldás? Somodiban (Drienovec) ötven évvel ezelőtt sokak csodálkozására egy addig alig ismert sportágat, a tekét kezdték űzni. Rövid idő alatt igen népszerű lett a kugli, s a kisközség apraja-nagyja szabadidejében rendszeresen tekézett. Gyula István: „Aki ráért, az kuglizott. Nálunk ennek a sportágnak már évtizedes tradíciója van“. Közvetlenül a második világháború után négy- Egyelőre csak a múlt sikereire, felejthetetlen bajnoki csatározásaira emlékezhetünk. Nem is olyan régen még az SZNL-be jutásért küzdött tekecsapatunk. Mivel kis falu vagyunk, ezért többnyire a rövidebbet húztuk. Rudňanyban például furcsa dolog történt: megnyertük a mecs- cset, a házigazdák döntetlent írtak a jegyzőkönyvbe, hogy elkerüljék a kiesést. Természetesen kitudódott az igazság, ki tudja miért, mi kerültünk alacsonyabb osztályba - kezdte a beszélgetést Nagy Antal, a megszüntetett tekeszakosztály egyik volt vezetője Komoly gondokkal küszködtek a somodiak, magukra hagyatva, minden támogatást nélkülözve, saját autójukkal utaztak az idegenbeni mérkőzésre. Ennek ellenére nagy volt a lelkesedés, mindenki örömmel ment, mert szerette a sportágat. Bíztak benne, hogy idővel majdcsak felfigyelnek rájuk, és változik a helyzet. Ez azonban évről évre rosszabbodott ...-A helyi sportegyesület vezetősége sem szimpatizált velünk, többen is kijelentették: a kugli elveszi a pénzt, csak a kiadás van, bevétel pedig egy fillér sem. Később aztán a helyi nemzeti bizottság illetékesei sem ellenezték a szakosztály megszüntetését, hallgatásukat beleegyezésnek vették. Nem tehettünk semmit, mert saját erőből tovább nem tudtúnk létezni. A fürdő területén található kuglizó már régen nem felel meg a követelményeknek, újról pedig hallani sem akart a sportegyesület. Mi is meggyőződhettünk arról, hogy a jelenlegi körülmények mellett a késő őszi és téli napokon az egy kályhával felszerelt helyiség alkalmatlan a játékra. Ottjártunkkor, február közepén kinn melegebb volt, mint a szimpla ablakokkal ellátott, nem éppen megnyerő külsejű házikóban.- A méretek úgy ahogy elfogadhatók, csakhát a fűtést nem tudjuk megoldani. Ha kint 0 fok körüli hőmérséklet van, akkor egy nappal a mérkőzés kezdete előtt kell befűteni. Ez nem jelent problémát, de az viszont igen, hogy a meleg következtében izzadni kezd a pálya. Mivel a bábukat is kézzel kellett állítgatni, egyszerűen nem volt, aki ezt ingyen csinálja. Ezért mi fizetni nem tudunk, nincs is miből! így nem maradt más hátra, játékosainkra hárult a vendégek által letarolt fák csatasorba állítása is. Száz dobás mellett kétszáz- szor kellett a fákat helyükre rakni. Ez pedig komoly túlórázást jelentett a csapat hat tagjának. A bodolói (Budulov) szövetkezet megvette volna az automata állítógépet, de az öreg épületben csakhamar használhatatlanná vált volna. Ezért nem is szorgalmazták a somodiak a pálya felújítását és modernizálását. Azért viszont még ma is harcolnak, hogy a községben építsenek egy új kuglizót. Erről azonban hallani sem akarnak a felsőbb szervek. Ez egyrészt érthető is, hiszen az új iskola alapjait már évekkel ezelőtt lerakták, de tovább nem jutottak. Tavasszal és nyáron derékig érő gyomtenger borítja a „művet“. Pedig a környéken építőanyag-hiányra sem panaszkodnak... helyen is építettek pályát a Kassa - (Košice) vidéki járásban található faluban. A hetvenes évek elején Somodiban megalakult a tekeszakosztály. Az együttes nyomban benevezett a kerületi bajnokságba, ahol évről évre jobb eredményeket ért el, de egy évvel ezelőtt váratlanul egyik napról a másikra megszüntették a szakosztályt!- Egy kivételtől eltekintve a mezeket, tornacipőket és a melegítőket minden játékosunk saját maga vette meg. Egyszer minden pohár betelik, négy éve bedobtuk a törülközőt. Bánatunkban mi mást tehettünk: csak ezt! Valóban nem lett volna más megoldás? Ezen elgondolkodhatnának főleg a sportegyesület focipárti vezetői és azok, akik valamilyen módon segíthették, támogathatták volna a somodi tekézőket. Vajon miért nem tették? Talán túl drága sportág lenne a kugli? Aligha! Talán, mert jobban helytálltak, mint a helyi labdarúgók? Ki tudja... Kíváncsiak voltunk az illetékesek véleményére is, ám sajnos, az előre megbeszélt időpontban más elfoglaltságuk volt.- A faluban ugyan megszűnt a tekeszakosztály, de ennek ellenére nem csökkent a sportág iránt érdeklődők száma. Tavaly ősztől a SZISZ helyi alapszervezetének tulajdonát képezi a kuglizó. Nyáron meg szeretnénk rendezni a falubajnokságot, egyesek azon vannak: alapítsunk ificsapatot. Három együttesre való fiatal is lenne. Még egyszer hangsúlyozom: saját erőből nem tudunk zöldágra vergődni. A testnevelési szövetség járási képviselői is azon vannak: folytassuk! Ez nem rajtunk múlik. Lelkes sportvezetőkre, összetartásra és minimális támogatásra volna szükségünk. Ha az utóbbi meglenne, akkor ismét létrehoznánk a szakosztályt - búcsúzott Nagy Antal Vajon ki segít a somodiak gondja- ln? ZSIGÁROI LÁSZLÓ ÉVZÁRÓ KÖZGYŰLÉS - KEVÉS BÍRÁLAT A szabadidősport térhódítása- A bratislavai inter Slovnaft ZŤS testnevelési egyesület legnagyobb szakosztálya a szabadidősporté, amely a tagság mintegy felét tömöríti. A klub vezetése nemcsak a nagy népesség miatt büszke erre a szakosztályra, a tömegesség ugyanis még távolról sem garantálja a rendszeresen zajló életet - hangsúlyozta beszámolójában Jozef Potisk, az egyesület elnöke a napokban megtartott évzáró közgyűlésen. Ez esetben szerencsés a kombináció: a nagy taglétszám pezsgő és tarka tevékenységgel párosul. Az 1923 tag 71 csoportban gazdag skáláját találja a testmozgás különböző formáinak, az alapozó testneveié-1 sen kívül foglalkoznak dzsesszgim- nasztikával, kondicionáló tornával és jógával is. Talán épp ezért vonz ez a szakosztály annyi embert a szlovák fővárosban, méghozzá minden korosztályban. A legnépesebb a nők tábora, ők 1311-en vannak. A legkevesebben viszont a férfiak, az ő számuk még a százat sem haladja meg. Az egyesület a jövőben is az egyik legfontosabb tennivalónak tekinti a tömegsport népszerűsítését, főként azt, hogy a testmozgást rendszeresítse tagjai körében. Erre a szakosztályra külön feladat vár az idén: spartakiád-gyakorlatozók toborzása, hiszen az ország többi részéhez hasonlóan az Interben is megkezdődnek az 1990. évi országos rendezvény előkészületei, s a munka oroszlánrésze természetesen a szabadidősport szakosztályára hárul. Tizenhárom további szakosztályt tartanak nyilván az egyesületben 1911 taggal (az előbbin és a turisztikain kívül, amely 2071 tagot tömörít). Sportolóik 56 országos és szlovákiai bajnoki címet szereztek, 51 -en kerültek be a csehszlovák válogatottba. A klubvezetés mégsem elégedett. A jövőben javítani kell az élsport színvonalán, s a válogatottak részarányán. Természetesen nem lenne helyénvaló minden szakosztályt elmarasztalni e téren, hiszen néhányukban sikeres munka folyik. Példaként említhetjük a kosárlabdát, az atlétikát, a vízisíelést, kézilabdát. Egyesek viszont elmaradtak a kitűzött céloktól. Vonatkozik ez néhány labdarúgócsapatra, a kerékpározókra és főként a teniszezőkre, akik tavaly elbúcsúztak az országos ligától. A jelenség annál is inkább figyelmeztető, mert nemcsak tucatnyi egyesületi tagot érint, hanem 366 sportolót! Ezért is érthetetlen, hogy épp azok, akik dolgoznak és sikeresek, esetleg jóval kevesebb támogatásban részesülnek. Az évzáró közgyűlés egyetlen keményebb hangú vita- felszólalásában Štefan Polák az atlétikai szakosztály ilyen jellegű gondjaira mutatott rá. A válogatott Miroslav Béčka csak szabadidejében végezheti az edzéseket, egyébként nyolc és fél órát dolgozik kollégiumi nevelőként. Nem akarunk senkinek lelkiismeret-furdalást okozni. De azért jó lenne, ha az illetékesek szétnéznének maguk körül. A versenysport kategóriájában hányán élveznek munkaidő- és egyéb kedvezményt, ugyanakkor, amikor egy válogatott versenyző csak 300 korona kalóriapénzt kap havonta! Štefan Polák még egy komoly kérdésre mutatott rá: ma, amikor egyre nagyobbak a követelmények az egyéni sportokban, s ezek abszolút speciális felkészülést igényelnek, aligha szerencsés, hogy egy-egy edző több számra is koncentráljon. Az ideális megoldás az lenne, ha csökkentenék az edzőkre eső versenyszámok számát, ez pedig csak akkor oldható meg, ha növelik a szakképzett mesterek számát. Ugyancsak a felkészüléssel kapcsolatban voltak jogos és hasznos meglátásai a volt többszörös bajnok kosárlabdacsapat kapitányának, Juraj Žuffának, aki a gyerekek és a serdülők edzéskörülményeinek javítását szorgalmazta, okosan hangsúlyozván: a felnőtt csapat, az utánpótlás szempontjából nem mindegy, hogy ezek a fiatal tehetségek hogyan fejlődnek. „Márpedig ahogy naponta megfigyelem őket, ezek a gyerekek rendre helyhiánnyal küszködnek“. Teljes mértékben igazat adunk a válogatott kosárlabdázónak, hiszen ezekről a gondokról oly sokszor hallottunk már a gyerekek és a serdülők edzőitől is. Visszás dolgok az ország egyik legnagyobb egyesületében is akadnak. Igaz, a beszámoló és az azt követő vita sem tükrözte kellőképpen a problémákat, inkább elsiklott fölötte, s bizony a vitában is hiányoltuk a bíráló hangokat. Pedig a tények ismeretében az Inter Slovnaft ZŤS háza táján is lenne mit söpörni... Vagy az évzáró közgyűlés nem megfelelő fórum erre? URBÁN KLÁRA Egyre népszerűbb a nők körében a testmozgás. Bizonyítják ezt a spartakiá- dokis (ČSTK-felv.) A nők és a testnevelés (2) Mottó: ,,Míg a férfi testkultúrája csak arra irányul, hogy a testet egészségében megtartsa és képessé tegye testi és szellemi munkájának minél könnyebb és tökéletesebb elvégzésére, addig a női testkultúrának ezeken a feladatokon kívül még egy célt kell szolgálnia. Azt, hogy fenntartsa a női test alkalmasságát a szaporodási biológia funkciójának minél simább elvégzésére...“ (Dr. Madzsarné Jászi Alice) A női testkultúra egyik legjelentősebb magyar úttörőjének a fentebb idézett állítása - ami egyébként még a 20. század elejéről való - napjainkban is teljes mértékben helytálló és aktuális. A szülést sokan és joggal nagyfokú sportteljesítménnyel hasonlítják össze. Bizonyára mindenki egyetért abban, hogy az a sportoló, aki egy nagy versenyre jól felkészül, jobb eredményt ér el, mint az a társa, aki inkább csak a tehetségére támaszkodik. Ebből következik, hogy ha minél jobban készül fel a jövendő anyuka erre a nagy, de szép feladatra, annál könnyebben birkózik majd meg vele. Ezt egyébként nagyon sok édesanya tapasztalata támasztja alá, akik már a terhességük előtt is rendszeresen, kedvtelésből végeztek valamilyen - az egyéniségüknek megfelelő - mozgástevékenységi formát. A szakszerűen végzett terhestorna, a szülés utáni torna jótékony hatásai is régóta ismeretesek. Szülés után Az édesanyák szívesen tornásznak gyerekeikkel (Nagy László felv.) általában az édesanyák többségének kisebb-nagyobb súlyfeleslege „marad vissza“, ami ilyenkor természetes jelenség. A felesleges kilóktól sokkal könnyebben szabadulnak meg azok az anyukák, akik nem a különböző csodadiétákban bíznak, hanem a megfelelő - de ebben az esetben a fokozatosságot és a mértéktartást különösen szem előtt tartó - testmozgás végzésétől várják a kívánt eredményt. A csecsemőgondozás, a gyermeknevelés különben is sok energiát, jó erőnlétet igényel, ezért a mozgás szerepe két okból is igen nagy. Említettük, hogy a házimunka egyoldalúan terheli meg a szervezetet, s nem más a helyzet a csecsemők és a kisgyerekek körül végzett tevékenységekkel sem, hiszen ez utóbbi esetben főleg a hajlongás, az emelgetés dominál. Megéri tehát időt és módot találni arra, hogy az édesanya rendszeresen végezze a neki megfelelő mozgástevékenységi formát, ami azután testileg és lelkileg is felfrissíti. A másik ok pedig az,hogy a kisgyermeknek az első példaképei a szülők, főleg az édesanya, akivel a legtöbb időt tölti. Mivel a gyermekek nagyon jó megfigyelóképesség- gel rendelkeznek, hamarosan észreveszik, mit és hogyan csinál az anyukájuk, s az ezzel kapcsolatos gyermekkori emlékek a felnőttkorban sem mennek feledésbe. Az „Anyu ezt így csinálta“ típusú megjegyzések, visszaemlékezések nemcsak a különböző ételelkészítési módokra, a háztartásra korlátozódnak majd, hanem kiterjednek a testmozgással kapcsolatos dolgokra is. Az az anyuka pedig, aki már születésétől fogva biztosítja gyermekének az egészséges mozgásfejlődéshez szükséges feltételeket, majd játékosan együtt tornászik, sportol, kirándul a gyermekeivel, még többet tesz saját és gyermekei, családja egészsége érdekében. Természetesen, mindez sok energiát, türelmet és találékonyságot igényel, de feltétlenül megéri, hiszen nemcsak az egészség megőrzéséről van szó, hanem a családtagok, a szülők és a gyermekek közötti érzelmi szálak erősítéséről is. Szóljunk pár szót arról is, hogy milyen mozgástevékenységi formák végzése ajánlatos. A szervezetre azok a mozgástevékenységi formák gyakorolják a legkedvezőbb hatást, amelyek a sokoldalú mozgás biztosítása mellett elsősorban az állóképességet fejlesztik. Ilyenek például a folyamatosan, zenére végzett tornagyakorlatok, az aerobik, a futás, úszás. Nők esetében azonban azt sem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy a testmozgás hozzájáruljon a mozgáskultúra fejlesztéséhez, tökéletesítéséhez is. A szabadidejükben rendszeres testmozgást végző nők körében a legnépszerűbb a célszerűen megválasztott zenés tornagyakorlatok, aerobik végzése, amelyre előtornász irányítása mellett kerül sor. Azoknak, akiknek nincs lehetőségük tornaterembe járni, a tömegkommunikációs eszközök, valamint több könyv is felvilágosítást nyújt, hogyan is tornázzanak otthon. Ami a megterhelés gyakoriságát illeti, ajánlatos, ha hetente legalább háromszor találunk 40-60 percet a jó közérzetet biztosító testmozgásra. Természetesen, ezen kívül a naponta végzett, körülbelül 10 perces, frissítő torna is jó hatású. Jó tudni, a mozgásnak akkor van a szervezetre kedvező élettani tatása, ha közben a pulzus percenkénti értéke 120 és 160 között van. Bármelyik sportágat is választjuk szabadidőnkben, mindig tartsuk be a fokozatosság, a mértéktartás és a rendszeresség elvét, mert csak ezáltal járulunk hozzá igazán az egészség megőrzéséhez, a kívánt célok, eredmények eléréséhez. KUBÁŇNÉ GERI ÉVA
