Új Szó, 1988. március (41. évfolyam, 50-76. szám)

1988-03-26 / 72. szám, szombat

A szövetkezetek a szocialista gazdaság egyenjogú részei

(Folytatás a 4. oldalról)

zók hatalmas és általános jellegű törekvéssel alakítják ki a termelési szerződés alapján dolgozó kollektívákat. Ez kifejező módon jellemzi a jelenlegi helyzetet. Ezt így foglalnám össze: országunkban megérlelődtek az objektív és szubjektív feltételek az új gazdálkodási módszerekre való általános átálláshoz. Ezt a következtetést vontuk le a politikai bizottságban Úgy gondoljuk, hogy ez helyes következtetés. Egyetértenek ezzel az elvtársak?

Népünk ma támogatja az ilyen hozzáállást. Véleményem szerint ez helyes politikai következtetés. Ebből kell kiindulnunk a konkrét munkánkban, s közben szigorúan kell igazodnunk a szocialista szövetkezeti mozgalom lenini alapelveihez. Éppen ebből kell kiindulnunk konkrét tevékenységünkben.

Elvtársak! Falvainkon a szövetkezeti mozgalom további fejlesztésének feltételei között a legcsekélyebb mértékben sem csökken a személyi kisegítő gazdaságok jelentősége. Nagyra becsüljük jelenlegi hozzájárulásukat az élelmiszeríforrások növeléséhez. Ez azonban nagyobb is lehetne. Az ezen a területen előfordult deformációk oda vezettek, hogy a földművesek közül sokan beszüntették a háztáji gazdálkodást. A kolhozokban és szovho- zokban a családok egyharmada már nem tart állatokat, több mint a fele nem tart sem tehenet, sem sertéseket. Az ilyen családok ellátása nagy terheket ró az állami és a kolhozforrásokra.

Elvtársak, ki kell alakítani a feltételeket a személyi gazdaságokban végzett munka megkönnyítéséhez. Segítséget kell nyújtani az embereknek a zöldségeskertek megműveléséhez, az állatok és a baromfi beszerzéséhez, réteket és legelőket kell nekik juttatni és segítségben kell őket részesíteni termékeik értékesítésénél Az ilyen hozzáállás napjainkban megértéssel találkozik. Nem kevés tapasztalatot szereztek a szövetkezetek alapításában és a lakosság személyi gazdaságainak bevonásával szervezett társadalmi termelésben a balti köztársaságokban, Belorussziában, az OSZSZSZK számos területén és az ország más részeiben. A vidéki lakosság készségesen bekapcsolódik ebbe.

Az emberek ősidők óta mindenhol tudnak termeszteni gyümölcsféléket, bo- gyósgyümölcsűeket, hagymát, uborkát, gyökérzöldségeket és más terményeket A Tarnopoli terület kolhozai és szovhozai például ültetöanyagokkal, fóliával, trágyákkal és csomagolóanyagokkal látják el a lakosságot, szállítóeszközöket bocsátanak a rendelkezésükre és termékfeldolgozó üzemeket létesítettek. Ennek eredményeként a Tyernopoli terület Kreme- nyeci és Zalescsiki járásában a személyi gazdaságok az elmúlt évben 2100 tonna kerti szamócát termeltek és adtak el a kolhozoknak, a szovhozoknak és a fogyasztási szövetkezeteknek, tehát többet, mint egész Ukrajna kolhozai és szovhozai. Ezenkívül jelentős mennyiségű paradicsomot és más terményt adtak át a felvásárlóknak. Ebből kétoldalú előny származott - a kolhozok és a szovhozok több mint 8 millió rubeles nyereséget értek el, s az emberek kiegészítő jövedelme családokként 2000-4000 rubel között alakult.

Nem sok idő telt el azóta, amikor szélesebb mértékben kezdtük fejleszteni a kollektív gyümölcs- 'és zöldségtermesztést A dolgozók az erre vonatkozó határozatot lelkes egyetértéssel fogadták. A mezőgazdasági termelésre alkalmatlan földterületeken, amelyek korábban kihasználatlanul hevertek, két-három év alatt rendezett gyümölcsösök és zöldséges kiskertek létesültek, kényelmes nyaralókkal, ahol a család hasznös munkát végezhet és jól kipihenheti magát. Az elmúlt év szeptemberében hatályon kívül helyeztük a kertek létesítésére vonatkozó különböző tiltó rendelkezéseket, aminek következtében több mint 400 ezerrel nőtt a kiskertek száma, s az utóbbi két év alatt a számuk évente egymillióval gyarapodott. Az elkezdett munkát következetesen tovább kell folytatni. Ennek nemcsak nagy gazdasági, hanem szociális és nevelési jelentősége is van.

Elvtársak! A szövetkezeti mozgalom széles körű kibontakozása lehetővé teszi a hatékonyság jelentős mértékű növelését nemcsak a mezőgazdaságban, hanem a mezőgazdasági-ipari komplexum további vállalatainál is. Nagy igyekezetet fejtünk ki annak érdekében, hogy javítsuk a termékek feldolgozását, raktározását és értékesítését. Gyökeres változásokat azonban egyelőre még nem láttunk Továbbra is itt vannak az élelmiszerek forgalmazásának gyenge pontjai. Az átalakítás itt lassan és nehezen halad előre. Hatalmasak a veszteségek, főleg burgonyából, zöldségfélékből, húsból és tejből.

E veszteségek csökkentése jelentős mértékben javíthatná az élelmiszerellátás színvonalát Napjainkban ebben van az egyik fő tartalékunk.

Elsősorban műszakilag kell kiépítenünk és korszerűsítenünk a feldolgozó- ipar minden ágazatát. A nemrég jóváhagyott program szerint a legközelebbi nyolc év folyamán - az 1995-ös év végéig - 77 milliárd rubelt fordítunk ezekre a célokra. Ebbe a munkába most bekapcsolódott a civil gépgyártás és a honvédelmi ipar hatalmas termelési és tudományos- műszaki potenciálja. Azzal számolunk, hogy a Szovjetunió Mezőgazdasági Ipari Állami Bizottsága, a minisztériumok és a helyi szovjetek kitartóan teljesíteni fogják ezt a programot.

Más irányzatot képvisel a szövetkezeti módszerek széles körű kihasználása, az aránylag kisebb üzemegységek és vállalatok alapítása, a termékek feldolgozása és a fogyasztók ellátása közvetlenül a kolhozokból és szovhozokból, a fogyasztási szövetkezetek vállalataiból és szervezeteiből. Azok a tapasztalatok, amelyeket számos köztársaság, kerület és terület több száz gazdaságában szereztek a zöldség- és a gyümölcsfélék, a bogyósgyümölcsök és más termények feldolgozása során, azt bizonyítják, hogy ez helyes út, amely az élelmiszerforrások növeléséhez vezet. Ezt a progresszív irányzatot az önelszámolás és a szövetkezeti formák feltételei között széles méretekben kell terjeszteni. Ebben nagy szükség van a gépkonstruktórök segítségére is, olyan irányban, hogy meggyorsítsák a szükséges gépek és berendezések kifejlesztését.

Meg kell tanulnunk a forrásokkal való ésszerű gazdálkodást és hatékony kihasználásuk módjait. Mindenféle jövedelemnek kizárólag csak az elvégzett munkából szabad származnia. Ebben az irányban a fő szabályozóknak a termelési szerződéseket és a szövetkezeti termelést kell tekinteni. El kell érnünk, hogy az egész ciklusban, a mezőtől kezdve egészen az üzleti pultokig, kifejező mértékben érvényesüljenek a szövetkezetesítés és az integráció elvei.

További feladatként újjá kell szervezni a mezőgazdasági-ipari komplexumba irányuló állami beruházások kiemelt irányzatait. Ebben a szakaszban a kiadásokat már egyre kevésbé közvetlenül a termelésre, hanem inkább a termelési és a szociális infrastruktúrára kell fordítani. Számos országban már több évtizede a veszteségek felszámolására irányítják a beruházásokat. Úgy vélik, hogy a pénzt gazdaságilag előnyösebb a végtermékek mennyiségi növelésére fordítani. A források elosztásában előnyben kell részesíteni a közlekedést, a szállítást, a raktárokat és a csomagolást, a feldolgozást, a kereskedelmet és a fogyasztás ésszerűsítését. Csak nyerhetünk azon, ha a beruházásokkal a lakásépítést, a szociális és kulturális létesítmények építését, az iskolák fejlesztését és a szakképzettség növelését segítjük elő.

A falusi életmód korszerűsítése összefügg a vidék lakosságának szükségleteit kielégítő szolgáltatások bővítésével is.

önök mindannyian tudják, hogy menynyi igyekezetet kell kifejtenie a falun élő embernek, hogy építőanyagot kapjon, házat építsen, vagy tatarozzon, kijavítsa a kerítését, beszerezze és elhozza a takarmányt vagy a tüzelőt, felszántsa, megművelje a kertet. A falvakon most sok a villamosfogyasztó, de kevés a javítóműhely. Igen korlátozottak a lehetőségei annak, aki lábbelit akar javíttatni, avagy ruhát varratni. Rendkívül nehéz körülmények között élnek az idősebbek és a rokkantak. Elvtársak, ezek nem csekélységek. Ez fontos állami kérdés. A falvakon ma mintegy százmillió ember él. Az embereknek van pénzük, keresetük rendszerint jó. Megfizethetik és hajlandóak megfizetni a szolgáltatásokat, de gyakran nincs kinek és hol.

A szolgáltatások fejlesztésének szervezési formái változatosak lehetnek. Ilyen szolgáltatásokat kell nyújtaniuk elsősorban maguknak a kolhozoknak, a szovhozoknak, valamint egyéb falusi vállalatoknak és szervezeteknek. Vállalkozó szellemüket érvényesíthetik a különféle lakossági szolgáltató szövetkezetek. E tekintetben óriási lehetőségeik vannak. Annál is inkább, mivel a munka brigádrendszerű formájára történő átállás következtében emberek szabadulnak fel, akiket alkalmazni lehet ezen a területen.

Érett az idő számos más szociális kérdés, főleg a kolhoztagok járadékbiztosítása feltétlen megoldására.

Amint azt önök tudják, a korábbi években néhány lépést tettünk a kolhoztagok, illetve a munkások és a hivatalnokok nyugdíjszintjének összehangolására. Viszont még mindig lényeges különbségek vannak. Most új törvény készül a nyugdíjakról, amelynek célja igazságosan megoldani ezt a problémát is.

Figyelmüket külön fel szeretném hívni az oroszországi nem feketeföldi, az ország életében óriási politikai, gazdasági és kulturális jelentőséggel bíró nagy terület átalakításának problémáira. Tudják, hogy az utóbbi években nem csekély igyekezetet fejtettünk ki, hogy ezen a területen ismét felélénküljön a falu élete Ennek köszönhetően bizonyos kedvező változások figyelhetők meg. Megszilárdult a mezőgazdasági-ipari komplexum anyagi-műszaki alapja. Több lakás, egészség- ügyi intézmény, bölcsőde, óvoda és iskola, kulturális és szolgáltatási létesítmény épült fel. Stabilizálódott a mezőgazdasági termelés. Teljesíteni kezdték a gabona és az állattenyésztési termékek felvásárlásának tervét. Alapvető fordulat azonban még nem következett be.

A központi bizottság politikai bizottsága ez év februárjában tüzetesen elemezte az e terület fejlesztésére korábban jóváhagyott határozatok teljesítését.

Bírálta a központi és a köztársasági miriisztériumokat, illetve hatóságokat és a helyi szerveket ezen a területen a falu termelési és szociális problémáinak lassú megoldásáért. A központi bizottság és a kormány feladatul adta az illetékes minisztériumoknak, központi hivataloknak és tudományos intézményeknek, hogy az

1988-1995-ös évekre dolgozzák ki az OSZSZSZK nem feketeföldi övezete szociális és gazdasági fejlesztésének komplex programját. Rendkívüli jelentőséget tulajdonítanak az úthálózat építésének. A következő nyolc esztendőben 170-200 ezer kilométer állami, illetve vállalaton belüli közlekedést szolgáló utat építenek és rekonstruálnak Elvtársnők és elvtársak, ennek az övezetnek problémái nyugtalanítanak minden szovjet állampolgárt. Nemcsak azért, hogy ez Oroszország szíve. Nem szabad megfeledkezni arról, hogy az itt élő emberek a legnehezebb években mindenüket testvérien megosztották az ország más területeivel és óriási mértékben hozzájárultak számos köztársaságunk gazdasági és kulturális megújulásához.

Elvtársnők és elvtársak! Új szemszögből kell értékelni a fogyasztási szövetkezetek fejlesztésének kilátásait is. Ezeknek viszonylag jelentős gazdasági potenciálja jött létre.

A fogyasztási szövetkezetek nélkülözhetetlen részévé váltak az egységes nép- gazdasági komplexumnak, fontos láncszemévé a város és a falu gazdasági kapcsolatainak. Soraikban jelenleg mintegy 60 millió falusi lakos tömörült, s ezek a szövetkezetek az ország népessége több mint 40 százalékának nyújtanak szolgáltatásokat. Rájuk esik az ország kiskereskedelmi forgalmának több mint az egynegyede, az állam tőlük vásárolja fel a burgonyának csaknem a felét, a zöldség és a kenyérnek való egyharma- dát. Ez a nagy potenciál azonban távolról sincs teljes mértékben kihasználva. A Centroszojuz és szervezetei munkájából lényegében kivesztek az olyan fontos szövetkezeti alapelvek, amilyen az önigazgatás, a kezdeményezés és a vállalkozószellem. Ezek a szövetkezetek lényegében elbürokratizálódtak. Ezt becsületesen és nyíltan ki kell mondani. A járások zömében felszámolták a falusi fogyasztási társulásokat. Az ilyen társulások tagjai gyakorlatilag semmiképp sem befolyásolják szervezeteik tevékenységét.

A fogyasztási szövetkezetek hozzájárulása a falu szociális és gazdasági feladatainak, valamint az élelmiszerkérdésnek megoldásához távolról sem felel meg lehetőségeinknek. így például az embereknek ahhoz, hogy termékeiket eladják a fogyasztási szövetkezetnek, el kell menniük a felvásárló helyekre, s ezeknek hálózata rendkívül hézagos. Különben is igen furcsa dolog, hogy a mezőgazdasági szövetkezeti mozgalom a falusi lakosság alkotó társadalmi aktivitásának köszönhetően jött létre, de elszigetelődött tőle A szövetkezetek dolgozói a falun szinte kiskirályok, s azt akarják, hogy az emberek mindig a kezükre játszanak. Ez gyalázatos dolog! Ez utóbbi fordítottjára van szükség.

A falusi fogyasztási szövetkezetek gazdái maguk is falvakon élő emberek.

S valóban gazdáknak kell lenniük! S aki manapság erről megfeledkezik és csak arra gondol, hogy a lehető legjobban megfeleljen a vezetőségnek, azt a fogyasztási szövetkezetekből ki kell űzni. Nem véletlen, elvtársnők és elvtársak, hogy a lakosok panaszkodnak terményeik értékesítésének nagy nehézségeire, arra, hogy terményeiket nem hajlandóak átvenni. Számos területen a falusi kereskedelem rosszul szervezett, elnézik még azt is, hogy akadozik a lakosság legszükségesebb áruval való ellátása.

Már régen sürgető követelmény a fogyasztási szövetkezetek tevékenységének gyökeres átalakítása. Most lényegében valóban a szövetkezetek demokratikus alapon történő megújhodásáról kell beszélnünk. A szövetkezetekről szóló törvény megteremti ennek szilárd jogi bázisát. Élni kell a fogyasztási szövetkezetek sokoldalú fejlesztésének széles körű új lehetőségeivel.

Elvtársnők és elvtársak! Néhány szót mezőgazdasági tudományunk feladatairól. Érthető, hogy az utasításos irányítási rendszer érzéketlen volt a tudománnyal szemben, lebecsülte, sót, néha egyszerűen semmibe vette. Most a helyzet alapvetően változik, s bármilyen döntésünk elképzelhetetlen tudományos megalapozottság híján. Az intenzifikálással függőviszonyban maga a termelés is mind nagyobb követelményeket támaszt a tudománnyal szemben. A szövetkezeti mozgalomnak mind változatosabbak a formái. A szükségletek növekedésével párhuzamosan lehetőségeink is bővültek. A mezőgazdasági-ipari komplexum ma a tudományos intézmények széles hálózatával rendelkezik. A mezőgazdasági, s főleg a közgazdasági tudomány azonban nagyon lemarad a gyakorlat követelményei mögött. Ez egyaránt vonatkozik az elméleti kutatásra és gyakorlati alkalmazásra.

Napjainkban a tudomány kettős szerepe: lényegesen emelni a kutatás elméleti színvonalát és minél szorosabb kapcsolatra lépni a termeléssel. Nélkülözhetetlen szükségünk van a szövetkezeti mozgalom korszerű elméletére, az olyan fogyatékosságok megszüntetésének hatékony módszereire, amilyen a javadalmazásban az egyenlősdi s a termelőeszközök iránti viszonyban a személyes felelősségvállalás hiánya.

Haladéktalanul meg kell vizsgálni olyan kérdéseket is, amilyen a társadalmi és a személyi termelés, a kisüzemi és a nagyüzemi termelés közötti arányoknak, az intenzifikálásnak és a környezetvédelemnek, a technológiának és a gazdaságnak kérdése. Aktívabban kell kidolgozni a szövetkezeti mozgalom keretén belüli érdekek érvényesítésének mechanizmusát, foglalkozni kell a gazdasági és a szociális célok közötti ellentmondások kiküszöbölésének, a tudomány humanizálásának és ökonomizálásának problémáival stb

A párt központi bizottsága és a kormány tavaly júliusban határozatot hozott a mezőgazdasági tudományok fejlesztéséről. A dokumentumban rögzített intézkedéseket azonban mindmáig lassan valósítják meg. Szükséges meggyorsítani a tudományos háttérközpontok szervezésével, az erők és az eszközök legfontosabb irányokban történő összpontosításával, a tehetséges fiatalok tudományos munkába történő bevonásával, a tudományos intézmények önelszámolásra és jövedelmezőségre való következetes átállásával összefüggő valamennyi kérdést. Az országban mindenkinek meg kell keresnie a pénzét és nemcsak a bankba járnia érte.

Elvtársnők és elvtársak! Kongresszusuk megtárgyalja a Szovjetunió szövetkezeteiről szóló törvény tervezetét, valamint a kolhozok minta-alapszabályzatának tervezetét. Nagyon fontos, hogy ezeknek a dokumentumoknak cikkelyei tükrözzék az átalakítás lényegét, az országban hozzájáruljanak a szövetkezeti mozgalom fejlesztéséhez. Számos javaslatot terjesztettek elő a kolhozokon belüli élet tökéletesítésére. Úgy hiszem, hogy itt a kongresszuson is elhangzik nem kevés konstruktív elképzelés. A minta-alapszabályzat változásait tüzetesen részletezni fogja Ivan Kuhornak, a Kolhozok Szövetségi Tanácsa elnökének beszámolója. Én csupán néhány kérdésre szeretném felhívni a figyelmüket.

Először is a kolhozokon belüli demokrácia. Elmélyítésével általában szilárdítjuk az átalakítást. E szemszögből kell napjainkban megítélnünk a kolhozokon belüli élet további demokratizálását is. Miért beszélek erről7 Azért, mivel a bürokrácia és a kinti beavatkozások szétzilálták a kolhozok demokratikus jellegének alapjait. Mint már mondottam, megállapítást nyert, hogy sérelmet szenvedett a legfontosabb - a gazda érzése, a parasztember gondoskodása a kolhoz ügyeiről. Vajon nem tanúskodik-e erről az olyan gyűlések iránti közömbösség, amelyeken megtárgyalják a kolhoz ügyeit és megválasztják elnökét?

A kolhozok egyharmada nem tartja meg az alapszabályzatban meghatározott

tanácskozási határidőket. Sőt, a kolhozok vezető dolgozói is megfeledkeznek arról, hogy a kollektívának felelősséggel tartoznak. S nem veszik már számításba a kolhoztagok nézeteit.

S ez már nem kolhoz, elvtársnők és elvtársak. Az olyan vezetők, akik úgy vélik, hogy boldogítják az általuk vezetet- teket, nehéz helyzetbe kerülhetnek. Ugyanakkor országunk szövetkezeti

mozgalmának története arról tanúskodik, hogy a tehetséges irányító dolgozók a kolhozok fejlesztésében, valamint a szociális-gazdasági feladatok teljesítésében akkor értek el nagy eredményeket, amikor az emberek kezdeményezésére támaszkodtak. Aki a néptől eltávolodik, az aligha biztosítja az élelmiszertermelés növekedését. Az emberek pozitívan reagálnak, segítik, mindig megértik, mégpedig hibái ellenére, az olyan vezető dolgozót, aki az ügy iránt odaadó, közel áll hozzájuk, s minden erejét annak érdekében fejti ki, hogy a kolhoz vagy a szovhoz fejlődjön és előrelépjen. Egyszóval, az irányító szerveknek nem utasításos módon, hanem a gazdasági szabályozók rendszerével kell befolyást gyakorolniuk a termelés és a felvásárlás szerkezetére. Ezért az egyes termények felvásárlásában az állami megrendelések szerződéses alapokra fognak épülni, szem előtt tartva azt, hogy a kolhoztagoknak még szorosabban együtt kell működniük a fogyasztási szövetkezetekkel és a piaccal, s bővíteniük kell közvetlen kapcsolataikat az ipari vállalatokkal. Ez megfelel demokratikus jellegüknek, a szövetkezeti mozgalom alapelveinek és az irányítás gazdasági módszereinek.

Elvtársnők és elvtársak, a szövetkezetekről szóló törvény és a kolhozok alapszabályzata kell hogy jogilag megalapozza a kolhozok önállóságának garanciáit. A jogi aktusok ennek csak előfeltételét képezik, de még nem a garanciáját. Hiszen a bürokratikus hivatalnokoskodás- ra s a kolhozok fölötti eltúlzott gyámkodásra kétségtelenül nem azért került sor, hogy ne léteztek volna önállóságukat óvó jogszabályok. Voltak ilyen jogszabályok, de ezeket szüntelenül megsértették. Az életben meggyőződhetünk arról, hogy nem elég a jó törvény és alapszabályzat, hanem megtartásukat is meg kell tanulnunk Ez manapság elvtársak, talán a legfontosabb, s nemcsak a termelés és a kolhozokon belüli demokrácia vonatkozásában. Ez fontos az egész ország számára.

Elvtársnők és elvtársak! Beszédem zárórészében még egyszer szeretném kiemelni ennek a pillanatnak jelentőségét és felelősségünket. Hozzáfogtunk az átalakítás óriási munkájához, a szövetkezeti mozgalom sokoldalú fejlesztéséhez, ami elválaszthatatlan a szocializmus megújításától. De bármennyire is fontos, bármennyire is elvi jelentőségű ez a munka, nem öncélú. A legfontosabb, az ember nevében, annak érdekében végezzük, hogy a nép élete anyagi és szellemi vonatkozásban egyaránt tökéletesebbé váljon. Ez vonatkozik a munkafeltételekre, a táplálkozásra, a mindennapos életre, a pihenésre, a kultúrára, mindarra, ami az emberi életet gazdagítja, örömtelivé és tartalmasabbá teszi.

A demokratizálásban, a nyíltság politikájában, a gazdasági reformban, a nép alkotó tevékenységének fellendülésében, minden alkotó tettben arra irányuló erőteljes ösztönzést látunk, hogy érvényesüljön rendszerünk számtalan lehetősége, emberorientáltsága.

Igen, manapság sokmindent újszerűén kell értelmeznünk, sokmindent át kell értékelnünk, elvetve mindazt, ami fékezi és szegényebbé teszi életünket. Ez azonban nem jelent meghátrálást a szocializmustól, eszményeitől és alapelveitöl, hanem a rozsdától való megtisztításukat. Tudjuk, hogy a szocialista alapelvek csak tiszta formájukban vonzóak. Nincs jogunk erről megfeledkezni. Ezért olyan fontos erélyesen leküzdeni a bürokráciát, a papírmunkát, a társadalmi közömbösséget és az élősködést, elhárítani utunkból mindazt, ami gátolja előrehaladásunkat és sarkallni az ember kezdeményezését, minden újító gondolatot, minden merész döntést.

Megújíthatjuk és kötelesek vagyunk megújítani a szocialista társadalomnak, a legemberibb és legigazságosabb társadalomnak lenini arculatát. Szilárdan és következetesen igazodni fogunk az átalakítás forradalmi alapelveihez: a nyilvánosság jobb tájékoztatása, több demokrácia, több szocializmus.

Ez képezi elvtársnők és elvtársak, az óriási erejét annak a politikának, amelyet a párt és a nép még erélyesebben fog gyakorlattá váltani.