Új Szó, 1988. március (41. évfolyam, 50-76. szám)

1988-03-21 / 67. szám, hétfő

A Csemadok, megalakulása óta, a Tőketerebesi (Trebi- šov) járásban is számtalan olyan tagja van, akik lankadatlanul dolgoz­nak, akiknek soha nem jut eszükbe, hogy a szabadidejükben végzett kul­turális-népművelő munkáért, együt­tesvezetésért, rendezvények szer­vezéséért honoráriumot kérjenek. a Csemadok-tagok száma. A titkár kiemelte, hogy a hetvenes évek kö­zepétől kezdve nemcsak a népmű­vészet ápolásában és a színjátszás­ban tapasztalható figyelemre méltó fellendülés, hanem a közművelő­désben is, ami elsősorban a műve­lődési kluboknak köszönhető. Bebi­zonyosodott, hogy a tagságot na­gyon is érdekli többek között az, milyen új eredmények születnek a technika világában, a természettu­dományok területén, nem utolsó­sorban az orvostudományban. Minthogy a Bodrogköz és az Ung vidéke jórészt még mindig mező- gazdasági jellegű, így természetes, hogy kövekvő érdeklődés mutatko­zik a gyümölcs-, zöldség- és szőlő- termesztéssel foglalkozó előadások iránt is. Többnyire szakképzett elő­adók állnak a közönség elé, bár akadnak gondok is, melyeket vi­szont könnyen le lehetne küzdeni, ha a mezőgazdaságban és az ipar­Kedvezőbb feltételek között A munka folytatódik A felbecsülhetetlen értékű munkát önzetlenül végzik, a saját örömükre, és másokéra. „Minden ember annyit ér, ahány emberben él“ - írta annak idején Móricz Zsigmond. Okkal állíthatjuk, hogy például Bélyben (Biel) Ronkay Ágnes, a Kincskeresők, Kosztyu Bertalanná, a Szivárvány, Illés Irén, ban dolgozó értelmiség jobban be­kapcsolódna a közművelődési tevé­kenységbe, ha merítenének bátor­ságot ahhoz, hogy előadásokat tart­sanak, másokkal is megosztva is­mereteiket, tapasztalataikat. Természetesen továbbra sem mondanak le, ebben a járásban sem, a népi kultúra ápolásáról és Jelenet a bélyi Kincskeresők egy korábbi műsorából (Bartolomej Cisár felvétele) a Csicsergő gyermekszínpad veze­tője vagy Göcsök Klára, a Mályvács- ka bábcsoport mindenese egy életre szóló, meghatározó élménnyel gaz­dagította és gazdagítja a gyereke­ket. Ugyanez mondható el a nagy- kaposi (Veľké Kapušany) Géczi La­josról, Perhács Lászlóról, Sánta Já- nosnéról, Kohány Ferencnéról, Jen- cső Jánosnéról, a királyhelmeci (Kráľ. Chlmec) Nádasdi Jánosról és feleségéről, Zvolenszky Gabrielláról, a bolyi (Boľ) Szaniszló Ferencnéról, a vajáni (Vojany) Kocsis Éváról, a kistárkányi (Maié Trakany) Or- lovszky Erzsébetről, a borsi (Borša) Hajdú Jenőről, hogy csak néhányu- kat említsem sebtében. Többen vannak, sokkal többen. Köztük azok is, akiket tavaly részesített kitünte­tésben a Csemadok Központi Bizott­sága, sokéves tevékenységük elis­meréseként. Gáspár Margitot, a Csemadok mokcsai (Mokča) alap­szervezetének vezetőségi tagját, Szecsko Andrást, a Szlovákia-szer- te ismert nagykövesdi (Veľký Kame­nec) citerazenekar vezetőjét, és Horkay Lászlót, a kisráskai (Maié Raškovce) Csemadok-alapszerve- zet elnökét, aki nemcsak a lakóhe­lyén, hanem az egész járásban részt vesz a Csemadok-munkában. A né­pi hagyományok ápolásában elért eredményekért az imregi (Brehov) folklórcsoport is kitüntetésben ré­szesült. A Csemadok Kiváló Nép­művésze címmel tüntették ki a nagy- kaposi Galgóczi Tibort, aki magas színvonalon műveli a pásztorművé­szet egyik különleges ágát, a szaru­faragást; és Bodnár Lajost, aki Má- tyócon (Maťovce) tájházat létesített, rendkívül gazdag néprajzi anyagot gyűjtve össze, emellett megírta falu­jának monográfiáját is. Ripcsu Rudolf, a Csemadok Tő- ketereoesi Járási Bizottságának tit­kára elmondta, hogy járásukban je­lenleg 5130 tagja van a Csemadok- nak. Az elmúlt évben két községben, Szőlóskén (Viničky) és Hegyiben (Kopčany) alakult új alapszervezet. Részben ennek köszönhető, hogy a járásban közel háromszázzal nőtt terjesztéséről, az alapszervezetek, a járási bizottsággal az élen, igye­keznek elősegíteni éneklőcsoportok, néptáncegyüttesek, énekkarok, táncházak létesítését, illetve műkö­dését, fellendíteni továbbá a színját­szást, a népművészeti és a képző- művészeti tevékenységet. Kaposke- lecsényben (Kapušianske Klačany) az idén is megrendezik a járási dal- és táncünnepélyt; a bodrogközi kul­turális napokat, és, együttműködve a környék földműves-szövetkezetei­vel, állami gazdaságaival, szeretnék felújítani Királyhelmecen az egykori szüreti ünnepségek szép hagyomá­nyait. SZASZÁK GYÖRGY Időszerű művelődéspolitikai kér­désekkel, az elmúlt időszakban elért kulturális eredményekkel, valamint a közeljövő feladataival foglalkozott nemrégiben az SZLKP Rimaszom­bati (Rimavská Sobota) Járási Bi­zottsága. A jelentés megállapította, hogy a művelődési intézmények, a kultu­rális élet fejlődését szolgáló eszkö­zök integrációjának nyomán megte­remtődtek a további előrelépéshez szükséges feltételek. A pozitív jelen­ségek közé tartozik, hogy az értékelt időszakban minőségi javulás ta­pasztalható a szakköri tevékenység­ben. Évenként számos járási ver­senyt, seregszemlét rendeznek a já­rási népművelési központtal az élen, de jelentős részt vállal a munkából a Csemadok, a Csehszlovák-Szov­jet Baráti Szövetség, a nőszövetség járási bizottsága is, valamint a járási nemzeti bizottság illetékes osztálya. Az amatőr művészeti együttesek kö­zül legaktívabb a rimaszombati és a tisoveci énekkar, folklórcsoport, illetve fúvószenekar, és elismerést érdemel a klenoveci népi együttes. A korábbi évtizedekben oly ered­ményes amatőr színjátszás viszont megtorpant a fejlődésben. A járás területén jelenleg összesen 34 gyer­mek és felnőtt együttest tartanak nyilván, ami nem túl magas szám. Sajnos, a meglevő csoportok telje­sítményeinek színvonala sem kielé­gítő, hiányzik munkájukból a rend­szeresség és a tudatosság. Na­gyobb sikert csak a Rimavská Píla-i együttes ért el, mely állandó részt­vevője a kerületi fesztiváloknak. Né­mi javulás tapasztalható e téren az iskolákban, mindenekelőtt a báb­színházi tevékenység élénkült meg, emellett több irodalmi és kisszínpad alakult. Dicséret illeti a Csemadok rimaszombati alapszervezetét azért, hogy rendszeresen együttműködik a fiatalokkal. örvendetes tényként könyvelték el a vers- és prózamondók sikereit. Különösen a magyar nemzetiségű előadók jeleskedtek az utóbbi évek­ben, többen eljutottak közülük a ke­rületi és országos seregszemlékre is. Fejlődésüket elősegíti az a stúdió is, melyet tavaly hoztak létre, az iskolák legtehetségesebb tanulóival foglalkoznak itt. A táncművészet iránt szintén nő az ifjúság érdeklő­dése, a színvonalasabb szakmai munkához azonban hiányoznak a szakemberek. A legjobb eredmé­nyeket a gortvai Barkóca és a rima- szombati Oriešok gyermekcsoport érte el, a felnőtt együttesek között a Rimavan és a Háj fejlődik ígérete­sen. A legjobb gömöri táncosok szá­mára ösztönző erőt jelenthet, hogy a hazai fesztiválokon kívül közönség elé léphettek Magyarországon, Len­gyelországban, Franciaországban és a Német Demokratikus Köztársa­ságban. Az amatőr együttesek mellett ter­mészetesen igény mutatkozik a hi­vatásos művészek szereplése iránt is. Többek között a Slovkoncert szervezésében közel kétszáz műsor kerül évenként a járásba, ezeket tízezrek tekintik meg. A legnagyobb érdeklődés a popkoncertek iránt nyilvánul meg, de népes közönség előtt zajlanak a komoly zenei ren­dezvények is. Ez utóbbi műfaj nép­szerűsítésében hasznos tevékeny­séget fejt ki a Zenebarátok Köre. A kultúra terjesztéséhez jelentős mértékben járul hozzá a járás 14 mozija. A filmek 67 százaléka szo­cialista országokban született alko­tás. Az évenként ismétlődő rendez­vények közül gazdag hagyomá­nyokra tekinthet vissza a szovjet filmek hete, a gyermekfilmek feszti­válja, valamint a cseh és szlovák filmek szemléje. A járási pártbizottság plénuma foglalkozott továbbá a klubtevé­kenységgel, a Gömöri Múzeum munkájával, a műemlékvédelemmel és a népművelés helyzetével. Ez utóbbit tekintve, jelentős szerepük van a könyvtáraknak, melyek száma a járásban 104, 8-cal kevesebb, mint a korábbi esztendőkben. A kör­zetesítés befejezése után, jelenleg 16 könyvtárban dolgozik hivatásos könyvtáros. A legújabb körzeti könyvtárat tavaly alakították ki Bátka községben. Az összesen közel 400 ezer kötetes könyvállományt a la­kosság 18 százaléka veszi igénybe. A kölcsönzések száma az elmúlt évben meghaladta a félmilliót. Ebből persze még nem lehet pontosan következtetni az olvasottság szintjé­re, hiszen a köz- és magánkönyvtá­rakon kívül iskolák, különböző intéz­mények, és a szakszervezet is ren­delkezik önálló könyvtárral. A na­gyobb közkönyvtárakban rendsze­resen szervenek író-olvasó találko­zókat, vetélkedőműsorokat. Az utóbbi években többek között Anton Baláž, Peter Andruška, Vincent Ši- kula, Štefan Moravčík, Miloš Krno, Benjamin Tinák, Veres János, Mács József, Kovács Magda, Koncsol László és Cselényi László látogatott el olvasói körébe. A felsorolt rendezvényeken kívül természetesen más formákban is művelődnek, találkoznak a kultúrá­val a járás lakosai, például ismeret- terjesztő előadások tucatjain, -h.a­Tájak egy művelődési házban Az utóbbi években Dél-Szlová- kia-szerte nagyobb mozgás tapasz­talható a képzőművészeti életben. Különböző alkotótáborok és -műhe­lyek, helyi kisgalériák alakultak, emellett észrevehetően megélénkült a kiállítótevékenység. A hivatásos és amatőr művészek immár nem­csak tekintélyes városi képtárakban, múzeumokban állítanak ki, hanem mind gyakrabban kisebb települése­ken, köztük faluhelyen is, ahol a mű­velődési házban vagy más létesít­ményben igyekeznek méltó teret ta­lálni a képzőművészeti alkotások­nak. Reméljük, az örvendetes jelen­ség tartósnak bizonyul, és továbbra is kapunk híreket olyan tárlatokról, Video - hol vagy? Az Osvetová práca egyik tavalyi számában cikk jelent a meg A video térhódítása címmel. A holland Phi­lips cég, valamint a Tesla és a Transakta külkereskedelmi vállalat együttműködéséről szólt, melynek újabb eredménye a VM 6465 video­magnó lesz. Ez a készülék verseny- képesnek bizonyul majd a külföldi piacokon, ugyanakkor az árát tekint­ve, elérhető lesz a hazai vásárlók számára is. A cikk optimista kicsen­géssel zárul: „Ebből az következik számunkra, hogy készüljünk fel az új és hatékony, nemcsak szórakozta­tásra, hanem művelődési célokra is alkalmazható eszköz térhódításá­ra.“ Egyetértünk. A videónak van jövője, a népművelésben is rendkí­vül hasznos segítőtárs, s még in­kább az lesz holnap. Eddig az elmé­let, a gyakorlat azonban, tapaszta­latból tudjuk, más. Néhány héttel ezelőtt a videóról kérdeztem az egyik kerületi művelődési központ munkatársát. Úgy nézett rám, mint­ha hétvégi, kulturális-művelődési programmal tarkított kirándulásokat ajánlottam volna neki a Marsra. Megtudtam, hogy vidójuk nincs és sokáig biztosan nem is lesz, állítólag közönséges kazettás magnóhoz is nehezen jutottak hozzá. Szükséges­nek tartom megjegyezni, hogy mivel az említett népművelő (hölgy) nem- régóta dolgozott a művelődési köz­pontban, megnyugtatott a gondolat: talán nem ismeri eléggé munkahe­lyének műszaki felszereltségét. De csak nem hagyott nyugodni a kisördög, bármely művelődési in­tézményben fordultam meg, minde­nütt rákérdeztem a videóra. Volt, ahol egyszerűen azt mondták: „nincs". Másutt kijelentették: „pénz, az még lenne rá, de próbáljon meg­rendelésre vásárolni videót". Nyo­mozásaim során rátaláltam egy va­donatúj „videokávéházra", amely jól el volt látva a szóban forgó készülé­kekkel, de a kávéház aligha sorolha­tó a népművelési intézmények közé. így nem marad más hátra, mint azzal zárni a jegyzetet: „Igen, a vi­deo kitűnő dolog, alkalmazzuk, ké­szüljünk fel a térhódítására, tapsol­junk a Teslának és a Transaktának a kezdeményezésért, de egyúttal vi­gyük győzelemre a papírháborút is.“ Úgy, hogy a video mindenekelőtt a széles tömegeket szolgálja, hogy a pultról ne kerüljön a pult alá, hogy ne csak a sznobok vásárlóerejének és bizonyos „kapcsolatainak“ szim­bóluma legyen, hogy egyszerűen oda kerüljön, ahol a legnagyobb szükség van rá. Minél hamarabb teszünk ezért, annál jobb. -tono­amilyeneket például az elmúlt hetek­ben rendeztek Érsekújvárott (Nové Zámky) a komáromi (Komárno) kép­zőművészeti kör tagjainak munkái­ból, a Perbetei (Pribeta) Egységes Földműves-szövetkezet székházá­ban Darázs Rozália és Szilva József műveiből, vagy a nagymegyeri (Ca- lovo) művelődési házban Fügedi Je­nő festményeiből, melynek megnyi­tásán mi is jelen voltunk. Az ötvenhárom éves komáromi festőművész kamaratárlatán akva- rellek szerepeltek, zömmel tájképek - a Dunáról és a Vágról, kikötőről, fűzesekről, régi házakról, hegyi fal­vakról. A kiállítás látogatói előtt hol „nagyvonalúan“, hol alapos gonddal húzott vastagabb sötét vonalak ke­retében, változatos színekben ele­venedtek meg az emberi-természeti környezet objektumai, visszafogott hangulatú, egyszerű világot idézve.- A magam örömére festem eze­ket a képeket - mondta Fügedi Jenő a megnyitó után. - A közízlés nem befolyásol, de ha másoknak is tet­szenek munkáim, az magasztos ér­zés. Én magam nem ajánlkozom, megyek, ha hívnak. A komáromi jubileumi tárlataimat tekintem festői pályám legszebb eseményeinek, de szívesen állítok ki ilyen helyeken is, mint ez a mostani, szívesebben, mint nagyvárosban. Fügedi Jenő, aki a Jednota Fo­gyasztási Szövetkezet komáromi cinfestő műhelyében dolgozik, fes­tőként, négyszer volt a magyaror­szági hajdúböszörményi alkotótele­pen - ezt tekinti akadémiájának. Mestereinek, példaképeinek pedig Harmos Károlyt, František Hraste- ket, Ernest Zmetákot és Pleidell Já­nost. Mikor a némely képén erőteljesen érzékelhető alkotói fegyelem került szóba, a következőket mondta:- Magamhoz vagyok a legszigo­rúbb. Ha valaki megígéri, hogy ekkor és ekkor eljön, aztán mégse jön - én azt többé nem várom. Különben op­timista alkat vagyok, nem tud semmi letörni. A tetőfedéstől kezdve sok mindenhez értek; arra törekszem, hogy fölöslegesen ne teljen az idő. A tárlaton kiállított két önarcképe közül az egyik a tűnődő-töprengő embert ábrázolta, a másik a határo­zott, cselekvésre termett céltudatos alkotót. -bor ÚJ SZÚ 4 1988. III. 21. Nagy László felvétele

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents