Új Szó, 1988. március (41. évfolyam, 50-76. szám)

1988-03-26 / 72. szám, szombat

Lehetőség a béke megteremtésére Vélemények a sapoai megállapodásról • Sikertelen közép-amerikai külügyminiszteri találkozó A Sevardnadze-Shultz találkozó visszhangja A Fehér Ház elégedett (ČSTK) - Az öt közép-amerikai ország külügyminiszterei, akik a ta­valyi guatemalai megállapodások értelmében ültek össze, csütörtöki tanácskozásukon nem tudtak meg­egyezni. A záródokumentum elfoga­dását a hondurasi külügyminiszter, Carlos Lopez obstrukciós magatar­tása akadályozta meg-. A résztvevők ezért úgy határoztak, hogy április 7- én ismét találkoznak, s megint csak Guatemalában. A nicaraguai sajtó mérsékelt de­rűlátással kommentálta azt a tényt, hogy a managuai kormány és a kontrák közvetlen tárgyalásain megállapodás jött létre a 60 napos tűzszünetről. A sapoai megbeszélé­sek eredményeiről azt húzták alá, hogy az első lépés lehet a tartós béke megteremtése felé. Az El Nue­vo Diario napilap azonban felteszi a kérdést, hogy valóban betartják-e majd az ellenforradalmárok a tűzszü­netet, s ha igen, akkor tudják-e majd tartani magukat Reagan amerikai el­nök nyomásával szemben. Egyéb­ként Adolfo Calero és Alfredo Cé­sar, a kontrák két vezetője is úgy nyilatkozott a megállapodásról, hogy az lehetőséget ad a béke megte­remtésére. Az elsó washingtoni reagálások viszont nem egyértelműek. Shultz külügyminiszter üdvözölte és hala­dásnak nevezte a tűzszünetet, hoz­záfűzte azonban, hogy a megállapo­dás teljesítése sok munkát ad majd. Kijelentette, hogy a megállapodás elérése az ellenforradalmárok ,,hő­sies küzdelmének" köszönhető. Ez­zel párhuzamosan felszólította a tör­vényhozást, hogy haladéktalanul hagyja jóvá a kontráknak nyújtandó segélyt, bár a sapoai dokumentum ezt egyértelműen tiltja. Hasonló szellemben nyilatkozott a Fehér Ház szóvivője, Mariin Fitzwater is. A nemzetközi reagálások kedve­zően fogadták- a tűzszünetet. Meg­elégedettségét fejezte ki például Pé­rez de Cuellar ENSZ-főtitkár, s ugyancsak üdvözölte a dokumen­tumot Sanguinetti uruguayi államfő is, aki a spanyol fővárosban kijelen­tette: a legfontosabb dolog az, hogy megteremtsék a feltételeket a béke­folyamat végső győzelméhez. Ven­déglátója, Felipe González spanyol kormányfő arra emlékeztetett, hogy Közép-Amerika strukturális és fejlő­dési problémákkal küszködik, s eze­ket a békefolyamat végrehajtásával párhuzamosan kell megoldani. Ugyancsak erről a témáról tárgyalt Sergio Ramirez nicaraguai alelnök és Miguel de la Madrid mexikói államfő. A managuai politikus kije­lentette: most minden korábbinál na­gyobb szükség van a közvetlen tár­gyalásokra az amerikai kormánnyal. Az SZKP KB Politikai Bizottságának ülése (ČSTK) - Moszkvában csütörtökön ülést tartott az SZKP KB Politikai Bizott­sága, amelyen megvitatták Mihail Gor­bacsov jugoszláviai látogatásának ered­ményeit. A testület aláhúzta, az SZKP KB főtitkárának belgrádi tárgyalásai jelentős politikai mérföldkőnek számítanak a szov­jet-jugoszláv kapcsolatokban, megszilár­dították a bizalom és kölcsönös megértés légkörét. Ugyancsak nagyra értékelték a látogatás alkalmával aláírt dokementu- mokat. A politikai bizottság meghallgatta Dmitrij Jazov honvédelmi miniszter be­Helms szenátor újabb sikertelen kísérlete a rakétaszerződés ratifikálásának megakadályozására (ČSTK) - Az amerikai szenátus külügyi bizottsága csütörtökön elve­tette Jesse Helms konzervatív sze­nátor újabb javaslatát, amelyet azzal a céllal terjesztett elő, hogy megaka­dályozza a decemberi szovjet-ame­rikai rakétaszerzódés ratifikálását. Helms kételkedett abban, hogy a Szovjetunió valóban annyi SS-20- as közepes hatótávolságú rakétával rendelkezik, mint amennyit bejelen­tett, s ezért azt követelte Reagan elnöktől, terjesszen a szenátus elé megdönthetetlen bizonyítékokat ar­ról, hogy a Szovjetunió nem titkolt el bizonyos mennyiségű rakétát. A bizottság 15:2 arányban utasí­totta el Helms javaslatát. A felszóla­lók többsége azt húzta alá, semmi okuk sincs kételkedni azoknak az adatoknak a pontosságában, ame­lyekkel mind a Fehér Ház, mind a külügyminisztérium, s nem utolsó­sorban a Pentagon is egyetért. Ugyanakkor a szerződésellenőrzés­sel kapcsolatos intézkedések lehe­tetlenné tesznek bármilyen kísérle­tet a betiltott rakétákkal, úgyhogy azok hiába is léteznének. Claiborne Pell, a bizottság elnöke a szavazás eredményét a ratifikálási folyamat zárószakasza sikereként értékelte. Ugyanakkor nem biztos, hogy a szenátus plénumülésén nem me­rülnek fel újabb problémák a ratifiká­lási vitában. A külügyi bizottság hét­főn vitatja meg Joseph Biden sze­nátornak azt a rendkívül fontos ja­vaslatát, amely az USA következő kormányait kötelezné arra, hogy a szerződést abban a formában fog­ja tiszteletben tartani, ahogyan a je­lenlegi adminisztráció megkötötte. Biden ugyanis a rakétaelhárító rend­szerek korlátozásáról szóló 1972-es (SALT I.) szerződést vette alapul. Ezt ugyanis a jelenlegi amerikai kor­mányzat igyekszik felülbírálni, ,,tá- gabban“ értelmezni. számolóját a Frank Carlucci amerikai hadügyminiszterrel folytatott tárgyalásai­ról. Leszögezték: a március közepén Bernben folytatott megbeszélések igazol­ták a szovjet-amerikai kapcsolatok pozi­tív változásait. A Karabah-hegyvidéki Autonóm Terü­let fejlesztésével, az ott kialakult feszült­ség megszüntetésével is foglalkozott ülé­sén a politikai bizottság. A testület jóváhagyta a központi bizott­ság és a minisztertanács határozatát az Azerbajdzsáni SZSZK-hoz tartozó Kara­bah-hegyvidéki Autonóm Terület 1988-1995 közötti szociális-gazdasági fejlesztésének gyorsításáról. Nagymér­tékben növelik a lakások, általános isko­lák, gyermekintézmények, kórházak, más szociális és kulturális funkciójú intézmé­nyek építését. Fokozzák az örmény nyel­vű irodalom kiadását. Bővítik a történelmi és kulturális emlékek rekonstrukciós munkálatait. Fontos feladat a dolgozók­nak, az egész lakosságnak az internacio­nalizmus, a testvéri barátság, a kölcsönös segítségnyújtás szellemében való neve­lése. Határozottan el kell fojtani a nacio­nalizmus legkisebb megnyilvánulását is, és meg kell szüntetni a különböző népek nemzeti érzéseinek tiszteletben tartásá­ban mutatkozó hiányosságokat. Iráni rakétatámadás (ČSTK) - Az iraki főparancsnokság szóvivője tegnap közölte, iraki vadász­bombázók az iráni partok közelében teg­napra virradó éjjel két tartályhajó ellen intéztek támadást. A szóvivő hangsúlyoz­ta, az iraki légierő' folytatja az öbölben a tengeri célpontok elleni támadásait. Az ÍRNA hírügynökség jelentette, Irán csütörtökön négy föld-föld rakétát lőtt ki Bagdadra, további hatot pedig Bászra, illetve Khanakin városokra. (ČSTK) - A Fehér Ház kifejezte azt a meggyőződését, hogy a Szov­jetunió és az USA legfelsőbb veze­tőinek újabb, moszkvai találkozója gyümölcsözőbb lesz, s lehetővé te­szi számos probléma megoldását. Mariin Fitzwater szóvivő kijelentet­te, ezt a reményt a két külügyminisz­ter washingtoni tárgyalásainak ered­ményei indokolják. A legnagyobb si­kernek azt nevezte, hogy a két fél már nem táplál kétségeket a másik szándékaival kapcsolatban, s már kellő előrehaladás történt ahhoz, hogy ez lépésről lépésre tovább folytatódjon. Az amerikai hírügynökségi tudó­sítások is kiemelik a külügyminiszte­ri tárgyalások légkörét és gondolata­it. Bár több problémát nem sikerült megoldani, a felek sokat tettek a köl­csönös megértésért. Ez az AP szemleirójának véleménye volt, s egyébként hírt ad arról is, hogy Vlagyimir Poljakov, a szovjet kül­ügyminisztérium egyik vezető mun­katársa Sevardnadze elutazása után is az Egyesült Államokban ma­rad, s folytatja Washingtonban a tár­gyalásokat a közel-keleti probléma rendezéséről. A Német Kommunista Párt fel­szólította a bonni kormányt, járuljon hozzá a moszkvai szovjet-amerikai csúcstalálkozó sikeréhez. Ilyen irányba tett fontos lépés lenne, ha az NSZK választ adna arra, hogy Csehszlovákia és az NDK területéről már kivonták a szovjet harcászati­hadműveleti rakétákat. A válasz ter­mészetesen az lenne, hogy még a decemberi rakétaszerződés ratifi­kálása előtt hasonló akcióra kerülne sor az NSZK-ban is. A nyugatnémet kommunisták re­mélik, hogy a moszkvai csúcstalál­kozó újabb leszerelési lépéseket fog eredményezni. Ugyanakkor figyel­meztettek arra, hogy a NATO vezető politikai és katonai személyiségei nem tudnak beletörődni a washing­toni szerződésbe, s ezért a tömeg- pusztító fegyverek számának növe­lését és korszerűsítését szorgal­mazzák. Moszkva-Bonn tévéhíd A kapcsolatok kedvező változásai (ČSTK) - Csütörökön a késő esti órákban került sor arra a szovjet -nyugatnémet tévéhídra, melyben a két ország parlamenti képviselői és diákszervezeteinek tagjai vitatták meg az időszerű nemzetközi kérdé­seket és a két ország kapcsolatait. Rendkívül élénk volt az eszmecsere a közepes és a rövidebb hatótávol­ságú rakéták felszámolásáról szóló szerződés ratifikálásáról. Az NSZK ezt az okmányt feltétel nélkül támo­gatja - húzta alá Egon Bahr, a nyu­gatnémet parlament leszerelési és fegyverzetellenőrzési albizottságá­nak elnöke. A szociáldemokrata politikus kijelentette: üdvözöljük azt is, hogy a szerződés a Pershing 1A típusú rakétákra is vonatkozik, ame­lyek az NSZK területén vannak. Hozzáfűzte még, hogy a hagyomá­nyos fegyverek terén is létre kell hozni a stabilitás pilléreit Európá­ban, s ki kell alakítani az atomfegy­verektől mentes folyosót Közép-Eu- rópában. Vagyim Lobov, a szovjet vezérkari főnök első helyettese azt emelte ki, hogy országa erőteljes lépéseket tesz az általános nemzet­közi helyzet javítására. Szergej Loszev, a TASZSZ ve­zérigazgatója, aki egyébként a szov­jet-nyugatnémet társaságnak az el­nöke, valamint a szovjet parlament külügyi bizottságának is tagja, arra mutatott rá, hogy a két ország kap­csolataiban kedvező változások mennek végbe. Ezt bizonyítja, hogy a közelmúltban megállapodás szü­letett Helmut Kolh nyugatnémet kancellár szovjetunióbeli látogatásá­ról, amit Mihail Gorbacsov a jövő évben fog viszonozni. Laosz - Thaiföld Vientiane kész a párbeszédre (ČSTK) - A Laoszi Népi Demok­ratikus Köztársaság kész arra, hogy bármikor Bangkokba küldje képvi­selőit a két ország közötti határvita rendezését célzó tárgyalások folyta­tására. A KPL hírügynökség tudósí­tása szerint a laoszi külügyminiszté­rium erről tegnap tájékoztatta Thai­föld vientianei nagykövetét. A diplo­matának átadott levél szerint a dia­lógus alapjául az 1907. március 23- án született francia-sziámi megálla­podásból kell kiindulni, amely meg­szabja a két oszág közötti határvo­nalat. (Thaiföld korábbi neve Sziám.) re a Csehszlovák Nemzeti Tanács mega­lakulása után egyik fő feladatának tekin­tette, hogy elnyerje a beleegyezést főleg az Oroszországban, Romániában és Olaszországban hadifogságba esett ese­tiekből és szlovákokból verbuválódó ön­kéntes csapatok létrehozásához. A cseh­szlovák légiók szerepe az volt, hogy az antanthatalmak oldalán harcolva, politika­ilag és diplomáciailag megszilárdítsák a Masaryk által vezetett külföldi csehszlo­vák ellenállás helyzetét és támogassák céljait. M R. Štefánik a francia kormány, va­lamint a Csehszlovák Nemzeti Tanács megbízásából 1916 áprilistól 1918 au­gusztusig a külföldi csehszlovák önkénte­seket toborozta Oroszországban, Romá­niában és az Egyesült Államokban. E missziója mellett diplomáciai és politikai tanácskozásokat folytatott az antanthatal­mak és más államok vezető államférfiai- val, politikusaival és hadseregeik főpa­rancsnokaival. Masaryk és Beneš oldalán ott állt a csehszlovák diplomácia bölcsőjénél, meghatározva annak a burzsoázia osz­tályérdekeit szolgáló jellegét. Főleg Orosz­országban és az Egyesült Államokban szerzett érdemeket a cseh és a szlovák honfitársi mozgalom egyesítésében, s ab­ban, hogy közöttük is megszilárduljon a Csehszlovák Nemzeti Tanács tekin­télye. Štefánik szenvedélyesen szembe­szállt a Magyarország területi egységé­nek megőrzésére törekvő magyar főne- mesi-burzsoá emigráció propagandájá­val, amely szerint a szlovákok meg akar­tak maradni Magyarország határai között. Štefánik a francia kormány és a Cseh­szlovák Nemzeti Tanács megbízásából 1918 novemberében felkereste az orosz- országi csehszlovák légiókat. Akkor már a francia hadsereg tábornoka volt. A légi­ókban, amelyeket a Vörös Hadsereg a Volga mentéről kiszorított az Uraiig, a forrongás jelei mutatkoztak. Egész ez- redek tagadták meg az engedelmessé­get, mind gyakoribb volt az átállás - még­hozzá tömeges méretekben - a Vörös Hadsereg oldalára. Štefánik fő feladata az volt, hogy meg­újítsa az oroszországi csehszlovák csa­pategységek harcképességét, felszámol­ja soraikban a Csehszlovák Nemzeti Ta­nács szervezetét és a demokratikusan választott katonai szerveket, a légiókat alárendelje a Csehszlovák Köztársaság törvényeinek és expedíciós hadtestnek minősítse őket. Štefánik ennek a felada­tának eleget tett. A csehszlovák és a fran­cia kormányt 1918 december végén tájé­koztatta az oroszországi légiók helyzeté­ről. Javasolta, hogy Vlagyivosztokon át minél gyorsabban evakuálják őket Cseh­szlovákiába. Figyelmeztetett arra, hogy a szovjethatalom szilárdul és befolyása növekszik. Štefánik csakúgy, mint Masaryk és Beneš, megrögzött ellensége volt a világ első szocialista államának. A csehszlovák szociáldemokrácia vezéreinek többsége is ellenezte a kommunizmust és híve volt a szovjetellenes intervenciónak, amely­hez M. R. Štefánik hozzájárult elsősorban akkor, amikor a légió körében tartózko­dott. ,.Maga Oroszország elsők között tette számunkra lehetővé a szervezke­dést.. Az erős, megú/hodott Oroszor­szág létérdekünk“ - hangsúlyozta Štefá­nik, aki hitt abban, hogy Oroszországban visszaállítják a burzsoá rendet. M. R. Štefánik 1919 január második felében Párizsba ment, ahol megkezdő­dött a békekonferencia. Márciusban ta­nácskozott a konferencia elnökével, Cle- mencauval, továbbá Foch marsallal, az antantcsapatok főparancsnokával és más vezetőkkel a csehszlovákiai csapatok Szibériából való hazatelepitéséról Ők azonban - csakúgy, mint Beneš és Karéi Kramár, a csehszlovák kormány akkori elnöke - azt a meggyőződést vallották, hogy a csehszlovák légióknak feltétlenül folytatni kell az ellenforradalmi szerepvál­lalást Szovjet-Oroszország területén. Štefánik 1919 áprilisában Olaszor­szágba látogatott. Megbízatása az volt, hogy az olasz politikusokat meggyőzze Csehszlovákia Franciaországhoz húzó irányvételének feltétlen szükségéről, s elérje azt, hogy az új csehszlovák állam­ban az olasz katonai misszió megeléged­jen a másodhegedűsi szereppel - szlová­kiai ténykedésével. Hazatérőben, 1919. május 4-én repülőgépe nem messze Bra- tislavától lezuhant. Štefánik a gép roncsai között lelte halálát. A hazai erőviszonyok döntötték el Csehszlovákia jellegét, politikai rend­szerét és a szlovák nemzet helyzetét. A forradalom vezető társadalmi ereje, a burzsoázia 1918. október 28-a után megszilárdította osztályuralmát. A dolgo­zó nép szociális és nemzeti felszabadulá­sáért 1921-ben Csehszlovákia Kommu­nista Pártja indított harcot. A München előtti köztársaságban a burzsoáziával szembeni osztályharcot, folytatva majd a második világháború idején az antifa­siszta és a nemzeti felszabadító küzde­lemben, a nemzeti és a demokratikus forradalom kibontakoztatásában vitt sze­repével és a szocialista forradalomba való átmenetéért vívott harc eredményeként dolgozó népünket győzelemre vezette. Már a két háború közötti időszakban legendák kaptak szárnyra és leegyszerű­sítetten értékeltek olyan személyiségeket, akik érdemeket szereztek a polgári de­mokratikus csehszlovák állam megalaku­lásában. Ennek célja főleg az volt, hogy szilárduljon T. G. Masaryknak, a ,.felsza­badító elnöknek“ és külügyminiszteré­nek, 1935-től pedig az elnöki székben utódjának, dr. Eduard Benešnek politikai befolyása. Felnagyították a nyugati hatal­maknak és főleg Wilson amerikai elnök­nek történelmi szerepét. Ennek a törek­vésnek az volt a célja, hogy lejárassák, vagy elhallgassák az olyan fontos ténye­zőket, amilyen például az oroszországi szocialista forradalom hatása volt a nép­tömegeknek a monarchia, a háború ellen és a békéért folytatott harcára. Ilyen torzulások jelentkeztek M. R. Štefánik szerepe jelentőségének és törté­nelmi helyének értékelésében is. Az 1918-as esztendő után sok szó esett róla a tudományos, a memoár- és a szépiro­dalomban. Rendkívül sok alkalmi cikket és költeményt jelentettek meg róla. Csak­hogy Štefánik nem volt sem Ikarusz, sem Prométheusz, hanem olyan személyiség, aki tudományos eredményeivel, a csehek és a szlovákok szabadságáért és állami függetlenségéért vívott harcával tanúsí­totta polgári demokratikus meggyőződé­sét, s ezzel összhangban cselekedett. Utcákat, tereket, iskolákat, intézménye­ket, egyleteket, katonai alakulatokat stb. neveztek el róla. Céltudatosan megte­remtették a „Štefánik legendát". A fejlődő tudományos kutatás elkerül­hetetlen feladatává vált megcáfolni ezt a legendát, amely lebecsülte a népi töme­gek szerepét a nemzeti és a szociális felszabadulásért vívott harcban és amely gyakorlatilag tagadta a nagy októberi szo­cialista forradalom hatását. Ugyanakkor azonban az ötvenes években az ebbeli szemlélet bizonyos mértékben egy másik szélsőséghez vezetett. Nagymértékben tagadni kezdték T G. Masaryk és E. Beneš szerepét a csehszlovák államiság megteremtéséért folytatott harcban. A szocialista társadalom érdeke az igazsággal összhangban kijelölni a törté­nelmi személyiségek helyét a csehszlo­vák történelemben. Ez vonatkozik M. R. Štefánikra is, főleg részvételére 1918 ok­tóberében a polgári demokratikus Cseh­szlovák Köztársaság megalakításában. Ebbe a keretbe tartozik kifejezetten nega­tív állásfoglalása a szovjethatalommal és a kommunizmussal szemben, valamint cselekvő részvétele a fiatal szovjetállam elleni katonai intervenció szervezésében. Tevékenységének e vonatkozásait nem hagyhatjuk figyelmen kívül. A korabeli fejleményekben egyértelműen az antant- hatalmak oldalán állt, imperialista érdeke­ikért harcolt, s ilyen keretek között látta lehetségesnek a szlovák kérdés megol­dását is. Milan R. Štefánik következetesen töre­kedett a csehek és a szlovákok együttélé­sére az egységes államban. A legszéle­sebb népi rétegek tudatában a Csehszlo­vák Köztársaság megalakításáért folyta­tott harc képviselője lett. A szlovák nem­zet demokratikus és haladó erői ezért azokban az években, amikor Csehszlová­kia létét veszély fenyegette, de főleg az ország feldarabolása után, a német fasiz­mus és a hazai lakájai ellen folytatott nemzeti felszabadító harc időszakában, nevét a szabadságharc egyik jelképének tekintették. Ez főleg a szlovák nemzeti felkelés idején nyilvánult meg. Akkoriban Štefánik tábornokról neveztek el két parti­zándandárt és a három páncélvonat egyikét. Kommunista pártunknak és a cseh­szlovák népnek érdeke Štefánik szemé­lyiségének és művének tárgyilagos és tudományos értékelése. Hazafias és internacionalista köteles­ségünknek tekintjük, hogy építsünk min­den demokratikus és haladó történelmi hagyományra, eseményre és személyi­ségre, s ebből tanulságot, erőt merítsünk a társadalom további előrehaladásához, s főleg a fiatal nemzedék történelmi tuda­tának formálásához. Ezért emlékezünk meg Csehszlovákia megalakulásának történelmi jelentőségéről, s ezzel össze­függésben az olyan személyiség szere­péről is, amilyen M. R. Štefánik volt. VILIAM PLEVZA akadémikus

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents