Új Szó, 1988. március (41. évfolyam, 50-76. szám)
1988-03-05 / 54. szám, szombat
Mindenben megfelelni az elvárásoknak A TARTALÉKKUTATÁS FÓRUMA VOLT A ZÁRSZÁMADÓ KÖZGYŰLÉS A nagyölvedi (Veľké Ludince) Wilhelm Pieck Egységes Földműves-szövetkezet jó másfél évtizede a Lévai (Levice) járás legeredményesebben gazdálkodó mezőgazda- sági üzeme. A termelés fejlesztésében és az értékesítési feladatok példás teljesítésében, valamint a dolgozókról való sokrétű gondoskodásban elért kiemelkedő sikereiről a számtalan oklevélen, a véglegesen elnyert arkadaki vándorzászlón és a Szocialista munka üzeme címen kívül állami kitüntetés tanúskodik. A nem egész ezerkilencszáz hektáros mezőgazdasági földterületen gazdálkodó szövetkezet tagjait az egészséges többre és jobbra vágyás jellemzi. Erről győzött meg bennünket a közelmúltban megtartott zárszámadó közgyűlés, melynek vezérfonalát a továbblépés lehetőségeinek és feltételeinek megvitatása adta. Itt e fontos tanácskozás nem pusztán a mérlegvonást, a „letudott" időszak eredményeinek számszerű összegzését, vagy a sajnos még sok helyütt tapasztalható melldöngetést szolgálta. Olyan fórum volt, amelyen az újszerű gondolkodásmód alapelvének megfelelően, nyíltan és részrehajlás nélkül beszéltek a termelési értekezleteken bírált fogyatékosságokról, a gazdasági felemelkedés eddig csak részben kihasznált lehetőségeiről. Rekordtermés kukoricából Az elöljáróság beszámolójából kitűnt, hogy a szövetkezet tagjai a társadalmi elvárásoknak megfelelően, a múlt évben is a növénytermesztés töretlen fejlődéséhez szükséges feltételek megteremtését tartották elsődleges feladatuknak. Figyelmük középpontjában a gabonatermesztés állt, amit a szavakon kívül az eredmények igazoltak. A gazdaság kalászos gabonából 389 tonnát, kukoricából pedig 1350 tonnát termelt terven felül, így az évi gabonatermesztési feladatát 27,1 százalékkal túlteljesítette. A szemes kukoricánál elért 8,12 tonnás hektáronkénti terméshozammal ismételten bebizonyították, hogy jó munkával nem csupán a csallóközi feltételek között lehet országra szóló sikereket felmutatni. Vitathatatlan, hogy törekvéseiket nagyban segítették a termelési rendszer útmutatásai, ám ugyanakkor ahhoz sem fér kétség, hogy a csúcshozam kidomborította a szakszerűség, az agrotechnikai fegyelem megtartásának fontosságát. Ennek a szövetkezetnek ugyanis nem áll módjában, hogy öntözéssel ellensúlyozza a termés megalapozásánál vétett hibákat. Mint az utóbbi években általában, tavaly is jó eredményt értek el a paradicsomtermesztésben. Hektáronkénti átlagban 41,65 tonnás terméshozamot könyvelhettek el, ami a terv 24,9 százalékos túlteljesítését jelentette. Dohányból nyolc százalékkal termeltek többet, s miként élvonalbeli gazdasághoz illik, hektáronkénti átlagban százezer korona bevételre tettek szert. Hiánnyal zárták az évet a fűszerpaprikánál, a szőlőnél és a seprűciroknál, s a napraforgó 2,5 tonnás hektárhozamával sem elégedettek. Nagyobb figyelmet a cukorrépának A növénytermesztési ágazatot a cukorrépa-termesztéssel összefüggésben érte legtöbb bírálat. Nem alaptalanul. A gazdaságban néhány évvel ezelőtt hullámvölgybe került a cukorrépa-termesztés, s azóta képtelenek elmozdulni a mélypontról. Tavaly a tervezett 42 tonna helyett csupán 37 tonnás hektárhozamot tudtak elérni. Igaz, ennél jobb eredményt egyetlen gazdaság sem mutatott fel a járásban, de mint azt Vígh Ferenc, a szövetkezet elnöke nagyon helyesen hangsúlyozta, ez a tény esetükben nem szolgálhat alapul az elégedettséghez. Az elhangzottakból arra következtettünk, hogy a szövetkezet tagjai tudatosították - a korábbi eredményeik és a helyi hagyományok a múlt évinél lényegesen- nagyobb teljesítményre kötelezik őket. A szántóföldi termelésre minden évben kihat az időjárás alakulása, tehát a kudarc okait másban kell keresni. Például újra kellene értékelni, hogy a cukorrépának milyen becsülete van a gazdaságban. Mint a zárszámadón is elhangzott, más, a kidolgozott fejlesztési programok társadalmi ellenőrzése következtében jobban megbecsült növények esetében sokkal nagyobb gondot fordítanak a szakszerűségre, a terv- és agrotechnikai fegyelem megtartására. Ezzel együtt jár, hogy kevesebb hibát vétenek a magágykészítésnél, az optimális tőszám beállításánál, a növényvédelemben, és természetesen a betakarítási veszteségek csökkentésére is jobban ügyelnek. A kalászos gabonákhoz viszonyítva, hosszú éveken át ugyanilyen mostohán bántunk a kukoricával. Valószínű, hogy a cukorrépánál is döntő fordulathoz vezetne, ha társadalmi és üzemi szinten egyaránt nagyobb figyelmet szentelnénk a termelés terméket tervez értékesíteni. A legfontosabb célok között szerepel az anyagköltségek csökkentése, illetve a természeti feltételek és a biológiai anyag tökéletesebb kihasználása. A tervek szerint ezúttal legalább 8 millió korona nyereséget kell elérnünk ahhoz, hogy kellő anyagi javakkal rendelkezzenek a bővített újratermeléshez, s az igényesebb feltételek között is eleget tehessenek a társadalmi elvárásoknak. A feladat a szövetkezet valamennyi tagjától becsületes helytállást követel. Minden munkaszakaszon új szellemben kell gondolkodni és cselekedni. Elsősorban az állat- tenyésztésben dolgozóknak kell megszívlelniük azt a sokat hangoztatott kívánalmat, hogy mindenkinek A zárszámadón kiértékelték a szocialista munkaversenyt és megjutalmazták a legjobb eredményt elérő dolgozókat. A felvételen Vígh Ferenc szövetkezeti elnök Csömör Zoltán és Pati-Nagy Anna állatgondozóknak, a tejtermelési munkaverseny győzteseinek gratulál. (A szerző felvétele) fejlesztését gátló problémák megoldásának. Tartalékok az állattenyésztésben A szövetkezet állattenyésztési ágazata teljesítette értékesítési feladatait, hozzájárult a nyereségképzéshez, tehát egészében véve jó évet zárt. Viszont, ha a termelési eredmények oldaláról vizsgáljuk az ágazat dolgozóinak múlt évi tevékenységét, akkor bizony „keményebb“ szóra is bőven akad ok. Elismeréssel csak a tejtermelésről szólhatunk, ahol az értékesítési feladatok túlteljesítésére a termelési célkitűzések túlteljesítése, nem pedig a jövőt szolgáló tartalékok merítése adott lehetőséget. A szövetkezetben tavaly egy tehén átlagában 4077 liter tejet termeltek, és a minőséggel sem volt különösebb probléma, hiszen az 1,9 millió liter tejnek majd 91 százalékát az első minőségi osztályban vette át a feldolgozó üzem. A tejtermelést, a fedeztetést és a sertések súlygyarapodását kivéve, az ágazat további fő mutatói esetében csupán kilencven egynéhány százalékos tervteljesítésről beszélhetnénk. Sőt, a malacnevelés még ennél is gyengébb évet zárt. Tudjuk, mert szóba került, hogy a kocaállomány betegségekkel küszködött, ám a 14,57-es malacelválasztási átlagot így is nagyon szerény eredménynek tartjuk. A jövőben a borjúnevelésben és a marhahizlalásban szintén igényesebben kell dolgozni, mert a múlt évihez hasonló eredményekkel az ágazat aligha tud megfelelően felkészülni a fejlődés ütemének meggyorsítására, illetve a gazdasági mechanizmus átalakításával járó, nehezebb feladatok teljesítésére. A zárszámadón elhangzottakból arra következtetünk, hogy elsősorban az állatgondozóknak kell változtatniuk a feladatokhoz való hozzáálláson, de az állatorvosi felügyelet és a munkaszervezés sem maradhat az eddigi színvonalon. Többet, gazdaságosabban A nagyölvedi szövetkezet múlt évi gazdálkodásának mérlege 9,3 millió korona nyereséget mutat, ami 17,6 százalékkal több a tervezettnél. A jövedelmezőség mértéke túlhaladta a 20 százalékot. Ebben az évben a szövetkezet még több, de főleg jobb minőségű jó gazdaként kell a lehető legjobb eredmények elérésére törekedni. Növelni kell a termelést, de még talán ennél is fontosabb a gazdaságosságra való törekvés, ugyanis tavaly az állattenyésztésben az esetek többségében a tervezettnél drágábban termelték, de olcsóbban értékesítették a termékeket. Ha ilyen irányban halad tovább a fejlődés, jövőre komoly gondjai lehetnek az ágazatnak, s vele együtt az egész szövetkezetnek. . . ___ KÁDE K GÁBOR A hosszan tartó súlyos betegségek gyógyítására létesült új osztály a Hradec Králové-i egyetemi kórházban. Felszereltségét és korszerű gyógyászati eljárásait tekintve egyedülálló a maga nemében Csehszlovákiában. A 130 ágyas részleg orvosai főleg az érrendszeri megbetegedések és az anyagcsere-zavarok gyógyítására szakosodnak. Az új osztályhoz egy geriátriai tanácsadó is tartozik. Felvételünkön Vladimír Nerad kandidátus és Jindrich Groch docens a kromatográfiai vizsgálatok eredményeit ellenőrzi. (Zuzana Humpálová felvétele - ČTK) Kritikus és önkritikus szellemben Megtartotta évzáró taggyűlését a hidaskürti (Mostová) Vörös Csillag Efsz pártalapszervezete is. Kyselý Edit, a pártalapszervezet elnöke az éves tevékenységről szóló beszámolóban a pártmunka feladatainak értékelése mellett nagy figyelmet szentelt a gazdasági feladatok teljesítésének is. Ezek elemzéséből kitűnik, hogy a szövetkezet a kedvezőtlen időjárás ellenére is túlteljesítette a gabonatermesztés feladatait. Búzából 6,23 tonnás hektárhozamot értek el az 1986-os 4,6 tonnás átlaghozammal szemben, s így a lemaradásukat 285 tonnával csökkentették. Bár a kukorica jobban megsínylette a szárazságot, de a tervezett meny- nyiséget így is elérték. A speciális növényeknél csak részben sikerült a tervezett feladatokat teljesíteni. A dohánytermesztésben ugyan javultak az eredmények, a tervet így sem sikerült teJjesíteni. Az állattenyésztésben csökkent az állatállomány, ám az eladási feladatokat itt is teljesítették. Amint az a kritikus és önkritikus szellemben folyó vitafelszólalásokból és Horváth István zárszavából is kitűnt, a jövőben minden munkahelyen szilárdítani kell a munkafegyelmet és szigorúan megtartani a technológiai előírásokat, az új s a saját munkahelyén mindenki jógazdaként járuljon hozzá a kitűzött feladatok sikeres teljesítéséhez. Szilvássy László Együtt szórakoznak, együtt alkotnak Tavaly a naszvadi (Nesvady) nyugdíjasok a régi dohányszárító átépítésével klubot kaptak. A 225 tagú nyugdíjasklub munkáját héttagú vezetőség irányítja. Az elmúlt esztendőben 142 alkalommal találkoztak, s az összejöveteleken 2995- en vettek részt. Volt filmvetítés, jogi előadás, kézimunka- és képkiállítás. A polgári ügyek testülete és a klub vezetősége rendszeresen köszönti a jubilánsokat. Az Ismerd meg hazádat mozgalom keretében több kirándulást szerveztek. A Világ, amelyben élünk címmel a hurbanovói csillagvizsgáló munkatársa tartott ismeretterjesztő előadást. Novemberben megrendezték a 70 évesek találkozóját, melyet száz óvodás és alapiskolás műsora tett még ünnepélyesebbé, emlékezetesebbé. Dicséretre méltó a tagok aktivitása. Havonta végeznek társadalmi munkát. A februári győzelem 40. évfordulója tiszteletére 200 órát dolgoztak le, az év folyamán pedig 800 órát dolgoznak társadalmi munkában. Tóth Jánosné Dolgos évtizedek özvegy Rubint Béláné több mint harmincöt év távlatából is szinte percnyi pontossággal vissza tud emlékezni 1952. augusztus tizennyolcadikára. A Gö- mör és Nógrád határán fekvő kis községben Nagyda- rócon (Veľké Dravce) ugyanis ezen a napon alakult meg a földműves-szövetkezet. Az azóta elhunyt férje a legelsők között írta alá a belépési nyilatkozatot, s a viharos alakulógyűlésról csak jóval éjfél után érkezett haza. Rubinték tizennégy hektár földön kívül kilenc darab szarvasmarhát, közöttük három fejőstehenet vittek a közösbe. Sajnálták, természetesen sajnálták a sok jószágot és a szép birtokot, hiszen két család több nemzedéke munkájának eredményétől kellett megválniuk. Azon az éjszakán mégsem a veszteség foglalkoztatta elsősorban a fiatal házaspárt, hanem a jövő. A jövő, mely - mi tagadás - elég bizonytalannak tűnt, legalábbis a kezdet kezdetén. A meg- futamodás gondolata egy pillanatra sem fordult meg a fejükben, a szülőfalu, az éltető föld elhagyására ugyanis képtelenek lettek volna. Pedig sokan másként gondolkoztak ezekben a nehéz időkben. A jobb kereset, a biztosabb jövő reményében elhagyták a földet, s a közeli és távoli gyárakba, bányákba igyekeztek. Nyilván tudták, hogy a közös gazdálkodás útját sok akadály nehezíti majd az első években. S valóban, a szövetkezet hónapokon keresztül egyetlen fillért sem tudott fizetni tagjainak, s a későbbiek során is vékonyka volt a dolgozók fizetési borítékja. Munka viszont bőven akadt. A kapa, villa, kasza nyelét nemcsak a férfiaknak kellett megragadniuk, hanem bizony gyakran az asszonyoknak is. Rubint Margit soha nem válogatott a tennivalókban, még a legférfiasabb munkától sem riadt vissza.- Egyszer-emlékszik a közös gazdálkodás hőskorára - még januárban is csépeltünk, mert kevés volt a munkaerő, hogy a gépekről, traktorokról már ne is beszéljek... Egy másik dátum, 1961. április 14 is emlékezetes marad számára. Ezen a napon kerültek férjével a tehéntelepre, s közel huszonhét év után innen nyugdíjazták őket. Nem kevesebb, mint 175 fejőstehénről kellett gondoskodniuk. A munkanap hajnali három órakor kezdődött, s bizony este tíz óra is elmúlt már, amikor az ágyba kerültek. Napközben sem tétlenkedtek, mert a férje traktorral végezte az istálló körüli teendőket, Manci néni pedig - ahogy közeli munkatársai nevezték - a kertészetben talált elfoglaltságot, a ház körüli munkákat végezte, nevelte három, azóta felnőtté vált gyermekét. Az istállóban eltöltött évekről ez a kemény asszony sem tud beszélni meghatódottság nélkül. Nagyon szerette, értette is munkáját. Mert a jószágok gondozásához is érteni kell. A kitartás, a lelkiismeretesség mellett élettapasztalat is kell hozzá. A folyatás, az elletés, az optimális takarmányozás tudományát nem lehet hetek, még hónapok alatt sem megtanulni. A körzeti állatorvos, a szövetkezet állattenyésztője és közvetlen felettesei is elismerték ezt az áldozatkészséget és hozzáértést, amikor évekkel ezelőtt a tejtermelésben elért kiváló eredményeiért kitüntetésre javasolták. Rubint Margit néni a közösben ledolgozott több mint harmincöt esztendő után most már valóban élhetné, élvezhetné a nyugdíjasok gondtalan életét, de nem igazán boldog, nem elégíti ki a ház körüli munka. Hiányzanak a nagyobb állatok, hiányzik a közösség, s mi tagadás, hiányzik a több pénz is. Az utóbbi években a közös a járás élenjáró gazdaságai közé tornázta fel magát, tisztességesen megfizeti az elvégzett munkát. Egyszóval ha hívnák, szívesen dolgozna még nyugdíjasként is... A munka szeretetét szerencsére a gyermekek is örökölték. Rezső fia, aki egészségügyi dolgozó, Alica, aki banktisztviselő, vagy Robi, aki gépjavító a ratkai földműves-szövetkezetben - szinte természetesnek veszik, hogy otthon munkaruhát kell ölteniük, segíteni édesanyjuknak a sertésnevelésben és másban. Róbert fia biztatja, állatait nyugodtan reá bízhatja a közeli napokban is, amikor egy megtisztelő meghívásnak eleget téve részt vesz a bratislavai várban rendezett nőnapi ünnepségen. Manci néni dolgos élete során eleddig csak a televízióban látott fogadást. Most ót is megörökítik majd a filmesek. HACSIÁTTILA
