Új Szó, 1988. március (41. évfolyam, 50-76. szám)

1988-03-07 / 55. szám, hétfő

A poznaní táncszínház művé­szeti vezetője és főkoreográ­fusa - Conrad Drzewiecki - a közel­múltban ünnepelte negyvenéves színpadi jubileumát, és több mint hetven táncalkotása között olyan is van, mint az 1975-ös Csodálatos mandarin, amelyet az NDK főváro­sában kreált annak idején. A Bartók- darab sokat vitatott „szeméttelepi verziója" - a csavargók helyett a rongyszedő asszonyokkal - lehe­tett a meghívási alap egy újabb NDK-beli balettestre is, amelyen há­cárleány a még viszonylag ismeret­len nevű Bettina Thiel és a bolgár vendégbalerina, Tatjana Marinova, míg Kascsej karakterszerepét a nép­szerű, sikeres Uwe Arnold felváltva formálja Rotbart-szerűre Jörg Lu- casszal. A modern zenei mozgalomban az „új bécsi iskola“ alapítója, Arnold Schönberg nem sokra becsülte kor­társait, közöttük Sztravinszkijt sem, és gúnyosan ,,Modernszkij“-nek ne­vezte. Most mégis békésen megfér­nek egymás mellett, egyetlen ba­lettest keretében. Igaz viszont, hogy az Igézetes éj viszonylag lírikus­melodikus fiatalkori műve volt, ame­lyet vonós szextettből 1917-ben dol­gozott át vonószenekarra. „Megtán- cosítását“ saját kezűleg készítette elő Amerikában, a második világhá­ború idején. Eredetileg Richard Deh- mel költeménye ihlette meg, a meg­késetten romantikus és érzelmektől túlcsordult Asszony és világ, amely­ben egy férfi nagylelkűen megbo­csátja felesége hűtlenségét. Az el­lentéttől a megbékélésig, majd az újabb boldog együttlétig ívelő sze­Budapesti Tavaszi Fesztivál 10 nap - 100 hely - 1000 esemény Lengyel koreográfus triptichonja rom különböző zenei iskolához és más-más nemzethez tartozó század eleji zeneszerző ifjúkori alkotásait kötötte egy csokorba, a Deutsche Staatsoper számára. A lengyel vendég koreográfus - saját bevallása és a plakát kiírása szerint is - visszatért a Tűzmadár ős-eredeti verziójához, amelyet a Gyagilev-féle Orosz Balett 1910- ben vitt színre Párizsban, megala­pozva ezzel a zeneszerző hírnevét. Fokin koreográfiájához hasonlóan, orosz népmesei elemekből építke­zik, miszerint Iván, az ifjú cárevics foglyul ejti ugyan vadászat közben a Túzmadarat, de kérésére szaba­don bocsátja, ezért jutalmul aranysí­pot kap tőle. Segítségével kiszaba­díthatja a szép cárleányt, meg a ba­rátnőit a gonosz Kascsej varázslata alól. Az elmúlt háromnegyed század alatt több koreográfiái verzió szüle­tett a zenére, de azokat nem ismer­vén, nincs összehasonlítási alapom Drzewiecki egyéni hozzájárulásának megítélésére. Az viszont tény, hogy a színpadképet ezúttal is kipróbált, régi partnerére - Krzysztof Pankie- wiczre - bízta, aki Bakszt barokko­sán burjánzó, szecessziósán teker- vényes növényi ornamentikáját kel­tette új életre a még mindig világ­szerte divatos nosztalgiahullám szellemében, és ezzel egyszerre kelti a nézőben a régiség meg az újdonság érzetét. A címszerepen a még mindig kiváló technikájú, de koránál fogva már leszálló ágban lévő Monika Lubitz osztozik a fiata­labb Steffi Scherzerrel, Iván cárevics a remek formában brillírozó, univer­zális tehetségű Oliver Math, illetve riválisa: Torsten Händler. A szép relmi kettős líraian muzikális pás de deux-jét három párosra (Steffi Scherzer-Ralf Stengel, Bettina Thi- el-Oliver Matz, Tatjána Marinova- Uwe Arnold) bízta a koreográfus, aki kimondottan a berlini társulat szá­mára készítette most ezt a vado­natúj táncművét. A francia „Hatok“, vagyis a pári­zsi „Group des Six“ avantgárd cso­portjának volt tagja Francis Poulenc zeneszerző, akinek muzsikájára Gyagilev Orosz Balettje mutatott be először balettet 1924-ben, Monte Carlóban, Bronyiszlava Nyizsinszka koreográfiájában és főszereplésé­vel. A dzsesszes hangulatú nyolc táncszám a húszas évek szalonjába vezet, s a cím - Les Biches (Szarvas­ünők) - azokra a dámákra utal, akik felszínes társadalmi élettel, alkalmi flörtökkel próbálják unalmukat elűz­ni, akár az erdei tisztáson tavasszal az üzekedő-játszadozó fiatal álla­tok... Ez a balett is több együttesnél megért már sokféle betanítást, és most a lengyel vendégművész berli­ni verziója zárkózik fel a legújabb variánsként. Ebben a társulat hat élvonalbeli női táncosa volt elsősor­ban segítségére - a már korábban is említett Tatjana Marinova, valamint Bettina Thiel mellett: Korina Franké, Sabine Weigelt és Sabine Garlipp zárkózott fel ezúttal, mint ígéretes tehetség, és nem utolsósorban a már máskor is sokat bizonyító Ines Dalchau. Az ifjú gavallérok férfihár­masát a Torsten Händler, Uwe Ar­nold és Dietmar Jacob trió formálja kabinetalakítássá - összeszokottan. A berlini premier tartós közönség- sikert ígér... WAGNER ISTVÁN Némi aggályoskodás után 1981-ben rendezték meg először a Budapesti Tavaszi Fesztivált, amely tíznapos kulturális rendezvénysorozat, noha az indíttatás merőben más területről jött. Mindenekelőtt a magyar fővaros szállodaipara panaszkodott, hogy márciusban a legnagyobb az uborkasze­zon, ezért tenni kellene valamit. Tettek is, és így nemcsak a szállodaipar járt jól, hanem a kultúrára szomjas hazai és az alkalmasint Budapestre és Magyarország más városaiba látogató külföldiek is. A Budapesti Tavaszi Fesztivál az eltelt idő alatt rangot, elismerést és páratlan közönségsikert vívott ki magának, és lassan kinőtte a fővá­rost. Már nemcsak turistaattrakció, hanem színvonalas hangversenyek, színházi előadások, tárlatok, kiállítá­sok hosszú rendezvénysorozata. Idén március 17-től 28-ig tart, Budapesten kívül az ország számos további városában is. Bár a jelmon­data úgy hangzik, hogy 10 nap -100 hely- 1000 esemény, a helyszíneket és az eseményeket szinte képtelen­ség lenne számba venni, ezért hely­szűke miatt csupán az érdekesebb rendezvényekről próbálunk képet adni. Kedvcsinálónak, meghívónak, szomszédolásra kultúrabarátoknak. Kezdjük a képzőművészeti tárla­tokkal, ezekből negyvennégy szere­pel a BTF műsorán. A legnagyobb szenzáció kétségkívül az időszámí­tásunk előtt 221 -206 között uralkodó kínai Chin-dinasztia korából szár­mazó agyaghadsereg-kollekció lesz, amelyet 1974-ben találtak meg. A Senszhi tartományból szár­mazó lelet összesen 7000 életnagy­ságú, felfegyverzett, csatasorba állí­tott agyagkatonából, több mint 500 lóból és 130 harci szekérből áll. Ez a leghatalmasabb hadsereg, ame­lyet valaha is eltemetett uralkodó mellé adtak kíséretül a túlvilági élet­hez. Mert az uralkodóval együtt elte­metett agyaghadsereg tulajdonkép­pen, a császársírt őrizte. Budapest­re Londonból érkezik, és a Nemzeti Múzeum ad neki otthont. A Nemzeti Galéria három, egy­mástól merőben különböző bemuta­tóra készül. Ősgalériák címmel a nagy magyar főúri kollekciók port­réiból állítanak ki. Bauhaus-utópiák elnevezéssel a német művészeti is­kola papíron megörökített munkáit mutatják be, grafikákat, színházi és építészeti terveket, Újabb világszen­záció a Ludwig-gyüjtemény. Irene és Peter Ludwig Picasso 357 grafi­káját viszi el Budapestre. Magyar vonatkozású érdekessé­get kínál majd a Budapest Galéria Lajos utcai kiállítóháza. A földszin­ten John Halas, az Angliában élő kitűnő grafikusművész, rajzfilmraj­zoló életművével ismerkedhetnek meg a látogatók, a Budapest Kiállí­tóteremben pedig a nem kevésbé híres Lucien Hervé építészeti foto­gráfiáin tanulmányozhatják a modern építészet stílusjegyeit. Ezenkívül több más fotókiállítás is lesz. Mint minden évben, most is jelen lesz a World Press Photo vándorkiállítá­sa a Budapest Kongresszusi Köz­pontban. Reismann Mariann és Reismann János fotóit láthatjuk a Munkásmozgalmi Múzeumban A Fotóművészeti Galéria egy mexi­kói néprajzi fotótárlatnak, Adalberto Riaz Szalay munkáinak ad otthont, A nők Kafka életében A prágai születésű német nyelvű regényíró és elbeszélő élete és munkássága változatlanul foglalkoz­tatja az irodalmi közvéleményt, noha számos könyv jelent meg róla és müvei ismertek az egész világon. A prózairodalom olyan nagyságai között jelölik ki a nevét, mint Proust vagy James Joyce. Hatása mindmá­ig tapasztalható a kortárs irodalmak­ban is. Ennek ellenére számos ta­lányt vet fel az egész kafkai életmű. Mindez részben érthető, hiszen rövid életében (1883-1924) csak ki­sebb munkái jelentek meg, nem nagy visszhangot keltve. Műveinek többsége, köztük három regénye kéziratban maradt. Halála után ba­rátja, Max Brod adta ki őket, s csak ekkor derült ki, hogy a XX. század egyik legjelentősebb prózai újítóját fedeztük fel benne. (Brod írta a leg­jobb életrajzot is róla.) Titokzatosságához hozzájárult to­vábbá, hogy családjától korán elide­genedett, s szűk baráti körétől elte­kintve magányosan élt. Többszöri jegyessége ellenére sem házaso­dott meg. Ebben talán egyre jobban elhatalmasodó TBC-betegsége is szerepet játszott, ami végül korai halálát okozta. Akad tehát elég ok arra, hogy megértsük a világtól való elzárkózását, s az irodalomtörténé­szek feladata, hogy feltárják a Kaf­kát övező rejtélyeket. Ilyesmire vállalkozott legutóbb Nahum B. Glatzer, a bostoni egyetem irodalomtanára is, aki a nők szere­pét elemezte Kafka életében. Köny­ve Frauen in Kafkas Leben címen németül a zürichi Diogenes-Verlag kiadásában jelent meg. Glatzer pro­fesszor, aki az egykori Lembergben (Lvov) született 1903-ban, az egyik legismertebb Kafka-kutatók közé tartozik. Martin Buber tanítványa volt, s később a Schocken-Verlag lektoraként ő rendezte sajtó alá a Kafka-művek első kiadását. Ugyancsak ő volt az 1945 után, aki a közben világhírűvé vált író alkotá­sait angol nyelven megjelentette. Jelenleg az életmű történelmi-kriti- kai összkiadásán dolgozik. Nem újdonság ugyan - erre már Max Brod is utalt hogy Kafka életében milyen fontos szerepet ját­szottak női kapcsolatai, azok a nagy szerelmek, akikkel együtt, de nélkü­lük sem tudott élni. Szerencsére még 1955-ben is bukkantak fel olyan levelek, amelyek megvilágítot­ták az író ellentmondásos érzelem­világát, és ezek részben befolyásol­ták irodalmi munkásságát is. Glatzer kronologikus sorrendben veszi vizs­gálat alá a levelek és egyéb adalé­kok alapján Kafka szerelmeit, de figyelme úgynevezett futó kalandjai­ra is kiterjed. Glatzer könyvének legnagyobb érdeme, hogy újabb dokumentu­mokkal egészíti ki eddigi ismeretein­ket Franz Kafkáról, és általuk jobban megértjük ennek a nagy írónak a magányát. V. I. a Mezőgazdasági Múzeumban pe­dig természetfotókból rendeznek tárlatot. Az Emst Múzeumban az a két szobrász, Samu Géza és Bukta Im­re, mutatkozik be, kiknek alkotásai az idei velencei biennálén képviselik Magyarországot. A Vigadó Galériá­ban a Salzburgi Ünnepi Játékok cserekiállításaként érkező tárlat Gottfried Salzmann festményeit tárja a néző elé. A földszinten a fesztivá­lon immár harmadszor kiállító, Angli­ában élő Roboz Zsuzsi grafikáival találkozhat ismét a közönség. Ame­rigo Tot emlékkiállítása az IPV Mini­galériában lesz, Szónyi István fest­ményei és rézkarcai a Qualitas Ga­lériában láthatók, a Várszínház Ga­lériában pedig Szász Endre festmé­nyei kerülnek a közönség elé. Borbély Károly, a fesztivál képző- művészeti vezetője a gazdag külföl­di kínálattal kapcsolatban elmondta, hogy az a BTF kedvező nemzetközi visszhangjára utal. A nemzetközi kapcsolatok erősítését szolgálja majd az egyesztendós kihagyás után ismét sorra kerülő Artforum ’88, amely európai fesztiváligazgatók, műkereskedelmi, zenei, színházi szakemberek találkozója, afféle kul­turális „cserenagyvásár“. S most nézzük, mit tartogatnak a közönség számára a rendezők a kultúra egyéb területeiről. Az ope­rától, a rockhangversenytől a báb­színházig, a balettől a sportesemé­nyig világhírű és még csak szárnyu­kat bontogató művészek, sportolók produkciói közül válogathatnak az érdeklődők. A véletlen műve, hogy éppen március 22-e és 27-e között rendezik meg Budapesten a műkor­csolya- és jégtánc-világbajnokságot is. Március 9-én és 10-én a világhírű Depeche Mode együttes lép fel a Budapest Sportcsarnokban. A Pe­tőfi Csarnokban március 18-tól há­rom napon át Hungarokarott címmel minden nap négy popkoncert lesz. Két magyar, egy szocialista ország­beli és egy nyugati együttes lép fel. Szerepel többek között a Bikini, a KFT, a Napoleon Boulevard, és a Benkő-dixieland. A Petőfi Csar­nokban ezenkívül külföldi avantgárd színjátszó együttesek tartanak előa­dást. A Kertészeti Egyetem klubja fo­galom a budapesti fiatalok körében. Tíz napra ez a klub is a BTF egyik színhelyévé válik, sót a klub vezető­sége úgy döntött, hogy tíz napig az is tag, aki egyébként nem az. Itt is a Napoleon Boulevard tart koncer­tet, de fellép az Első Emelet, a Step, a Bikini és más együttes is. Bár a Budapesti Tavaszi Feszti­válnak még nincs olyan hagyomá­nya, mint mondjuk a bécsinek, a prágainak vagy a salzburginak, azért az idei műsor komolyzenei része a legnagyobb „ínyencek“ igé­nyeit is kielégíti. Például a francia Maurice André trombitaművész fel­lépése a Liszt Ferenc Kamarazene- karral. Kocsis Zoltán kétszer is kö­zönség elé lép, Doráti Antal Kovács Dénessel szerepel, Kobajasi Ken- Icsiro Kincses Veronikának és Miller Lajosnak vezényel. S ha már a kül­földi neves művészek felsorolásánál tartunk, említsük meg a kiváló olasz Aldo Ceccatót is, aki a Magyar Álla­mi Hangversenyzenekarral lép fel. önálló dalestet ad Herman Prey és Helen Donath, Gustav Leonhardt holland csemballóművész, a Debre­ceni Kodály Kórus lengyel tenoristá­val lép fel, a Rádiózenekar Justus Franzcal. A BTF egyik színhelye a Magyar Állami Operaház és az Erkel Szín­ház. Erkel, Kacsóh, Szokolay leg-, szebb operáit tűzik műsorra. Az iga­zi nagy közönségcsalogató, a Győri Balett, Markó Ivánnal - a Vígszín­házban lép fel. A színházi mű­sort szinte lehetetlen felsorolni, any- nyira sűrített a program. Talán csak annyit, hogy a hazaiakon kívül be­mutatkoznak angol és NSZK-beli társulatok is. Ezek után már csak az a kérdés, hogyan juthatunk el mi a BTF vala­melyik rendezvényére. Erről meg­kérdeztük Cmorej Gyula mérnököt, az IBUSZ utazási iroda bratislavai képviseletének vezetőjét: „A Buda­pesti Tavaszi Fesztivál rendezvé­nyei iránt óriási az érdeklődés. Ta­valy körülbelül háromnegyedmillió nézője volt a produkciónak, holott a kínálat kisebb volt. Most majd­hogynem egymillió nézőre számíta­nak. Bár gyakorlatilag minden egyes előadásra biztosíthatunk jegyet, ha az ügyfél a közvetítésünkkel utazik Magyarországra, de éppen a hallat­lan érdeklődés miatt már most el­mondhatom, hogy nem elégíthetünk ki minden igényt. A Győri Balett előadásaira már most elfogytak a je­gyek. Minél hamarább érdeklődik valaki nálunk, annál nagyobb a való­színűsége, hogy jegyet biztosítha­tunk számára.“ PALÁGYI LAJOS Fafaragók Brjanszkban Brjanszkban, a városi park százé­ves szilfái az ötvenes évek közepén egymás után kezdtek kipusztulni. Tűzre ítélték a látszólag egészsé­ges, dúslombú faóriásokat. Szeren­csére járt akkoriban a parkban né­hány fafaragó művész, akik fölfe­dezték a szilfatörzsekben rejtőző - alkotásra serkentő - szépséget. S 1960 telén a parkban már meg is jelent az első fából faragott szobor. A mozdonygyár két fafaragójának: Igor Zsdanovnak és Viktor Mihajlo- vicsnak a vésője alatt megszületett a mesemondó apóka alakja. Jó indí­tásnak bizonyult ez az ötlet. Rövide­sen munkához láttak a pionírház fafaragó körének tagjai is. A kis „művészcsemeték“ Konsztantyin Moguta szakkörvezetö segítségével hamarosan újabb három mesealak szobrát készítették el. A brjanszki parkban egyre szapo­rodtak a nemzeti és érdemes művé­szek alkotásai is, melyek visszatük­rözték neves alkotóik egyéni elkép­zeléseit, de végül mégis egységes, dekoratív szoborcsoportokat alkot­tak. A város parkja országos hírűvé, s a dolgok rendje szerint szabadtéri múzeummá vált. Tizenkét év után, amikor a szilfá­ból készített első mesefigurák az időjárási viszontagságok miatt tönk­rementek, fokozatosan újakkal cse­rélték ki azokat, de az új szobrokat már brjanszki nemes tölgyfából fa­ragták. A városukat szerető brjanszkiak elhatározták, hogy parkmúzeumuk­ban, amely ma már Alekszej Tolsztoj nevét viseli, minden sétányt más­más szoborcsoporttal díszítenek. Az egyik sétányon mesehősökkel, a másikon a névadó műveinek hő­seivel találkozhat majd a látogató. A művészek ligetébe nemcsak világ­hírű művészek szobrait, hanem sziklakertet is álmodtak a tervezők. Fából faragják majd a játszótér be­rendezéseit és játékszereit is, ezál­tal a gyerekek esztétikai érzékét igyekeznek fejleszteni, -yb­Ifjúság - Vjacseszlav Orlov és Vale- rij Heruvimov egyik alkotása ÚJ SZÚ 4 1988. III. 7.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents