Új Szó, 1988. március (41. évfolyam, 50-76. szám)

1988-03-21 / 67. szám, hétfő

Bepillantás egy középiskola sportéletébe Nem csak a tornaóra jelenti a testnevelést Még csak a Kassai (Koáice) Schönherzc Zoltán Ipari Középiskola közelében jártunk, de már ekkor megtudtuk, szeretik a diákok a tornaórát. Akarva akaratlanul fültanúi lehettünk az alábbi mondatnak, mely egy elsős fiútól származik: „Nem szeretek rúdra mászni, de ennek ellenére alig várom a tornaórát, mert utána olyan friss vagyok, mintha kicserélnének. Mindig valami újat csinálunk..." Ezt követően még nagyobb kíváncsisággal léptük át az iskola tornatermének küszöbét. Zelen Lászlóné - a legszigorúbb tanárként emlegetik a diákok - éppen a negyedikes fiúkat futtatta, a beszélgetés alatt a kosárra dobást gyakorolták a tanulók, majd a dupla óra utolsó negyedében Izgalmas kosáriabdac atát vívtak. 1. - Iskolánk évfolyamonként öt osztállyal rendelkezik, ez azt jelenti: hetenként negyven tornaóráról van szó, ami a valóságban kicsit több, hiszen a lányoknak külön testnevelési órájuk van. Mivel tornatermünkben idő- és helyhiány miatt nem férünk el, ezért hétfőnként a városi sportcsarnokban is folyik a tanítás. Ha jóra fordul az idő, akkor az iskola atlétikai pályáján vannak a testnevelési órák. Ez a stadionunk elég messze van a belvárostól, ezért dupla órákat tartunk. A heti kilencven perc testnevelés Ttem sok, ám nem is kevés. Ügyesen ki kell használni az időt, hogy minél többet mozogjanak, gyakoroljanak a tanulók. Nálam a tornaóra ugyanolyan tantárgy, mint például a matematika - mondja Zelen Lászlóné. Mi is meggyőződhettünk róla: szeretik az említett iskola tanulói a sportot. Szó nélkül, fegyelmezetten ós villámgyorsan másztak a rúdra, hogy minél több idő jusson a kosárlabdára. Olyan lelkesedéssel küzdöttek, mintha komoly tétmecscset játszottak volna. Egy-két kivételtől eltekintve, a IV. D-osztály fiúi tökéletesen ismerték a kosárlabda szabályait, és ez nem lebecsülendő dolog. - Diákjaink a kötelező heti két óra testnevelésen kívül délutánonként sportjátékokon vehetnek részt. A következő sportágak közül válogathatnak: torna, röplabda, kézilabda, úszás, labdarúgás, turisztika, asztalitenisz, sakk, atlétika, kosárlabda, honvédelmi többtusa. Az érdeklődés minden várakozást felülmúl, s ennek • természetesen örülünk. Mivel tanulóink a hét végén is sportolni akarnak, ezért minden szombaton nyolctól tizenegyig tanári felügyelet mellett focizhatnak a tornateremben. Talán mondanom sem kell, mindig telt ház van - újságolja örömmel a tanárnő. 2. Minden évben megrendezik a Kassai Schönherz Zoltán Ipari Középiskolában az osztályok közötti bajnokságot labdarúgásban, kézilabdában, röplabdában, kosárlabdában, atlétikában, tornában, asztaliteniszben és honvédelmi többtusában. ősszel pedig valamennyi tanuló a sportnapon versenyez. Ebben az iskolaévben bonyolították le az első Schönherz-napokat, s a programokból a sport sem hiányzott. - Az iskolák közötti viadalokon és a járási bajnokságokon mindig részt veszünk, eddig azonban kimagasló eredményt nem sikerült elérnünk. De nem is ez a lényeg, hanem az, hogy diákjaink szeressék a sportot, szabadidejükben rendszeresen mozogjanak. Bugár László személyében van egy ifjúsági válogatott súlyemelőnk, Strom Károly pedig tagja a röplabda élsportközpontnak. Két tanulónk, Boda Ferenc és Kasza Miklós a ZtS Koéice I. ligás ificsapatában játszik - sorolja a legjobb aktív sportolókat Zelen Lászlóné. Lehet, hogy belőlük lesznek a jövő bajnokai, élvonalbeli sportolói. Zeleft Lászlóné (Gazdag József felvételei) A múltban például Zelen Lászlóné tornaóráin gyakorolt Stoffan Rudolf, a ŐH Kosice egykori sokszoros válogatott vízilabdázója és edzője, szakvezetője, valamint Gilányi László, a kézenfutó világrekorder. 3. - Tanulóink (közel 500) kilencven százaléka vidékről jár Kassára. Sajnos, az alapiskolákban a tornaterem hiánya miatt mostoha körülmények között került sor a tornaórákra. Nagyon nehéz behozni azt, amit tizennégy éves korig elmulasztottak. Ha azonban igyekeznek a gyerekek, akkor többnyire sikerül bepótolni a lemaradást. Egy-két kivételtől eltekintve, az akarattal nincs baj. Elsősorban a sport örömét kell megismertetni velük. Amíg nem készült el Kassán az 50 méteres fedett uszoda, addig komoly gondot jelentett az úszásoktatás. Tavaly azonban megoldódott ez a problémánk is. Hetente két órát kaptunk a feszitett víztükrű medencében. Az idén az elsősök járnak az alapozó úszásoktatásra. A múlt évben a résztvevők 80-90 százaléka elsajátította az alapokat - emliti a csengetéssel egy időben a tanárnő. A szertárban aztán Palcsó Benjámin tornatanártól megtudtuk: a Kassai Schönherz Zoltán Ipari Középiskola is minden évben bekapcsolódik a „Szülők az iskoláért - az iskola a szülőkért" tömegsport-rendezvénybe, melyet a Sport napilap támogat. Annak ellenére, hogy a szülök nagy része Kassa környékéről van, a hétvégeken többen is el-eljárnak gyermekeikkel együtt sportolni, mozogni. Nagy népszerűségnek örvend a havonta rendezendő honvédelmi sportnap, valamint az ősszel sorra kerülő természetjáró túra. 4. A megújuló diáksport nem lehet egyenlő a heti két tornaórával. Ezt hangsúlyozza a CSKP KB Elnökségének 1986-os Dokumentuma, amely többek között az iskolai testnevelés és honvédelmi nevelés fejlesztésével is foglalkozik. A fő cél az, hogy az ifjúság tömegesen mozogjon, sportoljon. Tehát ha csak sportol, ha csak mozog már az sem lebecsülendő, nagyon is komoly eredmény. Erre kellene törekedni valamennyi alap- és középiskolában. A Kassai Schönherz Zoltán Ipari Középiskola példaképül szolgálhat. ZSIGÁRDI LÁSZLÓ Tornaóra a Kassai Schönherz Zoltán Ipari Középiskolában Bíznak a tisztes helytállásban Ujbáston (Nová Basta) már a felszabadulás előtt is kedvelték a fiatalok a labdarúgást, évente azonban legfeljebb egykét mérkőzést játszottak a szomszédos községek csapataival. Az idősebbek még élénken emlékeznek a vecseklöiek (Vecelkov) vagy a tajtiak (Tachty) elleni összecsapásokra, melyek általában a búcsúk alkalmával kerültek megrendezésre. Az ötvenes évek elején természetesen még a városoktól oly távolesö vidékeken is, mint amilyen a Medves-alja, kitört a futball-láz. Először a határörök alakítottak csapatot. 1952-ben pedig már a helyi fiatalok is beneveztek a Füleki (Filakovo) járás bajnokságába. Húsz évig több-kevesebb siker kísérte szereplésüket az átszervezett járási bajnokságok III. és IV. osztályában, a hetvenes évek elején azonban leikerültek a második osztályba, ahol ma is játszanak. A járási bajnokságban a tisztes helytálláshoz már komolyabb munkára is szükség volt. A játékosok megértették az idők szavát és Majoros László tornatanár irányításával rendszeressé váltak a hétközi edzések és előkészületi mérkőzések. Az eredmény nem is maradt el: vezetése alatt a legutóbbi bajnoki idényben már a nagyon előkelő ötödik helyen végeztek. A bajnokság kezdete előtt a sikerek kovácsa megvált a csapattól, helyét Basti Nándor foglalta el, aki hosszú éveken keresztül volt a kerületi bajnokságban szereplő Ajnácskö (Hajnáőka) együttesének meghatározó játékosa. Rajta kívül az őszi idényben a legtöbbször Kovács Tibor. Csirke Ernő, Koós László, Szabó Ottó, Szabó Róbert, Szabó Tibor, Bozó István, Rózenfeld Alfréd, Rusznyák Iván, Mede Sándor és Mag Gyula léptek pályára. A csapat 14 pontot gyűjtött, s vezetői most fájlalják igazán a bakti elleni játék nélküli vereséget. A most kezdődő tavaszi idényre még január elején megkezdték a felkészülést. Néhányszor ellátogattak a szomszédos Almágy (Gemersky Jablonec) alapiskolájának tornatermébe, de mivel az időjárás kedvező volt januárban és februárban, a szabadban is sokat edzettek. Beneveztek a Gömöri Hírlap Kupájáért kiirt küzdelemsorozatba, mely jól szolgálja a bajnoki idényre való felkészülést. A csapatnak több mint száz pártoló tagja van, s a bajnoki mérkőzéseket még ennél is többen látogatják, ám a jelentős anyagi hozzájárulás sem fedezi a csapat kiadásait. Ezért jön jól a helyi löldmúvesszövetkezet évi ötezer koronás segítsége és jármüve, mellyel az összecsapásokra utazhatnak. Sajnos, a labdarúgáson kívül más sportágak nem igen honosodlak meg a községben. Egy időben ütőképes asztalitenisz-csapatuk voll, s az utóbbi időben történlek már próbálkozások a turisztika meghonosítására is. Kár, hogy a fiatalok egy része nem érdeklődik a sportolás, a testedzés iránt. Pedig az egyesület vezetői - Mede Gyula, Kovács László, Mede Sándor, Lukács Tibor és a többiek - kedvező feltéleleket teremtenek a szabadidősporthoz és a versenysporthoz egyaránt. HACSI ATTILA LÁTOGATÓBAN EGY CSALLÓKÖZI FALUBAN Mi kell a jó sportélethez? Horváth Ferenc hnb-elnökkel telefonon beszélem meg a találkozót: - Épp évzáró pártgyülés lesz nálunk, mindenkit itt talál. Mire Csilizradványra (Cilizská Radvaő) érünk, az évzáró közgyűlés már befejeződött. Csak percekkel azelőtt, mert épp szállingóznak az emberek a művelődési házból. Az elnök, aki öt esztendeje látja el tisztét, újabb akcióra siet, így mielőtt még a többi sportvezető befutna, máris a tárgyra térünk. - Abban az időben, amikor idekerültem, elég mélyponton volta sportélet, aztán fokozatosan átalakítottuk a vezetőséget, jócskán fiatalítottunk, s kezdett megindulni újra valami. Felújult a szervezeti élet, hiszen azelőtt csak egy focicsapat volt és - egy elnök. Két új szakosztályt hoztunk létre, a turisztikait és a szabadidősportét. - Ez utóbbinak az elnök elvtárs a vezetője - vág közbe Zalka Lajos, a helyi Slovan testnevelési egyesült J SZÚ 5 1988. III. 21. A fiatalokat nem kell nógatni, szervezett futóversenyre jönnek maguk is a sportszervezet által (Archív-felvétel) let elnöke, aki az eltelt pár percben szintén csatlakozott hozzánk. - A nyolcvanötös országos spartakiád után pezsdült föl igazán az élet - veszi át a szót ismét Horváth Ferenc -, jó kis férfigárdát hoztunk össze, két alapegységet is kiállíthattunk a bemutatóra, amire pedig még a DAC sem volt képes. A következőre már harminchatosat csinálunk. Az iskola tornaterme egyébként minden este nyitva áll a testmozgásra vágyók előtt. Úgy 24 férfi („elöregedett focista" - ezt a helyiek mondják igy) és 18 nő jár el rendszeresen a foglalkozásokra. Ezeket Horváth Ferenc vezeti, aki civilben tornatanár, tehát eredeti hivatását gyakorolja. - Pénteken veszekedés tört ki, mert a focisták is be akartak menni a tornaterembe, kint nem lehetett edzeni, s bizony nem akartak bennünket beengedni - panaszolja az időközben megérkezett Burián Árpád, a labdarúgó-szakosztály elnöke. - Az volt a fő célunk, hogy megmozgassuk egy kicsit az embereket - vázolja a hnb-elnök s ha ez még nem is sikerült teljes mértékben, amit eddig elértünk, mindenképpen eredmény, örvendetes, hogy sok fiatal jár el hozzánk, akik azelőtt csak a kocsmában találtak szórakozást. xxx Manapság minden pénzbe kerül, a sportéletet sem lehet semmiből szervezni. Az anyagiak bizony sok fejtörést okoznak minden kisebb (sőt, a nagyoknak is!) szervezetnek, igy a csilizradványinak is. Mert a hnb költségvetéséből édeskevés a támogatás, s hasonló a helyzet másutt is. No persze, megoldást mindig lehet találni, csak keresni kell. Radványban találtak. Tavaly vettek egy autóbuszt, amelyet bérbe adnak, s ennek bevételéből tartják fenn a sportszervezetet. - Bizony, évente legalább hetvenezer koronára van szükségünk ahhoz, hogy zavartalanul menjenek a dolgok - teszi hozzá Zalka Lajos -, s számítsunk hozzá még egy adag fanatizmust. - És egy jó feleséget... - mondom én. - Meg egy jó apóst, aki dajkálja a gyerekeket - vélekedik Burián Árpád. Amíg a busz nem volt, vasgyüjtésből, különböző munkavállalásokért kapott bérből tartották fönn magukat. - Nagyon jó felszerelésünk van, az SZNL-ben is megfelelne, erre a szövetkezettől kapjuk a támogatást - árulja el a szakosztályvezető. - Csak a csapat nincs SZNLszinten - tréfálkozik a sportszervezet vezetője. Mint legtöbb helyütt, itt is a labdarúgó a legnépesebb szakosztály, az egyesület 141 tagjának a felét tömöríti. Három csapatuk van, felnőtt-, diák- és ifigárda. - A legnagyobb és a legtöbb gondot a futball okoz - véli Burián Árpád. - A csapatok nem egy helyre mennek hetente, s így bizony probléma az elszállítás, no meg a kisérő biztosítása is. A felnőttek a járási bajnokság harmadik osztályában játszanak, s az őszi idény befejeztével 50:4-es gólaránnyal és 5 pontos előnnyel veretlenül állnak az élen. Évekig másodosztályban szerepeltünk, s csak az átszervezés miatt csúsztunk le, természetesen legnagyobb vágyunk, hogy ismét visszakerüljünk. Ennek érdekében mindent meg is teszünk, egy éve fizetett edző működik a csapatnál, Bertalan András. Az ifikkel Krajcsirik József, a diákokkal Lelkes Tibor foglalkozik, ők persze ingyen, de szívvel-lélekkel. S az ő munkájuk nem kevésbé fontos az utánpótlás szempontjából, hiszen mi csak saját magunkra vagyunk utalva, az utánpótlás terén is. Évente hat-nyolc fiú kerül a diákcsapatból az ifibe, s ezek között mindig akad kettő-három, aki aztán a nagyok között is helyt áll. xxx Faluhelyen főként a mezei munkák idején nehéz becsalogatni az embereket a tornaterembe, mozognak ők épp eleget a földeken, mondják, s bizony igazuk is van. Nem is róluk van szó, hanem azokról, akik egész nap nincsenek friss levegőn, ülnek az íróasztal mögött. S hogy vidéken is lehet ügyesen sportéletet szervezni, arra példa Csilizradvány. - Két-három éve jól dolgozik a Hodossy Károly vezette turisztikai szakosztály - ecseteli Zalka Lajos kajaktúrákat szerveznek, egész családok számára közös gyalogtúrákat, amelyeken a környék emlékhelyeit is megismerik. Épp most készülünk, hogy veszünk nekik egy csónakot. A sportvezetők büszkén újságolták, hogy tavaly 180 ezer korona értékben felújították a pálya felületét, méghozzá önerőből. Egy hétig nyolcvan ember dolgozott, még éjjelente is, így az egész csak olyan 15 ezer koronába került. Azóta is úgy vigyáznak a pályára, mint a szemük fényére, hetente kétszer öntözik, nyírják, felváltva végzik a munkát, a vezetőségből éppen az a tag, aki ráér. Most építik az öltözőt, raktárt akarnak s körbekeríteni a pályát. Tavaly 240 m hosszan padokat helyeztek el, hiszen jó időben háromszázan is ki-kilátogatnak a mecscsekre. Titkos vágyuk, hogy lelátót építsenek, de ezt egyelőre a járási szervek nem engedélyezik. De, a radványiak ebbe nem egykönnyen nyugszanak bele... - Lassan, de haladunk előre. Az egyesületet további két szakosztállyal szeretnénk bővíteni: a diákoknak atlétikai, valamint egy tekeszakosztályt hozunk létre. Ez utóbbi májusban már beindul. Én úgy érzem, hogy ez egyelőre elég is az 1024 lelket számláló falunknak, med nem az a cél, hogy papíron kimutassuk az egyes szakosztályok működését, ezekben életei akarunk. A radványi sportvezetők elképzelésével, Zalka Lajos ez utóbbi mondatával mi is teljesen egyetértünk. URBÁN KLÁRA