Új Szó, 1988. március (41. évfolyam, 50-76. szám)

1988-03-26 / 72. szám, szombat

A szövetkezetek a szocialista gazdaság egyenjogú részei

Mihail Gorbacsov beszéde a kolhoztagok IV. országos kongresszusán

Lapunk tegnapi számában közöltük az első részt Mihail Gorbacsovnak, az SZKP KB főtitkárának a kolhoztagok IV. országos kongresszusán, március 23.-án,szerdán elmondott beszédéből. Ma a beszéd második, befejező részét közöljük a ČSTK közleménye szerint.

Amikor az állattenyésztésről beszélünk, megállapíthatjuk, most olyan feltételeket hoztunk létre, hogy a helyi ellátást kiegészítsük pótlólagos hús-, tej- és más termények forrásaival.

Számos kerület, határterület és köztársaság olyan mértékben növelte a tej- és hústermelést, hogy sikeresen eleget tesznek a központi alapokba való szállításoknak és egyben jelentősen javítják lakosságuk ellátását.

Azonban még mindig tartja magát a régi élősködő hozzáállás. Sokan továbbra is bíznak a központi segítségben és keveset törődnek saját forrásaik tartós növelésével. Ezért a központi bizottság és a kormány még ma is kap leveleket, melyekben panaszkodnak a hús- és tejtermékekkel való ellátás hiányosságaira az ország számos kerületeiben, különösen a kisvárosokban. Moldáviában például komolyan lemaradt az állattenyésztés. Sőt, tavaly a hústermelés még csökkent is. Természetes, hogy ez tükröződött a köztársaság húsfogyasztásában is. A Krasznojarszki határterületen, a Vorosi- lovgradi, az Irkutszki és az Ogyesszai kerületben, a közép-ázsiai köztársaságokban és a Burját ASZSZK-ban a hús- és tejtermékek fogyasztása gyorsabban növekszik, mint termelésük. Nevezzük nevén a dolgokat. Ebben tükröződik a kerületi vezető- és szervezőmunka szintje, az egész munka lassú átalakítása, valamint a szavak és tettek közti ellentmondás.

Mi az, ami számunkra létfontosságú? Mindenekelőtt tudnunk kell alkalmazni az új termelési-gazdasági kapcsolatokat. Ma széles keretet adunk a szövetkezeti mozgalomnak.

Ez vitathatatlanul a mezőgazdasági kapcsolatok fejlődésének új szakaszát jelenti országunkban. A szövetkezeti törvény elvi megállapításai alapján fel kell számolnunk minden mesterséges akadályt, fel kell tárnunk a kolhozok és szov- hozok potenciálját, reálisan biztosítanunk kell a mezőgazdasági dolgozók jogát arra, hogy valódi gazdák legyenek.

Hogy hatékonyan használhassuk ki a szövetkezeti mozgalom lehetőségeit és a gazdálkodás új módszereit, mindenekelőtt biztosítanunk kell a vidéki vállalatok és szervezetek áttérését a teljes önelszámolásra és önfinanszírozásra. Ezzel, mint ismeretes, már korábban is nemegyszer próbálkoztunk, de nem láttunk hozzá a dolgokhoz komplex módon, az egyik problémát a másiktól elszakítva igyekeztünk megoldani és az egész folyamat fokozatosan gyengült. Az idei évtől az összes gazdaság több mint hatvan százaléka tért át a gazdálkodás új módszereire, ezek kihasználják az előző évek kiterjedt kísérleteit és felhalmozott tapasztalatait. Ezek között találhatóak az Oroszországi Föderáció, Belorusszia, a balti köztársaságok, valamint Ukrajna, Kazahsztán. Üzbegisztán és Kirgizia több területének kolhozai, szovhozai, mezőgazdasági-ipari komplexumának további vállalatai és szervezetei. A jövő évben már mindenütt így fognak dolgozni.

Alapvető fordulatot valósítunk meg, melynek keretében a földművesek legjobb hagyományos tulajdonságainak újjászületésével és kibontakoztatásával számolunk, azzal, hogy a kolhozok és szov- hozok önállósága reális módon fog érvényesülni, növekszik az érdekeltségük és felelősségük a termelés végső eredményeiben Mindezt a szövetkezeti tevékenység különböző formáinak szabad megválasztásával, s az önálló elszámolású brigádok általános elterjesztésével kell elérni.

A brigádformában dolgozó kollektívák fejlődésének az elemzése azt bizonyítja, hogy gazdasági és szociális hatékonyságuk, szellemi és erkölcsi értékük sokoldalúan fejlődik. A brigádrendszerű munka- szervezés az új gazdasági mechanizmus arculatát tükrözi, amely az önálló elszámolás és az önigazgatás elvéből indul ki, ösztönzi a dolgozók termelési kezdeményezését és társadalmi aktivitását, s megszünteti az egyenlősdiséget. A munka új szervezési és ösztönzési formái lehetővé teszik, hogy gyorsabban egészítsük ki élelmiszerforrásainkat. Ugyanis tény, elvtársak, hogy számos brigádban, a termelési szerződés szerint gazdáíkodó kisebb kollektívákban és családoknál, valamint a bérleti szerződés szerint gazdálkodó csoportoknál a munkatermelékenység egy-két év alatt kétszeresére vagy háromszorosára növekszik és a termelési eredmények is egyre jobbak.

Beszéltem már a Kozsuhov-testvérek

munkájáról, a Novoszibirszki területen. Ennek a három főből álló intenzív munka- csoportnak minden egyes tagjára az

1985-ös évben 620 tonna, 1986-ban 880 tonna, 1987-ben pedig már 1042 tonna gabona termelése jutott. A hektárhozamokat évente 500 kilogrammal növelték, s végül csaknem 3,3 tonnát értek el. Példájukat tavaly Szibériában több mint 800 ilyen kollektíva követte. Körülbelül 1 millió hektár szántóföldet műveltek meg, s egy dolgozóra számítva csaknem négyszer többet termeltek mint amennyi a kolhozok és a szovhozok átlaghozama volt ezen a területen. Négyszer többet, elvtársak! Ehhez bizonyára nincs szükség semmiféle kommentárra!

Vagy említsük meg a litvániai Kapszu- kaszov Kolhoz esetét, a Kapszuki járásban. Ebben a gazdaságban a termelés minden szakaszán már több éve bevezették a kollektív termelési szerződést és az önálló elszámolást. Hét gépesítő itt 855 hektáron termelt gabonát. Minden gépe- sítőre 122 hektár szántó jut. Ezek a gépe- sítök 1987-ben 5,17 tonnás hektárhozamot értek el, ami 1,22 tonnával több, mint

1986-ban Egyúttal a termelési önköltségeket is csökkentették. A gazdaság évi tiszta jövedelme rendszeresen meghaladja az 1,4 millió rubelt.

Van itt még egy példa. A Lenin Kolhozban, a Vorosilovgrádi terület Belovodszki járásában Anna Ivanovna Pelehovaja háromtagú családja 64 tehén tartására kötött szerződést. Az állatokat egy erre alkalmassá tett épületben tartják, s az állomány fajták szerinti összetétele ugyanolyan, mint a többi farmon. Ez a család 1987-ben egy tehéntől átlagosan 3968 kilogramm tejet fejt, miközben a kolhoz átlaga 2421 kilogramm volt.

Érdekes azonban, hogy az ukrajnai mezőgazdasági-ipari komplexum vezetői szerint a köztársaságban a növekedés tartalékai már kimerültek, maradéktalanul ki lettek facsarva. Dehogyis, távolról sem merültek még ki! Ha az emberek számára megadjuk a feltételeket, maguk is megtalálják, hogy miben lehet még tovább jutni'

Hasonlítsák csak össze elvtársak: Anna Pelehovaja kollektívájában egy dolgozóra számítva 20 500 rubeles termelési értéket értek el, míg ebben a gazdaságban az egy dolgozóra számított termelési érték 13 900 rubel volt. A családi kollektíva egyes tagjainak átlagos havi keresete 262 rubel volt, míg az egész kolhozban 184 rubel volt a dolgozók átlagos keresete. Ilyen fejési átlag mellett az ilyen kereset teljesen indokolt. Hiszen ilyen tények is vannak: 2200-2500 kilogramm kifejt tejért havonta 600 rubelt fizetnek. Anna Pelehovaja kollektívájában a munkatermelékenység a keresetnél gyorsabb ütemben növekszik. A mutatók itt kivétel nélkül, ahogy mondják, a napnál is világosabbak, és ezek jó mutatók! Nagyon fontos, hogy a termelési szerződések, főleg a családi és a bérleti, elterjedjenek a nem feketeföldi övezet területein.

A központi bizottság plenáris ülésén elhangzott egy párttag, Anatolij Anatolije- vics Volocsenszkij mechanizátor neve az Artyomovszkij Szovhozból, aki húsz bika hizlalására vállalkozott, használatba vett egy leírt traktort és kombájnt, s ezeket saját maga javította ki. Negyven hektár földet bíztak rá. Habár csapadékos volt az ősz, hetven tonna jó minőségű szénát készített be, 10 tonna gabonát termelt, s a kitermelt, vagyis a saját takarmányokból 800 grammos napi súlygyarapodást ért el a bikahizlalásban, vagyis kétszer többet, mint a szovhoz átlagában. Emellett kb. három tonna tejet adott el az államnak saját tehenétől. Úgy gondolom, hogy a családja is jól el van látva tejből, vajból és túróból. Anatolij Volocsenszkij- nek munkájához segítséget nyújt a felesége, aki a szovhoz könyvelője, valamint 15 éves fia, aki még iskolába jár, de már szakképzett traktoros, valamint 12 éves lányuk. Amikor Anatolij Volocsenszkij megmagyarázta, hogy miért tért át a bérleti szerződés feltételeire, kifejtette, hogy legfontosabbnak tartja a problémák szabad, önálló megoldásának a lehetőségét, valamint az operatív cselekvést, az adott feltételek szerint, attól függetlenül, hogy bárki is szekírozná, utasítaná és hajtaná. Elvtársak, minden ebben rejlik. Figyeljék meg, nem beszélt sem az előnyökről, sem a keresetről, hanem arról, hogy az ember végre érvényesíteni tudta a képességeit, mint mezőgazdasági dolgozó.

Ugyanebben a járásban a Haza Kolhozban V. N. Vredov és B. T. Buks mechanizátorok hattagú és öttagú kollektívákat alapítottak, amelyek bérleti szerződés szerint dolgoznak. Azonos éghajlati feltételek mellett ugyanolyan minőségű talajon 2,4-2,8 tonnás hektárhozamokat értek el, míg a kolhoz további földjein a hagyományos munkaszervezés mellett csak 1,4 tonnás hektárhozamot sikerült elérni.

A bérleti szerződés szerint gazdálkodó kollektívák évente 23 ezer rubeles termelési értéket érnek el, ötször többet az átlagosnál. Ugyanebben a kolhozban V. I. Makszimov mozigépész és felesége öt tehén tartására vállalkozott, s további tíz tehén elhelyezését készítik elő. Már most is napi 12 kilogramm tejet fejnek egy tehéntől, míg a kolhoz farmjain 5 kilogrammot. A Pszkovi területen eddig már 150 bérleti és több mint 6000 családi brigádkollektíva alakult.

Mint már mondtam, nem minden megy könnyedén is simán. A brigádkollektívák munkájába a valóságban távolról sem akarnak bekapcsolódni a szakemberek, s egyesekre közülük, ahogy azt a szövetkezeti tagok vélik, fölösleges is támaszkodni, mert nem kielégítő az illetékességük és a lelkiismeretességük.

De nemcsak ez fékezi a bérleti és a családi munkaszervezési munkák fejlődését. A Makszimovék említett családjára sokan irigykedve néznek magas termelési eredményeik és az ennek megfelelő kereseteik miatt.

A legkülönbözőbb kifogásokat találják ki, hogy elnyomják a kezdeményezést. A járási higiénikus pl. azt állítja, hogy az ilyen gazdaság szennyezni fogja a falut. Nézzük csak elvtársak, mennyire megváltozott és deformálódott egyes dolgozók pszichológiája, a mezőgazdasági munka, ahogy mondják, már szennyezi a falut! így odáig is eljuthatunk, hogy a kolhozok és a szovhozok munkájuk folyamán szeny- nyezik a földet. Tudják, ezek már olyan feltételezések, amelyek nem foghatók fel józan ésszel. Vagy például a tűzoltók úgy vélik, hogy az ilyen farm nem felel meg a tűzvédelmi előírásoknak. Erre elvtársak fel kell figyelni. Mindez reális képet ad arról, hogy gazdasági dolgozóink közül egyesek hogyan gondolkodnak. Röviden szólva, támogatásra van szükségünk e nagy és rendkívül fontos mű megvalósításához.

Az általam említett és a hasonló példák kifejezésre juttatják azt a széles körű mozgalmat, amely azoknak a sokéves hordalékoknak az eltávolítására irányul, amelyek súlyos károkat okoztak a társadalmi tulajdonban, s szegényebbé tették a munkatevékenység demokratikus alapjait.

Azt, hogy milyen mély következményeket von maga után az új gazdálkodási forma, s hogy milyen hatalmas tartalékok rejlenek a szövetkezeti mozgalom fejlődésében, az a tény is bizonyítja, hogy az emberek kezdenek visszatérni a falvakba.

. Beköltöznek a korábban elhagyott házakba, életre keltik a művelés nélkül hagyott földet. Elvtársak, milyen következtetést vonhatnék le mindebből? A munka szervezésének és ösztönzésének új, haladó formáira és módszereire távlati szempontból kell tekintenünk, bátrabban kell megoldani azokat a kérdéseket, amelyeket a brigádforma gyakorlata vet fel.

Igen, kolhozaink és szovhozaink továbbra is a szocialista mezőgazdasági termelés alapját fogják képezni. Nem engedünk az olyan - nagyon kétséges és főleg alaptalan - felhívásoknak, hogy felülvizsgáljuk a kolhozok és a szovhozok sorsát. Ha foglalkozunk is a problémákkal, ezt csak azért tesszük, hogy sokoldalúan feltárjuk a bennük rejlő lehetőségeket. Ilyen a mi válaszunk! Ilyen a központi bizottság és a kormány válasza. Fel kell tárnunk azokat a lehetőségeket, amelyek a gazdálkodás ilyen formáiban rejlenek. Ezt úgy kell végrehajtani, hogy közben a szövetkezeti mozgalom lehetőségeit is kihasználjuk.

Munkánk arra irányul, hogy a kolhozok és a szovhozok a nem távoli jövőben az önelszámoló brigádkollektívák szövetkezeteivé, társulásaivá váljanak, amelyek a kolhoz vezetőségével és a szovhoz igazgatóságával kötött szerződések alapján dolgoznak, amelyek termőtalajjal, álló- és forgóeszközökkel rendelkeznek, s amelyek a legkorszerűbb technológiai rendszereket, s tudományosan indokolt gazdálkodási módszereket alkalmaznak.

Be kell látnunk, hogy a kolhozok és a szovhozok történelmileg kialakult belső szerkezeti felépítése nem felel meg sem a korszerű gazdálkodás követelményeinek, sem a következetesen megvalósuló szövetkezeti mozgalomnak, s ami legfontosabb, nem szünteti meg a személyi felelősség hiányát a termelőtalaj és a további alapok kihasználásában, sem pedig az egyenlősdiséget a munkáért járó javadalmazásban. Ezeket a fogyatékosságokat jelentős mértékben megszüntetik a bérleti szerződések, valamint a termelés szervezésének kis kollektívákban megvalósuló szerződéses formái.

A termelés új szervezési formáinak kialakítása szükségessé teszi, hogy megváltoztassuk a kolhozok és a szovhozok szerkezetét. Ezek tulajdonképpen, mint már említettem, az önálló alapvető termelési kollektívák szövetkezeteivé válnak. A szövetkezetekről szóló törvény ilyen lehetőséget nyújt.

Minden alapvető termelési kollektíva teljes mértékben önálló és az önálló elszámolás feltételeihez igazodik. Saját számlája is van a Szovjetunió mezőgaz- dasági-ipari bankjában. Az ilyen kolhozok és szovhozok modelljei már kialakultak és dolgoznak.

Az élet a kollektív és a családi brigádformák sokoldalú formáit alakítja ki. Ezek mindegyikében ilyen vagy olyan ágazati és területi sajátosságok tükröződnek, s kifejezik a konkrét gazdaságban elért termelési színvonalat is, valamint a helyi sajátosságokat és hagyományokat.

A brigádforma alapjában véve demokratikus jelenség, amely nem tűri az erőszakolt és sablonos megoldásokat. A versenyszellem szempontjából nem lehet mindenhol azonos és ugyanolyan formákat alkalmazni, s valamiféle divatot csinálni a brigádokból. Alapjában véve, ha a kolhozban vagy a szovhozban kialakultak már bizonyos munkaszervezési formák, brigádok, kollektív önelszámoló egységek, amelyek beváltak és hatékonyan termelnek, miért kellene ezeket megszűntetni, és helyettük valami mást bevezetni? Ugyanezt mondhatjuk el a javadalmazás, az elosztás, az előállított termékek hasznosításának konkrét formáiról. Adva van az egyetlen keret a szövetkezetekről szóló törvény, és a szövetkezet alapszabályai.

Az átalakítás életre keltette az ágazatközi kooperáció sokrétű formáit, számos nem hagyományos új forma született. A múltban főleg az olyan kooperáció fejlődött, amely csak a mezőgazdaságban kötötte össze a vállalatokat, s rendszerint csak horizontális vonalon. Most az olyan kooperáció kerül előtérbe, amely felöleli a termelés, a feldolgozás, az értékesítés, a műszaki ellátás a tudományos kutatás egész ciklusát, a törekvés tehát nemcsak horizontális, hanem vertikális irányban is kibontakozik.

Ezeknek az elveknek korábban nem tulajdonítottunk jelentőséget, gyakran fel sem figyeltünk rájuk. Számos ágazatközi vállalat, amelyeket a kolhozok és a szovhozok eszközeiből hoztak létre, eltávolodott az alapítóktól és önállóvá vált. Ilyen sorsa lett például a Kolhozsztroj közös szövetkezeti vállalatnak. Ezáltal maga a szövetkezeti gondolat ferdült el, sőt diszkreditálódott. A kolhozok, szovhozok és más vállalatok részvétele a mezőgazdasági ipari társulásokban lehetővé teszi a tudományos kutatás eredményeinek jobb és céltudatosabb kihasználását, a veszteségek és a termelési költségek minimális szintre való csökkentését, növeli az emberek érdekeltségét és sikeresen oldja meg a szociális kérdéseket is. Ezt az olyan agrokombinátok tapasztalatai bizonyítják, amilyen például a Kubány a Krasznodari kerületben, a Ramenszkoje a Moszkvai területben, valamint az olyan mezőgazdasági vállalatok, mint az Adazsi a Lett SZSZK-ban és a Novomoszkovsz- koje mezőgazdasági ipari társulás a Tulai területben

A Novomoszkovszkoje társulásba például kooperációs alapon kolhozok, szovhozok, feldolgozóipari, építőipari, közlekedési, valamint egyéb vállalatok és szervezetek léptek be. Ennek a Lenin Kolhoz vált vezető gazdaságává, a társulás tanácsának elnöki tisztségét pedig V. A. Szta- rodubcev, a kolhoz elnöke tölti be. A társulás minden gazdaságában egyetlen év alatt 11 százalékkal nőtt a tejtermelés,

9 százalékkal a hústermelés, az évi átlagos tejtermelés egy tehénre számítva 224 kg-mal nőtt és 3742 kg-ot ért el. Hektáronként 3,82 tonna gabonát termeltek, amely több mint egy tonnával haladja meg a 11. ötéves tervidőszakban elért átlagos évi hektárhozamokat. De nemcsak erről van szó. Csökkentek itt a termelési költségek és a veszteségek is, javult a termékek minőségi színvonala, növekedett a munkatermelékenység, fokozódott az emberek érdekeltsége és aktivitása. A társulás vezetőségi apparátusa 518 emberrel, vagyis 40 százalékkal csökkent. Eltűntek az ágazatközi gátak és nézeteltérések. A mezőgazdasági ipari ágazat járási apparátusa, amely korábban a kolhozok és a szovhozok felettes szerve volt, a társulás munkaszervévé

vált. így kell ezt csinálni. Nálunk azonban a járási, a területi és sok esetben a köz- társasági szervek is tovább ragaszkodnak a járási mezőgazdasági-ipari apparátusok fenntartásához, hogy nyomást gyakoroljanak, parancsolgassanak, s továbbra is elrendeljék, hogy mikor és mit kell csinálni: mikor kell vetni, szántani stb.

Náluk valahogy nem megy az átalakítás.

Ahogy mondjuk, éppen itt vezet az átalakítás kritikus határa.

Nagyon jó, hogy országunk más területein is előfordulnak pozitív tapasztalatok. Példaként említhetjük a Csitai terület Karimnkajei járását. Itt hat kolhozból, egy szovhozból, egy erdőgazdasági, egy tejipari üzemből, továbbá építőipari, közlekedési és más szervezetekből, közöttük a fogyasztási szövetkezetből és a mező- gazdasági bank fiókintézetéből egységes társulást hoztak létre. Ez a társulás egészében véve több mint 300 termelési alapkollektívát tömörít, amelyek a termelési szerződések és az önelszámolás elvei szerint dolgoznak, és saját számlájuk van a mezőgazdasági bank fiókintézeténél. Ez az állami és szövetkezeti tulajdon alapján elrendezett szövetkezetek szövetkezete.

Falvainkon az ilyen és az ehhez hasonló egységek tevékenységében még egy további fontos jelenségre is felfigyelhetünk. A társulást tanács irányítja, melynek az élén az egyik gazdaság legnagyobb tekintéllyel rendelkező vezetője áll.

Az irányítási dolgozók létszáma csekély, s ezek teljes mértékben felelősséggel tartoznak a tanácsnak. Ez azért is nagyon fontos, hogy ne érvényesülhessenek az adminisztratív és bürokratikus módszerek, s hogy kialakuljanak a feltételek a gazdaságok alkotó munkájához, az önálló elszámolásra épülő szállitói-meg- rendelői kapcsolatok formálásához A mezőgazdaságban sokkal nagyobb szükség van erre, mint bárhol máshol, mert itt a természethez, a termőtalajhoz és a helyi sajátosságokhoz kapcsolódó, élő munka folyik Felmerül a kérdés, hogy továbbra is tűrhetjük-e az irányítás bürokratikus rendszerét gazdaságunknak ebben a rendkívül fontos ágazatában.

Szeretném támogatásban részesíteni a Tulai terület dolgozóinak a tevékenységét is, akik a Novomoszkovszkoje társulás tapasztalatait kihasználva elhatározták, hogy ezt a gondolatot területi szinten fogják megvalósítani

A jelenlegi időszakban itt területi szintű szövetkezeti társulás alakult ki, amely magába foglalja a hús, a tej, a zöldségfélék. a gyümölcs és a cukor termelésével, feldolgozásával és a termékek értékesítésével foglalkozó ágazati szövetkezeti szövetségeket (társulásokat), s gondoskodni fog az anyagi-műszaki szolgáltatásokról, lakások és közművek építéséről

A mezőgazdasági-ipari komplexum újjászervezett felépítési rendszerét úgy képzelik el, mint egységes, több lépcsőfokú szövetkezetet, amelynek alapvető egységeit a családi és más kisebb kollektívák, munkacsapatok, brigádkollektívák képezik, amelyek bérleti és termelési szerződések alapján a kolhozok és a szovhozok által, ezek pedig a járási társulások, mezőgazdasági vállalatok vagy agrokombinátok által értékesítik a termékeiket, egészen a területi mező- gazdasági ipari társulás szintjéig. Sikereket kívánunk a Tulai terület dolgozóinak, bizonyára helyes úton haladnak.

Szeretném azonban felhívni az elvtársak figyelmét, hogy óvakodjanak a gazdasági mechanizmus átalakításához, valamint a mezőgazdasági-ipari komplexum szerkezeti átalakításához való leegyszerűsített hozzáállástól. Úgy vélem, hogy amikor következetesen hozzáfogunk ehhez a munkához, s azt széles körben kibontakoztatjuk, nem tűzhetünk ki olyan jelszavat, hogy legfontosabb a gyorsaság. Ez rendkívül jelentős és felelős munka, amely a mezőgazdasági-ipari termelés egész szerkezeti felépítését áthatja és a mezőgazdasági dolgozók millióinak az érdekét érinti. Ezért itt nagy felelősségre és hozzáértésre van szükség, sőt hozzá- tehetném, hogy elővigyázatosságra is szükség lesz. Nem engedhető meg sem a sablonos eljárás, sem pedig a kapkodás, aminek a múltban gyakran lehettünk tanúi.

Ez azonban határozottan nem jelenti azt, hogy egyetérthetünk azokkal, akik fékezni akarják a folyamatokat, mert reményeket táplálnak az új mű bonyolultságából kifolyólag. A legfőbb feltétel itt az, hogy az emberek saját akaratukból, önkéntesen társuljanak a szövetkezetekbe.

A hozzánk érkező információk azt bizonyítják, hogy a mezőgazdasági dolgo(Folytatás az 5. oldalon) 1988. III. 2f