Új Szó, 1988. március (41. évfolyam, 50-76. szám)
1988-03-05 / 54. szám, szombat
Egg hét a nagyvilágban február 27-töl március 4-ig Szombat: Andrej Gromiko, az SZKP KB PB tagja, szovjet államfő befejezte hivatalos magyarországi látogatását Vasárnap: Bulgáriában helyhatósági választásokat tartottak • Georgisz Vasziliu, az újonnan megválasztott ciprusi elnök letette a hivatali esküt Hétfő: Hamburgban került sor az EGK és kilenc latinamerikai ország külügyminisztereinek kétnapos találkozójára • Havannában megnyílt a szocialista országok testvérpártjai KB-titkára- inak négynapos tanácskozása Kedd: Hivatalosan beiktatták Koivisto finn államfőt • Norodom Szihanuk herceg visszavonta lemondását az ellenzéki koalíció éléről Szerda: Genfben megkezdődött az afgán-pakisztáni közvetett tárgyalások újabb fordulója • Brüsz- szelben összeült a NATO csúcsértekezlete Csütörtök: idő előtti parlamenti választásokat tartottak Bangladesben • Washington leállította a Panama-csatorna bérleti díjának átutalását Péntek: George Shultz amerikai külügyminiszter ismét a Közel-Keleten folytat tárgyalásokat A jószomszédság érdekei Európában A Varsói Szerződés és a NATO érintkezési vonalán egy bizalmi, együttműködési és jószomszédsági övezet létrehozására tett javaslatot Miloš Jakeš, a CSKP KB főtitkára. A kezdeményezés Európa-szerte élénk visszhangra talált. A hét folyamán Bohuslav Chňoupek külügyminiszter levélben tájékoztatta a javaslatról Pérez de Cuellar ENSZ-főtit- kárt, előterjesztették azt a VSZ és NATO képviselőinek bécsi konzultációin és az ugyancsak Bécsben tárgyaló közép-európai haderőcsökkentési tárgyalásokon, valamint ismertették a kezdeményezést Jan Martensonnal, az ENSZ genfi hivatalának főigazgatójával, az ENSZ főtitkár-helyettesével is. Olyan időszakban hangzott el a javaslat, amikor az európai béke és biztonság problémája a sürgető és a megoldható kérdések közé került. Gorbacsov szovjet pártfőtitkár és Reagan amerikai elnök washingtoni megállapodásai egyértelműen arra utaltak, hogy jó kilátásai lehetnek az enyhülés ügyének. A szovjet- -amerikai rakétamegállapodást világszerte megelégedéssel és megkönnyebbüléssel fogadták. Végeredményben a NATO e héten Brüsz- szelben tartott csúcsértekezlete is ezt a folyamatot erősítette meg. Még akkor is, ha az ,,elrettentő erő“ melletti hagyományos NATO-doktríná- ról nem is tudtak lemondani. Ez utóbbival tudják - úgymond - a VSZ országainak ,,nyomasztó" katonai fölényét ellensúlyozni a hagyományos fegyverzet terén Európában. Azt a tényt, hogy a szovjet külpolitika és a szocialista országok törekvései a nemzetközi kapcsolatok területén egyértelműen a leszerelés és nem a fegyverkezés irányába mutatnak, alátámasztotta a NATO- országok csúcsértekezletére reagáló szovjet vélemény és egyértelműen ebbe az irányba hat Miloš Jakeš javaslata is. Csehszlovákia kezdeményezésének lényege: kevesebb fegyverzet, valamint a hatékonyabb együttműködésben érdekelt közép-európai országok kapcsolatainak javítása, elmélyítése. A kis- és nagy országok együttes felelősségét hangsúlyozó Jakeš-javaslat az európai béke érdekeit szolgáló együttes megközelítés szempontjából indult ki, beleértve annak katonai, politikai, közgazdasági, környezetvédelmi és humanitárius vonatkozásait egyaránt. Az ide vonatkozó katonai kérdések lényege, hogy fokozatosan, ún. „megszűrt övezetet“ hozzanak létre, amelyben csökkentenék a katonai erők és a hadi technika jelenlétét, eltávolítanák a veszélyes támadófegyvereket, nukleáris felszerelést, s ezzel csökkentenék a váratlan vagy véletlenszerű katonai összetűzés veszélyét is. Egyéb vonatkozásokban a politikai párbeszéd, a sokoldalú és kölcsönös előnyökön alapuló együttműködés érdekei lépnek előtérbe. Ezek az intézkedések egyértelműen a kölcsönös bizalom és megértés ügyét szolgálnák. „Hazánk meggyőződése - írta Bohuslav Chňoupek az ENSZ-főtit- kárnak küldött március 3-i levelében hogy az európai biztonság, együttműködés és bizalom érdekében új, alkotó megközelítésre van szükség, mely növekvő mértékben segítheti a békés kapcsolatok erősítését Európában, mint sürgető és halaszthatatlan igényét mindannak, ami megfelel a világbéke, a feszültség enyhítése és a fejlődés érdekeinek a világ minden országa és népe számára.“ Európa szívében élünk, így közös gondunk, hogy történelmi, kulturális, gazdasági és nemzetiségi kapcsolataink számtalan összefüggéseit, kötődéseit ismerve keressük az enyhülés és együttműködés szálait. Mindnyájunktól nagymértékben függ, hogy a világot megosztó katonai erők találkozási helyein Európában ne alakulhasson ki olyan helyzet, mely az itt élő népek fennmaradását veszélyeztetné. A jószomszédság és a partneri viszony elveit vallva a politikai párbeszéd pártján állunk. Javaslataink teljes mértékben összhangban vannak a szocialista országok egyeztetett külpolitikai törekvéseivel, valamint azokkal a korábbi javaslatokkal, amelyeket - az NDK-val közösen - az atom- és vegyi fegyverektől mentes övezet létrehozása érdekében tettünk. A csehszlovák indítvány egyértelműen a béke, biztonság és együttműködés Európájának érdekeit szolgálja. Feltételezi, hogy a kezdeményezések megvalósítása bizonyos időszakában sor kerülhetne az érdekelt országok képviselőinek politikai szintű találkozójára, melyen megvitatnák a bizalomerősítés és együttműködés minden kérdését. Ingázás a Közel-Keleten Kedden fejezte be közel-keleti tárgyalássorozatát George Shultz amerikai külügyminiszter. Az immár 10. hetébe lépett palesztin felkelés s az azt kísérő brutális megtorlás jócskán túlhaladott qzon a ponton, ahol még elegendők a látszatlépések. Az állandósult, tarthatatlan állapotok azonnali megoldást követelnek. Shultz külügyminiszter is ezzel a céllal kezdte meg a múlt hét derekán ötnapos körútját. A rendezést előirányzó terv nem hiányzott tarsolyából, azonban korántsem bizonyult eredetinek. A külügyminiszter maga sem hitt küldetése sikerében, mégis megpróbálkozott eleve kudarcra ítélt javaslatának népszerűsítésével. A csupán nagyvonalakban körvonalazott, az alapkérdéseket gyakorlatilag homályban hagyó „Shultz-terv“ kísérletet tett arra, hogy Izrael és arab szomszédai között megegyezést hozzon létre a megszállt arab területek jövőjéről. A külügyminiszter saját bevallása szerint ,,az átfogó közel-keleti béke“ elérésére tett erőfeszítéseiben nem hagyta figyelmen kívül az „összes érdekelt felet, a biztonsági kérdéseket, a palesztin nép törekvéseit, törvényes jogait“. Eszmecseréinek kudarca is bizonyítja azonban, hogy gyakorlatilag nem állt elő konkrét javaslatokkal. A Camp David-i szellemű régi-új „béketerv“ azt a korábbi amerikai álláspontot szerette volna elfogadtatni, hogy a megszállt területeken élő palesztinok átmeneti időre, még ebben az évben kapjanak kiszélesített autonómiát, majd pedig kezdődjenek tárgyalások a területek végső sorsáról. A közvetlenül érintett arab országokban erős fenntartásokkal ' fogadták a külügyminiszter rendezési elképzeléseit, sőt, Izraelben is csak a Munkapárt vezetői támogatták azt. Hiába járt Shultz két ízben is Izraelben és Jordániában, hiába látogatott Egyiptomba és Szíriába, erőfeszítéseit, hogy a térség helyze- | tét egy szimbolikus nemzetközi konferencián vitassák meg. nem koronázta siker. Kénytelen volt tudomásul venni, hogy a legbiztosabb partnerének tekintett Jordánia határozottan kitart elképzelése, az ENSZ BT öt tagállamának részvételével megrendezendő közel-keleti nemzetközi konferencia mellett, s bármiféle rendezési megállapodáshoz arab hozzájárulást kér. A jordán kormány szilárd álláspontja különösen nagy csalódás volt Shultz számára. A miniszter bizonyos reményeket fűzött londoni útjához, s bízott benne, hogy sikerül „konstruktívabb“ állás- foglalásra és a megszállt területek autonómiájával kapcsolatos egyetértésre bírnia Husszein királyt. Azóta bebizonyosodott, az uralkodó visszautasított minden „részleges, ideiglenes vagy egyoldalú“ megállapodást célzó javaslatot. Egyiptom is egyre határozottabban az átfogó megoldás és az ehhez vezető nemzetközi konferencia híve, Szíria pedig szintén a globális rendezést szorgalmazza, sőt a Shultz- tervből kimaradt, jogtalanul annek- tált Golan-fennsík kérdésére is kitér. Visszaszerzését Damaszkusz szintén nemzetközi fronton kívánja elérni. Egyiptomnak a palesztin ügyben hangsúlyozott álláspontját pedig mindhárom érintett ország fenntartás nélkül támogatta. E szerint a Camp David-i alku, tehát az e megállapodásokból kiinduló amerikai terv is egyértelműen elavult. Shultz „békemisszióját“ nehezítette az is, hogy az izraeli koalíciós kormányon belüli ellentétek olyan súlyosak Samir miniszterelnök és Peresz külügyminiszter között, hogy nemcsak az egységes álláspont kidolgozásában nem született köztük egyetértés, de közös tárgyalásokra sem voltak hajlandók az amerikai külügyminiszterrel. Van némi igazság az egyik palesztin vezető kijelentésében is, miszerint Shultz kőrútjának célja az volt, hogy nézeteltérést szítson. Az izraeli kormány esetében e téren teljes a siker: míg Samir kormányfő köti az ebet a karóhoz, s nem tágít álláspontjától, miszerint mindaddig, „amíg az arab tüntetők megmozdulásaikkal nyomást gyakorolnak rá", nem hajlandó a tárgyalásokra,''addig Peresz külügyminiszter rádöbbent, „el kell döntenünk, milyen árat fizetünk a békéért". Mindez azonban túl kevés a palesztinok és az arab világ, de túl sok a Samir-féle Likud-tömb számára. Shultz külügyminiszter máris folytatja - a gyakorlatilag csak a NATO- csúcsra megszakított - ingadiplomáciáját. A frissen elszenvedett kudarc úgy látszik mégsem törte le: célja továbbra is „béketervének“ propagálása. A felkelés elfojtására és a PFSZ elszigetelésére irányuló erőfeszítései azonban kudarcra ítéltettek. A lehető leghamarabb fel kell ismernie, hogy a palesztin kérdés megoldását egyedül a PFSZ és a világszervezet közreműködésével megvalósított nemzetközi konferencia képes kimunkálni. FÓNOD MARIANNA Melyik a helyes megoldás? A napokban előttem lépkedő fiatalok élénk vitájára lettem figyelmes. Nem tudták eldönteni, hogyan is kell helyesen írni a szellemi munka értékelését, ha összetételről van szó. Az egyik arra hivatkozott, hogy a szellemi munka két önálló szó, tehát a szellemi munka értékelés szerinte három szóba írandó. A másik úgy tudta, hogy ha a három szó értelem szerint szorosan összefügg, vagyis egy fogalmat jelöl, föltétlenül egybe kell őket írni. A harmadik nem értett vele teljesen egyet. Arra hivatkozott, hogy az egy fogalmat jelölő összetett szót - ha kettőnél több szóból áll - valahol kötőjellel kell megszakítani, mert ezt a szabály így követeli. Csak azt nem mondta meg, hol lesz a kötőjel helye. Már-már azon voltam, hogy, mint döntőbíró, beleszólok vitájukba, amikor mind a hárman hirtelenül felkapaszkodtak egy indulófélben levő zsúfolt villamosra. A vitatkozók mindegyike más-más megoldás mellett kardoskodott. Melyiknek volt igaza? A harmadiknak, aki a kötőjeles megoldás mellett szállt síkra, állásfoglalása azonban kiegészítésre szorul. Ha ugyanis a három szóból álló összetétel csupán öt vagy hat szótagú, az összetett szót nem kötőjelezzük, a hét szótagú vagy ennél hosszabb szóösszetételt azonban mindig kötőjellel kell megszakítani. Minthogy a három szóból álló vitatott összetétel kilenc szótagú, felmerül a kérdés, hová kerüljön a kötőjel: az első és a második, vagy a második és a harmadik szó közé. Ha az első szó után tennénk ki a kötőjelet, az összetett szóval azt fejeznénk ki, hogy a munkaértékelés szellemi. Ezért ezt az összetett szót leírva a második és a harmadik szó között kell kötőjelezni: szellemimunka-értékelés. Aki a téli alma nemesítése során szerzett tapasztalatairól kíván írni, és írásának rövid címet akar adni, eljárására egy többszörösen összetett szóval is felhívhatja az olvasók figyelmét. A téli + alma + nemesítés összesen nyolc szótag, tehát ezt az összetételt is valahol kötőjelezni kell. Ha csak a téli almáról írunk, a téli gyümölcs, a téli körte mintájára két önálló szó kerül a papirosra. Ez befolyásolhatna valakit abban, hogy írása címét kötőjel nélkül így írja le: Téli almanemesítés. Ez azonban azt jelentené, hogy az almanemesítés télen megy, illetve ment végbe. Az sem oldaná meg a problémát, ha az első és a második szó közé kötőjelet tennénk ki, mert azzal sem fejeznénk ki, hogy az egyik almafajta nemesítéséről van szó. Nyilvánvaló tehát, hogy az összetétel leírásakor az első két szót ebben az esetben is egybe kell írni, és ezekhez kapcsoljuk kötőjellel a harmadik elemet, a nemesítést. Tehát helyesen így írjuk: télialma-nemesítés. Ez a bonyolultnak látszó kérdés elég gyakran felmerül, mihelyt többszörösen összetett szavakat kell leírnunk. Néha egy kis fejtörés szükséges ahhoz, hogy eldöntsük, hová is kerüljön az összetételben a kötőjel. Nem mindegy, hová tesszük ki. Ha egy kongresszuson az egész világot érintő békéről tárgyalnak, a tudósítók e három főnevet nemegyszer használják szóösszetételben. Mivel a béke + világ + kongresszus összetétel hét szótagú, itt is szükség van a kötőjelre. Két lehetőség adódik kitételére. Ha az előbbi szóösszetételek mintájára a kötőjel a második és a harmadik szó közé kerülne, ilyen megoldás születne: békevilág-kongresszus. Rövid gondolkodás után azonban rájövünk, hogy a békevilág összetétel jelentése egészen más, világkongresszus szavunk viszont egyértelmű. A leírt összetett szónak akkor lesz értelme, ha az elšó szót - a békét - kapcsoljuk kötőjellel a másik kettőhöz: a világkongresszushoz. Tehát a helyesen leírt szóalak: béke-világkongresszus. A nem megfelelő helyen alkalmazott kis kötőjel furcsa jelentésmódosulást eredményezhet. Lássunk egy példát. Az utóbbi években egyre többen esznek baromfihúst. Akik levelükben arról is írnának ismerőseiknek, hogy a vágottbaromfi-kereskedésekben elég nagy a választék, figyeljék meg jól a kötőjel helyét. Mert ha a kötőjel véletlenül más helyre „csúszna“, a vágott-baromfikereskedés azt jelentené, hogy a kereskedés vágott és nem a baromfi. HASAK VILMOS Gondolatjellel írás közben sokszor kell elkülönülő gondolatsorral folytatnunk szövegünket. A tagolásnak egyik természetes megoldási formája a bekezdés: ha szükséges és lehetséges, új bekezdés a helyes folytatás. Ez azonban nem mindig célszerű, hiszen számos esetben nincsen éles határ a gondolatsorok között, csak bizonyos mértékig különülnek el egymástól. A gondolatjel - amelyet az előző mondatot záró írásjel (pont, felkiáltójel, kérdőjel) után használunk efféle alkalommal - segítségünkre van: érzékelteti azt, hogy az elkülönülés korlátozott. Helyesírási szabályzatunk Petőfivel példázza: „Rabok legyünk, vagy szabadok? / Ez a kérdés, válasszatok! - / A magyarok istenére / Esküszünk, / Esküszünk, hogy rabok tovább / Nem leszünk!“ Tagolja a gondolatjel a párbeszédet: - Én nem vagyok rokona magának, sosem voltam, maga aljas ember! / - Szántszándékkal mondtam, hogy feldühítsem magát, mert igyekszik megtagadni a rokonságot, holott mégiscsak rokon, bármennyire finnyáskodik is, ezt én anyakönyvekkel tudom bizonyítani. (Dosztojevszkij: A Karamazov testvérek.) A beszélő első szava elé gondolatjelet - mind többen nevezik ilyen összefüggésben beszédjelnek - teszünk, és az egymást váltogató párbeszédelemeket külön sorokban kezdjük. A közbevetéseket is gondolatjellel különítjük el. Azt az értelmezőt, amelyet közbevetésszerúen használunk, olykor nem vesszővel, hanem gondolatjellel - esetleg zárójellel - különítjük el: „A család régi barátja - a híres agysebész - a nyár végére hazaérkezett hosszabb tanulmányújáról." Vonatkozik ez minden olyan szóra vagy szókapcsolatra, amelyet a közbevetés szándékával ékelünk be a mondatba: „Kovács Jánost, a szomszédomat - a baleset tanújaként - többször kihallgatták". Mondatot is ékelhetünk közbe gondolatjellel: „A gyerek - noha igen sokat olvasott - nem tudta rendszerezni ismereteit". Fontos szabály: ha a szó, a szókapcsolat vagy a tagmondat írásjelnél ékelődik bele a mondatba, akkor az írásjelet a közbevetés után, azaz a közbevetett részt körülfogó gondolatjelpár második tagja után kell kitenni: „A gyerek elmondta - miért ne mondta volna el? -, hogy otthon nagyon gyakran szidják, bántalmazzák a szülei". Előfordul a gondolatjel idézetekben is: „Jót, s jól! Ebben áll a nagy titok" - írta Kazinczy Ferenc. Akkor van tehát szükség idézetekben gondolatjelre, amikor az idéző mondat az idézet után áll. Tudnunk kell, hogy ilyen esetben csak a felkiáltójelet és a kérdőjelet tesszük ki az idézet végére, a pontot nem. A Kazinczy-idézetból ezért maradt el a mi szövegünkben a mondatzáró írásjel. SOMLYÓDI JÁNOS ÚJ SZÚ 4 1988. III. 5. KIS _______ NY ELVŐR
