Új Szó, 1988. március (41. évfolyam, 50-76. szám)
1988-03-19 / 66. szám, szombat
KIS ______ NY ELVŐR Katonai területen is kiszámíthatóbb és stabilabb kapcsolatokat Dmitrij Jazov berni nyilatkozata (ČSTK) - Mint már beszámoltunk róla, Bernben szerdán és csütörtökön megbeszélést folytatott Dmitrij Jazov hadseregtábornok, szovjet honvédelmi miniszter és Frank Carlucci amerikai hadügyminiszter. A svájci fővárosban összesen három alkalommal találkoztak egymással. A tárgyalások befejeztével Dmitrij Jazov sajtóértekezletet tartott, amelyen bevezetőül a következő nyilatkozatot tette. 1 Találkozónk rövid volt, de tartal- . masnak mondható. Fő feladatát abban láttuk, hogy hozzájáráljunk a szovjet-amerikai viszony katonai vonatkozásaiban a jobb kölcsönös megértéshez, s napjaink legfontosabb problémáinak - a nukleáris háború elhárítása és a lázas fegyverkezés megszüntetése kérdéseinek - a megoldásához. A szovjet vezetés következetesen tartja magát a áiovjet-amerikai kapcsolatok javításának irányvonalához. E téren természetesen nincsenek illúzióink, de a realitásokból indulunk ki és tudatosítjuk a mai ellentmondások és problémák összetettségét. Épp ezen alapul a nukleáris háború elhárításának, a biztonságos világ építésének a szovjet koncepciója. Az amerikai hadügyminiszterrel folytatott tárgyalásokon ehhez a koncepcióhoz tartottuk magunkat. Ha tárgyalásainkról konkrétan kell szólnom, akkor elmondhatom, hogy államaink katonai doktrínájával, a fegyverzetek korlátozásával összefüggő kérdéseket tekintettük át. A fegyverzetellenőrzés területén nem tartottuk feladatunknak, hogy helyettesítsük a küldöttségek hivatalos tárgyalásait, s azt a párbeszédet, amelyet e kérdésben a szovjet és az amerikai külügyminiszter folytat Feladatunk szerényebb volt - hozzájárulni a hadászati támadófegyvereket és a rakétaelhárító rendszerek korlátozásáról szóló szerződés megtartását érintő legégetőbb és halaszthatatlan kérdések megoldásához. Ugyancsak szerettük volna elősegíteni az európai hagyományos fegyverzetről szóló tárgyalások előkészítését, a nukleáris kísérletek megszüntetését és a vegyi fegyverek betiltását és felszámolását, emellett napirenden szerepelt a Szovjetunió és az USA fegyveres erői katonai tevékenysége, illetve a katonai vonalon fenntartott kapcsolatok fejlesztése. Megállapodtunk abban, hogy konzultációkat folytatunk, amelyek célja a katonai doktrínák tartalmának és beállítottságának jobb megértése lesz. Szeretnénk megvitatni az USA és a Szovjetunió fegyveres erőire vonatkozó adatok cseréjének lehetőségét, s a NATO-beli, illetve a varsói szerződésbeli szövetségesekkel folytatott konzultációk után hozzá kívánunk járulni az európai fegyveres erők és hagyományos fegyverzet csökkentéséről szóló tárgyalások megkezdéséhez. A nukleáris és űrfegyverekról Genfben folytatott tárgyalások egyik problémájának - a tengerről kilőhető robotrepülőgépek ellenőrzése kérdésének - a megoldásához is hozzá kívánunk járulni, s ezért megállapodtunk abban, hogy megvizsgáljuk az ellenőrzés módszereit és megvitatjuk azt a javaslatot, miszerint a közeljövőben a hajókon elhelyezett nukleáris fegyverek megállapítása céljából közös kísérletet hajtunk végre. Elismertük annak jelentőségét és szükségességét, hogy katonai területen a kölcsönös megértés javítására és a bizalom megszilárdítására törekedjünk, és e célból fejlesszük a kapcsolatokat a szovjet és az amerikai fegyveres erők között. Ahromejev marsallt és Crowe tengernagyot megbíztuk e kapcsolatok programjának kidolgozásával. A találkozón mindkét fél rámutatott a katonai tevékenység kérdéseiről folytatott kétoldalú konzultációk szükségességére, s arra, hogy ezeken ki kell dolgozni egy olyan fórum munkájának alapelveit, amely a szovjet és az amerikai fegyveres erők közötti incidensek elhárításáról tárgyalna. Ugyanakkor azt is leszögeztük, hogy az ilyen tárgyalások nem fogják helyettesíteni és nem is sértik meg az eddigi szovjet-amerikai megállapodásokat, nevezetesen a nyílt tengeren és a felette levő légtérben keletkező incidensek elhárításáról 1972-ben és a katonai összekötő missziókról szóló, 1947-ben kötött megállapodást. 2 A tárgyalásokon igyekeztünk . megtalálni az álláspontjainkban meglevő közös pontokat. Mindkét fél annak a ténynek a megértéséből indult ki, hogy a Szovjetunió és az USA közötti katonai versengés mindenki számára veszélyt jelent. Síkraszálltunk a szovjetamerikai katonai egyensúly nagyobb kiszámíthatóságáért és stabilitásáért. Igyekeztünk jobban megérteni az USA katonai tevékenységének logikáját és értelmét. Ugyanakkor azt szerettük volna, hogy az amerikai fél helyesen értsen meg bennünket. Amikor azt mondjuk, hogy nincs szükségünk háborúra, ennek mély értelmet tulajdonítunk. Nekünk valóban nincs rá szükségünk. A háború szocialista társadalmunk lényegétől idegen. A nukleáris korszakban ez az egész emberiség pusztulásával fenyegetne. Úgy vélem, hogy a nyílt véleménycsere során sikerült kölcsönösen megmagyarázni álláspontunkat. Ezáltal jobb megértést értünk el. És ez a szovjet-amérikai kapcsolatokban rendkívül fontos. A Szovjetunió katonai tevékenységének logikáját katonai doktrínánk védelmi jellege határozza meg, s ennek alapja a háború elhárításának és a védelemhez elégséges szint fenntartásának elve. Országaink vezetői a genfi és a washingtoni csúcstalálkozón elismerték, hogy a Szovjetunió és az USA közötti bármilyen konfliktus katasztrofális következményekkel járna, s ünnepélyesen kinyilatkoztatták, hogy készek megakadályozni mindennemű háborút országaink között, legyen az nukleáris vagy hagyományos fegyverekkel folytatott háború. Fegyveres erőink építése, valamint a konfliktus elhárítására irányuló erőfeszítéseink és a stabilabb kapcsolatok kialakítását célzó törekvéseink során ebből a közös elhatározásból indulunk ki. A fegyveres erők elégséges szintjének elvét úgy értelmezzük, hogy katonai doktrínánk védelmi jellege mellett biztosítva legyen a paritás és az azonos biztonság, továbbá a katonai tevékenység, a fegyveres erők struktúrájának, s elhelyezésének a megváltoztatása, a fegyveres erők és a fegyverzet csökkentése, a szigorú ellenőrzés. Ezek rendkívül bonyolult kérdések, ám a tárgyalóasztal mellett és egyenjogú alapon megoldhatók. 3 A szovjet és az amerikai köze- ■ pes és rövidebb hatótávolságú rakéták megsemmisítéséről szóló washingtoni szerződés valóban történelmi lépés a nukleáris veszély csökkentése felé. Nálunk, és nyilván az Egyesült Államokban is, most a szerződésben foglalt kötelezettségek teljesítésének előkészületein dolgozunk. Amint az a Legfelsőbb Tanács külügyi bizottságaiban folytatott vita során bebizonyosodott, katonai szakértőink és tudósaink meggyőződése, hogy a szerződés rendelkezéseit megbízhatóan és hatékonyan lehet ellenőrizni. A washingtoni rakétaszerződés megnyitotta az utat a fegyverzetek további, lényegesebb csökkentése előtt. Mihail Gorbacsov és Ronald Reagan előzetes megállapodásával összhangban most a hadászati támadófegyverek 50 százalékos csökkentéséről szóló megállapodás előkészítése áll a figyelem középpontjában, a rakétaelhárító rendszerek korlátozására vonatkozó, 1972-ben kötött megállapodás megtartása mellett. A tárgyalásokon részt vevő szovjet képviselők azt az utasítást kapták, hogy a maguk részéről tegyenek meg mindent egy jó, megbízható szerződés előkészítéséért, hogy azt Ronald Reagan moszkvai látogatása alkalmával alá lehessen írni. A hadászati támadófegyverekről szóló szerződés megkötése jelentős mértékben megszilárdítja a Szovjetunió, az USA és az egész világ stabilitását és biztonságát. Ismét hangsúlyoztuk, hogy a szovjet fél a vegyi fegyverek megbízható nemzetközi ellenőrzés melletti általános tilalmáról és megsemmisítéséről szóló konvenció mielőbbi kidolgozására, valamint az atomkísérletekről szóló átfogó szovjetamerikai tárgyalásokon a munka intenzitásának fokozására törekszik. Nyíltan felhívtuk az amerikai képviselők figyelmét az USA álláspontjában tapasztalható ellentmondásra, ugyanis egyrészt azt állítják, hogy támogatják a vegyi fegyverek teljes felszámolását, másrészt azonban megkezdték a bináris fegyverek gyártását. A hagyományos fegyverzet kérdéskörének megvitatása során síkraszálltunk azért, hogy az összeurópai tárgyalások már az idén megkezdődjenek. Megerősítettük, készek vagyunk a tárgyalóasztalra tenni a szükséges adatokat és megkezdeni a konkrét vitát minden kérdésről, beleértve az egyenlőtlenségek felszámolását is. Azt szeretnénk elérni, hogy az egyik fél egyes területeken meglevő erőfölényéről tárgyalva ne feledkezzünk meg a másik fél más fegyvertípusok terén meglevő fölényéről. A tárgyalásoknak akkor van értelme, ha a csökkenés kölcsönös és párhuzamos lesz, ha felszámoljuk az egyenlőtlenségeket és az aszimmetriát. Ebben az esetben mindig megtalálható a kiút. A Varsói Szerződés 1986-os budapesti felhívásában kifejtett, az európai leszerelésre vonatkozó programunk a fegyveres erők és a fegyverzet egész Európára vonatkozó radikális csökkentésére, s a katonai potenciálok olyan szintjének elérésére irányul, amely biztosítaná a védelmet, de nem tenné lehetővé a támadó hadműveleteket. Ezzel párhuzamosan a bizalom erősítésére vonatkozó intézkedések egész sorát terjesztettük elő, köztük olyanokat, amelyek kizárnák az európai háború váratlan kirobbanását. Konkrétan arról van szó, hogy a két katonai tömb érintkezési vonala mentén csökkenteni kellene a fegyveres erők és a fegyverzet koncentrációját, ebből az övezetből ki kell vonni a legveszélyesebb támadófegyvereket, s létre kellene hozni az atommentes folyosót, amelyből a kölcsönösség alapján kivonnánk minden nukleáris fegyvert. Várjuk, hogy partnereink mikor magyarázzák meg a tárgyalásokon, miért elfogadhatatlanok a mi javaslataink és miért nem válaszolnak rájuk már évek óta. Az európai helyzetet pozitívan befolyásolná a haditengerészeti erők korlátozása. Elmondtuk Carlucci úrnak, elérkezett az ideje, hogy erről is tárgyaljunk. A helyzet ma olyan, hogy a katonai konfrontáció veszélye a tengeren ugyanolyan nagy, mint a szárazföldön. De miközben a szárazföldön, legalábbis ami a szárazföldi csapatokat illeti, jelentős iépések történnek a katonai konfrontáció szintjének csökkentésére, a haditengerészeti erők területén ez a konfrontáció még növekvő tendenciát is mutat. A Szovjetunió konkrét javaslatokat terjesztett elő Észak-Európára és a Földközi-tenger térségére vonatkozóan. A mediterrán térséget illetően Mihail Gorbacsov Belgrádban fejtette ki új konstruktív javaslatainkat. A NATO nemrég megtartott csúcsértekezlete, sajnos, nem járult hozzá az európai leszerelésről szóló tárgyalások megkezdésért irányuló erőfeszítésekhez. A Varsói Szerződés tagállamai csaknem két évvel ezelőtt Budapesten előterjesztették a fegyveres erők és a fegyverzet egész Európára vonatkozó korlátozásának konkrét tervét. Ebben pontosan megfogalmaztuk a csökkentés céljait, tárgyát és szakaszait, akárcsak az ellenőrző intézkedéseket. Az lett volna a logikus, ha a brüsszeli dokumentum e kérdésben kifejtette volna a NATO koncepcióját. A várakozások azonban nem teljesültek. Sőt mi több, az a benyomás alakult ki, hogy Nyugaton sokakat megijesztettek a feszültség enyhülésének és a reális leszerelésnek a távlatai. Ezek az emberek kétségeiket hangoztatják, vajon tovább kell-e menni ezen az úton, s vajon a leszerelés nem ölt-e akkora méreteket, hogy a továbbiakban már nem lehet megállítani. Nyilván ebből az okból törekednek egyesek a reális leszerelés akadályozására. Látnunk kell például, hogy a NATO- országokban szüntelenül a közepes és a rövidebb hatótávolságú rakéták felszámolásának különböző „kompenzációjáról" beszélnek. E tervek megvalósítása ellentmondana a washingtoni szerződés szellemének és veszélyeztetné az európai katonai konfrontáció csökkentésének távlatait. A kompenzációs intézkedésekről hangoztatott elképzelések élesen különböznek attól, hogy a Szovjetunió egyoldalúan, még a szerződés ratifikálása előtt kivonta harcászati-hadműveleti rakétáit az NDK és Csehszlovákia területéről. A jószándéknak ez a megnyilvánulása a bizalom és a kölcsönös megértés javítására irányuló konkrét törekvés példája. A Szovjetunió és az USA fegyveres erőinek tevékenységéről Bernben folytatott vita megmutatta, hogy ezen a területen tárgyalások, vita útján úgyszintén el lehet jutni az olyan kölcsönösen elfogadható megoldásokhoz, amelyek a két fél akcióit kiszámíthatóbbá teszik, s erősítik a stabilitást és a biztonságot. A Carlucci úrral folytatott tárgyalásaink megerősítenek bennünket abban a meggyőződésünkben, hogy a két ország katonai vezetőinek még aktívabban kell elősegíteniük a szovjet-amerikai viszony fejlesztését, s a leszereléssel és a biztonsággal összefüggő katonai-politikai és katonai-technikai kérdések alapos megvitatását és megoldását - szögezte le Dmitrij Jazov, majd újságírók kérdéseire válaszolt. A „mustszőlő“ és egyebek Többször megállapítottuk már, hogy a fordítás nálunk olykor automatizált tevékenység: egyesek akkor is fordítanak, ha nincs a kezükben szlovák szöveg, amelyet magyarra kell fordítaniuk. ,,A csemegeszőlőt már régebben leszedtük, most a mustszőlő szüretelése folyik“ - tájékoztatta az újságírót az egyik dél-szlovákiai szőlész szakember. A tájékozatlan riporternek fel sem tűnt, hogy ebben a mondatban egy szokatlan összetett szó is szerepel: a must- szőlő. Nem, mert a must is ismerős szó, a szőlő is; s a kettőt összetéve is megértjük, hiszen nemegyszer alkotunk magunk is két szóból különféle, talán sohasem hallott összetételeket. Megértjük, mert a Szerkesztett szavak esetében a szóelemek segítségünkre vannak a szó jelentésének megértésében, különösen az összetett szavak esetében, ahol a szóhoz nem is képző, hanem újabb értelmes szó járul. Ha van szőlőmust, s az a szőlőből sajtolt mustot jelenti, miért ne lehetne mustszőlő szó is, amely a mustnak való szőlőfajták közös neve - gondolják némelyek. Valóban megértjük a mustszőlő összettt szót, csak éppen először egy kicsit furcsálljuk, szokatlannak érezzük még mi, nem szakemberek is. A magyar mezőgazdasági szakszókészletet jól ismerő ember azonban rögtön észreveszi, mi a baja ennek a szónak. Az, hogy a magyar nyelvben nem mustnak való szőlőfajtáról beszélünk, hanem bornak valóról, s közös néven így nevezzük meg ezeket a fajtákat: borszőlő. Ha azt mondta volna az újságírónak a szőlész, most a borszőlő szüretelése folyik, az azt is megértette volna, s az olvasóban sem váltott volna ki a szó szokatlan érzést. De honnan is vette a szőlész a mustszőlő összetételt? Nyilván nem magától alkotta, hanem a muštové hrozno szlovák kifejezés megfelelőjét látta ebben, az ösztönözte a szó megalkotására. Igen, a szlovákban a muštové hrozno kifejezés használatos, vagyis a fogalom nevének megalkotásához az a tény szolgált alapul, hogy a szőlőből közvetlenül must lesz, a magyarban meg az, hogy ezeket a szőlőfajtákat borkészítés céljából termesztik. Ugyanígy nem fordítható le szolgai módon a borszőlő összetett szó szlovákra. Szlovák szakember mondta, hogy ha ezt a kifejezést hallja: vinné hrozno, rögtön tudja, hogy magyar anyanyelvű emberrel beszél, mert a szlovák ember csak a muštové hrozno kifejezést használja. De nemcsak a bornak termesztett szőlőfajták megnevezésében tér el egymástól a két nyelv, hanem a fogyasztásra termesztett szőlőfajtákéban is. Csemegeszőlő - mondjuk azokra a fajtákra, amelyeket szőlő formájában fogyasztunk. Szlovákra ezt hiába fordítanánk így: lahődkové hrozno, esetleg csak zavart okoznánk vele; valamilyen különleges fajtára gondolnának. A szlovák a stolové hrozno kifejezéssel nevezi meg a fogyasztásra termesztett fajtákat. De ezt sem ajánlatos asztali szőlő-re fordítani, mert bár sejtjük, miről van szó, nyelvünkben idegen ez a kifejezés. Ha már a szőlőnél tartunk, foglalkozzunk azzal is, hogyan nevezzük meg a szőlőtermesztő helyet! A szlovák a vinohrad összetett szóval jelöli ezt. Sok magyart zavar talán a hrad utótag, amely várat jelent, s nyilván ennek köszönhető, hogy nem fordítják le szóelemek szerint valamiféle borvár szóval a szlovák elemet. A szlovák szó mindjárt érthetővé válik, ha arra gondolunk, hogy a hrad nemcsak várat, erődítményt, hanem körülkerített, vagyis védett helyet is jelent, amint azt többek között a körülkerít jelentésű hradiť ige is bizonyítja. Sőt a kert jelentésű záhrada szó tövében is ott van a hrad elem. Márpedig a szőlőtermesztő helyek vagy körülkerített, vagy körülkerítetten, de jól védett területek voltak, s ma is azok. Magyarra többféleképpen fordítható a vinohrad szó, mégpedig aszerint, mi jellemző erre a helyre. Ha hegyen terem a szőlő, a szőlőhegy a megfelelője a szlovák szónak. Ha sík területen van, s kerítés védi, a szölőskert felel meg neki. Ha csak kisebb dombon termesztik ezt a gyümölcsöt, esetleg sík területen, körülkerítetlenül, akkor egyszerűen szőlő a neve, .vagyis a gyümölcs nevét viszik át a termesztés helyére. Ezzel magyarázható, hogy kimehetünk a szőlőbe is, nemcsak a szőlőhegyre vagy a szőlőskertbe. JAKAB ISTVÁN Mit von? Vannak, akik szerint büntetést. Hiszen olyan cselekedetről van szó, amely ellen a társadalomnak védekeznie kell. Erőszakos, garázda magatartásról, önkényeskedésról, néha az ököljog érvényesítéséről. Büntetőjogi tájékoztatóból való, hogy az ilyen magatartás büntetést von maga után. Kicsi kocsit mindenki vonhat, húzhat maga után, ha bírja. De büntetést? Az jár valakinek valamiért. Olyan tettért, amellyel vétett a társas emberi együttélés valamelyik szabálya ellen. Az ilyesmit büntetni kell. Bünteti a törvény: szigorúan, olykor végrehajtható szabadságvesztéssel... Vannak tehát olyan cselekedetek, amelyek büntetéssel járnak. Azokat, akik ilyen tetteket követnek el, vádolja az ügyészség, majd eljárás alá vonja a bíróság. Mennyire helytelen és ronda ez a kifejezés! Pedig milyen egyszerű a jó megoldás: a bíróság eljár ellenük; bírói úton eljárnak ellenük. Maga után vonja a magatartásuk a bírósági eljárást? A meggondolatlanságnak vagy a durva törvénysértésnek bírósági eljárás a következménye. Helytelenítjük tehát a következményt von maga után szerkezetet is. Mondjuk azt, hogy ennek vagy annak a dolognak ez vagy az a következménye! Érezhetjük, hogy mesterkélt, idegenszerű a von ige több, nagyon gyakori szerkezetben. A teljesítmény csökkenése a jövedelem megfogyatkozását vonja „maga után“, a vírusok szaporodása a megbetegedések számának növekedését. Ha kisebb a teljesítmény, csökkenjen a jövedelem is! A vírusok terjedése valóban növeli a megbetegedések számát. Ha a vállalatot valamilyen szerv az ellenőrzése, felügyelete alá vonja, akkor nem történik egyéb, mint az, hogy a szóban forgó szerv ellenőrzi a céget. Felügyeleti joga van: ellenőriz, megvizsgálja a vállalat munkáját. A kétségbe von szerkezeti forma elfogadására sokan hajlanak. Azt állítják, hogy meghonosodott szókapcsolat, használjuk hát nyugodtan. Valóban kevésbé érzi idegennek az ember, de sokkal jobb és tisztább néhány ige megfelelő alakja: kétkedik, bizonytalankodik, hitetlenkedik, tamáskodik; kételkedik valamiben, tamás valamiben, tagad valamit. Nagyon ritka a tagadásba von valamit szerkezet: ha így ítél meg valaki valamit, akkor tagadja azt. Nincs ilyen közvetlen helyettesítési lehetőségünk a felelősségre von használatakor. Ez az oka annak, hogy elfogadott formaként él nyelvünkben. Mondhatjuk ugyan, hogy valamiért valakit felelőssé teszünk, de a két kifejezés között jelentéskülönbség van. Ha valakit törvény előtt vonnak felelősségre, akkor viszont egyszerűen bíróság elé állítják. SOMLYÓDI JÁNOS
