Új Szó, 1988. március (41. évfolyam, 50-76. szám)

1988-03-29 / 74. szám, kedd

Levelezőink írják Az intenzifikációs program teljesítésében a vágsellyei (Šaľa) Duslo vállalat mérőműszereket ellenőrző és karbantartó kollektívája is részt vesz. Feladatuk nemcsak a meghibásodott műszerek javítása, hanem a hibamegelőzés is. Matusek János felvételén a csoport két tagja, Varsányi Sándor és Kuna László az acetilént gyártó részleg mérőműszereit ellenőrzi. Celeng Ferenc Az első helyen - ötödször A losonci (Lučenec) járási pártbi­zottság értékelte a baráti Bogoro- gyicki (Szovjetunió) járás dolgozói­nak vándorzászlajáért meghirdetett szocialista munkaverseny 1987 má­sodik félévének eredményeit. A ver­senyben részt vevő ipari vállalatok és üzemek elsősorban 17 alapvető gazdasági mutatót teljesítettek, ezenkívül az értékelésnél figyelem­be vették a tömegtájékoztatási mun­ka, a szocialista munkaverseny, a hatékonyabb munkamódszerek, az újítómozgalom és a környezetvé­delem terén kifejtett tevékenységü­ket és aktivitásukat. A verseny feltételeit 20 vállalat és üzem teljesítette, s közülük az elsó helyen a Szlovák Magnezitművek kalinovói üzemének dolgozói végez­tek. Az üzem a második félévben szinte valamennyi gazdasági terv­mutatót teljesített. Az árutermelés tervét 39,9 millió korona értékű áru legyártásával 108,2 százalékra tel­jesítette, az eladási tervet 114,5 százalékra, a kiviteli tervet a szocia­lista államokba 109,4 százalékra, az eladási tervüket a belkereskedelem­nek 119,9 százalékra, a tiszta telje­sítményt 104,4 százalékra, a terve­zett nyereséget pedig félmillió koro­nával teljesítették túl. A magnezitüzem 400 dolgozója az elmúlt évben 27 kollektív és 274 egyéni kötelezettségvállalást tett, melynek alapján az év elején egy üzemi kötelezettségvállalást is elfo­gadtak. Ezen vállalásuk értékét a bányásznap tiszteletére 2,4 millió koronára növelték, s az év végére vállalásukat 117 százalékra teljesí­tették. A dolgozók vállalásuk teljesí­tésére 3321 órát dolgoztak társadal­mi munkában, ebből 1770 órát köz­vetlenül a termelésben. Nyáron mintegy 800 órát dolgoztak a helyi Barátság Efsz-ben a kaszálásnál és a széna szárításánál, 750 órát pedig a Nemzeti Front választási program­jának teljesítésénél. A dolgozók kezdeményezése megmutatkozott az újitómozgalom- ban is; 43 újítási javaslatot nyújtottak be, amelyek társadalmi értéke 1 mil­lió 360 ezer korona. A kiváló gazdasági eredmények alapján, a szocialista munkaver­seny, az újítómozgalom és a haté­kony munkamódszerek alkalmazása terén elért eredmények alapján a ka­linovói magnezitüzem dolgozói megérdemelték az első helyet és méltón őrizhetik a baráti Bogoro- gyicki járás dolgozóinak vándor­zászlaját az elkövetkező félévben. Az üzem dolgozóinak sikereihez tar­tozik még az is, hogy a munkaver­seny félévenkénti értékelésein majdnem mindig az élvonalban vé­geznek és az idén már ötödször nyerték el a vándorzászlót. Tresťanský Mária Örömök és gondok Reste (Rešica) határmenti kisközség a Kassa (Košice)-vidéki járásban. Lako­sainak száma csupán 424, lassabban fejlődik mint a központi község. A község vezetősége és a képviselőtestület tagjai tavaly azon fáradoztak, hogy megoldják az óvodások és iskolások étkeztetését. A munkálatokhoz tavaly fogtak hozzá, s a lakosság segítségével félév alatt elké­szült a létesítmény, s február elsejétől megnyílt az iskolai étkezde 40 gyerek részére. A község lakosságának zöme a szö­vetkezetben dolgozik. Bár a fiatalokat in­nen is vonzza a város és a környék üzemei, sok még a gazdálkodni szerető ember, aki kihasználva a gépekkel nehe­zen megközelíthető réteket, legelőket, szarvasmarhatenyésztéssel foglalkozik. A lakosság eddig évente 150 ezer liter tejet értékesített a szövetkezeten keresz­tül. Most ezt a lehetőséget a szövetkezet tagjaitól megvonta, arra hivatkozva, hogy a tej minősége iránt támasztott követel­mény olyan nagy, hogy ezt a tagságon keresztül nem tudja biztosítani. A hnb tanácsa kérte a jnb illetékeseit: ezt a nagy mennyiségű tejet ne takarmányozásra, vagy csak a saját szükségleteire használ­ja fel a lakosság. A község vezetősége és a lakosság bizik abban, a szövetkezet vezetősége is mindent megtesz azért, hogy a tej a dolgozók asztalára kerül­jön. Farkas Rózsa A recept még nem gyógyít... Negyvenfokos lázban fekvő diák- társnömhöz a bratislavai csalogány­völgyi internátusba orvost kellett ki­rí ívnunk, aki két óra múlva érkezett meg. Elég későre járt az idő, csalódá­sunkra mégis gyógyszer helyett egy „zöldszegélyes papírdarabkát“ he­lyezett beteg barátnőm asztalára, melyen a szükséges gyógyszer neve, a dátum és az on/os kézjegye volt olvasható. Vajon a recepttől a beteg láza csökkenni fog? Papiros helyett nem lenne jobb az éjszakai órákban in­kább gyógyszert adni? Budai Angelika Hímes tojást tessék! (Kovács Árpád felvétele) Friss levegőre van szükségünk... „Évtizedek óta előfizetője vagyok az Új Szónak. Több esetben fordul­tam önökhöz tanácsért és mindig segítettek. Kérem segítsenek most is“ - írja levelében Kovács Imre füleki (Fiľakovo) olvasónk. Leveléből megtudtuk, hogy az egészségügyi központ tőszomszéd­ságában van a családi házuk, s az összegyűlt salakot a háztól körülbe­lül nyolc méterre tárolják, amiből elviselhetetlen gáz szivárog. Segítségért a városi nemzeti bi­zottsághoz fordultak, akkor vagy két vagonnyi salakot el is vittek az ud­varból, de sokszor a még égő sala­kot továbbra is a házukhoz legköze­lebb eső helyre hordják, pedig lenne hely távolabb is, mert egy elhanya­golt parkban van az egészségügyi központ. * •„... Kifigyelik, mikor vagyunk kint az udvaron és akkor öntik ki a sala­kot, ezzel provokálnak minket, amit mi szó nélkül tűrünk. A feleségem szagérzékenységben szenved, moz­gásképtelen fiamnak friss leve­gőre van szüksége, de az udvaron nem tudunk megmaradni, mert há­zunk másik oldala felől a szomszé­doknak három illemhelye van a ha­tárra kitéve, ami szintén bűzt áraszt. Hetvenkilenc éves vagyok, de még ilyen problémám soha nem volt. Ké­rem Önöket segítsenek rajtunk.“ Ennyi a panasz lényege, amit a Losonci (Lučenec) Jnb Népi Ellen­őrzési Bizottságára továbbítottunk. Válasz a minap érkezett Štefan La- katoštól, a jnb egészségügyi osztá­lyának vezetőjétől. A panaszt a Losonci Járási Egészségügyi Intézet igazgatóságá­val, az intézet belső ellenőrzésének vezetőjével, valamint a füleki polikli­nika gondnokságával közösen vizs­gálták ki. A március 7-i helyszíni szemle alapján megállapították, hogy a salaklerakodó hely legalább 25-30 méterre van panaszosunk házától és nem nyolcra, mint ahogy levelében felhozza. A poliklinika által felmutatott bizonylat alapján kiderült az is, hogy legutoljára nem a vnb, hanem a poliklinika vitette el a sala­kot, amit rendszeresen, megrende­lés alapján szállíttatnak el továbbra is. A poliklinika kazánházából a szénsalakot biztonsági okokból min­dig hidegen vagy lelocsolva viszik ki, tehát az gázos kipárolgást 25-30 méterre nem áraszthat. Ennek alapján úgy tűnik, hogy levélírónk eltúlozza a dolgokat, nincs mindenben igaza, de végül is az illetékes szervek panaszát meg­hallgatták és orvosolták. A levél az­zal zárul, hogy: ,,A füleki poliklinika gondnoksá­gával történt megegyezés alapján március 9-étől a szénsalakot a ka­zánházból a szénlerakodó hely kö­zelébe hordják ki és tárolják, ami megfelelő távolságra van a családi háztól, s így teljes mértékben eleget tesznek a panaszos kívánságá­nak." *tgá­Féltestvér öröklése K. I.: Az édesapám 1976-ban, a nagybátyám csak nemrégen halt meg. Egyedül élt, a felesége meg­halt, gyermekei nem voltak. Végren­deletet nem hagyott. Két testvére él külföldön, de csak a féltestvérei vol­tak (egy anyától származtak mind­hárman). A kérdésem az, hogy ezek a külföldön élő testvérei örökölhe­tik-e nagybátyám vagyonát (ház, szőlő), ha a nagybátyám azt nem az anyjától kapta (örökölte), shaa test­vérei csupán féltestvérek. A vagyon eredetének öröklési jo­gunk nem tulajdonít jelentőséget, nem ismeri az ági öröklés, illetve az ági vagyontárgy fogalmát. Ami az örökhagyó testvéreinek öröklési jo­gát illeti, ez akkor jön számításba, ha az örökhagyónak nincs leszár- mazója, túlélő házastársa, és nem élnek a szülei sem. Testvéreknek azokat tekintjük, akiknek legalább egy közös szülőjük van. Ebből a szempontból az öröklési jog nem tesz különbséget abban, hogy a testvéreknek egy vagy két közös szülőjük volt-e. A nagybátyja külföl­dön élő testvéreit így a csehszlovák öröklési jog szerint törvényes örökö­söknek kell tekinteni. Mindez azon­ban az ön számára nem jelent hát­rányt, mivel önt még akkor sem lehetne törvényes örökösnek tekin­teni, ha az örökhagyónak nem lettek volna testvérei (öröklési jogunk sze­rint testvérnél távolabbi rokon nem tekinthető törvényes örökösnek, ha­csak nem élt az örökhagyóval közös háztartásban legalább egy évig.) Ki fizesse a lakbért? D. N.: Megelégeltem a férjem dur­va bánásmódját, italozását, agresz- szivitását. Elköltöztem a közös la­kásból arra az időre, míg a bíróság ki nem mondja a házasság felbontá­sát. A két kiskorú gyermekünkkel most a szüleim 2 szobás lakásaban tarózkodom (itt lakik a fekvőbeteg nagyanyám is). A férjem egyedül maradt a háromszobás lakásunk­ban. Kiköltözködni nem akar, de azt követeli tőlem, hogy fizessem meg neki az általa befizetett lakbér havi összegeinek felét. Jogos a követe­lése? Először is figyelmeztetni szeret­nénk a Polgári Törvénykönyv 181. §-ára, melynek értelmében az, aki véglegesen elhagyja a közös ház­tartást, elveszti a lakáshasználati jo­gát (ez a rendelkezés rendszerint nem vonatkozik a szövetkezeti laká­sokra, s azokra a lakásokra sem, melyek rendeltetése az, hogy az egyes szervezetek dolgozóinak el­szállásolását szolgálják - vagyis pl. a vállalati, szolgalati, katonai laká­sokra). Házastársak esetében ez a rendelkezés azt jelenti, hogy ha a házastársak egyike véglegesen elhagyja a közös háztartást, meg­szűnik a házastársak közös lakás- használati joga, s a lakás kizáróla­gos használója (bérlője) a továb­biakban a lakásban élő házastárs marad. A levélből ugyan nyilvánvaló, hogy ön a gyermekekkel vissza akar térni a közös lakásba, mégsem tart­juk a legjobb megoldásnak az ilyen elköltözködéseket (persze, tudomá­sunk van arról, hogy olykor a bíró­ság kényszeríti erre a házastársakat azzal, hogy a házasság felbontásá­nak feltételévé nyilvánítja, illetve megköveteli a házastársak megha­tározott ideig tartó különélését). Ál­talában ugyanis, a kiskorú gyerme­kekről gondoskodó anya az, aki a közös lakásból elköltözik ,,arra az időre, míg a bíróság ki nem mondja a házasság felbontását“. A bíróság a döntését azzal indokolja, hogy a házastársak véglegesen meg­szüntették közös háztartásukat, nem élnek együtt. Az ilyen indoklás ugyan egybeesik a Családjogi Tör­vény 24. §-ával, mely szerint a bíró­ság a házastársak egyikének indít­ványára felbonthatja a házasságot, ha a házastársak közti kapcsolat olyan mértékben megromlott, hogy a házasság már nem teljesítheti tár­sadalmi küldetését, egybeesik azon­ban a Polgári Törvénykönyv említett rendelkezésével is, s így elvben ve­szélyeztetheti a kiskorú gyermekek­ről gondoskodó anya lakáshaszná­lati jogát. Igaz persze az is, hogy a legfel­sőbb bíróság többször is leszögezte már: ,,az a tény, hogy a házastársak egyike a válás előtt elhagyta a közös lakást, még nem jelenti azt, hogy szándékában állt véglegesen le­mondani lakáshasználati jogáról“, ám önmagába véve már az a ténv. hogy a legfelsőbb bíróságnak kellett foglalkoznia az ilyen ügyekkel, utal arra a veszélyre, melyet a közös lakásból való elköltözködés jelent. Ami a lakbért illeti, az egyik leg­fontosabb szempont, fennáll-e még a közös lakáshasználati joguk, vagy hogy véglegesen, a lakáshasználati jogáról való lemondás szándékával költözködött-e ki a lakásból. Lakbért ugyanis csak az köteles fizetni, akit a törvény lakáshasználónak tekint (lásd Polgári Törvénykönyv 168 § (1) bekezdését). Ha fennáll a házastársi közös lakáshasználati joguk, úgy elvben közösen kötelesek fizetni a lakbért, illetve közösen felel­nek a lakbér befizetéséért. A jog­rend szempontjából ennek ellenére nem tartjuk megalapozottnak a férje követelését. Nem lehet megfeled­kezni ugyanis a Polgári Törvény- könyv 143 §-áról, mely szerint a há­zastársak osztatlan közös tulajdoná­ban van mindaz, amit a házastársak valamelyike a házasság fennállása alatt szerzett. A házastársi osztatlan közös tulajdonba tartozik tehát az a kifizetett munkabér is, amelyből a férje a lakbért befizeti. így a lakbér befizetéséhez gyakorlatilag a közös tulajdonukban levő pénzeszközöket használja fel. Ezzel együtt kétséges­nek tartjuk azt, hogy amennyiben a férje a bíróságon érvényesítené követelését, a bíróság kötelezhet- né-e önt a befizetett lakbér felének megtérítésére. A bíróság esetleg azt állapíthatná meg, hogy a jövőben milyen arányban viselik a lakbér tel­jesítésének (befizetésének) kötele­zettségét. Felmondási tilalom Zs. K.: 1984 decemberében szü­letett meg a második gyermekem. Amikor a kisebbik gyermek is betöl­tötte a második életévét, bementem a személyzeti osztályra és a gyer­mek harmadik életévének betöltésé­ig fizetetten szabadságot kértem, mivel korainak találtam azt, hogy óvodába menjen, s egyébként sem tudom elképzelni, hogy naponta 5-6 kilométert gyalogoljak a gyerekek­kel. A személyzeti osztály vezetője a kérésemet elutasította azzal, hogy az üzemnek van óvodája, és azt mondta, ha nem megyek dolgozni, adjak felmondást. így 1987 januárjá­ban megszűnt a munkaviszonyom. Csak most tudtam meg, amikor újból munkába léptem, hogy jogom lett volna a fizetetten szabadságra, és csak most szereztem tudomást arról is, hogy sokezer koronától esek el azzal, hogy egy évig nem volt, illetve megszakadt a munkaviszonyom. Joga volt a vállalatnak ahhoz, hogy megszüntesse a munkaviszonyo­mat? Ha nem volt ehhez joga, mit tehetek? A munkaviszonyát nem a munkál­tatója szüntette meg. ön mondta fel, ön fejezte ki a munkaviszony meg­szüntetésére irányuló akaratát a fel­mondás aláírásával. Sajnos most, a felmondás beadása után több, mint egy évvel, nem látunk semmifé­le lehetőséget a felmondás követ­keztében megszűnt jogviszonyok orvoslására, helyreállítására. Joga az ún. fizetetlen szabadság­ra a gyermek harmadik életévének betöltéséig nem volt. Ha azonban nem szünteti meg felmondással a munkaviszonyát, a munkáltatója valószínűleg mégis eltűrte volna, hogy a gyermek hároméves koráig otthon maradjon. Eddig az időpontig védte önt ugyanis a Munka Törvény- könyvében megfogalmazott felmon­dási tilalom. A munkáltatója lénye­gében csak a Munka Törvényköny­ve 53. § (1) bek. b.) pontjában emlí­tett indok miatt adhatott volna fel­mondást („ha a dolgozó olyan sú­lyosan megsértette a munkafegyel­met, hogy a munkafegyelem meg­tartása érdekében nem maradhat meg a szervezetben még a felmon­dási idő végéig sem“). A felmondási tilalom csak a vállalat részéről adott felmondásra vonatkozik. Nem tiltott azonban az, hogy a dolgozó nő maga szüntesse meg felmondással vagy megegyezéssel a munkaviszo­nyát. (m-n.) ÚJ SZÚ 6 1988. III. 25

Next

/
Thumbnails
Contents